A Hajnal Szép Sugara

A második jelenés

     1830. november 27-én vált igazán világossá Labouré Katalin küldetése. A jelzett nap estéjén fél hatkor Katalin nővér szokott helyén térdelt a kápolnában. Az esti homályba burkolódzó áhítatos csendben mindenki elmerült a szívek benső imájában. Senki sem vett észre semmit abból, ami nővérünk előtt lejátszódott.
Ismét selyemruha suhogást hallott. 

Amint föltekintett, látta, hogy az oltár vakító fényárban úszik, s középpontjában ott áll a Szentséges Szűz. Szinte oda akart szökkenni máris, hogy elébe térdeljen, de benső sugallat tartotta vissza. Most nem érintheti Őt. Előzőleg mint édesanyja jött hozzá, most pedig mennyei dicsőségében állt előtte. 

Egy félgömbön állott. Hófehér ruhája a hajnalpír színében játszott. Fején csipkekendő, ezt földre omló hófehér fátyol borította anélkül, hogy arcát befödte volna.
     Szíve előtt egy kisebb gömböt tartott mindkét kezével. Tekintete Ég felé irányult s míg a gömböt Istennek ajánlotta, arca egyre ragyogóbb lett. Gyönyörű volt! Ujjain fényesebbnél fényesebb, drágaköves gyűrűknek látszó ragyogások látszottak és ezekből oly vakító fénysugarak lövelltek, hogy a Szentséges Szűz alakja egészen fényárban úszott...

     A Szentséges Szűz így szólt:

- Ez a gömb jelenti a világot s külön-külön minden egyes embert... A fénysugarak a kegyelmeket jelzik, melyeket azokra árasztok, akik kérik. A Szent Szűz jobb kezétől kezdődően arany felírás volt látható. A felirat átívelt Mária feje fölött és bal kezénél végződött. Az írás így szólt: ,,Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!'' Majd ismét változás ment végbe. A Szűzanya kezéből eltűnt a kis gömb és karjait könnyedén kitárva leeresztette.
     A drágakövekkel kirakott gyűrűk most is csodás fényt árasztottak lába zsámolyára: a földre. A Jelenés Asszonya kérte Katalint: ,,E minta szerint egy érmet kell veretni, s mindazok, akik azt megáldása után viselik, és áhítattal elmondják ezt a rövid fohászt, Isten anyjának egészen különös oltalma alatt állnak.''
Ezt követően megfordult a kép, s a látnok az érem hátoldalát látta. Középen nagy M betű és a kereszt kombinációja rajzolódott ki, alatta a két szív. Az egyiket tövisfonat koszorúzta, a másikat tőr járta át. Az egész kompozíciót pedig 12 csillag övezte. 
     Katalin küldetése csak most kezdődik. Veretnie kell érmeket, a látott minta szerint. Hűségesen beszámolt mindenről gyóntatójának, ez azonban hallgatásra intette. Még azt is megtiltotta neki, hogy ezekre a dolgokra gondoljon.
Szegény nővér az égi parancs és Isten helyettesének tilalma között vergődött. Mindkettő teljesítése szent előtte, ám az utóbbi útját szegi az előbbinek. De bízott a Szűzanya ígéretében, aki ismételten megjelent neki és sürgette az érmek elkészíttetését. Katalin elpanaszolta, hogy a gyóntatója nem hisz neki:

- Légy nyugodt, gyermekem. Eljön az idő, amikor megteszi, amit kívánok. Az én szolgám ő és fél engem megbántani.
     Közben gyóntatója az egyházi hatóságok elé terjesztette az ügyet, s azok érett megfontolás után beleegyeztek az érem elkészítésébe.

382. A végső időkről Szent Fausztinának: „Nem büntetni akarom az emberiséget, hanem irgalmas Szívemre szorítani /.../ a büntetést csak akkor alkalmazom, ha maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm (1588). Az irgalmasság üzenete utolsó esély! (687). Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni Hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében (1059). Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját.” (1146)

383. Sokan azért kárhoztak el mert nem imádkoztak; ha imádkoztak volna, nem vesztek volna el! (Liguori Szent Alfonz)

384. Miért halogatunk s nem készülünk az ítélet napjára, mert akkor már senki sem segíthet rajtunk! Most azonban még hasznos lehet a fáradságunk, és érdemszerző a fohászkodásunk, elégtételre és bűnbánatra sokat érő a kesergésünk! (vö. Kempis I.24,3-4)

385. Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) A vallást üldözni fogják és a papokat le fogják mészárolni. A Szentatya kénytelen lesz távozni Rómából. (Boldog Taigi Anna Mária)

386. Az Apostolok is megkérdezték az Urat, hogy mikor fog mindez bekövetkezni és mik lesznek a jelek eljövetele és a világ vége előtt. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd az én nevemben /.../, hogy sokakat megtévesszenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég! Nemzet nemzet ellen s ország ország ellen fog támadni. Éhínség, ragály üti fel fejét és a föld megrendül itt is, ott is. /.../ Szorongattatásban lesz részetek. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják s gyűlölik egymást. Számos hamis próféta lép föl, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság növekedtével sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég!” (vö. Mt 24,3-14)

387. Az utolsó napokban nehéz idők következnek: Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent. (2Tim 3,1-3)

388. Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2) szent istenfélelemre és az igazság keresésére késztet. (vö. ÚK 1041)

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, magunk határozva meg örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünk minden pillanatát, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra.

    Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni!

Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés:

-  Ki vagyok én és ki Isten?

-  Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van?

-  Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

    Márpedig nem e rövidke földi létre teremtettünk! Ezt valójában mindenki maga is érzi a lelkében! Minden megtévesztő ateista propaganda ellenére Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

   Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870) Ám egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy az ősbűn következményeként halhatatlan lelke mulandó anyagba zártan él ‒ jó esetben küzd ‒ a haláláig!

   Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét hirdesse, a megszentelő kegyelem által segítve a maga és embertársai üdvösségét!

Urunk, Istenünk légy hozzánk irgalmas!

Az első jelenés

     Katalin nővért őrangyala a szentélyig vezette. Oldalt, a másnapi nagymiséhez oda volt készítve a három szék a főpap és segédlete részére. Katalin a kórus felől egyszerre csak selyemruha suhogást hall. A következő pillanatban maga előtt látta a Szentséges Szüzet a középső székben ülve.
Az őrangyal így szólt:
- Íme, itt a Szentséges Szűz!

Katalin, egy szökkenéssel előtte termett és térdre esve kezeit az égi Édesanya ölébe helyezte. Élete legboldogabb pillanatai voltak ezek! 

A Boldogságos Szűz beszélni kezdett: - Gyermekem, a jó Isten nagy küldetést bíz reád. Sok szenvedés ér majd, de el tudod viselni annak tudatában, hogy mindezt Isten nagyobb dicsőségéért teszed. Megismered majd a szándékait. Sokat fogsz gyötrődni, amíg föl nem tárod lelki-vezetődnek mindazt a kegyelmet, amelyben részesülsz. Ő majd ellenkezik veled, de ne félj, elég kegyelmet kapsz. Bízzál és ne félj semmit. Látomásaid lesznek, imáidban benső sugallatokat kapsz, de mindenek előtt számolj be minderről gyóntatódnak.

Katalin szótlanul hallgatta és le sem tudta venni szemét a Szűzanya szépséges arcáról, Ő azonban megértette gondolatait.

- Rossz idők jönnek. Bajok zúdulnak Franciaországra. A trónt megdöntik. Mindenfajta szerencsétlenség az egész világot fel fogja forgatni (ezt nagyon szomorúan mondta a Szűzanya).

Majd balkezével az oltárra mutatva, így folytatta:
- De jöjj ez oltárhoz! Itt a kegyelem kiárad mindazokra, akik bizalommal és buzgón kérik. (...) Elkövetkezik az idő, amikor nagy lesz a veszély és az emberek már azt hiszik, hogy minden elveszett. De akkor is veletek leszek, bízzatok bennem! Gyermekem, a keresztet megvetik majd. Földre döntik. Vér folyik az utcákon! Gyermekem, az egész világra nagy szomorúság borul...
- A Szent Szűz szavai majdnem elfulladtak a szomorúságtól. Végtelen fájdalom látszott arcán. A nővér megkérdezte, hogy mit jelent mindaz, amit látott, és Mária mindent megmagyarázott neki. Katalin jó ideig még ott maradt, ám egyszerre csak olyanféle változás ment végbe előtte, mint amikor minden fény kialszik, pedig a gyertyák égtek. Istennek Szent Anyja eltűnt ugyanabban az irányban ahonnan jött.
- Elment! – szólt a fénylő gyermek – és intett, hogy kövesse és visszakísérte az ágyához. Éppen kettőt ütött az óra. Katalin nem tudott többé elaludni az élménytől, hiszen a Boldogságos Szüzet, mint édesanyját érinthette. 
A jelenés két órán át tartott, de a Csodáséremről ekkor még nem esett szó, de a Szűzanya jelezte a hamarosan kitörő forradalom pusztítását és megígérte, hogy Szent Vince Társulatát meg fogja őrizni.
Katalin hallgatott élményeiről. Egyedül gyóntatójával osztotta meg titkát.(A fenti kép - a ma is megtekinthető szék, melyen a Szűzanya ült)

1830. július 27-29-én valóban kitört a forradalom. A három "dicsőséges" jelszó (Szabadság, Testvériség, Egyenlőség), ledöntötte a trónt és véres zavargásokat idézett elő. 

Meggyaláztak templomokat, kereszteket döntöttek le, szerzetesi közösségekbe törtek be, pusztítottak és erőszakoskodtak. Maga a párizsi érsek is célpontja a gyűlöletnek, ezért kénytelen álruhában elrejtőzni a csőcselék elől. A Lazaristák és a Irgalmas Nővérek rendházai azonban, valami egészen különös módon oltalmat nyertek! Katalinnak többször úgy sikerült "leszerelnie" az erőszakra és zsákmányra éhes félkatonai hordákat, hogy Csodásérmeket ajándékozott nekik, mellyel, mint "zsákmánnyal" távoztak. De azért voltak veszélyes helyzetek is!
Katalin gyóntatója Jean-Marie Aladel atya, a megvalósult események sokkhatására, érdeklődéssel hallgatta a kis novíciát – de anélkül –, hogy a legcsekélyebb jelentőséget is tulajdonítana a látomásainak. A dolgok szó szerinti megvalósulása azonban meggyőzte az atyát. Ám ne higgye senki, hogy az 1830-as véres eseményekkel egyben beteljesedett is a prófécia. A francia nép ugyanis nem tanult az édesanyai szóból, miként az elszenvedett  következményekből sem! Sokszor még elvetemültebb véres megnyilvánulásokkal törtek felszínre a liberális-ateista "szabadság-elvek"! Így volt ez az 1848-50-es, majd az 1871-es kommün során is. Az utcán halottak hevertek, és minden elvetemültségnek és aberrációnak nagyobb sikere volt, mint az Isten felé forduló benső imának. Az Istenanya azonban látta, hogy ez csak a kezdet és gyermekei megmentésére segítő kegyelmeket esdett ki Szent Fiánál. Ilyen a Csodásérem is!

372. Az a „mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik”, fölülmúl minden képzeletet, értelmet, és csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának. (vö. ÚK 1000)

373. Ha igaz, hogy Krisztus „az utolsó napon” föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. A keresztény élet a Szentlélek révén, már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában. Ám a Krisztussal való feltámadásunkhoz, előbb meg kell halni Vele! (vö. ÚK 1002-1005)

374. A földi haláltól ne félj, mert eddig még mindenki túlélte! De rettegj a második haláltól, mely az örök élet elvesztése!

375. A Biblia testünk feltámadását említi és a 'test' szón 'igaz önmagunkat' érti, mely valamiképpen hordozza történetiségünket, tehát az emberekhez, az időhöz és a térhez való kapcsolatunkat is. (vö. Előd: Kat. Dogm, 687)

376. A kétkedők mondhatják; „szerte poraikból hogyan állnak össze a népek?” De feledik, hogy Istennek, aki személyesen képes egyidejűleg jelen lenni milliónyi oltáron a kenyér és bor színében, ez sem lehetetlen!

377. Akik halhatatlanok akarnak lenni, azoknak jámboran és igazul kell élniük! (Arisztotelész)

378. Az Utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés teljes művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által az isteni Gondviselés, elvezetett minden dolgot végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. (ÚK 1024)

379. Hisszük, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat, s nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tettei alapján mérettetnek meg az apák, az anyák, a fiúk és leányok. De mindenki főleg a szeretet cselekedetei alapján ítéltetik meg ami a parancsolatok értelme és összefoglalása.

380. Az élet Isten nélkül, előre megkezdett kárhozat!

381. Egy halálból visszatért vallomása: Amikor a pokol szájánál álltam és meghallottam az Úr hangját, minden démon elmenekült, csak egy maradt ott. Ez szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Örökre az enyém!” Ez a démon annak a hordának volt a vezére, akik befészkelték magukat lelkembe és a bűnre manipulálták életem. Ravaszul kihasználták a gyengéimet, eltávolítva a szentgyónástól. Azért maradhatott, mert halálos bűnnel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást. Tehát ezé a démoné voltam, aki bűneimet sorra mutatta kárörvendőn. Ahányszor vétkeztem életemben, mindannyiszor adósa lettem. A bűn a tulajdona, melyeket az ördög mind beleégetett a lelkembe. Fizetnünk kell értük! Az eredetileg csodálatosan fénylő lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre fénytelenebb és merő sötétség lett.(GPO)

Labouré Szent Katalin meghívása

     1830. július 18-ról 19-re virradó éjszaka, mindössze nyolc nappal a "júliusi monarchiának" nevezett újabb véres forradalom kitörése előtt Párizsban csodálatos esemény történt. Labouré Katalin, a Rue du Bac 140. szám alatt álló vincés kolostor növendékét a Szent Szűz találkozóra hívatta az intézet kápolnájába. Néhány hónappal később, november 27-én este fél hatkor pedig egy újabb látomásban megkapta a Csodásérem tervét, s azt a felszólítást, hogy legyen hűséges terjesztője a Csodáséremnek. (Alább a falu és a szülői ház)
     Labouré Szent Katalin 1806. május 2-án született a Közép-Franciaországi Fain-les-Moutiers nevű faluban. Szülei Pierre Labouré és Madeleine Gontartd házasságából húsz év alatt 17 gyermek született, de csak 10 élte meg a felnőtt kort.  Katalin a nyolcadik gyermek volt. A család szíve, az édesanya 46 éves korában, hirtelen meghalt 1815. október 9-én, 10 árvát hagyva maga után. A kis Katalin fájó szívvel karolta át a Szent Szűz szobrát, kérve: „Ezután Te légy anyám!” – az elárvult családnak ő lett kis gazdasszonya, munkájához az imádságból merített erőt. Bár egészen húsz éves koráig analfabéta volt, mégis pontosan számon tartotta az éves szükséglet és a gazdaság terményadatait. (Kép: Katalin kemény munkához szokott) 

18 éves korában érezte Isten hívását. Álmában Szent Vincét látta, aki a betegek ápolására buzdította. Sok nehézség után 1830 áprilisában követte nővérét, Lujzát a Szent Vince Szeretet Leányai Társulatba. Jelöltidejét Châtillon-sur-Seine-ben kezdte, de hamarosan felkerült a Társulat párizsi anyaházába. Ekkor kezdődtek a látomásai. 
     1830. július 18-án éjjel fél 12-kor egy 4-5 évesnek látszó, fehér ruhába öltözött fiúcska költötte fel álmából. ,,Jöjj a kápolnába, a Szent Szűz vár reád!'' – szólt hozzá. Katalin a döbbenettől szólni sem tudott. Gyorsan felöltözött, s a fiúcska kíséretében a kápolnába sietett. Őrzőangyala volt.
Katalin nővér nem meri követni a hívást, félt a csalódástól. A gyermek azonban sürgeti:
- Légy nyugodt, mindenki mélyen alszik. Öltözz csak fel!
    Gyorsan öltözködni kezdett. A gyermek az ágya fejénél várta. Szívdobogva elindultak. A gyermek baloldalt haladt. A folyosó gyertyái maguktól felgyulladtak. A kápolna ajtaja is kinyílt. Bent, úgy égtek a gyertyák, mintha éjféli szentmisére készülnének.

