„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)
A pap is a világban él, de nem a világnak, mert a papi méltóság oly magasztos, hogy bár a hívek közt kell élnie, mégsem követi azok divatos szokásait, és ezzel nem különc, hanem: a hivatásának él! Ha ugyanis a pap nem éli meg naponta az istentapasztalatot, akkor ezt az űrt „pót tevékenységekkel” igyekszik kitölteni, és sajnos megfeledkezhet természetfölötti méltóságáról!
A pap is ember ‒ mint mi!
A pap is férfi ‒ mint Szent József!
A pap is Isten gyermeke ‒ az Egyház tagja!
A pap „alter Christus” (Krisztus mása) ‒ vagyis, engesztelő áldozat.
Ami különbözik a papban mindenki mástól az az, hogy Megváltó Krisztusunk személyes felkentje!
Az a pap, aki úgy prédikál, hogy Isten Anyját meg sem említi ‒ olyan, mint aki tüzet fest a falra, amely továbbra is hideg fal marad! Evangelizálni és lélekmentő sikereket elérni, csak az Istenanyával egységben lehet, mert ő ismeri legjobban Szent Fiát, és aki ezt nem teszi olyan, mint aki szárnyak nélkül akarna repülni!
Három idézet a Szeretetláng Lelki Naplóból:
(Az Úr) ‒ „Kérd meg fiaimat, hogy küldjék a lelkeket Édesanyánkhoz, és egyetlen beszédet el ne mondjanak Édesanyám különös tiszteletének említése nélkül.” (I/41)
‒ „Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem. Ha tudnák mennyire szenvedek, mennyire sóvárgok utánuk! Folytonos egyedüllétemben szólítgatlak (benneteket) sok szeretettel és türelemmel, és ti úgy tesztek, mintha Én egy érzés nélküli személy lennék. Pedig ha bizalommal közelednétek Hozzám, megéreznétek azt a forró szeretetet, mellyel Szent Szívem irántatok érez, mely értetek lángol. Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. ... Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlenek, Nekem szentelt lelkek, szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! ... Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget..., melyről nem akartok tudomást szerezni. ” (I/89-90)
‒ „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)
(folyt.)
