A felkínált óriási kegyelmek kishitű fogadtatása 2.

     Lúcia előterjesztette Jézusnak egyesek nehézségeit a szombati gyónással kapcsolatban és azt kérte, hogy a gyónás legyen érvényes nyolc napig. Jézus ezt válaszolta:

‒ Igen, sőt hosszabb ideig is lehetséges, feltéve, hogy a kegyelem állapotában vannak, amikor lelkükbe fogadnak, és megvan az a szándékuk, hogy Mária Szeplőtelen Szívét engeszteljék.

Lúcia megkérdezte:

‒ Jézusom, ha valaki elfelejti felindítani ezt a szándékot?

Jézus ezt válaszolta:

‒ Ezt megtehetik a következő gyónásnál, amennyiben kihasználják az első gyónási alkalmat.

Néhány nappal a jelenés után Lúcia nővér beszámolt gyóntatójának Msgr. Manuel Pereira Lopes-nek, az 1926. február 15-i eseményről.

Lúcia nővér Jézussal való későbbi találkozásnál így szólt erről:

‒ Gyóntatóm azt mondta levelében, hogy a világnak nincs szüksége erre az ájtatosságra, mert úgyis sokan magukhoz vesznek Téged elsőszombaton a Szűzanya és a rózsafüzér 15 titkának tiszteletére.

‒ Igaz, leányom, hogy sokan megkezdik, de kevesen fejezik be. Azok, akik befejezik, csak azért végzik el, hogy a kegyelmeket elnyerjék, amelyek az ígérethez vannak fűzve. Jobban szeretem azokat, akik buzgón elvégzik az öt elsőszombatot, mégpedig azzal a céllal, hogy mennyei Anyád Szívét engeszteljék, mint azokat, akik lanyhán és közömbösen végzik el mind a tizenötöt!

(Források a II. részben!) (folyt.) 

Előző rész

123. Isten szándéka nem az, hogy „épp csak üdvözüljünk”, hanem az, hogy a legnagyobb boldogság szintjére! (Olykor, ezért nem könnyebbednek keresztjeink!)

124. A „test” szó az embert jelöli gyöngeségének és halandóságának állapotában. A test föltámadása azt jelenti, hogy a halál után nem csupán a lélek élete halhatatlan, hanem „halandó testünk” (Róm 8,11) is újra magára fogja ölteni az életet. (ÚK 990)

125. „Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem lenne képes kitartani megigazultságában!” (Katolikus hittétel)

126. Szent Péter az isteni tervbe vetett apostoli hitet így írja le: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. Ő előre már a világ teremtése előtt kiválasztatott, de csak az utolsó időkben jelent meg miattatok” (1Pt 1,18-20). Az emberek áteredő bűnt követő bűneinek büntetése a halál. Amikor tulajdon Fiát szolga alakjában tudniillik az elesett és a bűn miatt halálra szánt emberség formájában küldte el, Isten „Őt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk Őbenne”. (2Kor 5,21) (ÚK 602)

127. A hitvallás a „Jézus alászállt a poklokra” kifejezéssel vallja, hogy Jézus valóban meghalt és halála által számunkra legyőzte a halált és az ördögöt, „aki birtokolta a halál birodalmát” (Zsid 2,14). „Krisztus föltámadt halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” (ÚK 636)

128. Értsük meg! Az ősbűnnel a végtelen Isten lett megbántva. Nyilvánvaló, hogy a jóvátételnek is végtelen értékűnek kellett lennie! Ezt az ember soha nem tudta volna teljesíteni. Ehhez maga az Isten kellett!

129. Az ember önmagától nem képes üdvözülni, mert Isten úgy akarta, hogy mindazt, amije van és lehet, csakis a kegyelem segítségével nyerheti el. A kegyelem segítségét pedig általános gondviselése szerint, az imádság révén adhatja. (Liguori Szent Alfonz)

130. Krisztus „Isten kegyelméből mindnyájunkért” megízlelte „a halált” (Zsid 2,9). Isten üdvözítő tervével úgy rendelkezett, hogy Fia ne csupán meghaljon „bűneinkért” (1Kor 15,3), hanem „megízlelje a halált” is, azaz ismerje meg a halál állapotát, lelke és teste szétválásának állapotát a kereszten kilehelt utolsó lehelete és a föltámadása pillanata közti időben. A megholt Krisztusnak ez az állapota a sír- és a pokolra szállás misztériuma. (ÚK 624)

131. Kegyelem nélkül az ember semmit sem tehet üdvössége érdekében. De Isten, aki az embert természetfölötti létre hívta, senkitől sem vonja meg a szükséges és elégséges kegyelmet. (Katolikus hittétel)

132. Az akarat, a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (Katolikus hittétel)

133. A húsvéti misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket az (eredendő) bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. (ÚK 654)

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést az Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyaságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).

  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett, a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16, a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.
     

Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

A felkínált óriási kegyelmek kishitű fogadtatása 1.

     1925. december 10-én megjelent a Szűzanya Pontevedrában, mellette fénylő felhőben a Gyermek Jézus. A Szűzanya Lúcia vállára tette a kezét, és egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki, amelyet másik kezében tartott.

A Gyermek Jézus ezt mondta:

‒ Szánd meg Szűzanyád tövisekkel körülvett Szívét. A hálátlan emberek állandóan megsebzik, és senki sincs, aki engesztelné és a töviseket kihúzná.

Ezután a Szűzanya megismételve Jézus szavait, így folytatta:

‒ Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában mellettük állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak, a rózsafüzért elimádkozzák és 15 percet a rózsafüzér titkairól elmélkedve velem töltenek. hogy ezáltal engeszteljenek.

1926. február 15-én ismét megjelent Lúcia nővérnek a Gyermek Jézus és megkérdezte tőle, hogy elterjesztette-e már Anyjának tiszteletét.

Lúcia megemlítette a gyóntató részéről felhozott nehézségeket, és azt is említette, hogy a főnöknő kész terjeszteni, de a gyóntató kijelentette, hogy egyedül nem sokra megy. Jézus azt válaszolta:

‒ Az igaz, hogy főnöknőd egyedül nem sokra megy, de kegyelmem segítségével mindent megtehet.

(Források a II. részben!) (folyt.)

Előző rész

110. Bár a szenvedés és a testi halál a bűn következménye, mégsem szabad minden szenvedést büntetésként felfogni. Sőt, Isten gyakran csak azért engedi meg a megpróbáltatásokat, betegségeket, hogy abból – üdvösségünk szempontjából –, még nagyobb jót hozzon elő számunkra!

111. Miért nem boldog az emberiség nagyobbik része? „Mert attól félnek, hogyha lemondást gyakorolnának, szerencsétlenek lennének!” – Ezért boldogtalanok!

112. A földi szenvedés, Isten szeretetének egyik legnagyobb segítsége: hiszen ha felajánljuk, sokszoros érdemeket nyerhetünk magunk vagy a lelkek javára!

113. Aki el akarja dobni magától élete keresztjét, még súlyosabbá teheti azt! (Liguori Szent Alfonz)

114. A betegség idejét a lelkek próbatételének nevezhetjük; mert akkor mutatkozik ki az erény. (uo)

115. A betegség, a szegénység és a megaláztatás érdemszerző s előnyünkre válik ha Jézus iránti engesztelésből megadással fogadjuk. Viszont az egészség, a gazdagság és a dicsőség sokaknak kárára lehet, mert csak mélyebbre süllyeszti őket a romlásba. (uo)

116. A poklot kiérdemelt, de megtért bűnösnek, bármi szenvedés semmiség a földön. (uo)

117. Sokan addig szeretik Jézust, míg kellemetlenségük nem származik miatta! (Kempis)

118. „Jézus Krisztus egész gazdagsága minden ember számára hozzáférhető, és minden embernek javára válik.” Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: értünk, emberekért a mi bűneinkért, a mi üdvösségünkért egészen haláláig és végül föltámadott a mi „megigazulásunkért” (Róm 4,25). Most is „közbenjárónk az Atyánál” (1Jn 2,1). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van „Isten színe előtt”. (ÚK 519)

119. Panaszkodhatunk-e bajaink miatt, ha feltekintünk Krisztus Keresztjére? (Assisi Szent Klára)

120. Jézusért szenvedni, édes gyötrelem! Jézusért meghalni, mily nagy kegyelem! (uo)

121. Jézus életében, szenvedésében és haláltusájában mindegyikünkért és egyenként odaadta önmagát. Ő mindannyiunkat emberi szívvel szeretett. Ezért Jézus Szentséges Szíve, melyet bűneink megsebeztek és üdvösségünkért döftek át, jele és szimbóluma /.../ annak a szeretetnek, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és minden embert szüntelenül szeret. (vö.. ÚK 478)

122. Krisztus keresztjének és föltámadásának húsvéti misztériuma a központjában áll annak az örömhírnek, melyet az apostoloknak, és utánuk az Egyháznak hirdetnie kell a világban. Isten üdvözítő terve Fiának, Jézus Krisztusnak megváltó halálában „egyszer s mindenkorra” (Zsid 9,26) beteljesedett. (ÚK 571)

Rajtunk múlott, rajtunk múlik! 2.

     Végtére is több mint száz év telt el, és a Szűzanya fatimai üzeneteinek térhódítása az értetlenségen és "véletleneken" múlott. Hatalmas késéssel, vagy egyáltalán nem teljesültek maradéktalanul! És tudni kéne, hogy véletlenek nincsenek, csak kiimádkozott, vagy elmulasztott kegyelmi rásegítés! És bizony máig is meglehet, hogy a mi egyetlen rózsafüzérünkön múlik a világ további sorsa!

Ezen tanulmányomban nem kívántam az egész fatimai történetet bemutatni, csupán kiemeltem a világ sorsát döntően befolyásoló égi kéréseket! Az előforduló ismétlések elsősorban abból eredeztethetőek, hogy a Szent Szűz kéréseit az Úr Jézus is megismételte, és ez egyben megszívlelendő nyomaték számunkra!

Források: Fatimáról beszél Lúcia nővér ‒ 4. kiadás 2006. Fatima

Michael Hesemann ‒ Fatima titkai, Magyar nyugat könyvkiadó, 2017.

LifeSiteNews / Voiceofthefamily / sspx.org - 05/25/17

Dr. Antalóczi Lajos ‒ Jelenések, üzenetek és a jövő, Eger 2000.

(folyt.)

 Előző rész

101. Az Istennek felajánlott áldozathozatal első és legkézenfekvőbb megnyilvánulási formája az, hogy elfogadjuk azokat a lemondásokat, küzdelmeket és szenvedéseket, melyeket feladataink hűséges teljesítése jelent számunkra. A fatimai Angyal világosan beszélt: „Főként azokat a szenvedéseket fogadjátok el és viseljétek megadással, amelyeket Isten küld rátok.”

Lúcia később ezt fűzi hozzá: „Ez az engesztelés és áldozat amit a jó Isten kíván, melyet mindenkinek vállalnia kell ahhoz, hogy Isten törvényét betartva, igaz életet éljen. Ezt az utat Isten világosan meg akarja ismertetni a lelkekkel, mert sokan azt hiszik, hogy az engesztelés kemény önsanyargatást jelent, s ehhez nem érzik magukat sem elég erősnek, sem elég nagylelkűnek. Elbátortalanodnak és berendezkednek egy langyos és bűnös életmódra”. Az Úr később ezt a tanítást adta számunkra Lúciának: „Az áldozathozatal mindenkitől megköveteli, hogy teljesítse saját feladatait és tudatosan betartsa törvényeimet. Ma ezt a fajta bűnbánatot kérem és várom el!”

102. A bűnös mindazt a szenvedést, melyet a bűnei miatti tisztulásáért kell majd viselnie a túlvilágon, akár csak töredékében is, még a földön Istenért (Istennek felajánlottan) szenvedné, nem csak érdemszerzően és boldogabban élhetne már a földön, de jelentősen megrövidíthetné a tisztítótűzbéli vezeklését is!

103. Nagyobb boldogság adni, mint kapni! (ApCsel 20,35)

104. Az istenszeretettől eltöltött lélek nem szenved, ha megtagadja magát. Az olyan szívben, mely Istenen kívül semmit sem szeret, a legnagyobb csapások sem oltják ki a szeretet lángját, sőt inkább élesztik azt. (uo)

105. Ne azt reméld, hogy Isten megkímél a szenvedéstől, hanem azt, hogy erőt ad hozzá! (Kempis)

106. Az idővel minden gyümölcs beérik. (Don Bosco)

107. Jézus Krisztus nem vonzó megjelenésével, nem üdvösséges tanító igéivel, még csak nem is rendkívüli csodáival váltotta meg a világot, hanem az Atyának felajánlott kínszenvedésével! Ezzel a szenvedést a megváltás dicső rangjára emelte, értelmet adva minden felajánlott emberi szenvedésnek! Tudnunk kell azt is, hogy ha nem csak önmagunk-, hanem más lelkek üdvéért ajánljuk fel áldozatainkat, ezzel részt vállalhatunk Jézus megváltó munkájában.

108. A szenvedés értelmét ne abban keressük, hogy az valami elkerülhetetlen szükségszerűség, hanem abban, hogy saját személyes hivatásunkhoz szükséges! (Thomas Merton)

109. Amikor a vezeklésről és engesztelésről beszélünk, ne arra gondoljunk, hogy miféle kínokkal sanyargatnánk testünket. Mert nem a lemondás nagysága, hanem a bűnbánat őszintesége az, mely értéket ad engesztelésünknek. A bűnbánat és hála érleli meg bennünk azt a tiszta szeretetet, amellyel elégtételt adhatunk Istennek addigi eltékozolt életünkért, bűneinkért, vagy mások bűneiért.

Rajtunk múlott, rajtunk múlik! 1.

     A Szent Evangélium aktív megélésén kívül, egyedül a Fatimai üzenet kínálja az egyetlen "műveleti tervet" a világ problémáinak megoldására! A fatimai üzenetnek nyomatékot ad, hogy nem volt még olyan Mária-jelenés, amit az Egyház ilyen magas szinten és minden vonatkozásban elismert volna!

