Az anya ekkor fájdalmas kétségbeesésében felkapta a kis testet és felvitte a jelenések barlangjához sírva-könyörögve kérte a Szent Szüzet, hogy gyermekét kapja vissza. A Szűzanyán látható volt, hogy a Kisded felé fordul mintegy kérve, hogy adja vissza a gyermeket anyjának. És a kis Rosa egyszerre csak feléledt.
A csodára a falu apraja-nagyja összefutott, és bár éjszaka volt, felzörgették a domonkos rendi plébánost, Fray Gabriel Villafuerte-t, aki vette a fáradságot ‒ tán azért is ‒, hogy pontot tegyen a hónapok óta terjengő szóbeszédeknek. Fáklyákkal, gyertyákkal nagy tömeggel felvonult a barlanghoz, rózsafüzért imádkozva. És lám, Gábriel atya meglátta a képet és hitt! Mindenki látta és elámult a szépségétől, letérdeltek és hosszasan imádkozták a rózsafüzért! Mindenki egyetértett abban, hogy ezt a képet soha senki nem látta még a Pastarán barlang mélyedésében, de máshol sem!
Másnap 1756. szeptember 16-án Fray Gabriel atya végezte az első isteni liturgiát a kép előtt a barlangban. Még ugyanebben az évben szalmából és fából kis kápolnát készíttetett a barlang elé.
Egy vak pap, Fray Juan (1756-1764) nyolc évig gyalog bejárta egész Kolumbiát és Ecuadort, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy nagyobb templom felépítéséhez, a rögtönzött fakápolna helyén. Az atya utazása során készült feljegyzései a mai napig a legrégebbi források a szent helyről és az ott történt csodáról. Amikor Fray Juan visszatért az összegyűjtött pénzzel a kis Las Lajas-i Boldogasszony kápolnába, újra visszakapta a látását. Ez volt Szűz Mária második csodája. Ennek a csodának az emlékére helyezték el a szentélyében a koldusként ábrázolt vak pap szobrát.
Ettől kezdve zarándoklatok színhelye lett a barlang, ahol számos csoda történt. A csodás Mária a Kisjézussal kép 3,2 méter magas és 1,2-2 méter széles, lejjebb kétoldalt Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc alakja látható.
