Szent Mihály arkangyal több jelenését is feljegyezte a történelem, és e helyeken máig élő tisztelete alakult ki.
452-ben Nagy Szent Leó pápa a Rómától északra állomásozó hunok elé járult, és lováról leszállva tárgyalt Attilával a hunok királyával, aki ekkor a pápa feje fölött a égben egy férfiút látott lebegni, kezében kivont karddal (egyes feljegyzések szerint ez Szent Péter volt, mások szerint viszont Szent Mihály!).
495-ben az arkangyal megjelent a Monte Gargano-hegyén, ahol egy barlangtemplomot ő maga szentelt fel, és a bejáratnál ez a tábla áll: "Félelmetes ez a hely. Itt van Isten háza és a mennyország kapuja"!
590 körül a római pestisjárvány idején, az engesztelő körmenet közben Szent Mihály megjelent Nagy Szent Gergely pápának az Angyalvár felett, láttatván, amint visszadugja kardját a hüvelyébe, ezzel jelezve a járvány végét.
708-ban háromszor megjelent Aubert de Avranches püspöknek, hogy építsen kápolnát Mount Saint Michel szigetére. A püspök kétszeri vonakodása után harmadszorra Szent Mihály fejen-koppintotta a főpapot, aki nyomban intézkedett a kápolna építéséről! Aubert püspök koponyáján ma is látható az arkangyal érintése!
1077-ben Szent László és Salamon viadala közben Salamon „két angyalt látott László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve”.
Hazánkban a Szent Mihályhoz intézett imádság már legelső szövegemlékünkben, a „Halotti Beszéd és Könyörgésben” is előfordul. A veszprémi-, a váci- és az egri egyházmegyének is patrónusa és amint említettem a képe megtalálható a Szent Koronán is. A XVIII. század közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. Ennek ellenére mára már alig hallunk Szent Mihály főangyalról, következetesen elhagyva a szentmisevégi imáját is! Pedig ősi magyar sajátosság, hogy a halottak koporsóját szállító saroglyát "Szent Mihály lovának" nevezik, sőt a Göncöl-szekeret Szent Mihál
y szekerének, míg a Tejutat régebben Szent Mihály útjának tartotta a népi hagyomány.
(folyt.) Előző rész
