A Szent Szűz lelke fényes úton ment be a Mennyei Jeruzsálembe
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) Az apostolok most a Szent edényekkel ünnepi rendben ismét visszamentek az előszobában levő oltárhoz, ahol befejezték a Szentmise záró cselekményeit. 
Később azt láttam, hogy az apostolok s a tanítványok megint imádkozva állják körül a Szent Szűz ágyát. Mária arca olyan virágzó és mosolygó volt, mint fiatalságában. A szemét Szent örömben az égre nyitotta és elszenderült.
Ekkor csodálatosan megható képet láttam. Mária cellája fölül eltűnt a mennyezet, a lámpa szabadon függött a levegőben, mintegy a nyílt égen át betekintettem a Mennyei Jeruzsálembe. Két ragyogó kiterjedés, mint fényes felhő szállt alá, amelyből sok angyal arc jelent meg. E felhők között fényút ömlött le Máriához, akitől egy fénylő hegyen át egészen a Mennyei Jeruzsálemig elláttam.
Ő végtelen vággyal tárta ki a karját és láttam, hogy a teste teljes leplezetlenségében oly magasan lebegett az ágya fölött, hogy el lehetett látni alatta. 
Majd azt láttam, hogy a lelke, mint valami kis végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karral megy ki a testéből és lebeg fölfelé azon a fényúton, ami ragyogó hegyként emelkedett az ég felé.
A felhőkben levő két angyali kar a lelke alatt egyesült, s elválasztotta azt a Szent testtől, amely az elválás pillanatában karját a melle fölött keresztbe téve ismét az ágyra hanyatlott. 
Pillantásommal a lelkét követve azt láttam, hogy a fényes úton bemegy a Mennyei Jeruzsálembe egészen a Szentháromság trónjáig. Láttam, hogy sok lélek örömteli tisztelettel vonul elé. Közöttük felismertem sok patriarchát és Joachimot, Annát, Józsefet, Erzsébetet, Zakariást és Keresztelő Jánost. Ő pedig mindnyájukon át Isten és az ő Fia trónjához lebegett, aki Szent Sebeinek ragyogó fényével Mária egész megjelenésének világosságát még túlsugározva isteni szeretettel fogadta őt, s valami jogarhoz hasonlót nyújtott át neki, és körben lefelé mutatott a Föld fölött, mintha hatalmat adna át neki fölötte.
Így láttam, hogy bevonul a mennyei dicsőségbe, de az egész földi képet körülötte elfelejtettem. – Kellett, hogy mindezt néhány apostol is lássa, például Péter és János, mert ők az arcukat felfelé irányították. A többiek térdeltek, többnyire egészen a földig hajolva. Minden tele volt fénnyel és ragyogással. Olyan volt ez, mint Krisztus Mennybemenetelekor. Láttam ‒ ami nagyon megörvendeztetett ‒, hogy amikor Szűz Mária lelke bement a mennybe, a megváltott lelkek nagy száma követte a tisztítótűzből.
Amikor újra lenéztem a földre, láttam, hogy a Szent Szűz teste ragyogó, virágzó arccal, zárt szemmel és a mellén keresztbe fűzött karral nyugszik az ágyon.
Az apostolok, a tanítványok és az asszonyok körben térdeltek és imádkoztak.
Míg mindezt láttam, kint a természetben kedves hangok hallatszottak és olyan mozgolódás volt, mint amit karácsony éjjelén figyeltem meg.
Felismertem, hogy a halála órája a nóna után volt (a zsolozsma délután három órai része), amikor az Úr is meghalt.
Krisztus mennybemenetele után tizennégy évet és két hónapot élt.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