(folyt.)

363. Míg a földi életben rettegnek a haláltól, a pokolban sóvárognak utána, – mindhiába!

364. Az Egyház Krisztus példájának követésére figyelmezteti a hívőket, rámutatva az örök halál valóságára, amit „pokolnak” is nevezünk. (vö. ÚK 1056) (vö. Mt 5,30)

365. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9). Tehát Isten minden embert szeret és nem létezik olyan ember, aki eleve kárhozatra lenne ítélve! Nem szabad azonban elfeledni, hogy az embernek, szabad akarata kapcsán lehetősége van Isten mellett vagy ellene dönteni!

366. Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, nem örökli Isten Országát.

367. A földi próbaidő a halállal végződik, melynek pillanatában a lélek elválik a testtől. A test visszakerül a földbe és elenyészik. A lélek azonban mivel szellem, nem az enyészeté. A halál után a lélek Isten ítélőszéke elé kerül, ahol számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és mulasztásáról. Ez a külön ítélet. „El van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon, utána következik az ítélet.” (Zsid 9,27) A külön ítélet után a lélek vagy a mennyországba vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

368. Aki Isten kegyelmében hal meg (tehát élt a Bűnbánat Szentségével), de földi bűneit még nem törlesztette le (nem tette jóvá szenvedéssel), nem juthat azonnal a mennybe, meg kell tisztulnia. Szent János írja a Mennyről: „Nem lép be oda semmi tisztátalan.” (Jel 21, 27) A tisztulás helyét tisztítótűznek, purgatóriumnak nevezzünk, ahol a szenvedő lelkek keservesen bánják bűneiket és égnek a vágytól Isten után. Tisztulásuk rendkívül súlyos szenvedéssel jár. Legnagyobb szenvedésük az, hogy Istent nem láthatják, egyetlen vigaszuk pedig a remény. A tisztítótűzben szenvedő lelkek önmaguk semmit sem tehetnek szenvedésük enyhítéséért, tartózkodásuk megrövidítéséért. De Krisztus, a Szűzanya, a szentek és az értük imádkozó, szentmisét felajánló földi Egyház tagjai enyhíthetnek szenvedéseiken, sőt jelentősen megrövidíthetik a tisztítótűzben maradásuk idejét! A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz.

369. Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez az ember részéről az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell! (vö. ÚK 1037)

370. Véletlenségből nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni! Az embernek tudatosan kell munkálkodnia örök sorsát illetően, bízva Isten irgalmasságában!

371. A halottak föltámadása a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek /.../. Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,12-15,20). (vö. ÚK 991)

Bevezető

Poszt sorozatom összeállításához, az alábbi forrásokat használtam fel: 
1) Dr ANTALÓCZI Lajos: Jelenések, üzenete és a jövő (Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000) 
2) LAURENTIN /René/ : Labouré Katalin élete (Ecclesia, Budapest 1991) 
3) Rendi kiadás: A Csodásérem története, Bp. 1924, Kézirat gyanánt. 
4) http://peterpal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=171100 
A továbbiakban nem jelzem külön sem a textusok, sem a gondolatiság forrását!

     A "MÁRIA-KORSZAK, A VÉGSŐ IDŐK IRÁNYMUTATÓJA" c. poszt-sorozatomat ért elismerések mellett, többek jogos kifogása késztetett arra, hogy mégis bemutassam azt a két "korszakalkotó" üzenetet, amely nagyságrendjéhez képest, kevés szerepet kapott cikkeimben a "végső idők iránymutatójaként". Ez pedig a Csodás Érem átadása (1830), valamint a La Salette-i üzenet (1846). Az előbbi nyitánya az üdvtörténet egy rendkívül fontos szakaszának, amit VI. Pál pápa "Signum Magnum" kezdetű megnyilatkozása nyomán nevezünk Mária-korszaknak. La Salette pedig ennek az üdvtörténeti szakasznak prófétikus "forgatókönyveként" nevezhetünk meg. Személyes nézetem szerint ekkor indult el üdvtörténetünk "befejező" szakasza (amely persze hosszú évszázadokat is jelenthet!). Mert amiként a Messiás Jézus Krisztus megszületésével elkövetkezett az Idők teljessége, akként következnek el a végső idők, vagy közismertebben az "utolsó idők". Ezen történelmi időszak "milyensége" (békéje vagy gyötrelmessége) – nem kevésbé az időtartama –, gyakorta a szabad akaratú emberiségre van bízva. A Szent Szűz, édesanyaként igyekszik gyermekeit óvni a végzetes pusztulástól, ezért kívánja Szent Fia zászlaja alá gyűjteni a megváltott sokakat. (A La Salette-i jelenésről 2015. augusztus 19. és szeptember 20. között találhatnak ismertetést!)

 
    Az európai forradalmak történetében Francia-országnak szomorú dicsőség jutott. A francia föld forradalmai ugyanis a 18-19. században mind vérengzés, mind egyházellenesség tekintetében kitűntek, mi több példájául szolgált a későbbi istentelen diktatúrák számára! Az azonban csodálatos, hogy minden pusztítás ellenére a nagy hagyománnyal rendelkező francia Egyház virágai, mégis gazdagon pompáztak tovább a 19. század folyamán. Ebben a században élt pl. Vianney Szent János, ebben a században került sor a Csodásérem, La Salette és Lourdes jelenéseire, ebben a században élt Lisieux-i Szent Teréz stb.

     A kommün léleksorvasztó "szocializmusait" a büszke Franciaország zúdította Európa népeire és a világra véres forradalmával, mint azonos fának mérgező gyümölcseit! Sajnos, az égi figyelmeztetések és ajánlott "gyógymódok" ellenére (hathatós bűnbánat nélkül) Európa  képtelennek látszik, hogy e súlyos kórból önmagát kigyógyítsa, különösen nem a Szabadság-Testvériség-Egyenlőség egyébként nemes hangzású de hazug szellemiségével! E jelszó, sem külön-külön, sem együtt nem jelenthet gyógyulást mindaddig, amíg nem az evangéliumi értelemben élik és valósítják meg a szabadságot, a testvériséget és az egyenlőséget! Miként is lehetne gyógyír a hazugság atyja által diktált jelmondat, hiszen épp ez a vírushordozó rákfene! A kontinens, vagy az egész világ egyetemes engesztelése kell ahhoz, hogy Franciaország (és az elfertőződött emberiség) megmeneküljön mindattól, ami a Csodásérem-, La Salette és Fatima próféciáiban elhangzott. Talán épp a magyar Szeretetláng, imára és engesztelésre felhívó többletkegyelme – erőt adó kegyelmi hatása – az, amely a "végső megoldást" kínálja! Ó jaj! Mi várható akkor, amikor úgy néz ki, hogy Szodoma és Gomorra vétke eltörpül a mai társadalmi bűnök mögött. Hisz' gondoljunk bele: a francia parlament 331 igen szavazattal 225 nem ellenében 2013. április 23-án véglegesen elfogadta a melegházasság engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot. – Még mielőtt valaki rákérdezne, hogy jó-jó "kényelmetlen kérdés", de mi az, ami annyira nagy bűn a "meleg viszonyban"? Nos az, hogy a Teremtés első rendelkezéseinek tagadásával, magát az Istent tagadja meg, hiszen "Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek, különleges részt adva nekik saját teremtő tevékenységéből és megáldotta őket: Legyetek termékenyek, szaporodjatok (vö Ter 1,27-28). Erre alapul a család, a szeretetben egyesült személyek közössége. Az Újszövetség fényében válik láthatóvá, hogy a család eredeti modelljét Isten szentháromságos misztériumában kell keresni". (II. János Pál pápa levele a Családokhoz; Szent István Társulat Budapest, 9-10)

  . (A képen két Vincés nővér Marie Anne és Vaillotet Odile kivégzésre kísérése.

Kérdés: – Ez a kegyetlenség a Szabadság, az Egyenlőség vagy a Testvériség szellemében történt-e?)

359. Fatimában a Szűzanya megmutatta a poklot a 3 kis pásztorgyermeknek. Lúcia így ír: „Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöknek iszonyatos alakjuk volt, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mi reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 'A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét'...”

360. „Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz és sokan mennek be rajta. De szűk a kapu s keskeny az út, mely az életre visz és biz' kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14): „Mivel pedig nem tudjuk sem a napot sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi éltünk egyetlen futamát, beléphessünk Vele az áldottak közé s ne kelljen az örök tűzre, a külső sötétségre távozni, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!” (LG 48) (vö. ÚK 1036)

361. Az előzőhöz hasonlót Dante ír az 'Isteni Színjátékban', ahol a pokol kapujára ez van írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (III. ének)

362. Szent Fausztina naplójából: „ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A 2. a szüntelen lelkiismeret furdalás. A 3. az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A 4. kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az 5. az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A 6. fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága. A 7. a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezen szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniok kell, hogy az örökkévalóságon át az általi érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! 

Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014 októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára ez a nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni. Ténylegesen azzal hívnak be több gonoszt az életükbe, AHOGYAN megünneplik ezt a napot!

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

350. Az Egyház a lelkek végső tisztulási helyét – mely különbözik a kárhozatétól –, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az erre vonatkozó tanítást főleg a Firenzei és Tridenti Zsinaton fogalmazták meg: Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az „sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. Ebből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg. (Nagy Szent Gergely) (vö. ÚK 1031)

351. Az öngyilkosoknak külön helyük van a tisztítótűzben. Szörnyű kínlódás és gyötrődés a részük, miközben félelmetes démonok kínozzák őket. E tortúrában mégis az a legrosszabb, hogy távol érzik magukat Istentől és látniuk kell földi hozzátartozóik lelkiismereti gyötrődését is. Az öngyilkosoknak addig kell ott maradniuk ameddig éltek volna a földön. Tettükkel kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok, melytől más "szegény lélek" mentes marad. (GPO)

352. A POKOL azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö. Róm. Kompend. 212)

353. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, tiszteletben tartva döntéseit, jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9) Tehát maga az ember az, aki önhatalmúlag, szándékosan zárja ki magát az Istennel való közösségből, ha halálának pillanatáig megátalkodva, halálos bűnben utasítja el Isten irgalmas szeretetét. (vö.. uo 213)

354. A purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulása tekintetében a búcsúk felbecsülhetetlen értékűek.

355. Jézus „olthatatlan tüzű” „gehennáról” beszél (Mt 5, 22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), mely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasítják a hitet és a megtérést, ahol a test és lélek együtt veszhet el. (Mt 10,28)

356. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezette az embert, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában. (Aranyszájú Szent János)

357. „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől.” (2Tessz 1,7-9)

358. Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!

Két és fél perces video-elmélkedés:

059) https://youtu.be/DBw-LBt5nSI

341. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)

342. A tisztítótűz a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.

343. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030)

344. Tévedésben él az, aki úgy véli, hogy valamiféle „jótét” semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: „Áldozat nélkül nincs üdvösség!”

345. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!

346. Az általános istentelenség hozza a világra a csapásokat és Isten büntetését! (Don Bosco)

347. Kinek az élet csak „könnyed játék”, annak a halál „nehéz küzdelem” leend!

348. Az 'emberiség' fogalma alatt nem csupán a ma élőket kell értenünk, hanem Egyházunk hármas létszintjét. A Küzdő- (a ma élők „zarándok egyháza”), a Szenvedő- (a tisztítóhelyen átmenetileg szenvedők) és a Megdicsőült egyház (az üdvözültek serege). A megdicsőültek adhatnak és közbenjárhatnak. A tisztítótűzben lévők nem tehetnek magukért semmit és rajtunk sem segíthetnek mindaddig, míg üdvösségre nem jutnak, ekkor azonban nem szűnnek meg közbenjárni azokért, akik segítették őket. A küzdő egyház adhat is (keresztényi kötelességünk) és kaphat is (nélkülözhetetlen szükségünk). A katekizmus így fogalmazza meg e kölcsönösséget: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti” (KK 958).

349. Fausztina: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek bár szívből imádkoztak, de ez nem segített nekik, csak mi tudunk rajtuk segíteni! A kérdésre, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik, egyöntetűen válaszolták, hogy az Isten utáni vágyódásuk az! Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. Ők a Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Mikor kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből, egy benső hangot hallottam: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel, hogy segítsek rajtuk.« (N 20)

329. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.

330. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)

331. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)

332. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.

333. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!

334. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.

335. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!

336. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö. ÚK 1026)

337. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)

338. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)

339. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.

340. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy elmész, hogy észre sem veszed!

317. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Liguori Szent Alfonz)

318. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)

319. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt!

320. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19.)

321. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Avilai Szent Teréz)

322. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).

