A Hajnal Szép Sugara

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Taigi Anna Mária, 1769. május 29-én született Sienában, egy tekintélyes család egyetlen sarjaként. Már másnap megkeresztelték az Anna Mária Antónia Gesualda névre.

Sajnos, a nagyapa rossz üzleti bonyodalmai miatt egyik napról a másikra teljesen tönkrement a család, ezért kénytelenek voltak Sienából elköltözni.

     1775-ben hagyták el a szülővárost és a mintegy 200 kilométer utat gyalog tették meg, minthogy postakocsira sem volt pénzük. A Gondviselés akaratából Anna Mária így került a katolikus világ szívébe Rómába, ahol egy szegénynegyedben találtak szállást.

     A kislány a Kegyes Tanítónők Iskolájába került, ahol kellemes külseje, előkelő modora, éles esze és valódi jámborsága folytán nemsokára megnyerte tanítónőinek jóindulatát. Anna játszi könnyedséggel tanult, de számára az írásnál és számolásnál fontosabb volt a ruhavarrás és a főzés művészete. Mindössze két évig járt iskolába, mert egy himlőjárvány miatt meg kellett szakítania tanulmányait, utána viszont otthon tartotta az édesanyja, mert szüksége volt rá a háztartásban. Így történhetett meg, hogy míg róla köteteket írtak, ő a saját nevét is alig tudta leírni. Csodálatos látomásait, a kapott kinyilatkoztatásokat és az elmélkedéseket mind tollba mondta lelki titkárának, Don Natalinak.

     A korabeli szokásoknak megfelelően Anna hétéves lehetett, amikor először járult szentáldozáshoz, és tizenegy, amikor a Lateráni Bazilikában megbérmálták.

     Annamária rendkívül szemrevaló lánnyá fejlődött és bizony serdülésekor bekövetkeztek nála is a "viharos évek". Meg akarta ízlelni a világ örömeit anélkül, hogy sejtette volna a veszedelmeit. Jóravaló lelkülete azonban megóvta a bukástól, mellyel szépsége, szegénysége és heves vérmérséklete veszélyeztette. De tisztában volt azzal, hogy az esetleges bukástól csak egy tiszta házasság óvhatja meg.

(folytatódik!)

2 Az engesztelés magyar ügye

     Az Úr szavai Natália nővérnek: „Én a világot böjttel, virrasztással és szenvedéssel váltottam meg. Engesztelésen elsősorban az életmód megjobbítását értem. Vagyis: aki eddig káromkodott, az dicsérjen, aki lopott, adjon, aki eddig gyűlölt, ezután csak szeressen. Aki testének szolgált, lelkét szolgálja, s aki valamilyen parancsot eddig nem tartott be, tartsa be ezután, mert e nélkül nincsen bűnbánat. Mondd meg ezt mindenkinek, ha az engesztelés szelleme virágzik a lelkekben, irgalmasságot gyakorlok Magyarországgal és az egész világgal.”
Tehát elsősorban magunkon kell változtatni és Isten irgalmának „javító programját” kell „végigfuttatnunk” életünkön. Az engesztelés elsősorban külső és benső életjobbítást jelent! Ezt segíti minden ima, melyet másokért mondunk.
     Említettük, hogy az önmegszentelődés szolgálata egyénileg is lehetséges de sokkal eredményesebb, ha társakat keresünk ehhez a munkához. Röviden szólva: kis közösségekben nagyon eredményesen tudunk a Szent Szűz munkatársaiként az önmegszentelődésre és a lelkek megmentésére törekedni. A társ, a közösség ebben a munkában rendkívül fontos, de elsődlegesen lényeges a nyitott szív, a készséges akarat, az elszántság, a meghatározott program és a hozzáértő vezető. Azt a munkát, amit az ember az önmegszentelődésen túl mások lelki üdvösségére fordít, más szóval, amikor áldozatot, imádságot vállal, hogy másoknak a hit ajándékát kikönyörögje, engesztelésnek nevezzük. Ügyeljünk arra, hogy imádság előtt mindig fogalmazzuk meg egyéni és közös imaszándékainkat. 
     Az engesztelő áldozat olyan cselekedet, amely helyreállítja az életközösséget Isten és az ember között. Tágabb értelemben olyan áldozat, amely a bűnt eltörli az ennek nyomán bontakozó veszélyhelyzetekkel együtt.   Márpedig nagyobb veszélyben aligha volt a világ, hiszen nem csak önmagát képes és hajlandó megsemmisíteni, de kozmikus méretű sátáni harc folyik minden egyes lélekért is, a technika és a megtévesztés minden eszközével! Ezen ádáz küzdelem végcélja pedig, a közösségek nyomorba döntése, az országok békéjének szétzilálása és a lelkek kárhozatba való taszítása. Az emberiség bűneiért Jézus Krisztus engesztelte ki az Istent.„ő engesztelő áldozat bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűneiért is'' (1Jn 2,2).   Ám ezt a megváltást, nem csak 'magunkra kell venni', hanem kiteljesedéséért, részt kell vállalnunk a 'Jézus megváltó munkájában' (vö Szeretetláng III/144) „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása". (II/106) Amikor az ember Jézushoz hasonlóan testét ,,élő, szent, Istennek tetsző áldozatul'' adja (Róm 12,1) önmagáért és embertársaiért, engesztelő munkát végez. 
     Az engesztelő közösségek evangelizációs munkájába kiválóan beépülhetnek az Isteni Irgalmasság kultuszának és a Szeretetláng Mozgalom lelkiségének megengedett formái, sőt az ígéretek (és a tapasztalatok) szerint rendkívüli módon eredményessé tehetik azt! Bízzatok irgalmamban!

