A Hajnal Szép Sugara

Jel a nem hívők számára

     Pellicer mély tisztelője volt az Oszlopos Szűz Máriának; az Ő közbenjárásának tulajdonította elvesztett végtagjának visszanyerését. A következőkben ennek az 

egyedülálló Mária-csodának a leírását olvashatjuk, melyet a helybeliek a „csodák csodájának” neveznek. Az archív dokumentumok évekig tartó tanulmányozását követően Vittorio Messori arra a következtetésre jutott, hogy az egész iratgyűjtemény egy valóságosan is megtörtént eseményről tudósít. A dokumentumok az amputált láb „gyógyulásáról” beszélnek − egy különleges eseményről −, amelynek tényleges megtörténte minden kétséget kizár. Az események részletes rekonstruálása a három nappal az eset után tett, esküvel megerősített és hitelesített írásbeli nyilatkozatoknak, ill. a 68 nappal később kezdődő kánoni kivizsgálásnak köszönhetően vált lehetővé. Forrás:

Ez a cikk, megjelent: Tomas Domingo Pérez. El milagrode Calanda. Y sus fuentes historicas. Edita: Caja Inmaculada. 2007. Valamint magyarul, a SZERESSÉTEK EGYMÁST lengyel kiadású katolikus magazin 5. számában.

A szabadság, egyenlőség, testvériség vérzivataros idejében

     Labouré Katalin lelkének egyensúlyát, természetfölötti nyugalmát nem zavarta meg semmi sem. Az 1870-71-es forradalom szennyárja nagy pusztítást vitt végbe széltében-hosszában. A szegény nővérek is bőven kivették részüket a szenvedésből. Befogadták a menekülteket, ápolták a sebesülteket, holott már ez sem tetszett a "testvériség" elveit valló kommünároknak! Azonban minél nagyobb volt a veszély, nővérünk annál nagyobb bizodalommal ismételgette: Imádkozzunk, hogy a jó Isten vessen véget a rossz napoknak." 
     1871. április 7-én, nagypénteken egy kommunista banda Dufes nővér intézetére vetette magát, annak ellenére, hogy az intézet a kommün napjaiban a sebesültek kórházává vált. A szerencsétlenül járt új lakók között volt két üldözött csendőr is, akiknek kiadását követelte a felbőszült horda. A szabadság-testvériség és egyenlőség szellemében, agyon akarták lőni a védtelen áldozatokat. Az elvadult csapat azonban kénytelen volt távozni "dolgavégezetlenül". 
     Április 9-én, húsvétvasárnapján újra megjelentek és hatalmas tömeg támogatásával követelték a két csendőr kiadását. 
"Soha" – felelt a főnöknő, Dufes nővér, rettenthetetlen bátorsággal. 
A tömeg a nem várt válaszra iszonyú dühbe jött. Egy közülük már kardot rántott és meg akarta ragadni a főnöknőt. 
"Ne merjenek hozzám nyúlni!" – kiáltott emez, tiszteletet parancsoló, méltóságteljes határozottsággal.
A katonák visszaléptek, de tervüket nem adták föl és már a főnöknőt is fogságba akarták hurcolni. Szennyes lelkük ujjongott, ha szaporíthatták az ártatlan foglyok számát. 
     A katonák nem tágítottak és a főnöknőnek mennie kellett. Keserű búcsúzás következett, ám a nővérek, mintegy negyvenen kijelentették. hogy főnöknőjüktől el nem válnak, inkább vele mennek mindnyájan a börtönbe is! A szánalmas menet megindult. Már-már elhagyták a kaput, amikor a körzeti biztos, aki az elfogatási parancsot kiadta, "ésszerűségből" meggondolta a dolgot és így szólt: "Mit csináljak ennyi vad fecskével?" - és szabadon engedte ez egész nővérsereget. Hogy mégse látszhassék legyőzöttnek, még hozzátette: "Majd holnap!" 
     A holnapot azonban Dufes nővér nem várta be, szökve Toulousba távozott. Tehát a másnapra tervezett és ígért elfogatás is meghiúsult. 
     Ezalatt Katalin nővér rendületlenül kitartott tisztségében a portánál. Szorgalmasan osztogatta e kommunároknak a Csodásérmet. Az érem – méghozzá Katalin nővér kezéből – szinte varázserővel bírt a katonákra. Még az őrségben lévőket is fölváltották, csakhogy mindenkinek jusson belőle. 
"Nővérem, adjon nekünk is olyat. amilyet a pajtásunknak adott.. " – esdekelték, tőlük szokatlan nyájas hangon. 
"De hiszen maguknak nincs hitük; mit használ akkor az érem!? – mondogatta a jó Katalin nővér. 
"Az igaz Nővérem, mi nem sokat hiszünk, de hiszünk ebben az éremben, mely már másoknak is segített, nekünk is segíteni fog! Majd ha tűzbe megyünk, bátor halálra segít!" – volt a válasz. 
     Katalin nővér kezéből tehát ki nem fogyott az érem. Adott, és újra adott mindenkinek, ahányszor csak kértek. A Szent Szűz ígéretéhez híven, valamiképp kiesdi számukra is a megtérés kegyelmét - gondolta Katalin.
     Egy napon azonban hiába keresték a zárda kapusát éremért, mert a kommunisták általános erőszakoskodása már oda fejlődött, hogy a nővérek kénytelenek voltak valamennyien elhagyni az intézetet. A távozók csomagjait (egy kis kék zsákot) katonák nagy röhögések közepette vizsgálták át.
Katalin nővér búcsúzáskor még egyszer fölkereste a kerti Mária-szobrot és szívére kötötte a Szűzanyának, hogy május végére hozza őket vissza. És a hűséges Szűz, kihez senki sem fordul meghallgatatlanul, megtartotta szavát.

(Kemény beszéd!)

Tisztelt Corvin-köziek!
Pesti Srácok és pesti Lányok!
Tisztelt emlékezők!

Nem ünnepelni jöttem a Corvin-közbe. Nincs okunk az ünneplésre. Emlékezni és emlékeztetni jöttem el e szent helyre. 
Emlékezni a magyarok legújabb kori aprószentjeire, akik életüket adták a Nemzetért, a Hazáért, a Becsületért és a Tisztességért.
Életüket adták a Szakrális Magyarországért.
A Corvin-közi srácok és lányok gyújtópontok voltak és példaképek. A fegyveres ellenállás bátor harcosai. Példájukat követték munkások, parasztok, fiatal értelmiségiek. Nem az elősző rendszer haszonélvezői, grófok, bárók, bankárok, nagytőkések. A lázadók sem szocializmust, sem kapitalizmust nem akartak.
Harmadik úton akartak járni. Igazságos, a Nemzet hagyományait őrző és tiszteletben tartó harmadik úton. A magyar úton.
A szabadságharc a szovjet birodalom ellen bontakozott ki, de nem kívánták visszaállítani azt a rendszert sem, amely évszázados hagyományai alapján az embereket kirabolta és szegénységbe taszította.
12 nap alatt bebizonyították a világnak, hogy a Magyar Nép államalapító, nemzetformáló ereje ott szunnyadt a magyar emberek szívében, lelkében. Mértéktartó, igazságos, becsületes, egymást szerető emberek fogtak fegyvert, vagy emelték fel szavukat a gonosz ellen.
Az ön- és közösségszervező erő csodákat művelt. A betört kirakatokban, a közösségi tereken papírdobozokba összegyűjtött forintokhoz, az üresen maradt lakásokhoz rabló, pusztító kéz nem akadt. Mert még a tolvajok is érezték a mámorító érzést, a szabadságot. Érezték és tudták, hogy nem a gazdagokat, a bankárokat, hanem a hasonló sorsúakat lopnák meg.
Isten mindannyiunk lelkébe beleoltotta a lelkiismeretet.
'56 bebizonyította, hogy a magyarság ősi erényei: becsület, testvéri szeretet, hazaszeretet, kiolthatatlan értékek.
A tiszták és becsületesek könnyen becsaphatók. Ezért hihették el a szabadságharcosok, hogy Nyugatról bármiféle támogatást kaphatunk. A lélek győzött az értelem felett. Hiszen tudhattuk, hogy nyugatról sem a tatárjárás, sem a törökdúlás, sem a Rákóczi szabadságharc, sem 1848 szabadságharca során segítséget nem kaptunk. Csak ígéretet.
'56 gyalázata abban állt, hogy nemcsak a vezetőkkel, hanem a néppel is elhitették, hogy jön a segítség. Rádión keresztül naponta küldték biztató, támogató üzeneteiket, miközben már régen a világ két nagyhatalma kiegyezett. 
Kiegyeztek, mert érdekük közös volt: pusztuljon a magyar élet, pusztuljon a magyar szellem, pusztuljon az évezredek óta magyarságot összetartó szellemi-lelki kapcsolat.
Az '56-os szabadságharc alatt a Corvin-közben, a Kossuth téren, Mosonmagyaróvárott, Salgótarjánban és számos más helyen fegyverrel bizonyították könyörtelenségüket, gonoszságukat a világ gonoszai. Nem csak a fegyveres lázadókat, hanem az ünnepelni vágyó, szabadságukat örömmel megélő, a szabadság mámorába merülő sok száz fegyvertelen magyart, nőt, férfit, gyermeket is meggyilkoltak.
Ezért emlékeztetni szeretnék mindenkit. A gonosz lételeme a pusztítás. Az ősgonosz elvét vallják: pusztítsd el mindenáron akár fegyverrel, vagy más eszközzel! Ha nem tudod elpusztítani, akkor épülj be, rombold belülről! Ha így sem érsz célhoz, állj az élére!
Ezt tette Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Gyurcsány Ferenc. Rákosi zseniális kis gonosz törpe elszívta a levegőt, elvette az élelmet a magyar emberektől. Gerő Ernő ott folytatta, ahol Spanyolországban 1937-ben abbahagyta. Ő és eszmetársai 1937 júniusától szeptemberéig több mint 5500 papot, 12 püspököt, több mint 500 apácát végeztek ki. Gonoszságukra jellemző, hogy a holttesteket elföldelték, majd kiásták, hogy levizelhessék őket.
Kádár János ugyanezen gyalázatos módon járt el '56 hőseivel. Jelöletlen sírgödörbe lökték őket, dróttal összekötött kezekkel és lábakkal. 
A földbe lököttek testét ugyan megölték, de lelküket, szellemüket elpusztítani nem tudták.
56-tól 89-ig a rabtartók az emberek lelkét, szellemét gyilkolták.
89-ben azt hittem, hogy '56 a legnagyobb ünnepünk lesz. Megbüntetik a gyilkosokat és megjutalmazzák a hősöket. Tudjuk, nem ez történt. A rabtartók színt, ruhát, izmust váltottak. Szocializmus helyett, kapitalizmust építettek. Az 56-os hősöket eszközként használták, közöttük ellentéteket szítottak. Lelki, anyagi megaláztatásukat 56 hőseinek öregkorukban is el kellett szenvedniük.
2006-ban a rabtartók utódai megmutatták, hogy nem változtak. Tömegbe lőni, tömeget verni a Magyar Nemzetet megalázni, a magyar nemzeti lobogót meggyalázni... csak az alkalmat keresték.
A rabtartók elfelejtették, hogy a Magyar Nemzet soha le nem győzhető. Gyilkolható, gyalázható, de le nem győzhető!
Ezért innét üzenem a világ hatalmasainak és azok hazai helytartóinak, hogy a Magyar Lélek él, teremtő Istenünk működik bennünk és általunk.
Szakrális Magyarországot akarok!
Nem felejtünk el benneteket pesti srácok, 56-osok.
56 szelleme ma is él bennünk és mindörökké élni fog. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan magyar gyermekek, nők és férfiak, akik hajlandóak életüket a Hazáért áldozni.
Kérem a mai korban élő magyar politikai, gazdasági, szellemi, egyházi vezetőket, ne feledjék, minél magasabb pozícióba kerülnek, annál nagyobb a felelősségük, és így annál nagyobb a bűnük, ha a magyar ősiség ellen vétenek.
Herodotos görög bölcselő lejegyezte: a magyar szkíták a törvényeket nem kőbe vésik, hanem szívükben hordják.
Kérek mindenkit, hogy a szívükkel lássanak! Ne engedjék, hogy a sátán szép szavakkal elméjüket elhomályosítsa.
Életem alkonyán itt és most Dsida Jenő Magyar Zsoltár című gyönyörű versének örökérvényű soraival teszek tanúságot:
"Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanúk, ti hősök,
üljetek mellém!"
(...)
"ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,"
(...)
"dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!"

"Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!"
(..)
"Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!"

Papp Lajos professzor

2012. október 23-án a Corvin-közben elhangzott  beszéde nyomán

A Csodásérem egyházi fogadtatása

     XVI. Gergely pápa (1831–1846) gondos utánajárást követően hitelesnek nyilvánította, majd mellkeresztjére erősítve viselte az érmet.
     IX. Piusz pápa (1846–1878) 24 évre rá, hogy a Csodásérem felirata "bűn nélkül fogantatottnak" nevezi a Szent Szüzet, 1854-ben kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Egyébként már 1847. június 20-án engedélyezte az Ifjúsági Mária Mozgalom működését. 
     XIII. Leó pápa 1884. július 23-i dekrétumában rendelte el a Csodásérmű Boldogasszony ünnepét november 27-re.
     Szent X. Piusz pápa 1909. július 8-án jóváhagyta a Csodás Érem Társulatát és működési szabályzatát. Ennek célja a Szűzanya tiszteletének és a Csodás Éremnek terjesztése.
     1933-ban XI. Piusz avatta boldoggá, ekkor exhumálták, 57 év után. Teste teljesen épségben maradt, sőt kezeiről – melyek életében magán viselték súlyos ízületi betegségének nyomorító jeleit - eltűntek a betegség jelei. „A bőr és izomzat ép, csontok, porcok rugalmasak, köröm, haj természetes állapotban. Szeme is ép, még kék színét is megőrizte” – olvasható az exhumálási jegyzőkönyvben.
     XI. Piusz pápa gyakran buzdította a híveket a Csodás Érem tiszteletére és kifejezésre juttatta, mily nagy a bizalma a Szeplőtelen Szűz közbenjárásában. Különösen napjainkban – mondotta – ragyog fel újból a Csodásérem. Emlékeztet bennünket arra, hogy imádsággal mindent elérhetünk, még csodákat, sőt különös csodákat is. És ez a Csodásérem nagyszerű különlegessége. Csodákra pedig szükségünk van. Nemcsak Lourdes-ban, a Massabielle-i barlangból mosolyog ránk a Szeplőtelen Szűzanya. A Csodásérem által is ránk árasztja kegyelmeit... Ugyanaz az Istenanya, Szűz Mária az, aki figyelmünket magára fordítja, bizodalmat kelt szívünkben és imáinkat mosolyogva hallgatja. Ebből a Csodás Éremből már sokat szétosztottam!
     XII. Piusz pápa avatta szentté 1947. július 27-én, és audienciái során sokszor osztogatta az érmet. Ő mondotta róla: „...Katalin nővér a XIX. század egyik legkiemelkedőbb szentje és misztikusa, akinek hitelességét már életében csodák tanúsították... ” Épen maradt testét üvegkoporsó őrzi a párizsi Csodás Érem Kápolnában.
     Szent  II. János Pál pápa 1980. május 31-én elzarándokolt a párizsi Szűz Mária Csodásérem Kápolnába, ahova Maximilian Kolbe is elzarándokolt 50 évvel korábban japán missziós útja előtt.