323. Az elhunytak lelkei tisztán látják, hogy a temetésük napján valóban imádkozik-e értük valaki, vagy csak jelen vannak. A könnyek önmagukban semmit sem használnak!

324. Szentírási tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára: „Azért mutattak be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink ne nyújtanának vigasztalást az elhunytaknak?/.../ Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és ajánljuk föl imádságainkat értük!” (vö. ÚK 1032)

325. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mutatja majd nekünk szomorúan az Isten. (R. Plus SJ)

326. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad és csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett s emberségében elment a legvégsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig. (vö. ÜF 117)

327. Senkit sem láttam, aki halála óráján arra panaszkodott volna, hogy életében túl sok jót tett. (Don Bosco)

328. A mennyország – vagyis az üdvösség – az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a teljes boldogság állapota. Életközösség a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűzzel, az angyalokkal és a szentekkel (üdvözültekkel). (vö. ÚK 1024)

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztó mennyiségű páncélos volt szinte a felsimerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 fős tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MIG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános, dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülése után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért,  hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

304. Miben leszünk megítéltetve? Abban, hogy szabad akaratú döntéseinkkel, a szeretet gyakorlásával, milyen „gyümölcsöt teremtünk és hagytunk magunk után”. Vagyis, hogyan jeleskedtünk az érdemszerzésben, melynek egyedüli mérőfoka a szeretet! Áldozat nélkül nincs üdvösség, tehát 'véletlenül' nem lehet sem üdvözülni sem elkárhozni! Üdvösségünk egyedüli reménye és biztosítéka Jézus Krisztus megváltó áldozata, vagyis Isten Végtelen Irgalmassága!

305. Utolsó órádban egészen másképp ítéled meg az eltelt életed és nagyon bánod majd, hogy oly rest és tunya voltál. (Kempis I.23,21)

306. Hegyek elmúlnak, folyók kiszáradnak, de még a legkisebb tetteink súlya, értéke is örökre megmarad!

307. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)

308. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a külön ítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö. ÚK 1051)

309. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)

310. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)

311. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)

312. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!

313. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)

314. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!

315. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö. ÚK 1039)

316. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Kis Szent Teréz)

293. Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat az, aki életét már a halál szemszögéből irányítja. (Liguori Szent Alfonz)

294. Bárcsak többet gondolnának az emberek a halált követő ítéletre, ahol mindenről számot kell adniuk. (uo)

295. Vétkeid ésszerű magyarázatával az égben felsülsz!

296. A keresztény, aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést, és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház a haldokló keresztény fölött utoljára elmondja Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait, megjelöli utoljára a szent kenettel, megerősíti és megadja neki az útravalót, Krisztust, mint táplálékot a nagy útra, tbk. e szavakkal: „...Amikor ebből az életből kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. /.../ Lásd meg szemtől-szembe Megváltódat és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké. Amen.” (ÚK 1020)

297. A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására, vagy elutasítására (2Tim 1,9-10). Az Újszövetség többször állítja, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz, valamint az Újszövetség más szövegei beszélnek a lélek végső (esetenként különböző!) sorsáról. (vö. ÚK 1021)

298. Azt tapasztalod bár, hogy mindenki előtted hal meg, ám ne feledd, hogy te is valaki előtt vagy!

299. Mennyire készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire kevéssé készek a megítéltetésre.

300. Az Ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, s nem másra, mint amihez életükben vágyként kötődtek.

301. Miért nem fog mindenki üdvözülni? Azért mert nem mindenki akarja! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni! (Aranyszájú Szent János)

302. Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál, már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől!

303. Az ember akkor válik istentelenné, ha elméletileg és gyakorlatilag is elszakad a szeretet Istenétől. Egy szeretet és könyörület nélküli társadalom viszont, már a gyakorlatban elszakad a szeretet Istenétől, még annak előtte, hogy elméletben is megtagadná létezését. (vö ÜF 137)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, 

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! 

Légy te az első!

     A domonkosrendi Alan de Rupe a rózsafüzér terjesztésének és rózsafüzér társaságok alapításának szentelte életét. 1475. szeptember 8-án halt meg. Esküvel tett tanúságot amellett, hogy a Szent Szűz a következő fontos ígéreteket tette a rózsafüzérrel kapcsolatban.

1) Különös kegyelmet kapnak, akik állhatatosan szolgálnak nekem a rózsafüzér ima által.

2) Különleges oltalmamat és nagy kegyelmeket ígérek mindazoknak, akik áhitattal imádkozzák rózsafüzéremet.

3) A rózsafüzér erős védőpajzs a pokol ellen, távol tartja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.

4) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe.

5) Aki a rózsafüzér által rám hagyatkozik, nem vész el.

6) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, azt nem töri le a szerencsétlenség, nem tapasztalja meg Isten haragját, nem hal meg Szentségek nélkül, ha bűnös megtér és méltóvá válik az örök életre.

7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.

8) Akik rózsafüzéremet imádkozzák, életükben és halálukban a kegyelem bőségében és világosságában élnek! Életükben és halálukban részesülnek a szentek érdemeiből!

9) Mindennap kiszabadítok a tisztítóhelyről olyan lelkeket, akik rendszeresen imádkozták a rózsafüzért.

10) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben, különleges dicsőséget fognak élvezni.

11) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.

12) Rózsafüzérem terjesztőit. minden szükségükben megsegítem.

13) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér társaságok tagjai életükben és halálukban testvérüknek tudhatják az ég minden lakóját.

14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.

15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.

283. Az élet nem más, mint az érdemszerzés és a felkészülés behatárolt ideje. (Tragikus, ha ezen ismerettel csupán halálunk után szembesülünk!)

284. A halál a bűn következménye. Az Egyház Tanítóhivatala mint a Szentírás és a Szenthagyomány állításainak hiteles magyarázója tanítja, hogy a halál az ember bűne miatt lépett a világba. Jóllehet az embernek halandó természete van, a Teremtő nem halálra szánta. Így a halál ellentmond Isten, a Teremtő tervének. Úgy vonult be a világba, mint a bűn következménye. „A testi halált az ember nem ismerte volna meg, ha nem vétkezik”, így tehát a halál az ember „utolsó ellensége” (1Kor 15,26), akit le kell győzni. (ÚK 1008)

285. A halál sietve jő, igyekezzünk mi is, hogy készen legyünk a számadással. (Liguori Szent Alfonz)

286. Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis) (ÚK 1014)

287. Rosszul gondolkoznak azok, akikben nincs meg az istenhit, mert az élet csodájából, a lét teljességéből nem ismernek meg semmit! A földi élet – az érdemszerzés helye – az egyetlen alkalom mindenkinek, hogy munkálkodjon saját üdvösségén és Megváltó Krisztusunk által elnyerhesse az örök életet!

288. A halál félelmes annak, aki nem ismeri az életet.

289. A halál csak azokat ijeszti meg, akik életükben nem gondoltak a halálra. (Liguori Szent Alfonz)

290. Ne törekedjetek a halálba életetek elhibázott útján, ne siettessétek romlásotokat kezetek tetteivel! (Bölcs 1,12)

291. „Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá”. A testi halál bizonyos értelemben természetes, ám a hit szemében a „bűn zsoldja” (Róm 6,23). Azok számára viszont, akik Krisztus kegyelmében halnak meg, a halál részesedés az Úr halálában, hogy föltámadásában is részesülhessenek. (ÚK 1006)

292. A Betegek Szentsége, vagy régies nevén „Utolsó Kenet”, nem feltétlen az utolsó segítség a korban-, egészségben rászorulónak. „E szentség a Szentlélek ajándéka, a megerősítés kegyelme és a lélek békéje, ereje azon nehézségek legyőzésére, melyek a súlyos betegséggel vagy az öregséggel járnak együtt. Megújítja az Istenbe vetett hitet, bizalmat és erőt ad a Gonosz kísértéseivel, nevezetesen a kétségbeesés és a halálfélelem kísértésével szemben.” (vö. ÚK 1520) Vannak akik évente felveszik, vannak akik meggyógyulnak tőle és vannak akiknek már valóban útravaló!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

269. Csak egyszer halhatunk meg, ha ezt elhibázzuk, örökre elhibáztuk! (Liguori Szent Alfonz)

270. Aki hisz a reinkarnációban, az vallási kérdésekben tájékozatlan, butaságában elárulja és elutasítja Krisztus tanítását: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson!” (Kol 2,8)

271. A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!

272. Az ifjúság elmúlik; az álmok elenyésznek, a vonzalmak lecsillapodnak vagy elfajulnak. A jövőben egy van ami biztos: a halál, mely elkerülhetetlen!

273. Amint egykor az anyakönyvbe bevezették nevedet, akként lesz bevezetve majdan az elhunytak anyakönyvébe is. (Liguori Szent Alfonz nyom.)

274. A Szentírásból tudjuk, hogy a halál a bűn következménye (Róm 5,12). Amit az ember nem ismert volna meg, ha nem vétkezik! „Mert a halált nem Isten alkotta, Ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13); „a sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok meg is tapasztalják”. (Bölcs 2,24) Krisztus azonban, halálával számunkra is legyőzte a halált! (vö. GS 18)

275. A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik!

276. Akik az Úrban halnak meg (Jel 14,13), azokon „nem vesz erőt a második halál” (Jel 2,11). Mert nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az Ő halálára keresztelkedtünk meg, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk. (Róm 6,3)

277. Azokat, akik az Úrban halnak meg, a Jelenések könyve boldogoknak nevezi, 'mert tetteik elkísérik őket'. (Jel 14,13)

278. Életed bűnbánó átértékelésre vár, hisz' arcod bőre alatt már tapinthatóan vigyorog a halál!

279. Ó esztelen, miért ígérgetsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen napod se biztos! (Kempis I.23,37)

280. Krisztus miatt a keresztény halálnak pozitív értelme van. „Az életem Krisztus, a halál nekem nyereség” (Fil 1,21). „Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, élni is fogunk vele együtt” (2Tim 2,11). A keresztségben már az örök élet várományosaivá váltunk, tehát már szentségileg „meghaltunk Krisztussal”. E tényt csak befejezi testi halálunk és véglegessé válik beiktatásunk Krisztusba, az Ő megváltása által. (vö. ÚK 1010)

281. A halotti gyertya világánál árnyékba borul a világ minden nagysága. (Liguori Szent Alfonz)

282. Nincs biztosabb a halálnál, de bizonytalanabb sincs a halál órájánál! (uo)

AZ IMÁDSÁG CSÖKKENÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI https://youtu.be/h3JSe8Uf77k

     Az ötvenhatos hősökről legtöbbször a pesti srácok jutnak eszünkbe, akik fegyverrel a kézben harcoltak a világ legerősebb hadserege ellen. Nem véletlenül választotta a Time 1956-ban az Év emberének a magyar szabadságharcost, de ha jobban megnézzük az amerikai hírmagazin akkori címlapját, az elszánt tekintetű, lobogó hajú, bekötözött bal kezével dobtáras géppisztoly csövét tartó fiatal férfi mögött egy lány arcát is látjuk.

A kép arra emlékeztet, amit egyébként nem túl gyakran emlegetünk, hogy a pesti srácok mellett bizony jó néhány lány, fiatal asszony is küzdött a barikádokon a szovjet megszállók ellen. Köztük az akkor tizenkilenc éves Wittner Mária, aki október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, és november 4-i megsebesüléséig végig ott volt velük a Corvin köztől a Vajdahunyad és a Tűzoltó utcáig.

„Az az érdekes, hogy nem volt bennünk semmi félelem. Valahogy nem gondoltunk arra, hogy meg is lehet halni, el is találhat egy golyó. Egyszerűen lelkesek voltunk, úgy éreztük, hogy minden ember, aki változást akar, annak tényleg ott a helye a barikádon.” Így emlékezett vissza azokra a napokra, s az egészben az a legcsodálatosabb, hogy ezt természetesnek, evidensnek tartotta. Akkor és később is, élete végéig.

Ahogy régi barátja, Krassó György 1991. márciusi búcsúztatásakor mondta: „Félretoltak, de elfeledtetni a harcodat, azt a szellemet, amiért küzdöttél ’56-ban és azóta mindvégig következetesen, ezt nem feledhetjük el soha. Te most elmész, de egyet ígérhetek, és itt esküszöm, hogy soha azt, amiért harcoltál és amiért küzdöttél, fel nem adjuk.”

Wittner Mária küldetése az volt, hogy túlélje súlyos sebesülését, kibírja a halálos ítélet megváltoztatása után a tizenhárom év börtönt, majd elviselje a szabadulása utáni kitaszítottságot, megaláztatást, sok szenvedést, nélkülözést a Kádár-rezsimben. Meg kellett érnie az 1989–90-es változást, hogy hiteles tanúként immár szabadon képviselje, hirdesse az igazságot, s harcoljon az 1956 emlékét elhomályosító, lekicsinylő vagy meghamisító, nemegyszer rágalmazó régi és új baloldali hazugságok ellen.

„Ha mi, az élők nem tesszük helyre a hazugságokat és nem védjük meg az ártatlanok becsületét, akkor más nem fogja megtenni helyettünk. Én azért maradtam életben, hogy ne hallgassak” – mondta a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából egy bécsi pódiumbeszélgetésen.

Ahogy múlik az idő, óhatatlanul egyre kevesebb élő résztvevője, tanúja marad a dicsőséges ötvenhatos eseményeknek. És egyre kevesebben vannak Nyugaton, akik még ismerik és értik, mire utalt Albert Camus, amikor úgy fogalmazott: a magyar munkások és értelmiségiek „királyi örökséget” hagytak Európára: a szabadságot.

Nekünk, mai magyaroknak kötelességünk emlékezni és emlékeztetni őseink dicső tetteire s rendületlen hűségére. Ha megőrizzük és továbbadjuk az újabb nemzedékeknek a hős pesti srácok és lányok emlékezetét, s szívünkbe, elménkbe véssük a hitéhez és hazájához mindhalálig hű Wittner Mária példamutató életének üzenetét, akkor Széchenyivel szólva mi is hihetjük, hogy Magyarország nemcsak volt, de lesz is.

Forrás:Magyar Nemzet, borítókép: Wittner Mária (Fotó: MTI/ Soós Lajos)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

254. Száz emberből csupán egy valósítja meg önmagát, és használja ki képességeit teljes egészében. A sokaság anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja az életenergiáinak, csak 10%-át látja a világ szépségeinek és érzésviláguknak is csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)

255. Ha behatolunk Jézus megváltói szeretetének titkába, akaratlanul is követjük őt megváltó munkájában. Jézus minden embert szeret, még a legelvetemültebb bűnöst is. – Ezt azonban észre kell vennünk!

256. Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb sincs az időnél! (Liguori Szent Alfonz)

257. A haldokló számára az egész élet egyetlen pillanatnak tűnik. (uo)

258. Az Úr nem azt kéri tőled, hogy készülj a halálra, hanem azt, hogy légy készen! (uo)

259. Az életben legfontosabb négy érték: a szeretet, a hit, az idő és a józan emberi ész!

260. Aki – bármily bűnében – jogot formál a rosszban való megmaradáshoz, s a rosszat jónak nevezi, az elveti a megváltást!

261. Földi életünk csak korlátozott ideig tart, mely az érdemszerzés sürgető lehetőségeit kínálja számunkra! Ezalatt küzdünk, változunk, öregszünk és más földi élőlényhez hasonlóan, meghalunk. Az ember esetében ezt a különítélet követi. Lelkünk ezt követően vagy a mennybe vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

262. Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Hajdani elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! Egyetlen esélyünk van tehát: földi életünk!

263. Isten a te kérésed és beleegyezésed nélkül váltott meg, ám nem fog üdvözíteni a te kérésed és beleegyezésed nélkül! (Szent Ágoston)

264. Az élet nem más, mint utazás a halál felé.(Seneca)

265. Az ember számára rendelkezés, hogy egyszer haljon meg és utána ítéletben legyen része. (Zsid 9,27)

266. Egyetlen földi életünk végeztével, további földi életekre nem térünk vissza többé! (vö LG 48; vö ÚK 1013)

267. A halál az ember földi zarándokútjának vége. Isten minden embernek felajánlja élete során – kegyelme és irgalma révén –, hogy döntsön végső sorsáról.

268. A Krisztus iránti szeretet megszabadít a halálfélelemtől. Ha ugyanis Krisztus az élet, akkor a halál nyereség. (ÜF 123)

Részt kell vállalnunk a lélekmentésben és ehhez segítséget is kínál a Szűzanya!

     Dr. Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: "A ,,győzelem'' szó nem költői fordulat, nem egy korszak lezárását, hanem egy harc -- nyilván a sátán elleni harc (ellenségeskedés) -- eredményes befejezését, a sátán végső megszégyenülését jelenti. A fatimai események sorozata sok egyéb kérdésben is fontos határkőt jelent a Mária-korszakban. Itt a teljesség kedvéért egyetlen, de meghatározóan fontos kijelentést idézünk Mária szavaiból: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' A Mária-jelenések során Fatimában fogalmazódik meg világosan és egyértelműen a Szent Szűz akarata: legyünk segítségére. A lelkek megmentésében vegyenek részt, és fogjanak össze a szavára figyelő emberek."

Nem kell sem pszichológusnak, sem szociológusnak lenni annak megállapításához, hogy az emberiség lelkileg sokkal rosszabb állapotban van, mint valaha. Ha egy nagy "összefogásra" várunk az imádságban és engesztelésben, akkor valami mindent átható többlet kegyelemre van szükségünk Istentől! Ki is mondom, hogy ez Mária Szívének bűnt felperzselő Szeretetlángja, mely elősegítheti a Szűzanya fatimai kéréseinek egyetemleges teljesítését!! Ennek a kegyelmi hatásnak a kiáradásáért pedig imádkoznunk kell: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre". Amen!

Még mire várunk?

(Források a II. részben!) (Vége!)

Imádkozzunk Édes Magyar Hazánkért!

"Politikai erők" kíméletlen szorításában!

     Szent II. János Pál pápa nagyon is megértette a fatimai üzenet lényegét, mégis ahhoz, hogy a tényleges felajánlást megvalósíthassa, el kellett szenvednie az 1981. május 13-i merényletet!

Hálaadásként 1982. május 13-án Fatimába zarándokolt, ahol megtette a felajánlást, de Oroszország külön megemlítése nélkül!

Végül 1984-ben II. János Pál felkérte a világ püspökeit, hogy március 25-én vele egy időben tegyék meg a világ és Oroszország felajánlását. A Szentatya a Rómába hozatott Fatimai szobor előtt megtette a felajánlás, jóllehet Oroszország említését diplomáciai okokból nem a mikrofonba tette!

Mi fűzhető ehhez még hozzá?

Nos, amikor a Szűzanya szomorúan említette azt, hogy az általa kért felajánlást nem fogják időben teljesíteni, mindig hozzáfűzte Nagy Ígéretét: ,,a végén Szeplőtelen Szívem fog győzedelmeskedni.''

Raymond Burke bíboros és a fatima-szakértő Michel de la Sainte Trinité szerzetes egyetértettek abban, hogy a Szeplőtelen Szív megígért diadala elsősorban „a hit győzelmére vonatkozik, amely véget vet a hitehagyás idejének, és az egyház pásztorai hiányosságainak”.

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

241. Szent Fausztina révén kéri tőlünk Jézus: „Délután három órakor könyörögj irgalmamért, főleg a bűnösök részére. Merülj el, ha csak rövid időre is, szenvedéseimben, főleg elhagyatottságomban halálom óráján. Ez a nagy irgalom órája a világ számára. Ebben az órában nem tagadok meg semmit a lelkektől, akik szenvedéseimre hivatkozva kérnek Tőlem valamit.” ((Fausztina Napló N 1320)

242. Az az idő, melyet nem Isten szolgálatára fordítunk, elveszett idő. (Liguori Szent Alfonz)

243. Az idő végtelen értékű kincs; hiszen bármely pillanatban a kegyelem és a dicsőség kincseit szerezhetjük meg vele. (uo)

244. Jézus Szent Vére irgalomért könyörög számunkra, oly hangosan, hogy túlharsogja bűneink zaját. (uo)

245. Ami az idővel véget ér, meg sem érdemli, hogy nagynak neveztessék. (uo)

246. Ha a földön boldog akarsz lenni, figyelj az égre!

247. Ne tékozold el életed idejét, mert Isten egyetlen pillanatot sem adott hiába! (Tersteegen)

248. Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást. (Blaise Pascal)

249. Azok, akik tudatosan és önként az igazság pártjára állnak, fáradoznak a hitben és az imádságban, harcolnak a bűn és a saját önzőségük ellen, azok nyitottá válnak a Szentlélek működésére, aki kiterjeszti bennük a szabadságot és képessé válnak a szeretetre. Ezzel szemben minden bűn, a jó elmulasztása és az önzőség, eltorzítja az emberséget, elzárják magukat Istentől, és képtelenné válnak a szeretetre.

250. A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó és beszűkült látásmód valójában gúzsba köt, egy helyben topogunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző szomorúságának. Alapvető szemléletváltást csak úgy érhetünk el, ha megpróbáljuk Isten "szemén" keresztül látni az életünket és a világot!

251. A megtérésre való hajlandóság hiánya és a bűnben való megátalkodottság annyira tönkreteszi az embert, hogy teljesen önzővé válik, meggyűlöli a szeretetet és az igazság világosságát, s azáltal fog „szeretni”, hogy utálja hívő embertársait, környezetének pedig árt!

252. Ne felejtsd el soha: nincsen visszatérés /az elhunyt számára/. (Sir 38,21)

253. A szeretet elégtétele, ha szüntelenül és áldozatot nem kímélve kívánjuk szívünk megtisztulását.

     Amikor a Boldogságos Szűz anyai hivatását gyakorolja velünk, Fiának testvéreivel és társörököseivel szemben, Isten örök és egyetemes üdvözítői tervén munkálkodik, vagyis evangelizál, tehát lényegbevágó az igehirdetésben. A Szent Szűz evangelizációs tevékenységének egyik legfontosabb célja ugyanis az Egyház lelki újjászületése. A feladat világméretű és történelmi léptékű!

Ha sokak figyelmen kívül próbálják is hagyni az Egyház Anyját, Szűz Mária bolygónkat átfogó munkája mégis napról-napra erősödik, és egyre világosabban kirajzolódnak a kontúrok is. A Szűzanya arra biztat, hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja az ő szavát és válaszolni kíván felhívására, ajánlja fel magát Szeplőtelen Szívének. Ez az önfelajánlás a Szent Szűz ígérete szerint sok védelemmel és kegyelemmel jár.

Szem előtt kell tartania mindenkinek hogy az Anyaszentegyház a Szent Szüzet nem csak mintaképnek tekinti, de a Szentlélek ihletésére az Egyház szerető szívű Anyjaként tiszteli. Tehát követnünk kell őt e Legszentebb Misztériumhoz való viszonyában, elfogadva anyai kérését: „Tegyétek meg, amit mond” (Jn 2,5) és ezzel Jézus parancsára hívja fel figyelmünket: „Ez az én Testem, mely értetek adatik (...) ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19).

Nem kétséges tehát, hogy az Egyház Anyja okkal fejezi ki aggodalmát garabandáli üzenetében: „Egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentségnek”!

(folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

Ó Eucharisztia Anyja könyörögj érettünk, hogy szentségi gesztusaink

méltóbbak legyenek Isteni Fiad dicsőítésében! Amen.

Harcban áll a világ!

     Hogy kik tudták befolyásolni Rómát, hogy António Mendes Belo bíborosnak új pozíciót adjanak? Nos Portugália újkori történelmének legsötétebb korszakát élte, 1910-től ugyanis szabadkőműves irányítás alatt volt az ország, és az Istenanya ebben a bontakozó ateisztikus érában jelent meg egy poros kis tanyavilágban, a Cova da Iriában. Tehát nem volt kétséges akkor sem és ma sem az, hogy történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia.

1946. július 15-én Lúcia nővér egy interjúban ezt mondta William Thomas Walsh írónak: "A Szűzanya azt akarja, hogy a Szentatya és az összes püspök egy különleges szertartás keretében ajánlják fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének. Ha ez a felajánlás megtörténik, a Boldogságos Szűz megtéríti Oroszországot, és béke köszön a világra. Ellenkező esetben Oroszország továbbra is terjeszti tévtanait az egész világon."

1952. májusában a Boldogságos Szűz azt mondta Lúciának: "Tudasd a Szentatyával, hogy továbbra is várom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek. Enélkül  Oroszország nem fog megtérni, és a világ nem lel békére."

Szent János Pál pápa tisztában volt a fatimai üzenet és a felajánlás jelentőségével, és ez ki is tűnt egy 1981-ben a Santa Maria Maggiore-bazilikában tartott beszédéből: "A fölajánlás minden időkre szól, és átölel minden embert, népet és nemzetet, legyőz minden rosszat, amit a sötétség szelleme lobbant fel az emberi szívben és a történelemben, és sajnos ténylegesen föl is lobbantott a mi korunkban."

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

228. Az ember test és lélek! Bizony balga dolog, ha az egyiket untalan ápoljuk, miközben a másik mocskos!

229. Minél gyakrabban járulsz kellő előkészülettel és lelkülettel a Bűnbocsánat Szentségéhez, annál tisztább lesz a lelked, és annál nagyobb lesz esélyed az üdvösségre. Mert „boldogok, akik megmossák ruháikat a Bárány vérében” (Jel 22,14). Ahol nincs bűnismeret, ott bűnbánat sincs! A kevélyek, sajnos így gondolkodnak: „nem raboltam, nem gyilkoltam, sem nem gyújtogattam, egyébre pedig nem is emlékszem!”(?).

230. Pőrén születtél, pőrén távozol!

231. Csupa kisdolog az élet; amilyen a szívdobbanás, lelkiébredés, napi foglalkozás, mosoly, szeretet, segítés. Csak Isten nagy, minden egyéb kicsiny! (Prohászka)

232. A bűnök valamennyi gonoszsága abban áll, ha azt akarjuk, amit Isten nem akar! (Liguori Szent Alfonz)

233. Helytelenül nevezzük a bocsánatos bűnt kis bűnnek; mert hogyan is lehetne bármely bűnünk kicsi, ha a végtelen fölségű Istent bántottuk meg vele?! (uo)

234. A Bűnbocsánat Szentsége, nem a következményeket tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket!

235. Mi azonban vizsgáljuk meg lelkiismeretünket Isten előtt; hogy vétettünk-e gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással Isten és az Anyaszentegyház parancsolatai ellen? Megbotránkoztattunk-e másokat rossz példával, vétettünk-e a szeretet vagy állapotbeli kötelességeink ellen? És ha valamit nem tudunk tisztázni magunkban, beszéljük ezt meg a gyóntató pappal, aki abban a helyzetben Istent képviseli!

236. Az ember, élete során sok testi-lelki veszélynek van kitéve. Ma még virulsz egészségben, de holnapra már ravatalon lehetsz! Ezért gyakran indítsd fel magadban a tökéletes bánatot, s mondd el a 'gyónás utáni' bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem és a bűnt kerülöm. Amen.

237. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (Liguori Szent Alfonz)

238. Isten irgalma végtelen; – végtelen irgalmasságának tökéletes tanújele Jézus Krisztus – akinek irgalma nem határtalan! (uo)

239. A „szentek közössége” miatt az Egyház Isten irgalmába ajánlja az elhunytakat, s közbenjárást ajánl föl értük, leginkább a szent Eucharisztikus Áldozatot.(ÚK 1055)

240. Ha a lélek már oszló hulla lenne, s emberi értelemben képtelen az újjáéledésre, ha már minden el volna is veszve, nem így az Istennél! Az irgalmasság csodája teljesen életre kelti a lelket! (Fausztina Napló N 1448)

     Tehát Jézus határozott feladattal bízta meg Édesanyját, amikor nekünk adta őt ,,Íme te fiad”, hogy segítsen az evangéliumi úton maradnunk, ahogy Montforti Grignon Szent Lajos is tanítja: „Márián keresztül ajánlatos Jézushoz mennünk, mert Ő a titokzatos csatorna, melyen keresztül szelíden és bőségesen árad az Isteni irgalmasság”! (vö. TMT 24.) És bizony megrendítő ez az isteni elgondolás, hiszen a Szent Szűz édesanyai szívvel harcol valamennyiünkért a sátán ellen, édesanya módjára őrködik felettünk, és jár közben értünk Isten trónusa előtt.

Történelmi méretű küzdelem folyik ugyanis külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Égi Édesanyánk mindenkor segítségünkre van, hogy Isten akaratából és erejéből a kiesdett kegyelmi eszközeivel oltalmazzon örök életünkért vívott küzdelmünkben. Ezért kéri, hogy teljeítsük fatimai kéréseit, az első-szombatokat, az egesztelést és a napi rózsafüzért!

