Hirdesd akár alkalmas, akár alkalmatlan!
Lúcia nővér annyira igyekezett, hogy küldetését teljesítse ezen áhítat terjesztésében, hogy nem szűnt meg levelezéseiben is többször említeni!
Édesanyjának Maria Rosának például ezt írja: "...ez az áhítat olyan kedves Istennek, melyet drága Mennyei Édesanyánk kért, hogy amikor tudomást szereztem róla, szerettem volna megfogadni, hogy végzését örökre megfogadom. És szerettem volna látni, hogy az egész világ gyakorolja... Ez ugyanis csak annyiból áll, hogy azt csinálom, ami rá van írva arra a kis képre, a tizenöt perc elmélkedéssel. Ki ne tudna elmélkedni a rózsafüzér titkairól… Ki ne tölthetne tizenöt percet ezekben a szent gondolatokban, a leggyengédebb Édesanya közelében? (1927. július 24.)
Részlet gyóntatójához, Aparicio atyához írt leveléből: "...Tiszteletreméltóságod el sem tudja képzelni, milyen nagy az örömöm, amikor arra gondolok, ezen kedves áhítat gyakorlása által, milyen sok vigasztalás érheti Jézus és Mária Szentséges Szívét. Nem is beszélve arról, hogy mily sok lélek üdvözülhet ezen áhítat és felajánlás által! Azért mondom, hogy lelkek üdvözülnek, mert életem hátralévő idejére arra kért a mi jó Urunk végtelen irgalmasságában, hogy imáimmal és áldozataimmal igyekezzek kárpótolni Mária Szeplőtelen Szívét! Kérve a Szűzanya bocsánatát és Isten irgalmát azokra a lelkekre, akik káromolják Őt, mert az Isteni Irgalmasság nem bocsát meg ezeknek a lelkeknek jóvátétel nélkül. (1929. március 31.)
És mi igyekszünk engesztelni Jézus és Mária Szívét, kiesdve Isten Irgalmasságát?
(Források a II. részben!) (folyt.)