Alapvetően, az ún. magánkinyilatkoztatások egyházi elismerésének három szintje van. Elsőként csak annak jóváhagyása, hogy az üzenet tartalma nincs ellentétben az Egyház tanításával. A másik esetben már annak elismerése is, hogy az üzenet valóban az Égiektől származik, és harmadikként (bár nem szükségszerű) az, hogy az üzenetet közlő látnoknak elismerik az életszentségét!

Nos, Fatima esetében mindhárom elismerés megtörtént!

Sajnos még a hívő emberek hozzáállása is változó a fatimai üzenethez! Egyesek közömbösek a Mária-jelenések iránt, mások az újabb "üzeneteket" többre becsülik a fatimainál. A harmadik ismeri a fatimai üzenetet és úgy véli, hogy a kérések teljesítetlenségéért kizárólag a pápák felelősek!

Sajnos, mindhárman tévedésben vannak! Nem akarják ugyanis tudomásul venni, hogy a Szent Szűz egyszerű és teljesíthető kéréseit (a világfelajánláson kívül) nem csupán a pápához intézte, hanem az Egyházhoz, melynek ők, az egyszerű emberek is tagjai, és sokakban fel sem merül, hogy a késedelmesség őrajtuk is múlhatott! Ne feledjék, hogy a:

fatimai jelenés engedélyezése és a kérések teljesítése két dolgon múlott: az időn és az emberek rózsafüzér imáin!

(folyt.)

80. Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. – Történelmünk során tapasztalt túlkapásaik valóban ezt látszanak igazolni!

81. Jellemünk az úr, értelmünk parancsol; a test csak szolga. Úgy is kell bánni vele, értelmesen és méltányosan, pártatlanul és szigorúan. (Márai: Füveskönyv 6.f.)

82. Az ember életének egyik legfontosabb feladata, hogy megtalálja a hivatását!

83. Nem a vagyon teszi a méltóságot, hanem az erkölcs.

84. Az ember nem élhet szeretet nélkül, s az élet számára felfoghatatlan, értelmetlen mindaddig, amíg a szeretet fel nem tárul számára, amíg meg nem tapasztalja a szeretetet, és nem teszi magáévá és bensőségesen részt nem vesz benne.

85. Boldogtalanságunk mértéke mindig arányos Istentől való távolságtartásunkkal. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!

86. Az élvezet messze nem azonos a boldogsággal. A valódi boldogság ugyanis lélekben fogan és a csöndben születik!

87. Aki szereti Istent, mindenben örömet talál; aki nem szereti, nem talál sehol sem! (Liguori Szent Alfonz)

88. A spontán röpimák sokkal könnyebben helyeznek Isten jelenlétébe, mint a hosszú direkt imádságok. (uo)

89. Ha az ember nem tesz jót, ez abból következik, hogy rosszat tesz. (Szienai Szent Katalin)

90. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent! (Mt 5,8)

91. A Tízparancsolatnak, mindig a boldogság fölött kell állnia! Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de a sajátját sem érheti el tartósan!

92. Nem lesz igazi boldogságod, ha a magad kívánsága hajt előre, és nem várod meg azt az időt, amikor az Isten hív téged! (Egy Markthali Premontrei szerzetes)

93. Lelketlenül az élvezetek halmozása se öröm, míg a lélekben átélt pillanat is határtalan boldogság lehet!

94. A jövő boldogságáért érdemes vállalni az átmeneti boldogtalanságot is!

95. Míg az emberek szemében a több fáradtságba került cselekedet az értékesebb; Isten szemében viszont az, melyet jó szándék vezérelt. (Liguori Szent Alfonz)

96. Életünk célja nem az, hogy kellemesen éljünk a földön, hanem az, hogy megmentsük a lelkünket. (uo)

97. Az Úr nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem azt, hogy amit teszünk, helyes szándékkal tegyük! (uo)

98. Kevesen ismerik fel, hogy boldogtalanságuk valójában görcsös boldogságkeresésükben gyökerezik.

99. Az isteni törvények nélkül bármit tehetsz, bármi lehetsz, de megelégedett és boldog az soha!

100. Mind a szenvedés, mind a boldogság, létünk határain túli reményt sejtet meg bennünk!

   Az 1867-es „rendszerváltás” után, a vérbírák és hóhérok felelősségét senki nem firtatta. Nem csak a bocsánatkérés maradt el osztrák részről, hanem Windischgrätz és Haynau megbecsült személyek maradtak. Az utóbbi még földesúr is lehetett Magyarországon. Nem történt meg a kivégzettek és bebörtönzöttek rehabilitálása, nem kaptak kárpótlást. A kárpótlás kérését Damjanich János és Csányi László özvegyei megpróbálták, de a magyar pénzügyminisztérium vezetői el sem mentek a tárgyalásra. Míg a hóhérok magas kegydíjat, nyugdíjat élveztek, addig a 48-as honvédek kegyelemkenyéren éltek. A magyar országgyűlés március 15-e helyett, április 11-ét ( a márciusi törvények szentesítése) iktatta be ünnepnek, nehogy a hóhér, Ferenc Józsefet megsértsük. Az akkori magyar miniszterelnök Kossuth Lajos temetésére sem mert elmenni. Dicsőítsük hát ma is Ausztriát! Mégis csak jobb itt egy Habsburg Intézet, mint egy 48-as.

     Folytatásként az eddigi, október 6-i megemlékezések szereplői többnyire olyan tábornokok voltak, akik nem magyarként álltak ügyünk mellé. Irántuk érzett tiszteletem fenntartásával mégis kritikával kell említeni ezt a szemléletet. Legutóbb a közmédia már odáig elment, hogy a 13 vértanú közül csak hárman beszéltek magyarul, de ők sem biztos, hogy ízig-vérig magyarok voltak. (M1. október 3.) Nyilván Nagy Sándor Józsefre, Török Ignácra és Vécsey Károlyra gondolt a „tisztelt” szakértő. A magyar nevűek közül tehát nem volt már magyar Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő és Lázár Vilmos ! Igaz, hogy Lázár és Kiss felmenői közt voltak örmények, de ettől még ők nem örmények voltak és nem örményül beszéltek. Hogy sírjukban nyugodtan pihenjenek, valljuk, hogy igaz magyar hazafiak voltak.

    Ez a szemlélet elvezet odáig, hogy le lehet írni, hogy Árpád zsidó volt és a fenti szemlélet alapján IV. Béla sem volt magyar, mert anyja merániai Gertrudisz volt. A nemzeti tudatunk szerint még az Anjou Károly Róbert is magyar volt. Talán a médiának inkább Illyés Gyula: Ki a magyar c. könyvét kellene közzé tenni, haj de ott olyanok dirigálnak, akik ezt sem ismerik. A csúsztatás egyértelmű: mire vagytok ti büszkék magyarok? A 13 mártír nem is magyar volt, ők a liberális szabadság eszményekért haltak meg. Valóban? Az Olmützi alkotmány nem vonta kétségbe a feudális rend felszámolását és a polgári rend kialakítását, de megtagadta nemzetünk létét, szabadságát. Ez ellen folyt a szabadságharc és az aradi 13 tábornok, oly sok mártírral együtt a nemzetünk szabadságáért, függetlenségéért áldozta életét igen tisztelt liberális média! Senki nem veheti el ettől a nemzettől, hogy büszke legyen mártírjainkra, mert ők miénk lesznek, míg e nemzet él a Kárpát-medencében.

61. Midőn imádkozol, te szólsz Istenhez. Ha a Szentírást olvasod, Isten szól tehozzád! (Szent Ágoston)

62. Áhítattal imádkozni annyit tesz, mint alázatosan és bizalommal imádkozni. (Liguori Szent Alfonz)

63. Soha nem borult akkora sötétség az emberiségre, mint épp a felvilágosodás által!

64. Az istenszerető lélek kevéssé törődik azzal, hogy mit tartanak felőle az emberek; csak az a gondja, hogy Istennek tessék. (Liguori Szent Alfonz)

65. Ha imáinkra Isten valamit meg nem ad, biztosak lehetünk, hogy nem válna a javunkra! (uo)

66. Betegségben az a legszebb ima, ha megnyugszunk Isten akaratában. (uo)

67. A szemlélődés és benső ima képes lángra lobbantani szívünket az istenszeretetre. (uo)

68. Csak azok igazán bölcsek, akik tudják, hogyan nyerhetik el Isten kegyelmét és a mennyországot. (uo)

69. Az örök boldogság kegyelme nem egyetlen kegyelem, hanem a kegyelmek láncolata, melynek utolsó szeme a kitartás kegyelme! (Meg ne szakítsuk tehát!)

70. A Megváltás Egyetemes Művében való részvétel minden kereszténynek kötelessége. Mindenki kiveheti részét az apostolkodásból. Ott és annyit segíthet - ahol és amennyi ideje van. Azokkal a képességekkel, amelyeket az Úrtól kapott.

71. Jézus azt mondta, hogy egymást szeressétek, nem azt, hogy az egész világot!

72. Mivel küldetésed van, a világban kell élned, de nehogy a világnak élj!

73. Ha fel nem ismered életed célját, halálodnak sem lesz semmi értelme!

74. Aki arra hivatott, hogy Krisztust hirdesse, annak elsősorban „Jézus Krisztusnak mindent felülmúló ismeretét” kell keresnie. (ÚK 428)

75. Mit használ nekünk, ha az emberek becsülnek ugyan, de Isten megvet? (Liguori Szent Alfonz)

76. Aki egészen Istené akar lenni, ne kívánja az emberek megbecsülését. (uo)

77. Az ember akkor válik igazán felnőtté, amikor rádöbben, hogy mégsem tud mindent. (Alphonse Karr)

78. Egy kegyelem elutasítása „elriaszthatja” a többit!

79. Azzal, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, fogékonnyá tette a boldogságra, melyet teljes valóságában csak az Ő országában találhat meg. Az emberi szívbe van írva az örökös visszavágyódás Teremtőjéhez, mely sajnos a bűn következményeként elhomályosulhat, miként a földi boldogság is időnként tovatűnhet, ám a lehetősége meg nem szűnik! Minden ember életében „titkos nosztalgiaként” munkálkodik a vágy, hogy rátaláljon a szeretet, az igazság és a boldogság Forrására. Ebből következően a 'testben és lélekben való' ember, e vágytól indíttatott és következetes gondolkodása nyomán természete szerint eredendően vallásos lény, aki lelke által képes közösségbe kerülni Istennel. Ez a bensőséges hitkötelék meghatározhatja az ember ön- és nemzettudatát, emberi méltóságát, egész földi és természetfeletti életét.

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése nem csak szép népszokás, de tudatos kifejezése és megerősítése annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így hódoljunk Neki!

A királynői tisztelet és elismerés nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mi által Isten Anyja Mária egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek! Fontos tudnunk, hogy

a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt a magyar koronás Apostolok Királynője és az  Apostoli Kettőskereszt teszi!

A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem!

Mária hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket és mi is kérhetjük Őt!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy

újra tudatosítani kell országunk népében

Mária királynői fenségét,

mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint. Eszközölj ki áldást Szent Fiadnál országunk vezetőire, hogy a népet bölcsességgel és igazsággal kormányozzák!"  (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

   Kedves Olvasóim!

Amiként a Szűzanya ünnepei nem teljesek a Rózsafüzér Királynője ünnepének hiányában, úgy nincs bensőséges Mária-tisztelet sem rózsafüzérezés nélkül. Ez az ájtatosság vihet ugyanis közelebb bennünket az Istenanya titkában való elmélyülésben!

A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a szeplőtelen fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. Istenanyai méltósága révén, Szent Fiánál közbenjárónk, tehát kérhetjük Őt, különösen a Neki legkedvesebb rózsafüzér imádsággal, mely a Mária-tisztelet bensőséges megnyilvánulása. A Megváltás és Szűz Mária titkainak szemlélése, végeredményben a Szentháromság Egy Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel imádkozzuk a rózsafüzért, kérhetjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk.

Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet és a rózsafüzér-imádkozás egész jelentősége és kegyelmi értéke.

Montforti Grignon Szent Lajos így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében:

"Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254.)

(vége)

     Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi 13 tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Nem emlékezünk meg az ártatlanul kivégzett további százakról és nem tesszük szóvá azok nevét, akik „hazánk fiaiként” közreműködtek nemzetünk hóhéraival, pedig 168 év múltán mindezt illene végre tudatosítani. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok.

 Ma sem késő nevüket megismertetni, hogy településeik méltón emlékezhessenek róluk.

     Az első áldozat Horváth János kovácssegéd volt, akit Bécsben fegyverrejtegetés miatt végeztek ki 1848. dec. 7-én. 1849. január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost Siklóson. 1849. jan. 18-án Drechler  Kristóf újságírót felakasztották Pozsonyban. 1849 januárjában a nádor huszárezred szökevényei közül  23 huszárt lőttek főbe Grázban. Windischgrätz első halálos ítélete  Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten. 1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári seregeget szidalmazta. 1849. febr. 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta. Március 14-én lőtték főbe Novák Tivadart, császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait. Március 19-én  főbe lőttek 5 soproni polgárt. Március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster  Ferenc ottani polgárt. Március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt. Ugyanitt, március 30-án lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét. Május 10-án végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt. Május  24-én Petőcz Györgyöt,  Pozsony Megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott.

     1849. június 5-én végeztette ki Haynau báró Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét,  Gruber Fülöp hadnagyot Pozsonyban. Június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt. Június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál, csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül. Július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost, 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt. Ugyanezt a büntetést kapta egy Wuititz nevű zsidó fiú, mezt a császári katonákkal vitába szállt. Július végén  Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték.( a pontos adatok nem ismertek, így a 162 főben nincsenek benne) Ugyancsak Július elején lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett. Július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban. Július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt. Ugyanezen a napon, Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.  Július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt is főbe lőtték Pozsonyban. Július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.

