Hívás és hivatás
A vele egykorúak szinte úgy éltek, mint az állatok, és nehezen tudtak mit kezdeni a nemiséggel. Ő azonban már sokmindent megértett, és igyekezett harmóniában élni az Örök Atyával. Különösen sok időt szentelt az imádságnak.
A plébánia sekrestyése végre engedett neki, és bent maradhatott a zárt templomban. Számtalan esetben próbálta a Gonosz eltéríteni istenes gondolkodásától. Az is megtörtént vele, hogy a falu utcácskáján a Kísértő valósággal útját állta! Isten azonban gyakram megerősítette Francescot. A természet alakzataiban, a virágokban és a felhőkben Krisztus arca tűnt fel neki.
Az elhivatottságából formálódó fiú akkor kapta élete első rideg elutasítását, mikor apját arra kérte, hogy tanulhasson! Grazio az apa hallani sem akart a dologról. Kidobott pénznek tartotta, mivel rossz tapasztalatai voltak nagyobbik fiuk, Michele taníttatását illetően. Ezen felül még bővül is a család – az édesanya újabb gyermeket várt, – kevés a pénz, ezért Francescót apja pásztorkodással bízta meg.
A birkákat legeltető társai mocskos szájú tréfái közt idegennek érzi magát, egyedül a Luigi és a Giovanni nevű fiúkkal tudott valamelyest komolyan beszélgetni. Peppa mama „dolgozó fiának” elemózsiáját minidg gondosan tiszta kendőbe csomagolta, melyet Francesco kezdő imával, lassan és áhítattal fogyasztott el, – kitéve persze magát gyorsétkű pajtásai gyúnyolódásainak.
Egy alkalommal nagybátyja látogatta meg a családot. Francesco kezébe pénzt nyomva megkérte, hogy hozna neki cigarettát és gyufát, a maradékból vehet magának cukorkát is. Hazafelé hihetetlen erős kísértéssel kellett megküzdenie, amelynek nem tudott ellenállni: és rágyújtott. Egy-két szippantás után forogni kezdett vele a világ, alig kapott levegőt, és még a cukorkáját is elszórta. Végül nagy lelkiismeretfurdalás közepette érkezett haza, ahol mindent őszintén bevallott, erős ígéretet téve, hogy soha többet nem dohányzik! (Folyt.) Források az I. részben! (A szülői ház)
