A Hajnal Szép Sugara

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

A Megváltó szívét átszúrták

     Röviddel a halál beállta után a folyadékban szétváltak a vörösvérsejtek és a vérplazma. Amikor Jézus oldalát lándzsával átszúrták, a sebből először a vörösvérsejtek majd a vérplazma folyt ki: „vér és víz” – írta evangéliumában Szent János (19,34).

Jézus átszúrt szíve Isten hatalmas szeretetének bizonyítéka. Emberré lett értünk „teljesen lecsupaszította magát” és minden ember bűnéért magára vállalta a halált. Ő, aki teljesen bűntelen volt, megtapasztalta szenvedésében és kereszthalálában, hogy milyen szörnyű szenvedéssel jár a bűn. A mi szenvedésünket viselte, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis olyannak éreztük, akire lesújtott az Isten. Ám a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze az elvakult és szeretetlen emberek (Iz 53,4-5).

Ebben a borzalmas szenvedésben Jézus a végsőkig engedelmeskedett az Atyának. Tökéletes engedelmességével legyőzte a bűnt és a halált. A szenvedés csúcspontja az a pillanat volt, amikor Jézus így kiáltott a kereszten: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46). Szenvedésével Jézus eljutott mindenhová, ahol hat a bűn pusztító ereje, legyőzte azt határtalan szeretetével és engedelmességével. Jézus tökéletes szeretetével és engedelmességével, halálán és feltámadásán keresztül végleg legyőzte a bűnt és a halált.

A lepel segít nekünk megérteni a Krisztus áldozatával megszentelt szenvedés titkát, mely a megváltás forrása lett az egész emberiség számára – mondta Szent II. János Pál Torinóban.

A lepel egyúttal Isten szeretetének és az ember bűnösségének képe. Arra kényszerít, hogy megértsük Krisztus megváltó halálának legmélyebb okait. Ezt a mérhetetlen szenvedést látva még közelebbinek és még nagyobbnak érezzük annak a szeretetét, „aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Hívő ember mély meggyőződéssel vallja: „Istenem, ennél jobban már nem is szerethetnél!”, és tudatosítania kell magában, hogy ezt a szenvedést a bűn okozta, minden egyes ember bűne. Az enyém is és a tiéd is kedves Olvasóm!

A lepel mindnyájunkat arra szólít, hogy Isten szeretetének képét lelkünkbe véssük és eltávolítsuk onnan a bűnt. A szenvedésen elmélkedve az ember megszabadulhat a felületességtől és az önzéstől, ami különösen jellemzi a mai ember szeretetélményét és a bűnhöz való viszonyát.

A lepel némán visszhangozza Isten szavát és a több évszázados kereszténység üzenetét: higgyél Isten szeretetében, hisz ez az emberiség legnagyobb kincse és kerüld a bűnt, ami az emberiség legnagyobb veszélye! (Torino 1998.05.24.). M.P.

Az Üdvözítő Krisztus Keresztútja

Erre Pilátus azt mondta: „Mi az igazság?” E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?” De ők ismét kiáltozni kezdtek: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás rablógyilkos volt.

     A helytartó ezután újra kiment, és így szólt a zsidók népéhez: „Íme, az Ember!" És rámutatott a töviskoronás, vértől áztatott bíborruhában remegő Krisztusra. A főpapok és a nép mihelyt meglátták Őt, nem rendültek meg, hanem még hangosabban kezdtek kiáltozni: „Feszítsd meg! Feszítsd meg! Vére rajtunk és utódainkon!” Pilátus azt mondta erre: 

     A katonák, miután Jézust keresztre feszítették, ruháit szétosztották egymás közt. Amikor a köntöse következett, mely varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: „Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!” Így beteljesedett az Írás: „Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.” A katonák pontosan ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. 

Ugyanaz a személy

     Maria Valtorta híres olasz misztikus (írásait XII. Pius pápa kérésére kinyomtatták) 1942. február 22-én a következőket írta le, melyeket Jézus mondott neki: „Veronika kendője gyógyír a ti szkeptikus lelketekre. Ti racionalisták, közönyösek, hitben megingók, akik lélektelen vizsgálatokat folytattok; íme hasonlítsátok össze a kendőn levő arcot a lepel visszaverődésével. Az első arc Élő, a második a Halott, viszont a hosszúság, a szélesség, a szomatikus jellemzők és a karakter ugyanazok. Vegyétek magatok elé a két reflexiót. Meglátjátok, hogy ez Én vagyok. Emlékeztetni akarlak titeket arra, hogy ki voltam és ki lettem értetek szeretetből. Azért, hogy ne vesszetek el, ne váljatok vakokká, mert elegendő ez a két visszaverődés, hogy elvezessen titeket a szeretethez, a megtéréshez, az Istenhez” (Maria Valtorta: L’Evangelo come mi e stato rivelato, Centro Editoriale Valtoriano, 2003, s. 414).
     A manoppellói Kendő, ellentétben a Torinói Lepellel, nem testi kontaktus révén jött létre, hanem kifejezetten isteni beavatkozással! Hogyan értendő ez?
     Amikor Jézus testét levették a keresztről, először egy több mint 4 m-es lenvászonra fektették, amely alul és felül is takarta. Ezt követően körbetekerték egy másik vászonnal (mint egy széles fáslival), miközben a vászon alá és fölé is bőségesen hintették a különféle olajokat, fűszereket. Jézus így „bábként” bebugyolált testét helyezték a sírba, a fejére egy értékes selyemkendőt terítve, különleges tiszteletből (ez a Manoppelló-i relikvia). Ez magyarázza, hogy amikor az Úr feltámadását követően Péter a sírboltba lépett, a lepleket érintetlenül látta „és hitt” (Jn 20,7)! Ugyanis, nem levetett lepleket látott, hanem a beburkolást ugyan úgy "fáslizva", melyből csak "kitűnni" – FELTÁMADNI – lehetett! Ez győzte meg Pétert azonnal! Egyedül a (később manoppellóinak nevezett) "arc-kendő" volt gondosan összehajtogatva! Ez utóbbi viszont azt is bizonyította, hogy a Testet nem valamiképp ellopták, hiszen akkor a kendőt a nagy sietségben aligha hajtogatták volna össze!
     A nevezetes kendő nem érintkezett Jézus arcával, hiszen a vásznakon kívül volt. A Feltámadás „második” pillanatában már az élő Krisztus arckifejezése látható pozitív képként, de még a megdicsőülés folyamatának vége előtt, mert ezen még láthatóak a sebek és duzzanatok nyomai. (Az „első” pillanatot a Torinói Lepel arcmása ábrázolja!)

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

Budapest, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat, nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ez ügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel! (Fordította: Dr. Tekulics Judit)

     Mi lehet vajon a Szűzanya Szentlélekkel együtt végzett működésének célja bennünk? Elsősorban az, hogy Krisztus tökéletes képmásává alakítson bennünket, addig formálja lelkünket, amíg teljesen eggyé válhatunk Krisztussal.
A másik cél pedig az, hogy vezessen és támogasson minket annak a küldetésnek a végrehajtásában, amit minden egyes ember abban a pillanatban kapott Istentől, amikor ebben a világban életre hívta őt. Mert mindenki, minden egyes ember küldetést kapott születése pillanatában Istentől, amelyet a földi életében be kell töltenie.
Érthetjük immár, hogy a Szűzanya tisztelete hogyan érheti el csúcspontját bennünk akkor, amikor teljes szívvel felajánljuk neki önmagunkat. Amikor azt mondjuk, felajánlani magunkat a Szűzanyának, más szóval, a Szűzanyának szenteljük magunkat, ezalatt azt értjük, hogy teljesen megtagadjuk önmagunkat, teljesen Neki ajándékozzuk magunkat, hogy tökéletesen és teljes mértékben Hozzá tartozzunk és Vele, Őbenne és Általa felajánljuk egész életünket Istennek, Krisztusban.
     Sokféle módon megfogalmazhatjuk tehát a 'Szűz Máriának szentelődés' fogalmát, lényege azonban mindig a tökéletes egyesülés, a szoros és folyamatos eggyé válás Isten Szent és Szeplőtelen Édesanyjával. Ez azt jelenti, hogy végtelen bizalommal fordulunk Hozzá, teljes mértékben Hozzá tartozunk, Neki ajándékozzuk önmagunkat, megosztjuk Vele életünket, annak érdekében, hogy a Szentlélekkel együtt szabadon működhessen bennünk. Hagyjuk, hogy átvegyen az életünkben minden kezdeményezést, Ő irányítsa minden cselekedetünket, Isten nagyobb dicsőségére. Ez a Szűzanyára hagyatkozó élet azonban egyáltalán nem semmisíti meg szabadságunkat és egyéni, szabad akaratunkat, hanem éppen hogy tökéletessé teszi azt, hiszen ha így élünk, akkor akaratunk teljes mértékben eggyé válik Isten akaratával.
     A Szűzanyának szentelődés tehát nem helyettesíti, és nem verseng a Krisztusra való hagyatkozással bennünk, amely szintén Szentlélek szeretete által a Keresztség pillanatától kezdve isteni életre vezető, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul annak tökéletes megvalósulásához lelkünkben. Mit jelent ez a tökéletes megvalósulás? Azt jelenti, hogy a Jézusnak szentelt élet, amely a Keresztség pillanatában veszi kezdetét bennünk, kiteljesedik és tökéletességre jut lelkünkben, elvezet minket a Paradicsomba, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szüntelen és boldogító látására, ahol megtapasztalhatjuk a Szentháromság szeretetének kimeríthetetlen mélységét.
     Örök életben részesülünk és nem kínoznak minket többé testi-lelki bajok, társadalmi konfliktusok, amelyeket földi életünk során megtapasztalhatunk. Emberi természetünk ekkor teljes mértékben részesévé válik Isten dicsőséges természetének, megtapasztalhatjuk a legfőbb és el nem múló boldogságot Édesanyánk, a Szent Szűz társaságában, az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ehhez a csodálatos célhoz vezet el tehát minket a Krisztusnak szentelt élet, amelynek legtökéletesebb útja a Szűzanyának szentelt élet és akarat.

(folyt.)

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Keresztre feszítették

     A keresztre feszítés volt a legkegyetlenebb és legmegalázóbb büntetésforma Jézus idejében. A leplen láthatók a felszögezés nyomai. A lábfejek sebeiből arra következtethetünk, hogy a testet ezen a ponton is egy szöggel verték a kereszt függőleges fájához. A bal lábfej keresztezte a jobbat.

A kézfejet a csuklónál és nem a tenyérnél szögezték át, mert a tenyér nem bírta volna a kereszten lógó test súlyát. Ha az egész test súlya ránehezedne a tenyérre, az kiszakadna. A szögeket tehát az ún. Destot-nyíláson ütötték át. Ebben a pontban nem található komolyabb vérér, de ott van az ököl mozgatásáért felelős ideg. „Ez az ideg felelős az ököl mozgatásáért, de fájdalmat is érzékel – írta dr. P. Barbet – ez a fájdalom borzalmas, de nem kibírhatatlan. Ha az lenne, az ember elveszítené az eszméletét.”

A bal csukló sebe két vérnyomot is hagyott a Leplen, melyből a tudósok meg tudták állapítani Jézus pontos helyzetét a kereszten. A pontok 10 fokos szöget zárnak be, tehát Jézus a kereszten többször megpróbált megemelkedni, hogy jobban levegőhöz jusson, és ilyenkor 65 fokot zárt be a váll vonala s a kereszt gerendája, amikor visszaesett, ez a szög 55 fokos volt. Pár pillanatra ilyenkor – iszonyatos fájdalmak árán ‒, könnyebben tudott lélegezni, de a fájdalom és a fáradtság miatt újból visszaesett. Ez a 'fölemelkedés-visszaesés' vergődés a kereszten körülbelül 3 órán át tartott és szörnyű szenvedésekkel járt. Idővel egyre sűrűbbé vált és a teljes kimerültségig, majd a halálig tartott.

Szíve nem bírta tovább

A jobb oldalon található 1,5 cm széles és 4,5 cm hosszú seb analízise és a sebből kifolyt vér és víz vizsgálatából kiderül, hogy a halál közvetlen oka a szívburok elszakadása volt, melyet az agónia során a burokban összegyűlt folyadék okozott.

A burokban akár 2 liter folyadék is összegyűlhetett, amely összenyomta a tüdőt is.

Amikor a szívburok a benne összegyűlt vér miatt megrepedt, hirtelen erős fájdalmat okozott a mellkasban. Erre a hirtelen fájdalomra az ember automatikusan felkiált. Jézus még egyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét (Mt 27,50).

Az eszméleténél lévő ember hirtelen halála rendszerint azonnali hullamerevséggel jár. Ezzel magyarázható a Leplen található test megfeszült tartása.

(folyt.)

13 p. 27mp

AKI ÉRETTÜNK VÉRREL VERÍTÉKEZETT https://youtu.be/JbpJ5ANrje0

Boldog Mária Pierina de Micheli (1890-1945) és a Szent Arc tisztelete

     12 éves korában az Úr hangját hallotta: "Senki nem ad egy puszit a Szeretet Arcára, hogy ellensúlyozza Júdás csókját!" Ettől kezdve a Szent Arc lett elmélkedésének tárgya, az Úr választottjaként, aki a 20. század elejétől a Szent Arc tiszteletének terjesztője, aki 1936-ban a Manoppelló-i Szent Arc előtt így sóhajtott: "A reám tekintő tart meg engem!" Az Úr így szólt hozzá:
     "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe.

Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Arcomhoz való hasonlóságuk által fénylőbbek lesznek az örök életben, mint mások.
Ajánld fel Szent Arcom szemléletét a mennyei Atyának, mellyel sok lélek megmentését nyerheted el, s ha papjaimért ajánlod fel, a kegyelem csodáit fogod megtapasztalni.
Vigasztalj meg és keress lelkeket, akik Velem együtt felajánlják magukat a világ megmentéséért! Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

1938. május 31-én éjszaka, miközben a kápolnában imádkozott, Szűz Mária megjelent neki és a kezében egy érem két oldalát mutatta: az egyiken Jézus Szent Arca volt, körülötte a felirattal: "Illumina, Domine, vultum tuum super nos" (megvilágosít minket az Úr Szent Arca). A másikon egy ostya képe volt, körülötte felirattal: "Mane nobiscum Domine" (Maradj velünk Urunk).
A Szűzanya szólt Boldog Pierina de Michelihez: "Figyelj jól, ez az érme az állhatatosság védpajzsa, a kegyelem záloga. Szent Fiam azt akarja, hogy övéi ezekben az időkben, az Oltáriszentség és a Szent Arc iránti méltó tiszteletükkel erősítsék magukat és küzdjenek a világban elhatalmasodó érzékiség és a gyűlölet ellen, mert a hamis próféta sok, az igazi apostol kevés."

Jézus Szent Arca, az Atya Arcának tükre,

tiszteletre és imádatra méltó Istenarc,

dicsőség Neked, most és mindörökké. Amen

Ajánlott video (2 perc 26")

A Magyar Országgyűlés emléknappá nyilvánította március 27-ét, II. Rákóczi Ferenc Erdély és Magyarország fejedelmének, a Rákóczi-szabadságharc vezetőjének születésnapját. 

Az országgyűlési határozat tisztelettel adózik a II. Rákóczi Ferencre felesküdtek emléke előtt is, akik a Cum Deo pro Patria et Libertate zászló alatt küzdöttek a magyar szabadság kivívásáért.

Budapest, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ez ügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel! (Fordította: Dr. Tekulics Judit)

     Megkeresztelkedésünk pillanatában a Szűzanya, együttműködve a Szentlélekkel, saját Fia által új életet ad nekünk és kezdetét veszi életünkben az Ő lelki anyasága. Ezért a teológia nyelvén a Szűzanyát az Isteni Kegyelem Anyjának hívjuk. E kegyelem által mi is részeseivé válhatunk a bennünk lakozó Krisztus életének.
A Szűzanya, miután életet ad nekünk, soha többé nem hagy magunkra bennünket. Továbbra is folyamatosan gondoskodik rólunk, törődik velünk, akárcsak egy igazi édesanya.
Mert mit tesz egy igazi édesanya, miután életet adott gyermekének? Táplálja, tanítja és védelmezi gyermekét. A Szűzanya, a természetfeletti szintjén, ugyanezt teszi velünk is. Táplál, tanít és védelmez bennünket. Táplál minket azzal, hogy közbenjárása által megszerzi számunkra az istengyermekség kegyelmét, saját Fia életének részesévé tesz bennünket, ez pedig nem más, mint a megszentelő kegyelem ajándéka. Ezen felül, segítő kegyelmeket is szerez nekünk: vagyis természetfeletti segítséget és támogatást kér gyermekeinek, amelyre időről időre nagy szükségünk van ahhoz, hogy életünk során jó cselekedeteket vigyünk véghez és méltók legyünk Isten kegyelmi ajándékaira.
     Tanít bennünket, mint egy gyermekeket szerető tanítónő. Feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan lehet Ő a mi tanítónőnk? Elsősorban élete példája által, hiszen a Szűzanya tökéletes egységben élt Jézussal, Jézus által, Jézussal és Jézusért élt, ami egyetlen más teremtményről sem mondható el. Következésképpen minden emberi teremtmény között Ő az egyetlen, a valódi krisztusi életre nevelő tökéletes Tanító. Tanít minket a szavakkal is, amelyekkel a Szentírásban szól hozzánk. Különösen fontosak a Kánai Menyegzőn elhangzott szavak, amikor Jézusra mutatva azt a tanítást adja nekünk, „Tegyétek, amit Ő mond”. E szavakkal a Szűzanya arra hívott meg bennünket, hogy fogadjuk be a krisztusi életet, legyünk az Ő életének részeseivé és mindenben kövessük Krisztus tanítását.
     Megvizsgáltuk tehát a Szűzanya első három anyai feladatát életünkben: vagyis az életadást, a táplálást és a tanítást. A negyedik anyai feladat pedig a védelmezés.
     Hogyan teszi ezt? Állandóan őrködik felettünk, ahogyan egy igazi édesanya őrködik gyermeke felett, segít és támogat minket életünk útján és minden megpróbáltatás idején. Ezeket az anyai feladatokat a Szűzanya, aki a legfőbb és legtökéletesebb Édesanya, maradéktalanul és szünet nélkül látja el körülöttünk, nem csupán életünk egy bizonyos szakaszában vagy pillanataiban. Nekünk pedig, életünk minden pillanatában kitárt szívvel, be kell fogadnunk az Ő gondoskodó szeretetét azért, hogy tökéletesen véghezvihesse bennünk és értünk ezeket az Isten által Neki rendelt anyai feladatokat. Minél több figyelmet és helyet adunk tehát lelki életünkben a Szűzanyának, minél jobban megnyitjuk előtte a szívünket, minél tökéletesebben felajánljuk neki önmagunkat, annál tökéletesebben tudja kifejteni bennünk az ő lelki anyaságát. Így, lehetővé tesszük a Szűzanyának, hogy működjön bennünk a Szentlélekkel együtt, aki minden szentséghez vezető út forrása számunkra.

(folyt.)

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Megostorozták

     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a combja felső részén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt és ezt a büntetést kevesen élték túl, vagy megzavarodtak!

Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra és a büntetés végrehajtása után szabadon bocsátották.

Eleinte Pilátus csak megostorozni akarta Jézust: Megfenyítem hát és szabadon bocsátom (Lk 23,16). A Zsidó Tanács képviselői azonban, mindent megtettek Jézus mielőbbi haláláért, nehogy beteljesítse az általuk ismert messiási jövendöléseket. Ennek érdekében korrumpálták a pribékeket. Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották. Látható, hogy önálló és végzetes büntetésnek szánták.

Ketten voltak, a jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

A keresztet hordozta

     Mint említettük, egy ostorozási büntetést csak kevesen éltek túl! Jézus ilyen irtóztató korbácsolás és súlyos vérveszteségek után, értünk, a mi üdvösségünkért mégis vállára vette a keresztet!

A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.

A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26).

(folyt.)

Hogyan és miből készült a finom szövet? – A Pinna Nobilis kagylóból!

     A Pinna nobilis kagyló alsó részén találhatók a "lábai", tulajdonképp kollagén rostok, amelyek segítségével megtapad az aljzaton. 

Ezek hossza 7-9 cm, szálvastagsága 23 mikron, kevesebb, mint fele a hajszálnak.
     Efféle átlátszó „tengeri selymet” korunkban csak Sant’Antiocoban ‒ Szardínia környékén ‒ állítanak elő kis mennyiségben, főleg múzeumi restaurálás céljára.
     Ezer tengeri Pinna nobilis kagylóból max. 200 gramm szövetet lehet nyerni.
     A tizennyolcadik században, divatos kiegészítők készültek belőle, melyek annyira könnyedek voltak, hogy pl. egy pár kesztyű elfért egy fél dióhéjban. 

     Chiara Vigo az egyik legnagyobb szakértője a tengeri selyem szövet készítésének.

Budapest - Máriaremete, 2016. augusztus 27.
Kedves Olvasóim! Az Országos Szeretetláng Fesztiválon résztvevőket és a Szeretetláng Mozgalmat nagy megtiszteltetés érte azzal, hogy Francesco Bamonte atya az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének Elnöke elvállalta, hogy szentbeszédet és előadást tart a hatalmas Budapest-Máriaremetei összejövetelen! Az ezen Szentmise keretében mondott szentbeszédét közlöm részekre osztva. A tartalom nem csak rendkívül érdekes, megszívlelendő, de példaadó papjaink számára is, mert ezt kell, így kell és mind gyakrabban kell! Felelősek vagyunk ugyanis embertársaink ez ügybeni ismereteiért! Fogadják szeretettel! (Fordította: Dr. Tekulics Judit)

Kedves Testvéreim!
     A világon óriási harc dúl a jó és a rossz erői között az emberi szívek csatamezején. E gyilkos küzdelem azonban innen is továbbterjed, kiterjed a különféle intézményekre, az egész társadalomra, a nemzetekre, a kontinensekre, az egész világra, a nemzedékek tagjaira, és tart egészen az Úr dicsőséges eljöveteléig, amikor majd minden ember megláthatja Őt, az Utolsó Ítélet napján, és az Úr végleg leszámol a Sátán hatalmával a világban.
     Ebben a hatalmas küzdelemben különleges szerepet tölt be a Szűzanya. Isten az Ő gondviselő szeretetéből úgy rendelkezett, hogy a Szűzanya, aki a Megváltás és az Üdvösségszerzés isteni tervében támogatja és győzelemre vezeti az ő Szent Fiát a sátánnal szembeni küzdelemben, minket is segítsen ebben a harcban, a Szentháromság minden erejével, Krisztus által. Velünk együtt és értünk küzd a sátánnal szemben.
E feladat, amelyet a Szűzanya tehát értünk végez, beleillik egy még szélesebb körű feladatba, amelyet szintén Isten jelölt ki számára: ez pedig nem más, mint az anyaság.
     Jézus a saját Édesanyját adta nekünk, amikor halála előtt a Keresztfa tövében álló édesanyjához fordult, tekintetével a Szűz Mária mellett álló Jánosra mutatott, és azt mondta: „Asszony, íme, a te fiad”. E szavakkal Jézus mindenki előtt világossá tette azt a szerepet, amelyet Szűz Máriának már a Megtestesülés pillanatától kezdve szánt: vagyis, hogy mindannyiunk édesanyja legyen. Később pedig Jánoshoz fordult, aki az egész emberiséget képviselte és így szólt hozzá: „Íme, a te Anyád”. Az Ige Megtestesülésének pillanatától kezdve tehát mindannyian ennek az édesanyának a gyermekei vagyunk. Jézus mindenki számára érthetően és világosan fejezte ki szándékát. Az emberi nem e hatalmas ajándékát pontosan azokban a pillanatokban adta át nekünk, amikor Ő maga és Édesanyja az elképzelhető legnagyobb szenvedéseket élte át. Azért cselekedett így, hogy megértsük, mennyire szeret minket, és milyen értékesek vagyunk számára.

(folyt.)

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Jézus arca

     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz.Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon. Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

Tövissel koronázták

A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó a keresztre feszítést megelőző ilyenfajta kínzásról. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta. A töviskorona kalapszerűen borította be az egész fejet. A sebészek 13 töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott.

Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L.Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg.

(folyt.)

A legdrágább szövet

     A Manoppelló-i Szent Arc bámulatba ejtő arckép, amely megmaradt egy drága antik szöveten. A múzeumi gyűjteményekben ilyen szövetek csak elvétve és töredékesen maradtak fenn máig, a legrégebbiek a IV. századból valók. L. Portoghesi professzornő – az I. századi antik szövetek specialistája szerint a Manoppelló-i lepel egy szövetselyem, melyet „tengeri selyemnek” is neveznek és amely a legdrágább anyag volt az ókorban. Egy másik világhírű specialista Chiara Vigo professzornő megállapítása szerint nem véletlen a „tengeri selyem” elnevezése, mert az anyagát a nobilis tengeri kagylóból nyerték. A professzornő állítása szerint, egyedül a tengeri selyem lehet ennyire áttetsző és finom, mint a Manoppelló-i kendő és egyben tűzálló is, mint az azbeszt. A szövetselymet lehet áztatni, de szakmai szempontból abszolút nem lehet ráfesteni egy ilyen vékonyka felületre.
     A vászon szerkezetét Giulio Fanti prof. vizsgálta, aki megállapította, hogy egy nagyon vékony anyaggal van dolgunk, amely az emberi hajszálnál fele vékonyságú 23 mikron átmérőjű szálakból lett szőve. A szövés technikája hagyományos, vagyis egyszerű és szabálytalan. A szőttes áttetsző, ezért nevezik fátyolnak. A szálak közti üres tér 150-től 300 mikron nagyságig rendeződik. Az üres terekben nincsen semmiféle pigment vagy más anyag.
     A szöveten karakterisztikus hajtások futnak úgy, mintha a lepel sokáig össze lett volna hajtva: kétszer hosszában és kétszer keresztbe. A fényben a színek nem látszanak a mikroszkóp alatt, mert nincs semmilyen festékfolt. Ráadásul a hátulról jövő fénytől átlátszóvá válik, mint az üveg, ekkor eltűnnek még a hajtások is. Ezeket a jelenségeket csak a tengeri selymen lehet megfigyelni. Míg a fény hatására teljesen átlátszó, ugyanakkor árnyékban grafitszürkének tűnik. Amikor a Szent Péter Bazilikában Luther Márton legelőször megpillantotta a leplet, mint Szent Veronika kendőjét, valószínűleg fény alatt látta és ezért nem fedezte fel rajta a képet. (Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

     Mária aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba, a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk, és miköztünk lakozik.

És bizony, a mi Isten akaratára mondott mindenkori „igenünknek” is a Szűzanya alázatát kell tükröznie, példáznia! Bátran mondjunk igent a keresztény hitre, igent a családok és a nemzet egységére, igent az Életre! Mert soha nem szabad felednünk: a Mária-tiszteletben őrzött hit és nemzettudat a legfontosabb alap ahhoz, hogy az üdvösség reményében emelt fővel tudjunk élni!

A nagyböjti időszakban újítsuk meg keresztségi fogadalmunkat, és bensőségesebben elmélkedjünk a Szűzanyáról – aki – a Kálvárián megismételte Názáretben kimondott igenjét, és Szent Fia társaként megtapasztalta a lélek vértanúságát.

Az Istenanya legyen tehát példaképünk és közbenjárónk aki segít, hogy ne szalasszunk el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy "igennel" válaszoljunk Isten kegyelmi ösztönzéseire, kihasználva az alkalmas időt, amíg tehetjük.