     Július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt. Október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt. Pozsony után Pest következett. Az Újépület udvarán augusztus 14-én lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.Ugyancsak kivégeztek itt minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt. Augusztus 22-én ugyancsak Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt. Augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték agyon, majd 28-án  Sweitzer József budai nyomdász következett. További kivégzettek voltak itt augusztus 30-án  Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest és 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert. Ítéletében „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”

     A „bresciai hiéna”, Haynau délfelé vonulása, majd a világosi fegyverletétel után teljesedett be nemzetünk legjobbjainak lemészárlása. Augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag  Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.” Augusztus  24-én történt az első akasztás Aradon. Miután Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér azonnal megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe. A parancsnak megvolt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet. Ráadásul segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. Temesváron lőtték főbe augusztus 25-én  Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot. Augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.

     A nemzeti gyásznapunkon, október 6-án Aradon végezték ki 13 tábornokunkat: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leininger Károlyt, Nagy Sándor Józsefet,  Pöltenberg Ernőt, Schweidel  Józsefet, Török Ignácot,  és gróf Vécsey Károlyt. Nem csupán október 6-a, hanem az egész október hónap gyásza volt a nemzetnek. Párhuzamosan Pesten folytatódott a vérengzés Ugyancsak október 6-án lőtték itt agyon az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost.Ugyanezen napon , itt lőtték főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt. Október 8-án itt akasztották fel Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával. Október 10-én ismét minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát. Vele együtt akasztották fel  Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost. Október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, „gerilla vezért”, 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédek, iparosok és földművelők) végeztek ki.

     Utánuk ismét jeles személyek következtek. Október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légó parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest. A mártírok sora október 24-én Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt. Ekkor végezték ki báró Perényi Zsigmondot aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt. Vele együtt halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. Október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest. Haynau dühöngésének betetőzése volt Kazinczy Lajos tábornok főbelövetése Aradon, október 25-én.

     Sokak úgy vélik, hogy ezután, felsőbb utasításra leálltak a kivégzések. Ezt sugallja a Kőszívű ember fiai filmváltozata is, de ez nem igaz, mert 1850-ben folytatódtak a kivégzések. Január 23-án felakasztották Pesten Kolossy György ügyvédet.

46. Hinni azt jelenti, hogy „ament” mondunk Isten szavaira, ígéreteire, parancsolataira; teljesen rábízzuk magunkat arra, aki a végtelen szeretet és a tökéletes hűség 'amenja'. (vö. ÚK 1064)

47. A szeretet teszi, hogy a hit nem csupán a szellemben, hanem az akaratban is él. (Liguori Szent Alfonz)

48. Vedd el a világtól a láthatatlan valóságokat, s a maradék már egyetlen fabatkát sem ér! (R. Plus SJ)

49. Isten létét bebizonyítani nehéz, de tagadni lehetetlen! (Alexis Carrel)

50. Aki lelke mélyén felismeri Krisztus üzenetét, az úgy érzi magát mint a madár, mely először fedezi fel, hogy szárnya van és repülhet. Ez a felismerés megszünteti a félelmet, s megnyílik előtte a szabadság végtelenje. (Lev Tolsztoj)

51. A hívő ember nem dicsekedhet azzal, hogy megtalálta az élet értelmét. A hit által történő felismerés ugyanis ingyenes ajándék és nem annak bizonysága, hogy a hívő ember másokét felülmúló erkölcsi képesség birtokában lenne.

52. Akkor kérsz bizalommal Istentől, ha meghajolva elfogadod: „legyen meg a Te akaratod”!

53. Aki abbahagyja a benső imát, nemsokára megszűnik Istent szeretni. (Liguori Szent Alfonz)

54. A lemondás nélküli élet: az üdvösségről való lemondás!

55. Áldozat és imádság nélkül nincs üdvösség! (Liguori Szent. Alfonz)

56. Az Isten kormányozza a világot, az imádság azonban magát az Istent! (Aranyszájú Szent János)

57. Angyalok, vagyis az embernél tökéletesebb szellemi valók léteznek, anyagi testük nincs, de a látszatért magukra ölthetik! Az angyalok személyes, halhatatlan és tisztán szellemi teremtmények, akiknek (az emberét messze felülmúló, de Isten által behatárolt) tisztánlátásuk, magas értelmük és önálló, határozott akaratuk van. Tökéletességük fölülmúlja valamennyi látható teremtményét. A jó angyalok mindig készek arra, hogy Istentől kapott feladatuk szerint az emberek segítségére legyenek, védelmezőn és szolgálva mellettünk álljanak. (Katolikus hittétel)

58. Az Istennel szembeszegült (bukott) főangyalt sátánnak, a társait ördögöknek vagy démonoknak nevezzük. Bár Istennek nem „riválisai”, ám amíg tehetik, pokolian ellenségesek a teremtéssel, különösen az emberrel szemben! „A világban található rossz, a társadalmi rendellenességek, (...) nemcsak az eredeti bűn következményei, hanem a sátán pusztító ténykedésének a hatása is, aki azon ármánykodik, hogy az ember erkölcsi egyensúlyát megbontsa.” (Szent II. János Pál 1987.05.24)

59. Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszik jó angyalok, akik esetenként közbenjárnak Istennél. „Senki sem tagadhatja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy őrangyal, mint valami pedagógus és életirányító pásztor.” (vö. ÚK 336)

60. Barátként kezeld őrangyalodat, folyamodj hozzá imádban segítségét kérve, hiszen mindig veled van, csak vedd észre törődését!" (Szent Bernát)

 Aulich Lajos

(1793-1849)német
honvéd tábornok
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot."

 Damjanich János

(1804-1849)szerb
honvéd tábornok
"Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."

 Dessewffy Arisztid

(1802-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata."

 Kiss Ernő

(1799-1849)örmény
honvéd altábornagy
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

 Knézics Károly

(1808-1849)horvát
honvéd tábornok
"Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."

 Láhner György

(1795-1849)német
honvéd tábornok
"Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom."

 Lázár Vilmos

(1815-1849)örmény
honvéd ezredes
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Leiningen-Westerburg Károly

(1819-1849)német
gróf, honvéd tábornok
"A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."

Nagysándor József

(1803-1849)magyar
honvéd tábornok
"De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."

Poeltenberg Ernő

(1808-1849)osztrák
lovag, honvéd tábornok
"Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."

Schweidel József

(1796-1849)magyar
honvéd tábornok
"A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." 

 Török Ignác

(1795-1849)magyar
honvéd tábornok
"Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." 

Vécsey Károly

(1803-1849)magyar
gróf, honvéd tábornok
"Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."

33. A hit által megvilágosított lélek egészen másképp ítéli meg a dolgokat, mint azok, akik csak az érzékeiken keresztül értékelnek mindent. Ez utóbbiaknak sejtelmük sincs a magukban hordozott felmérhetetlen kincsről!

34. Az ember képes Isten felismerésére, mint a dolgok okára, alapjára és céljára. De először a hitben kell kapcsolatot teremtenie Istennel, és csak azután keresheti az értelem bizonyítékait!

35. A keresztény hit nem mitológia, nem filozófia, hanem isteni kinyilatkoztatás!

36. Hinni annyi, mint Istenben bízni, Rá hagyatkozni, Rá építeni, Őt tenni életünk irányadójává s céljává!

37. A pillanatban, melyben felismerjük önmagunk sötétségét, lsten fényessége világlik fel lelkünkben.(R. Plus SJ)

38. Csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk és szeretjük. Őt pedig nem szerethetjük, ha ellene, a felebarát vagy önmagunk ellen súlyosan vétkezünk: Aki nem szeret, az halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete (1Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket arra, hogy el leszünk választva tőle, ha nem segítünk a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az Ő testvérei. Ha halálos bűnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor – saját szabad választásunk révén – tőle örökre elválasztottak maradunk. Ezt az Isten és a szentek közösségéből való végleges önkizárás állapotát nevezzük „pokolnak”. (vö. ÚK 1033)

39. Sohasem ismerhetjük meg magunkat igazán addig, amíg nem igyekszünk megismerni Istent! (Avilai Szent Teréz)

40. Amikor a világot ma mind jobban veszélyezteti az elburjánzó erőszak és kizsákmányolás, az egyház tagjainak tisztán kell látnia, hogy az emberiségnek minden egyébnél égetőbb szüksége van a megváltás örömhírére. Van-e bátorságunk kiállni az emberek elé, és elmondani nekik, milyen sötét mélységekbe sodródnak, ha elvetik Isten szeretetét? (vö. ÜF 107)

41. A bűnnel és hamissággal sújtott világban is úgy kell élni, mintha mindenki tisztességes lenne. Bármit sulykoljon is a divatos világ, az igazság nem rasszista, nem kapzsi, hanem politikailag korrekt és erkölcsös.

42. A keresztényi viselkedésmód a liturgiából és a szentségek vételéből táplálkozik. (vö. ÚK 2047)

43. Az emberek nem szenvedhetik a tolakodást; Isten ellenben egyenesen elvárja, hogy szüntelenül ostromoljuk Őt kegyelmekért. (Liguori Szent Alfonz)

44. A keresztény Credo, (hitünk megvallása Istenben az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben) a tetőpontjára ér, amikor meghirdeti az idők végén a halottak föltámadását és az örök életet. (vö. ÚK 988)

45. Csak kétféle ember él: az igaz, aki azt hiszi, hogy bűnös – és a bűnös, aki azt hiszi, hogy igaz! (Pascal)

21. Sokak számára valószerűtlennek, távolinak tűnik Isten. Úgy vélik, Isten hallgat és rejtőzik. Ennek okait sokszor az emberek gőgjében kell keresni, akik emiatt saját maguk és felebarátaik számára is elviselhetetlenné válnak. (vö. ÜF 115)

22. Bűn az: amely eltávolít Istentől, csökkenti a lelkiismeret érzékenységét, rest a jóra, gyengíti az értelmet a test vágyai felett, elhomályosítja az Isten- és felebaráti szeretetet, meghamisítja a nemzettudatot.

23. Az életeszmények nélküli élet csak puszta lét.

24. Az Istentől elszakadó ember a megtévesztések csapdájába esik, fokozatosan a sátán befolyása alá kerülhet, veszít emberségéből, megrontja a környezetét és maga is a gonoszság aktív eszközévé válik.

25. Ha a világban kell is élned, ez ne jelentse, hogy a napi divatok sodrása szerint. A felszín hullámzásait a mélyebb víz áramlásai is magyarázhatják. Nézz tehát a dolgok mögé, ügyelve arra, hogy életedben mindig az isteni parancsolatok maradjanak iránymutatóak!

26. Bár az Üdvösség Honába vagyunk hivatalosak, átmenetileg azonban a Bukás Birodalmában kell élnünk! Az embert a történelmi-, politikai körülmények, melyekben él, többnyire akadályozzák Isten létének értelmi felismerésében és hitének gyakorlásában.

27. Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak /.../ vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt./.../ Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságodat. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom /.../ de nincs alku sem. Ezért ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai S: Füveskönyv)

28. A kereszténység szerves része a győzelembe vetett hit, az a biztos tudat, hogy végül győz a Szeretet. Nem éri meg holmi mellékes dologért küzdeni, olyasmiért, ami nem szolgálja, ami nem segíti győzelemre a szeretetet. (ÜF 118)

29. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét, mert ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: szeressük egymást. (1Jn 3,11)

30. A hitben való kitartás küzdelemmel és áldozattal jár! Az Úr azonban megígérte, hogy aki megvallja Őt az emberek előtt, Ő is megvallja Mennyei Atyja előtt!

31. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.

32. Mindig azon légy, hogy szívedet elvond a látható dolgoktól, s a láthatatlan értékek felé fordítsd!

     És, hogy egy 20. századi példát is hozzunk. Pietrelcinai Szent Pió atya mindig intenzív kapcsolatot tartott az őrangyalával és állítólag ezt nyilatkozta: „kevés nemzetnek van olyan nagy-hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak s bizony helyes lenne fokozottabban kérniük hathatós oltalmát országukra”! (Begyik Tibor OCDS: Az Üdvözítő Szeretet Megsebzettje ‒ Magánkiadás 2002. 126. oldal)

XI. Pius pápa így tanította a gyermekeket: „Minden nap kezdetén és végén forduljatok az őrangyalotokhoz. Hívjátok, hogy veletek legyen! Én ezt teszem kisgyermekkorom óta. Máig is ha nehezebb ügyeim támadnak, ismét hívom őt és észlelem, ahogy tisztázódnak a nehézségek. Valósággal érzem a jelenlétét, a közelségét, és nehogy azt higgyétek, hogy veletek nem pontosan így történne! Csak este ne felejtsétek el megköszönni áldott segítségét.” „Az angyalok értünk imádkoznak. Nem mintha a jó Isten ne tudná, mire van szükségünk. Ó dehogy! Csak épp hamarabb kapjuk meg irgalmának ajándékát és kegyelmének áldását!”

Felmerülhet az ellenvetés, hogy ha az egész emberiségnek lenne egy angyala aki tanácsot adna és vezetné valamennyiüket, akkor nem lenne tragédia a világon, hiszen senki sem tenne rosszat. Nos, ez a felvetés sajnos figyelmen kívül hagyja az Istentől kapott szabad akarat tényét, miáltal az ember szabadon dönthet. Az őrangyalok hatalma épp ezért korlátozott, mert nem láthatnak bele a gondolatainkba, és nem tudnak megakadályozni minket abban, hogy rosszat tegyünk.

Az őrangyalok ünnepét csak a XVII. században kezdték ünnepelni, akkor még szeptember első vasárnapján. Később X. Piusz pápa intézkedésére az őrangyalok ünnepe Szent Mihael arkangyal nyolcadába október 2-ra került.

Szent Őrzőangyalaink kérünk titeket, hogy mindenkor segítsétek életünket, családunkat, az Egyházat és hazánkat! Léptessetek minket szövetségre az összes Szent Angyallal, különösen azokkal, akiket a Szentírásból név szerint is ismerünk!

Tanítsatok meg erényeitekre a szeretetre, a szentségre és a tisztaságra, hogy helyt tudjuk állni az utolsó idők harcaiban!

Tanítsatok meg minket Isten helyes imádására, a bölcsességre, a hallgatásra, a fegyelemre, a bátorságra és a hűségre, hogy amikor szakadásokat tapasztalunk, akkor is hűségesek tudjunk maradni Jézushoz, ne veszítsük el hitünket, reményünket és kitarthassunk az Isten és az egymás iránti szeretetben! Amen.