     Mint ,,Szent Ferenc hűséges fia'' és az assisibeli szegény tanítványa, Antal vállalva az Úr és apostolai életkörülményeit, vándorprédikátorként faluról-falura, városról-városra járt és a katolikus tanítást hirdette a szegénységről és a birtoklásról. Szavait a saját élete hitelesítette hallgatói előtt: ,,A szabadon vállalt szegénység erőt ad az embernek, a gazdagság viszont elgyöngíti. Mert az ember hamarosan vagyonának szolgája lesz, ahelyett hogy uralkodna rajta. Ha ugyanis valakit veszteség ér, és emiatt szomorkodik, ez megmutatja, hogy rabja lett annak, amit előbb, a szerencséje idején birtokolt.'' IX. Gergely pápa csodálattal meghallgatva Antal egyik beszédét, őt ,,a Szentírás szekrényének" nevezte. Mert amikor Antal a tömeghez beszélt, gyakran megesett, hogy a Szentírás szavai jöttek ajkára: hallgatói nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényű igéit. A beszédnek ez a módja mély meggyőző erőt kölcsönzött neki. Az emberek, még a tévhitben élők is, csodálták mélységes vallásosságát.
     Isten szeretete mely egykor a misszióba vitte és eltöltötte a vértanúság vágyával, most a kereső és tévelygő emberekhez vezette. Ezt vallotta: ,,A prédikálónak le kell szállnia az emberekhez, majd ismét föl kell emelkednie, hogy az elesett embereket magával emelje.'' Ez a szerető vágyakozás Isten után, prédikációs vándorútjai végén mindig visszavitte a magányba és a szemlélődő életbe. Az emberek iránti szeretete azonban hamarosan ismét kiragadta a csendből, ,,mert a jó szónok nem időzhet sokáig a szemlélődő életben, ha másokban is gyümölcsöt akar érlelni''.
     Elöljárói megbízatásából Antal először Felső-Itáliában fáradozott az Egyháztól eltávolodottak megnyerésén. A lelkek iránti buzgósága arra ösztönözte, hogy bemerészkedjék fellegvárukba, Riminibe is. Megszámlálhatatlan tömeget nyert meg prédikációival és vitáival. Köztük volt Bonillo is, aki harminc éven át az egyik szekta főnöke volt. Érthető, hogy rendtársai, mihelyt hozzáfogott e tevékenységéhez, azt kérték, képezze ki őket is erre a munkára. Kérésüket egyenesen Szent Ferenc elé terjesztették, s Antal megbízatást kapott a tanításra. ,,Azt akarom – írta Ferenc Antalnak –, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.'' Megbízatásával Antal megalapította rendjének első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára.
     1224-ben a Felső-itáliai munkát rendtársaira bízhatta. Dél-Franciaországba ment, először Montpellier-be, az eretnekháborúban ez volt a katolikusok főhadiszállása. Antal azonban nem sokra becsülte a csapatokat és a fegyvereket. Az ő fegyverzete Isten igéje és a megtévesztettek iránti szeretete volt. Eljutott a mozgalom középpontjába, Toulouse-ba is, ahol akkor Szent Domonkos teljes erővel küzdött. Amint Montpellier-ben, Antal itt is oly sikerrel folytatta munkáját a teológia tanáraként és szónokként, hogy elnevezték az ,,eretnekek pörölyének''. Prédikációs följegyzéseiben azonban egyetlen bántó vagy támadó szó sem található a tévtanítók ellen.
     1227-ben ismét visszatért Felső-Itáliába, hogy megkezdje utolsó megbízatását: a hívők erősítését és megszilárdítását. Különösen az 1231-ben Padovában tartott böjti beszédei jelentettek páratlan eseményt. Az emberek már az éjszaka folyamán özönlöttek, úgyhogy nem akadt megfelelő méretű templom, ezért Antal a szabadban prédikált. A beszéd után gyónáshoz tódultak az emberek. Padova városa és környéke szemmel láthatóan megváltozott: halálos ellenségek békültek ki, adósokat engedtek szabadon, uzsorakamatokat és jogtalanul szerzett javakat adtak vissza, rossz nők, tolvajok és más gonosztevők bűnbánatot tartottak.
Szavainak hatékonyságáról máig tanúságot tesz az 1231. március 15-én hozott adóstörvény.
     Ez az óriási munka azonban teljesen felőrölte egyébként is gyenge egészségét, úgyhogy ugyanabban az évben június 13-án, alig harminchat éves korában meghalt.
A sírjánál történt számos imameghallgatás, gyógyulás és csoda következményeként IX. Gergely pápa alig tíz hónappal halála után szentté avatta. Csodatevő híre a hívő nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetőjének és a segítő szeretet apostolának alakját, jóllehet későbbi legendája szívesen foglalkozott ezzel a tevékenységével.
     XII. Pius pápa 1946. január 16-án egyháztanítóvá nyilvánította. Ezzel iránymutató tanítóul rendelte számunkra is, akik az evangélium szellemében minden keresztény egységére törekszünk. /Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

1 Az engesztelés magyar ügye

     A nagy magyar misztikus, Mária Natália nővér szerint az Úr külön kívánsága, hogy a Világ Királynőjének tisztelete Magyarországról induljon el és ennek lelkiségi központjára vonatkozóan Jézus szavaiként ezt írta: Az Egyház készítsen Nekem egy helyet, ahová kegyelmeimmel leszálljak, hogy innen megtérésre hívjam kedves bűnös gyermekeimet az egész világon. (Jézus itt egy engesztelő kápolna felállítására utal.) Az Úr Natália nővéren keresztül 1940-ben határozottan kérte a Normafai Engesztelő Kápolna felépítését. „Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!" – ígéri az Úr. A kápolna megépítése a Kárpát-medencei népek hűséggesztusa lenne, ahonnan erőre kaphatna az engesztelő lelkület az egész világon.
 Mindszenty József bíboros Teológiai Bizottsága 1948-ban kivizsgálta Natália nővér látomásait és hitelesnek ismerte el és támogatta az Engesztelő Kápolna felépítését, mely az adott politikai helyzet miatt már nem valósulhatott meg. „A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom. Esztergom június 25. + József érsek” – olvasható a kápolna tervrajzán.
     A kápolnának először a lelkekben kell felépülnie, hogy mintegy virtuális kegyhelyre helyezzük el áldozataink engesztelő virágait. Ezáltal valósulhat meg nagy királyaink és a Magyar Szentek államalkotó vágya, hogy MAGYARORSZÁG MÁRIA ORSZÁGA! Országunkban mindenkinek "virtuális kővé" kellene válnia, mert bűneink következményeinek súlyos jelei már látszanak! Ha mindannyian be nem kapcsolódunk teljes lélekkel az engesztelésbe, nem tud fölépülni a magyar egység jeleként, az Engesztelő Kápolna! Felépülése azt szimbolizálja, hogy nemzetként elfogadtuk és éljük engesztelő küldetésünket.

     Az Úr szavai Natália nővérnek: "Ne féljetek, imádkozzatok! Szeretném minden magyar ház kapujára, és minden oszlopra arany betűkkel felírni: Magyarország nem pusztul, csak tisztul! A világ végezetéig él. Szeplőtelen Anyám veletek van és vigyáz rátok! Az engesztelést mindenkor Vele együtt végezzétek!"
     1939-1940-ben az Úr Jézus konkrétan körvonalazta, milyen engesztelést kíván népünktől. Édesanyám országát egy jelzővel szeretném kitüntetni, ha akad elegendő számú engesztelő lélek. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik (és) tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart és engesztel, eljövök és kegyelemmel gazdagon felruházom őt. Azt akarom, ne csak Mária országa, hanem Mária engesztelő országa legyen, s ezt a nevet hordozza minden nemzet előtt! Azt kívánom, hogy isteni Szívemhez az engesztelés jó illata szálljon föl a magyar földről, s hogy ez az illat áthassa az egész világot. Édesanyám országát meg akarom tisztelni, áldásomban részesíteni, és szent Szívemhez vonzani. Amint a megváltás műve a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról az én művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, (és) a végső győzelem! Jézus kívánja, hogy a magyar nép különösen tisztelje és szeresse Édesanyját, a Világ Királynőjét. 

     A Szent Evangélium világosan beszél: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1), /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,18) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, (Jel 16,14) hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1) Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek (2Tim 4,3-4) /és/ becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen. (1Pét 5,8-9) Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat." (2Pét 3,17)

Összefoglalva: a zavarkeltő által sugalmazott hamis jelenések követői, egyre fokozottabban veszítik el a tisztánlátásukat és a Szent Keresztségben kapott képességüket. Nem véletlen, hogy a Tanítóhivatal óva int mindenkit a bizonytalan eredetű üzenetektől!