Fontos kijelentenünk: A Csodásérem nem talizmán,  nem tárgyi mivolta okozója a csodának! A megszentelt érem felvétele csupán jelzés értékű gesztus viselője részéről, mintegy a 'hovatartozás jelvénye' az Istenanya felé, aki Szent Fiától többletkegyelmeket esdett ki viselőjének. A Csodásérmet Mária – Isten Anyja és az Emberiség Anyja – ajándékozta nekünk! Mi is ajándékozzuk másoknak! Ezzel a Kegyelmek Anyja felé kifejezzük azon szándékunkat, miáltal hitet és oltalmat kérünk szeretteinknek, felebarátainknak vagy magunknak. A megszentelt Csodásérem viselése (lehetőleg nyakban hordozva, de ruhába varrva is) a fohász imádkozásával, ma is kegyelmek forrása. Gyakran csókoljuk meg az Érmet és mondjuk ájtatosan a fohászt (vagy mondjuk el mások helyett): Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!

Azért hívják 'csodásnak', mert oly sok imameghallgatás, megtérés, oltalom és csoda fűződik hozzá. Beszerzése tehát ajánlatos!
A Csodásérem búcsúival kapcsolatos érdeklődés Budapesten: 1118 Budapest, Ménesi út 26./a
A jelenések kápolnája – a párizsi Rue du Bac 140. – Lourdes után a leglátogatottabb kegyhely Franciaországban.

Akik a »semmi istenének« buzgó hívei

A Mária-korszak kezdete

     Labouré Szent Katalinnak három képben mutatta meg magát az Istenanya és úgy tűnik, hogy az 1830-ban kezdődő Mária-korszak valóban az utolsó idők nyitánya, ahogyan Grignon Szent Lajos is jövendölte: ,,Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 50/f.)
     A Csodás Érem átadása a világnak pedagógiai és lélektani szempontból is páratlanul fontos. Az érem által a Boldogasszony nem csupán a világ figyelmét hívta fel lélekmentő tevékenységére, de valamilyen kezdődő súlyos veszélyhelyzetre is figyelmeztetett. A Szent Szűz szemei könnybe lábadtak, amikor erről beszélt: "A papokat üldözni fogják. A keresztet megvetik. Az utakat vér borítja. Az egész világ mély gyászba borul!" Egyébiránt, a jelenésben látott földgömb és az érem felirata is egyértelműen erre utal: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!" 

A Csodás Érem elfogadása, hittel való viselése, a vonatkozó röpima imádkozása, az éremmel kapcsolatos rendkívüli események megismerése egyrészt igen széles körben rátereli az emberek figyelmét a Boldogságos Szűz lélekmentő tevékenységére, másrészt sok kegyelem forrását jelenti azok számára, akik kitartó ragaszkodásról tesznek tanúságot.
      A Csodásérmet közben tízmilliós darabszámban verették az egész világon, és az Éremhez kötődő csodák oly elképesztő méreteket öltöttek, hogy kezdetben az orvosok "ritka jelenségnek", egyes aggodalmas egyháziak sajnos csak "delejességnek" minősítették. De mint mondtuk, ezek a megnyilatkozások csak a kezdetekre voltak jellemzőek, rövidesen ugyanis elenyésztek, mivel a lelki gyógyulások, a csodás megtérések igazolták az egyértelmű égi eredetet és ezek számban messze meghaladták a testi gyógyulásokét!
     Katalin nővér élete nagy részét Párizs egyik munkásnegyedében – Reuilly-ben – töltötte. 45 éven át nagy szeretettel, türelemmel gondozta itt a szegény öregeket. Azon fáradozott, hogy békésen éljék le hátralevő napjaikat. Amikor már nehezen tudott járni, a portán teljesített szolgálatot, mindenkinek jó példát adva. „Istent látta mindenben és mindent Istenben látott” – hangzott el a szentté avatásakor. Negyvenhat éven át őrizte gyönyörűséges titkát. Az érdeklődők kíváncsi kérdéseit mindig ügyesen kivédte – elterelve magáról a figyelmet.
Élményeiről élete során mindössze két emberrel beszélt: gyóntatójával és élete végén a főnöknőjével, akinek elmondott mindent: „Én csak puszta eszköz voltam. A Szűzanya nem az én kedvemért jelent meg” – mondotta. 
Alázatos és egyszerű volt 1876. december 31-én bekövetkezett haláláig. Hetven évet élt.

(Az alsó képen látható montázs a jelenlegi (jelenési) kápolnát mutatja jobb oldalt LabouréSzent Katalin időskori hiteles fényképével)

Nem akarásnak nyögés a vége!

Liturgikus események:
November 11. szerda 17:15 - Szent Márton-vesperás
November 15. vasárnap 10:00 - Énekes szentmise 

20. évforduló
Továbbra is nagy szeretettel hívunk mindenkit közösségünk megalakulásának 20. évfordulójára! Ez a jubileumi alkalom sok szempontból ígéretes: megismerhetünk régi és új embereket; kapcsolódhatunk annak a közösségnek a történetéhez és kezdeteihez, amelybe járunk; közösen vehetünk részt régi rítusú szentmisén azon a helyen, ahol az elsőt is ünnepeltük 20 éve; együtt imádkozhatjuk a napi kishórákat és az esti matutínumot; nosztalgiázhatunk képek, történetek, beszélgetések segítségével; vacsorával ünnepelhetjük meg az elmúlt éveket; és nem utolsó sorban egy nagy jubileumi szentmisén is részt vehetünk közösen! 

Bíztatunk mindenkit, hogy ne várjon tovább a jelentkezéssel, hanem töltse ki most a formot: https://forms.gle/ MzqxkQFqVTZ4izoD9! 

Évfordulós programjaink:
November 14. szombat
10:30 - Megemlékező régi rítusú szentmise a Jáki kápolnában
12:00 - Jubileumi interaktív, közösségi séta (Jáki kápolna - Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom - Belvárosi Szent Anna-templom, Szervita tér - Belvárosi Nagyboldogasszony Plébániatemplom - közösségi terem)
17:00 - Vacsora, képvetítés, kerekasztal a Szent Mihály-templom melletti közösségi termünkben
20:30 - Egyháznapi matutínum a Szent Mihály-templomban
November 15. vasárnap
10:00 - Ünnepi szentmise a Szent Mihály-templomban, majd agapé a templom melletti közösségi termünkben
A jelentkezőknek hamarosan részletes programot küldünk, mely segíteni fog a jubileumi hétvégére való készületben! 
Facebook esemény: https://fb.me/e/ bMrE7PDgR.
Sok szeretettel várunk minden régi és új közösségi tagot!

Szent Márton-vesperás
Szent Márton-napi vesperásra várjuk a kedves híveket november 11-én, szerdán 17:15-kor a templomba. A vesperás az esztergomi úzus szerint, énekelve, latin és magyar tételekkel hangzik el, a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének hallgatói és oktatói közreműködésével. Ezen liturgia keretében hangzik el először Horváth Márton Levente Savaria verzettók című orgonadaranja. Mindenkit szeretettel várunk! Facebook esemény: https://fb.me/e/ 7XD30OXku.

Adventikoszorú-készítés
Minden évben bajban vagy azzal kapcsolatban, hogyan és hol készítsd el az adventi koszorúdat? Szívesen készítenéd idén egy szuper közösségi esemény keretében? Itt a remek lehetőség! Adventikoszorú-készítésre hívunk mindenkit november 15-én a vasárnapi szentmise után a közösségi termünkbe, jubileumi programsorozatunk lezárásaként! A részvétel előzetes jelentkezéshez kötött: https://forms.gle/ mwY3y6hYzbon6BAS8 (határidő: november 8.). Facebook esemény: https://fb.me/e/ 84GYiwFo4.

Élő Rózsafüzér imatársulat

A rózsafüzér imatársulat új szervezőkkel folytatja működését. Hálásan köszönjük Szentesi Csaba eddigi szolgálatát! 
A rózsafüzér imatársulatok története és lényege
Szent Domonkos szervezte meg az első Rózsafüzér Társulatot, célja tagjainak a rózsafüzér imádkozásával való megszentelése, akik a keresztény testvériség jegyében egyformán részesednek a Rózsafüzér Társulat lelki javaiból. Az Élő Rózsafüzér imatársulatok története 1826-ban indult Franciaországban, 1832-ben nyert pápai jóváhagyást. Magyarországon ez az imatársulat terjedt el leginkább. 
Társulatunk
Templomunkban is Élő Rózsafüzér társulat működik, mely tagjai (legalább 15-en) vállalják, hogy naponta elmondanak 1 tizedet a rózsafüzérből, ezáltal közösen elimádkozva minden nap mindhárom hagyományos rózsafüzért. Minden tag egy titkot imádkozik egy hónapon keresztül, és minden hónap elején van titokcsere, amikor mindenki a kisorsolt titokkal folytatja az imádságot a következő hónapban, melyet email-ben, illetve SMS-ben kapnak. Imacsoportunk imáját a tagjaiért és a Szent Mihály-templom egész közösségéért ajánlja fel. 
A társulatba a korábbi tagok mellé új tagok jelentkezését örömmel fogadjuk. Jelentkezni a rozsafuzer.szentmihaly@gmail. com e-mail címen, illetve személyesen Molnár Zoltánnál vagy Nyéki Ferencnél lehet e-mail cím vagy telefonszám megadásával.

Templom(sz)építő közösség
„...mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.”
Templom karbantartó közösséget szervezünk, ahová várjuk minden kedves testvér jelentkezését. A Szent Mihály-templom sokunk számára sokkal többet jelent (és több is), mint egy puszta kedves épület, így olyan csoportot szeretnénk életre hívni, ami gondos odafigyelésével és munkájával az épület állapotán fog javítani. Mivel a ránk váró feladatok sok esetben lehet, hogy túl nagynak bizonyulnak, ezért a harcot az épületet támadó enyészettel két fronton fogjuk vívni: az imádság és a munka frontján. Ezért olyanok jelentkezését is várjuk a közösségbe, akik inkább imájukkal segítenének, hiszen az ügyért elmondott imádság nélkül nem megyünk sokra. Továbbá olyanok is bátran jelentkezzenek, akik az ima mellett tevékenyen is szeretnének a templomért dolgozni. Ha imádság és munka együtt tudnak működni, akkor az mindnyájunk hatalmas lelki növekedésére szolgálhat, és emellett a templom állapota is javulna egy kicsit. Várunk szeretettel bármelyik területre! Jelentkezni lehet Merényi Kristófnál telefonon: +36501131891; vagy e-mailben: kristophoros83@gmail.com.

Parno Graszt jótékonysági koncert
A Parno Graszt együttes jótékonysági koncertet ad a Karitász által támogatott gyermekek javára november 11-én, Szent Márton napján Budapesten, 19 órai kezdettel a MOM Kult-ban. Jegyek ITT vásárolhatók. Buzdítjuk a kedves híveket a részvételre!

Katekézisek
Felnőtt: péntek 19:00
Gyermek: péntek 15:30
Angol: szerda 17:00
Liturgikus katekézis: minden hónap utolsó csütörtöke 18:00

Adomány a templom javára
Amennyiben templomunkat valaki adománnyal kívánja támogatni, az a következő bankszámlaszámra való utalással teheti meg: 
Belvárosi Szent Mihály Templomigazgatóság
10700206-24318301-51100005 
IBAN: HU60107002062431830151100005Közlemény: "Adomány"

Könyvvásár
A Szent Mihály-templomban a vasárnapi szentmisék után lehetőség van könyvvásárlásra! Kapható a latin-magyar Missale, teológiai, lelkiségi, és liturgikus könyvek.
 https://oskepkiado.hu/; +36 20 4488 699

A hét ünnepei:
November 8. vasárnap: Pünkösd utáni huszonnegyedik vasárnap (Vízkereszt utáni ötödik vasárnap)
Mindenszentek nyolcada
A négy megkoronázott vértanú 
November 9. hétfő: A Lateráni Bazilika felszentelése
Szent Teodor vértanú
November 10. kedd: Avellinói Szent András áldozópap
Szent Trifon, Respicius és Nimfa, szüzek és vértanúk 
November 11. szerda: Tours-i Szent Márton püspök
Szent Mennas vértanú
November 12. csütörtök: Szent I. Márton pápa és vértanú
November 13. péntek: Szent Didák remete
November 14. szombat: Szent Jozafát püspök és vértanú
November 15. vasárnap: Templomszentelés ünnepe (Egyháznap)
Pünkösd utáni huszonötödik vasárnap (Vízkereszt utáni hatodik vasárnap)
Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító

---

Liturgical events:
Wednesday, November 11. 5:15 PM - Vespers of Saint Martin
Sunday, November 15. 10 AM - Sung Mass 

20th Anniversary
We warmly invite everyone once again to join us in celebrating the 20th anniversary of the founding of our community! This jubilee promises to be a special occasion in many ways: an opportunity to meet old and new members; to connect with the history and beginnings of the community we belong to; to attend a Traditional Latin Mass together at the very place where the first one was celebrated 20 years ago; to pray the Little Hours of the Divine Office and Matins together; to reminisce through photographs, stories and conversations; to celebrate the years behind us over dinner; and, last but certainly not least, to participate together in a grand jubilee Mass!

We encourage everyone not to put off registering any longer, but to fill out the form today: https://forms.gle/ MzqxkQFqVTZ4izoD9!

Our Anniversary Programme:
Saturday, 14 November
10:30 – Commemorative Traditional Latin Mass in the Jáki Chapel
12:00 – Jubilee interactive community walk (Jáki Chapel – St. Teresa of Ávila Parish Church – St. Anne’s Church at Szervita Square – Church of Our Lady of the Assumption in the Inner City – community hall)
17:00 – Dinner, photo presentation and roundtable discussion in our community hall next to St Michael’s Church
20:30 – Matins for the Feast of the Dedication at St Michael’s Church
Sunday, 15 November
10:00 – Festive Holy Mass at St Michael’s Church, followed by an agape in our community hall next to the church
Registered participants will soon receive a detailed programme to help them prepare for the jubilee weekend!
Facebook event: https://fb.me/e/bMrE7PDgR.
We warmly look forward to welcoming all our community members, both old and new!

Vespers of Saint Martin
The faithful are warmly invited to join us for Vespers on the feast of Saint Martin, on Wednesday, November 11, at 5:15 PM in the church. The Vespers will be sung according to the Esztergom Use, with both Latin and Hungarian chants, and will be performed with the participation of students and faculty members of the Church Music Department of the Liszt Ferenc Academy of Music. During this liturgy, Horváth Márton Levente’s organ piece Savaria Versettos will receive its first performance. Everyone is most welcome! Facebook event: https://fb.me/e/ 7XD30OXku.

Advent Wreath Making
Are you struggling every year to decide how and where to make your Advent wreath? Would you like to make one this year as part of a wonderful community event? Here's your chance! We warmly invite everyone to join us for an Advent wreath-making workshop on Sunday, November 15, after Holy Mass, in our community room, as the closing event of our anniversary celebrations. Advance registration is required: https://forms.gle/ mwY3y6hYzbon6BAS8 (deadline: November 8). Facebook event: https://fb.me/e/84GYiwFo4.

