A bensőséges Mária-tisztelet valójában Krisztus-követés, vagyis Jézus mélyebb megismerése és szolgálata Szentséges Anyjával. Ez persze kevéssé valósul meg a formális ájtatosságokkal, vagy a kegyhely-látogatások 15 órás utazásaival, ám annál inkább a Szentmise végét követő 15 perces csendes elmélkedések által, ahogyan azt a Fatimai Szűzanya kérte!
Persze kérdésként merülhet fel, hogy „miért lenne pont Szűz Mária a Krisztus-követés példája, amikor ott vannak a vértanú apostolok is, akik közül többen az Evangélium írói?”
Nos, a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásával, a „kegyelemmel teljes” voltával és Istenanyaságával messze felette áll az Apostoloknak és a szenteknek! Pontosabban, Mária szentsége nem csak abból ered, hogy Ő Jézus Anyja, hanem abból is, hogy üdvözítő Krisztusunk az Ő Fia, mert „Ha a gyökér szent, az ágak is szentek” ‒ mondja Szent Pál (Róm 11,16). Ezért kell ragaszkodnunk a Máriát illető jelzőkhöz: Kegyelmek Anyja, Mindenkor segítő Szűz Mária, Mennyország Ajtaja, Világ Királynője, Irgalmasság Anyja, Szeplőtelenül Fogantatott stb. És mivel ő hordozta szíve alatt, ő szülte, nevelte és ő követte Krisztusunkat egészen a Golgotáig, nyilvánvaló, hogy ő ismerte legjobban Fia lelkének minden rezdülését! Így, ha ő ‒ az anya ‒ kér valamit Jézusától, azt Fia nem tagadja meg! Ajánlatos tehát ‒ sőt nélkülözhetetlen ‒ Mária közbenjárását kérnünk, rá hagyatkoznunk, megnyitva magunkat anyai segítsége előtt, hogy Isten kegyelme bőségesen áradhasson ránk. Ebből következik, hogy aki imáival és kéréseivel anélül fordul az Úrhoz, hogy Édeanyját segítségül ne hívná ‒ az a szentek szerint is ‒, szárnyak nélkül akar repülni! (Folyt.)