Született: Lisszabon, 1195. augusztusában, † Arcella (Padova mellett), 1231. június 13.
     A 13. század, a sok szent ellenére, komoly bajokkal küszködött. Felső-Itáliában és Dél-Franciaországban már a 12. században támadtak olyan vallásos mozgalmak, amelyek Jézus és apostolai vándor, tanító életét utánozva, új életet akartak vinni koruk megkövült kereszténységébe. Ezzel azonban áttörték az Egyház fennálló rendjét: akkoriban ugyanis a prédikálás a fölszentelt papság, a szegénység vállalása pedig a kolostorok feladata volt. Az Egyház vezető emberei tehát e mozgalomban csak veszélyt láttak, amelyet el kellett nyomni.
     Mivel az Egyház szembefordult az ilyen kezdeményezésekkel, ezek az emberek szektákba tömörültek, és hamarosan tévtanok áldozataivá lettek. Közösségeikben laikusok tanítottak, gyóntattak és az Egyház szentmise-áldozatát utánozták. A legszigorúbb intézkedések – köztük az eretnek égetések – éppen úgy nem segítettek, mint a dörgedelmes prédikációk sem. Még Clairvaux-i Szent Bernát is eredménytelenül prédikált, és hiába ébresztgette az egyházi és világi nagyságok lelkiismeretét. Végül a keresztes háborúk miatt többen látogatták e mozgalom összejöveteleit, mint a templomokat. A szentségek vétele oly ijesztően csökkent, hogy az 1215. évi Lateráni Zsinat kiadta a negyedik és ötödik egyházi parancsot, amely minden keresztény hívőnek kötelességévé tette az évenként egyszeri gyónást és a húsvéti időbeni szentáldozást.
     III. Ince pápa azonban fölismerte a jót ebben az új mozgalomban. Ezért kettős célként kitűzte, hogy az új eszméket és erőket hasznosítani kell a vallásos életben, s az elidegenülteket vissza kell vezetni az Egyházba. Ezzel szabaddá tette az utat többek között Assisi Szent Ferenc előtt, aki önmaga és első társai számára a szegénység és vándor apostolkodás jóváhagyását kérte: katolikus szegénységi mozgalmat teremtett, amely nemcsak hű maradt az Egyházhoz, hanem sok eltévelyedettet is visszavezetett.
     Padovai Antal 1195-ben előkelő és vallásos szülők gyermekeként született Lisszabonban. Fernando (Ferdinánd) névre keresztelték. Szüleitől mély vallásosságot és egyeneslelkűséget örökölt. Tizenöt éves korában belépett szülővárosának Sao Vincente de Fora nevű ágostonos kanonokrendi kolostorába. Elhatározta, hogy meghal a világnak és csak Istennek él. Amikor azonban kolostora belesodródott a II. Alfonz portugál király és a portói püspök közti viszályba, már két év után elhagyta szülővárosát, és áttelepült a coimbrai Santa Cruz kanonoki kolostorba, hogy teológiai tanulmányainak és a papi élet felkészülésének szentelhesse magát.
     Ez a kolostor azonban nagyon gazdag volt. Priorja nagyravágyása miatt 1220-ban belekerült Alfonz király és III. Honorius pápa konfliktusába. Ezzel szakadást idézett elő a rendi közösségben.
Fernando ekkor találkozott az első ferences vértanúk holttesteivel. Megszületett benne a vágy, hogy a szegények közösségében éljen. Még 1220 nyarán csatlakozott hozzájuk. Fölvette szegény ruhájukat, keresztnevét Remete Szent Antal nevére cserélte. Telve a vértanúság vágyával, engedélyt kért, hogy misszionáriusként Marokkóban hirdethesse az evangéliumot. Szerencsésen el is jutott oda, Isten azonban más feladatot szánt neki. Marokkóban súlyosan megbetegedett, és 1221 tavaszán kénytelen volt hazatérni. Egy heves vihar azonban Szicília partjaira sodorta. Onnan a szicíliai testvérekkel az Assisi melletti Porciunkulába ment rendje egyetemes káptalanjához. Az összegyűlt háromezer franciskánus előtt ismeretlen volt, senki sem tudott származásáról és képzettségéről. Ezért amikor a testvéreket az egyes rendtartományokba sorolták, ő ott maradt egyedül. Megkérte tehát Észak-Itália tartományfőnökét, hogy vigye magával, és oktassa a rendi életre, a provinciális pedig Montepaolo remeteségébe küldte, hogy ott szemlélődő életet éljen, és legyen a testvérek segítségére.
Így jött el 1222 nyara, amikor a mécsest, amely addig rejtekben volt, maga Isten emelte lámpatartóra, hogy másoknak is világítson. Történt ugyanis, hogy tartományfőnöke néhány társával együtt Forliba küldte, hogy pappá szenteljék őket. Ott az ünnep alkalmából váratlanul valakinek beszédet kellett volna mondania, mert megbetegedett, akinek ez lett volna a dolga. Készületlenül senki sem merte vállalni, s akkor megparancsolták Antalnak, hogy beszéljen.
     A csendes, mindaddig rejtettségben élő és figyelemre alig méltatott Antal megmondta, hogy gyakorlottabb a konyhai edények mosogatásában, mint Isten igéjének hirdetésében. A püspök azonban bátorította, míg végül mégis beszélni kezdett, nagyon egyszerűen. Minél tovább beszélt azonban, szavai annál élénkebbek és áthatóbbak lettek, láthatóan teljesen eltöltötte a Szentlélek tüze. Hallgatói lélegzetüket visszafojtva figyelték.   Nem tudós értekezést hallottak a papság mivoltáról, hanem a legszebb hasonlatokat és a legtalálóbb szentírási idézeteket, valamint mélységes megtapasztalásokat a szív bőségéből. Beszéde után társai örömmel vették körül, Grácián testvér pedig áldotta a napot, amikor ez a vándor, rongyos barát segélykérően a köpenyébe kapaszkodott.
     Minthogy elöljárói nem kis meglepetéssel szereztek tudomást rendkívüli felkészültségéről, nem is sejtett Szentírás-ismeretéről, Felső-Itáliába küldték, hogy a tévtanítók ellen prédikáljon. Ez szerencsés lépésnek bizonyult.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek - Horváth Mária szerkesztésében/

(folyt.)

Mit jelent nekünk magyaroknak az Efezusi Ház?
     A földi életében rejtett Fájdalmas Anya nemcsak isteni Fiának Anyja és társa a megváltásban, de a földön vándorló, a szenvedő Egyháznak – tehát minden embernek is Anyja –, aki a Világ Győzelmes Királynője.
     Az Efezusi Mária-ház másolatának magyarországi elkészítését, már Boldog Apor Vilmos püspök és Mindszenty József hercegprímás is tervbe vette a háború előtt. Ez nyilván nem valósulhatott meg az ateista-kommunista éra alatt. A rendszerváltást követően azonban Kaposfüreden P. Török Marcell kapucinus atya kitartó munkája eredményeként, 2006-ban felszentelhették a Efezusi-Ház másolatát! A kaposfüredi ház érdekessége, hogy az efezusi, eredetileg "T" alakú épületnek, nem csak a jobb oldali szobája van (mint jelenleg Efezusban), hanem a baloldali (öltöző és tisztálkodó helység) is!

Lásd a képeken: 1) Az efezusi eredeti alaprajz, 2) a kaposfüredi Mária-ház, jobb és bal felől, 3) a Szűzanya szobor Kaposfüreden!)
     Az eredetiség hiányossága, hogy az oltáron nem az efezusihoz hasonló "Csodásérem Szűzanya" szobor áll, hanem egy Fatimai, ám ez kétségkívül nem lényeges! 

