Bevezető 2.
1977-ben a „nemvéletlen” okán megismertem Antalóczi Lajos atyát, aki fáradhatatlan kutatója volt a Mária-jelenéseknek, a kegyhelyeknek, és 
nem utolsó sorban a szenteknek!
Csodamód őt is foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként kerül egy ember „olyan helyzetbe”, hogy egyszer csak úgy dönt: maradéktalanul törekedni fog az életszentségre?!
Hogy érzékeltessem az atya – szinte csillapíthatatlan – „szentcsodálatát”, elmesélek egy anekdotává nemesült történetet a kilencvenes évek legelejéről. Három pap és én zarándokúton jártunk Francia-, és Spanyolország „szentes tájain”.
Lajos atya olyan önfeledten kereste a szentek relikviáit, hogy alig maradt útbaeső templom, melybe be ne mentünk volna „közbenjárásukat kérni”. Már késő délután voltunk, teljesen tikkadtan, mikor újabb és újabb „felfedezésekre” sarkallt bennünket. Egyik útitársunk, aki addig semmit se kifogásolt, most határozottan megnyilatkozott: „Még egy szent, és lövök!” A kitörő derültség ellenére Lajos atya ráérzett a „helyzet komolyságára”, és rövid úton szállást kerestünk.
1999 őszén „ezzel” az Antalóczi Lajos atyával – már pápai prelátussal – volt szerencsém San Giovanni Rotondóba zarándokolni. Nem csalatkoztam sem benne, sem Dél-Olaszország pompás tájaiban! Útitársamat, annak ellenére, hogy a szentekkel való bensőgésges imára soha nem sajnálta az időt, ugyanakkor hajtotta valami sürgető nyugtalanság, melynek miértjére választ csak 2000 decemberében kaptam, – atyai barátom hirtelen távozásával! Ő már bizonyára ismeri a szentek titkát, most meg én kutathatom az övét is!
Bár ez a könyv nem róla szól, meg nem említeni azonban nagy hálátlanság lenne, mivel jelentős szerepe volt e mű létrejöttében! Egy-egy utazásunk során ugyanis nemcsak „látogattunk és imádkoztunk”, hanem közben részesülhettem az atya szentekről való komoly tudásából is, melyből utunk során bőven forrásozott – ezúttal – kimeríthetetlenül sokat Padre Pióról. Sőt, hazatértünket követően az atya – látva adatgyűjtő lelkesedésemet –, segítségemre bocsátotta, úgy a saját (köztük egy gépelt, névtelen kézirat töredékét), miként az Egri Főegyházmegyei Könyvtár, Pio atyával kapcsolatos irodalmát is. Köszönet érte! Így, az emlékek és az elkészült jegyzeteim is fundamentomát képezik ezen összeállításomnak, melyhez az alább felsorolt források végső keretet adtak.(Folyt.) Források az I. részben!