Kérjük bizalommal az Istenanya közbenjárását az Egyház és népünk küldetéséhez, hogy hűen, bátran tehessen tanúságot Isten szeretetéről az egész világnak. 

(Vége!)

Előző rész

Gyümölcsoltó Boldogasszony könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

(Szeressétek egymást folyóirat 1/2007. száma nyomán)

Értünk, a mi üdvösségünkért...

     Sokakban nem is tudatosul, hogy a keresztény hit középpontja nem valamilyen magasztos idea, kultúra vagy az erkölcsi értékek, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Az Isteni Gondviselés segít nekünk személyes kapcsolatot teremteni a Megváltóval. Megőrizte számunkra halálának és szenvedésének megrázó képét egy halotti leplen, amely olyan, mint egy ötödik Evangélium, amely nem tollal, hanem az értünk kiontott vérrel íródott.

Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.

„Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel nyomain a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.) 

Szörnyen megkínozták

     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt és nemes szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették.

Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és kínhalált halt a mi üdvösségünkért!

(folyt.)

A nem emberi kézzel megfestett kép

     Évtizedek óta számos kitűnő tudós fáradozott a rejtélyes Manoppelló-i Krisztus Arc ereklyével. Valamennyi tudományos kutatás eredménye azonban egyértelműen alátámasztotta, hogy a jelenkori tudomány nem képes megállapítani (megmagyarázni), miképpen jött létre ez a kép, honnan származnak a titokzatos színei, amelyek a Szent Arc képének megragadó szépséget és sugárzó élénkséget adnak.
     A nagyfelbontású digitális szkennelésnek köszönhetően Donato Vittore professzor (1) a Bari-i- és Giulio Fanti professzor (2) a bolognai egyetemről vizsgálódásai megállapították, hogy a vizsgált szövet szálai között a legkisebb nyomokban sem található semmilyen festék vagy pigment. Egyedül a szövet szemein látni, mintha magas hőmérsékleten megpörkölődtek volna, valami rendkívül intenzív sugárzás következményeként. Antropológusok szerint a fogazat karakteres volt Palesztinában, Krisztus idejében.
     A Manoppelló-i Arc legbámulatosabb tulajdonsága a kelme áttetszősége és az, hogy a kép tökéletesen látható mindkét oldalról. További meglepő tulajdonsága a változékonyság, melynek különféle megvilágításoknál, más és más a kinézete. Ez a különös arckép, magában foglalja a hologram tulajdonságait ‒ amellett ‒, hogy nem fénykép, nem festmény és nem hologram.
     Egy biztos, nem emberi kéz által lett megfestve, hasonlóan a csodálatos mexikói Guadalupe-i Szűzanya képéhez vagy a torinói „Halotti lepelhez”, amelyek azt keltik bennünk, hogy a „Szent Arc” képe megérint szépségével, és a világítás variálásával együtt változik a kép is, mintha élne.
Minden bizonnyal a világegyetem unikuma!
     A neonvilágításban a finom lepel mézarany színt vesz fel; pontosan úgy néz ki, ahogyan a 13. sz.-i misztikus (Helftai) Nagy Szent Gertrúd látomásai nyomán leírta Veronika kendőjén Krisztus arcát. Világos fényben a finom lepel egyedüli módon háromdimenziós arcot jelenít meg, majdhogynem holografikusan. A szövet annyira érzékeny, hogy úgy tűnik, összehajtogatás után beleférne egy fél dióhéjba.
     Tekintve, hogy a tudományos vizsgálatok szerint a Manoppelló-i kép nem emberi kéz műve, így ez nem más, mint ahogy a hagyomány mondja archeiropoietos- vagyis nem emberi kéz által festett. 

 (Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

     Március 25-e az Angyali Üdvözlet Annuntiatio Beatae Mariae Virginis, Jézus fogantatásának főünnepe, egyike a legrégibb hagyományoknak. Ősi magyar neve Gyümölcsoltó Boldogasszony.

Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal szavára, egyszersmind Krisztus igenjét is előrevetítette, új korszakot kezdve a történelemben, mely folytatódik tovább az Egyház által. Amiként a Hitvallásban is mondjuk: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért”. Karácsony és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén ezért hajtunk térdet e szavak után: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”.

Nagyböjtben tartandó ünnepét, I. Sergius pápa a 7. században rendelte el Annuntiatio Domini (az Úr hírüladása) néven. Korabeli miseszövegének könyörgése a mai napig közismert: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk.”

Mária az Istenre hallgatott, és üdvösséghozó IGENJE ellentéte az ősszülő Éva engedetlenségének, aki a sátán szavát követte.

Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig a hite miatt a Boldogasszony.

Éva az összes élők anyja, de Mária is anyánk – mivel Fia mindenkiért meghalt – és a Szentlélek által Isten gyermekei lehettünk a Szent Keresztség által.

Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának.

Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek.

Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik.

(folyt.)

     Chartres-ban feljegyezték, hogy 1832-ben kitört a kolerajárvány, napok alatt százával szedte áldozatát a városban. A korabeli püspök, Clausel de Montals az év augusztus 26-án körmenetet rendelt el. A Boldogasszony fátylát egy keretben az utcákon vitték és ezt követően több ember már nem halt meg, kivéve két "felvilágosult" beteget, akik nyilvánosan megvetették a "babonás kultuszt".

     Érdekes, hogy az emberek azt hitték, hogy a fátyol valamiféle ing (tunika) és azt gondolták, hogy egyfajta isteni védelmet nyújt. Úgyhogy mind a háborúba készülő katonák, mind a szülés előtt álló anyák a relikvia tartóhoz érintették ingjeiket, mintegy oltalmat remélve Isten Szentséges Anyjától.

     2020. március 25-én az Angyali Üdvözlet ünnepén számos francia egyházközség imádságban fordult a Szűzanyához a pandémia miatt, emlékeztetve Őt az 1832-es Chartres-i csodájára, amikor az engesztelő körmenet hatására elmúlt a kolera-járvány. És valóban, a Covid-19 járvány megfékezésére maga Chartres népe is újfent a Boldogságos Szűzhöz folyamodott oltalomért és Mária fátylának ereklyetartóját kihelyezték a székesegyház bejáratához.

     Minden év augusztus 15-én a Csodás Fátylat széthajtva teszik közszemlére!

     Megjegyzésként csak annyit, hogy a bensőséges Mária-tiszteletnek nem csak időnként, vagy a bajban kéne felmerülnie a riadt szívekben, hanem minden órában és percben a lelkek legbensejében!

(Vége!) (Források az első részben!)

Hogyan került a Kendő Manoppellóba?

     1645-ben Donato do Bomba kapucinus megszerkesztette a Manoppelló-i Krisztus Arckép történetét, de ez valószínűleg csak egy magyarázat arra, hogy a Vatikánból eltűnt Veronika Kendő hogyan került Manoppellóba. A lényeg, hogy dr. Antonio De Frabritis, manoppellói lakos, benső sugallatnak engedelmeskedve 1638-ban az ereklyét átadta a manoppellói kapucinusoknak, hogy minden hívő hozzáférjen és kifejezhesse tiszteletét a templomban.
     1750-ben a kapucinusok elhatározták, hogy minden év májusának harmadik vasárnapján Szent Arckép ünnepet tartanak.
     Titok marad az út, amelyet századokon át tett meg a kép, mielőtt Manoppellóba került. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a XVI., vagy a XVII. század elején lopták el a Vatikáni Bazilikából. Minden esetre, minden jószándékú ember számára a kereszténység legértékesebb ereklyéje marad a Torinó-i Lepel mellett.
     Bruno Forte híres teológus, a Chieti Egyházmegye érseke, a 2006-os évet a Manoppelló-i Szent Arc Kegyhely Nagy Jubileumi évének nyilvánította.
2006. szeptember 1-én ide zarándokolt XVI. Benedek pápa, hogy ő is megláthassa Megváltónk szeretetteljes tekintetét.
„Istent nem látta soha senki. Az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, Aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18)

 (Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

     911-ben, Chartres öldöklő normannok ostroma közben a fátylat Guillaume püspök kitette a sáncok fölé, mint győzelmi lobogót. Ez alapjaiban változtatta meg a harc kimenetelét! Egyfelől a védők harci ereje megduplázódott, másfelől ennek láttán az ellenségen páni félelem vett erőt. És ezzel a relikvia elnyerte hírnevét és bekerült a történelembe. A győzelmet mindenki a Boldogságos Szűz közbenjáró segítségének tulajdonította.

Amikor 1194-ben a főként fából épült székesegyház nagy részét súlyosan megrongálta a tűz, nagy volt a hívek félelme, hogy a Fátyol megsemmisülésével elveszítették városuk égi oltalmát. Harmadnap azonban amikor a tűz elcsitult, egyszerre csak körmenet vonult ki a füstös-üszkös romok közül az ereklye díszes tartójával. A nép ujjongott egyetlen vigaszában.

A csodás relikvia megmaradásának földi magyarázata az, hogy a papság a templom alatti kripta-barlangba rejtette a leplet, így az sérülést nem szenvedett!

Ezt a bíboros égi jelként fogta fel és elhatározta, hogy egy pompás kőtemplomot építtet, a mai dómot.

A megszámlálhatatlan gyógyulás és megtérés jelentős mértékben elmélyítette a Montforti Grignon Szent Lajos által is hirdetett bensőséges Mária-tiszteletet. Ez a katolikus megújulás nagyon nem tetszett a kitört "dicsőséges" Francia Forradalomnak, mely céljául tűzte ki a katolicizmus teljes felszámolását! A Chartres-i Mária-fátylat darabokra tépték és meggyalázták! Íme a liberalizmus nagy és hősies fegyverténye!

A forradalom utáni 1800-as években a megmaradt fátyoldarabok közül két nagyobb visszakerült a Chartres-i székesegyházba, ahol a nagyobbik a katedrális északi oldalán lévő kápolna díszes ereklyetartójában látható, a másik ‒ a már sokat említett ‒ kriptában található.

(folyt.) (Források az első részben!)

15 PERC SZENTSÉGIMÁDÁS https://youtu.be/clm8Vvslgh8

     Párizstól 100 km-re délnyugatra a Chartres-i Notre Dame székesegyház altemplomában egy különös Madonna a Gyermekkel szobrot tisztelnek. E szobrot Notre Dame de Sous Terre-nek (Földalatti Miasszonyunknak) hívnak, és igen régi hagyománya van.

     A helyen ‒ ahol most a Chartres-i dóm áll ‒, a kelta druidáknak volt egy pogány szakrális barlangja, melyben a „szűz, aki fiút szül”, kultikus szobrot helyeztek el. Egy régi történet szerint a druida papok Kr.e. 50 körül hallhattak Izaiás próféciájáról: "Az Úr jelet ad nektek. Íme, a szűz fogan és fiút szül" (Iz 7,14). Ösztönösen érezték, hogy ez lesz az igazi Isten.

     Amikor a keresztény misszionáriusok a 4. század körül Chartres környékére érkeztek, megtalálták az ősi szentélyt. Átalakították a barlangot Szűz Mária Isten Anyja tiszteletére, és a mélyebben fekvő druida barlangot elnevezték Földalatti Miasszonyunkról.

     Sajnos az évszázadok harci villongásai és a tűzvészek megsemmisítették a Druida Szűz szobrát, melyet a 12. században román stílusban faragtak újjá fából. Ezt azonban a "dicső" Francia Forradalom tűzre vetette.

     1857-ben helyreállították a földalatti szentélyt (ld lent!), és új, kőből faragott szobrot helyeztek el benne, s ezzel a Szűzanya gyönyörű kegyhelyévé vált. E fölé épült az első templom, majd a mai gótikus székesegyház is. De sem az altemplom története, sem a Szűzanya Mindenkor Segítő szerepe nem ért véget, és itt kezdődik Szűz Mária fátylának (Sancta Camisa) története!

     Egy több méteres selyemfátyolról van szó, amelyet a Szent Szűz az Angyali Üdvözletkor, Jézus születésekor, és a Kereszt alatt viselt. Ezt a ruhadarabot Kopasz Károly király adományozta 876-ban a Chartres-székesegyháznak, melyet nagyapjától, Nagy Károlytól örökölt – aki Szent László Piroska nevű lányától –, Irene bizánci császárnétól kapta ajándékba.

     A huszadik században végzett laboratóriumi vizsgálatok során a szövetről kiderült, hogy első századi palesztinai virágport tartalmaz.

     Számtalan rendkívüliség és csoda fűződik a tiszteletéhez. 

Felhasznált források:

1) https://deaconjohn1987.wordpress.com/2020/08/29/the-veil-of-mary-still-visible-in-france-today/

2) https://www.bbc.com/news/uk-wales-46363889

3) https://immaculate.one/mary-of-the-day-august-18-our-ladys-veil-sancta-camisia#.X-bt5NhKhPY

4) https://quatr.us/history/marys-tunic-medieval-chartres.htm

24 perc 15mp ÉRTÜNK EMBEREKÉRT, A MI ÜDVÖSSÉGÜNKÉRT

https://youtu.be/s7s1x6t_-qc

Széleskörű nyomozás a Kendő ügyében

     Paul Badde: ”Isteni Arckép, Manoppelló-i Lepel” c. könyvében úgy véli, hogy körülbelül ez időben a hiteles Veronika Kendőjét ellopták a Szent Péter Bazilikából és helyére egy halott Jézus-arcot ábrázoló kendőt helyeztek el.
Feltételezik, hogy utoljára V. Pál pápa tartotta kezében a valódi Veronika Kendőt az ünnepélyes körmenet alatt, 1606. január 25-én.