(folyt.)

11. Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat.

12. Létünk magyarázatát keresendő, miért tekintenénk más vallások felé, hiszen Isten, egyedül és kizárólag Jézus Krisztust igazolta!

13. Isten az embernek részt ad a teremtésből, önállóságot adva a családoknak és a társadalomnak. A szülőknek az új emberi lénnyel kapcsolatban teljes tudatában kell lenniük, hogy Isten ezt az embert „önmagáért akarja”. (vö.. LCS 15-16. o)

14. A hit nem csak a felismerésből vagy a lélek készségéből ered, hanem elsősorban az Isten kegyelméből.

15. Jóllehet a hit tanítása világos afelől akiben hisz a hitét gyakorló ember, olykor mégis nagyon kemény próbának van kitéve kételyeivel. A világ amiben élünk úgy tűnik, gyakran igen távol van attól, ami felől a hit biztosít bennünket, hiszen a rossz, a szenvedés, az igazságtalanságok és a halál megtapasztalása ellentmondani látszanak az Örömhírnek. Mindezek sajnos meg tudják ingatni a hitet, és sok minden kísértéssé válhat az ember számára. (vö. ÚK 164)

16. Márai szerint: az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „én más vagyok, mint a tenger.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden s aztán, a következő pillanatban a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember testi mivoltában pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, (de) a lelkünk erősebb és maradandóbb. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. (Füveskönyv 9.f.)

17. Azáltal, hogy a Második Isteni Személy emberként megtestesült, megszentelte az emberi nemet testi mivoltában is, mely a Szentlélek temploma!

18. Nagy vagy Uram és minden dicséretre méltó /.../. Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned. (Szent Ágoston)

19. Az ember természete és hivatása alapján vallásos lény. Mivel pedig az ember Istentől jön és Istenhez megy, csak akkor él teljesen emberi életet, ha Istennel való kapcsolata szabadságon alapul. (ÚK 44)

20. Ha sajnáljuk a megtérésünk előtt elvesztegetett napokat, éveket – ha átérezzük –, mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, bánkódásunk felnyithatja szemünket és elindulhatunk a hálatelt szeretet útján. A hálaadó, dicsőítő és kérő ima megerősít a jóra való elhatározásainkban, és felkészíti szívünket a túlcsorduló kegyelem befogadására, amelyet Isten mindenkinek felkínál. (vö. ÜF 36)

     Végtére is ki az, aki még nem tapasztalta meg őrangyala segítségét, még ha nem is kérte és melyet olykor a „véletlennek” tulajdonított!? Hányszor érezzük, hogy egy nyugodt halk hang sürget, óv bennünket, ne mondjunk ki egy haragos szót, ne tegyünk meg valamit, vagy ne hallgassunk valakire. Mert őrangyalunk számtalanszor igyekszik megvédeni bennünket a bűn, vagy egy hibás lépés elkövetésétől, sőt olykor még fizikailag is beavatkozik életünk védelmében! Ha belegondolunk, hogy hányszor tapasztalhattuk meg angyalunk rendkívüli segítségét, amit persze sokáig „véletlennek” tartottunk, mígnem csak évek múltán ismertük fel az eset természetfeletti voltát!

Egy alkalommal Lelli Szent Kamill atya ajtaján kopogtak. Amikor kinyitotta az ajtót, egy tizenéves fiút látott, aki könyörgött hozzá: „Padre, jöjjön gyorsan, mert a nagymamám haldoklik!” Szent Kamill vette a szent olajokat és követte a fiút egy nyomorúságos épületbe, ahol egy idős asszony haldoklott. Amint meglátta a belépő papot, felkiáltott: „Atyám, a menny küldte! Annyira féltem ugyanis szentségek nélkül meghalni!” Az atya erre azt mondta, hogy az unokájának köszönje meg! A haldokló fejét rázta így válaszolt: „Atyám! Nemhogy unokám, de senkim sincs, sőt a szomszédok sem vették észre, hogy beteg vagyok. Egyedül csak az őrangyalomtól kérhettem, hogy sürgősen keressen egy papot!”

Az angyalok tehát minden órában, minden helyzetben az ember mellett állnak. Igyekszenek sugalmazni – sőt –, próbálják felvenni a kapcsolatot a szabad akaratú emberrel, több-kevesebb sikerrel. Ha mi akarjuk megszólítani őrangyalunkat, ennek alapfeltétele a kegyelmi állapot, Máriának az Angyalok Királynőjének bensőséges tisztelete és a rendszeres ima. Így kifejezetten megtapasztalhatjuk az Őrangyal segítségét, ám ne feledjünk hálát adni neki!

A jó angyalokkal való kapcsolat feltételeként, öt szempontot kell szem előtt tartanunk:

1) Ne kövessünk idegen „isteneket”, a pénzimádatot, az ateista ideológiákat, a szexuális szabadosságot és a különféle okkult-, démonikus kultuszokat.

2) Segítsük a Katolikus Egyház hierarchiáját az Evangélium hirdetésében.

3) Támogassuk a Tízparancsolat szerinti erkölcsi nevelést, az emberi élet védelmét, és a hagyományok tiszteletét.

4) Éljünk szentségi életet (szentmise-látogatás, gyónás, szentáldozás és imaélet).

5) Legyünk bensőséges Mária-tisztelők, hiszen ő az Angyalok Királynője!

Ha ezen feltételek közül bármelyik hibádzik, akkor senki ne csodálkozzon, ha nincs áldás a munkáján, tervein, életén!

Szent Bernát ajánlása: „Tedd barátoddá az őrangyalodat, szerezz neki örömet azáltal, hogy hozzá folyamodsz, tiszteld meg imáddal, hiszen mindig veled van, követ mindenüvé, csak vedd észre törődését!” ‒ Idézet vége!

(folyt.)

1. Isten a természet, a történelem, a kinyilatkoztatás és az egyéni élet kezdete és vége, minden lét forrása, tartalma, s minden törekvés végső célja. Maga a Szeretet, aki „egyszülött fiát adta” az ember üdvösségéért.

2. Isten az idők kezdetekor mindenhatóságánál fogva egyaránt a semmiből teremtette a teremtmények mindkét rendjét, a szellemi és az anyagi világot, vagyis angyalokat és a mi világunkat. (I. Vatikáni Zsinat 1870)

3. Egyedül az ember van abban az abszurd, kettős helyzetben, hogy halhatatlan lélekkel ugyan, de mulandó anyagba zártan kell élnie a haláláig! (Isten az embert eredendően is testnek és léleknek teremtette, de romolhatatlan testét a bűn által vesztette el és csak a föltámadásban nyerheti vissza, amikor is Krisztus feltámadott teste képességeihez lesz hasonlóvá!)

4. Isten az embert a maga képmására teremtette, mégpedig férfinek és nőnek (Ter 1,27). Az ember a természet adottságai fölé értelme révén emelkedik, melyre öntudata és szabad akarata teszi alkalmassá. Ezen öröklött tulajdonságaival képes felismerni élete célját, hogy Istent megismerje, szeresse, dicsőségét tudatosan hirdesse, részt vállaljon a megváltásban, s cselekedetei által megvalósíthassa az isteni életet önmagában és környezetében. Ezen született alkalmasságot mondjuk a teremtés istenképiségének, mely eltörölhetetlen bélyegként, még a legromlottabb emberen is fellelhető. Az istenképiség az ember alapvető méltósága, mely folyvást tökéletesíthető a megszentelő kegyelem által. Ezáltal munkálkodhat az ember saját üdvösségén, mely csak Krisztus végtelen érdemei által nyerhető el.

5. A Zsinat tanítja, hogy az „ember az egyetlen teremtmény a földön, melyet Isten önmagáért akart”, kezdettől fogva akarta és akarja minden emberi fogantatásban és születésben. Mert Isten az embert – minden embert – „önmagáért” teremti, mégpedig az örök boldogságra szánva. Ez mindenkire vonatkozik, azokra is, akik betegen vagy fogyatékosan születnek!

6. „Az Anyaszentegyház vallja és tanítja, hogy Istent – mint minden lét alapját és célját –, az emberi ész természetes világosságával, a teremtett dolgokból meg lehet ismerni” (ÚK 36). Ezen fölismerés hatására az Istennel – mint okkal és végső céllal – létrehozott élő szeretetkapcsolat, a vallás lényege! Ennélfogva az istenhit az emberi élet tengelye.

7. Minden egyes ember személyes alkatába bele van írva Isten akarata, aki az embert bizonyos értelemben öncélúvá (önmegvalósítóvá) tette.

8. Az életalakítás tényezői: az értelmi megismerés és az akarati cselekvés. Mindkettő lehet helyes vagy helytelen. A helyes megismerés eleget tesz az igazságnak, a helyes cselekvés pedig eleget tesz az erkölcsnek.

9. A földi test a lélektől nem értékelhető külön-külön, lényegében a test a lélek kifejeződése. (ÜF 134)

10. Miért születtem? Istenért! Mert öröktől fogva akart, „kiválasztott és rendelt, hogy gyümölcsöt teremjek és gyümölcsöm megmaradjon” mindörökre. (vö. Jn 15,16)

     Egy alkalommal Szent Gertrúd elragadtatásba esett a szentmisén, s ebben az állapotában megjelent előtte az őrangyala. Azt látta, hogy az imát, amit az imént mondott, Isten szent felsége elé viszi, és kéri az ima meghallgatását. Gertrúd érezte az áldás erejét, ami a fejére érkezett, magához tért és boldogan mondott hálát.

Szent Dénest „Philangelusnak”, azaz az angyalok barátjának is nevezték, ezt írja:

„Kössetek barátságot az őrangyalotokkal, tekintsétek őket égi-földi társatoknak. Később erős és győzedelmes sikereket érhetsz el vele a Gonosz elleni harcban! Angyalaitok szószólók az Atyánál, és amit soha el ne feledjetek: őrangyalotok az örökkévalóságig társatok!”

Az égi angyalokkal, főleg az őrangyalunkkal való együttműködés, nagyban segítheti valamennyiünk földi életét. E természetfeletti segítséget nem igénybe venni, balgaság, hiszen védtelenné és kiszolgáltatottá tesszük magunkat a negatív természetfeletti erőkkel szemben, miközben azt hisszük, hogy üldöz a balszerencse! Mi meg csak csodálkozunk, rossz esetben Istent vádoljuk, holott mi nem tettünk meg semmit a magunk, embertársaink és nemzetünk biztonságáért! Nem éltünk az Úr által felkínált Szentségekkel, nem kértük őrangyalainkat és nem imádkoztuk a rózsafüzért!

Az élet utolsó óráiban bizony a haldoklók olykor a gonosz lelkekkel hadakoznak, akik mindennel próbálkoznak, hogy magukkal hurcolhassák pokolba. Ez a riasztó küzdelem különösen azoknál tapasztalható, akiknél sekélyes volt a Mária-tisztelet, az őrangyallal való kapcsolat és az imaélet! A harc kimenetelére döntő befolyással van az ember egész életében rögzült hitélete, vagy istentelen viselkedése! A halál beálltával a testtől elvált lélek azonnal látja az angyalokat és az ördögöket, miközben a lélek saját magát ítéli meg, egész életének állásfoglalása szerint. Jó esetben valószínű, hogy a léleknek hosszabb-rövidebb tisztulásra van szüksége az üdvösség elnyeréséhez a purgatóriumban, mely az Irgalmasság helye! A kárhozatot választó lelket a bukott angyalok ragadják el, s viszik magukkal a pokolba, amiként utal erre Máté 18. fejezete: „Az úr haragjában átadta őt a kínzóknak.” (Mt 18,34.) A méltó-, vagy a tisztítótűzben már megtisztult lelket jó angyal vezeti a mennybe. Erre utal az evangélista: „Meghalt Lázár, s az angyalok Ábrahám ölébe vitték.” (Lk 16,22.)

(folyt.)

     Assisi Szent Ferenc 1182. július 5-én született gazdag kereskedő családban Assisiben és ott is halt meg 1226. október 3-én.
     1209. február 24-án, a Máté evangéliuma 10,9 sorainak hatására elhatározta, hogy elhagyja az akkori úrifiúk léha életét, és apostoli szegénységben fog élni. Durva csuhát vett fel, mezítláb és anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá.
Elindult tehát első tizenegy követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a dátumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.
1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal, és rendjével. Ettől kezdve ő is a rózsafüzér-ima hirdetője és imádkozója lett.
1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem merték vállalni. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét. Ferenc befeküdt a lángok közé, de a legkisebb baja nem történt, erre a szultán megengedte neki a prédikálást.

1223. szeptember 17-én az Alverna-hegyén való imádságos elvonultságában, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.
1226-ban az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziunkolában hunyt el.
1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.
A ferences rend megalapítója: Itália, a kereskedők, az állatok és a természet védőszentje. Nevéhez fűződik az első karácsonyi betlehem állítás is.

     Az őrangyalokban való hitről a Szentírás világosan tanúskodik, „elküldi angyalait hozzád, hogy őrizzenek minden utadon. A kezükön hordoznak majd téged, nehogy kőbe botoljék a lábad” ‒ olvashatjuk a Zsoltárok Könyvében (91,11-12.). És ez a hit már megtalálható a 2. század egyházatyáinál, Origenész például így ír: „Az Egyház tanítói kijelentéseinek részét képezi, hogy Isten angyalai és jó szellemek léteznek, akik Neki szolgálnak, hogy az emberek üdvét tökéletesítsék.”

Nagy Szent Vazul a 4. században mondta: „Hogy minden hívő mellett egy angyal áll, mint nevelő és pásztor, aki életünket vezeti.” És ezt senki sem vitathatja, aki Urunk szavára emlékszik: „Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.” (Mt 18,10.) Sajnos azonban a katolikus hittanban az őrangyaloknak csak „puszta létezését” említik meg, a velük való együttműködés lehetőségeit és szükségességét már nem! Pedig a reformáció előtt bizony az egyház hétköznapi tanítását képezte az angyalismeret, és ez jó darabig még fennmaradt a hitéletben! Ne feledjük, hogy Lisieux-i Szent Teréz már 6 évesen szövetséget kötött az őrangyalával és ez akkor még természetes volt a Katolikus Egyházban!