Sajnos, Marcell atya élképzelései a "magán"-építkezéssel, nem feltétlen egyeztek a hely egyházi vezetésével, mindazáltal a csodás Ház (kápolna kiképzésével) mégis elkészült! Ezek után ajánlatos lenne a helyet az "imádság helyévé" nyilvánítani misézési engedéllyel és a zarándoklatokat támogatni! Mert érdeklődés van! A zarándoklatokat és lelkigyakorlatokat színesebbé lehetne tenni, esetleges video-vetítésekkel a Szűzanyáról, pláne Mária törökországi és magyarországi kegyhelyének múltját bemutatni!! (Ehhez felajánlom e sorozat tartalmát, amiként a Hajnal Szép Sugara blog minden posztját is!) A magyar Efezusi Ház elérhetősége interneten: mariahaza.hu ; vagy http://mindszentykongregacio.hu/wp/
   

Dicsőség az Istenszülő Szent Szűznek, Magyarország örökös Királynőjének! 

(Forrásokat lásd az első részben!)

Mi  a feladata a megújult ősi búcsújáró helynek?
     A zarándoklatok ‒ minden nép és vallás követői részéről ‒ évről évre gyarapodnak és vonulnak az új Mária-szentélyhez. 1959-ben 28.522, 1960-ban 49.695 zarándokot számoltak meg, ma már évenként kereken százezer zarándokra számítanak.
     A zarándokok között a föld majdnem minden népének, vallásának és nyelvének képviselője megtalálható.
P. Dr. Clemens M. Henze CSSR sok alapos és nagy szeretettel készített tanulmányt írt Meryem Anáról. Az egyikben ez áll: „A kis szentély népeket és vallásokat összekötő központ lett, ami egyedüli az egész világon”.

     2010-ben Abdullah Gül török ​​elnök Meryem Ana Evi-i látogatásán, állítólag feleségével együtt fogyasztották a csodatévő vizet, valamint gyertyákat gyújtottak az „egészségért, megbocsátásért és jóságért”. (Elif Demirci, “Meryem Ana’da Mum Yaktı,” Hürriyet, 28 March 2010.)
Az ebben a házban lakó Szűz Mária tehát legyőzte a világot. Az Úr mennybemenetele után szíve mindig nála volt. Ebben a magatartásban akar példaképünk lenni nekünk, akik annyira ragaszkodunk a földhöz, és akik gyakran belebetegszünk környezetünk evilágiságába.
     Ez a búcsújáróhely tekintetünket Szűz Máriára, a fájdalmas Anyára is akarja irányítani. Amint Mária mindig szerető áhítattal gondolt Szent Fia szenvedéseire, úgy segítsen minket is, hogy Krisztus szenvedését állandóan szem előtt tartsuk.
     A Szent Szűz nemcsak az Üdvözítő édesanyja, hanem a Krisztussal való szenvedése miatt egyben a Titokzatos Testnek ‒ az Egyháznak is! Tehát anyja Krisztus testvéreinek és mindazoknak, akiket Jézus megváltott vérével az Isten számára (vö. Jel 5,9).
     Szent János írja a Jelenések könyvében: .,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt. Gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott”. (Jel. 12,1-2) Ezen a képen az egyházat és a Szűzanyát kell értenünk. Máriához hasonlóan az Egyház is titokzatosan hordozza méhében Krisztust az Isten Fiát és a világ Urát. Ezért lobban fel ellene (Mária és az Egyház ellen) a sárkány dühe és el akarja pusztítani őket. Sajátos kapcsolat van Mária és az Egyház, valamint a mi, Egyház és Mária iránti szeretetünk között. Minél jobban, igazabban és bensőségesebben szeretjük az Egyházat, annál jobb, igazabb és bensőségesebb lesz szeretetünk Szűz Mária iránt. Ez fordítva is igaz! A sárkány mesterkedése, amikor el akarja hitetni velünk, hogy a Mária-tiszteletnek háttérbe kell szorulnia, mert zavarja az „egészséges egyháztudatot” és akadály az egység útján. Hogyan zavarhatná egyháztudatunkat az, hogy mi Szűz Máriát, „az Egyház Anyját” (VI. Pál) ezt a csodálatos teremtményt, akihez egyedülálló módon, szeretettel hajolt le az Isten – különösen tiszteljük és szeretjük. Ő hozta nekünk Jézust, az Egyház fejét!
Ő az Egység Anyja is. Természetesen nem a megalkuváson nyugvó egységé! Istenen kívül senki sem akarja jobban, mint Mária, hogy egyek legyünk Jézus Krisztus hitében és szeretetében. Ő teljesen harmonikus, tökéletesen szeret, minden feltételt magában hordoz, ami az elszakadt testvérek egyesítéséhez szükséges. Minden ökumenikus ügyünk a legjobb helyen van az Ő kezében. Az új szentélyben a keresztények és mohamedánok Szűz Mária tiszteletében találkoznak. Hát nem ismerhető fel világosan az Isten rendelkezése?

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Fentebb, moszlimok az efezusi Mária-háznál, alább: zarándoklat-fotók)

2 Hogyan engeszteljünk?

     A kérdésre a fatimai gyermekek életáldozata a legszebb példa. Ha e szándék fel is merül a mai emberben, engesztelésének kifejezése és hatékonysága, önmagában már gyakran erőtlen marad, ha nem ,,Máriával egy szívvel-lélekkel”, a szentségi élet kegyelmeivel próbálja megvalósítani szándékát. Az Istenanya ígérete szerint, Szíve Szeretetlángja által a szívek áttüzesednek, erőt, sőt társakat kapnak az engeszteléshez. Erőt, amely átjárja a szívet és az akaratot, erőt mely megtanít újra szeretni, készségessé téve a szívet a Jézusért és a Jézussal való lélekmentő munkára. A Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely nem csak Jézussal és Máriával hoz létre 'szív-szeretet' egységet, de embertársainkkal is! Ez az egységteremtő erő képes áthatni az egész társadalmat, végső soron a küzdő-, a szenvedő- és a megdicsőült Egyházat! Ennek kölcsönhatásával segít hozzá az ,,emberiség nagyságrendű” engesztelés megvalósításához! Célja: Jézus Szívének vigaszt-, Mária Szívének pedig azt az édesanyai örömöt nyújtani, hogy egyetlen gyermeke sem kárhozik el. A Mária Szívéből sugárzó Szeretetláng, tehát a bennünk és általunk szabadon működő jézusi késztetés. Ebből következően, azok fognak bensőségesen engesztelni, akikben megfogant ez a szívbeli indíttatás!