Néhány történész hipotézise szerint már sokkal előbb is ellophatták a Kendőt, hiszen amikor 1527. május 14-én, V. Károly nagyrészt protestáns katonái elfoglalták Rómát és kirabolták, felgyújtották és halomra gyilkolták az embereket. (A barbár fosztogatók a vörösmárvány burkolatba vésték Luther nevét, mely máig látható 'emlék'!) V. Orbán pápa levelet írt az orvietoi hercegnőhöz, amelyben tájékoztatta őt, hogy csak a vatikáni Bazilika oltára előtt 500 férfi halt meg, a szent ereklyéket szétszórták, egy részét elégették, a Kendő azonban előkerült.
     Ezt megerősítik német történészek: Gustaw Draysen és Ludwig von Pastor a Pápák történetében.
     VII. Kelemen pápa 1528-ban különleges utasítást adott ki, melynek célja az ellopott ereklye visszaszerzése volt. Tény, hogy az év november 26-án, ünnepélyes körmenettel, a visszaszerzett ereklyét a Szent Márk templomból visszavitték a Vatikánba.
Veronika Kendőjét azonban újból ellopták 1606-ban. A Szent Péter Bazilikában két eltörött, kristályüvegű keret található, amelyek közül egyikben Veronika Kendőjét őrizték. Ezekkel a keretekkel pontosan megegyezik a Manoppelló-i Lepel nagysága.

(Képen a Rómában őrzött /eredeti/ üres keret!)

     Badde Paul rámutat arra a tényre, hogy a Manoppelló-i Lepel jobb alsó sarkán üvegszilánk darabokat találtak, ez kézzelfogható bizonyítéka, a felbecsülhetetlen értékű ereklye ellopásának. Német tudósok: Pfeiffer, Resch, Thiermeyer és Blandina nővér többéves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett újságírói nyomozásnak. Ennek eredményéül szenzációs felfedezésre jutottak. A manoppellói templomban található Veronika Kendője azonos az új Bazilika építésekor, 1608-ban, titokzatos körülmények között ellopott Kendővel.
     Pfeiffer professzor biztos abban, hogy az Isteni Arckép a Manoppelló-i Kendőn, a Krisztus sírjában keletkezett, az Úr feltámadása alatt. Ez a kendő egy nagyon finom „tengeri selyem” és ez az arc a Torinói Lepel negatív képével abszolút összhangban van. Ez ugyanaz az arc és feltételezhetjük, hogy a leplen és a kendőn lévő Krisztus képek a feltámadás pillanatában keletkeztek, de a Manoppelló-i Kendő képe egy pillanattal később, amikor az Úr már kinyitotta a szemét, de még nem a megdicsőült arcát mutatta!

V. Pál 1608-ban lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, és ezután már bizonyosnak tekinthető, hogy az ereklye elkerült a Vatikánból. Viszont 1616-ban már határozottan az a hír járta, hogy Szent Veronika kendője eltűnt a vatikáni kincstárból. 

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

Aki nem akar hinni, az nem is fog!

Amikor 1520-ban Luther Márton a Szent Péter Bazilikában legelőször megpillantotta a leplet, mint Szent Veronika kendőjét, valószínűleg fény alatt látta és ezért nem fedezte fel a képet rajta. (A mellékelt kép is bizonyítja, hogy mögöttes fény esetén a Kép egyáltalán nem látható!) Mély csalódottságát erőteljes állítással fejezte ki: „Azt állítják, hogy Veronika kendőjén meg van örökítve a Miurunk igazi arca. Eközben a szegény közemberek nem látnak semmit a világos lenen kívül a fekete deszkán”. És íme, Luther az első benyomásnál megállt, s nem ment közelebb, hogy megbizonyosodjék. A pápaság elleni vádaskodásai és a különféle előítéletek bezárták a reformátor előtt az utat, hogy megismerje az igazságot és ennek nyomán nevezte Veronika kendőjét indulatosan „a római pápák ördögi csalásának”.
     A Gregorian Egyetem professzora Heinrich Pfeiffer SJ, éveken át kutatta a Veronika Kendőjével kapcsolatos esetet a művészet-történet szempontjából, a kereszténység legrégebbi forrásainak segítségével.
A kutatások kimutatták, hogy a Manoppelló-i kép ősmintaként tekinthető a Krisztus Arcot bemutató összes kép számára. A kutatások megindításához a professzort Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnő és ikonfestő feltárásai ihlették meg. A nővér több éves, aprólékos kutatások eredményeként bebizonyította, hogy a Manoppelló-i lepel arca tökéletesen fedi a Torinói leplen lévő arcot.
     A tizenötödik és korábbi századból származó, hivatalos Veronika Kendő-másolatokon ugyanaz a Jézus arc látható: nyitott szemmel, hajjal, szakállal, határozott orral, letakart füllel és nyakkal.
Veronikát Európa legnagyobb festői festették meg.
     Jacop Grimaldi, a pápa megbízásából leltár szerint összeírta a Szent Péter Bazilika összes kincsét. Az 1618 és 1620-as években általa megírt és nyomtatásra kerülő: Opusculum de Sacrosancto Veronicae Sudario másolatok címoldalán a Veronika Kendő Isteni Arckép látható, pontosan úgy, mint az addig megfestett képeken.
     Azonban az 1635-ből való Opusculum másolaton már más ‒ csukott szemű Krisztus Arckép látható (lásd alul!)  ‒, amikor VIII. Orbán pápa felszentelte az újonnan épült Szent Péter Bazilikát.

 (Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

Találkozás a királlyal

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 „MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Róma kincse

     A 753. évi Pápai Krónikában feljegyezték, hogy az ünnepélyes körmeneten II. István pápa mezítláb vitte a nem emberi kézzel festett Krisztus Arcképet.
     Mindenki meg volt győződve arról, hogy a Krisztus Arcképét nem emberi kéz festette, ezért az acheiropoietos (kéz nélkül készült) nevet adták neki. Nyilvánvaló volt, hogy ez a legjobban ismert ereklye, melyet a Szent Péter Bazilikában őriztek.  

  Dante Alighieri (1265-1321) azt írja a Vita nuovában, hogy tömegesen jöttek megnézni a Krisztusarc képmását a Szent Veronika Kendőjén. Az Isteni komédiában, több alkalommal ír Dante a Veronika Kendőjéről, kiemelve, hogy az, az Isten Arcát ábrázolja. 

Ez a jelenet inspirálta XVI. Benedek pápát is az első enciklika megírására: Isten maga a Szeretet.

    Svéd Szent Brigitta, aki részt vett az 1350-es jubileumi év ünneplésén, ő is ír arról az igazi Arcképről, melyet Veronika Kendője megörökített.
     Ennek az ereklyének fontosságát az a tény is bizonyítja, hogy az új Szent Péter Bazilika építésének alapkövét 1506-ban azon a helyen tették le, ahol elsőként azt az óriási oszlopot építették fel, melynek belsejében a Vatikán Kincstára kapott helyet.
     A Kincstár létrehozásának elsődleges célja a „Valódi Krisztus Arc” képének őrzése volt. Az oszlopon, amely Jeruzsálemi Szent Veronika nevét viseli, a következő felirat található a mai napig: „Veronika Kendőjén megörökített magasztos Megváltó Arcképének méltó megünnepléséhez, VIII. Orbán pápa építtette és díszíttette fel az 1525-ös Jubileumi Évben.”

(Lásd legalsó kép!)

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

     Dávid király nemzetségéből származó Szent József volt a szeplőtelen Szűz Mária jog szerint való hitestársa és az Úr Jézusnak Istentől rendelt nevelőatyja. E magasztos kegyelem által került ez az egyszerű názáreti kézműves a megváltás munkájának középpontjába és jutott az emberré lett Isten Fiának közvetlen közelébe.

   E nagyszerű hivatás és magasztos életszentség ellenére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet Józsefnek. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-én a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte:

   1870-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte.

Könyörgés:

Szentséges Anyád jegyesének érdemei miatt kérünk Urunk,

gyámolíts minket, hogy mindazt,  amire a mi könyörgéseink elégtelenek,

azt Szent József esedezése által megnyerjük!

Amen

A "csodák csodájának" hivatalos elismerése

A Kendő vándorútja

   Tudományos kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a Manoppelló-i lepel Jeruzsálemből származik. Az Arc megörökítése Krisztus sírjában keletkezett, az Ő feltámadása alatt. Több mint valószínű, hogy a Torinói Lepel és a” Veronika Kendője” Edessába kerültek, ahol az V. századig őrizték.
  Tibilisből, a VI. századból származó szövegben azt olvassuk, hogy a Szűz Anya, Fia mennybemenetele után őrzött egy vászonképet, amely az Úr Jézus sírjában keletkezett. Azt a képet magától Istentől kapta, hogy imádkozhasson, Fia képét nézve. Ez valószínűleg igaz, ám a Veronikáról szóló történet csupán legenda, aki Jézus arcát törölte a Keresztúton, nagy eséllyel a középkorban keletkezett, a csodás kép következő magyarázatával: A kendőn ugyanis nem találtak vérnyomokat és állítólag nem létezett Veronika sem.
    Amikor "Szent Veronika Kendőjéről" beszélünk, akkor ez csak a Jézus sírjából való kendő meghatározása. A Veronika név latin és görög szavak egyesítéséből származik: veraeikon = „valódi kép”, de nevezték „Első Ikonnak” és „Camuliani lepel”-nek is.
     Nos, ez az un. Veronika Kendő a VIII. században Rómába került és a Szent Péter Bazilikában őrizték, a Szent Veronika kápolnában.

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

A gyógymód

     Az orvos csalódottan rázta meg fejét, mert idős betegén a javulás legkisebb jele sem látszott, tíz napi gondos gyógykezelés után sem. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon és úgy tűnt, hogy ereje sincs már az életéért küzdeni. Elfáradt, beletörődött a sorsába.
     A következő napi vizitnél az orvos ismét rázta a fejét, ám ezúttal a meglepetéstől mert az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatott. Este rendesen vacsorázott, a reggelijét megette, most meg a párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt önnel? – kérdezte az orvos álmélkodó tekintettel –, hiszen tegnap már kezdtük feladni a reményt a rossz életfunkciói miatt, most pedig minden tökéletesen működik. Történt valami?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
– Igaza van doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Nagypapa! Gyorsan haza kell jönnöd, mert elromlott a biciklim!"

(részlet - Bruno Ferrero: Az élet: mindened ami van)

A csodának híre megy

Amiről nem hallani, vagy mégis?

A Die Welt német újság 2004. szeptember 23-án leközölt egy cikket: „Krisztus igazi arca” címmel. A feltámadás különleges ereklyéjének megtalálása? ‒ írta Paul Badde, egy ismert német újságíró. Nos, ez az újságíró két bestsellert is írt: a Guadalupe-i Mária-kép, valamint a Feltámadás különleges ereklyéje a Manoppelló-i kendő titkairól, ez utóbbit ‒ „Das Göttliche Gesicht” (2006) ‒ az Isteni Arc címmel.

A Focus c. hetilap német kiadásában Klaus Berger, korunk egyik legnagyobb bibliakutatója tollából is megjelent egy, a Manoppelló-i titokzatos istenarcot hordozó fátyolról: „Jézus Manoppellói arcképe az Evangélium első oldala, mely a Feltámadás pillanata”.

Magyar nyelven egyedül a „Szeressétek egymást” lengyel katolikus magazin 2009/3. és a 2014/12. számában találkozhattunk, valamint néhány internetes felületen.

Nos, blogommal hozzá kívánok járulni az ismeretek bővítéséhez, mert a Torinó-i halotti lepelhez hasonlóan a Manoppello-i „Isteni Arc” is a világ legnagyobb csodája. Tény, hogy tudományos szempontból ezek nem jöhettek volna létre, amiként az egész világon nincs ezekhez hasonló, amelyek jellemzőikben hasonlatosak vagy utánozhatók lennének. A holy-face_001.pngTorinó-i Lepel egy anatómiailag pontos fotónegatív, mely a Feltámadás első pillanatát örökítette meg, a kiszenvedett, halott Krisztust. A Manoppelló-i Kendő a Feltámadás „második pillanatát” mutatja pozitív képként, a szenvedések és torzulások nyomait még magán viselő, nyitott szemű, a még meg nem dicsőült Krisztus Arcot. Ezért nevezhető a „Feltámadás Pillanatának”!

A manoppellói anyag méretei: 17×24 cm, egy ezüst ereklyetartóba foglalva. Manoppello főtemplomának oltárán van kiállítva a nagyközönség számára; melyen kedvező fényviszonyok mellett az Arc jól látható. Ezt a képet nevezte Szent Pio atya „Volto Santo Manoppello”-nak, „a legnagyobb csoda, minek a birtokában vagyunk”.

Manoppello egy 5000 éves kis város, Abruzzó tartományban fekszik Pescaratól 30 km-re. A környéken, Lancianóban található a híres Eucharisztikus Csoda szentélye.

