Kedves Olvasóim! Az Istenanya az emberiség Reménycsillaga! Az Ő üdvtörténeti szerepét és anyai aggodalmát indokolni látszanak a Szentírás egyes helyei, mely szerint az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben. Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a természetellenes viselkedésig és a nyilvánvaló hazudozásig, minden! Az Üdvözítő azonban nem hagyott magunkra ebben a "lélekveszélyes" időkben sem! (Kép: P. Kondor Lajos atya könyve)
Elküldte Édesanyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben, eddig soha nem látott módon − Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatásával segítse gyermekeit és győzelmes harcra mozgósítsa, nagy megtisztulásra készítse elő az emberiséget! A veszély és a feladat kétségkívül világméretű és történelmi léptékű! Az Egyház Anyjának bolygónkat átfogó munkája napról-napra erősödik és egyre világosabban rajzolódnak ki az akadályok, de ugyanakkor a megvalósulás kontúrjai is. Erzsébet asszony naplójában, így jegyezte le a Szűzanya szavait:
„Szeretetlángom már kezd gyújtani. Tudod kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. /.../ De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-fel villanó, eget s földet bevilágító fényességét... Amint már mondtam, Szeretetlángom szállást keres Heródes üldöztetése elől. Tudod kik az üldözők? A gyávák és a restek, akik féltik kényelmüket! Az óvatosság és az okoskodás jelmezébe öltözve, Szeretetlángom kioltására törnek úgy, mint Heródes a gyermek Jézus ártatlan testére! Ám, ahogy a Mennyei Atya gondot viselt Rá, úgy fog most is gondot viselni Szeretetlángomra!
A Szent Szűz szavai úgy hatottak lelkemre mint még soha! ‒ írja Erzsébet asszony, majd folytatja ‒, Ahogy szavait befejezte éreznem engedte, hogy Ő a világ hatalmas Királynője, aki előtt térdre fog hullani a világon minden teremtmény.” (vö. II/101)