     Az Egyház tanítását és az égiek pedagógiáját összefoglalva, a következőket mondhatjuk:

a) Naponta imádkozzuk a rózsafüzért, a Szeretetláng könyörgéssel.
b) Cselekedeteinket és áldozatainkat hassa át Jézus megváltó munkájában való résztvállalás szándéka.
c) A szeretet (irgalmasság) lelkületének állandó gyakorlása és az apostolkodás.
d) Általánosságban, szemünk előtt tartani mindenben a Szent Szűz fatimai figyelmeztetését: „Gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok, így imádkozzatok: Ó Jézusom! Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, s a Szűzanya Szeplőtelen Szívén esett sérelmek jóvátételéért.” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 171., a továbbiakban LN)

     Fatimával kapcsolatban nyilvánvalónak látszik, hogy a Szeretetláng üzenetének teljesítése, mintegy kibontakoztatni látszik Jézus azon szándékát, hogy a földön megvalósítsa Édesanyja Szeplőtelen Szívének tiszteletét. (vö LN 118; 123; 127; 172; 188) „Leánykám, meg kell neked mondanom, hogy ily nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, mióta az Ige testté lett, mint most, amit Szeretetlángjának kigyúlásával áraszt  az emberi szívekbe-lelkekbe." (II/109) Mint látható, a Szent Szűzzel való együttműködés, az Ő közbenjárásának kérése, a Fatimai üzenet központi célja! Erre vonatkoznak a Szent Szűznek, Szeplőtelen Szíve tiszteletével és az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos gyönyörű szavai és ígéretei: „Jézus meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem az üdvösséget.”Az öt elsőszombat megtartásával kapcsolatos ígéretet lásd 2013. február 17-i "A fatimai jelenések 11" c. posztomban (vm. 1925. dec. 10., LN 188; 204). A Szeretetláng-fohásszal való Üdvözlégyek (rózsafüzér) imádkozásához fűzött ígéret pedig rendkívüli módon hatékonnyá teszi engesztelésünket, miszerint: „Bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.” (II/16)  Végül pedig – mint ismeretes – Mária kérte önmagunk, családunk, közösségünk, nemzetünk felajánlását is az ő Szeplőtelen Szívének. A Szeretetláng lelkisége erre ad gyermeki indíttatást! 

Kedves Testvérek!

Minden hónap harmadik, vagy negyedik csütörtökén 20 órától közös imádságot tartunk a Városliget szélén, a Dózsa György út Damjanich utcai torkolatánál állott egykori Magna Domina Hungarorum, közismert nevén 

Regnum Marianum-templom helyén.

Ezzel Regőczi István atya, Isten vándora lelki hagyatéka szerinti hagyományt folytatjuk, aki a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolnából a virrasztás előtt minden csütörtökön elzarándokolt híveivel az 1951-ben az ateista önkényuralmi rendszer által lerombolt templom helyén állított emlék kereszthez és imádkozott Magyarország lelki megújulásáért, valamint a templom fennállásához köthető nevezetes eseményekről is megemlékezünk.

A következő időpont:

Június 14. szombat       20.00  Megemlékezés a templom felszentelésének 94. évfordulóján

Tövábbi tervezett időpontok:

Július 16. csütürtök      20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Július 29. kedd              19.00   Szentmise a Szent Család templomban, majd közös imádság, megemlékezés és virrasztása Regnum-keresztnél az utolsó szentmise 74. évfordulóján

Augusztus 28. csütürtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

Szeptember 18. csütörtök 20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
Október 10. péntek         12.00  Megemlékezés a templom  alapkő szentelésének 100. évfordulójáról és közös imádság a magyarság lelki megújulásáért

November 20. csütörtök  20.00  Közös imádság a magyarság lelki megújulásáért
December 8. hétfő           12.00  Teljes rózsafűzér imádság Kemenes Gábor atya vezetésével a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapja alkalmából a Regnum-keresztnél, utána szentmise a Szent István Bazilikában            

A közös imádságok időpontjairól, az egyéb eseményekről és a Magna Domina Hungarorum-templomról az alábbi oldal nyújt tájékoztatást: www.regnumtemplom.hu

Köszönjük az eddigi és a jövőbeli részvételt!

Ez az értesítés szabadon továbbküldhető!

Szeretettel várunk mindenkit!

     Egyenesen félelmetes, hogy minden egyházi intés ellenére még mindig jelentős azok száma, akik mindenféle új üzenetek szerint rendezik be hitéletüket! Pedig Szent Pál kifejezetten óv bennünket az ilyenfajta "üzenet-közvetítőktől": "Mert az ilyenek ál-apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat." (2Kor 11,13-15)

     Már a 19. századi Marie Julie Jahenny is figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (1882)

     Az Újabbnál újabb próféciák követői nem veszik észre, hogy valójában az Antikrisztus szállásadóinak toborzó hívását követik! Napjaink ál-üzeneteire ugyanis kifejezetten jellemző az Egyház és a hierarchia untalan bírálata, esetenként határozott pápa ellenessége! Ez a megnyilvánulás kifejezetten sátáni és antikrisztusi jel! Isten akaratából azonban az Antikrisztus mesterkedése is véges lesz, viszont prófétái és követői végzetes büntetésre számíthatnak! "A fenevad fogságba esett és vele együtt az álpróféták is, akik a jeleket művelték a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették." (vö. Jel 19,20)

     Szent Ignác, így okít minket lelkigyakorlatában: "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent dolgokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja." (LGy 332) Hát képtelenek vagytok felfogni a veszélyt? Hogy miért lehet rossz, ha azt kéri, hogy "imádkozzunk"! Nos, épp most mondta Szent Ignác. Olvasd el még egyszer az előző sorait!

Új efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 2
     1955-1962 között 70 rendkívüli gyógyulás történt. Nagyboldogasszony ünnepein általában 1800-2000 zarándok gyűlt össze, ám ami igazán meglepő, hogy olykor a kétharmaduk is mohamedán volt. Az egykori Kirkendzséből elűzöttek közül is több alkalommal jöttek kis csoportok Görögországból. Joseph Emmanuel Descuffi érsek egyik beszédében elmondta, hogy az elmúlt tíz év alatt Meryem Aná-nál, vagy ezzel kapcsolatban tíz rendkívüli gyógyulás történt. 1960. december 30-i jelentésében kilenc feltűnő gyógyulásról számol be, ami abban az évben a buzgó imádság és a Mária-forrás vizének használatával a keresztényekkel és az iszlám követőivel történt.
     Később közhasználatú épületekkel építették be a területet: posta, a szentély gondozóinak lakása, vendéglő. Több kút kialakítása könnyíti a Mária-forrás vizének használatát. Meryem Ana egész megszentelt környezetét a rend, a Szent komolyság és a béke jellemzi. Sajnos, 2006. augusztus 15-én hatalmas tűz ütött ki a környék erdeiben, és elpusztított közel 1200 hektárnyi területet. A Mária-Ház gondnoka fr. Adriana Franchini drámai beszámolójából tudjuk, hogy a tomboló erős szél miatt, semmi remény nem volt, hogy a tűzvészt megállítsák, és várható volt, hogy a Meryem Ana is megsemmisül. Ennek ellenére a tűz megállt a Mária-háztól néhány tíz méternyire!
     VI. Pál pápa látogatást tett Szűz Mária Házában, Efezusban 1967. júl. 26.-án, hosszú ideig imádkozott az oltárral szemben és saját kezűleg gyújtotta meg a faragott lámpát, amit ő adományozott.
     Szent II. János Pál pápa 1979. november 30-án, XVI. Benedek pápa pedig 2006. november 29-én látogatta meg a szentélyt, ahol rövid szentbeszédében így nyilatkozott: „A Szűzanya Efézusban szenderült el, ahonnan felvétetett a mennybe”. – ÉS EZT EGY PÁPA MONDTA! 