VÉRREL KÖNNYEZŐ GYŐRI SZŰZANYA 7 perc

https://youtu.be/Gfw3FLbw8-A

Forrás: Dobszay László Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom és a Stella Maris Alapítvány által kiadott cikkéből részlet

     A szentmisét nem szabad úgy felfognunk, mint a közösség összejövetelét, Isten népének gyűlését, hitünk megerősítését, még kevésbé úgy, mint híveket toborzó, lelkesítő akciót. A szentmise misztérium, vagyis látható jelek által végbemenő lát-hatatlan isteni esemény. A szentmisét végső soron nem mi mutatjuk be, hanem Jézus Krisztus. Jézus halálának előestéjén legnagyobb ajándékát adta az embereknek, egy szentséget, s ezt a szentséget újból és újból nekünk adja minden szentmisében. Milyen tiszteletet és megilletődöttséget kell, hogy ébresszen ez mindnyájunkban! Milyen örömmel kell minél többször a szentmisére sietnünk! Nem azért, mert ott valami élményben részesülünk. Ha hitünk szilárd, és megegyezik az Egyház hitével, akkor tudjuk, mi történik a szentmisében, tudjuk, mily megtiszteltetés, hogy részt vehetünk benne, s ezt a meggyőződést nem az élmény mondatja velünk, hanem a hit. Lehet, hogy fáradtak vagyunk, lehet, hogy lelki szárazság gyötör, lehet, hogy éppen ellenünkre van a szentmise lefolyása vagy a be- mutató pap személye, a résztvevők vagy a körülmények. Lehet, hogy fásultság, megszokottság réme fenyeget, s azt véljük, valami más, felvillanyozóbb vallási eseményben kellene megújulást keresnünk. Állj meg! Gyökeresen rosszul gondolkozol a szentmiséről! Térj vissza hitedhez, az Egyház hitéhez és ezzel a hittel javítsd ki, amit érzéseid tévesen tanácsolnak. Hiszen ami itt történik, azt Jézus adta nekünk és neked is, „azon az éjszakán, melyen elárultatott”. Gondoljuk meg, milyen vágy élhet egy szülőben vagy házastársban, hogy a halálra készülődve még egyszer megajándékozza szeretteit. Nem fogja-e éppen akkor a legnagyobbat adni, amit adhat? Próbáljuk tényleg beleélni magunkat abba, mit érzett Jézus, amikor azt mondta: „Desiderio desideravi vágyva vágytam ezt a vacsorát elkölteni veletek”. Ilyen mondatot nem hallunk sehol másutt az evangéliumban! Jézust valami szent izgalom foghatta el, napokkal, talán hetekkel ezelőtt az esemény előtt. Gondoljuk, hogy csupán egy szép élménnyel akarta megajándékozni apostolait és Egyházát? Nem, ez az ajándék méltó volt az ő isteni bölcsességéhez és erejéhez. Ezt már a Szentháromságban, az Atya keblén eltervezte minden idők előtt; örök titok 8 ez, mely kinyilvánult az időben; e titkot szent szívén melengette földi létének első pillanatától fogva.

Megdöbbentő csoda

Baleset és amputáció

A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki.

Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére.

(Ez lenne az ideális nemzeti zászló!)

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

 Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 „MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Vers

https://www.youtube.com/watch?v=ZmxbvXgdh9I

     A szentmise nemcsak dicsőítő (hódoló), hanem az Atyával való kapcsolatot közvetítő áldozat is. Krisztusnak a történelmileg egyszer megcselekedett önfeláldozását a szentmise titokzatos módon, de valóságosan megjeleníti. A keresztáldozat megújul (exercitur, perpetuat), éppúgy, mint az egy és maradandó mennyei Krisztus az átlényegülés által valósággal jelenvalóvá lesz az Oltáriszentségben.

A szentmise fölidézi a keresztáldozat emlékezetét. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, mondja az Úr. Ez az emlékezés nem egyszerű múltidézés, hanem a valóságos megjelenítése Krisztus történelmi tettének. A jelenvalóvá tétel mintegy kaput nyit az örök jelenbe, ahol a múlt egy adott pontjában bekövetkező esemény minden időkre ható volta nyilvánvalóvá válik, a Golgota áldozata pedig különösképpen is a történelem középpontjaként mutatkozik meg. Mert „egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a fölajánló is – most a papok szolgálata által –, mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség”. Krisztus életének áramába tehát az Egyház által kapcsolódhatunk be.

A szentmise a keresztáldozat gyümölcseinek a közvetítője. A mi megváltásunk és üdvösségünk, amit a Megváltó a kereszten szerzett meg nekünk, számunkra úgy valósul meg, hogy átadjuk magunkat Krisztusnak, s egyesülünk áldozatával. Ez történik a szentmiseáldozaton keresztül, amely ténylegesen az ég és föld találkozása; az Atya irgalmának és szeretetének a forrása, és a mi Istennel való találkozásunknak legfőbb színtere. „A szentmiseáldozat nem egyszerűen liturgia, hanem a természetfölötti életnek a kútfeje, Krisztus testének élő szívverése, a mennyei Jeruzsálemnek és Isten országának titkoz központi napja, köréje kering Krisztusnak minden bolygó lelke, s tőle veszi világosságát és életét”. (Forrás a 8. részben!)

Jel a nem hívők számára

     Pellicer mély tisztelője volt az Oszlopos Szűz Máriának; az Ő közbenjárásának tulajdonította elvesztett végtagjának visszanyerését. A következőkben ennek az 

egyedülálló Mária-csodának a leírását olvashatjuk, melyet a helybeliek a „csodák csodájának” neveznek. Az archív dokumentumok évekig tartó tanulmányozását követően Vittorio Messori arra a következtetésre jutott, hogy az egész iratgyűjtemény egy valóságosan is megtörtént eseményről tudósít. A dokumentumok az amputált láb „gyógyulásáról” beszélnek − egy különleges eseményről −, amelynek tényleges megtörténte minden kétséget kizár. Az események részletes rekonstruálása a három nappal az eset után tett, esküvel megerősített és hitelesített írásbeli nyilatkozatoknak, ill. a 68 nappal később kezdődő kánoni kivizsgálásnak köszönhetően vált lehetővé. Forrás:

Ez a cikk megjelent: Tomas Domingo Pérez. El milagrode Calanda. Y sus fuentes historicas. Edita: Caja Inmaculada. 2007. Valamint magyarul, a SZERESSÉTEK EGYMÁST lengyel kiadású katolikus magazin 5. számában.

És elnyerte a dicsőség koronáját
     Halála előtt néhány nappal Mária Magdolna jelent meg neki ezüst ruhában, fején drágakövekkel kirakott koronával. Körülötte angyalok voltak, és az Úr rá mutatott: „Az én kedvelt leányom!”
     Szentünk, Cortonában halt meg, 1297. február 22-én ötvenéves korában. És el is temették.
     Gyóntatója írta meg életrajzát, ő tanúskodott azokról a jelenésekről és kinyilatkoztatásokról, amelyekben Margit részesült.
     Remetecellája a mai Szent Bazil (Cortonai Szent Margit) Bazilika terültén, de az akkor még kicsinyke templomtól 20 méterre volt. Ma is megtekinthető a bazilika altemplomában.
     1393-ben exumálták, és épségben maradt testét az Szent Basilról nevezett, akkor még kis templomban helyezték el. 1580-ban került a ma látható bazilika oltára alá, ezüst üvegkoporsóban!    
     1516-ban, X. Leo pápa avatta boldoggá.
     1728-ban, XIII. Benedek pápa vette fel a szentek sorába.
     1993. május 23-án, II. János Pál pápa felkereste a szentélyt, és hosszasan imádkozott Szent Margit üvegszarkofágja előtt.
     Védőszentje: az egyedülálló anyáknak, a hamisan vádoltaknak, a hajléktalanoknak, az árváknak, a vezeklőknek, a megtért prostituáltaknak, a csavargóknak, a testi kísértésben és a hiúságban szenvedőknek.
     Attribútumai: feszület, kutya, koponya, derekán kötél (corda),

(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

A szentmiseáldozat elválaszthatatlan a keresztáldozattól!

     A szentmiseáldozat valóságban és gondolatban elválaszthatatlan a keresztáldozattól. Ebben áll a szentmiseáldozat kimondhatatlan értékének és fönségének a titka.

A Trienti Zsinat tanítása szerint a szentmise viszonylagos áldozat, melynek értéke és valósága a keresztáldozat abszolút valóságában gyökerezik, tehát vele egy áldozatot alkot. Mindazonáltal igazi áldozat, tehát tőle különbözik is. Az Újszövetség örök abszolút áldozata a mi Urunknak a Golgotán bemutatott keresztáldozata, mellyel lényegileg azonos a szentmiseáldozat, mivel azonos az áldozat tárgya és az áldozat elsődleges bemutatója, az ember Jézus Krisztus. A Trienti Zsinat tanítása szerint „Egy és ugyanaz az áldozat [áldozat], ugyanaz a felajánló is – most a papok szolgálata által –, mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség.

A keresztáldozat az Újszövetség egyetlen áldozata. A keresztáldozat által Krisztus megváltott bennünket, s fölül nem múlható és kiegészülésre nem szoruló módon eleget tett Istennek. „Nincs üdvösség senki másban” (vö. ApCsel 4,12), ezért máshol keresni az üdvösséget nincsen sem okunk, sem jogunk.

Ez az áldozat abszolút, azaz független minden más áldozattól. Minden egyéb törvényes áldozatnak tőle van az ereje és értéke; a szentmiseáldozat beteljesítője az ószövetségi áldozatoknak, melyek előképe és előkészítője Krisztus áldozatának. A szentmiseáldozat a maga értékéből teljesen elégséges, sőt felülmúlhatatlan értékű.

Forrás: (Fülep Dániel http://www.szentmagyarorszagert.blogspot.hu/2013/05/sacra-liturgia-szentmise-es.html)

Nem akarásnak nyögés a vége!

Az életszentség igaz hírében
     Cortonai Margitot nem véletlenül nevezték „második Bűnbánó- vagy ferences Magdolnának”! Ezt nemcsak a saját és a mások lelkében okozott bűneinek mélységes bánata indokolta, hanem az életszentségre való igyekezete, melyet különösen keményre edzett a bizonyosság és a kétség, a fény és az árnyék állandó kettőssége. Nem csak a legmélyebb misztikát élhette meg, hanem a lélek sötét éjszakáit is! Az önkínzó kísértésekben mindvégig erőt adtak neki Jézus titokzatos szavai, melyek célja nem az volt, hogy ezt a kettősséget eloszlassák Margit lelkében: „Kegyelmembe öltöztetlek, de úgy, hogy nem leszel képes felismerni engem.” ,,Veled leszek, és mégsem leszek veled!” „A kegyelmembe öltöztetlek, de úgy véled, hogy kivetkőztél belőle, mert bár teljesen nálad maradok, nem leszel képes felismerni engem.”
     Margit szemei előtt ‒ még a lelki sötétségben is ‒, mindvégig a Megfeszített volt, lábánál Mária Magdolnával, és ezáltal hűséges tudott maradni Jegyeséhez!
     Huszonhárom évig élt Cortonában, ezek az évek megmutatták a városnak és a környéknek, hogy a bűnbánat mily nagy hatalom egy lélek számára, amely képes átalakítani az embert, és képes felismertetni az élet igazi célját és az egyetlen valódi értékét: áldozatot vállalni mások üdvösségéért!

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

     Robert Sarah guineai bíboros a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa kijelenttette: „Nagyon fontos, hogy, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, amikor a papok és a hívek együtt ugyanabba az irányba fordulnak, kelet felé vagy legalább is a templom apszisa felé.”

A bíboros így folytatta: „Arra kérem önöket, hogy ahol csak lehet, vezessék be ezt a gyakorlatot. „A liturgia nem rólad vagy rólam szól”, jelentette ki a konferencia résztvevőinek Robert Sarah bíboros a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője. „A liturgiában nincs helye saját identitásunk, kultúránk és helyi vallási szokásaink előtérbe helyezésének vagy magasztalásának. A liturgia mindenekelőtt Istenről és arról szól, mit tett Ő értünk.”

A bíboros Josef Ratzingert idézve kijelentette: „Korunk legközvetlenebb veszélye az, hogy elfeledkezünk Istenről.”

Sarah bíboros hangsúlyozta, hogy szükséges a Sacrosanctum Concilium teljes végrehajtása, de „A zsinati atyák nem forradalmat, hanem fejlődést akartak!"

Buzdított arra, hogy a consecratiokor és a szentáldozás során térjünk vissza a térdelés gyakorlatához. „Ott, ahol a térdelés és a térdhajtás eltűnt a liturgiából, vissza kell állítani, különösképpen, amikor magukhoz vesszük a Legszentebb Urat a szentáldozásban.”

(Forrás az 6. részben!)

Egy ateista hogyan is hihetne a csodában?

Bizonytalan lelki állapot, de példás erény
     Az efféle lármázás, nem volt ismeretlen Cortonában, de legfeljebb a Nagypénteki passiójátékok során volt szokásban. Most azonban nem Húsvét volt és Margit viselkedése megint botrányt keltett. Az utca népe de még a ferencesek is szidalmazták! Lelki fejlődésének nyugodt szakaszában bizonyára könnyen leperegtek volna Margitról az indulatos szavak. De most úgy tűnt neki, mintha minden összeesküdött volna ellene.
Nem csak a lelki stabilitása volt ostromnak kitéve a sátántól, de testi környezetében is rágalmakat szórtak rá, olyannyira, hogy a lelkivezetője is bizalmatlan lett vele szemben. Egy átmeneti időre áthelyeztette Sziénába.
Margit némi nyugalmat talált kritikusai elől, úgyhogy átadhatta szervezési tapasztalatait az ottani beteggondozóknak, de maga is sokat tanult tőlük.
Szegény-gondozói tevékenységében, egészen hasonló akart lenni Szent Ferenchez. Az ő szellemét szolgálta azzal is, hogy ahol csak tehette, sorra szervezte a környék asszonyait a szegények és betegek gondozására, melyre aztán később, maguk is bizton számíthattak.
Egyik látomása alkalmával ezt mondta neki Jézus: „Most, a sötétségből menekült asszony vagy az emberek szemében, de majd a halálod után nagy szégyenkezve felismerik, hogy valójában ki is voltál!”

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

     A Sarah bíboros után felszólaló Dominique Rey, Fréjus-Toulon püspöke kijelentette, hogy ő bár „egy püspök egy egyházmegyében”, miséit a katedrálisában ad orientem fogja végezni, és levélben fogja egyházmegyéjének papságát arra bátorítani, hogy cselekedjenek hasonlóan.

Felszólalásában Sarah bíboros azt is megemlítette, hogy Ferenc pápa felkérte őt arra, hogy kezdje el a „reform reformját”, azaz a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformok adaptációját tanulmányozni. A bíboros közölte: a vizsgálódásnak célja, hogy a „római rítus mindkét formáját gazdagítsa”.

