Előszó 3.
A világ eseményei, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn korszaka.
Épp ezért az egyén-, a közösség-, sőt az egész nemzet biztonságát csupán az egység jelentheti, melyre még lemondások árán is törekednünk kell! Mert a legerősebb kötél is szétszakad, ha szálait egyenként megbontják! És pontosan ez, az EGYÉN – környezetén messze túlmutató – FELELŐSSÉGE! Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az imádsággal és szentségekkel egyre kevesbé élő ember tisztánlátása rohamosan megfogyatkozik, elveszti a bűnre való érzékét, és könnyen áldozatává válik a szerveződő bűnnek; a szektáknak, vagy akár a sátánimádás felé sodródik! Ez is csak azt jelzi, hogy a sátán célja nem evilági (!), hanem hogy népet gyűjtsön maga köré az örök kárhozatba. A „hazugság atyja” (Róm.8,44), minden egyes lélekért könyörtelen és megalkuvás nélküli harcot folytat, mely bennünket is szüntelen védekező harcra kell, hogy késztessen! „Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és (...) gonosz szellemei ellen”. (Ef.6,12)
Egy magánkinyilatkoztatásban olvashatjuk az Úr panaszaként: „Ha valahol tűz támad, hogy összefuttok segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! (...) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog mind a sátántól ered!” (Szeretetláng, 1962. augusztus 7)2
Sajnos nem elég az, hogy sokan nem ismerik fel a „sötétség hatalmainak” mesterkedését, de keserűen kell tapasztalnunk, hogy az emberek alaptermészetében még meglévő természetfeletti irányultságot, a technika minden eszközével is igyekeznek tompítani, elhangolni! Kifinomultabban ugyan, ma már nem a hittől akarják megfosztani az embert, hanem csak a megváltottság örömhírétől! – A „hit” tárgyául ugyanis könnyen nyújtanak bármiféle ideológiát, szinkrenista zagyvaságot, kozmológiai fikciót.
Ennek eredményeként, ma már egy átlagember könnyebben elhiszi, hogy a „Nagy Semmiből” önmagától lett a világ, minthogy az Örökkévaló, Mindenható Isten teremtette! „Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják” – olvashatjuk a második Timóteusnak írt levél 4,4-ben.
(folyt.) Források az I. részben!
_____________________________________
2. SZERETETLÁNG lelkinapló, 1980. – St. Grignion-Verlag, D-8262 Altötting