Living Rosary Prayer Group
The Living Rosary Prayer Group continues its work under new coordinators. We are grateful to Csaba Szentesi for his service so far!
The History and Purpose of Rosary Confraternities
St. Dominic established the first Rosary Confraternity, with the aim of sanctifying its members through the praying of the Rosary, so that they might share equally in the spiritual benefits of the Rosary Confraternity in the spirit of Christian brotherhood. The history of the Living Rosary confraternities began in France in 1826 and received papal approval in 1832. In Hungary, this type of confraternity became the most widespread.
Our Confraternity
A Living Rosary Prayer Group also operates in our church. Its members (at least 15 people) undertake to pray one decade of the Rosary each day, thus praying together all three traditional Rosaries every day. Each member prays one mystery for a month, and at the beginning of each month, the mysteries are exchanged. At this time, everyone continues praying with their newly assigned mystery for the following month, which they receive by email or SMS. The members offer the prayers of our group for one another and for the entire community of St. Michael's Church.
We are happy to welcome new members alongside our existing members. You can sign up by emailing rozsafuzer.szentmihaly@gmail. com or in person through Zoltán Molnár or Ferenc Nyéki, by providing your email address or phone number.

Church-Building Community
“...for my house shall be called a house of prayer for all peoples.”
We are forming a church maintenance community and warmly invite everyone to join us. For many of us, St. Michael’s Church means (and is) much more than simply a beloved building. We would now like to establish a group whose careful attention and work will help improve the condition of the building. Since the tasks ahead may sometimes prove too great for us, we will fight the battle against the decay threatening the building on two fronts: through prayer and through work. We therefore welcome those who would prefer to help through prayer, since without prayers offered for this cause, we will not get very far. We also warmly encourage those who would like to contribute actively to the care of our church, alongside their prayers, to join us. When prayer and work come together, this can lead to great spiritual growth for all of us, while also helping to improve the condition of our church, even if only a little. We warmly welcome everyone to contribute in either way! To sign up, please contact Kristóf Merényi by phone at +36501131891 or by email at kristophoros83@gmail.com.

Parno Graszt Charity Concert
The band Parno Graszt will give a charity concert in aid of children supported by Caritas on November 11, the feast of St. Martin, at 7 PM at MOM Cultural Center in Budapest. Tickets can be purchased HERE. We encourage our dear faithful to attend!

Catechesis
Adults: Friday, 7 PM
Children: Friday, 3:30 PM
English: Wednesday, 5 PM
Liturgical Catechesis: the last Thursday of every month at 6 PM

Donations to the Church
Anyone wishing to support our church with a donation may do so by transferring their contribution to the following bank account:
Belvárosi Szent Mihály Templomigazgatóság
10700206-24318301-51100005
IBAN: HU60107002062431830151100005
Reference: “Adomány”

Book sale
After Sunday Masses at the church there is an opportunity to purchase books. The Latin–Hungarian Missal, as well as theological, spiritual, and liturgical books, are available.
 https://oskepkiado.hu/; +36 20 4488 699 

Feasts of the week:
Sunday, November 8: Twenty-Fourth Sunday after Pentecost (Fifth Sunday after Epiphany)
Octave of All Saints
Four Holy Crowned Martyrs
Monday, November 9: Dedication of the Archbasilica of the Most Holy Saviour
St. Theodore, Martyr
Tuesday, November 10: St. Andrew Avellino, Priest
Ss. Tryphon, Respicius, and Nympha, Virgin and Martyrs
Wednesday, November 11: St. Martin of Tours, Bishop
St. Mennas, Martyr
Thursday, November 12: St. Martin I, Pope and Martyr
Friday, November 13: St. Didacus, Hermit
Saturday, November 14: St. Josaphat, Bishop and Martyr
Sunday, November 15: Anniversary of the Dedication of the Church
Twenty-Fifth Sunday after Pentecost (Sixth Sunday after Epiphany)
St. Albert the Great, Bishop and Doctor

A Csodásérem

     Az érem rajzolata valóságos mariológiai tanítást hordoz, melyet szemlélve felfedezhetjük az üdvösség titkának lényegi üzenetét. 
     AZ ELSŐ OLDALÁN:  a Szent Szüzet látjuk, akinek kitárt kezeiből a kegyelem fénye sugárzik.

Mária, Isten gyengédségének kiválasztott hírnöke az „új Éva” kitárt, elfogadó karjával egyenesen áll. Felénk jön, hogy egészen különös módon felkínálja segítségét, mert Ő az emberiség közbenjáró Édesanyja.
Mária, tehát édesanyaként segít minden embernek aki kéri Őt. A kezeiből áradó fénysugarak, az Istentől kapott és általa kiosztható kegyelmeket jelképezik számunkra.
Mária, az a kiválasztott az asszonyok közül: aki az elsőként megváltott ember, akinek Isten Lelke által megszentelt Szívében az Isten- és emberszeretet lángol. 
Mária, a bűn nélküli, aki széttiporja az őskígyó fejét (megvakítja a sátánt).
Mária, az Istenanya, aki gyermekeit biztos úton kívánja Szent Fiához vezetni!
Mária, az általa kért imában közli velünk, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, aki számunkra a végső menedék.
„Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk!”

     A MÁSIK OLDALÁN: először jelenik meg Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének együttes ábrázolása, amely a 

Két Szív titokzatos egységét jelöli az Atya akaratában; „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” Mária teljesen elmélyült e misztériumban, mint a Megváltó Társa, s ezzel egyértelmű égi utalást kapunk a két szív közös lélekmentő munkájára, Isten szeretettervére az emberek üdvösségéért.

A Kereszt és az M: Mária bensőséges egységét fejezi ki Szent Fia megváltó szenvedésével. Azt a megszakítás nélküli, titokzatos és segítő kapcsolatot jelzi a megváltásban, hogy a Szűzanya nem csak isteni Fiát kísérte végig a jászoltól a Kálváriáig, de valamennyiünket elkísér a végső üdvösségig!

A 12 csillag: Jézus az Apostolokra építette Egyházát. Hív bennünket embereket, hogy Őáltala és Őbenne, az Evangélium világosságában éljünk, és Máriával – Szentséges Anyjával – egy szívvel lélekkel apostolkodjunk! 
Mária tehát, a tizenkét csillagkoronájú Napbaöltözött Asszony, az Égi Jel, aki az Egyház Anyja és Ikonja, az Emberiség Reménycsillaga!
     A Csodás Érem két oldalának ábrája óhatatlanul Grignon Szent Lajos jövendölését idézi fel bennünk az Egyház Anyjának megváltótársi és kegyelemközvetítői szerepével kapcsolatban. Erről azonban csak az Egyház tanításának szellemében szabad beszélnünk. ,,...úgy kell érteni, hogy semmit se vonjanak le Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek méltóságából és hatóerejéből, és ahhoz semmit se adjanak hozzá'' (LG 62).

412. De még előtte álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, nagy jeleket s csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is. Ha azt mondják nektek, hogy kinn van Krisztus a pusztában, ne menjetek ki, hogy a házban van, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy fog eljönni az Emberfia is. A föld minden népe, az ég felhőin látja majd az Emberfiát nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (vö. Mt 24,24-31)

                        Bocsáss meg Urunk mindenért!

FŐBB FORRÁSOK

Katolikus Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat

Katolikus dogmatika, Dr. Előd István

Szent István Társulat 1979

Levél a Kereszt Barátainak

Montforti Grignon Szent Lajos, (kézirat)

Gondolatkincsek

Válogatás Liguori Szent Alfonz műveiből

Szalézi Művek, 1945

Imádság, elmélkedés

Alkantarai Szent Péter, Szalézi Művek 1936

Római Kompendium, Libreria Editrice Vaticana, 2005

JÜ – Antalóczi L., Jelenések, üzenetek és a jövő,  Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000

GS, DS, EM – Szentszéki dokumentumok

HK – Herder Katekizmus - Herder kiadó Róma-Freiburg-Bécs 1958

LCS – II. János Pál pápa: Levél a családokhoz

N – Fausztina Kowalska: Napló - Kisboldogasszony Plébánia Eger 1999

ÚK – Új katekizmus, Szent István Társulat

ÜF – Bernhard Häring, Jézus Szíve, az üdvösség forrása, „Agape” 1998

GPO – Dr Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért, (Bogota, Kolumbia) Bp, Marana Tha 2000

VIGYÁZZATOK TEHÁT ÉS SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK!

Egy ateista hogyan is hihetne a csodában?

405. „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (Newman bíboros)

406. A földi élet az örökkévalóság előszobája az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene! Halálunk óráján aratjuk le mindazt, amit egész életünkben vetettünk!

407. Halálra születtünk, s az életre halunk meg!

408. Az istentelen és hiszékeny ember, az Antikrisztus természetes szövetségese!

409. „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre” (1Pét 4,7-8).

410. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben Isten béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is. A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1Kor 4,5) Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus testestől-lelkestől magához hívja és neki adja az örök életet a Mennyben, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja a Pokolba. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt, csatlósaival együtt. (vö. HK)

411. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (ld: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. „Elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2Pét 3,13) Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. (ld: 1Kor 15,24)

Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!

ESDELKÜNK, ENYHÍTSÉTEK SZENVEDÉSÜKET! https://youtu.be/TT7jTQUC_0E

398. Akkor majd a hitből látás lesz, a reményből birtoklás. Nem lesz többé kísértés, küzdelem, éhség, szomjúság, szenvedés, széthúzás, szakadás és halál, mert egy lesz az ég és a föld és az angyalok seregei Isten gyermekeivel egyesülnek Istenben. Akkor nem lesznek már templomok, mert maga a megváltott teremtés lesz az Isten ragyogó Háza. Nem lesznek évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli azt az Ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített. (HK nyomán)

399. A Szentírás a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi „új égnek és új földnek” (2Pét 3,13). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: „összefoglalni mindent Krisztusban, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10). (ÚK 1043)

400. Az új mindenségben, a Mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. „És letöröl a szemükről minden könnyet és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak” (Jel 21,4). (ÚK 1044)

401. A kinyilatkoztatás, mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását /.../ abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabaduljon. (vö. ÚK 1046)

402. Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik majd, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely valaha feltört az emberi szívekből (GS 39). (ÚK 1048)

403. Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szt. Pál. Megtartva, általa nyeritek el az üdvösséget. Azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették s harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (a Fiú) átadja Atyjának az uralmat, miután minden más hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (vö. 1Kor 15,1-34)

404. Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. De, mi lesz majd a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Evangéliumban?! (vö. 1Pét 4,17)

 A Szűzanya beváltja ígéretét

Katalin gyóntatója, Jean-Marie Aladel atya csak 1832-ben közölte az eseményeket Párizs érsekével, Hyacinthe Louis de Quélennel. Az érsek az érem elkészítésében jó lehetőséget látott a Szent Szűz tiszteletének terjesztésére, s ezen megfontolásból a júniusban forgalomba került érméket elsőként maga a főpásztor adta tovább híveinek ezen nyilatkozattal: "Nem kell a jelenés körülményeit híresztelni. Terjesszék csak egészen egyszerűen az Érmet, és a gyümölcsei igazolni fogják"! És lám, ő maga is megtapasztalta a csodát! 
Súlyos betegen feküdt egykori barátja, de Pradt püspök. Lelke is halálosan beteg volt, mert liberális gondolkodásával végül elszakadt az Egyháztól. Az érsek meglátogatta éremmel a zsebében. Döbbent keserűséggel tapasztalta meg, hogy barátja mily mélyre csúszott a lejtőn, olyannyira, hogy a haldokló egyszerűen kiutasította a Szentségeket felkínáló látogatóját.
Az érsek lehangoltan távozott és utolsó reményét a Csodásérem Szűzanya ígéretébe helyezte. Szívére szorította az Érmet és többször ismételte a fohászt: Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
     Alig hagyta el a helyiséget, amikor a halállal vívódó betegen feltűnő izgalom vett erőt és így kiáltott:
- Hívják vissza az érsek urat! Könyörgöm, hívják vissza, azonnal!
Hogy mi játszódott le a következő percekben kettejük között, az csak az utolsó ítélet napján kerül majd napfényre. A haldokló meggyónta bűneit és fogadta a Szent Útravalót. Kapott egy Csodásérmet is, könnyek között adott hálát a Bűnösök Menedékének és az érmet szorongatva lehelte ki lelkét.
De Quélen érsekre óriási hatással volt a csoda megtapasztalása és 1834-ben megbízta beosztottját P.Guillou-t, hogy jelentessen meg egy hivatalos közleményt az éremről. Aladel atya pedig még ebben az évben megírta, és százezres példányban kiadta az érem történetét, amit az emberek hamarosan megvásároltak. A kiadványt öt év alatt hét nyelvre fordították le. Párizs érseke időközben megindította a hivatalos vizsgálatot, s 1836. február 16-tól július 13-ig tizenkilenc ülés foglalkozott a jelenésekkel, a Csodás Éremmel, és a vele kapcsolatos csodákkal, majd a bizottság hitelesnek nyilvánította az eseményeket, és igaznak a Csodás Érem történetét. A vizsgálati jegyzőkönyv 5. pontja ezt írja: ,,Az éremmel kiesdekelt és hitelesített rendkívüli kegyelmek: gyógyulások és megtérések, ...csupa igazoló érvek a tények megállapításához, hogy az úgynevezett csodás érem egyes-egyedül Istentől eredhet.''

389. A föltámadás megelőzi az utolsó ítéletet, amikor a sírokban mind meghallják Isten Fiának szavát. Összegyűjtik elébe a nemzeteket; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor a juhokat a kecskéktől.” (vö. Mt 25,31)

390. A halottak feltámadását az ítélet követi. Isten egy napon igazságban ítélkezni fog a világon (ApCsel 17,31). Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött (Róm 2,16). „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Krisztus váltotta ugyanis meg a világot, neki kell megítélnie is.