Azok a teológusok, akik azt mondják, hogy „közvetlenül” Jézushoz kell imádkoznunk, nem értik Mária üdvtörténeti szerepét. Tehát nem akadályként kell érteni Máriát Krisztus és köztünk, hiszen Ő az a Szűz ‒ aki méhében hordozta a Megváltót ‒, miáltal nem csak fizikailag volt egy Isteni Fiával, de részese lett Krisztus titkainak is. A közvetítés fogalma egyébként máshol is megtalálható a keresztény életben, ilyen példásul a papság szerepe, amelyben a pap a közvetítő szerepet tölt be a hívek és Krisztus között. (Folyt.) (Források az első részben!) Előző rész

210. A bűn mindennek a megrontója!

211. Az égbekiáltó bűnök: 1. Szándékos gyilkosság (Káin). 2. Természetellenes testi bűn (Szodoma). 3. A szegények, özvegyek s árvák nyomorgatása. 4. A szolgák, munkások bérének visszatartása vagy megrövidítése.

212. A lelket két hajlam képes elsötétíteni: a jóra való restség és a rosszra való készség.

213. A bűn olyan a szívben, mint terebélyes bálvány az oltáron. (Liguori Szent Alfonz)

214. Legyen bármely szentnél nagyobb az érdemed, egyetlen halálos bűnnel semmivé válhat! (uo)

215. Ó Jézusom, nem merném a bocsánatodat kérni, ha nem tudnám, csak azért adtad az életedet, hogy nekem megbocsáthass! (uo)

216. Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős lelki alkatának a kialakulásáért! (Arisztotelész)

217. Szívedbe zárhatsz ezernyi semmiséget, azt is hiheted, hogy megtelt. Pedig szíved mindaddig üres marad, míg be nem tölti a Végtelen!

218. A kínos tévedések négy fokozata: 1) Amikor kigondoljuk. 2) Amikor cselekménnyé váltjuk. 3) Amikor a felelősséget megpróbáljuk áthárítani. 4) Amikor legszívesebben meg nem történtté tennénk az egészet.

219. Jézus engedelmessége a halál átkát áldássá változtatta. (ÚK 1009)

220. Tökéletlen jóságunk a tökéletes jó után kiált. Kicsinységünk a Mindenhatót kívánja. Miként véges létünk a végtelenre, úgy emberségünk az isteni létre vágyakozik.

221. Ha a kísértésekben mindig Isten segítségét kérnénk, sohase vétkeznénk. (Liguori Szent Alfonz)

222. A bűnbánónak Isten megígérte a megbocsátást, de azt nem, hogy megéri a holnapot! (uo)

223. Jézus szeretete nem elégedett meg azzal, hogy minden emberért emberré lett, szenvedett s meghalt. Szeretete módot talált arra is, hogy mindegyikünknek külön-külön egészen odaadja magát; ezért alapította a Legméltóságosabb Oltáriszentséget. (uo)

224. Az Üdvözítő azért szenvedett annyit, mert utolsó leheletéig a mi bűneinket tartotta szem előtt! (uo)

225. Hogy megérthessük, milyen rossz a bűn, fel kellene fognunk, hogy kit bántottunk meg vele! (uo)

226. A bűn világuralmát építő sátán legnagyobb bravúrja, hogy megpróbálja elhitetni; hogy nem is létezik!

227. A gyóntatónak hatalmat adott Isten a megbocsátásra, nem hétszer, de hetvenszer hétszer! (Don Bosco)

Kedves Testvérek!

A 2018. január 25-i első alkalom után az akkor jelenlevő testvérekkel úgy határoztunk, hogy február 15-től kezdődően minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától  közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért.

A közös imádságok minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 2026-ban is folytatódnak, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

2026. október 22. csütörtök  20.00  

Regnum-kereszt

További tervezett időpontok 2026-ban:

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: 

www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető bárkinek.

Szeretettel várunk mindenkit!

Az "áthelyezgetéseknek" gyakran súlyos következményei is lehetnek!

     Manuel Marques Ferreira fatimai plébános igen tartózkodóan állt a három kisgyermekkel történtekhez. Ez önmagában helyes álláspont, ámde annyit megtehetett volna a "képtelen ügyben", hogy elmegy az "állítólagos" jelenési helyre, megfigyelni a körülményeket! Végül október 13-án ő is jelen volt a hetvenezer ember közt, és a Napcsoda őt is meggyőzte! Elkezdte tehát azt a kivizsgálást,melyet már egy-két hónappal előtte elkezdhetett volna.

Nos, a fatimai plébános alapos munkába fogott, magához hívatta a gyermekeket szüleikkel együtt, valamint a főbb tanúkat és a vallomásukat írásba foglalta. Feladatát oly lelkiismeretesen végezte, hogy dokumentumát csak 18 hónappal később (!), 1919. április 28-án adta át megbízott főpásztorának, António Mendes Belo bíborosnak ( †1929).

Tudnunk kell, hogy a lieriai egyházmegyét ‒ ahová a fatimai tanyavilág tartozott ‒, a Szentszék 1882-ben megszüntette és csak 1918-ban alapították újra. Ez idő alatt António Mendes Belo bíboros volt megbízva a hajdani egyházmegye felügyeletével. Így ő már alaposan ismerte a fatimai eseményeket, ám az Egyház ellenségeinek sikerült elmozdíttatniuk a Lisszaboni egyházmegye éléről és ezért tudományos pályára került. És persze, mire Róma kinevezte az új apostoli kormányzót, idő telt el, ráadásul az új püspök nem fogadta el az addigi vizsgálati anyagokat, hanem teljesen új és részletes jelentést kért az egész fatimai történésről!

Manuel Marques Ferreira fatimai plébános tehát, ha akár fél évvel korábban adta volna be a dokumentumait, akkor talán nem itt tartana a világ! Most azonban a jó plébános, kezdhette elölről az egészet!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Alul a régi fatimai plébánia ma.

Előző rész

Felhasznált források: Lumen Gentium zsinati konstitúció

Antalóczi Lajos prelátus: Jelenések, üzentek és a jövő – Eger 2000.

A második vatikáni zsinat megfogalmazta Mária üdvtörténeti szerepét. Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért tiszteljük őt mint Istenszülőt.'' Édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). ,,Máriának ez az anyasága szüntelenül megmarad az angyali üdvözlet ,,igenjétől” kezdve a kereszt alatt is, egészen az összes választott örök boldogságának beteljesedéséig. Anyai szeretetével gondoskodik Fia testvéreiről, akik még zarándokok, s veszedelmek és szorongatások között forognak, míg el nem érkeznek a boldog hazába. Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek.” (vö LG 60-62)

Az anyai hivatás lényege az életadás. Az életadás azonban nem csupán gyermek világrahozatalát jelenti, hanem az életre való felkészítést és az élet védelmét akár harc árán is. Az anya Istentől beléje oltott szeretettel, odaadással gondozza, tanítja és védelmezi övéit. Mária ugyanezt teszi értünk, gyermekeiért.

A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben, hogy az emberek élete az örök boldogságban teljessé váljék.

(folyt.)

     Október 19-én emlékezik az Egyház Alkantarai Szent Péterre (1499-1562).

A XVI. században, amikor Európában a reformáció hatására sok szerzetes elhagyta a kolostorokat, Spanyolországban egy ellenkező irányú reform valósult meg. Loyolai Szent Ignác rendalapítással, Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János a karmelita-, Alkantarai Szent Péter pedig a ferences rend belső reformjával adott lendületet a Katolikus Egyháznak.

A Szent Szűz kérései egyszerűek, mégsem értették meg!

     XI. Piusz utódja, az 1939-ben megválasztott XII. Piusz lett, aki gyermekkorától kezdve a Szűzanya áhítatos tisztelője volt és egészen különös módon kötődött Fatimához, sőt a Szeplőtelen pápájának nevezték. Püspökké szentelése is május 13-án történt XV. Benedek pápa részéről.

Lúcia nővér, gyóntatóján keresztól még 1940-ben írt XII. Piusz pápának, kérve a világ és Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének.

És bár a fatimai jelenésekre 1940-ben XII. Piusz adta meg a pápai jóváhagyást, az elkésett felajánlással még ő is várt két évet! Végül 1942-ben kétszer is ‒ október 31-én és december 8-án ‒ felajánlotta a világot a Szeplőtelen Szívnek, ámde nemcsak Oroszország külön megemlítése nélkül tette meg, de még a világ összes püspökeinek hiányában is! Ennek ellenére kétségkívül a háború sorsa megfordult, mely persze meg se indult volna, ha legalább 1937. előtt teljesítik a Szeplőtelen Szív kérését! Ennek a súlyos késedelmességnek az eredménye pedig a negyvenéves bolsevizmus és annak minden, máig ható következménye... ‒ Tíz-húsz év volt rá!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

201. Önmagad ítéled el, ha vétkezel! (Liguori Szent Alfonz)

202. A Szentírás arra tanít, hogy erősen ellene kell állni az ördögnek (vö. 1Pét 5,8), sőt szembe kell vele szállni és meg kell futamítani (vö. Ef 6,12). Ezek a szentírási helyek világossá teszik, hogy a sátáni erő oly mértékben képes az ember életét, sorsát és történelmét befolyásolni, amilyen mértékben azt megengedi neki. Amikor az ember nem tartja be Isten parancsait és a bűn útját járja, egész sorsának alakításában teret enged az erőszakos sátáni tevékenységnek. Az emberi akarat az ördög hatalma alá kerülhet, eszközként szolgálva istenellenes művének építését. Ez a sátáni tevékenység tetten érhető a magánszférától a világpolitika alakításáig mindenütt. (vö. JÜ 27)

203. A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat így nyilatkozott: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és az Úr tanítása szerint az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie is kell, hogy kitartson a jóban...” (GS 37)

204. Szabados életed valójában az ördögnek kínál szabad teret életed felett.

205. A sátán általános módszerei közé tartozik a kísértés, az ördögi zaklatás, a megkötözöttség és a megszállottság. Ezen veszélyekkel minden embernek számolnia kell, és meg kell vívnia a harcot nap mint nap. E harchoz ad erőt és biztos győzelmet a szentségi élet! (vö. JÜ 28)

206. A sátáni megszállottságban elkövetett tetteket nem lehet a racionális tudomány logikájával értékelni, mivel nem evilági indíttatásokról, erőről és hatékonyságról van szó. A megszállott ember annyiban felelős a tetteiért, amennyiben lelki irányultságával bűnös cselekedeteivel, óvatlanul, vagy számító szándékosságával megnyitotta magát (benső lelkületét) annak a személyes valóságnak, aki az ember megátalkodott ellensége, és aki ellen kifejezett küzdelemre szólít fel és figyelmeztet az Evangélium (Ef 4,27; 6,19). (Szerk.)

207. A sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni. Világuralomra tör a szervezetek és médiák felett, melyek az emberek életterét, „világát” képezik és meghatározzák. Kozmikus harc folyik minden egyes lélekért, minden pillanatban, minden órában, a csábítás és megtévesztés minden eszközével; a tét pedig az örök élet boldogsága!

208. Az áteredő bűn következményeként az embernek vállalnia kell a testi halált, „melyet /.../ nem ismert volna meg, ha nem vétkezik”. (ÚK 1018)

209. A bűn személyes cselekedet, de felelősséggel tartozunk a mások által elkövetett bűnökért is, amikor rossz példát adtunk, mutattunk:                     1) közvetlenül és szándékosan; 2) parancsolva, dicsérve tanácsolva, vagy jóváhagyva; 3) palástolva vagy meg nem akadályozva (kötelesség mulasztás); 4) pártolva azokat, akik elkövetik a bűnt (pl. pártszavazatunkkal). (vö. ÚK 1868)

A kérést, mely még ha nem lenne hiteles, akkor is teljesíteni kéne!

     1941. október 17-én Valença-ban Lúciát kihallgatta dr. José Galamba de Oliveira püspök, újságíró és történész. Ezt kérdezte:

‒ Kedves nővér, amikor Ön azt mondta, hogy a vezeklést csak részben teljesítették az emberek, akkor magától beszélt vagy kinyilatkoztatás alapján?

‒ Úgy gondolom, főtisztelendő Püspök úr, hogy ilyen esetben semmit nem mondok vagy írok, ami csak tőlem származik. Istennek köszönetet kell mondanom az isteni Lélek segítségéért, mert érzem, hogy Ő sugallja, mit írjak vagy mondjak. Ha néha képzelőerőm vagy értelmem akar valamit sugallni, rögtön érzem, hogy itt hiányzik az isteni kenet, és kivetem addig, amíg lelkem legmélyén nem érzem, hogy Isten mit akar ehelyett mondani. De miért mondom el mindezt? Nem tudom, Isten tudja. Ő sugallta Nagyméltóságodnak, hogy mindent elmondasson velem; mert tudatosan semmit sem titkolok el.

Érdekes, hogy míg a Szűzanya és az Úr kéréseit évtizedekig figyelmen kívül hagyták, a Szent Szűznek "tévedést" róttak fel!

A Szűzanya 1917. július 13-án elhangzott II. Fatimai Titokban így szólt: "Ha azonban nem hagyják abba Isten megbántását, XI. Piusz (†1939. 02. 10.) pápasága alatt egy másik, még szörnyűbb háború kezdődik. Amikor egyik éjjel ismeretlen fény tűnik fel, tudjátok, hogy ez az a nagy jel, amelyet Isten ad nektek. Akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni." XI. Piusz pápa a Világfelajánlást nem tette meg!

Nos azok a figyelmesek ‒ akik évtizedekig semmit sem tettek ‒, azt nyomban szóvá tették, hogy a második világháború nem 1938-ban kezdődött, hanem 39. szeptemberében XII. Piusz pápasága alatt!

Lúcia nővér erre a következőket válaszolta: "Ausztria 1938. márciusi megszállása már tulajdonképpen a háború kezdete volt. A "rendkívüli" (északi fény), pedig ezt előzte meg, 1938. január 25-ről 26-ra virradó éjszakján."