Sarah bíboros azt is elmondta, hogy sok liturgikus tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy néhány a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus újítást „lehet, hogy korszellemet követve alkottak meg”, és ezek az újítások „túlmentek azon”, amit a zsinati atyák a Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúcióban megfogalmaztak.

Azt is hozzátette, hogy „a liturgiában nagyon súlyos félreértelmezések” váltak lassan gyakorlattá, annak a szemléletmódnak köszönhetően, amely az Isten helyett az embert helyezte a középpontba.

„A liturgia nem rólad vagy rólam szól”, jelentette ki a konferencia résztvevőinek Sarah bíboros. „A liturgiában nincs helye saját identitásunk vagy eredményeink dicsőítésnek, sem pedig saját kultúránk és helyi vallási szokásaink előtérbe helyezésének vagy magasztalásának. A liturgia mindenekelőtt Istenről és arról szól, mit tett Ő értünk.”

A bíboros Josef Ratzingert idézve kijelentette: „Korunk legközvetlenebb veszélye az, hogy elfeledkezünk Istenről.”

Sarah bíboros hangsúlyozta a „folytonosság hermeneutikáját”, kijelentve, hogy szükséges a Sacrosanctum Concilium teljes végrehajtása: „A zsinati atyák nem forradalmat, hanem fejlődést akartak!"

A bíboros külön kiemelt pár jó példát, megemlítve a Walsinghami Miasszonyunk Ordinariátust, mint példát arra, hogy különböző hagyományok hogyan gazdagíthatják az Egyházat.

Azon megjegyzéseiben, amelyeket a bíborosnak már nem volt elég ideje elmondani, de amelyek később megjelentek a Sacra Liturgia konferencia Facebook-oldalán, buzdított arra, hogy a consecratiokor és a szentáldozás során térjünk vissza a térdelés gyakorlatához. „Ott, ahol a térdelés és a térdhajtás eltűnt a liturgiából, vissza kell állítani, különösképpen, amikor magunkhoz vesszük a Legszentebb Urat a szentáldozásban.”

Forrás az 5. részben!)

A honvágy

     Egy bajor fiatalember nem találta helyét a világban. Ezt azzal próbálta leplezni, hogy mindenről egészen sajátos nézete volt, lehetőleg mindig az ellentéte annak, amit családja vagy környezete képviselt. Így volt természetesen a vallásgyakorlattal is, mi több az egész világképével. Viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának, akinek vigasztalhatatlan aggodalmát a végsőkig fokozta azon elhatározásával, hogy kivándorol Amerikába, a "szabad lehetőségek hazájába". 1912. tavasza volt és ő tántoríthatatlanul kitartott merész terve mellett, melyről sem anyja könnyei sem jóakaróinak tanácsai nem tudták lebeszélni.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét képtelenség lebeszélni a hajóra szállásról, egy Csodásérmet adott neki kérve, hogy állandóan viselje a nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal, hogy mutatna ez rajta. "Ó, hisz' ezen tudok segíteni" – mondta a nővér – és máris a kabátja bélésébe varrta a Csodásérmet (és természetesen megfogadta magában, hogy unokaöccse helyett minden nap elmondja? "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj éretteünk, kik hozzád menekülünk"!  
     Az elszánt fiatalember történetesen a szerencsétlen Titanicra szállt föl – arra –, amelyről a tervezője azt állította, hogy "ezt még az Isten sem tudja elsüllyeszteni"! A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda elindult, az utasok és a parton állók örömrivalgása közepette. Senki sem sejtette mi vár rájuk!
     Emberünket egyszeriben szokatlan és csillapíthatatlanabb honvágy kerítette hatalmába. Oly nagy mérvű benső fájdalom szorongatta a lelkét, hogy képtelen volt úrrá lenni magán. Ráadásul egyszerre könnyekig ható lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni, elsősorban az édesanyjával való kíméletlen viselkedése miatt. Ezen kínoknak nem tudott ellenállni és az első és utolsó írországi kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszatérjen hazájába.
Közben a két földrész között lejátszódott a borzalmas dráma és a tragédia híre megrázkódtatta a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy bárka!
     A fiú első gondolata a nénjétől kapott érmére esett. Tüstént sürgönyzött anyjának azt hangsúlyozva, hogy a Szűzanya megmentette. Így tehát a fiatalember nem a szabad lehetőségek "új világába" érkezett, hanem az istengyermekség szabad – megkötözöttségtől mentes – új lehetőségei közé!

Akik a »semmi istenének« buzgó hívei

A kísértések közt is töretlenül
     Ugyanakkor nem csak a világban jeleskedett áldozatosságával, ügyességével és bátorságával, hanem a természetfeletti szinteken is! A súlyos bűnben élés tíz évével Margit lelkét már biztos prédájának tekintette a sátán, aki nem tudott belenyugodni elvesztésébe. Egyre inkább próbált kétségeket kelteni szentünkben, és testi-lelki gyötréseknek vetette alá! Ennek következtében Margitot átmeneti kétségek gyötörték: valóban megbocsátotta-e Isten a bűneit? Nem képmutatóskodó-e vezeklésében? Nem csinált-e mindent rosszul? És ekkor szólította meg a kísértő: „Tudd meg, hogy Isten sohasem bocsátja meg a bűneidet, hiába kéred szüntelenül, mert öntetszelgő önsanyargatásod hiábavaló, és bűneiddel már rég halálra adtad magadat.” De Margit hallotta Krisztus édes vigasztalását is: „Leányom!”      Ekkor a sátán gúnyos nevetéssel ellene vetette: „Nem a Krisztusod, nem is az őrangyalod nyújtott neked vigasztalást, hanem én!”
     Margit gyakran imádkozott egy 13. századi feszület előtt, melyet még mindig tisztelnek a bazilikában. Egy nap a Feszület beszélt vele, és ő azonnal eksztázisba esett. Egy másik alkalommal futott, hogy "mentálisan keresztre feszítettnek" érezte magát. A Tertia utáni konventmisét követően, Margit mozdulatlanul térdelt a feszület előtt, holott körülötte nagy tömeg bámészkodott. Eközben látta, hogy Krisztus szenved és vergődik a Kereszten, majd fuldokló kínok közt meghalt.
     Margit teljesen magán kívül volt. Mint egy édesanya, aki elvesztette egyetlen fiát, elkezdett kiáltozni! Kiszaladt az utcára és azt kiáltozta, hogy – megölték az én fiamat! Megölték a fiamat! – 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

Égi magaslatok és földi hírnév 2

     Margit örömét a szenvedés és a keserűség sem tudta eloltani, mert a kegyelem növekedtével, növekedett ereje is a kereszthordozásban. Küzdő szellem volt, és ez megmutatkozott abban is, hogy a Chiusi és Perugia közt évtizedek óta folyó „ereklyeháborúban” békeközvetítő legyen. Erre a ferencesek kérték fel, mert már hírneve volt az egész tartományban.
Lényegében ekkor hagyta el először Cortonát, melynek szélén 13 évet töltött remeteként.

     A békéltető tárgyalások során értesült a háborús sérültek sokaságáról és álmot látott, miszerint neki egy kórházat kell létrehoznia. Még fel sem ocsúdott az álom és valóság realitásán, amikor jelentkezett nála egy Diabella nevű nemes hölgy, aki felajánlotta a saját házát Margitnak. Ekkor világosan tudta, hogy az álombeli feladatot meg kell valósítania, vagyis megalapította a Santa Maria della Misericordia nevű kórházat (mely ma is létezik). A kórház ellátását a harmadrendi nővérekre bízta, akiknek bele is foglaltatta a rendi szabályaikba. Ezt Guglielmino Arezzo püspöke hagyta jóvá 1286-ban.
     Margit olyan hírnévre tett szert, hogy messzi földről is jöttek hozzá tanácsot kérni családi- sőt még államügyekben is.

1289. február 2-án, egy "24 éves tanult firenzei ember" látogatta meg, hogy beszélgessenek. (Korunk tudósai úgy vélik, hogy ez az ember a híres olasz költő Dante Alighieri volt, aki halhatatlan művében az 'Isteni színjátékban' Lúciaként örökítette meg Cortonai Margitot!)

 (folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

Forrás: http://www.catholicherald.co.uk/news/2016/07/05/cardinal-sarah-asks-priests-to-start-celebrating-mass-facing-east-this-advent/

     Robert Sarah bíboros, a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője arra kérte a papokat, hogy kezdjék el a szentmiséket kelet felé fordulva mondani, ahelyett, hogy azt a hívek közössége felé fordulva tennék.

A javasolt reform kétségtelenül a legnagyobb súlyú mióta XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum… kezdetű motu propriója 2007-ben nagyobb szabadságot adott a papoknak, hogy a római rítus hagyományos formája szerint misézzenek.

A guineai bíboros, aki az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, a Londonban megrendezett Sacra Liturgia konferencián beszélt a jelenlévő papokhoz, kijelenttette: „Nagyon fontos, hogy, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, amikor a papok és a hívek együtt ugyanabba az irányba fordulnak, kelet felé vagy legalább is a templom apszisa felé, az Úr felé, aki jön.”

A bíboros így folytatta: „Arra kérem önöket, hogy ahol csak lehet, vezessék be ezt a gyakorlatot.

Kijelentette: szükség lesz „bölcsesség”-re és katekézisre is, de azt is mondta a lelkipásztorok „bízzanak abban, hogy a javasolt változtatás mind az Egyház, mind pedig hívek számára üdvös”.

„Az önök saját pasztorális döntése fogja meghatározni azt, hogy hogyan és mikor lesz ez lehetséges, de talán ezen év ádventjének első vasárnapján lenne a legmegfelelőbb bevezetni ezt a rendelkezést, mikor találkozunk az »Úrral, aki el fog jönni« és »aki nem késlekedik«.”

Hosszan tartó taps kísérte ezeket a szavakat a konferenciateremben.

Sarah bíboros már korábban is beszélt az ad orientem istentisztelet értékeiről, kijelentve, hogy alapvetően lényeges, hogy „a pap és a hívek együtt kelet felé nézzenek” a felajánlástól kezdve.

Ám az, hogy ádvent első vasárnapját határozta meg kezdő időpontnak – mely idén november 27-ére esik – sürgető jelleget ad szavainak, melyek az ilyen formájú istentisztelet bevezetését kérik.

Égi magaslatok és földi hírnév 1
     Bár teste rongyokba volt takarva, lelkét az Úr felékesítette a kegyelmek és erények kincseivel. Szentünk áldozatos szeretete annyira megnyerte Jézus szívét, hogy misztikus eljegyzésben fogadta jegyesének
 Margitot. Egy ízben Krisztus ennél nagyobb kegyben is részesítette: megengedte neki, hogy kezével szétnyissa oldalsebét, és azon keresztül megpillanthassa a szívét. Eksztatikus örömében Margit átölelte szerelmét, és hosszan a karjaiban tartotta.
     Az Úr egyszer így szólt hozzá: „Égő gyertyává tettelek téged, hogy fényt mutass azoknak, akik a sötétségben élnek. Példaként állítottalak a bűnösök elé, hogy rajtad meglássák, hogyan várja az én Irgalmas Szívem azt a bűnöst, akiben feltámad a bánat, mert olyan irgalmas leszek másokhoz is, mint tehozzád voltam!” „Lányom, a nyilvánosság előtt be kell jelentened, ki kell hirdetned, hogy Te vagy az én legkedvesebb leányom.”
     Margit számára megnyílt a végtelen, de nem csak az öröm óceánja, átélte és látta a bűn rettenetes voltát is. Számára csak az volt a valódi öröm, hogy Krisztussal, szerelmével együtt hordozza a bűnteher keresztjét. Ez a kereszt pedig nagyon is könyörtelen valóság lett az életében.
     Folyvást kérlelte az Urat, hajdani bűntársa üdvösségéért és úgy érezte, hogy helyette is neki kötelessége vezekelnie itt a földön. Hallotta Krisztus hangját: ,,A becézett gyermekem szeretnél lenni, ám a keserűség gyermeke leszel.” 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 „MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

A Kereszt lábánál
     Margitnak évekig kellett várakoznia, míg 1276-ban felvehette a vezeklőruhát, a ferences harmadrend öltözetét. Ettől kezdve szinte minden napját Jézussal töltötte.
     A jámbor asszonyok közössége, látva Margit önként vállalt szigorú keresztviselését, csakhamar szentként kezdte tisztelni.
     Erre ő úgy érezte, hogy teljesen félreismerték, ezért az éjszaka csendjében felverte az alvókat, és kiáltozva megvallotta nekik ifjúsága bűneit. Ezzel azonban épp az ellenkezőjét érte el: itt is bolondnak kezdték tartani. Sietve elrejtőzött, egy a Moscari udvarházhoz közeli cella magá-nyosságába a város szélén, mint egy remete. Ott szigorú önsanyargatásba kezdett, egyféle háborút folytatott a bűnre hajló testi szépsége ellen: csomós kötéllel korbácsolta testét, betegre böjtölte magát, ékszerek helyett nyakba kötött kötéllel vonult ki az utcára, de a könnyeit igyekezett elrejteni.
     Ez a viselkedés azonban nem felelt meg Jézus akaratának és így feddte meg: ,,Egykor könnyeiddel nyilvánítottad ki fájdalmadat, amelyet az én szenvedésem láttán éreztél. Most hallgatásra készteted magad, azon fecsegésektől való félelmedben, hogy azt gondolják: hiú dicsőséget keresel. Ne ezt cselekedd! Kelj fel, és sírj a Keresztem lábánál! Fájdalmadat ne tartsd vissza, ne is rejtsd el!”
     Az Úr Jézus megmutatta, hogy milyen kedves neki a bűnbánó lélek, így Margit mind közelebb és közelebb jutott az Úrhoz és a misztikus élet ormaira emelkedett.

Angyalokkal társalgott.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

Egyben összefoglalóként: fr. Barsi Balázs OFM atya rövid tanítása a szentmisék értékeiről

„Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.

