A Szentszék elismeréseként bazilika épült a Szent Ház fölé!
1469-ben II. Pál pápa (1464–1471) templomot építtetett késő gótikus stílusban a Loretói Szent Ház fölé a kis kápolna köré pedig falat építtetett. VII. Kelemen pápa (1523–1534) sok mindent lebontatott, és egy nagyobb méretű templom építésbe kezdett. A kis házat márványfallal boríttatta be, melyet Bramante csodálatos márványburkolattal díszített. A márványfalra támaszkodik a Szent Ház teteje, amelyet az eredeti fatető helyett építettek. A régi tetőt azért bontottak le, hogy az állandóan égő mécsesektől nehogy lángra kapjon. A márványborítás elkészítésekor ismét megbizonyosodtak róla, hogy a háromfalú Ház minden alap nélkül áll, „egyszerűen csak oda van helyezve”!
II. Gyula pápa (1503–1513) erődítményt épített a bazilika széles körzete körül, hogy a tenger felől érkező esetleges muszlim támadásoktól védve legyen. Mivel a jelenlegi bazilika 1468-től 1570-ig épült, tehát több mint száz évig (!), így nem képvisel egységes stílust. Lényegét tekintve a korai gótika és a késői reneszánsz stílusjegyeit viseli magán. A bazilika belseje 93x30 méteres latin kereszt alakú. A bazilikában a főhajón kívül több kápolna nyert elhelyezést, melyek közül a Mária Ház kápolnáját látogatja a legtöbb zarándok. A bazilikabelsőt a híres Bramantén kívül az olasz reneszánsz leghíresebb művészei készítették.
A zarándokok a szentélyben a Loretó-i Szüzet a „Fekete Madonnát” tisztelték. Az eredeti fekete Madonna-szobor története a 13. századra megy vissza. Ám ezt 1797-ben a napóleoni csapatok elrabolták és Franciaországba vitték, ahonnan 1801-ben visszaadták a szobrot a Loretó-i szentélynek. 1921-ben tűzvész pusztított a „Casa Santa”-ban, amelyben az antik Loretó-i Madonna-szobor megsemmisült, ezt pótolták az eredetihez hasonló szoborral.
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)