391. Akkor majd megvilágosodik számunkra Isten üdvösségre segítő Irgalmas Szeretete, melyet életünk során, gyakran oly értetlenül fogadtunk. (HK)

392. Az Úr eljövetelekor úgy lesz, amint Noé idejében a vízözön előtt. Ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, míg el nem sodorta mindnyájukat az ár. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Mt 24,36-44)

393. A megdicsőült Úr színe előtt minden tett kiderül. Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait (1Kor 4,5). A jók a gonoszoktól elválnak és Krisztus kimondja az ítéletet: aki Istent szerette és szolgálta, azt magához hívja és neki adja az örök életet. Aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza Hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja. (HK nyomán)

394. A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy /.../ az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről. (DS 859) (ÚK 1059)

395. Az Ítélet után a jók testestül-lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért részese a jutalomnak vagy büntetésnek, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi a hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt. (vö.. HK) És „akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek”.(Bölcs 5,35)

396. Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentsége, igazságossága és bölcsessége az egész világ előtt megdicsőüljön. Akkor az Úr megmutatja minden hatalmát és az egész látható világ újjá fog alakulni (vö. Mt 19,28). Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. De elmúlik ennek a világnak az alakja (1Kor 7,31). Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. (uo)

397. Az idők végén fogja elérni Isten Országa a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal. Az Egyház az emberi nemmel együtt a mennyei dicsőségben kiteljesedik, miként az egész világmindenség is megújul. Mindaz, amely bensőségesen kapcsolódik az emberhez, tökéletesen helyreáll Krisztusban. (vö. ÚK 1048) Akkor Isten lesz „minden mindenben” (1Kor 15, 28). Az új föld várása azonban nem csökkentheti a jelen világ iránt való felelősségünket! (EM 39) (vö. ÚK 1060)

A harmadik jelenés és az első csodák

     Néhány héttel később, decemberben (a pontos napja ismeretlen), ezúttal is a novemberi jelenéshez hasonlóan délután fél hatkor, az elmélkedés ideje után történt. Most azonban nem a karzat felől, hanem az oltár mögül jött a Szűzanya, az Érem képe pedig a tabernákulum mellett jelent meg. Katalin elmondása szerint a Szent Szűzön ugyan olyan magasnyakú "szűzies", "hajnalszínű" és ugyanolyan kék fátyol volt. Simára fésült haját, kicsiny, kétujjnyi széles csipkés szalag borította. Katalin a Szűzanya ujjain gyűrűket látott, amelyeket értékes, szebbnél szebb kövek díszítettek, némelyikük kisebb, másikuk nagyobb. Mindegyik – kivéve néhányat –, valamiképp ragyogó sugarakat bocsátott ki. A nagyobb kövek nagyobbakat, a kisebbek kisebb sugarakat. A Szűzanya leengedett és széttárt karjaiból, a gyűrűk drágaköveiből fénynyalábok sugároztak a földre. Ezek a sugarak olyan ragyogóak és szikrázóak voltak, hogy teljesen beborították a jelenés alsó részét, s ezért Szent Katalin nem látta sem a Szűzanya lábait, sem a földgolyót, amit röviddel azelőtt még szemlélhetett. A Szűzanya így szólt: "A különféle sugárnyalábok, azokat a kegyelmeket jelképezik, melyeket a gyermekeim kérnek tőlem. A fénytelen drágakövek, azokat a kegyelmeket jelképezik, amelyeket senki sem kér tőlem!"
"Ebben a pillanatban" ‒ írta le Szent Katalin ‒ felfogtam, micsoda édesség imádkozni a Szent Szűzhöz és milyen nagylelkű azokhoz, akik hozzá fohászkodnak; mennyi kegyelmet ad azoknak, akik keresik őt, és micsoda örömöt jelent neki, ha megajándékozhatja őket. 
     A jelenésben volt valami búcsú jellegű és a Szűzanya tudtára is adta Katalinnak: ,,Többször már nem fogsz látni, már csak imáidban hallod szavam.'' Ezzel pedig kezdetét vette a Csodás Érem világméretű hódítása.

FORRÁS: bounce.nl.mariedenazareth.com

Az írás szerzője:
Anne Bernet egyháztörténész, boldoggáavatási ügyek posztulátora, valamint számos katolikus médium újságírója. Több mint negyven könyv szerzője; művei döntő többségükben az életszentség témakörét járják körül.

A tisztítótűzben szenvedő lelkek segítségért folyamodnak az élőkhöz 

     Rómában, a Tiberis partján, nem messze a Vatikántól található a világ egyik legkisebb múzeuma: a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkek Múzeuma. Gyűjteménye mindössze húsz körüli tárgyból áll, amelyek közül egyik sem rendelkezik jelentős kereskedelmi vagy művészeti értékkel. Mégis, mindegyik megrendítő tanúbizonyságot tesz a tisztítótűz valóságáról, valamint azokról a segélykiáltásokról, amelyeket – a katolikus hagyomány szerint – az ott tisztuló lelkek az élőkhöz intéznek.

Okok a hitre
1893-ban Victor Jouët atyát, az Issoudun-i Jézus Szíve Misszionáriusok Kongregációjához tartozó francia papot Rómába küldték, hogy egy új városrészben templomot építsen. A templomot Jézus Szívének szánták. Jouët atyának eredetileg nem állt szándékában olyan templomot létrehozni, amely a tisztítótűzben szenvedő lelkek megszabadulását szolgálja. Minden, ami ezután történt, a gondviselés műve volt.

1897 egyik novemberi éjszakáján – amikor az építési munkálatok nagy része már elkészült – minden látható ok nélkül tűz ütött ki az egyik oldalkápolnában. Szerencsére a tűzoltók időben megérkeztek, és még azelőtt megfékezték a lángokat, hogy azok továbbterjedhettek volna, jelentős kárt okozva. A megdöbbent szemtanúk – köztük maga a pap is – azonban arról számoltak be, hogy tisztán láttak egy férfit, aki a lángok között vergődött; kivehető volt az arca is, amely kimondhatatlan szenvedést és gyötrelmet tükrözött. Ennek ellenére semmilyen maradványt nem találtak.

Mindenki legnagyobb meglepetésére, a törmelék eltakarítása után kiderült, hogy az oltár feletti festmény – pontosan ott, ahol a tűz tombolt – sértetlen maradt. Erre nem létezett természetes magyarázat. Jouët atyában felmerült a természetfeletti beavatkozás lehetősége.

A falon – mintha koromból rajzolták volna – egy emberi arc jelent meg, amely a szemtanúk szerint feltűnően hasonlított a tűzvész éjszakáján látott titokzatos alak arcára. Az arc ugyanazt a szörnyű gyötrelmet fejezte ki, mint a különös jelenésben feltűnő férfié. Mivel november volt – a hónap, amelyet hagyományosan az elhunytakért való imádságnak szentelnek –, Jouët atya úgy vélte, talán a tisztítótűzben szenvedő egyik lélek jelent meg, aki az élők imádságát kérte, és ottlétének nyomát is hátrahagyta. Az ilyen jellegű megnyilvánulások nem ritkák az egyháztörténelemben, és olykor igencsak megdöbbentőek lehetnek. Nem alaptalan tehát számolni ezzel a lehetőséggel.

A pap ezért kutatni kezdett hasonló, közelmúltbeli esetek után, és mindenekelőtt kézzelfogható bizonyítékokat keresett az ilyen jelenségekre. Így vette kezdetét egy igen hosszas és alapos vizsgálat, amelynek végére – az elmúlt száz év anyagát áttekintve – több száz olyan, hitelesnek tekinthető beszámolót gyűjtött össze, amelyek megfeleltek bizonyos hitelességi kritériumoknak. Jouët atya úgy döntött, hogy a kézzelfogható nyomokra – az elhunytak által hagyott jelekre – összpontosít, különösen az izzó ujjak vagy kezek nyomaira, amelyek megégették az érintett tárgyakat. A pap gazdag gyűjteményt állított össze ilyen tárgyakból: ruhadarabokból, imádságos könyvekből és egyebekből, amelyeken jól kivehető, ám megmagyarázhatatlan nyomok maradtak. A múzeum megnyitása előtt a pap áldást kért X. Pius pápától, aki készséggel megadta az áldást, ám kikötötte, hogy a kiállításra szánt tárgyakat hitelességük igazolása érdekében vizsgálják meg; ezzel kívánta elejét venni annak, hogy az egyházellenesek gúnyolódhassanak, vagy hogy az eredmény épp az ellenkezője legyen a reméltnek. A pápa tehát megfontoltan és bölcsen járt el.

A szigorú vizsgálat végén tizenkilenc olyan tárgyat választottak ki, amelyeken az égésnyomok – lángoló kezek vagy ujjak lenyomatai – ésszerűen nem voltak megmagyarázhatók. A kétes esetek kiszűrése rendkívül alaposan és szigorúan zajlott.

A második jelenés

     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott.
Ismét selyemruha suhogást hallott. 

Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte. 

Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája a hajnalpír színében játszott. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
     Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott mindkét kezével. Tekintete Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényesebbnél fényesebb, drágaköves gyűrűknek látszó ragyogások látszottak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...

     A Szentséges Szűz így szólt:

- Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait könnyedén kitárva leeresztette.
     A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a földre. A Jelenés Asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, s mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.''
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. 
     Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. Mindkettő teljesítése szent előtte, ám az utóbbi útját szegi az előbbinek. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:

- Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.

382. A végső időkről Szent Fausztinának: „Nem büntetni akarom az emberiséget, hanem irgalmas Szívemre szorítani /.../ a büntetést csak akkor alkalmazom, ha maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm (1588). Az irgalmasság üzenete utolsó esély! (687). Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni Hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében (1059). Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját.” (1146)

383. Sokan azért kárhoztak el mert nem imádkoztak; ha imádkoztak volna, nem vesztek volna el! (Liguori Szent Alfonz)

384. Miért halogatunk s nem készülünk az ítélet napjára, mert akkor már senki sem segíthet rajtunk! Most azonban még hasznos lehet a fáradságunk, és érdemszerző a fohászkodásunk, elégtételre és bűnbánatra sokat érő a kesergésünk! (vö. Kempis I.24,3-4)

385. Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) A vallást üldözni fogják és a papokat le fogják mészárolni. A Szentatya kénytelen lesz távozni Rómából. (Boldog Taigi Anna Mária)

386. Az Apostolok is megkérdezték az Urat, hogy mikor fog mindez bekövetkezni és mik lesznek a jelek eljövetele és a világ vége előtt. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd az én nevemben /.../, hogy sokakat megtévesszenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég! Nemzet nemzet ellen s ország ország ellen fog támadni. Éhínség, ragály üti fel fejét és a föld megrendül itt is, ott is. /.../ Szorongattatásban lesz részetek. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják s gyűlölik egymást. Számos hamis próféta lép föl, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság növekedtével sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég!” (vö. Mt 24,3-14)

387. Az utolsó napokban nehéz idők következnek: Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent. (2Tim 3,1-3)

388. Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2) szent istenfélelemre és az igazság keresésére késztet. (vö. ÚK 1041)

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.

    Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!

Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés:

-  Ki vagyok én és ki Isten?

-  Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van?

-  Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

    Márpedig nem e rövidke földi létre teremtettünk! Ezt valójában mindenki maga is érzi a lelkében! Minden megtévesztő ateista propaganda ellenére Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

   Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) Ám egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelke mulandó anyagba zártan él ‒ jó esetben küzd ‒ a haláláig!

   Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét hirdesse, a megszentelő kegyelem által segítve a maga és embertársai üdvösségét!

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

Az első jelenés

     Katalin nővért őrangyala a szentélyig vezette. Oldalt, a másnapi nagymiséhez oda volt készítve a három szék a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogást hall. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
Az őrangyal így szólt:
- Íme, itt a Szentséges Szűz!

Katalin, egy szökkenéssel előtte termett és térdre esve kezeit az égi Édesanya ölébe helyezte. Élete legboldogabb pillanatai voltak ezek! 

A Boldogságos Szűz beszélni kezdett: - Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Megismered majd a szándékait. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelki-vezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik veled, de ne félj, elég kegyelmet kapsz. Bízzál és ne félj semmit. Látomásaid lesznek, imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindenek előtt számolj be minderről gyóntatódnak.

Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, Ő azonban megértette gondolatait.

- Rossz idők jönnek. Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség az egész világot fel fogja forgatni (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya).

Majd balkezével az oltárra mutatva, így folytatta:
- De jöjj ez oltárhoz! Itt a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón kérik. (...) Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek már azt hiszik, hogy minden elveszett. De akkor is veletek leszek, bízzatok bennem! Gyermekem, a keresztet megvetik majd. Földre döntik. Vér folyik az utcákon! Gyermekem, az egész világra nagy szomorúság borul...
- A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a szomorúságtól. Végtelen fájdalom látszott arcán. A nővér megkérdezte, hogy mit jelent mindaz, amit látott, és Mária mindent megmagyarázott neki. Katalin jó ideig még ott maradt, ám egyszerre csak olyanféle változás ment végbe előtte, mint amikor minden fény kialszik, pedig a gyertyák égtek. Istennek Szent Anyja eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött.
- Elment! – szólt a fénylő gyermek – és intett, hogy kövesse és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra. Katalin nem tudott többé elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját érinthette. 
A jelenés két órán át tartott, de a Csodáséremről ekkor még nem esett szó, de a Szűzanya jelezte a hamarosan kitörő forradalom pusztítását és megígérte, hogy Szent Vince Társulatát meg fogja őrizni.
Katalin hallgatott élményeiről. Egyedül gyóntatójával osztotta meg titkát.(A fenti kép - a ma is megtekinthető szék, melyen a Szűzanya ült)

1830. július 27-29-én valóban kitört a forradalom. A három "dicsőséges" jelszó (Szabadság, Testvériség, Egyenlőség), ledöntötte a trónt és véres zavargásokat idézett elő. 

Meggyaláztak templomokat, kereszteket döntöttek le, szerzetesi közösségekbe törtek be, pusztítottak és erőszakoskodtak. Maga a párizsi érsek is célpontja a gyűlöletnek, ezért kénytelen álruhában elrejtőzni a csőcselék elől. A Lazaristák és a Irgalmas Nővérek rendházai azonban, valami egészen különös módon oltalmat nyertek! Katalinnak többször úgy sikerült "leszerelnie" az erőszakra és zsákmányra éhes félkatonai hordákat, hogy Csodásérmeket ajándékozott nekik, mellyel, mint "zsákmánnyal" távoztak. De azért voltak veszélyes helyzetek is!
Katalin gyóntatója Jean-Marie Aladel atya, a megvalósult események sokkhatására, érdeklődéssel hallgatta a kis novíciát – de anélkül –, hogy a legcsekélyebb jelentőséget is tulajdonítana a látomásainak. A dolgok szó szerinti megvalósulása azonban meggyőzte az atyát. Ám ne higgye senki, hogy az 1830-as véres eseményekkel egyben beteljesedett is a prófécia. A francia nép ugyanis nem tanult az édesanyai szóból, miként az elszenvedett  következményekből sem! Sokszor még elvetemültebb véres megnyilvánulásokkal törtek felszínre a liberális-ateista "szabadság-elvek"! Így volt ez az 1848-50-es, majd az 1871-es kommün során is. Az utcán halottak hevertek, és minden elvetemültségnek és aberrációnak nagyobb sikere volt, mint az Isten felé forduló benső imának. Az Istenanya azonban látta, hogy ez csak a kezdet és gyermekei megmentésére segítő kegyelmeket esdett ki Szent Fiánál. Ilyen a Csodásérem is!

372. Az a „mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik”, fölülmúl minden képzeletet, értelmet, és csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának. (vö. ÚK 1000)

373. Ha igaz, hogy Krisztus „az utolsó napon” föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. A keresztény élet a Szentlélek révén, már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában. Ám a Krisztussal való feltámadásunkhoz, előbb meg kell halni Vele! (vö. ÚK 1002-1005)

374. A földi haláltól ne félj, mert eddig még mindenki túlélte! De rettegj a második haláltól, mely az örök élet elvesztése!

375. A Biblia testünk feltámadását említi és a 'test' szón 'igaz önmagunkat' érti, mely valamiképpen hordozza történetiségünket, tehát az emberekhez, az időhöz és a térhez való kapcsolatunkat is. (vö. Előd: Kat. Dogm, 687)

376. A kétkedők mondhatják; „szerte poraikból hogyan állnak össze a népek?” De feledik, hogy Istennek, aki személyesen képes egyidejűleg jelen lenni milliónyi oltáron a kenyér és bor színében, ez sem lehetetlen!