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     Sokunkban munkál a kérdés: mitől bolondult meg egész Nyugat-Európa, pontosabban az uniót vezető és őket kiszolgáló politikusok, no meg a lakosság jelentős része? Gazdasági érdek, hataloméhség, láthatatlan háttérerő szerepel a lehetséges válaszaink között, ami miatt persze üldözési mániával, összeesküvés-elméletekkel, rasszizmussal vagy a jogállamiság teljes felszámolásával vádolnak minket.
Azonban soha nem ejtünk szót a konformitásról (beleegyezés, sodródás, megalkuvás).
     A konformitás egy, a szociálpszichológiában használt mérték, amely azt mutatja, hogy egy adott csoport tagjai hajlandók-e, és ha igen, mennyire megváltoztatni a nézeteiket annak érdekében, hogy illeszkedjenek az adott csoport szabályaihoz. Illeszkedjenek azért, hogy a csoport, amelyben élnek, elfogadja őket. Így egyszerűbb és élhetőbb az élet. Hogy így legyen, ha személy szerint nem is értenek egyet a szabályokkal, mégis helyesnek fogadják el azokat. Magyarul szólva: a manipuláció tökéletesen működik, az emberi psziché hajlamos magát alávetni a csoport befolyásának. (...)
     Ha a háromnegyed uniós parlament azt szajkózza, hogy Orbán Viktor diktátor, hogy a magyar kormány lábbal tiporja a jogállamiságot, hogy hazánkban nincs szólásszabadság, hogy médiaterror van, és mindezt mantraként, fröcsögő pofával, eltorzult arccal ordítják, a vonalak előbb-utóbb egyforma hosszúak lesznek.
Azt mondjuk, az a magyar, akinek fáj Trianon. Elemezzük a történteket, hangoztatjuk az igazságtalanságot, siratjuk a múltat, és közben hagyjuk, hogy még ma is győzzön a konformitás hatalma. Mert nem cáfoljuk ezer decibellel a Trianont eredményező hazugságokat, mert nem harcolunk eléggé a történelem meghamisítása ellen, mert még most sem számoltunk le a hazugságok tömkelegével.
     1920. február 26-án Edvard Benes külügyminiszter – még a trianoni diktátum aláírása előtt – a csehszlovák parlamentben elmondta azt a beszédet, amely nem tartalmazott mást, mint az általa már évek óta az egész világon unásig terjesztett véleményt:
„A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
És a konformitás működött. A világ közvéleménye azonos alapokra épített. Persze a hazugság megegyezett a győztes hatalmak érdekeivel. Egyértelművé vált, hogy a magyarokat alaposan meg kell büntetni. Így lett a többi néma csend. (...)
Ne adjuk fel!
Szerző: Bencze Izabella jogász
Forrás: Magyar Idők 2018. 05. 31. (részlet)! Teljes cikk: https://magyaridok.hu/velemeny/trianonrol-maskepp-3132823/

1 Hogyan engeszteljünk?

     A fatimai események világos útmutatást adnak. 1916 tavaszán, a Mária-jelenéseket bevezető (előkészítő) első angyali jelenés alkalmával Portugália őrangyala imádságra tanítja és biztatja a gyermekeket. A második angyali jelenés 1916 nyarán váratlanul, játék közben érte a gyermekeket. Az angyal kissé megrója őket: ,,Mit csináltok?'' – kérdezi tőlük. Mondanivalója végén az isteni küldött így szól: ,,Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják és kérjétek a bűnösök megtérését.'' Lúcia megkérdezi: ,,Hogyan hozzunk áldozatot?'' Az Angyal ezt válaszolja: ,,Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen.'' A gondolat Péter apostol szavaira emlékeztet: ,,érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel elviseli a fájdalmat'' (1Pét 2,19). A gyermekek életét ettől kezdődően a munka, az imádság, és a vezeklés tölti ki. A gyermekek az imádság és áldozat révén rövid idő alatt komoly lelki előrehaladásról tettek tanúságot. Az októberben sorra kerülő harmadik és egyben utolsó angyali jelenés alkalmával az angyal mindhárom gyermeket megáldoztatja. Az áldozás előtt az angyal arcra borulva imádkozott. A Szentháromsághoz szóló imádságát így fejezi be: ,,Jézus Szentséges Szíve és Mária Szeplőtelen Szíve által könyörgök hozzád a szegény bűnösök megtéréséért.'' Már az angyal buzdításai, imádságai utalnak az engesztelésre. Csodálatos a gyermekek lelki átalakulása és a felnőtteket is túlszárnyaló hősiessége. Arcra borulva ők is órákon át imádkozták az angyal imáját, s vezeklő életük napról-napra közelebb vitte őket Istenhez.
A Szent Szűz már az első jelenés alkalmával lelkü(n)kre köti:  ,,Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért!'' Nagyon feltűnő, hogy Mária mind a hat jelenése során kéri a rózsafüzér napi imádkozását. Már idéztük a negyedik jelenés (1917. augusztus 19.) napján elhangzott fontos kérést, miután a gyermekek részesültek a kárhozat szörnyű látványában. A Szűzanya a következőket mondta: ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük.'' Az augusztusi látomás után a három gyermek szinte halálra vezekelte magát ,,a szegény bűnösök'' megmentéséért. Még vezeklő övet is hordtak, de ezt csak nappal tehették, mert éjszakai viselését a Szent Szűz megtiltotta nekik.

 Testvéreim! Egyénileg és közösségileg is felelősek vagyunk embertársaink üdvösségéért!

 XVI. Benedek pápa homíliája a születendő életért tartott adventi imavirrasztáson (részlet) 

      Maga az emberi személy önmagában véve jó, és teljes körű fejlődése mindenkor keresendő. Emellett a minden ember iránti szeretet, ha őszinte, akaratlanul is a leggyengébbek és a legszegényebbek iránti megkülönböztetett figyelemmé alakul. Ezért fordul az Egyház nagy gonddal a meg nem születettek felé, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak, őket veszélyezteti leginkább a felnőttek önzése és a lelkiismeret elhomályosulása! 

      Vannak kulturális áramlatok, amelyek hamis érvekkel igyekeznek elaltatni a lelkiismeretet, miközben a tudomány kimondja, hogy a méhben fejlődő magzat autonóm, az anyával kommunikálni képes, biológiai folyamatai koordináltak, fejlődése folyamatos, szervezete egyre összetettebb. Nem sejtcsomóról, hanem egy új, dinamikus, csodálatosan rendezett élőlényről, az emberi faj új egyedéről van tehát szó! Ez volt Jézus is Mária méhében, és ezek voltunk valamennyien édesanyánk méhében. Az ókeresztény szerzővel, Tertullianusszal együtt mondhatjuk: „Aki ember lesz, az máris az” (Apologeticum IX, 8); nincs rá okunk, hogy ne tekintsük személynek az embert, már fogantatásától kezdve.