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

194. A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet. (Szent Ágoston)

195. A bűn nem az Isten által teremtett valami, nem a teremtés hibája, nem természetes adottsága az embernek, tehát nem az ember lényegéből fakadó hajlam, hanem a bűnnek van szerzője. Az Újszövetségi Szentírás közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. Jézus Krisztus igehirdetéséből, és a teljes kinyilatkoztatásból világosan látható: hogy az ember létét és történelmét, alapjaiban fenyegető tényezőről van szó. A Szentírás által említett megszállottak riasztó viselkedéséből azt látjuk, hogy az ördög, ez az istenellenes hatalom fáradhatatlanul pusztítani akar, s tevékenységét az állandó düh, irigység, megalázottság és reménytelenség kíséri. Ebben a viselkedésben az elkárhozott lelkület fejeződik ki, amit a totális reménytelenség magyaráz. A sátán már tudja, mit jelent a kárhozat, tudja, hogy állapotán nem képes változtatni, s úgy tűnik, ő is népet akar maga köré gyűjteni. (JÜ. 26-27)

196. A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy: állandó kísérője az emberi életnek. Az ördögi zaklatás pedig gyakori. Sajátos formája az egység megbontása, a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással. A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver az önteltség, a gőg, mely a sátán kezében hatékony eszköz! (vö. JÜ.28)

197. A Szentírás figyelmünkbe ajánlja: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni. Jézust is megkísérti, olvassuk a Bibliában (vö. Lk 4,1-13), sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9). Szt Péter apostol pedig így figyelmeztet: „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben ...” (1 Pét 5,8-9). Különös figyelmet kell szentelni az Efezusi levél 4,27-nek: „Ne adjatok helyet a sátánnak”, vagyis ne adjatok teret, működési lehetőséget a sátánnak önmagatokban, családotokban, a társadalomban, és a világban. (vö. JÜ.27)

198. A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis kimutathatóan felismerhető: „tévútra akarja vezetni az egész világot” (vö. Jel 12,9b).

199. Ha az ördög nem képes bennünket rászedni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba!

200. Sátán által inspirált személyek – megbízójuk irányítása mellett – kitartóan igyekeznek a gonoszság hatalmát megerősíteni, és az istenhitet a lelkekből kiirtani. Céljuk elérése érdekében kiforgatják és meghamisítják a Szentírást, az igazságokat és a emberi nemes célokat. Az a lelkület, amely Krisztus halálát okozta, az indítja a gonoszokat Krisztus követőinek elpusztítására. És ez az idők végéig fog tartani.

     A magánkinyilatkoztatások fontos eseményei az üdvösség történetének és részei az evangelizációnak. Az egyes üzenetek súlyos tartalma, a történeti távlatban is megvalósuló jövendölések egyre világosabbá teszik: a valódi magánkinyilatkoztatás Isten ajándéka, amely komoly lehetőség az Egyház evangelizációs munkájában, hiszen láthatóan nagy tömegeket képes megmozgatni! Évente több mint ötvenmillióan zarándokolnak el a világ kegyhelyeire.

      A magánkinyilatkoztatások elfogadásában tehát a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi stigmatizált (egyházilag elismert) misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat, és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell. A magánkinyilatkoztatás tisztaságára pedig azzal ügyelhetünk, ha a hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat. A végső álláspont kialakítása minden esetben az Egyház feladata, amihez mindenkinek alkalmazkodnia kell!!! 

       (E jegyzet  Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő c. Eger 2000 munkája nyomán készült!)

185. Minden kísértésbe esőt a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogan bűnt szül, a bűn pedig ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,14-15)

186. Aki megtagadja Istentől a szeretetét, az a „világ bűnének” közös állapotába esik, megfeneklik a pusztulásban és a gyűlölet eszközévé válhat. Minden bűn sérti Isten szeretetét, gyengíti a szeretetre való készséget és bűnrészessé válik a szeretet nélküli világ „fagyhalálában”. Bűn nem csak elkövetőjére vet árnyékot, de megsebzi az egész világ szeretetburkát is!

187. A pénz és jólét nem lehet legfőbb gondunk. Óvakodnunk kell a mohóságtól, kapzsiságtól és zsugoriságtól. Jobb a földön szűkölködni és a mennybe jutni, mint földi javakra vadászni és örökre elveszni. Krisztus mondja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti és ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincset a mennyben. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Mt 6,19-21)

188. Múlik a véges idő. Jézust követve nekünk is „Atyánk dolgaiban kell lennünk” (Lk 2,49). Legyen számunkra örömforrás, hogy Isten gyermekei lehetünk és Őáltala, Ővele és Őérte élhetünk. Ez a tudat, leegyszerűsíthet mindent, s a dolgok csendesebbé, békésebbé, átszellemültté, természetfölöttivé és istenivé válnak.

189. A bocsánatos bűn gyöngíti a szeretetet; /.../ akadályozza a lélek fejlődését az erények és a jócselekedetek gyakorlásában; ideigtartó büntetést érdemel. A szándékosan elkövetett és megbánás nélkül maradt bocsánatos bűn lassanként előkészíti a halálos bűn elkövetését. Mindazonáltal a bocsánatos bűn nem szakítja meg a szövetséget Istennel. Isten kegyelmével emberi módon helyrehozható... (vö. ÚK 1863)

190. „Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mt 12,32). Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki /.../ visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget, ez elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz. (vö. ÚK 1864)

191. A bűn az embereket bűntársakká teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. Analóg értelemben „társadalmi bűnt” hoznak létre. (ÚK 1869)

192. Az első emberpár bűnével született meg az „áteredő bűn”, a szégyenérzet és az ösztön.

193. Isten akarata, hogy földi életünk próbaidő legyen, mert a mennyei dicsőséget nemcsak ajándéknak szánja, hanem győzelmi díjnak is. Ezért megengedi, hogy megkísértessünk, vétkezzünk és így üdvösségünket veszélyeztessük. (HK)

Hirdesd akár alkalmas, akár alkalmatlan!

     Lúcia nővér annyira igyekezett, hogy küldetését teljesítse ezen áhítat terjesztésében, hogy nem szűnt meg levelezéseiben is többször említeni! 

Édesanyjának Maria Rosának például ezt írja: "...ez az áhítat olyan kedves Istennek, melyet drága Mennyei Édesanyánk kért, hogy amikor tudomást szereztem róla, szerettem volna megfogadni, hogy végzését örökre megfogadom. És szerettem volna látni, hogy az egész világ gyakorolja... Ez ugyanis csak annyiból áll, hogy azt csinálom, ami rá van írva arra a kis képre, a tizenöt perc elmélkedéssel. Ki ne tudna elmélkedni a rózsafüzér titkairól… Ki ne tölthetne tizenöt percet ezekben a szent gondolatokban, a leggyengédebb Édesanya közelében? (1927. július 24.)

Részlet gyóntatójához, Aparicio atyához írt leveléből: "...Tiszteletreméltóságod el sem tudja képzelni, milyen nagy az örömöm, amikor arra gondolok, ezen kedves áhítat gyakorlása által, milyen sok vigasztalás érheti Jézus és Mária Szentséges Szívét. Nem is beszélve arról, hogy mily sok lélek  üdvözülhet ezen áhítat és felajánlás által! Azért mondom, hogy lelkek üdvözülnek, mert életem hátralévő idejére arra kért a mi jó Urunk végtelen irgalmasságában, hogy imáimmal és áldozataimmal igyekezzek kárpótolni Mária Szeplőtelen Szívét! Kérve a Szűzanya bocsánatát és Isten irgalmát azokra a lelkekre, akik káromolják Őt, mert az Isteni Irgalmasság nem bocsát meg ezeknek a lelkeknek jóvátétel nélkül. (1929. március 31.)

És mi igyekszünk engesztelni Jézus és Mária Szívét, kiesdve Isten Irgalmasságát?

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

 https://youtu.be/MdrraPft428

Ha sok és buzgó imádkozó lenne, akkor hamarabb megtörténne a Szeplőtelen Szív győzelme!

     1936. májusában Lúcia megkérdezte Urunkat, hogy miért nem akarja megtéríteni Oroszországot anélkül, a Szentatya felajánlása nélkül? Jézus így válaszolt:

‒ Mert azt akarom, hogy egész Egyházam ezt a felajánlást Mária Szeplőtelen Szívének diadalaként ismerje el, és hogy az isteni Szívem iránti ájtatosság mellett az ő Szeplőtelen Szívéhez szóló ájtatosság is helyet kapjon. ‒ Lúcia nővér erre így kiáltott fel:

‒ De a Szentatya soha nem fog hinni nekem Uram, hacsak te magad nem indítod meg őt különleges sugallattal! ‒ Jézus válasza:

‒ Imádkozzunk nagyon a Szentatyáért, és meg fogja tenni a felajánlást, de akkor már nagyon késő lesz! Ennek ellenére Mária Szeplőtelen Szíve megmenti Oroszországot!

1940. október 22-én, hasonlóképpen szólt az Úr Lúcia nővérnek:

‒ Imádkozz a Szentatyáért, hogy szíve ne engedjen az őt nyomasztó keserűségeknek és áldozza fel magát az ügynek! Mert az üldöztetések növekedni fognak, háborúkkal és éhínséggel fogom megbüntetni a nemzeteket, mely súlyosan nehezedik földi Helytartómra. Márpedig Ő le tudja rövidíteni ezen megpróbáltatások idejét, ha teljesíti kérésemet, hogy az egész világot, és különösen Oroszországot, felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének!

1943. májusa. Tuy. Az Úr megismételte Mária Szeplőtelen Szíve iránti áhítat terjesztésének széleskörű terjesztésének szükségességét, mert Mária Szívnek szeretete vonzza a lelkeket Hozzá!

‒ Anyám Szívéből árad szét fényem és Szeretetem Sugara az egész földkerekségre, és ez az a kiapadhatatlan Forrás, amelyből irgalmasságom élő vize árad az emberiségre!

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

Kedves Testvérek!

A 2018. január 25-i első alkalom után az akkor jelenlevő testvérekkel úgy határoztunk, hogy február 15-től kezdődően minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától  közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért.

A közös imádságok minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 2026-ban is folytatódnak, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

2026. október 22. csütörtök  20.00  

Regnum-kereszt

További tervezett időpontok 2026-ban:

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 19. csütörtök 20.00  

Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

December 8. kedd        12.00  

Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást:

www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető bárkinek.

Szeretettel várunk mindenkit!

178. Az egyéni bűn mindig megakadályozza az emberi értelmet, még az egyértelmű igazságok felismerésében is!

179. A testi erőnél magasabb rendűek szellemi hajlamaink és képességeink, mindenekelőtt az értelem, az akarat, az emlékezés és az érzelem. Ezek Istennek rendkívül becses ajándékai; ezek emelik az embert a föld teremtményei fölé. A szellemi hajlamokért és képességekért Istennek hálával tartozunk, azokat fejlesztenünk és helyesen használnunk kell. Ezért kell lelkiismeretesen felkészülnünk életünk feladataira. Szívünket ki kell tárnunk minden igaznak, jónak és szépnek, hallgatnunk kell az okosabbakra és tájékozottabbakra, s követnünk kell a nagy emberek példáját. Aki szellemi hajlamait és képességeit könnyelműségből vagy kényelemszeretetből elhanyagolja, bűnt követ el. Semmibe veszi Isten adományait és később csak magát okolhatja, ha életének feladatait rosszul látja el.

180. Örök üdvösségünket nem szabad veszélyeztetnünk. Földi boldogulásunkkal nem szabad oly sokat törődnünk, hogy a lelkünk üdvössége kárát vallja. Küzdenünk kell a rosszra való hajlamaink ellen és le kell győznünk magunkat. Késznek kell lennünk még arra is, hogy lemondjunk pénzről és javakról, megbecsülésről és szabadságról, óvakodva azoktól a dolgoktól, melyek elhangolhatják Krisztusba vetett hitünket és mások iránti tanúságunkat. Mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja?” (Mt 16,26) Hogy szenvedélyeinket megtanuljuk féken tartani, gyakorolnunk kell legyőzni magunkat; például önként lemondva valamiről, ami meg van engedve. Ha engedjük a szenvedélyeket úrrá lenni magunkon, az ördögnek nyitunk kaput a lélek felé. Önfegyelem és küzdés nélkül nincsen keresztény élet. A bűnt eltökélten kerülnünk kell és jócselekedeteinkkel érdemeket kell szereznünk az örök életre.

181. Isten szemében minden ember teste és léte drága. Ezért kell felebarátunk testét és életét nekünk is tisztelnünk, óvnunk és testi jólétét elősegítenünk. Különösen azoknak tartozunk segítséggel, akik szükséget látnak. Gyakorolnunk kell az irgalmasság testi cselekedeteit: ételt adni az éhezőknek, italt a szomjúhozóknak, a szegényeket ruházni, az utasoknak szállást adni, a betegeket látogatni, a holtakat eltemetni. (ld: Mt 25,34-36) Krisztus e cselekedetek szerint fog megítélni minket az Utolsó Ítélet napján.

182. Azokat a napokat, melyekben nem nevettünk, életünk legrosszabb napjai közé számíthatjuk. A sötét gondolatok és a szomorúság nem Istentől valók, hanem az ördögtől! (Pie-Aymon Reggio)

183. A halálos bűn Isten törvényének súlyos megsértésével lerombolja az ember szívében a szeretetet; az embert elfordítja Istentől, végső céljától és boldogságától... (vö. ÚK 1855)

184. Mivel a halálos bűn az élet elvét, a szeretetet öli meg, /.../ a szív megtérésére van szükség, ami rendes körülmények között a kiengesztelődés szentségében (szentgyónásban) valósul meg. (vö. ÚK 1856)

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

Elismerés, megszívlelés nélkül

     José Alves Correia da Silva Leiria-i püspök az általa kinevezett kánoni bizottság 1930. október 13-án hitelesnek nyilvánítva a három gyermek látomását és hivatalosan is engedélyezve a Fatimai Rózsafüzér kultuszát. Manuel Gonçalves Cerejeira bíboros szavaival élve: „nem az Egyház kényszerítette rá Fatimát, hanem Fatima kényszerítette rá magát az Egyházra”.

A fatimai események idején XV. Benedek pápa semmit nem tudott a fatimai eseményekről! 1922. február 6-tól azonban XI. Piusz ült a pápai trónon. Bár a fatimai események kivizsgálását pozitív hozzáállással nyomban elrendelte, de a Világfelajánlást nem tette meg! Ez egyfelől a határozatlansága, másfelől a politikai diplomácia akadályozta (ez utóbbi sajnos hatékonyan befolyásolta valamennyi pápát)! Urunk a következőket közölte Lúcia nővérrel 1931. augusztusában a spanyolországi Rianjo-ban:

‒ Nagyon vigasztalsz azzal, hogy irgalmat kérsz Tőlem ezeknek a szegény nemzeteknek (Oroszország, Spanyolország és Portugália)… Tudasd papjaimmal, hogy halogatásaikkal Franciaország királyának példáját követik, miáltal követni fogják őt a szerencsétlenségbe is! Végül ugyanis a francia királyhoz hasonlóan ők is megteszik amit kértem, de már késő lesz: Oroszország már elterjeszti tévedéseit az egész világon, háborúkat indít és üldözni fogja Egyházamat. A Szentatyának sokat kell szenvednie! De soha nem lesz késő Jézushoz és Máriához folyamodni. 1939. márciusa. Tuy. Urunk többször visszatért, hogy Lúcia nővérnek kifejezze azt a fiúi vágyát, hogy a világban megteremtse Szeplőtelen Édesanyja Szívének tiszteletét és a neki való felajánlottságot. Kérte, hogy a hónap első szombatjainak áhítatát Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletére ajánlják az Egyházban. Közel az idő, amikor igazságosságom szigora sok nemzet bűnét meg fogja büntetni.