377. Akik halhatatlanok akarnak lenni, azoknak jámboran és igazul kell élniük! (Arisztotelész)

378. Az Utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés teljes művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által az isteni Gondviselés, elvezetett minden dolgot végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. (ÚK 1024)

379. Hisszük, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat, s nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tettei alapján mérettetnek meg az apák, az anyák, a fiúk és leányok. De mindenki főleg a szeretet cselekedetei alapján ítéltetik meg ami a parancsolatok értelme és összefoglalása.

380. Az élet Isten nélkül, előre megkezdett kárhozat!

381. Egy halálból visszatért vallomása: Amikor a pokol szájánál álltam és meghallottam az Úr hangját, minden démon elmenekült, csak egy maradt ott. Ez szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Örökre az enyém!” Ez a démon annak a hordának volt a vezére, akik befészkelték magukat lelkembe és a bűnre manipulálták életem. Ravaszul kihasználták a gyengéimet, eltávolítva a szentgyónástól. Azért maradhatott, mert halálos bűnnel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást. Tehát ezé a démoné voltam, aki bűneimet sorra mutatta kárörvendőn. Ahányszor vétkeztem életemben, mindannyiszor adósa lettem. A bűn a tulajdona, melyeket az ördög mind beleégetett a lelkembe. Fizetnünk kell értük! Az eredetileg csodálatosan fénylő lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre fénytelenebb és merő sötétség lett.(GPO)

Labouré Szent Katalin meghívása

     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a "júliusi monarchiának" nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalin, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodásérem tervét, s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek. (Alább a falu és a szülői ház)
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers nevű faluban. Szülei Pierre Labouré és Madeleine Gontartd házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort.  Katalin a nyolcadik gyermek volt. A család szíve, az édesanya 46 éves korában, hirtelen meghalt 1815. október 9-én, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy anyám!” – az elárvult családnak ő lett kis gazdasszonya, munkájához az imádságból merített erőt. Bár egészen húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet és a gazdaság terményadatait. (Kép: Katalin kemény munkához szokott) 

18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, de hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai. 
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' – szólt hozzá. Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. Őrzőangyala volt.
Katalin nővér nem meri követni a hívást, félt a csalódástól. A gyermek azonban sürgeti:
- Légy nyugodt, mindenki mélyen alszik. Öltözz csak fel!
    Gyorsan öltözködni kezdett. A gyermek az ágya fejénél várta. Szívdobogva elindultak. A gyermek baloldalt haladt. A folyosó gyertyái maguktól felgyulladtak. A kápolna ajtaja is kinyílt. Bent, úgy égtek a gyertyák, mintha éjféli szentmisére készülnének.

(folyt.)

363. Míg a földi életben rettegnek a haláltól, a pokolban sóvárognak utána, – mindhiába!

364. Az Egyház Krisztus példájának követésére figyelmezteti a hívőket, rámutatva az örök halál valóságára, amit „pokolnak” is nevezünk. (vö. ÚK 1056) (vö. Mt 5,30)

365. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9). Tehát Isten minden embert szeret és nem létezik olyan ember, aki eleve kárhozatra lenne ítélve! Nem szabad azonban elfeledni, hogy az embernek, szabad akarata kapcsán lehetősége van Isten mellett vagy ellene dönteni!

366. Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, nem örökli Isten Országát.

367. A földi próbaidő a halállal végződik, melynek pillanatában a lélek elválik a testtől. A test visszakerül a földbe és elenyészik. A lélek azonban mivel szellem, nem az enyészeté. A halál után a lélek Isten ítélőszéke elé kerül, ahol számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és mulasztásáról. Ez a külön ítélet. „El van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon, utána következik az ítélet.” (Zsid 9,27) A külön ítélet után a lélek vagy a mennyországba vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

368. Aki Isten kegyelmében hal meg (tehát élt a Bűnbánat Szentségével), de földi bűneit még nem törlesztette le (nem tette jóvá szenvedéssel), nem juthat azonnal a mennybe, meg kell tisztulnia. Szent János írja a Mennyről: „Nem lép be oda semmi tisztátalan.” (Jel 21, 27) A tisztulás helyét tisztítótűznek, purgatóriumnak nevezzünk, ahol a szenvedő lelkek keservesen bánják bűneiket és égnek a vágytól Isten után. Tisztulásuk rendkívül súlyos szenvedéssel jár. Legnagyobb szenvedésük az, hogy Istent nem láthatják, egyetlen vigaszuk pedig a remény. A tisztítótűzben szenvedő lelkek önmaguk semmit sem tehetnek szenvedésük enyhítéséért, tartózkodásuk megrövidítéséért. De Krisztus, a Szűzanya, a szentek és az értük imádkozó, szentmisét felajánló földi Egyház tagjai enyhíthetnek szenvedéseiken, sőt jelentősen megrövidíthetik a tisztítótűzben maradásuk idejét! A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz.

369. Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez az ember részéről az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell! (vö. ÚK 1037)

370. Véletlenségből nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni! Az embernek tudatosan kell munkálkodnia örök sorsát illetően, bízva Isten irgalmasságában!

371. A halottak föltámadása a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek /.../. Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,12-15,20). (vö. ÚK 991)

Bevezető

Poszt sorozatom összeállításához, az alábbi forrásokat használtam fel: 
1) Dr ANTALÓCZI Lajos: Jelenések, üzenete és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000) 
2) LAURENTIN /René/ : Labouré Katalin élete (Ecclesia, Budapest 1991) 
3) Rendi kiadás: A Csodásérem története, Bp. 1924, Kézirat gyanánt. 
4) http://peterpal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=171100 
A továbbiakban nem jelzem külön sem a textusok, sem a gondolatiság forrását!

     A "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomat ért elismerések mellett, többek jogos kifogása késztetett arra, hogy mégis bemutassam azt a két "korszakalkotó" üzenetet, amely nagyságrendjéhez képest, kevés szerepet kapott cikkeimben a "végső idők iránymutatójaként". Ez pedig a Csodás Érem átadása (1830), valamint a La Salette-i üzenet (1846). Az előbbi nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos szakaszának, amit VI. Pál pápa "Signum Magnum" kezdetű megnyilatkozása nyomán nevezünk Mária-korszaknak. La Salette pedig ennek az üdvtörténeti szakasznak prófétikus "forgatókönyveként" nevezhetünk meg. Személyes nézetem szerint ekkor indult el üdvtörténetünk "befejező" szakasza (amely persze hosszú évszázadokat is jelenthet!). Mert amiként a Messiás Jézus Krisztus megszületésével elkövetkezett az Idők teljessége, akként következnek el a végső idők, vagy közismertebben az "utolsó idők". Ezen történelmi időszak "milyensége" (békéje vagy gyötrelmessége) – nem kevésbé az időtartama –, gyakorta a szabad akaratú emberiségre van bízva. A Szent Szűz, édesanyaként igyekszik gyermekeit óvni a végzetes pusztulástól, ezért kívánja Szent Fia zászlaja alá gyűjteni a megváltott sokakat. (A La Salette-i jelenésről 2015. augusztus 19. és szeptember 20. között találhatnak ismertetést!)

 
    Az európai forradalmak történetében Francia-országnak szomorú dicsőség jutott. A francia föld forradalmai ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében kitűntek, mi több példájául szolgált a későbbi istentelen diktatúrák számára! Az azonban csodálatos, hogy minden pusztítás ellenére a nagy hagyománnyal rendelkező francia Egyház virágai, mégis gazdagon pompáztak tovább a 19. század folyamán. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János, ebben a században került sor a Csodásérem, La Salette és Lourdes jelenéseire, ebben a században élt Lisieux-i Szent Teréz stb.

     A kommün léleksorvasztó "szocializmusait" a büszke Franciaország zúdította Európa népeire és a világra véres forradalmával, mint azonos fának mérgező gyümölcseit! Sajnos, az égi figyelmeztetések és ajánlott "gyógymódok" ellenére (hathatós bűnbánat nélkül) Európa  képtelennek látszik, hogy e súlyos kórból önmagát kigyógyítsa, különösen nem a Szabadság-Testvériség-Egyenlőség egyébként nemes hangzású de hazug szellemiségével! E jelszó, sem külön-külön, sem együtt nem jelenthet gyógyulást mindaddig, amíg nem az evangéliumi értelemben élik és valósítják meg a szabadságot, a testvériséget és az egyenlőséget! Miként is lehetne gyógyír a hazugság atyja által diktált jelmondat, hiszen épp ez a vírushordozó rákfene! A kontinens, vagy az egész világ egyetemes engesztelése kell ahhoz, hogy Franciaország (és az elfertőződött emberiség) megmeneküljön mindattól, ami a Csodásérem-, La Salette és Fatima próféciáiban elhangzott. Talán épp a magyar Szeretetláng, imára és engesztelésre felhívó többletkegyelme – erőt adó kegyelmi hatása – az, amely a "végső megoldást" kínálja! Ó jaj! Mi várható akkor, amikor úgy néz ki, hogy Szodoma és Gomorra vétke eltörpül a mai társadalmi bűnök mögött. Hisz' gondoljunk bele: a francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében 2013. április 23-án véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. – Még mielőtt valaki rákérdezne, hogy jó-jó "kényelmetlen kérdés", de mi az, ami annyira nagy bűn a "meleg viszonyban"? Nos az, hogy a Teremtés első rendelkezéseinek tagadásával, magát az Istent tagadja meg, hiszen "Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből és megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28). Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni". (II. János Pál pápa levele a Családokhoz; Szent István Társulat Budapest, 9-10)

  . (A képen két Vincés nővér Marie Anne és Vaillotet Odile kivégzésre kísérése.

Kérdés: – Ez a kegyetlenség a Szabadság, az Egyenlőség vagy a Testvériség szellemében történt-e?)

359. Fatimában a Szűzanya megmutatta a poklot a 3 kis pásztorgyermeknek. Lúcia így ír: „Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöknek iszonyatos alakjuk volt, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mi reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 'A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét'...”

360. „Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz és sokan mennek be rajta. De szűk a kapu s keskeny az út, mely az életre visz és biz' kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14): „Mivel pedig nem tudjuk sem a napot sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi éltünk egyetlen futamát, beléphessünk Vele az áldottak közé s ne kelljen az örök tűzre, a külső sötétségre távozni, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!” (LG 48) (vö. ÚK 1036)

361. Az előzőhöz hasonlót Dante ír az 'Isteni Színjátékban', ahol a pokol kapujára ez van írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (III. ének)

362. Szent Fausztina naplójából: „ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A 2. a szüntelen lelkiismeret furdalás. A 3. az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A 4. kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az 5. az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A 6. fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága. A 7. a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezen szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniok kell, hogy az örökkévalóságon át az általi érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! 

Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014 októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára ez a nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni. Ténylegesen azzal hívnak be több gonoszt az életükbe, AHOGYAN megünneplik ezt a napot!

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

350. Az Egyház a lelkek végső tisztulási helyét – mely különbözik a kárhozatétól –, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az erre vonatkozó tanítást főleg a Firenzei és Tridenti Zsinaton fogalmazták meg: Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az „sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. Ebből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg. (Nagy Szent Gergely) (vö. ÚK 1031)

351. Az öngyilkosoknak külön helyük van a tisztítótűzben. Szörnyű kínlódás és gyötrődés a részük, miközben félelmetes démonok kínozzák őket. E tortúrában mégis az a legrosszabb, hogy távol érzik magukat Istentől és látniuk kell földi hozzátartozóik lelkiismereti gyötrődését is. Az öngyilkosoknak addig kell ott maradniuk ameddig éltek volna a földön. Tettükkel kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok, melytől más "szegény lélek" mentes marad. (GPO)

352. A POKOL azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö. Róm. Kompend. 212)

353. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, tiszteletben tartva döntéseit, jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9) Tehát maga az ember az, aki önhatalmúlag, szándékosan zárja ki magát az Istennel való közösségből, ha halálának pillanatáig megátalkodva, halálos bűnben utasítja el Isten irgalmas szeretetét. (vö.. uo 213)

354. A purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulása tekintetében a búcsúk felbecsülhetetlen értékűek.

355. Jézus „olthatatlan tüzű” „gehennáról” beszél (Mt 5, 22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), mely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasítják a hitet és a megtérést, ahol a test és lélek együtt veszhet el. (Mt 10,28)

356. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezette az embert, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában. (Aranyszájú Szent János)

357. „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől.” (2Tessz 1,7-9)

358. Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!

Két és fél perces video-elmélkedés:

059) https://youtu.be/DBw-LBt5nSI

341. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)

342. A tisztítótűz a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.

343. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030)

344. Tévedésben él az, aki úgy véli, hogy valamiféle „jótét” semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: „Áldozat nélkül nincs üdvösség!”

345. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!

346. Az általános istentelenség hozza a világra a csapásokat és Isten büntetését! (Don Bosco)

347. Kinek az élet csak „könnyed játék”, annak a halál „nehéz küzdelem” leend!

348. Az 'emberiség' fogalma alatt nem csupán a ma élőket kell értenünk, hanem Egyházunk hármas létszintjét. A Küzdő- (a ma élők „zarándok egyháza”), a Szenvedő- (a tisztítóhelyen átmenetileg szenvedők) és a Megdicsőült egyház (az üdvözültek serege). A megdicsőültek adhatnak és közbenjárhatnak. A tisztítótűzben lévők nem tehetnek magukért semmit és rajtunk sem segíthetnek mindaddig, míg üdvösségre nem jutnak, ekkor azonban nem szűnnek meg közbenjárni azokért, akik segítették őket. A küzdő egyház adhat is (keresztényi kötelességünk) és kaphat is (nélkülözhetetlen szükségünk). A katekizmus így fogalmazza meg e kölcsönösséget: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti” (KK 958).

349. Fausztina: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek bár szívből imádkoztak, de ez nem segített nekik, csak mi tudunk rajtuk segíteni! A kérdésre, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik, egyöntetűen válaszolták, hogy az Isten utáni vágyódásuk az! Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. Ők a Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Mikor kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből, egy benső hangot hallottam: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel, hogy segítsek rajtuk.« (N 20)

329. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.

330. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)

331. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)

332. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.

333. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!

334. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.

335. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!

336. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö. ÚK 1026)

337. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)

338. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)

339. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.

340. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy elmész, hogy észre sem veszed!

317. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Liguori Szent Alfonz)

318. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)

319. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt!

320. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19.)

321. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Avilai Szent Teréz)

322. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).

323. Az elhunytak lelkei tisztán látják, hogy a temetésük napján valóban imádkozik-e értük valaki, vagy csak jelen vannak. A könnyek önmagukban semmit sem használnak!