Ahol a jó angyalok, őrangyalok tevékenykednek a jóra való készség elősegítésében, ott sajnos a gonosz angyalok is jelen vannak, és nem csak az emberek mellett, de az egyes vidékeknek, városoknak, települések mellett is próbálnak istentelenségre és pusztításra késztetni mindenkit. Márpedig a harc a démon és az angyal között az emberben folyik és a szabad akarattal dönthetünk egy életnyi idő alatt az Isten Országa, vagy a kárhozat között. Tehát vigyáznunk kell magunkra, családunkra és környezetünkre – a kegyelmi élet gyakorlásával – a szentségi élettel, a bensőséges Mária-tisztelettel és őrangyalunk segítségül hívásával, hiszen rendkívül esendőek vagyunk! „Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségtek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben...” (1Pét 5,8-9.). Imádkozzunk tehát az őrangyalunk segítségét kérve! (Folyt.)

„Az Úrnak élünk amíg élünk, és az Úrnak halunk meg, amikor meghalunk.” (Róm 14,8)

A SZERKESZTŐ BEVEZETŐJE

Szellemi létünk legjellemzőbb vonása a gondolkodás, a keresés, a megismerés, a kérdés-feltevés és a válaszadás.  Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy mi végett élnek – ám csoda-e –, ha Istent se akarták megismerni! Márpedig világrajövetelünkkel velünk születik az ezernyi megválaszolandó kérdés: Ki vagyok én és ki Isten? Miért születtem, mi végett élek, mi a boldogság és merre van? Mi a szenvedés értelme, miért kell meghalni és mi lesz velem a halál után...?

Kisirkánk célja a megismerés és a 'számvetés' segítése! 1-től 412-ig az élet és halál alapvető kérdéseire próbálunk választ adni a Szentírás, a bölcselet és a teológia forrásaiból. A T. Olvasó „spontán nyitással” is lelhet iránymutató gondolatokat, ám ajánlott végigböngészve rákeresni az élet és halál nagy kérdéseire!

„Egy könyv a teremtett világ, aki okosan olvassa, annak elmondja Isten önmagát.” (Angelus Silesius)

»KISIRKA«

 Nyisd bárhol, olvasd bárhol!

És ne szabadkozzék senki, hogy nem hallott róla!

Útravaló

az ÉLETRŐL,

a HALÁLRÓL és az  

ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL

(tét az örök élet!)

Szerkesztette:

Begyik Tibor OCDS

A szerkesztő kiadása

     A katolikus tanítás szerint „a jó angyalok gondját viselik az embernek” hittétel, amely megfogalmazás alatt az őrangyalokat, vagy őrző angyalokat érthetjük! Eszerint minden embernek születésétől haláláig egy angyal áll szolgálatára, aki földi életében soha egészen el nem hagyja, bár Isten rendelkezése értelmében nem minden bűnét akadályozza meg. (Vö. Schütz Dogmatika és Kai. 433.) Az embert segítő jó angyalok, vagy őrangyalok léte az isteni szeretet, a Gondviselés megnyilvánulása. Az őrangyalok első említése a Teremtés könyvében (48,16), amiként az Apostolok Cselekedeteiben is (12,14-16)! Létezésük bepillantást enged számunkra a Mindenható „titkaiba”, hogy mi-módon kormányozza Isten a világot. Sok hittudósnak az a véleménye, hogy az angyalok meghatározott feladatot kaptak a világegyetem irányításában.használja Isten neveként a „Seregek Ura” (Zsolt 24,10.) kifejezést, mely az angyalok megszámlálhatatlanságára utal. Ebből következően, minden egyes megkeresztelt embereknek, közösségnek (egyházközségnek), városoknak, nemzetek és természeti erőnek őrangyala van. A pogányoknak csoportos angyaluk van, ám figyelmet érdemel, hogy a hivatásukban és felelős helyzetben lévők mellé Isten két őrangyalt is rendelt. Az országoknak és nemzeteknek rendeltetésük szerint különbözők az őrangyalaik, mert Isten terveiben minden népnek más és más a küldetése! E hatalmas szellemi seregben egyéni vonásokkal bíró angyalok vannak, saját személyiséggel, arccal és névvel – még akkor is –, ha a Bibliából csak három nevét ismerjük: Micháel, Gábriel és Ráfáel.

Mivel az angyalok (a bukott angyalok is!) tisztán szellemi lények, nem kötődnek a tér dimenzióihoz és egyetlen pillanat alatt bárhol lehetnek, jóllehet egyszerre csak egy helyen. Az angyalok és őrangyalok fényévnyi magasan felettünk állnak, mégis készségesen támogatnak minket. Hatalmas méltóságukat nem hangoztatják, hanem csak azt próbálják tudtunkra adni, hogy hozzánk tartoznak és szívesen segítenek. Szent Ágoston szerint „A szent angyalok kiválóságban felülmúlnak minden más élőlényt, melyet Isten teremtett”, kivéve az Istenszülő Szűz Máriát, akit különös tisztelet övez, hiszen ő – az isteni Ige megtestesülésére mondott igenje miatt –, messze felette áll az angyaloknak, tiszteltebb, a szeráfoknál és a keruboknál is hasonlíthatatlanul dicsőbb. Ezért a Katolikus Egyház az Angyalok Királynőjeként is tiszteli! Ez azonban semmiképpen sem csökkenti az angyalok szerepét, hanem új szempontot ad az emberek és az angyalok kapcsolatához. Egyedül Jézus Krisztusnak nem volt őrangyala, ezzel szemben angyalok serege szolgált neki életének egyes állomásainál (Lk 1,26; 2,9; Mk16,5; ApCsel 1,10).

(folyt.)

A gyermek Jézusról nevezett Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897) kármelita szerzetesnő eredeti neve: Marie-Françoise-Thérèse Martin. Magyar nyelvterületen Kis Szent Teréznek is nevezik, megkülönböztetve őt a Kármelita Rend 16. századi nagy alakjától, Avilai (Nagy) Szent Teréztől.
X. Piusz pápa „a modern idők legnagyobb szentje” névvel illette.

XI. Pius pápa 1923. április 29-én boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta.
XII. Pius pápa 1944-ben, Szent Johanna mellett Franciaország második védőszentjévé tette Terézt.
Kis Szent Teréz 24 évet élt, de a hit és a Krisztus-követés olyan "kis útját" élte és írta meg, hogy Szent II. János Pál pápa 1997. október 19-én egyháztanítói címmel illette, amit rajta kívül három nő kapott meg: Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz és Edith Stein Szent Benedicta.
1956-ban adták ki Teréz írásának fotokópiáját.

Rövid film: https://www.youtube.com/watch?v=4klIw1PuMJQ

(John-Henry Westen cikke nyomán. Forrás: www.kath.net – 2010. december 18.)

    Szinte az egész sátáni kultúrharc a szexualitásra összpontosul: abortusz, fogamzásgátlás, házasságtörés, pornográfia, promiszkuitás, szexuális nevelés, (gender-elmélet), válás, homoszexualitás, méhen kívüli megtermékenyítés, őssejteken való kísérletezés – mind ezek összefüggenek a szexualitással.

Amikor Peter Kreeft filozófus e megfigyelését az első alkalommal hallottam, Boldog Jacinta Marto jutott az eszembe, a legfiatalabb fatimai látnok. Tőle ered ugyanis a következő megállapítás: „Több ember kerül a pokolba a test bűnei miatt, mint bármely más okból.” 

    De miért? II. János Pál pápa a test teológiájáról szóló értekezésében azt írta, hogy a férfi és nő egyesülése a házasságban a trinitárius kapcsolat eredeti képe, mely az emberiségbe beleivódott. Ezen kívül a házasság Krisztus Egyházához fűződő kapcsolatának kulcsfontosságú képe.

    Nos, nem logikus-e a csúcs intelligenciával bíró sátántól, hogyha az emberiséget a mennytől és Krisztustól el akarja vezetni, akkor az emberek lelkületéből elsőnek a trinitárius kapcsolatot, a legfontosabb képmást, Krisztusnak az Egyházához való viszonyát próbálja meghamisítani. Ezért ahhoz, hogy az embereket Krisztus számára visszanyerjük, nekünk is erre a színtérre kell igyekezeteinket összpontosítanunk. De hol veszítettük el a kommunikációban a harcot? Általánosságban ott, ahol azt hittük, hogy az uralkodó szemlélet elcsitítására okosabb vagy kényelmesebb, vagy lelkipásztorilag helyesebb a hallgatás.

    És mi lett ezen mulasztásokból? Vajon az Egyház hallgatása e kérdésekben a remélt kulturális békéhez vezetett? Nem! A fogamzásgátlás gátlástalan gyakorlata kikerülhetetlenül az abortusz-holokauszthoz vezetett. A szabadjára engedett erkölcstelenség és a tiszta pillantás megőrzésének teljes hiánya csaknem az egész világon a gátlás nélküli pornográfia-függőséget hozta meg számunkra. A méhen kívüli megtermékenyítés az embriókon végrehajtott őssejt kutatással ajándékozta meg az emberiséget. A homoszexuális viselkedés tolerálása a homo-„házassághoz”, sőt egyes országokban a vallási gyakorlat szabadságának korlátozásához vezetett. 

    Ezek után az a kérdés, hogy hol foghatunk hozzá a szexualitás deformációjának felszámolásához e kulturális szökőárban? A „caritas in veritate”, az igazság iránti szeretettel kell ezt a munkát elkezdenünk. Ez Krisztus, az Ő Édesanyja és Egyháza válasza.

    Mert egyáltalán nem szeretet az, ha valaki megengedi gyermekeinek, hogy illetlenül viselkedjenek. A szeretet éppen azt diktálja, hogy a szülők korrigálják és fegyelmezzék gyermekeiket. Ez az Egyházra is érvényes, mindenekelőtt a lelkipásztorokra. A lelkek ezen atyáinak legeltetniük kell a nyájat, az igazságot kell tanítsák – akármilyen nehéz és politikailag inkorrekt is ez. Ez az igaz szeretet. 

    Fájdalmas tudomásul venni, hogy nyilvánvalóan olyan korban élünk, melyről Szent Pál 2 Tim 4,3-ben így óvott: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.”

    De Szent Pál Timóteus püspöknek mégis szigorúan megparancsolta, hogy mindezek ellenére teljesítse szolgálatát az Evangéliumban. „Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élők és holtak fölött, az ő eljövetelére és országára, hirdesd az Evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” (2 Tim 4,1-2)

(A szerző a LifeSiteNews.com főszerkesztője. Ez a cikk a 2010. október 5. és 10. között Rómában az életért tartott V. világima-kongresszuson elhangzott előadásának részlete.)

       A kísértés mibenlétét ismerjük és tudjuk, hogy állandó kísérője az emberi életnek.

Sajnos az ördögi zaklatás és megkötözöttség is gyakori. Ennek külsődleges formája az egység megbontása, esetenként országos szinten is a békétlenség keltése. Először a szívben, majd a családban és más közösségben igyekszik békétlenséget kelteni a széthúzással.

A helyzet súlyossá válhat, ha az ember lelkében tanyát ver a gőg, és ezen önteltségében istentelen pártokat támogat, melyek persze a sátán kezében hatékony eszközök!

Fiatalok, ne engedjétek beetetni magatokat a klímaváltozásról!

     Ti vagytok az első generáció, amelyik minden osztályteremben légkondicionálást igényel; számítógépeken/laptopokon tanultok; minden szobában van TV; egész álló nap elektronikus eszközöket használtok; a legtöbben autóval jártok iskolába tömegközlekedés helyett… a történelem legnagyobb fogyasztói csoportját alkotjátok, folyamatosan a legdrágább ruhákat vásároljátok meg, hogy „divatosak” legyetek; a tiltakozásotokat digitális és elektronikus eszközök segítségével teszitek közzé…

De mielőtt bármiért is tiltakoznátok, kapcsoljátok ki a légkondit, menjetek gyalog iskolába, kapcsoljátok ki a telefonotokat, olvassatok el egy könyvet, és készítsetek magatoknak szendvicset, ahelyett, hogy kész, címkézett, csomagolt ételt vásárolnátok!

Mindebből semmi nem fog megtörténni, mert önzők vagytok és nem neveltek titeket elég körültekintőnek. Mostanában pedig olyan háttérerők manipulálják a világot, akik titeket is beetetnek, kihasználnak, győzködve arról, hogy a tüntetés és tiltakozás, nemes célt szolgál.

Ébredjetek fel, tudjatok meg többet a tényekről, mielőtt tiltakozni kezdenétek!

(Sky News ausztrál újságcikk nyomán)

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old.). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” 

A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vatikáni Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.

     Itt most közlöm az egyszerű nép által napjában többször is mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!

A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körül járnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen

A következőkben 11 részben mutatom be az ünnep történetiségét!

     Október 7-e Rózsafüzér Királynője, más néven Olvasós Boldogasszony napja, amire imával készülünk. Eredendően V. Piusz pápa által, az 1571. október 7-i lepantói csatában, a muszlim túlerő felett aratott fényes tengeri győzelem emléknapjaként ünnepelték, Győzelmes Nagyasszony néven. A pápa és az egész keresztény világ, a lepantói győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta és eközben látomása volt, melyben látta a hatalmas győzelmet.

XIII. Gergely 1573-ban a Legszentebb Rózsafüzér elnevezéssel október első vasárnapjára helyezte át az ünnepet, de csak azon templomok és kápolnák számára, amelyekben rózsafüzér-oltár volt.

XI. Kelemen pápa 1716-ban az ünnepet már az egész egyházra kiterjesztette.

XIII. Leó pápa 1887-ben megemelte az ünnep rangját azzal, hogy a domonkos miseszövegeket tette általánossá.

Szent X. Piusz pápa 1913-ban visszahelyezte az ünnepet október 7-re.