A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.

A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.

Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.

Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.

Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.

Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.

Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.

A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.

A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!

A sátán gyengébb lesz veled szemben.

Gondolatunkban az vezéreljen, hogy csak a Krisztus imádsága hat az égbe, s más imádság és áldozat nem talál kegyelmet, csak a Krisztus a mi Urunk által.

A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)

A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.” (Vége!)

A szépség átka
     A ferences atyáktól vezeklő ruhát kért, melyet vonakodva utasítottak el, mivel még a harmadrendbe lépéshez is túl szépnek találták, ami az állhatatlanság vélelmét keltette bennük.
Keserűségében, így vádolta önmagát: „a szépségem sodort a bűnös élet útjára és lám a szépség akadályoz meg abban is, hogy felöltsem a vezekelő ruhát!”
     Annyi segítséget azonban kapott a ferencesektől, hogy Marinaria és Raniera nevű két jámbor úrihölgy gondjaira bízták, akik a városszéli Moscari udvarházukban egy női szegényház-félét vezettek. Ám Margit az itteni körülményeket túl kényelmesnek találta, ezért a földön aludt, és csak a legegyszerűbb ételekből fogyasztott keveset. Szolgált az udvarházban, hogy megkeresse a maga és gyermeke kenyerét és áldozatosan gondozta az öregeket és betegeket. Gyermekéről maga gondoskodott és igyekezett neki a testi-lelki fejlődéséhez szükséges „normális” körülményeket biztosítani.
     Marinaria és Raniera, hamarosan észrevették fájdalmasan komoly és elszánt magatartását, megsajnálták és közbenjárásukra a ferences provinciális egy lelkivezetőt jelölt ki a számára, Giunta Bevegnati testvér személyében.
     A ferences atya, bár elvállalta Margit lelki vezetését, de ő sem bízott igazán a még rongyokban is gyönyörű nő állhatatosságában. Attól tartott, hogy szépsége ismét a régi útra viszi, ha beleun a vezeklésbe. Margit ezért könyörtelen következetességével elkezdte a szépsége elleni harcot: lenyírta a haját, az arcbőrét felsértette, bekente korommal, amitől a sebek begyulladtak. Lomposan öltözött, böjtölt, piszkos munkákat végzett a betegek és öregek szolgálatában. Hogy a testében mutatkozó érzékiséget legyőzze, vezeklő-övet viselt és ostorozta magát. Testének megvetően odavetette: „Legyőztél, de most én győzlek le téged!”
     A szépsége azonban ellenállt minden támadásnak. Késsel akarta hát az arcát elcsúfítani. Giunta testvérnek egész tekintélyét be kellett vetnie, hogy megakadályozza ebben.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!

A könnyezés egyházi fogadtatása 2

    Szent II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakuzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta:,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak! Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat''
     A Szűzanya könnyezésének következményeként tudható be, hogy egész Szicíliában, de Olaszország többi részében is fellendült a hitélet és látványosan háttérbe szorult az a kommunista párt, amely az akkori esedékes választásokon már széleskörű győzelemmel számolt!
     A Mária-korszak könnyezései közül a szirakuzai esemény jelentősen kiemelkedik. Egyrészt a magas fokú publicitás, a tudományos elemzés, a gyors kivizsgálás és nyilatkozat biztosította a teljes, a pontos és a szakszerű informálódást.
     Összefoglalva tehát újra elmondhatjuk: A Szirakuzai Mária-relief egy "Szeplőtelen Szív" ábrázolás. A Könnyező Madonna a lángoló Szívére mutat, amikor keserves könnyeit hullatja! Ezeket a tényezőket pedig fontos jelekként kell értelmeznünk! Jeleknek, melyek hozzánk szólnak, a mi figyelmünket kívánják felébreszteni jövőnket alakítandó lehetőségeinket illetően. Ha ezt megtesszük, minden kétséget kizáróan felismerhetjük a lényeget: a Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk emberének súlyos lelki helyzetére, egyszerűen a tömeges elkárhozás veszélyére, és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját, lángoló Szeplőtelen Szívére mutatva. Mai fogalmakkal élve elmondhatjuk: Szűzanyánk a szirakuzai könnyezésével evangelizál, előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését, mégpedig a fatimai engesztelés útján! El akarja indítani az emberiség nagyságrendű lelki megújulását, melyhez többletkegyelmeket esdett ki a Mennyei Atyánál. Ehhez a nagy lélekmentéshez a mi lánglelkű segítségünket igényli, felkéri és hívja készséges gyermekeit az elkötelezett lélekmentésre, az engesztelésre, hogy Szent Fia ne hitetlenséget, hanem virágzó hitet találjon majd a földön (vö. Lk 18,8).

(vége!)

(Alsó kép az új Könnyező Madonna Bazilika)

Szent Egyházunk ajánlásai

     Hitünk tanítása, hogy a szentmise és a keresztáldozat egy és ugyanazon áldozat. Kettő között csak a külső megjelenésben van különbség, de a belső lényegben teljes azonosság van. Vagyis más szóval csak az különbözik, amit az ember érzéke tapasztal.

A Szentmise-áldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti cselekmény. A szentmise az újszövetség áldozata, melyben kettő történik: először is Jézus Krisztus valóságos golgotai keresztáldozata jelenik meg − vérontás nélkül − a kenyér és bor külső „színe” alatt, újra feláldozva önmagát a mennyei Atyának. Másodszor a hívők önmagukat helyezik a paténára és ott, az önmaguk átadását egyesítik Jézus Krisztus áldozatával, hogy így annak érdemeiben részesülhessenek. Tekintve, hogy a szentmiséről már Malachiás próféta is azt jövendölte, hogy az „tiszta áldozat”, illő és üdvös, hogy magunk is tiszta lélekkel vegyünk részt rajta!

A hívők feladata tehát a szentmisében való részvétel alkalmával az, hogy magukat, mint áldozati adományt, Isten előtt elfogadhatóvá tegyék. Ebből a célból egész lélekkel azon kell lenniük, hogy Krisztussal egyre bensőbben egyesülhessenek és így méltóbbak legyenek az Atyának való átadásra, miként alkalmasabbak legyenek az Eucharisztia befogadására.

A szentmise túláradó kegyelme, az ember sok mulasztását és hanyagságát pótolja. Egyetlen Szentmise, melyen földi életünkben részt vettünk többet ér, mint számos más szentmise, melyet halálunk után mutatnak be értünk.

A halál óráján minden lélek legnagyobb vigasztalása az, hogy szentmisét hallgatott. A lélek, minden szentmisét magával visz az ítéletre és ezek lesznek közbenjárói.

A szentmise kegyelmei által, az ember sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadul meg földi életében, amit különben nem kerülhetett volna ki.

Minden szentmisén való részvétel, megrövidíti a lélekre váró tisztítótűzbeni szenvedéseket.

A szenvedő lelkekért felajánlott szentmise a lehető legnagyobb segítség a szenvedő lelkek számára. Nem csupán a lelkek kínjait enyhíti, nem csak lerövidíti a tisztulásban töltött idejüket, de az a szeretet, amellyel az irántuk való engesztelő szentmise felajánlása történt, majdan vissza hullanak a felajánlóra.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelhetünk, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni Áldozatnál. A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesül a tiszta lélek!

A sátán gyengébb lesz a szentmise látogatóival szemben.

A misevégi papi áldást Isten megerősíti az égben, tehát a szentmisén részt vett emberek, Isten áldását viszik haza családjukra és anyagi ügyeikre is.

(folyt.)

A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!

A könnyezés egyházi fogadtatása 1

     Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. Ernesto Ruffini sziciliai bíboros, 1953. december 13-i rádióbeszédben hirdette ki a szirakuzai könnyezést elismerő iratát. Ebben indokként ismertette a laboratóriumi eredményeket, a szemtanúk tanúságát és a számtalan csodát, melyek mind bizonyítják a négy nap rendkívüliségének isteni eredetét. Beszédében Szirakuzát nem csak a "csodás könnyezés városának" nevezte, hanem kifejezte szándékát, hogy ennek az eseménynek az emlékére szentély épüljön a városban.

     XII. Piusz pápa 1954. okt. 17-i rádióbeszédében így szólt a szirakuzai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, de Ő nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri végső sorsunkat illetően. Amikor fájdalmas és anyai könnyeit hullatja értünk, azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek ezeknek a könnyeknek titokzatos beszédét? Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. Jézus Titokzatos testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot? Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívők voltak, vagy az Anyaszentegyházba tartoztak? ... Rajtatok múlik, hogy példátokkal és tetteitekkel közreműködjetek a megtévedetteknek az Atya házába való visszatérésben...'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) (Alsó kép, a felújított helyszín napjainkban)

(folyt.)

Egy senkiből az Úr leánya
     Margit ettől kezdve naponta eljárt a templom bejáratához, ahol letérdelt, hogy bűnös életéért az emberek elítéljék őt. Nem ez történt! A népek inkább részvétet éreztek iránta és sajnálni kezdték. Erre Margit bement a templomba és a bűneit szétkürtölte. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy elmeháborodottnak tartották és ettől kezdve, újjal mutogattak apja házára. A szégyent kihasználta a mostoha és rávette az apát, hogy a botrányokozót zavarják el a háztól kölykével együtt, mondván „egye meg amit főzött”!
     Margit, így újabb „útelágazásnál” találta magát, és teljes tanácstalanságban állt gyermekével a laviánói országúton. Merre menjen, kihez menjen? Balra, a kéklő távolban felsejlett a Montepulcianó-i vár, bűnös életének színhelye. Visszamenjen oda és kardoskodjon fiatal uraság gyermekének jogai mellett, biztosítva a maga életét? Esetleg cselédnek álljon be valahová, kitéve magát a férfiak incselkedéseinek?  
Egyetlen határozott gondolat volt világos előtte, hogy egyik lehetőség sem biztosítaná számára azt a ‒ csak a földi életben leróható ‒ vezeklést, amellyel kiengesztelhetné a fölséges Istent a maga és hajdani kedvese bűneiért. Egyszerűen tanácstalannak és tehetetlennek érezte magát, amikor a távolban megszólalt egy harang.
A lehetetlen körülmények összessége volt az a pont, amikor a 27 éves Margit tudatosan Istenhez, az Élet Urához fohászkodott nagy magára maradottságában, s a segítségét kérte. Életének e kritikus pillanatában hallotta meg először Krisztus hangját: „Tarts bűnbánatot!”
     Ekkor ‒ mint aki pontos választ kapott ‒, a jobbra eső Cortona felé vette útját, hogy az Eremo delle Celle kolostor ferences atyáinak tanácsát kérje (legalsó képünk). A kislánya csendben gyalogolt mellette, miközben Margit arra gondolt, hogy ő maga is Isten „kézen fogott gyermeke” szeretne lenni és benső imájában arra kérte Jézust, hogy nevezze leányának. Ám, félelmetes komolysággal kellett meghallania az Úr hangját: „Most még nem nevezlek a lányomnak, mert a bűn leánya vagy!”
     Az Úr Jézus azonban nem csak rányitotta Margit szemét az élete hibáira és bűneire, de megérintette lelkét az isteni tisztaság kegyelmi fénysugara is és ő magába fogadta ezt a fényt – hagyva, hogy a legrejtettebb vétkeit is megvilágítsa.
     Margitban ettől olyan mélységes bűnbánat ébredt, hogy amint megérkezett a Ferencesek kolostorához, nyomban azt kérte, hogy életgyónást végezhessen. Szinte megfürdött a Bűnbocsánat Szentségében. Amikor a szentáldozáshoz járulhatott, meghallotta Krisztus hangját: ,,Leányom!” Ez a szó Jézus ajkáról átforrósította az egész lényét, és a boldogságtól áthatva újból és újból ezt rebegte: „Az Úr leánya vagyok! Ő mondta! Ó, Isten végtelen édessége! A lányod lehetek! Ó, régen vágyott szó ez, amelyre annyira vágytam! Ez a szó, amelynek édessége felülmúl minden gyönyört! Ahogy az én Istenem mondta: ‒ l e á ny o m ‒, ez az öröm óceánja! Jézus nevez így engem!” 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

Olvassuk el, hogy egyházunk nagyjai miként nyilatkoztak a Szentmiséről, erről a felfoghatatlan Nagy Csodáról: 

Nagy Szent Gergely

„Nem tudjátok, de megnyílnak az egek és angyalok sokasága asszisztál a Szentmisén. Bizony, számos gonosz lélektől, számtalan látható és láthatatlan veszedelemtől szabadít meg a krisztusi Szent Áldozat!”

Aquinói Szent Tamás

„A szentmise bemutatása éppen olyan értékes, mint Jézus halála a kereszten.” „A Szent Eucharisztával kapcsolatban az öt érzék csődöt mond. Csak a hit lebbentheti fel a fátylat és fogadhatja be Krisztus jelenlétének és áldozatának valóságát.

Szent Ágoston

„Az angyalok körül veszik és segítik a papot miközben misézik.” „Mindaz, aki áhítatosan hallgat misét, nagy erőt kap a halálos bűnök elkerüléséhez és az addig elkövetett bocsánatos bűnei megbocsátást nyernek.” „Az, aki a szentmisén a legtökéletesebb imádattal vesz részt, megmenekülhet a hirtelen haláltól, ami bizony a legsúlyosabb csapás lenne a bűnösre. Élj ezzel a csodálatos védelemmel a hirtelen halállal szemben.”

Szent Jeromos

„Kétségkívül az Úr megadja mindazt, amit a szentmisében kérünk tőle, feltéve, ha az javunkra szolgál, és – ami nagy csoda – gyakran még azt is, amit nem kérünk, hacsak mi meg nem akadályozzuk.”