324. Szentírási tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára: „Azért mutattak be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink ne nyújtanának vigasztalást az elhunytaknak?/.../ Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és ajánljuk föl imádságainkat értük!” (vö. ÚK 1032)

325. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mutatja majd nekünk szomorúan az Isten. (R. Plus SJ)

326. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad és csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett s emberségében elment a legvégsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig. (vö. ÜF 117)

327. Senkit sem láttam, aki halála óráján arra panaszkodott volna, hogy életében túl sok jót tett. (Don Bosco)

328. A mennyország – vagyis az üdvösség – az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a teljes boldogság állapota. Életközösség a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűzzel, az angyalokkal és a szentekkel (üdvözültekkel). (vö. ÚK 1024)

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztó mennyiségű páncélos volt szinte a felsimerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános, dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

304. Miben leszünk megítéltetve? Abban, hogy szabad akaratú döntéseinkkel, a szeretet gyakorlásával, milyen „gyümölcsöt teremtünk és hagytunk magunk után”. Vagyis, hogyan jeleskedtünk az érdemszerzésben, melynek egyedüli mérőfoka a szeretet! Áldozat nélkül nincs üdvösség, tehát 'véletlenül' nem lehet sem üdvözülni sem elkárhozni! Üdvösségünk egyedüli reménye és biztosítéka Jézus Krisztus megváltó áldozata, vagyis Isten Végtelen Irgalmassága!

305. Utolsó órádban egészen másképp ítéled meg az eltelt életed és nagyon bánod majd, hogy oly rest és tunya voltál. (Kempis I.23,21)

306. Hegyek elmúlnak, folyók kiszáradnak, de még a legkisebb tetteink súlya, értéke is örökre megmarad!

307. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)

308. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a külön ítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö. ÚK 1051)

309. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)

310. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)

311. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)

312. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!

313. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)

314. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!

315. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö. ÚK 1039)

316. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Kis Szent Teréz)

293. Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat az, aki életét már a halál szemszögéből irányítja. (Liguori Szent Alfonz)

294. Bárcsak többet gondolnának az emberek a halált követő ítéletre, ahol mindenről számot kell adniuk. (uo)

295. Vétkeid ésszerű magyarázatával az égben felsülsz!

296. A keresztény, aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést, és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház a haldokló keresztény fölött utoljára elmondja Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait, megjelöli utoljára a szent kenettel, megerősíti és megadja neki az útravalót, Krisztust, mint táplálékot a nagy útra, tbk. e szavakkal: „...Amikor ebből az életből kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. /.../ Lásd meg szemtől-szembe Megváltódat és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké. Amen.” (ÚK 1020)

297. A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására, vagy elutasítására (2Tim 1,9-10). Az Újszövetség többször állítja, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz, valamint az Újszövetség más szövegei beszélnek a lélek végső (esetenként különböző!) sorsáról. (vö. ÚK 1021)

298. Azt tapasztalod bár, hogy mindenki előtted hal meg, ám ne feledd, hogy te is valaki előtt vagy!

299. Mennyire készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire kevéssé készek a megítéltetésre.

300. Az Ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, s nem másra, mint amihez életükben vágyként kötődtek.

301. Miért nem fog mindenki üdvözülni? Azért mert nem mindenki akarja! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni! (Aranyszájú Szent János)

302. Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál, már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől!

303. Az ember akkor válik istentelenné, ha elméletileg és gyakorlatilag is elszakad a szeretet Istenétől. Egy szeretet és könyörület nélküli társadalom viszont, már a gyakorlatban elszakad a szeretet Istenétől, még annak előtte, hogy elméletben is megtagadná létezését. (vö ÜF 137)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

     A domonkosrendi Alan de Rupe a rózsafüzér terjesztésének és rózsafüzér társaságok alapításának szentelte életét. 1475. szeptember 8-án halt meg. Esküvel tett tanúságot amellett, hogy a Szent Szűz a következő fontos ígéreteket tette a rózsafüzérrel kapcsolatban.

1) Különös kegyelmet kapnak, akik állhatatosan szolgálnak nekem a rózsafüzér ima által.

2) Különleges oltalmamat és nagy kegyelmeket ígérek mindazoknak, akik áhitattal imádkozzák rózsafüzéremet.

3) A rózsafüzér erős védőpajzs a pokol ellen, távol tartja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.

4) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe.

5) Aki a rózsafüzér által rám hagyatkozik, nem vész el.

6) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, azt nem töri le a szerencsétlenség, nem tapasztalja meg Isten haragját, nem hal meg Szentségek nélkül, ha bűnös megtér és méltóvá válik az örök életre.

7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.

8) Akik rózsafüzéremet imádkozzák, életükben és halálukban a kegyelem bőségében és világosságában élnek! Életükben és halálukban részesülnek a szentek érdemeiből!

9) Mindennap kiszabadítok a tisztítóhelyről olyan lelkeket, akik rendszeresen imádkozták a rózsafüzért.

10) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben, különleges dicsőséget fognak élvezni.

11) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.

12) Rózsafüzérem terjesztőit. minden szükségükben megsegítem.

13) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér társaságok tagjai életükben és halálukban testvérüknek tudhatják az ég minden lakóját.

14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.

15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.

283. Az élet nem más, mint az érdemszerzés és a felkészülés behatárolt ideje. (Tragikus, ha ezen ismerettel csupán halálunk után szembesülünk!)

284. A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. „A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik”, így tehát a halál az ember „utolsó ellensége” (1Kor 15,26), akit le kell győzni. (ÚK 1008)

285. A halál sietve jő, igyekezzünk mi is, hogy készen legyünk a számadással. (Liguori Szent Alfonz)

286. Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis) (ÚK 1014)

287. Rosszul gondolkoznak azok, akikben nincs meg az istenhit, mert az élet csodájából, a lét teljességéből nem ismernek meg semmit! A földi élet – az érdemszerzés helye – az egyetlen alkalom mindenkinek, hogy munkálkodjon saját üdvösségén és Megváltó Krisztusunk által elnyerhesse az örök életet!

288. A halál félelmes annak, aki nem ismeri az életet.

289. A halál csak azokat ijeszti meg, akik életükben nem gondoltak a halálra. (Liguori Szent Alfonz)

290. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! (Bölcs 1,12)

291. „Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá”. A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében a „bűn zsoldja” (Róm 6,23). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. (ÚK 1006)

292. A Betegek Szentsége, vagy régies nevén „Utolsó Kenet”, nem feltétlen az utolsó segítség a korban-, egészségben rászorulónak. „E szentség a Szentlélek ajándéka, a megerősítés kegyelme és a lélek békéje, ereje azon nehézségek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. Megújítja az Istenbe vetett hitet, bizalmat és erőt ad a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben.” (vö. ÚK 1520) Vannak akik évente felveszik, vannak akik meggyógyulnak tőle és vannak akiknek már valóban útravaló!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

269. Csak egyszer halhatunk meg, ha ezt elhibázzuk, örökre elhibáztuk! (Liguori Szent Alfonz)

270. Aki hisz a reinkarnációban, az vallási kérdésekben tájékozatlan, butaságában elárulja és elutasítja Krisztus tanítását: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson!” (Kol 2,8)

271. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!

272. Az ifjúság elmúlik; az álmok elenyésznek, a vonzalmak lecsillapodnak vagy elfajulnak. A jövőben egy van ami biztos: a halál, mely elkerülhetetlen!

273. Amint egykor az anyakönyvbe bevezették nevedet, akként lesz bevezetve majdan az elhunytak anyakönyvébe is. (Liguori Szent Alfonz nyom.)

274. A Szentírásból tudjuk, hogy a halál a bűn következménye (Róm 5,12). Amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik! „Mert a halált nem Isten alkotta, Ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13); „a sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok meg is tapasztalják”. (Bölcs 2,24) Krisztus azonban, halálával számunkra is legyőzte a halált! (vö. GS 18)

275. A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik!

276. Akik az Úrban halnak meg (Jel 14,13), azokon „nem vesz erőt a második halál” (Jel 2,11). Mert nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az Ő halálára keresztelkedtünk meg, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk. (Róm 6,3)

277. Azokat, akik az Úrban halnak meg, a Jelenések könyve boldogoknak nevezi, 'mert tetteik elkísérik őket'. (Jel 14,13)

278. Életed bűnbánó átértékelésre vár, hisz' arcod bőre alatt már tapinthatóan vigyorog a halál!

279. Ó esztelen, miért ígérgetsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen napod se biztos! (Kempis I.23,37)

280. Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. „Az életem Krisztus, a halál nekem nyereség” (Fil 1,21). „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt” (2Tim 2,11). A keresztségben már az örök élet várományosaivá váltunk, tehát már szentségileg „meghaltunk Krisztussal”. E tényt csak befejezi testi halálunk és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba, az Ő megváltása által. (vö. ÚK 1010)

281. A halotti gyertya világánál árnyékba borul a világ minden nagysága. (Liguori Szent Alfonz)

282. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál! (uo)

AZ IMÁDSÁG CSÖKKENÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI https://youtu.be/h3JSe8Uf77k

     Az ötvenhatos hősökről legtöbbször a pesti srácok jutnak eszünkbe, akik fegyverrel a kézben harcoltak a világ legerősebb hadserege ellen. Nem véletlenül választotta a Time 1956-ban az Év emberének a magyar szabadságharcost, de ha jobban megnézzük az amerikai hírmagazin akkori címlapját, az elszánt tekintetű, lobogó hajú, bekötözött bal kezével dobtáras géppisztoly csövét tartó fiatal férfi mögött egy lány arcát is látjuk.

A kép arra emlékeztet, amit egyébként nem túl gyakran emlegetünk, hogy a pesti srácok mellett bizony jó néhány lány, fiatal asszony is küzdött a barikádokon a szovjet megszállók ellen. Köztük az akkor tizenkilenc éves Wittner Mária, aki október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, és november 4-i megsebesüléséig végig ott volt velük a Corvin köztől a Vajdahunyad és a Tűzoltó utcáig.

„Az az érdekes, hogy nem volt bennünk semmi félelem. Valahogy nem gondoltunk arra, hogy meg is lehet halni, el is találhat egy golyó. Egyszerűen lelkesek voltunk, úgy éreztük, hogy minden ember, aki változást akar, annak tényleg ott a helye a barikádon.” Így emlékezett vissza azokra a napokra, s az egészben az a legcsodálatosabb, hogy ezt természetesnek, evidensnek tartotta. Akkor és később is, élete végéig.

Ahogy régi barátja, Krassó György 1991. márciusi búcsúztatásakor mondta: „Félretoltak, de elfeledtetni a harcodat, azt a szellemet, amiért küzdöttél ’56-ban és azóta mindvégig következetesen, ezt nem feledhetjük el soha. Te most elmész, de egyet ígérhetek, és itt esküszöm, hogy soha azt, amiért harcoltál és amiért küzdöttél, fel nem adjuk.”

Wittner Mária küldetése az volt, hogy túlélje súlyos sebesülését, kibírja a halálos ítélet megváltoztatása után a tizenhárom év börtönt, majd elviselje a szabadulása utáni kitaszítottságot, megaláztatást, sok szenvedést, nélkülözést a Kádár-rezsimben. Meg kellett érnie az 1989–90-es változást, hogy hiteles tanúként immár szabadon képviselje, hirdesse az igazságot, s harcoljon az 1956 emlékét elhomályosító, lekicsinylő vagy meghamisító, nemegyszer rágalmazó régi és új baloldali hazugságok ellen.

„Ha mi, az élők nem tesszük helyre a hazugságokat és nem védjük meg az ártatlanok becsületét, akkor más nem fogja megtenni helyettünk. Én azért maradtam életben, hogy ne hallgassak” – mondta a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából egy bécsi pódiumbeszélgetésen.

Ahogy múlik az idő, óhatatlanul egyre kevesebb élő résztvevője, tanúja marad a dicsőséges ötvenhatos eseményeknek. És egyre kevesebben vannak Nyugaton, akik még ismerik és értik, mire utalt Albert Camus, amikor úgy fogalmazott: a magyar munkások és értelmiségiek „királyi örökséget” hagytak Európára: a szabadságot.

Nekünk, mai magyaroknak kötelességünk emlékezni és emlékeztetni őseink dicső tetteire s rendületlen hűségére. Ha megőrizzük és továbbadjuk az újabb nemzedékeknek a hős pesti srácok és lányok emlékezetét, s szívünkbe, elménkbe véssük a hitéhez és hazájához mindhalálig hű Wittner Mária példamutató életének üzenetét, akkor Széchenyivel szólva mi is hihetjük, hogy Magyarország nemcsak volt, de lesz is.

Forrás:Magyar Nemzet, borítókép: Wittner Mária (Fotó: MTI/ Soós Lajos)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

254. Száz emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)

255. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

256. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)

257. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)

258. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)

259. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!

260. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!

261. Földi életünk csak korlátozott ideig tart, mely az érdemszerzés sürgető lehetőségeit kínálja számunkra! Ezalatt küzdünk, változunk, öregszünk és más földi élőlényhez hasonlóan, meghalunk. Az ember esetében ezt a különítélet követi. Lelkünk ezt követően vagy a mennybe vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

262. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk!

263. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)

264. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)

265. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)

266. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)

267. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.

268. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)

Részt kell vállalnunk a lélekmentésben és ehhez segítséget is kínál a Szűzanya!

     Dr. Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: "A ,,győzelem'' szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc -- nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) -- eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt, és fogjanak össze a szavára figyelő emberek."

Nem kell sem pszichológusnak, sem szociológusnak lenni annak megállapításához, hogy az emberiség lelkileg sokkal rosszabb állapotban van, mint valaha. Ha egy nagy "összefogásra" várunk az imádságban és engesztelésben, akkor valami mindent átható többlet kegyelemre van szükségünk Istentől! Ki is mondom, hogy ez Mária Szívének bűnt felperzselő Szeretetlángja, mely elősegítheti a Szűzanya fatimai kéréseinek egyetemleges teljesítését!! Ennek a kegyelmi hatásnak a kiáradásáért pedig imádkoznunk kell: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre". Amen!

Még mire várunk?

(Források a II. részben!) (Vége!)

Imádkozzunk Édes Magyar Hazánkért!

"Politikai erők" kíméletlen szorításában!

     Szent II. János Pál pápa nagyon is megértette a fatimai üzenet lényegét, mégis ahhoz, hogy a tényleges felajánlást megvalósíthassa, el kellett szenvednie az 1981. május 13-i merényletet!

Hálaadásként 1982. május 13-án Fatimába zarándokolt, ahol megtette a felajánlást, de Oroszország külön megemlítése nélkül!

Végül 1984-ben II. János Pál felkérte a világ püspökeit, hogy március 25-én vele egy időben tegyék meg a világ és Oroszország felajánlását. A Szentatya a Rómába hozatott Fatimai szobor előtt megtette a felajánlás, jóllehet Oroszország említését diplomáciai okokból nem a mikrofonba tette!

Mi fűzhető ehhez még hozzá?

Nos, amikor a Szűzanya szomorúan említette azt, hogy az általa kért felajánlást nem fogják időben teljesíteni, mindig hozzáfűzte Nagy Ígéretét: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.''

Raymond Burke bíboros és a fatima-szakértő Michel de la Sainte Trinité szerzetes egyetértettek abban, hogy a Szeplőtelen Szív megígért diadala elsősorban „a hit győzelmére vonatkozik, amely véget vet a hitehagyás idejének, és az egyház pásztorai hiányosságainak”.

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

241. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” ((Fausztina Napló N 1320)

242. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)

243. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)

244. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)

245. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)

246. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!

247. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)

248. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)

249. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja az emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.

250. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!

251. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetének pedig árt!

252. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)

253. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve kívánjuk szívünk megtisztulását.

     Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál, tehát lényegbevágó az igehirdetésben. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének egyik legfontosabb célja ugyanis az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű!