(Források a II. részben!) (folyt.)

 Előző részElőző rész

164. A lehetőség néha igen halkan kopogtat.

165. Sokak számára a keresztség abban áll, hogy valamikor beírták nevüket a kereszteltek anyakönyvébe.

166. Amit az anyagi táplálék jelent a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás lelki életünkben. Az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával. Megerősít a keresztségben kapott kegyelmi életben, erőt ad a jelen élet zarándokútján való küzdésre, és fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket a feltámadott Krisztussal, a mennyei Egyházzal. (vö. Róm. Komp. 294)

167. Ne feledjük, hogy Jézus úgy van jelen oltárainkon, mint az irgalmas szeretet, és azért, hogy rejtettségében éjjel-nappal kegyelmeket osztogasson, tanújelét adva szeretetének. (Liguori Szent Alfonz)

168. Míg a többi szentség Isten ajándékait foglalja magába; a Legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, mely pusztán szeretetből áll. Így nem csupán a szeretet jele, hanem maga a Szeretet. (uo)

169. Minél inkább részesedünk az Eucharisztia által Krisztus életében és minél inkább elmélyedünk barátságában, annál nehezebb lesz halálos bűnnel megszakítani a kapcsolatot Vele. Ám a halálos bűnök megbocsátására nem az Eucharisztia van rendelve, hanem a Bűnbocsánat Szentsége. Az Eucharisztia azok szentsége, akik teljes közösségben vannak az Egyházzal. (vö. ÚK 1395)

170. Az Oltáriszentségben jelenlevő Jézus mellett csak az unatkozhat, aki nem ismeri Őt.

171. A halálos bűn elkövetéséhez teljes ismeret és teljes (akarati) beleegyezés kell... (vö. ÚK 1859)

172. Minél nagyobb a kegyelem, melyet Istentől kaptunk, annál nagyobb a hálátlanságunk, ha visszaéltünk vele.(uo)

173. Ne attól rettegj, hogy elesel, hanem attól hogy nem tudsz majd felkelni! Élj a szentségekkel!

174. Nincs nagyobb esztelenség, vakság, vagy veszteség, mint mikor az ember azt tartja nagynak és vágyai „netovábbjának”, mely önmagában véve semmi! (Avilai Szent Teréz)

175. Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük a jót. (Liguori Szent Alfonz)

176. A gőg megüli a lelket, romba dönti a szívek közti hidakat, és aláássa az üdvösség minden kötelékét.

177. A gőgös ember kérkedik a lázadásban fogant szabadságával. Az ily módon lopott szabadság azonban – melyet balgán saját magának tulajdonít –, idővel keserűvé válik számára és a rabságba vezeti.

De miért annyira fontos?

     (Lúcia:) Beszámoltam erről gyóntatómnak. Megbízott, hogy írjam le, mit kíván a Szűzanya.

Később, egy benső közlés útján, a Szűzanya panaszkodva mondta:

‒ Nem akartak kérésemre hallgatni! ... Amint Franciaország királya, meg fogják ezt bánni és majd teljesítik a kérést (Francia forradalom 1789), de akkor már későn lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, a Szentatya sokat fog szenvedni.

1930 elején Urunk kettős kérést közölt Lúcia nővérrel. Oroszország felajánlásának és az első öt szombatok áhítatának egyidejű eljuttatását a Szentatyához. Urunk megígérte, hogy véget vet a Katolikus Egyház elleni bolsevik üldözésnek, ha a pápa a világ összes püspökével egységben ünnepélyesen felajánlja a világot Jézus és Mária Szentséges Szívének, Oroszország külön megemlítésével. Ezen kívül, földi Helytartóját kérte, tegyen ígéretet, hogy jóváhagyja és ajánlja a Mária Szeplőtelen Szívének való engesztelés és felajánlás gyakorlatát.

1930. május 29. Tuy. Lúcia megkérdezte az Úrtól, hogy miért annyira fontos az égnek az öt elsőszombati engesztelés?

‒ A hónap öt szombatjának oka egyszerű, mert ötféle sértés és istenkáromlás létezik Mária Szeplőtelen Szíve ellen:

1. Szeplőtelen Fogantatásának tagadása és káromlása.

2. Örök szüzességnek kigúnyolása és káromlása.

3. Isteni Anyaságának káromlása azzal, hogy egyidejűleg nem ismerik el őt az emberek Égi Anyjaként is.

4. Azok istenkáromlása, akik a Szeplőtelen Anya tisztelete iránt, igyekszenek közömbösséget, megvetést vagy akár gyűlöletet kelteni a gyermekek szívében.

5. Azok sértései, akik Édesanyám szentképeit és szobrait kigúnyolják és pusztítják.

(Források a II. részben!) (folyt.)

152. A bűnt pedig, ha elkövetik, halált okoz. (Jak 1,15)

153. Nagy Szent Leo pápa (+461), a római néphez intézett prédikációjában így beszélt: „Ha hittel és bölcsességgel gondoljuk át az ember teremtésének kezdetét, megértjük, hogy az Isten azért teremtette az embert saját képére, hogy kövesse Teremtőjét. Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Ezt a formát újítja meg bennünk nap mint nap a Megváltó kegyelme. Így az első Ádámban elbukott ember, a második Ádámban (Krisztusban) állhat ismét talpra. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)

154. Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. ÉIjünk józanul, igazként és istenfélelemmel ezen a világon. (Tit 2,11-12)

155. A gonosznak a megváltás szab határt! Isten maga jött a világba, hogy megszabadítsa az embert a rossztól, Jézus Krisztus önként vállalt áldozata által!

156. Vagy szentnek, vagy bűnösnek kell lenni, középút nincs! (Raoul Plus SJ)

157. Nem a születés által válunk kereszténnyé, hanem a keresztségben való újjászületés által. A keresztség, egy életen át tartó állandó megtérés és megújulás kezdete, melyet az isteni kegyelem, a Bűnbocsánat Szentsége által biztosít.

158. Tudatlanok voltunk, amikor megkereszteltek, vigyázzunk, nehogy azok is maradjunk! (Roul Plus SJ)

159. A hívők, akik válaszolnak Isten szavára és Krisztus Testének tagjaivá válnak, szorosan egyesülnek Krisztussal: „Ebben a testben Krisztus élete árad szét a hívőkbe, akik a szentségek által titokzatos és valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal”. Ez elsősorban a keresztségre érvényes, ami által Krisztus halálával és föltámadásával egyesülünk, és az Eucharisztiára, ami által „valóságosan részesedünk az Úr testéből és fölemeltetünk a Vele és az egymással való kommunióra”. (ÚK 790)

160. A szentségek önmagukban is hatékonyak, de az ember hite nélkül nem érvényesül a kegyelmük.

161. Ha az emberiség szenvedéseiben mindig a Legméltóságosabb Oltáriszentségnél keresett volna vigaszt és menedéket, már rég nem lenne a világ ilyen szánalmas állapotban. (vö. Liguori Szent Alfonz)

162. A tiszta szándéktól indíttatott cselekedet legbiztosabb jele, hogy nem nyugtalanítja a kudarc. (uo)

163. A szentáldozásra készülő, bensőleg minél jobban szűküljön be a teremtmények számára és forrón kívánja, hogy szíve kitáruljon Isten szeretetének. (vö. uo)

Az isteni Szeretet által 

Szembeötlő az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya közti párhuzam (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, míg Mária az Istennek mondott igent. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, ezzel szemben Mária, hogy megmentse gyermekeit, le kívánja leplezni és teljesen tehetetlenné akarja tenni a sátánt. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. 

Elérkezett az idő!

     1929. június 13. Spanyolország, Tuy.

Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak.

Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és tovább imádkoztam kitárt karral. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát, és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, balkezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».

Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem, és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom.

Ezután így szólt a Szűzanya:

‒ Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!

(Források a II. részben!) (folyt.) 

Előző rész

134. Krisztus minden emberért megízlelte a halált, aki emberré lett, meghalt, eltemették. és sokakért feltámadt. (vö. ÚK 629)

135. A megtéréssel, szenvedélyeink viharai és énünk önző gyötrelmei elcsitulnak, és elérkezhetünk addig a pillanatig, hogy „Jézus keblén nyugodjunk”, állítják a misztikusok. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Új erő és öröm tölt el bennünket, és lelki szemünk előtt feltárul a parancsok értelme, felismerjük a kísértések szerepét az életünkben. (vö. ÜF 57)

136. Isten hív, hogy jót cselekedjél. Jó, ha még ma teljesíted, mert holnap talán már késő lesz, vagy Isten már nem is hív többé! (Liguori Szent Alfonz)

137. Istentől mindenki megkapja a megtéréséhez szükséges és elégséges kegyelmet, még a megrögzött bűnösök is! (vö. Schütz dogmatika)

138. A kegyelem – mely ingyenes ajándék – nem jár az embernek, de Isten szeretete által adható.

139. Ahhoz, hogy az ember jót cselekedjen, nem feltétlen szükséges az isteni kegyelem.(Schütz dogmatika)

140. A béke, mosollyal kezdődik. (Boldog Teréz anya)

141. A szív csendjén keresztül beszél Isten. (uo.)

142. Az elhagyottság és feleslegesség érzése: a legiszonyatosabb szegénység. (uo.)

143. Nincs olyan perce életünknek, melyben szünetelne Isten munkálkodása bennünk, valamely vágy, kötelesség, vagy az élet bármely megnyilvánulásaként. (De Causade SJ)

144. A halálban csupán az marad meg számunkra, amit Istenért éltünk! (Liguori Szent Alfonz)

145. Minden véget ér a földön; az öröm is, a bánat is. Az örökkévalóság azonban soha nem ér véget! (uo)

146. A földi élet úgy egyedileg, mint társadalmilag különböző lehet. Isten az emberi adottságokat nem egyformán osztja szét, hogy az emberek függjenek egymástól és gondoskodniuk kelljen egymásról.

147. A bajban ne csüggedj, s a reményt fel ne add! Mert ez az egyetlen, mely sírig kíséri az embert. (Cátó)

148. Semmi sem gátolhat abban, hogy szentek legyünk még a bűnelkövetés sem, ha azt bánva őszintén kívánjuk, hogy szentek legyünk. (Liguori Szent Alfonz)

149. Egyetlen mély gondolat az örökkévalóságra, sokszor elegendő ahhoz, hogy szentté tegyen valakit. (uo)

150. A szándék tisztasága abban áll, hogy mindazt amit cselekszünk, Istennek tetszően tesszük. (uo)

151. Morus Szent Tamás kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: „Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra.”

A felkínált óriási kegyelmek kishitű fogadtatása 2.

     Lúcia előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:

‒ Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges, feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak, és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.

Lúcia megkérdezte:

‒ Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?

Jézus ezt válaszolta:

‒ Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.

Néhány nappal a jelenés után Lúcia nővér beszámolt gyóntatójának Msgr. Manuel Pereira Lopes-nek, az 1926. február 15-i eseményről.

Lúcia nővér Jézussal való későbbi találkozásnál így szólt erről:

‒ Gyóntatóm azt mondta levelében, hogy a világnak nincs szüksége erre az ájtatosságra, mert úgyis sokan magukhoz vesznek Téged elsőszombaton a Szűzanya és a rózsafüzér 15 titkának tiszteletére.

‒ Igaz, leányom, hogy sokan megkezdik, de kevesen fejezik be. Azok, akik befejezik, csak azért végzik el, hogy a kegyelmeket elnyerjék, amelyek az ígérethez vannak fűzve. Jobban szeretem azokat, akik buzgón elvégzik az öt elsőszombatot, mégpedig azzal a céllal, hogy mennyei Anyád Szívét engeszteljék, mint azokat, akik lanyhán és közömbösen végzik el mind a tizenötöt!

(Források a II. részben!) (folyt.) 

Előző rész

123. Isten szándéka nem az, hogy „épp csak üdvözüljünk”, hanem az, hogy a legnagyobb boldogság szintjére! (Olykor, ezért nem könnyebbednek keresztjeink!)

124. A „test” szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A test föltámadása azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem „halandó testünk” (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. (ÚK 990)

125. „Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem lenne képes kitartani megigazultságában!” (Katolikus hittétel)

126. Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így írja le: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Ő előre már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak az utolsó időkben jelent meg miattatok” (1Pt 1,18-20). Az emberek áteredő bűnt követő bűneinek büntetése a halál. Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában küldte el, Isten „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne”. (2Kor 5,21) (ÚK 602)

127. A hitvallás a „Jézus alászállt a poklokra” kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, „aki birtokolta a halál birodalmát” (Zsid 2,14). „Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (ÚK 636)

128. Értsük meg! Az ősbűnnel a végtelen Isten lett megbántva. Nyilvánvaló, hogy a jóvátételnek is végtelen értékűnek kellett lennie! Ezt az ember soha nem tudta volna teljesíteni. Ehhez maga az Isten kellett!

129. Az ember önmagától nem képes üdvözülni, mert Isten úgy akarta, hogy mindazt, amije van és lehet, csakis a kegyelem segítségével nyerheti el. A kegyelem segítségét pedig általános gondviselése szerint, az imádság révén adhatja. (Liguori Szent Alfonz)

130. Krisztus „Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte „a halált” (Zsid 2,9). Isten üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon „bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem „megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír- és a pokolra szállás misztériuma. (ÚK 624)

131. Kegyelem nélkül az ember semmit sem tehet üdvössége érdekében. De Isten, aki az embert természetfölötti létre hívta, senkitől sem vonja meg a szükséges és elégséges kegyelmet. (Katolikus hittétel)

132. Az akarat, a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (Katolikus hittétel)

133. A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket az (eredendő) bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (ÚK 654)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).

  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16, a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
     

Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

A felkínált óriási kegyelmek kishitű fogadtatása 1.