Aranyszájú Szent János

„Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, a szentély megtelik számtalan angyallal, akik az isteni áldozatot imádják az oltáron. A Szentmise hatása olyan csodálatos, hogy Isten kegyelme és bőkezűsége olyankor határtalan, kérést előhozni nincs még annál megfelelőbb pillanat, mint mikor Jézus megszületik az oltáron. Amit akkor kérünk, majdnem biztos, hogy megkapjuk, és amit a misében nem kapunk meg, aligha fogjuk megkapni más imában, vezeklésben vagy zarándoklat útján. Az angyalok tudják ezt, és seregekben jönnek imádni Istent, hogy a kegyelemnek ebben az órájában hozzák elő kérésüket.”

Szent Bonaventura OFM

„Jézus az a Virág, amely Jesse fájának tiszta szent ágán virágzik. Ha ehhez a szentséges virághoz akarsz közelíteni, imádkozva hajlítsd meg az ágat, amely Szűz Mária, és megtalálod az Eucharisztikus Jézust.”

Szent Anzelm

„Egyetlen, életünkben értünk mondott mise ezer, halálunk után mondatott misével ér föl.”

Boldog Alánnak mondta a Szent Szűz

„A Fiam annyira szereti azokat, akik a Mise Szentáldozatánál segédkeznek, hogy ha szükséges volna, meghalna értük annyiszor, ahány Misén voltak már.”

Avilai Szent Teréz, egyházdoktor

Teréz egy alkalommal, mikor Isten elhalmozta jótéteményeivel, megkérdezte az Úrtól: „Hogyan köszönhetem meg mindezt?” Az Úr így válaszolt: „ Vegyél részt egy Szentmisén!”

Vianney Szent János

„Amikor Szentáldozásban részesülünk, valami különlegeset tapasztalunk – egy örömet, egy illatot, egy jóérzést, amely megborzongatja az egész testet és imádásra sarkall.” „Ha tökéletesen megértenénk a misét, meghalnánk az örömtől.” „Mikor szentáldozáshoz járulunk, a szeretet balzsama úgy takarja be a lelket, mint a virág a méhet.” „Semmi sem olyan nagy, mint az Eucharisztia. Ha Istennek volna bármi ennél értékesebb, azt adta volna nekünk.

XV. Benedek pápa

„Sokkal inkább részesülne az ember a szentmise értékéből, ha még életében, és nem halála utáni engesztelésül mondanák érte.”

Porto Mauriziói Szent Leonárd

„...Igen, igen a szentmisében szeretett drága Jézusunk, mint a legfőbb főpap az Atyának ajánl minket, imádkozik értünk és párfogónkká lesz. Hogyan kételkedhetsz abban, hogy Ő meg akarja adni neked mindazt az erényt és tökéletességet, ami ahhoz szükséges, hogy szent, nagy szent lehess a mennyben?” „Micsoda kegyelmeket, ajándékokat, erényeket hív le számunkra a szentmise:... bűnbocsánatot, erőt a kísértések legyőzéséhez, szent sugallatokat nyerünk általa... és micsoda lehetőségeket, hogy lerázzuk magunkról a tétlenséget... hogy állhatatosak legyünk, amitől az üdvösségünk függ, és olyan időszakos áldásokat is kapunk benne, mint a béke, jólét és egészség...” „Ó, áldott szent mise, amelyben Isten Fiát nem karjainkba, hanem szívünkbe fogadhatjuk! Semmi kétség, hogy Vele, csakis Vele fogjuk tudni leróni hálatartozásunkat Istennek.”

Szent Mechtildnek mondta az Úr

„Aki rendszeresen áhítatosan hallgat szentmisét, azt halálakor angyalok és szentek fogják körülvenni, hogy bátran megvédelmezzék a pokol gonosz lelkeinek minden cselvetésétől.”

Szent Brigitta

„Egy nap a szentmisén nagyszámú angyalt láttam leszállni és az oltár köré gyűlni, ahogy a papot figyelték. Az énekük olyan volt, hogy majd meghasadt a szívem a hallatán, a Menny is olyannak tűnt, mintha a szent áldozatot hallgatná. És mi szerencsétlen, vak teremtmények mennyire kevés szeretettel, kedvvel és tisztelettel veszünk részt a misén. Ó, ha Isten megnyitná a szemünket, milyen csodákat láthatnánk!”

Szent X. Piusz pápa

A liturgikus élet kulcsszava, az actuosa participatio, a Szentmisén való tevékeny részvétel. „A hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”.

Prohászka Ottokár püspök

„A hitből kifolyólag értjük meg csakis, hogy miképp járuljunk a szentmiséhez? Mély érzetével annak, hogyha kegyelmet keresünk, itt keressük, ahol velünk és értünk imádkozik Krisztus. Helyezzük rá a paténára lelkünket és a kehelybe zárjuk szívünket! A legtökéletesebb imádság az áhítatos misehallgatás.”

Szent Pio atya

„Könnyebb volna a világnak Nap nélkül fönnmaradnia, mint szentmise nélkül.” „Minden egyes áhítattal hallgatott miséért az Úr egy szentet küld mellénk halálunk idején vigaszul.” „Minden Szentmise bemutatásánál az oltár mellett áll az Istenanya, angyalok seregével!” „Az egész kozmoszt a Mise Szentáldozata tartja fenn!”

XVI. Benedek pápa

„Meg vagyok róla győződve, hogy szükség van rá, hogy a szentostyát direkt a nyelvre adjuk, anélkül, hogy a hívek az Úr Testét a kezükkel érintenék … a térdelve áldozáshoz való visszatérés a tisztelet egyik jele!”

Szent John Henry Newman bíboros

„Számomra semmi sem annyira vigasztaló, annyira átható, annyira megindító, olyan lenyűgöző, mint a szentmise, melyet ünneplünk. Képes lennék állandóan részt venni a szentmisén anélkül, hogy elfáradnék. A szentmise nem egy pusztán formális szóáradat, hanem egy nagy cselekmény, a legnagyobb cselekmény, ami a földön létezhet. Nemcsak egy segítségül hívás, hanem, ha így mondhatom, az örökkévalóság lehívása. Az előtt, aki itt az oltáron testében és vérében jelenvalóvá válik, leborulnak az angyalok és retteg az ördög. Ez az a lenyűgöző esemény, amely a szentmise minden egyes részének célját és értelmét képezi... ". (John Henry Cardinal Newman, Loss and Gain. Tlze stoy: of a Ionvert, London 1906, p. 327-329, Mr. Willis szavai Newman bíboros első regényében).

(folyt.)

A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást! 

Mária könnyei nem mindenkinek tetszik, mégis beigazolódik a hitele 

     A rendőrség jelenlétére mindenképp szükség volt, elsősorban természetesen a rend fenntartására. A Via degli Orti-hoz közel, pl. volt egy baptista imaház, 200 hívővel, akik karöltve a kommunistákkal elkezdték heccelni a tömeget, tbk. kifigurázott vagy imitált csodákkal. Másfelől a kép biztonságos őrzése is feladattá vált! Annál is inkább, mivel a tömeg éjszakára sem gyérült és az Orti utcában virrasztott.
     Közben Rómából magasrangú rendőrtisztviselők érkeztek és úgy találták helyesnek, ha a reliefet beszállítják a rendőrparancsnokságra. Bement velük Angelo Jannuso is. A parancsnokságon alaposan megvizsgálták a képet és fotósorozatot készítettek róla. Ezt követően megfogalmaztak egy nyilatkozatot, hogy a könnyezés magyarázatául semmilyen trükköt vagy manipulációt nem fedeztek fel, és rendkívüliségét maguk is megerősítik! Még aznap éjjel visszavitték a Jannusoék lakásába a gipsz-reliefet és mivel a fiatalasszony aludt, nem akasztották a helyére, hanem egy fehér vászonterítőbe tekerve egy fiókban helyezték biztonságba!
     Másnapra, megmozdult az egyházi hatóság is, és a helyi érsek Msgr Ettore Baranzini (1881-1968) felkérte plébánosát, a házaspárt eskető Giuseppe Bruno ferences atyát, hogy az érsekség által biztosított helyre szállíttassa be a csoda tárgyát. A képet elkísérte az ifjú pár és a rendőrparancsnokok is. A helyszínen három orvos (Cassola, Cotzia, Bertin) és egy mérnök D'Urso vette vizsgálat alá a gipsz-reliefet. Figyelemre méltó, hogy egyfelől a vászoncsomagolás miatt nem érhette a reggeli harmat, másfelől maga a vászon is teljesen száraz volt! Harmadsorban viszont, amint elkezdték szemrevételezni a Mária-képet, az bőségesen könnyezni kezdett.
     Nagyon szemléletes az a tény, hogy az 1953. augusztus 29.  07.30-tól négy napig síró Mária-relief pontosan szeptember elsején 11.15-ig könnyezett, pontosan addig amíg a tudományos vizsgálatokhoz szükséges folyadék-mennyiséget begyűjtötték Mária arcáról! Az egyébként bőséges könnyek felfogása annál is inkább körülményes volt, mert miközben a vizsgálat folyt, egyesek vattával felitatták, ugyanakkor dr. Cassola egy pipettával gyűjtött össze egy köbcentiméternyit. Mellesleg a vizsgálódás arra is kitért, hogy a gipsz-relief homorú hátulját is tüzetesen megfigyelték, amely teljesen por-száraz volt! A könnyezésről, néhány perces video itt! 
     A könnyezés befejeződését követően is megvizsgálták a képet, és hivatalos megállapítást nyert, hogy ugyanabban az állapotban volt, mint ahogy a gyárat elhagyta.
     "A könnyezés elmaradása után is tovább özönlött a nép egész Itáliából, s ezért már szeptember 22-én egyházmegyei törvényszéket hoztak létre a csodák kivizsgálására. Több száz csodás gyógyulást vizsgáltak ki és jegyeztek fel. A testi gyógyulások mellett igen nagy csodák történtek a lelkek mélyén is. Az egyre növekvő tömeg miatt a könnyező Madonna képét ideiglenesen a város egyik legnagyobb terére, a Piazza Euripidére helyezték ki (lent). Végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén került, ahol a helyi érsek fölajánlotta Szirakuzát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének". (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)

(folyt.)

Várkastélyból a hajléktalanságba
     1273-ban azonban újabb, nem várt fordulat állt be az életében.
Élettársa Arsenió egy reggel, a kutyája kísértében vadászni ment és elhagyta a Plazzót, estére azonban Margit hiába várta. Harmadnapra csupán a kutya érkezett vissza, nagy szűkölve. Margit figyelmes lett az állat vészjósló viselkedésére és követte. A kutya a Petrignano-i erdőségbe vezette, ahol Margit az ágakat elhúzva, a kutya kikaparta az avart és feltárult a szörnyű látvány, Arsenió szúrásoktól agyonsebzett holtteste. Szeretője nagy valószínűséggel már a Szent Rita történetében is említett (lásd itt) Ghulphi-Ghibellin ellentétek áldozata lett. Arrafelé akkor ugyanis a földesurak állandó harcban voltak egymással!
     Margitot irtózatosan megrázta szeretett lovagjának harmadnapos látványa! Nem csupán a halál elborzasztó ténye és a veszteség kavarta fel, hanem a velőtrázó aggodalom, hogy bűntársa nagy eséllyel elkárhozott, amiért önmagát is felelősnek érezte! Eleddig nem gondolt effélére, hogy mit jelenthet: bűnben meghalni! Margit mélységes megrendüléséből a lelkét átformáló bűnbánat született.
     A párkapcsolata ezennel véget ért, de az emiatti lelki felelőssége nem!
Szerelmi társának gazdagságából semmire nem tarthatott igényt, még gyermeke jogán sem, mert Arsenió családja addig is csupán jött-ment „ágyasnak” tekintette őt, a gyermeket pedig nem ismerték el, hogy az úrfitól lenne. Így minden nélkül elzavarták a „fattyával” együtt! Margit egyszeriben ,,kivert kutya”, hajléktalan lett!
     Amellett, hogy egy világ dőlt össze benne, a halál látványa, a kárhozat sokkoló lehetősége, a társa iránti felelőssége és a szörnyű megaláztatás felnyitotta a szemét és undorral tekintett vissza addigi életére. Egyféle öntudatra ébredt, s ez az 'ébredés' tele volt istenfélelemmel és elszántsággal.
Ezen érzésekre szüksége is volt, mert abban a korban rendkívüli eltökéltség és Istenbe vetett erős bizalom kellett ahhoz, hogy egy „megesett lány”, a saját lábán próbáljon megállni, a megszólások és kirekesztés elkerülése nélkül! Margit határozottan bízott a Gondviselésben.
     Elsőként úgy gondolta, hogy gyermekével visszatér apjához. Gyászöltözetben és bánattól megtörve kopogtatott a szülői ház ajtaján, és az apja kelletlenül ugyan, de befogadta.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

     Tisztelt Olvasóm!

Mélyen elgondolkodtató lehet az alábbiak olvasása, hiszen ismerjük a Szentmise szertartását, de elménkkel bizony kevéssé fogjuk fel Szent Áldozatának felbecsülhetetlen értékét! A Szentmise Jézus Krisztus keresztáldozatának újra megjelenítése az Atya előtt, a mi bűneink és a világ bűneinek váltságaként. Ez a keresztény élet forrása és csúcsa! Az üdvösség egyetlen záloga! 

Sajnos a Szentmise alatt, gyakran nehéz ezt a természetfeletti nagyságrendű igazságot észben tartani, szemlélni, átélni, a szokásos zavaró tényezők miatt.

     Cañizares bíboros nyilatkozta a Catholic Herald c. újságnak: „Amikor olyan kevesen hisznek Istenben, mint ma, szükségük van a valódi eucharisztikus ünnepre, emlékeztetve, hogy az emberi élet igazi értelme abból származik, hogy Krisztus életét adta értünk és megváltott minket!”

     Bangha Béla SJ írja az "Oltár titka" c. könyve előszavában: Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása. Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nem csak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivoltában. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban a Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örök érvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

(folyt.)