Ha sokak figyelmen kívül próbálják is hagyni az Egyház Anyját, Szűz Mária bolygónkat átfogó munkája mégis napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel magát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.

Szem előtt kell tartania mindenkinek hogy az Anyaszentegyház a Szent Szüzet nem csak mintaképnek tekinti, de a Szentlélek ihletésére az Egyház szerető szívű Anyjaként tiszteli. Tehát követnünk kell őt e Legszentebb Misztériumhoz való viszonyában, elfogadva anyai kérését: „Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5) és ezzel Jézus parancsára hívja fel figyelmünket: „Ez az én Testem, mely értetek adatik (...) ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19).

Nem kétséges tehát, hogy az Egyház Anyja okkal fejezi ki aggodalmát garabandáli üzenetében: „Egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek”!

(folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

Ó Eucharisztia Anyja könyörögj érettünk, hogy szentségi gesztusaink

méltóbbak legyenek Isteni Fiad dicsőítésében! Amen.

Harcban áll a világ!

     Hogy kik tudták befolyásolni Rómát, hogy António Mendes Belo bíborosnak új pozíciót adjanak? Nos Portugália újkori történelmének legsötétebb korszakát élte, 1910-től ugyanis szabadkőműves irányítás alatt volt az ország, és az Istenanya ebben a bontakozó ateisztikus érában jelent meg egy poros kis tanyavilágban, a Cova da Iriában. Tehát nem volt kétséges akkor sem és ma sem az, hogy történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia.

1946. július 15-én Lúcia nővér egy interjúban ezt mondta William Thomas Walsh írónak: "A Szűzanya azt akarja, hogy a Szentatya és az összes püspök egy különleges szertartás keretében ajánlják fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének. Ha ez a felajánlás megtörténik, a Boldogságos Szűz megtéríti Oroszországot, és béke köszön a világra. Ellenkező esetben Oroszország továbbra is terjeszti tévtanait az egész világon."

1952. májusában a Boldogságos Szűz azt mondta Lúciának: "Tudasd a Szentatyával, hogy továbbra is várom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek. Enélkül  Oroszország nem fog megtérni, és a világ nem lel békére."

Szent János Pál pápa tisztában volt a fatimai üzenet és a felajánlás jelentőségével, és ez ki is tűnt egy 1981-ben a Santa Maria Maggiore-bazilikában tartott beszédéből: "A fölajánlás minden időkre szól, és átölel minden embert, népet és nemzetet, legyőz minden rosszat, amit a sötétség szelleme lobbant fel az emberi szívben és a történelemben, és sajnos ténylegesen föl is lobbantott a mi korunkban."

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

228. Az ember test és lélek! Bizony balga dolog, ha az egyiket untalan ápoljuk, miközben a másik mocskos!

229. Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok, akik megmossák ruháikat a Bárány vérében” (Jel 22,14). Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs! A kevélyek, sajnos így gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!”(?).

230. Pőrén születtél, pőrén távozol!

231. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny! (Prohászka)

232. A bűnök valamennyi gonoszsága abban áll, ha azt akarjuk, amit Isten nem akar! (Liguori Szent Alfonz)

233. Helytelenül nevezzük a bocsánatos bűnt kis bűnnek; mert hogyan is lehetne bármely bűnünk kicsi, ha a végtelen fölségű Istent bántottuk meg vele?! (uo)

234. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket!

235. Mi azonban vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Isten előtt; hogy vétettünk-e gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással Isten és az Anyaszentegyház parancsolatai ellen? Megbotránkoztattunk-e másokat rossz példával, vétettünk-e a szeretet vagy állapotbeli kötelességeink ellen? És ha valamit nem tudunk tisztázni magunkban, beszéljük ezt meg a gyóntató pappal, aki abban a helyzetben Istent képviseli!

236. Az ember, élete során sok testi-lelki veszélynek van kitéve. Ma még virulsz egészségben, de holnapra már ravatalon lehetsz! Ezért gyakran indítsd fel magadban a tökéletes bánatot, s mondd el a 'gyónás utáni' bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Amen.

237. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (Liguori Szent Alfonz)

238. Isten irgalma végtelen; – végtelen irgalmasságának tökéletes tanújele Jézus Krisztus – akinek irgalma nem határtalan! (uo)

239. A „szentek közössége” miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, s közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent Eucharisztikus Áldozatot.(ÚK 1055)

240. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Fausztina Napló N 1448)

     Tehát Jézus határozott feladattal bízta meg Édesanyját, amikor nekünk adta őt ,,Íme te fiad”, hogy segítsen az evangéliumi úton maradnunk, ahogy Montforti Grignon Szent Lajos is tanítja: „Márián keresztül ajánlatos Jézushoz mennünk, mert Ő a titokzatos csatorna, melyen keresztül szelíden és bőségesen árad az Isteni irgalmasság”! (vö. TMT 24.) És bizony megrendítő ez az isteni elgondolás, hiszen a Szent Szűz édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt.

Történelmi méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Égi Édesanyánk mindenkor segítségünkre van, hogy Isten akaratából és erejéből a kiesdett kegyelmi eszközeivel oltalmazzon örök életünkért vívott küzdelmünkben. Ezért kéri, hogy teljeítsük fatimai kéréseit, az első-szombatokat, az egesztelést és a napi rózsafüzért!

Azok a teológusok, akik azt mondják, hogy „közvetlenül” Jézushoz kell imádkoznunk, nem értik Mária üdvtörténeti szerepét. Tehát nem akadályként kell érteni Máriát Krisztus és köztünk, hiszen Ő az a Szűz ‒ aki méhében hordozta a Megváltót ‒, miáltal nem csak fizikailag volt egy Isteni Fiával, de részese lett Krisztus titkainak is. A közvetítés fogalma egyébként máshol is megtalálható a keresztény életben, ilyen példásul a papság szerepe, amelyben a pap a közvetítő szerepet tölt be a hívek és Krisztus között. (Folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

210. A bűn mindennek a megrontója!

211. Az égbekiáltó bűnök: 1. Szándékos gyilkosság (Káin). 2. Természetellenes testi bűn (Szodoma). 3. A szegények, özvegyek s árvák nyomorgatása. 4. A szolgák, munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.

212. A lelket két hajlam képes elsötétíteni: a jóra való restség és a rosszra való készség.

213. A bűn olyan a szívben, mint terebélyes bálvány az oltáron. (Liguori Szent Alfonz)

214. Legyen bármely szentnél nagyobb az érdemed, egyetlen halálos bűnnel semmivé válhat! (uo)

215. Ó Jézusom, nem merném a bocsánatodat kérni, ha nem tudnám, csak azért adtad az életedet, hogy nekem megbocsáthass! (uo)

216. Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős lelki alkatának a kialakulásáért! (Arisztotelész)

217. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!

218. A kínos tévedések négy fokozata: 1) Amikor kigondoljuk. 2) Amikor cselekménnyé váltjuk. 3) Amikor a felelősséget megpróbáljuk áthárítani. 4) Amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az egészet.

219. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (ÚK 1009)

220. Tökéletlen jóságunk a tökéletes jó után kiált. Kicsinységünk a Mindenhatót kívánja. Miként véges létünk a végtelenre, úgy emberségünk az isteni létre vágyakozik.

221. Ha a kísértésekben mindig Isten segítségét kérnénk, sohase vétkeznénk. (Liguori Szent Alfonz)

222. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (uo)

223. Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett s meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja magát; ezért alapította a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. (uo)

224. Az Üdvözítő azért szenvedett annyit, mert utolsó leheletéig a mi bűneinket tartotta szem előtt! (uo)

225. Hogy megérthessük, milyen rossz a bűn, fel kellene fognunk, hogy kit bántottunk meg vele! (uo)

226. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!

227. A gyóntatónak hatalmat adott Isten a megbocsátásra, nem hétszer, de hetvenszer hétszer! (Don Bosco)

Kedves Testvérek!

A 2018. január 25-i első alkalom után az akkor jelenlevő testvérekkel úgy határoztunk, hogy február 15-től kezdődően minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától  közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért.

A közös imádságok minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 2026-ban is folytatódnak, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

2026. október 22. csütörtök  20.00  

Regnum-kereszt

További tervezett időpontok 2026-ban:

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: 

www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető bárkinek.

Szeretettel várunk mindenkit!

Az "áthelyezgetéseknek" gyakran súlyos következményei is lehetnek!

     Manuel Marques Ferreira fatimai plébános igen tartózkodóan állt a három kisgyermekkel történtekhez. Ez önmagában helyes álláspont, ámde annyit megtehetett volna a "képtelen ügyben", hogy elmegy az "állítólagos" jelenési helyre, megfigyelni a körülményeket! Végül október 13-án ő is jelen volt a hetvenezer ember közt, és a Napcsoda őt is meggyőzte! Elkezdte tehát azt a kivizsgálást,melyet már egy-két hónappal előtte elkezdhetett volna.

Nos, a fatimai plébános alapos munkába fogott, magához hívatta a gyermekeket szüleikkel együtt, valamint a főbb tanúkat és a vallomásukat írásba foglalta. Feladatát oly lelkiismeretesen végezte, hogy dokumentumát csak 18 hónappal később (!), 1919. április 28-án adta át megbízott főpásztorának, António Mendes Belo bíborosnak ( †1929).

Tudnunk kell, hogy a lieriai egyházmegyét ‒ ahová a fatimai tanyavilág tartozott ‒, a Szentszék 1882-ben megszüntette és csak 1918-ban alapították újra. Ez idő alatt António Mendes Belo bíboros volt megbízva a hajdani egyházmegye felügyeletével. Így ő már alaposan ismerte a fatimai eseményeket, ám az Egyház ellenségeinek sikerült elmozdíttatniuk a Lisszaboni egyházmegye éléről és ezért tudományos pályára került. És persze, mire Róma kinevezte az új apostoli kormányzót, idő telt el, ráadásul az új püspök nem fogadta el az addigi vizsgálati anyagokat, hanem teljesen új és részletes jelentést kért az egész fatimai történésről!

Manuel Marques Ferreira fatimai plébános tehát, ha akár fél évvel korábban adta volna be a dokumentumait, akkor talán nem itt tartana a világ! Most azonban a jó plébános, kezdhette elölről az egészet!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Alul a régi fatimai plébánia ma.

Előző rész

Felhasznált források: Lumen Gentium zsinati konstitúció

Antalóczi Lajos prelátus: Jelenések, üzentek és a jövő – Eger 2000.

A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért tiszteljük őt mint Istenszülőt.'' Édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). ,,Máriának ez az anyasága szüntelenül megmarad az angyali üdvözlet ,,igenjétől” kezdve a kereszt alatt is, egészen az összes választott örök boldogságának beteljesedéséig. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek és szorongatások között forognak, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek.” (vö LG 60-62)

Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hogy az emberek élete az örök boldogságban teljessé váljék.

(folyt.)

     Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre (1499-1562).

A XVI. században, amikor Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita-, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

A Szent Szűz kérései egyszerűek, mégsem értették meg!

     XI. Piusz utódja, az 1939-ben megválasztott XII. Piusz lett, aki gyermekkorától kezdve a Szűzanya áhítatos tisztelője volt és egészen különös módon kötődött Fatimához, sőt a Szeplőtelen pápájának nevezték. Püspökké szentelése is május 13-án történt XV. Benedek pápa részéről.

Lúcia nővér, gyóntatóján keresztól még 1940-ben írt XII. Piusz pápának, kérve a világ és Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének.

És bár a fatimai jelenésekre 1940-ben XII. Piusz adta meg a pápai jóváhagyást, az elkésett felajánlással még ő is várt két évet! Végül 1942-ben kétszer is ‒ október 31-én és december 8-án ‒ felajánlotta a világot a Szeplőtelen Szívnek, ámde nemcsak Oroszország külön megemlítése nélkül tette meg, de még a világ összes püspökeinek hiányában is! Ennek ellenére kétségkívül a háború sorsa megfordult, mely persze meg se indult volna, ha legalább 1937. előtt teljesítik a Szeplőtelen Szív kérését! Ennek a súlyos késedelmességnek az eredménye pedig a negyvenéves bolsevizmus és annak minden, máig ható következménye... ‒ Tíz-húsz év volt rá!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

201. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szent Alfonz)

202. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ 27)

203. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)

204. Szabados életed valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett.

205. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ 28)

206. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)

207. A sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni. Világuralomra tör a szervezetek és médiák felett, melyek az emberek életterét, „világát” képezik és meghatározzák. Kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás és megtévesztés minden eszközével; a tét pedig az örök élet boldogsága!

208. Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, „melyet /.../ nem ismert volna meg, ha nem vétkezik”. (ÚK 1018)

209. A bűn személyes cselekedet, de felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor rossz példát adtunk, mutattunk:                     1) közvetlenül és szándékosan; 2) parancsolva, dicsérve tanácsolva, vagy jóváhagyva; 3) palástolva vagy meg nem akadályozva (kötelesség mulasztás); 4) pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt (pl. pártszavazatunkkal). (vö. ÚK 1868)

A kérést, mely még ha nem lenne hiteles, akkor is teljesíteni kéne!

     1941. október 17-én Valença-ban Lúciát kihallgatta dr. José Galamba de Oliveira püspök, újságíró és történész. Ezt kérdezte:

‒ Kedves nővér, amikor Ön azt mondta, hogy a vezeklést csak részben teljesítették az emberek, akkor magától beszélt vagy kinyilatkoztatás alapján?

‒ Úgy gondolom, főtisztelendő Püspök úr, hogy ilyen esetben semmit nem mondok vagy írok, ami csak tőlem származik. Istennek köszönetet kell mondanom az isteni Lélek segítségéért, mert érzem, hogy Ő sugallja, mit írjak vagy mondjak. Ha néha képzelőerőm vagy értelmem akar valamit sugallni, rögtön érzem, hogy itt hiányzik az isteni kenet, és kivetem addig, amíg lelkem legmélyén nem érzem, hogy Isten mit akar ehelyett mondani. De miért mondom el mindezt? Nem tudom, Isten tudja. Ő sugallta Nagyméltóságodnak, hogy mindent elmondasson velem; mert tudatosan semmit sem titkolok el.

Érdekes, hogy míg a Szűzanya és az Úr kéréseit évtizedekig figyelmen kívül hagyták, a Szent Szűznek "tévedést" róttak fel!

A Szűzanya 1917. július 13-án elhangzott II. Fatimai Titokban így szólt: "Ha azonban nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz (†1939. 02. 10.) pápasága alatt egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik. Amikor egyik éjjel ismeretlen fény tűnik fel, tudjátok, hogy ez az a nagy jel, amelyet Isten ad nektek. Akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni." XI. Piusz pápa a Világfelajánlást nem tette meg!

Nos azok a figyelmesek ‒ akik évtizedekig semmit sem tettek ‒, azt nyomban szóvá tették, hogy a második világháború nem 1938-ban kezdődött, hanem 39. szeptemberében XII. Piusz pápasága alatt!

Lúcia nővér erre a következőket válaszolta: "Ausztria 1938. márciusi megszállása már tulajdonképpen a háború kezdete volt. A "rendkívüli" (északi fény), pedig ezt előzte meg, 1938. január 25-ről 26-ra virradó éjszakján."