Az ünnepnek a Rózsafüzér Királynője elnevezést végül XXIII. János pápa adta 1960-ban.

Október hónapban, de különösen 7-én a keresztények, még inkább különös áhítattal imádkozzák a rózsafüzért az Istenanya közbenjárását kérve, s ez különösen illő és üdvös korunkban, amikor a lelkek oly nagy veszélyben vannak! Ennél fogva tudnunk kell, hogy a rózsafüzér nem csak egy ima, de mint fentebb igazolódott – fegyver a gonosz ellen –, a benső léleképítés eszköze, az egységnyi idő Istennek ajánlása, az önfegyelem és a szabad akarat szép megnyilvánulása. Nem imák unalmas ismételgetése, hanem egy szóbeli, elmélkedő, végül pedig szemlélődő imamód. Egyben elmélkedés a Megváltás misztériumáról, részesedés Mária Igen-jéből és titkos értékű ajándék égi Édesanyánknak.

De azt azért hozzá kell tennem, hogy a szentolvasó nem liturgikus imádság, hanem a krisztusközpontú Mária-tisztelet magánájtatossága! (vö. A rózsafüzér imakönyve, Szent István Társulat, 8.)

(folyt.)

Mi tehát a teendő?

148. Az exorcizmus kizárólag az Egyház által létesített szentelmény. Ördögűzést kizárólag püspök, vagy az általa kinevezett papi személy végezhet! Ez nem csupán „hierarchikus szabály”, hanem tudatos óvatosság a felkészületlenség súlyos következményeinek kizárására! Az óvatosság nagyon is indokolt, mivel az ember erejét és intelligenciáját magasan felülmúló személyes szellemi hatalmasságok elleni fellépésről van szó!

149. Ördögűzésre csak a valódi démoni megszállottság esetén van szükség. A többi esetre a szokásos kegyelmi eszközök is elégségesek: az ima, a szentségek, az alamizsna, a keresztény életvitel, a megbocsátás, nem utolsó sorban, a szülők imája a gyermekeikért, közösségek imái tagjaikért (vagy fordítva).

150. Minden ember és közösség személyes érdeke és kötelessége a sátán elleni körültekintő védekezés, ám ezt csak a tudatos bűnkerülés-, a rendszeres ima- és a szentségekkel való tiszta élet garantálhatja Krisztus a mi Urunk által.

151. Az erős kísértésben, megpróbáltatások, rémület és kétségbeesés pillanataiban, fontos ügyek és elhatározások előtt, rossz emberek környezetében, különösen betegek és haldoklók mellett, ajánlatos az Egyház által ajánlott imákat elmondani s ha mód van rá, használni a szentelményeket (miként fentebb 137- és 139-ben említettük).
1) Gyújtsunk szentelt gyertyát és ima közben szenteltvízzel hintsük meg magunkat és a helyi v. (távoli) érintetteket.
2) Az első és legfontosabb az Úr imája a Miatyánk elmondása, melyben kérjük szabadíts meg a gonosztól!
3) Bizonyított az Üdvözlégy hatékonysága (különösen a Szeretetláng sátánvakító fohászával! /ld 138/).
4) A teljes Rózsafüzér elmondása a fentebbek szerint.
5) Az Irgalmasság Rózsafüzérének imádkozása.
6) A Szent Mihály ima (XIII. Leó pápa):
Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben! A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Amen
– Továbbá a Szent Őrangyalok segítségül hívása!
7) Szent X. Piusz pápa imája: Ó, Mennyország felséges Királynője, angyalok Úrnője! Tehozzád fordulunk, ki Istentől kaptál hatalmat a sátán fejének széttiprására. Alázatosan kérünk, küldd el nekünk az égi seregeket, hogy a parancsodra üldözzék az ördögöket, s keljenek velünk harcra mindenhol, és taszítsák vissza a mélységekbe. Amen
8) Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek...

152. Sajnálatos tévhit, hogy a Szent Mihály ima be lett volna tiltva. A félreértés feltehetően a szintén XIII. Leó pápától származó „Kis exorcizmus” részét képező Szent Mihály imára vonatkozik, amely így kezdődik: „Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal...” Ez civileknek valóban tilos a Hittani Kongregáció 1985. szept. 29-én kelt levele értelmében. A fenti Szent Mihály imát azonban imádkozzuk bizalommal!

146. A Szűzanya tehát arra biztat; hogy minden ember, minden család és közösség, aki hallja szavát és válaszolni kíván felhívására, az minden feltűnés nélkül álljon be engesztelő táborába. Fogadja be szívébe az Isten és emberszeretet tüzét és működjék együtt édesanyai vágyával, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el!
A Lelki Naplóban kért heti engesztelő szentóra megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (Fatimáról beszél Lúcia nővér, IV. Kiadás 2006. 127-128.) →
147. (Isten, Szűz Máriának) akkora ügyességet és erőt adott az ősi kígyó gonoszságának leleplezésére, hogy ezt az elvetemült büszke szellem jobban fél Szűz Máriától, mint az angyaloktól és emberektől együttvéve. Bizonyos értelemben jobban fél Tőle, mint magától az Istentől. Nem azért retteg annyira, mintha Isten haragja, gyűlölete és hatalma nem volna végtelenszer nagyobb a Boldogságos Szűzénél, akiben a tökéletesség korlátozott, hanem először azért, mert a Sátán, ez a büszke szellem, végtelenül többet szenved, ha Istennek egy kicsiny, alázatos szolgálóleánya győzi le és bünteti. Ennek alázatossága jobban megalázza, mint Isten hatalma. Másodszor, mert Isten akkora hatalmat adott Anyjának a gonosz lélek felett, hogy Szűz Mária egyetlen sóhajától, melyet egy lélekért bocsát Isten elé, jobban fél, mint az összes Szentek imáitól, és egyetlen fenyegetésétől jobban tart, mint a legnagyobb kínoktól. (Grignon TMT 52)

Placid atya mesélte: 1953-ban történt, még Sztálin halála előtt. A fogolytáborban ekkor 900 km-re Moszkvától keletre voltam. Tőlünk kb. 2000 km-re, az Északi Jeges tengernél is volt egy hasonló GULÁG-láger. Egyszer átkerült onnan hozzánk egy magyar fogoly, és kezembe nyomott egy kis könyvszerűséget. Fedőlapja nem volt, hátlapja nem volt. A következőt mesélte: Ott fönn az Északi Jeges tenger mellett őt valami vétségéért sötétzárkába csukták, három napra. Ez csúnya dolog volt, mert három napig mínusz 25-30 fokos hidegben fél méterre a föld alatt, betonozott padlózatú ablak nélküli odúban volt. A »bűnösöket« egy kis nadrágban és trikóban lökték be oda, és semmit, se kenyeret, se levest, az égvilágon semmit sem kaptak a három nap alatt. Ez bizony keserves dolog.
Kínjában mit csinált a szerencsétlen? Elkezdte a falat eszegetni. Gerendákból volt a kis épület összeállítva. Ahogy a gerendák között tapogat, valamire rátalált a kezével. És jó rab szokás szerint a gatyája korcába rejtette. Szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan tudta azt onnét kihozni, megőrizni, amikor örökké motoztak bennünket, és ő most elhozta s nekem adta!
És most kapaszkodjék meg mindenki! Ez a valami, a Budapesti Szent István Társulat által 1930-ban kiadott »egypengős« Újszövetségi Szentírás volt. Máté első betűjétől az Apokalipszis utolsó szaváig, fedőlap és hátlap nélkül. A háború után 8 évvel! Teljesen érthetetlen, hogyha egy magyar hadifogoly oda rejtette, miért nem találta meg a kutya sem a 8 év alatt? Hiszen annyi büntetett volt már abban a sötétzárkában! Az Úristen azonban nekünk szánta ezt az Újszövetségi Szentírást. És mi, akik akkor már 7-8 esztendeje magyar betűt sem láttunk, szét vágtuk ívekre és felváltva elkezdtük olvasni. 2-3 naponként cseréltünk, és nem volt különbség, hívő, hitetlen, protestáns vagy katolikus között. Faltuk! Persze volt úgy, hogy a szalmazsákba kellett eldugni, volt úgy, hogy el kellett ásni, mert ugye, ilyesmit nem szabad volt kézbe venni sem, de az tény, hogy mi három és fél hónap alatt ronggyá olvastuk azt az Újszövetségi Szentírást. 

(Forrás nyomán: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/vallolof.htm)

(folytatás) Ha olyankor hallgattok szentmisét, amikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33)
Alázat, áldozat, ez a kettő elválaszthatatlanul uralja lelkedet állandóan, bízz és higgy most már végre anyai hatalmamban, mely hatalommal a sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem. (III/126)
Jézus: Az Ő közbenjáró nagy hatalmával eszközölte ki Tőlem a családok részére e nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét. – a családok és a papság megszentelődésére – Azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja. (vö III/140)

Mi végett élek?

Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre.

Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat. (ÉHÖ 5. o.)

(folytatás) Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim (…) ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! (II/18) Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt.
(…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget. (III/203)
Szűzanya: A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek! (I/64)
Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábatok alól a remény talaját! Jól tudja, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek! A reményvesztett lelkeknél már bűnre sem kell kisértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti. Ó gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létre jönni lelketekben. (IV/30)

A Makkosmária búcsújáróhely rövid története

     A makkosmáriai Angyalok Királynéja tiszteletére felszentelt kegytemplom hiteles története a XVIII. századba nyúlik vissza. 1731-ben
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
     Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám (1680-1744) veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő trinitárius szerzetesrend itt szép egytornyú templomot és egy kis kolostort épített.
     Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
     A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a trinitáriusok rendjét is feloszlatta, és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a Budakeszi plébániatemplomába vitték le, és itt megőrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett.
     Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.
     A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított szervita rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén. A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
     A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos (1927-1968) székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.
     A szerzetesrendek feloszlatása kapcsán 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe, az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János (1915-1993) jezsuita atya lett a kegyhely vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Forrás: http://egykor.hu/budakeszi/makkosmariai-kegytemplom/1963

146. Az alábbi naplóidézetek (római/arab szám a Szeretetláng Napló kéziratának oldalszámaira utalnak!)

Szűzanya: Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok s veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít. Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. →
Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére.(I/58) /Mert/ a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130)

Bevezető

Az ünnep történetét, két megközelítésben dolgoztam fel.

Az első részben a Fogolykiváltó Rend (mercediáriusok, majd a trinitáriusok) rövid történetét foglalom össze, a második részben pedig a magyarországi vonatkozását, mely a Makkosmariai kegytemplomhoz, ill. búcsújáró helyhez kötődik. Fogadják szeretettel! 

A Fogolykiváltó Rend

Eredetét 1218-ra vezethetjük vissza, amikor augusztus 1-jén, a Boldogságos Szűz látomásban buzdította Nolascói Szent Péter és Pennaforti Szent Rajmund  a fogolykiváltó rend megalapítására. Mint rendi ünnepet a pápa 1615-ben hagyta jóvá, és az egész Egyház számára 1696-ban írta elő.

Magyarországon a török idők óta ünneplik. A története szerint Bécs török uralom alóli felszabadítása után szeptember 24-én, a visszavonuló török sereg 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon szabadultak meg.

A középkorban a muzulmán fogságba esett keresztény rabok kiszabadulásáért az Egyház rendszeresen imádkozott. A mercediáriusok, majd a trinitáriusok (A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett rendjének tagjai) pedig magukat adták cserébe - életüket is áldozva - a foglyok szabadságáért.

Ez a nagyhatású Mária-ünnep érdekesmód 1969 óta nem szerepel a liturgikus naptárban (állami nyomásra, talán a politikai foglyok fogalma miatt). Mindazáltal a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének tartalma bővült a szenvedélybetegek, a különböző függőségekben "megkötözöttségben" szenvedők szabadulásának kérésével.

Fogolykiváltó ünnepe szeptember 24, vagy szeptember utolsó vasárnapja!

Jelenleg a rend 158 házában 790 mercediárius fáradozik a modern kor "rabszolgáinak" fölszabadításáért. A rendnek női ága is van 1265-től.

Magyarországon különösen a Budakeszi-Makkosmária búcsújáróhelyen tisztelik a Fogolykiváltó Boldogasszonyt, és ez idő szerint is Hozzá imádkoznak a "foglyokért és a megkötözöttekért". Az alkohol-, a kábítószer, a dohányzás, a testiség, a pénz és a szerencsejáték rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik), akik felszabadításukért fáradoznak, hogy kikerüljenek a szenvedélyek és megkötözöttségek rabságából! (folyt. holnap!)

MÁRIA SZÍVE SZERETETLÁNGJA

144. A 2011. augusztusában megrendezett IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozóra Budapestre érkezett vendégek közt, két Dél-amerikai exorcista atya is volt, akik tanúságot tettek a Szeretetláng-fohász (számukra is) meglepően hathatós, ördögűző hatásáról! P. Eduardo Lozano El Salvadori atya, aki az ottani hadsereg kórházi lelkésze elmesélte, hogyan ismerkedett meg a magyar Szeretetláng üzenetével. „Egy könyvesbolt kirakatában, addig ismeretlen füzetkére lettem figyelmes. Kézbe véve, legnagyobb meglepetésemre azt olvastam a Szűzanya ígéreteként, hogy Szíve Szeretetlángja megvakítja a sátánt! Én ilyet még soha nem hallottam és – gondoltam – ha ez igaz, akkor egy rendkívül hatékony kegyelmi eszköz van a kezemben! Megvettem a bővebb irodalmat is, és hamarosan megbizonyosodhattam e többletkegyelem valós erejével.
Egy ritkaságszámba menő, nehéz megszállottsági esetünk volt. Püspöki felhatalmazással hárman végeztünk exorcizmust egy fiatalon, aki a levegőbe emelkedett és öt férfi sem tudta a földön tartani. Minden igyekezetünk hiábavalónak bizonyult. Ekkor jutott eszembe, hogy a Szűzanya Szíve Szeretetlángját hívjuk segítségül. Félrevonultunk és az Istenanya közbenjárását kérő imáinkba belefűztük az égi Anyánk által kért könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Ezt mondtuk a szegény leányzó fölött is, és egyszeriben csend és nyugalom következett. Egy hangos sóhajtásra megszabadult démonaitól és azóta is kiegyensúlyozott testi-lelki egészségnek örvend". →

145. A fentihez hasonló esetet említ Dr Kovács Zoltán mariológus Teológiai Szakvéleményében is, mely először a Magyar Sion, egyházi tudományos folyóirat 2009/2. számában, majd a Szeretetláng Lelki Naplóban is megjelent. „A Római Egyházmegye egyik exorcistájával, a Szeretetláng Lelki Napló eddigi olasz nyelvű kiadását jól ismerő don Roberto Lianival 2008. ápr. 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi gyakorlata során az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént.”
(Szeretetláng Lelki Napló, Szent István Társ. Bp. 2010. 395-446 oldal. Nihil Obstat Bp. 2009 június 5, Dr. Kovács Zoltán censor deputatus Nro. 494-4/2009; Imprimatur Dr. Erdő Péter) →

Szent Pio atya!

Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél,

mert nagy veszedelemben vagyunk!

P. Pio bizonyára tudhatott népünk különleges meghívásáról és arról, hogy az emberiség történelmének nem volt egyetlen más olyan királyi dinasztiája sem ‒ mint az Árpád-ház ‒, amely annyi kiváló szentet adott volna a Világegyháznak! Köztük Szent Erzsébetet – a szolgáló szeretet szentjét ‒, akinek színes üvegablaka ma is a kapucinus öregtemplom szentélyére néz. A híveknek jobbra, ott ahol Pio atya ötven évig misézett. Hányszor nézhetett rá és hányszor néztek egymásra?! Az pedig, hogy imádkozott-e Pio atya hazánkért, aligha kétséges, hiszen nem csak mélységes Mária-tisztelő volt, de ő említette azt a „Madárkát”, amely ezernyi „kelepce” ellenére is készül világraszóló röptére! Így, remélhetőleg az „istentelenség jeges kövületéből” hazánk – MÁRIA ORSZÁGA –, újra a szívet-lelket melengető isteni kegyelmek továbbítója lesz ‒ Királynője ‒ Szűz Mária által, az egész emberiség javára!
Szent Pio atya fentebb sorolt megnyilatkozásainak egy része dokumentált, más kijelentései viszont csak a szájhagyomány alapján maradtak fenn. Ez a bizonyos „Magyarország egy kalitka” jó hasonlat lehet a magyar „géniuszra”, de hitelessége kérdőjeles – olyannyira –, hogy a magyar kapucinusok írásban kérdezték meg a San Giovanni Rotondó-i levéltárukat a kijelentés felől. A válasz egyértelmű volt: szentünk ilyet soha nem írt le és erre való utalást sem találtak! Ehhez persze hozzá tehetjük, hogy amit nem írt le, azt még mondhatta, sőt tehette is, hiszen a fennen említett Mindszenty látogatás sincs Padre Pio által lejegyezve! ‒ A forrás? ‒ Nos, e könyv szerkesztője személyesen ismerte a kiváltságolt Thirring Éva asszonyt, akinek megbízhatóságához nem fér kétség! Sokat fordított Rómában a magyar látogatók beadványainak ügyében, a szentszéki magyar ügyvivő Mester István pápai prelátus megbízásából.

142. Ős-szüleink bukása révén a gonosz lélek nem csak az ember fölött, de a lélektelen természet fölött is befolyást szerzett; ennek okán nevezi őt a Szentírás „a világ fejedelmének” (Jn 16,11). Ezért, ha az Egyház valami fölött ördögöt űz, „eltávolítja a rajta ülő átkot és a Sátán hatalmát egészen lerontja, vagy legalábbis csökkenti.”
Ezért általánosságban a megáldás – különösen a szenteltvízzel való megszentelés – a Sátán befolyását töri meg, hogy az a dolog tovább már ne szolgáljon gyűlölete eszközeként. Ezután, Krisztus az Egyházára rábízott hatalma folytán, a megáldott dolog már a jó hatékony kellékeként használható, feltételezve annak a személynek a kegyelmi állapotát, aki a dolog használatában részesül. Elvárható tehát, hogy az a személy is előbb kiszabaduljon a démoni behatás alól! Az ilyen előkészítő exorcizmusok nem tételezik fel, hogy a Gonosz annyiban birtokolna egy dolgot vagy személyt, hogy benne lakna (megszállná); de abban az értelemben igen, hogy valamiféle igénye, hatóköre, hatalma van rajta.

143. Ajánlott magunknál és (beszentelt) lakásunkban szentelményeket tartani! (Szenteltvíz, sz.gyertya, Szentírás, szentelt feszület, kármelita skapuláré, csodásérem, rózsafüzér, Irgalmas Jézuskép, szentelt tömjén stb.)

A SZENTELTVÍZ

139. Nem azonos a megáldott „sima” vízzel (mint pl. a keresztvíz). A mondás: „Fél, mint ördög a szenteltvíztől” és ez így van! Sajnos, a mai ember ezt feledni látszik, holott a szenteltvíz a leghatékonyabb 'kéznél lévő' eszköz az ördög távol tartására. A gonosz ui. nem marad ott vagy amellett, aki gyakran hinti meg magát e szentelménnyel, 'amely lemossa a bocsánatos bűnt' (Aquinói Szt. Tamás). Hathatós eszköz a gonosz távol tartására, elűzésére és segítség minden kísértés leküzdésére. Segít a testi betegségekben, ha az egészség visszanyerése üdvünkre szolgál. Végezetül pedig enyhülést ad az elhunytaknak, megszenteli a sírokat és „üdítő harmat” a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek (l. még 138/d)

140. Avilai Szent Teréz a szenteltvízről: „Mily nagy lehet a szenteltvíz ereje! Lelkem megvigasztalódik, ha keresztet vetek vele. Felfrissülök és olyan lelki örömöt érzek utána, amit nem tudok kifejezni. Tapasztalatból tudom, hogy semmitől sem menekül gyorsabban az ördög, mint a szenteltvíztől.”

141. A szenteltvíz az Egyház, exorcizmussal egybekötött vízszentelő imájából meríti erejét és hatását, amelyet a pap mond a víz megáldásakor Vízkereszt ünnepén:
„Áraszd erre a megtisztulást jelképező vízre áldásodat! Add, hogy ez a teremtményed mennyei ajándékaid szolgálatában űzze el a gonosz lelkeket, tartsa távol a betegségeket és hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét! A hívek házában vagy bármely helyen akármit is érint vagy meghint ezen víznek cseppje, az legyen egészen tisztává, minden ártó hatalomtól mentessé! Ne üthessen tanyát ott a gonosz lélek, ne verjen gyökeret a rontás szelleme! Szűnjék meg a belopakodó sátán minden cselszövése! E víznek hintése által távozzék és szűnjék meg minden titkos kór, ami a ház lakóinak épségét vagy nyugalmát veszélyezteti. Add, hogy Szent Neved segítségül hívásával kért épségük és üdvösségük minden támadással szemben védelmet nyerjen! Krisztus, a mi Urunk által. Amen.”
Ezen ima felszáll a mennybe valahányszor valaki a Szentháromság nevében 3x meghinti magát vagy másokat a jelen- vagy távollévőket (akár a tisztítótűzben szenvedő lelkeket is) szenteltvízzel. Isten áldása száll testükre-lelkükre. Az ördög gyűlöli a szenteltvizet, melynek hatalma van felette.

 Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk!

Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat!

Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben.

Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

(A szerk.: Életről, Halálról, Örökkévalóságról 2. oldal. A továbbiakban ÉHÖ)

Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna.

Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,2-3)

A sátán tehetetlenné tételének eszközei:

138. a) Elsősorban és legfőképp, a Jézus Krisztus által felhatalmazott Apostoli Egyház ördögűző hatalma, a kiszolgáltatott Szentségek, Isten Igéje és Jézus nevének ereje.
b) A Szűzanya oltalma – annál a szembenállásnál fogva, amely a kezdetek óta fennáll.
c) Az angyalok (Szent Mihály) és a szentek közbenjárása.
d) A Szenteltvíz (exorcizált só és exorcizált víz), az exorcizált Olaj (krizma), az incesszálás (szentelt tömjén füstje), a katolikus papság áldó keze, valamint a Szentelmények (feszület, rózsafüzér, kármelita skapuláré, csodásérem, Szent Benedek érem, a Jézus Szíve- és az Irgalmasság tisztelete, a Mária-tisztelet, a Keresztúti ájtatosság, a Szeretetlángra való hivatkozás, a szentelt gyertyák, a szentképek) és az ezekhez kötődő – az egyházilag engedélyezett – egyéb kegyelmi ígéretek és búcsúk stb. által. →

https://youtu.be/M1OwF4J0D4A

VIDEÓ

     Lám-lám, az egyháztörténelem nagy alakjairól szóló sorozatomban egy angyal is helyet kapott. A történelmi és üdvtörténeti számontartásuk természetes lenne, az pedig, hogy furcsának tűnik, az inkább a mi materializmustól fertőzött szemléletünkben van! A profán történelem ugyanis csak embereket, állatokat, növényeket, gazdasági és anyagi tényezőket tart számon, azoknak tulajdonít szerepet. Márpedig az emberi históriának – de mindennapi életünknek is –, vannak olyan szereplői, akiknek a háttérben többnyire láthatatlanul, fontos szerepük van. Ezek közé közé tartoznak az angyalok.

     A történelem láthatatlan szereplőit általában nem közvetlenül, hanem hatásaikból ismerhetjük meg. Vannak azonban esetek, amikor átmenetileg emberi alakot öltenek azért, hogy kommunikáljanak velünk, hogy segítőleg beleszóljanak életünk, a történelem menetébe – miként a Szentírás is számtalan helyen tanúsítja! Isten megtestesülését, földre jövetelét az angyalok nagyszámú földre szállása is kísérte, akik eljöttek, hogy szolgálják a megtestesült Isten Fiát és azokat, akiknek Ő is a szolgálatára, a megváltására jött.
     A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal egyike a három – név szerint ismert ‒ arkangyalnak (főangyalnak). Mihály a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kard, lándzsa vagy mérleg. Többnyire pajzzsal is ábrázolják, melyen felirata egyben a nevének jelentése „mi khá él”‒ „ki olyan, mint az Isten?”: QUIS UT DEUS

     A három legfőbb angyalnak a nevét a Bibliából is ismerjük: Mihály, Gábor és Rafael. Emberré csak az Isten Fia lett, az angyalok nem testesültek meg, de emberi alakot öltve jelentek meg a Szentírás szereplői közül Tóbiásnak, Szűz Máriának, vagy a betlehemi pásztoroknak. Az Egyház történelméből sok angyaljelenést ismerünk, amelyekkel beleszóltak az egyháztörténelem és a világ történetének alakulásába is. Angyalokról nevezett helyek ismertek a földön, amelyek mind az emberekkel való kapcsolatteremtésükről, az emberiség történetében betöltött szerepükről tanúskodnak.

135. Az aggodalmaskodóknak: sokkal jobb, ha a sátán haragszik rád, mintha meg volna veled elégedve.

136. Az Egyház, hogy hatékonyabbá tegye a Krisztus által adott képesség gyakorlását, és hogy a híveket megvédelmezze a gonosztól és a csalóktól, szentelményt alapított erre a célra, amelyet kizárólag a püspökök és az erre általuk, sajátos módon felhatalmazott papok szolgáltathatnak ki (tehát világiak soha!). Ezt így rögzíti a Kánonjogi Kódex (1172. Kánon), figyelmeztetve, hogy a szentelményekben az Egyház könyörög, nem úgy, mint a magánimákban (1166. K); valamint, hogy e szentelmények kiszolgáltatásakor szigorúan az Egyház által jóváhagyott szertartásokat és szövegeket kell használni (1167. K).

137. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Az ideig tartó földi életünk, végérvényesen meghatározója lehet örök életünknek! Tehát erősen álljunk ellen a kísértéseknek, térjünk meg, higgyünk az üdvösség jó hírében (vö Mk 1,15) és mindenekelőtt legyünk mindig szeretettel felebarátaink iránt, a tét az üdvösség vagy a kárhozat!
Nagyon prózaian vetődik fel a kérdés, hogy e füzetke ismeretanyaga hány embert késztet elgondolkodásra és hány embert sikerül kimenteni a Sátán kelepcéiből? Vajon, e 'kisirka' képes-e hozzájárulni a világ felrázásához, melyről látható, hogy ökörlánccal vonja magára a büntetést (Iz 5,18)? Mindenesetre, imádkozzunk e szándékra!

(folytatás)

Lesz idő, amikor az (...) „Irgalmasság műve” szinte teljesen megsemmisülni látszik majd. De követni fogja ezt Isten nagy erejű beavatkozása, ami bizonyítani fogja e mű valódiságát. Új fény lesz az Egyház számára, amely ugyan már régóta benne szunnyad. Az Isten végtelen irgalmát senki sem vitathatja. Mindenki számára teljesen világos legyen: mielőtt mint igazságos Bíró újra eljön, azt akarja, hogy úgy ismerjék meg a lelkek, mint az irgalmasság Királyát. (...) Mikor következik ez be – nem tudom; meddig tart – nem tudom. Isten nagy kegyelmeket ígért – „különösen neked és mindazoknak akik hirdetni fogják nagy irgalmasságomat. Haláluk óráján magam oltalmazom meg őket, mint saját dicsőségemet”. (378)

132. Sokan csodálkoznak, hogy az ördögöknek lehetőségük van az ember megkísértésére, sőt testének birtoklására (a lelkére soha, hacsak nem maga az ember adja oda önként), a megszállottság és különféle zaklatások vagy károkozás formájában. Az ördögűzők szerint sokaknak az egészségében, javaiban, munkájában, vagy érzelmeiben okoz kárt az ördög. Ennek pedig oki eredője a szentségi élet elhagyása, esetlegesen egyes párthovatartozás.

133. Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, s ez a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.