     1925. december 10-én megjelent a Szűzanya Pontevedrában, mellette fénylő felhőben a Gyermek Jézus. A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet másik kezében tartott.

A Gyermek Jézus ezt mondta:

‒ Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlan emberek állandóan megsebzik, és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.

Ezután a Szűzanya megismételve Jézus szavait, így folytatta:

‒ Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek. hogy ezáltal engeszteljenek.

1926. február 15-én ismét megjelent Lúcia nővérnek a Gyermek Jézus és megkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Anyjának tiszteletét.

Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket, és azt is említette, hogy a főnöknő kész terjeszteni, de a gyóntató kijelentette, hogy egyedül nem sokra megy. Jézus azt válaszolta:

‒ Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nem sokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

110. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!

111. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!

112. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!

113. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)

114. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)

115. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)

116. A poklot kiérdemelt, de megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)

117. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)

118. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)

119. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)

120. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)

121. Jézus életében, szenvedésében és haláltusájában mindegyikünkért és egyenként odaadta önmagát. Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus Szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért döftek át, jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (vö.. ÚK 478)

122. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)

Rajtunk múlott, rajtunk múlik! 2.

     Végtére is több mint száz év telt el, és a Szűzanya fatimai üzeneteinek térhódítása az értetlenségen és "véletleneken" múlott. Hatalmas késéssel, vagy egyáltalán nem teljesültek maradéktalanul! És tudni kéne, hogy véletlenek nincsenek, csak kiimádkozott, vagy elmulasztott kegyelmi rásegítés! És bizony máig is meglehet, hogy a mi egyetlen rózsafüzérünkön múlik a világ további sorsa!

Ezen tanulmányomban nem kívántam az egész fatimai történetet bemutatni, csupán kiemeltem a világ sorsát döntően befolyásoló égi kéréseket! Az előforduló ismétlések elsősorban abból eredeztethetőek, hogy a Szent Szűz kéréseit az Úr Jézus is megismételte, és ez egyben megszívlelendő nyomaték számunkra!

Források: Fatimáról beszél Lúcia nővér ‒ 4. kiadás 2006. Fatima

Michael Hesemann ‒ Fatima titkai, Magyar nyugat könyvkiadó, 2017.

LifeSiteNews / Voiceofthefamily / sspx.org - 05/25/17

Dr. Antalóczi Lajos ‒ Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000.

(folyt.)

 Előző rész

101. Az Istennek felajánlott áldozathozatal első és legkézenfekvőbb megnyilvánulási formája az, hogy elfogadjuk azokat a lemondásokat, küzdelmeket és szenvedéseket, melyeket feladataink hűséges teljesítése jelent számunkra. A fatimai Angyal világosan beszélt: „Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok.”

Lúcia később ezt fűzi hozzá: „Ez az engesztelés és áldozat amit a jó Isten kíván, melyet mindenkinek vállalnia kell ahhoz, hogy Isten törvényét betartva, igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra”. Az Úr később ezt a tanítást adta számunkra Lúciának: „Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és tudatosan betartsa törvényeimet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el!”

102. A bűnös mindazt a szenvedést, melyet a bűnei miatti tisztulásáért kell majd viselnie a túlvilágon, akár csak töredékében is, még a földön Istenért (Istennek felajánlottan) szenvedné, nem csak érdemszerzően és boldogabban élhetne már a földön, de jelentősen megrövidíthetné a tisztítótűzbéli vezeklését is!

103. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! (ApCsel 20,35)

104. Az istenszeretettől eltöltött lélek nem szenved, ha megtagadja magát. Az olyan szívben, mely Istenen kívül semmit sem szeret, a legnagyobb csapások sem oltják ki a szeretet lángját, sőt inkább élesztik azt. (uo)

105. Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy erőt ad hozzá! (Kempis)

106. Az idővel minden gyümölcs beérik. (Don Bosco)

107. Jézus Krisztus nem vonzó megjelenésével, nem üdvösséges tanító igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott kínszenvedésével! Ezzel a szenvedést a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi szenvedésnek! Tudnunk kell azt is, hogy ha nem csak önmagunk-, hanem más lelkek üdvéért ajánljuk fel áldozatainkat, ezzel részt vállalhatunk Jézus megváltó munkájában.

108. A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját személyes hivatásunkhoz szükséges! (Thomas Merton)

109. Amikor a vezeklésről és engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, hogy miféle kínokkal sanyargatnánk testünket. Mert nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. A bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért, vagy mások bűneiért.

Rajtunk múlott, rajtunk múlik! 1.

     A Szent Evangélium aktív megélésén kívül, egyedül a Fatimai üzenet kínálja az egyetlen "műveleti tervet" a világ problémáinak megoldására! A fatimai üzenetnek nyomatékot ad, hogy nem volt még olyan Mária-jelenés, amit az Egyház ilyen magas szinten és minden vonatkozásban elismert volna!

Alapvetően, az ún. magánkinyilatkoztatások egyházi elismerésének három szintje van. Elsőként csak annak jóváhagyása, hogy az üzenet tartalma nincs ellentétben az Egyház tanításával. A másik esetben már annak elismerése is, hogy az üzenet valóban az Égiektől származik, és harmadikként (bár nem szükségszerű) az, hogy az üzenetet közlő látnoknak elismerik az életszentségét!

Nos, Fatima esetében mindhárom elismerés megtörtént!

Sajnos még a hívő emberek hozzáállása is változó a fatimai üzenethez! Egyesek közömbösek a Mária-jelenések iránt, mások az újabb "üzeneteket" többre becsülik a fatimainál. A harmadik ismeri a fatimai üzenetet és úgy véli, hogy a kérések teljesítetlenségéért kizárólag a pápák felelősek!

Sajnos, mindhárman tévedésben vannak! Nem akarják ugyanis tudomásul venni, hogy a Szent Szűz egyszerű és teljesíthető kéréseit (a világfelajánláson kívül) nem csupán a pápához intézte, hanem az Egyházhoz, melynek ők, az egyszerű emberek is tagjai, és sokakban fel sem merül, hogy a késedelmesség őrajtuk is múlhatott! Ne feledjék, hogy a:

fatimai jelenés engedélyezése és a kérések teljesítése két dolgon múlott: az időn és az emberek rózsafüzér imáin!

(folyt.)

80. Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. – Történelmünk során tapasztalt túlkapásaik valóban ezt látszanak igazolni!

81. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)

82. Az ember életének egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálja a hivatását!

83. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.

84. Az ember nem élhet szeretet nélkül, s az élet számára felfoghatatlan, értelmetlen mindaddig, amíg a szeretet fel nem tárul számára, amíg meg nem tapasztalja a szeretetet, és nem teszi magáévá és bensőségesen részt nem vesz benne.

85. Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!

86. Az élvezet messze nem azonos a boldogsággal. A valódi boldogság ugyanis lélekben fogan és a csöndben születik!

87. Aki szereti Istent, mindenben örömet talál; aki nem szereti, nem talál sehol sem! (Liguori Szent Alfonz)

88. A spontán röpimák sokkal könnyebben helyeznek Isten jelenlétébe, mint a hosszú direkt imádságok. (uo)

89. Ha az ember nem tesz jót, ez abból következik, hogy rosszat tesz. (Szienai Szent Katalin)

90. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent! (Mt 5,8)

91. A Tízparancsolatnak, mindig a boldogság fölött kell állnia! Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de a sajátját sem érheti el tartósan!

92. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, amikor az Isten hív téged! (Egy Markthali Premontrei szerzetes)

93. Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt pillanat is határtalan boldogság lehet!

94. A jövő boldogságáért érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is!

95. Míg az emberek szemében a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)

96. Életünk célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)

97. Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)

98. Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.

99. Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog az soha!

100. Mind a szenvedés, mind a boldogság, létünk határain túli reményt sejtet meg bennünk!

   Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.

     Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak.

    Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

61. Midőn imádkozol, te szólsz Istenhez. Ha a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád! (Szent Ágoston)

62. Áhítattal imádkozni annyit tesz, mint alázatosan és bizalommal imádkozni. (Liguori Szent Alfonz)

63. Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által!

64. Az istenszerető lélek kevéssé törődik azzal, hogy mit tartanak felőle az emberek; csak az a gondja, hogy Istennek tessék. (Liguori Szent Alfonz)

65. Ha imáinkra Isten valamit meg nem ad, biztosak lehetünk, hogy nem válna a javunkra! (uo)

66. Betegségben az a legszebb ima, ha megnyugszunk Isten akaratában. (uo)

67. A szemlélődés és benső ima képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (uo)

68. Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot. (uo)

69. Az örök boldogság kegyelme nem egyetlen kegyelem, hanem a kegyelmek láncolata, melynek utolsó szeme a kitartás kegyelme! (Meg ne szakítsuk tehát!)

70. A Megváltás Egyetemes Művében való részvétel minden kereszténynek kötelessége. Mindenki kiveheti részét az apostolkodásból. Ott és annyit segíthet - ahol és amennyi ideje van. Azokkal a képességekkel, amelyeket az Úrtól kapott.

71. Jézus azt mondta, hogy egymást szeressétek, nem azt, hogy az egész világot!

72. Mivel küldetésed van, a világban kell élned, de nehogy a világnak élj!

73. Ha fel nem ismered életed célját, halálodnak sem lesz semmi értelme!

74. Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban „Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét” kell keresnie. (ÚK 428)

75. Mit használ nekünk, ha az emberek becsülnek ugyan, de Isten megvet? (Liguori Szent Alfonz)

76. Aki egészen Istené akar lenni, ne kívánja az emberek megbecsülését. (uo)

77. Az ember akkor válik igazán felnőtté, amikor rádöbben, hogy mégsem tud mindent. (Alphonse Karr)

78. Egy kegyelem elutasítása „elriaszthatja” a többit!

79. Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az emberi szívbe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként elhomályosulhat, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét.

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése nem csak szép népszokás, de tudatos kifejezése és megerősítése annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így hódoljunk Neki!

A királynői tisztelet és elismerés nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mi által Isten Anyja Mária egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek! Fontos tudnunk, hogy

a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt a magyar koronás Apostolok Királynője és az  Apostoli Kettőskereszt teszi!

A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem!

Mária hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket és mi is kérhetjük Őt!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy

újra tudatosítani kell országunk népében

Mária királynői fenségét,

mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Eszközölj ki áldást Szent Fiadnál országunk vezetőire, hogy a népet bölcsességgel és igazsággal kormányozzák!"  (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

   Kedves Olvasóim!

Amiként a Szűzanya ünnepei nem teljesek a Rózsafüzér Királynője ünnepének hiányában, úgy nincs bensőséges Mária-tisztelet sem rózsafüzérezés nélkül. Ez az ájtatosság vihet ugyanis közelebb bennünket az Istenanya titkában való elmélyülésben!

A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a szeplőtelen fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. Istenanyai méltósága révén, Szent Fiánál közbenjárónk, tehát kérhetjük Őt, különösen a Neki legkedvesebb rózsafüzér imádsággal, mely a Mária-tisztelet bensőséges megnyilvánulása. A Megváltás és Szűz Mária titkainak szemlélése, végeredményben a Szentháromság Egy Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel imádkozzuk a rózsafüzért, kérhetjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk.

Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet és a rózsafüzér-imádkozás egész jelentősége és kegyelmi értéke.

Montforti Grignon Szent Lajos így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében:

"Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254.)

(vége)

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 168 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok.

 Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

46. Hinni azt jelenti, hogy „ament” mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség 'amenja'. (vö. ÚK 1064)

47. A szeretet teszi, hogy a hit nem csupán a szellemben, hanem az akaratban is él. (Liguori Szent Alfonz)

48. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék már egyetlen fabatkát sem ér! (R. Plus SJ)

49. Isten létét bebizonyítani nehéz, de tagadni lehetetlen! (Alexis Carrel)

50. Aki lelke mélyén felismeri Krisztus üzenetét, az úgy érzi magát mint a madár, mely először fedezi fel, hogy szárnya van és repülhet. Ez a felismerés megszünteti a félelmet, s megnyílik előtte a szabadság végtelenje. (Lev Tolsztoj)

51. A hívő ember nem dicsekedhet azzal, hogy megtalálta az élet értelmét. A hit által történő felismerés ugyanis ingyenes ajándék és nem annak bizonysága, hogy a hívő ember másokét felülmúló erkölcsi képesség birtokában lenne.

52. Akkor kérsz bizalommal Istentől, ha meghajolva elfogadod: „legyen meg a Te akaratod”!

53. Aki abbahagyja a benső imát, nemsokára megszűnik Istent szeretni. (Liguori Szent Alfonz)

54. A lemondás nélküli élet: az üdvösségről való lemondás!

55. Áldozat és imádság nélkül nincs üdvösség! (Liguori Szent. Alfonz)

56. Az Isten kormányozza a világot, az imádság azonban magát az Istent! (Aranyszájú Szent János)

57. Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik! Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló, határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)

58. Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987.05.24)

59. Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszik jó angyalok, akik esetenként közbenjárnak Istennél. „Senki sem tagadhatja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy őrangyal, mint valami pedagógus és életirányító pásztor.” (vö. ÚK 336)

60. Barátként kezeld őrangyalodat, folyamodj hozzá imádban segítségét kérve, hiszen mindig veled van, csak vedd észre törődését!" (Szent Bernát)

 Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

 Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

 Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

 Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

 Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

 Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

 Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József

(1796-1849)magyar
honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

 Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." 

Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!

34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!

35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem isteni kinyilatkoztatás!

36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává!

37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben.(R. Plus SJ)

38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (vö. ÚK 1033)

39. Sohasem ismerhetjük meg magunkat igazán addig, amíg nem igyekszünk megismerni Istent! (Avilai Szent Teréz)

40. Amikor a világot ma mind jobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látnia, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van a megváltás örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé, és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét? (vö. ÜF 107)

41. A bűnnel és hamissággal sújtott világban is úgy kell élni, mintha mindenki tisztességes lenne. Bármit sulykoljon is a divatos világ, az igazság nem rasszista, nem kapzsi, hanem politikailag korrekt és erkölcsös.

42. A keresztényi viselkedésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik. (vö. ÚK 2047)

43. Az emberek nem szenvedhetik a tolakodást; Isten ellenben egyenesen elvárja, hogy szüntelenül ostromoljuk Őt kegyelmekért. (Liguori Szent Alfonz)

44. A keresztény Credo, (hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti az idők végén a halottak föltámadását és az örök életet. (vö. ÚK 988)

45. Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös – és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz! (Pascal)