Jelenések, üzenetek és a jövő – az engesztelés tükrében

     Kinek szólnak az üzenetek? Mária szavaiból egy világméretű ,,mozgósítás'', az Egyház egészére kiterjedő ,,toborzás'' szándéka olvasható ki. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei''. Mindenkit hív, mindenki címzett; s akikhez eljutnak az üzenetek, vegye személyes meghívásnak a Boldogasszony szavait.
     A Szent Szűz nehéz helyzetünkben kiutat és eszközöket is javall. 1830-ban kapjuk Párizsban Labouré Szent Katalin által a Csodás Érmet. Lourdes-ban háromszor felszólít a bűnbánatra, bár az ,,engesztelés'' szó először Fatimában hangzik el ajkáról. Fatimában a rózsafüzér napi imádságát ajánlja, ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!''
     Megrendítő szavak! A Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse övéit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el, s ehhez segítőket keres. Szavai és könnyei sürgetnek és a megvalósításához Szíve Szeretetét kínálja, mint többlet kegyelmi erőt! ,,A kegyelem kiáradása óriási mértékben jön létre minden, a megváltó munkában résztvevő lelkében, csak ne halogassátok kérésünk teljesítését.” (Szeretetláng Lelki Napló IV/30 /a továbbiakban csak a római és arab számmal jelölve/)
     Figyelemre méltó, hogy az üzenetekben mindig bűnbánatról, a bűnösök megtéréséről, a bűnösök helyzetének javításáról, a bűnösök elkárhozásáról van szó. Azokról, akik már Istenéi voltak, akik megismerték s hittek benne, de megfeledkeztek Istenről. A Szent Szűz azokról beszél, akik a bűn szerzője révén elfordultak és távol maradnak Istentől. A fentebb idézett 49. zsoltár is őket figyelmezteti: ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba...'' A Szent Szűz fatimai szavai, de különösen az 1917.augusztus 19-i üzenet azok számára hív segítséget, akik megmaradnak bűneikben és a kárhozat felé sodródnak (lásd fenn!).
     Mindezek után újra aktuális a kérdés: mit kell tennünk, ha meg akarunk felelni az égiek kéréseinek? A válasz: ismernünk és élnünk kell az Evangéliumot, s mindent megtenni a magunk és mások üdvösségéért. A végeredmény pedig társadalom méretű megjobbulás, az evangéliumi útra való visszatalálás lesz. Aki vállalkozik erre a feladatra, az megteheti egyénileg és közösségben is. Az önmegszentelődéshez és az eredményességhez, a közösségben végzett evangelizációs munka sokkal hatékonyabb. Ezért evangelizációs közösségeket (imatársulatokat kell létrehozni), s ezen közösségek az engesztelésben fogják megtalálni a felkészülés módját.
     A szentmise látogatás, az engesztelő Szentségimádás, a szentolvasó imádság a könyörgésekkel, a böjt, az egyéni és közösségi fogadalmak és az Isteni Irgalmasság kultuszának formái adottak, és az ígéretek szerint rendkívüli módon eredményessé tehetik az engesztelést. 

Vigyázz!    Mert kozmikus harc folyik minden egyes lélekért,

minden pillanatban, minden órában, a csábítás,

a megtévesztés és a pszichotechnika minden eszközével.

  A tét az örök élet boldogsága!

Ha figyelmetlen vagy, könnyen elragad a világ és

észrevétlenül is az istentagadók oldalára sodor!

 Hirtelen azt hiszed, hogy "felvilágosodtál",

holott épp az életed világos célját vesztetted szem elől

és sajnos könnyen a "sötétség" várományosa lehetsz!

Új efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 1

     1895-ben XIII. Leo pápa, aki rendkívüli érdeklődést mutatott az Efezusi Szűz Mária Házának kutatásai iránt.  1896-ban minden időre megszüntette Szűz Mária jeruzsálemi sírjánál tett látogatásra vonatkozó teljes búcsút.
     X. Pius pápa egyszeri teljes búcsút engedélyezett az 1914-es zarándoklatnak a Szűz Mária efezusi házához.
    1961. augusztus 18-án XXIII. János pápa a további időkre egy teljes búcsút engedélyezett mindazon katolikus zarándokoknak, akik Szűz Mária efezusi házát meglátogatják. (Az „egy teljes búcsút” értsd: csak az első alkalomra érvényes, az illető esetleges újabb zarándoklatára már nem!)

     XII. Piusz pápa a II. világháború szörnyű megrázkódtatásait követő politikai bizonytalanságában, az emberiség egyetlen reménységére kívánt rámutatni akkor, amikor 1950. november 1-jén hittételként kihirdette a "Mennybevétel dogmáját", vagyis a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
 
   1951-ben XII. Pius pápa kijelentette, hogy a ház egy Szent hely és engedélyezte az Efezusi Mária-Házhoz zarándokló papoknak, hogy az év egész folyamán Mária istenanyaságának és Szűz Mária mennybevételének ünnepi miséjét mondhassák.
     A Szentszék és az Izmír-i püspök engedélyezte egy misézőhely kialakítását a Mária-ház közelében.
A misézőhely felszentelése Szűz Mária mennybevételének ünnepe utáni vasárnap, 1951. aug. 19-én volt. Dr. Gschwind, most már az izmíri székesegyház kanonokja írja: „Körülbelül háromezren ‒ többségük az iszlám követőiből ‒ vettek részt az ünnepi misén, amit Descuffi érsek egy hatalmas platánfa árnyékában, kiemelkedő helyen mondott". A Panaya Kapulu hegyi magányában még soha nem volt ilyen embertömeg.
     A török hatóságok is képviseltették magukat, a rádió, a sajtó és idegenforgalom igazgatósága, filmoperatőrök, újságírók a világ minden részéről. Az ankarai rádió közvetítette az érsek török és francia nyelvű beszédét.
Délután egy svájci csoport közös istentiszteletet tartott a kápolnában szentmisével és közös áldozással.
    A szentelést követő éjjel, a kápolna-felszentelés után történt az első, egyház által elismert csoda. Az ünnepségen részt vevő Pott-kórban szenvedő 15 éves béna kislány, a Mária-forrás vizétől másnap reggelre teljesen meggyógyult. Az esetet alaposan ellenőrizték és megvizsgálták. Öt orvos állapította meg, hogy természetes magyarázat nem lehetséges. Descuffi érsek 1955. március 10-én dekrétummal ismerte el a csoda valódiságát.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Fentebb, a misézőhely, alább: zarándokok 1951-ben, lentebb Mária Háza ma.)

Barsi Balázs: A teremtő Lélek c. 1998-ban elhangzott beszédsorozatából való részlet. Azonos címmel 1999-ben könyvként is megjelent az Efo Kiadó és Nyomda Bp. gondozásában. A teljes mű megtalálható:  http://www.ppek.hu/k563.htm

Pünkösd vasárnap
     Ha valaki az Istennel való kapcsolatot keresi, sehol másutt nem találja meg, csak az Egyházban. Csak itt nyerhet bocsánatot bűneire, itt testesülhet bele Krisztusba, részesülhet az ő isteni életéből.
     A Szentlélek éppen azzal dicsőítette meg Jézust, hogy megadta neki, hogy istenfiúi halállal haljon meg, amely önátadás. Vagyis merjen az Atyába belehalni, illetve beleszületni, hiszen ő az Élet, amely elnyeli a halált. Aki Istenbe veti bele magát, bármibe is kerül, az Életet választja.
És félelmetes, hogy Jézus nem szereti jobban az Atyát, mint minket, mert ugyanazzal a szeretettel szereti őt, mint bennünket: a Szentlélekkel. A szeretet nem érzelem és ragaszkodás, hanem a harmadik isteni személy kiárasztása. A Szentlélekkel magába testesít minket, ha akarjuk. Előre megvan a helyünk, hiszen azért ment előre, hogy helyet készítsen nekünk. Akkor foglaljuk el azt a helyet az ő dicsőségében, amikor elfogadjuk az istenfiúság Lelkét, a Krisztust feltámasztó Lelket, a Titokzatos Testet alakító Lelket. A Szentlélek teremtő Lélek: ugyanazt műveli bennünk, amikor hitet támaszt Krisztusban, mint amikor őt feltámasztotta a halálból. Amikor megkaptuk a Szentlelket, új teremtménnyé lettünk, az isteni természet részeseivé. Az Atya a Fiúban szeret minket, kiárasztva ránk a Szentlelket, mi pedig szintén a Fiúban szeretjük viszont őt, miközben mi is árasztjuk 
feléje a Szentlelket. Olyan mélységben vagyunk egyek, hogy egyetlen isteni élet van bennünk: Isten szeretete. Isten belső életét kell egymással is élnünk. Ez nem elérhetetlen eszmény csupán, erre képességet is kaptunk.
     Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