134. A hívőket jelek fogják kísérni: az én nevemben ördögöt űznek... (Mk 16,17): ezt a hatalmat Jézus minden hívőre ráruházta, s mind a mai napig érvényben van. Ez általános képesség, amely a hiten és az imádságon alapszik. Személyek vagy közösségek is végezhetik, külön felhatalmazás nélkül, de ebben az esetben csakis szabadító imádságról van szó és nem exorcizmusról.

(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)

     Csak természetes, hogy Isten harcosai, a lovagok őt választották védőszentjüknek. A várkápolnáknak ő lett az oltárszentje, és a művészet kezdi úgy ábrázolni, mint páncélos-pajzsos ifjú harcost, aki lándzsájával ledöfi a sárkányt. 
     Minthogy az Egyház őt fővédőjének tiszteli, a gonoszság hatalmai ellen folyó állandó harcában is őt tekinti vezérnek és zászlóvivőnek (Michael, salutis signifer, mondja az ünnepi himnusz). S mert ő a győzelmes vezér a nagy harcban a sátán ellen, a halál és kárhozat fejedelme ellen, az Egyház ősidők óta őt tekinti a másvilág őrállójának, és a szegény lelkek védő kísérőjének, amint a temetéseken is mindig halljuk: Mihály a paradicsom feje, akit tisztelnek az angyalok rendjei (Michael praepositus paradisi, quem honorificant angelorum cives).
     Szent Mihály az ő védettjeinek bizalmát és tiszteletét azzal jutalmazza, hogy nemcsak adja láthatatlan segítségét, hanem időnként láthatóan is megjelenik, és lehetővé teszi az iránta való tiszteletnek új megnyilatkozásait, amibe beleszövődhetnek a korok, nemzedékek és helyek külön színei.

    Három ilyen megjelenése vált híressé:

 - a Gargano hegyén 500 k. (lásd máj. 8);

 - az Angyalvár (mely innen kapta nevét) fölött megjelent 6. század végén Nagy Szent Gergely pápának a nagy pestis idején, és kardját hüvelyébe dugta, ezzel jelezte, hogy a vésznek vége.

-  a 8. században a Mont-Saint-Michel tenger mosta meredek szikláján   Normandiában. Itt I. Rikárd normann herceg 966-ban bencés apátságot alapított, a 250 éve álló templom mellé.   Mind máig igen látogatott búcsújáróhely. 1456-58-ban egész Németországból csapatosan kerekedtek föl még gyerekek is búcsút járni Szent Mihályhoz.

     Így kíséri végig az Egyházat századokon át az Istenért vívott harcaiban Szent Mihály, ki a szeráfnak lángoló buzgóságával és szent tisztaságával állandóan belekiáltja a bálványimádás ezer kísértésétől szétszedett világba a nevét, a szent harcok fölséges csatakiáltását: Kicsoda olyan, mint az Isten?!

     Az Egyház pedig szorongatásaiban megemlékezik Szent Pál szaváról: „Nem (csak) a test és vér ellen kell tusakodnunk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen. Ennélfogva vegyétek föl az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon és megállhassatok” (Ef. 6,12).

   Ezért imádkozza a nagy XIII. Leó pápa rendelkezéséből minden szentmise végén azt az imádságot, mely úgy hangzik bele ebbe a sátán kísértette világba mint egy hatalmas exorcizmus:

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket küzdelemben. A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten (lásd Jud. 9); te pedig mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek veszedelmére körül-járnak a világon, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen”

https://youtu.be/9afIHuxQrf4

VIDEO

(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)

     Könnyű elgondolni, micsoda lángoló szent haragot és Istenért égő buzgóságot váltott ki (lázadó angyalok) káromló vakmerősége a hű angyalokban. Ki meri kisajátítani Isten fölségét? Kicsoda olyan, mint az Isten (héber nyelven: mí khá él = Mihály)? harsogott föl a szent harci jelszó, és „Ekkor nagy harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai is harcoltak, de nem diadalmaskodtak és helyük nem volt többé az égben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot.” (Jel 12,7-9).
     Szent Mihály ezt a szerepet viszi az üdvtörténetben is: mindig Isten igazának elszánt és diadalmas harcosa, és ezáltal a választottak számára Isten kegyelmének útkészítője; a bűnnek és vezérének, a sátánnak legyőzője, és ezáltal az emberiség üdvösségének közvetítője. Valahányszor megjelenik, mindig a bűnt sújtó isteni szent fölségnek és egyben a bűnbocsátó isteni irgalomnak hírnöke (angyal görög szó = küldött) és közvetítője.
    Mikor teljesedőben van az ószövetség nagy jövendölése, mikor a zsidóságnak ki kell szabadulni a babiloni fogságból, ill. Isten népének a bűnből, a világ hatalmai ellene szegülnek Isten irgalmának. „És íme Mihály, egyike az első fejedelmeknek, segítségemre jött” (Dán 10,13). Mihály a választott népnek, s az ő szellemi örökösének, az Egyháznak védő angyala: „Mihály a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért helyt áll” (Dán 13,1).
     Ennek nagy bizonyságát adta már akkor, mikor Mihály főangyal az ördöggel tusakodva Mózes teste fölött viaskodott - megakadályozva, hogy a sátán Mózes holttestének helyét fölfedje a zsidóknak és ezzel végzetes bálványimádásra csábítsa őket. Itt is Isten kizárólagos dicsőségének buzgósága vezette. A sátán Istentől el akarta terelni a zsidókat, a nagy Mózest akarta istenükké tenni. Mihály közbelépett: Kicsoda olyan, mint az Isten! Ki mer Isten mellé idegen isteneket állítani?
     És ezt a szent harcot folytatja végig a történelmen, mint Isten lovagjainak láthatatlan égi vezére, egészen az utolsó döntő nagy harcig, melyet a Jelenések könyve ír le a 12. fejezetben, melyben az első nagy szellemcsatához hasonló módon újra legyőzi a sátánt, – már most nem mint a lázadó angyalok vezérét, hanem mint az istenellenes történelmi hatalmak szervezőjét, és letaszítja a történelem színpadáról. Isten engedi a szellemek próbáját és harcát végigmenni minden időn és minden nemzedéken, de végre is az ő Krisztusa győz az egész vonalon. Ennek a szent háborúnak vezére és első vitéz lovagja Szent Mihály.

(folytatás Fausztina Naplójából)

A fecsegő szerzetesekről említi:
Nincsenek meg bennük az alapvető erények, sem az Istennel való bizalmasság. (...) Az a lélek, aki nem tapasztalta meg a belső csend édességét, nyugtalan szellem, aki zavarja mások csendjét is. A pokol torkában sok olyan lelket láttam, akik nem tudták megtartani a csendet. Ők maguk mondták el ezt, amikor megkérdeztem tőlük, mi az oka elkárhozásuknak. Ezek szerzetesi lelkek voltak. Ó Jézusom, micsoda fájdalom, hiszen ezek a lelkek nemcsak az égben lehetnének, de akár szentekké is formálódhattak volna. Ó, irgalmas Jézusom, remegek, ha arra gondolok, hogy számot kell adnom nyelvemről. A nyelvben élet rejtőzik, de halál is; nemegyszer ölünk is a nyelvvel valódi gyilkosságot követünk el vele. (119)

Két utat láttam: egyet széles, homokkal és virágokkal teleszórva, tele örömmel, zenével, s más kellemes dolgokkal. Az emberek táncolva, szórakozva mentek ezen az úton – úgy értek az Út végére, hogy észre sem vették. De ott egy rémséges mélység tátongott előttük, nevezetesen a pokol torka. A lelkek vakon hullottak a mélységbe ahogy mentek, úgy estek is bele. Oly sokan voltak, hogy nem lehetett megszámlálni őket.
Láttam egy másik utat is, vagy inkább ösvényt, mert keskeny volt. Tövisek és kövek borították, az emberek könnyes szemmel haladtak rajta, sok szenvedésben volt részük. Egyesek megbotlottak a köveken, de rögtön felkeltek és tovább mentek. Az út végén csodás kert virult, mely a boldogság minden fajtájával volt beterítve. Minden ide igyekvő lélek bejutott a kertbe. Már az első pillanatban elfelejtették minden szenvedésüket. (153)

(Részlet Schütz Antal: Szentek élete c. művéből)

     Az angyaloknak nincsenek szüleik és rokonaik; nincs születésük és haláluk, nincsenek viszontagságaik és háborúságaik. Mégis van történetük! Sőt, minden angyalnak három története is van: az egyik egyéni sorsukról szól; egy másik üdvtörténeti szerepüket beszéli el, egy harmadik pedig az őket tisztelő emberek lelkébe és szívébe rajzolódik. Minden angyalnak megvan mind a három története; de a másodikat és harmadikat kevesen ismerjük. Legtöbbet Szent Mihályról tudunk, és ha ő így közelebb kerül hozzánk, rajta keresztül megtudjuk sejteni és szeretni azok életét is, akiket hálás és szerető áhítatunk csak a Mindenszentek litániájában fog egybe: Mindnyájan szent angyalok és főangyalok, könyörögjetek érettünk!

     Minden angyal története ott kezdődik a teremtéssel, amikor Isten megvetette a föld alapjait és letette sarkköveit, miközben együttesen dicsérték őt a hajnali csillagok, és ujjongtak Isten fiai mindnyájan” (Jób 38,4-7). Az angyalok Isten legjelesebb teremtményei voltak. A legkiválóbb művésznek is lehanyatlik a vésője, elhalványulnak színei, mikor csak némi sejtelmet kellene adni arról a fölséges szépségről, erőről, értelemről, tisztaságról, szentségről, izzó Isten-szeretetről és égő buzgóságról, mely a legkisebbről is sugárzott. S Mihály az elsők között volt! Sőt „égi seregek fejedelme”. Meg is mutatta nyomban, hogy igazán fejedelem, az Angyalok Fejedelme.

     Az angyalok egyéni sorsa ugyanis öt fordulón keresztül teljesedik. Az első a teremtésük, a második a kegyelembe való öltözésük, a harmadik a próba, a negyedik a helytállás a jóknál, a bukás a lázadóknál, az ötödik a jók örök boldogsága, a bukottak örök kárhozata. A próba Isten örök gondviselő bölcsességének titka. Az aranyat tűzben kell próbálni, az eszes teremtményt az engedelmességben és hódolatban. Akkor mutatja meg az eszes teremtmény, akár angyal, akár ember, hogy megérdemli Isten barátságát, a kegyelmet és az örök boldogságot, ha nehéz körülmények között hűnek bizonyul. Az angyalok egy része nem állta ki a próbát. Fejükbe szállt éppen az, aminek hálás hódolatra kellett volna indítani őket: kiválóságuk, eszük és erejük. Megejtette őket az a kísértés, mely a nagy tehetségű embereket, sőt egész korokat is annyiszor környékez: nem akarnak Istenre szorulni, tőle és az Ő kegyétől függeni, hanem úgy gondolják, hogy a maguk erejéből, a maguk esze szerint megalkotják a maguk világát, lesznek a maguk istene, sőt kisebb szellemeknek is ők lesznek az istene. A paradicsomi kísértő ezzel csábította az embert, amiben ő annak idején elbukott: „olyanok lesztek, mint az Isten”, s még az Úr Krisztust is így biztatta: az egész világot neked adom, ha leborulva imádsz engem!

130. Szent Fausztina Irgalmasság Naplójából: Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elveszítése. A második – a szüntelen lelkiismeretfurdalás, a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín – a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik – az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága, a hetedik – a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól.

   Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.

Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek - létezik a pokol. (...)

Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel! (741)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára tette.
Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és Fájdalmas Szív hét tőrrel.

127. A páli kijelentés, hogy majdan „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28), nem a pokol cáfolata, hiszen a kárhozat helye épp attól az, hogy az Életen (Istenen) kívül van, mely az örök halál állapota (vö 2Kor 2,16)!

128. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! (Mt 8,12)

129. Részlet „Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvből:
A Szűzanya egy nagy lángtengert mutatott nekünk, mely úgy látszott, mintha a föld mélyén lenne. A lángtengerbe merülve láttuk az ördögöket és a kárhozott lelkeket, mintha átlátszó, feketén vagy barnán izzó emberi alakok lettek volna. Ide-oda kavarogtak a tűzben, kiemelkedtek a lángokból, amelyek bensejükből füstfelhővel együtt törtek elő. Mint nagy tűznél a sziporkák, súly nélkül estek minden irányba. Közben fájdalmukban és kétségbeesésükben ordítottak. A rémülettől reszkettünk és megdermedtünk. Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. Hála égi Anyánknak, előtte már megígérte nekünk, hogy az égbe visz bennünket. Ha nem így lett volna, akkor azt hiszem, az ijedtségtől és a rémülettől meghaltunk volna. (117. oldal)

Ha egyszer ezt önök is átélik – folytatja Gloria Polo Ortiz –, talán emlékezni fognak ezekre a szavakra. Azt tudom mondani, hogy a legfájdalmasabb látni a szerető Istent, aki egész életünkben mellettünk van és állandóan keres, hogy üdvözítsen. Mennyire szenved Isten a bűneink miatt. Ott mutatták meg milyen sokan imádkoztak értem, hány pap és hány apáca fáradozott azon, hogy jó útra térjek. Pedig, hogy megvetettem ezeket az embereket! Közönséges megjegyzésekkel illettem e szent életű, áldozatos embereket. A túlvilágon egész életünket, mint egy nyitott könyvet látjuk majd, ahol minden pillanatunk fel van jegyezve. Nemcsak a szavaink, hanem még a közben gondoltak is! Ó, bizony elborzasztók a szavaink s gondolataink különbsége, melyeket ott tisztán láthatunk. Elkövetett bűneink nemcsak a saját, hanem környezetünk számára is következményekkel járnak, mint romlott gyümölcsök, a környezetük egészséges gyümölcseit is romlásnak indítják. Nagy fájdalom számunkra a másik világban, ha látjuk, hogy bűneink nemcsak nekünk okoztak kárt, hanem a környezetünk széles körében is romboltak, s megmérgeztek mindent. Sajnos a bűneink ártalmas következményei legelőször közvetlen környezetünket éri, a családunkat és gyermekeinket!

(Az eredeti mű Regreso de la Muerte – Bogota, Kolumbia)