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

194. A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet. (Szent Ágoston)

195. A bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam, hanem a bűnnek van szerzője. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: hogy az ember létét és történelmét, alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni. (JÜ. 26-27)

196. A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás pedig gyakori. Sajátos formája az egység megbontása, a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, mely a sátán kezében hatékony eszköz! (vö. JÜ.28)

197. A Szentírás figyelmünkbe ajánlja: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szt Péter apostol pedig így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek: „Ne adjatok helyet a sátánnak”, vagyis ne adjatok teret, működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. (vö. JÜ.27)

198. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis kimutathatóan felismerhető: „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö. Jel 12,9b).

199. Ha az ördög nem képes bennünket rászedni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba!

200. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiirtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a emberi nemes célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.

     A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.

      A magánkinyilatkoztatások elfogadásában tehát a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi stigmatizált (egyházilag elismert) misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell. A magánkinyilatkoztatás tisztaságára pedig azzal ügyelhetünk, ha a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat. A végső álláspont kialakítása minden esetben az Egyház feladata, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell!!! 

       (E jegyzet  Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő c. Eger 2000 munkája nyomán készült!)

185. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,14-15)

186. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!

187. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6,19-21)

188. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.

189. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö. ÚK 1863)

190. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö. ÚK 1864)

191. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)

192. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.

193. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)

Hirdesd akár alkalmas, akár alkalmatlan!

     Lúcia nővér annyira igyekezett, hogy küldetését teljesítse ezen áhítat terjesztésében, hogy nem szűnt meg levelezéseiben is többször említeni! 

Édesanyjának Maria Rosának például ezt írja: "...ez az áhítat olyan kedves Istennek, melyet drága Mennyei Édesanyánk kért, hogy amikor tudomást szereztem róla, szerettem volna megfogadni, hogy végzését örökre megfogadom. És szerettem volna látni, hogy az egész világ gyakorolja... Ez ugyanis csak annyiból áll, hogy azt csinálom, ami rá van írva arra a kis képre, a tizenöt perc elmélkedéssel. Ki ne tudna elmélkedni a rózsafüzér titkairól… Ki ne tölthetne tizenöt percet ezekben a szent gondolatokban, a leggyengédebb Édesanya közelében? (1927. július 24.)

Részlet gyóntatójához, Aparicio atyához írt leveléből: "...Tiszteletreméltóságod el sem tudja képzelni, milyen nagy az örömöm, amikor arra gondolok, ezen kedves áhítat gyakorlása által, milyen sok vigasztalás érheti Jézus és Mária Szentséges Szívét. Nem is beszélve arról, hogy mily sok lélek  üdvözülhet ezen áhítat és felajánlás által! Azért mondom, hogy lelkek üdvözülnek, mert életem hátralévő idejére arra kért a mi jó Urunk végtelen irgalmasságában, hogy imáimmal és áldozataimmal igyekezzek kárpótolni Mária Szeplőtelen Szívét! Kérve a Szűzanya bocsánatát és Isten irgalmát azokra a lelkekre, akik káromolják Őt, mert az Isteni Irgalmasság nem bocsát meg ezeknek a lelkeknek jóvátétel nélkül. (1929. március 31.)

És mi igyekszünk engesztelni Jézus és Mária Szívét, kiesdve Isten Irgalmasságát?

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

 https://youtu.be/MdrraPft428

Ha sok és buzgó imádkozó lenne, akkor hamarabb megtörténne a Szeplőtelen Szív győzelme!

     1936. májusában Lúcia megkérdezte Urunkat, hogy miért nem akarja megtéríteni Oroszországot anélkül, a Szentatya felajánlása nélkül? Jézus így válaszolt:

‒ Mert azt akarom, hogy egész Egyházam ezt a felajánlást Mária Szeplőtelen Szívének diadalaként ismerje el, és hogy az isteni Szívem iránti ájtatosság mellett az ő Szeplőtelen Szívéhez szóló ájtatosság is helyet kapjon. ‒ Lúcia nővér erre így kiáltott fel:

‒ De a Szentatya soha nem fog hinni nekem Uram, hacsak te magad nem indítod meg őt különleges sugallattal! ‒ Jézus válasza:

‒ Imádkozzunk nagyon a Szentatyáért, és meg fogja tenni a felajánlást, de akkor már nagyon késő lesz! Ennek ellenére Mária Szeplőtelen Szíve megmenti Oroszországot!

1940. október 22-én, hasonlóképpen szólt az Úr Lúcia nővérnek:

‒ Imádkozz a Szentatyáért, hogy szíve ne engedjen az őt nyomasztó keserűségeknek és áldozza fel magát az ügynek! Mert az üldöztetések növekedni fognak, háborúkkal és éhínséggel fogom megbüntetni a nemzeteket, mely súlyosan nehezedik földi Helytartómra. Márpedig Ő le tudja rövidíteni ezen megpróbáltatások idejét, ha teljesíti kérésemet, hogy az egész világot, és különösen Oroszországot, felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének!

1943. májusa. Tuy. Az Úr megismételte Mária Szeplőtelen Szíve iránti áhítat terjesztésének széleskörű terjesztésének szükségességét, mert Mária Szívnek szeretete vonzza a lelkeket Hozzá!

‒ Anyám Szívéből árad szét fényem és Szeretetem Sugara az egész földkerekségre, és ez az a kiapadhatatlan Forrás, amelyből irgalmasságom élő vize árad az emberiségre!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

Kedves Testvérek!

A 2018. január 25-i első alkalom után az akkor jelenlevő testvérekkel úgy határoztunk, hogy február 15-től kezdődően minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától  közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért.

A közös imádságok minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 2026-ban is folytatódnak, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

2026. október 22. csütörtök  20.00  

Regnum-kereszt

További tervezett időpontok 2026-ban:

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást:

www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető bárkinek.

Szeretettel várunk mindenkit!

178. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is!

179. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.

180. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy a lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.

181. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.

182. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)

183. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö. ÚK 1855)

184. Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónásban) valósul meg. (vö. ÚK 1856)

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

Elismerés, megszívlelés nélkül

     José Alves Correia da Silva Leiria-i püspök az általa kinevezett kánoni bizottság 1930. október 13-án hitelesnek nyilvánítva a három gyermek látomását és hivatalosan is engedélyezve a Fatimai Rózsafüzér kultuszát. Manuel Gonçalves Cerejeira bíboros szavaival élve: „nem az Egyház kényszerítette rá Fatimát, hanem Fatima kényszerítette rá magát az Egyházra”.

A fatimai események idején XV. Benedek pápa semmit nem tudott a fatimai eseményekről! 1922. február 6-tól azonban XI. Piusz ült a pápai trónon. Bár a fatimai események kivizsgálását pozitív hozzáállással nyomban elrendelte, de a Világfelajánlást nem tette meg! Ez egyfelől a határozatlansága, másfelől a politikai diplomácia akadályozta (ez utóbbi sajnos hatékonyan befolyásolta valamennyi pápát)! Urunk a következőket közölte Lúcia nővérrel 1931. augusztusában a spanyolországi Rianjo-ban:

‒ Nagyon vigasztalsz azzal, hogy irgalmat kérsz Tőlem ezeknek a szegény nemzeteknek (Oroszország, Spanyolország és Portugália)… Tudasd papjaimmal, hogy halogatásaikkal Franciaország királyának példáját követik, miáltal követni fogják őt a szerencsétlenségbe is! Végül ugyanis a francia királyhoz hasonlóan ők is megteszik amit kértem, de már késő lesz: Oroszország már elterjeszti tévedéseit az egész világon, háborúkat indít és üldözni fogja Egyházamat. A Szentatyának sokat kell szenvednie! De soha nem lesz késő Jézushoz és Máriához folyamodni. 1939. márciusa. Tuy. Urunk többször visszatért, hogy Lúcia nővérnek kifejezze azt a fiúi vágyát, hogy a világban megteremtse Szeplőtelen Édesanyja Szívének tiszteletét és a neki való felajánlottságot. Kérte, hogy a hónap első szombatjainak áhítatát Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére ajánlják az Egyházban. Közel az idő, amikor igazságosságom szigora sok nemzet bűnét meg fogja büntetni.

(Források a II. részben!) (folyt.)

 Előző részElőző rész

164. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.

165. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.

166. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö. Róm. Komp. 294)

167. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)

168. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)

169. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö. ÚK 1395)

170. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.

171. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö. ÚK 1859)

172. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb a hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)

173. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel!

174. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)

175. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)

176. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.

177. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.

De miért annyira fontos?

     (Lúcia:) Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya.

Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést (Francia forradalom 1789), de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.

1930 elején Urunk kettős kérést közölt Lúcia nővérrel. Oroszország felajánlásának és az első öt szombatok áhítatának egyidejű eljuttatását a Szentatyához. Urunk megígérte, hogy véget vet a Katolikus Egyház elleni bolsevik üldözésnek, ha a pápa a világ összes püspökével egységben ünnepélyesen felajánlja a világot Jézus és Mária Szentséges Szívének, Oroszország külön megemlítésével. Ezen kívül, földi Helytartóját kérte, tegyen ígéretet, hogy jóváhagyja és ajánlja a Mária Szeplőtelen Szívének való engesztelés és felajánlás gyakorlatát.

1930. május 29. Tuy. Lúcia megkérdezte az Úrtól, hogy miért annyira fontos az égnek az öt elsőszombati engesztelés?

‒ A hónap öt szombatjának oka egyszerű, mert ötféle sértés és istenkáromlás létezik Mária Szeplőtelen Szíve ellen:

1. Szeplőtelen Fogantatásának tagadása és káromlása.

2. Örök szüzességnek kigúnyolása és káromlása.

3. Isteni Anyaságának káromlása azzal, hogy egyidejűleg nem ismerik el őt az emberek Égi Anyjaként is.

4. Azok istenkáromlása, akik a Szeplőtelen Anya tisztelete iránt, igyekszenek közömbösséget, megvetést vagy akár gyűlöletet kelteni a gyermekek szívében.

5. Azok sértései, akik Édesanyám szentképeit és szobrait kigúnyolják és pusztítják.

(Források a II. részben!) (folyt.)

152. A bűnt pedig, ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,15)

153. Nagy Szent Leo pápa (+461), a római néphez intézett prédikációjában így beszélt: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)

154. Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. ÉIjünk józanul, igazként és istenfélelemmel ezen a világon. (Tit 2,11-12)

155. A gonosznak a megváltás szab határt! Isten maga jött a világba, hogy megszabadítsa az embert a rossztól, Jézus Krisztus önként vállalt áldozata által!

156. Vagy szentnek, vagy bűnösnek kell lenni, középút nincs! (Raoul Plus SJ)

157. Nem a születés által válunk kereszténnyé, hanem a keresztségben való újjászületés által. A keresztség, egy életen át tartó állandó megtérés és megújulás kezdete, melyet az isteni kegyelem, a Bűnbocsánat Szentsége által biztosít.

158. Tudatlanok voltunk, amikor megkereszteltek, vigyázzunk, nehogy azok is maradjunk! (Roul Plus SJ)

159. A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: „Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal”. Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, és az Eucharisztiára, ami által „valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a Vele és az egymással való kommunióra”. (ÚK 790)

160. A szentségek önmagukban is hatékonyak, de az ember hite nélkül nem érvényesül a kegyelmük.

161. Ha az emberiség szenvedéseiben mindig a Legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresett volna vigaszt és menedéket, már rég nem lenne a világ ilyen szánalmas állapotban. (vö. Liguori Szent Alfonz)

162. A tiszta szándéktól indíttatott cselekedet legbiztosabb jele, hogy nem nyugtalanítja a kudarc. (uo)

163. A szentáldozásra készülő, bensőleg minél jobban szűküljön be a teremtmények számára és forrón kívánja, hogy szíve kitáruljon Isten szeretetének. (vö. uo)

Az isteni Szeretet által 

Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 

Elérkezett az idő!

     1929. június 13. Spanyolország, Tuy.

Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak.

Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».

Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.

Ezután így szólt a Szűzanya:

‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!

(Források a II. részben!) (folyt.) 

Előző rész

134. Krisztus minden emberért megízlelte a halált, aki emberré lett, meghalt, eltemették. és sokakért feltámadt. (vö. ÚK 629)

135. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk”, állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)

136. Isten hív, hogy jót cselekedjél. Jó, ha még ma teljesíted, mert holnap talán már késő lesz, vagy Isten már nem is hív többé! (Liguori Szent Alfonz)

137. Istentől mindenki megkapja a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is! (vö. Schütz dogmatika)

138. A kegyelem – mely ingyenes ajándék – nem jár az embernek, de Isten szeretete által adható.

139. Ahhoz, hogy az ember jót cselekedjen, nem feltétlen szükséges az isteni kegyelem.(Schütz dogmatika)

140. A béke, mosollyal kezdődik. (Boldog Teréz anya)

141. A szív csendjén keresztül beszél Isten. (uo.)

142. Az elhagyottság és feleslegesség érzése: a legiszonyatosabb szegénység. (uo.)

143. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk, valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)

144. A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért éltünk! (Liguori Szent Alfonz)

145. Minden véget ér a földön; az öröm is, a bánat is. Az örökkévalóság azonban soha nem ér véget! (uo)

146. A földi élet úgy egyedileg, mint társadalmilag különböző lehet. Isten az emberi adottságokat nem egyformán osztja szét, hogy az emberek függjenek egymástól és gondoskodniuk kelljen egymásról.

147. A bajban ne csüggedj, s a reményt fel ne add! Mert ez az egyetlen, mely sírig kíséri az embert. (Cátó)

148. Semmi sem gátolhat abban, hogy szentek legyünk még a bűnelkövetés sem, ha azt bánva őszintén kívánjuk, hogy szentek legyünk. (Liguori Szent Alfonz)

149. Egyetlen mély gondolat az örökkévalóságra, sokszor elegendő ahhoz, hogy szentté tegyen valakit. (uo)

150. A szándék tisztasága abban áll, hogy mindazt amit cselekszünk, Istennek tetszően tesszük. (uo)

151. Morus Szent Tamás kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: „Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.”

A felkínált óriási kegyelmek kishitű fogadtatása 2.

     Lúcia előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:

‒ Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges, feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak, és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.

Lúcia megkérdezte:

‒ Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?

Jézus ezt válaszolta:

‒ Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.

Néhány nappal a jelenés után Lúcia nővér beszámolt gyóntatójának Msgr. Manuel Pereira Lopes-nek, az 1926. február 15-i eseményről.

Lúcia nővér Jézussal való későbbi találkozásnál így szólt erről:

‒ Gyóntatóm azt mondta levelében, hogy a világnak nincs szüksége erre az ájtatosságra, mert úgyis sokan magukhoz vesznek Téged elsőszombaton a Szűzanya és a rózsafüzér 15 titkának tiszteletére.

‒ Igaz, leányom, hogy sokan megkezdik, de kevesen fejezik be. Azok, akik befejezik, csak azért végzik el, hogy a kegyelmeket elnyerjék, amelyek az ígérethez vannak fűzve. Jobban szeretem azokat, akik buzgón elvégzik az öt elsőszombatot, mégpedig azzal a céllal, hogy mennyei Anyád Szívét engeszteljék, mint azokat, akik lanyhán és közömbösen végzik el mind a tizenötöt!

(Források a II. részben!) (folyt.) 

Előző rész