Cselekedetek által igazul meg a hit
     1947 őszén Dr. Karl Gschwind svájci érsek szamárháton zarándokolt a Fülemüle-hegy (Bülbül-Dagh) köves útján Panaya Kapulu-ba. Újra elhagyatott, és teljesen romos volt a Szűzanya Háza, közel s távol egy lélek se. Dr. Gschwind 37 évi lelkipásztori munka után elhatározta, hogy feléleszti Törökország keresztény emlékhelyeit a feledésből. A Szent helyekről szóló írásai révén kapcsolatot teremtett befolyásos személyekkel és megnyerte bizalmukat. Az éppen elkezdődő török turizmus is egyengette az utat. Így támadt fel újra Panaya Kapulu is.
     Az isztambuli osztrák Szent György Intézetben született a gondolat, hogy Szűz Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése alkalmával (1950. nov. 1.) zarándoklatot szervezzenek Panaya Kapulu-ba (Lásd legalul!). A gondolat sokaknak tetszett. Az illetékes török hatóságok támogatásával, Josef Descufi izmíri és isztambuli érsek védnökségével megtörtént a zarándoklat. Huszonkét órás hajózás után a nem jelentéktelen csoport Izmírbe érkezett és onnan autóbusszal mentek Efezusba, majd gyalog tették meg az utat a Fülemüle-hegyre.
A nehéz kapaszkodás után a romos, tetőtlen templomban megható, zarándok-istentiszteletet tartottak. Október 29-e volt. Ez az ünnepség a kis szentélyben az új élet kezdete. A dogma kihirdetésének napján az ország minden újsága írt Szűz Máriáról, Rómáról és Panaya Kapulu-ról.
     Ezután meglepő sorozatban döntő fontosságú események történtek. Az izmíri érsek engedélyével a török kormány Menderes miniszterelnök irányításával elrendelte 1951 áprilisában, hogy azonnal építsenek utat Szeldzsukból a hegyen át Panaya Kapulu-ba. Az út három hónap alatt elkészült és a szent körzetben a tenger szintje fölött 450 méter magasban egy parkolóval ért véget. Az új utat „Mária útjának” és a Csalogány-hegyet „Mária-hegynek” (Meryem-Dagh) nevezték, a Panaya Kapulut: pedig „Meryem Anának”.
     Az érsek elhatározta és az erre összehívott bizottsággal hamarosan elvégeztette a kis templom restaurálását. Az alapfalat érintetlenül hagyták, a felmenő falakat majdnem teljesen megújították és lapos ívű kupolával fedték. A régi és az újonnan felépített falak közötti határt kívülről vörös vonal jelzi. Egyenes fasorokat telepítettek. Az előteret alaposan megnövelték és a ház körül is utat építettek. Azon voltak, hogy az épületnek falusias, antik külsőt adjanak és a korábbi összképet lehetőleg hűen állítsák helyre, amelyben Szűz Mária lakott.
     Szűz Mária egykori imádkozó helyén carrarai és efezusi márványból szerény oltárt emeltek, most ezen áll a csonka szobor, ami valamikor az előteret díszítette. Az új területrendezésnél szépen kialakították a forrást is.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Ünnepe: június 8.

Prága, 1205-1282. március 2.
     Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
     Amikor Ágnes jegyese egy vadászaton szerencsétlenül járt, a kislányt hazavitték Prágába, és egy időre a premontrei nővérekre bízták Doksonyban. A becsvágyó apa ekkor elígérte Ágnest II. Frigyes császár trónörökösének, a későbbi VII. Henrik királynak. Ausztriába küldte a Babenbergek udvarába. Hamarosan azonban ürügyet keresett és talált ennek az eljegyzésnek a fölbontására is, hiszen lányáért most már a hatalmas angol király, III. Henrik, majd II. Frigyes császár versengett. Ágnes szerzetesnő akart lenni, de ezzel apja nem törődött. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor kerülhetett volna, 1230- ban váratlanul meghalt Ágnes apja. Ekkor a pápa, IX. Gergely segítségével Ágnesnek sikerült rávennie Frigyest, hogy adja vissza szabadságát.
     A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
     A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek egész koszorúja létesült. Különleges jelentőségű lett egy kórház-alapítása. A hercegnő szerény otthonából egész városnegyed lett, melyben Ágnes három templomot is építtetett: Szent Ferenc, Mária Magdolna és Borbála tiszteletére.
     Ágnes kolostora olyan vonzerőt jelentett, hogy II. Ottokár legidősebb leánya, valamint a legelőkelőbb nemesi családokból 12 leány kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorokat tudtak alapítani. Ezekben a kolostorokban úgy tartották a szegénységet, mint az Assisi melletti San Damianóban Szent Klára körül. A nővérek, akik gyermekkorukat többnyire fényűzésben és bőségben töltötték, új életet kezdtek: kemény vezeklésben és a legteljesebb szegénységben táplálták, ápolták és gondozták a szegényeket, Krisztus legdrágább testvéreit. (Árpád-házi Szent Ágnes prágai kolostorát, lásd alább!) 
     Ágnes a családja iránt is megőrizte nagy szeretetét. Békét szerzett Vencel király és lázadó fia, Ottokár között.
Hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg. Giskra vad kelyhesei feldúlták kolostorát. 1930-ban a régi Jakab-templomban megtalálták a sírját. Boldoggáavatási perét 1936-ban újrakezdték, de a II. világháború megakadályozta az eljárás befejezését. Szentté avatását II. János Pál pápa végezte el 1989. november 12-én.

/Forrás: www.katolikus.hu/szentek; Schütz Antal: Szentek élete. - Horváth Mária szerkesztésében/

Jelenések, üzenetek és a jövő

     Folyvást tévelyeg a világ, de ,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.'' (II. János Pál pápa: ,,Redemptoris Mater'' 47.) A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Mária hatása – tanítja a pápa – megmutatkozik többek között ,,az egyes kegyhelyek vonzó és kisugárzó erejében'' s ,,idetartoznak azok a helyek is, ahol üzenetet kaptunk'' (RM 28). A gyümölcsök között első helyen említhetjük a megtéréseket, a testi-lelki gyógyulásokat, s az üzenetekkel való apostolkodást. Igen fontos az üzenetek illő megválaszolása (adott esetben az engesztelés) egyéni és közösségi vállalása és megszervezése.
     ,,Szabad azt is mondanunk – folytatja II. János Pál –, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyetek meg mindent, amit csak mond''' (RM 28). A Szent Szűz tehát evangelizál és ezt várja el övéitől. Üzenetei az evangelizáció szolgálatában állnak. VI. Pál pápa szerint Mária a legnagyobb igehirdető. Az Egyház anyja az engesztelésben jelöli meg az új evangelizálás eszközét, s kijelenti, hogy az elhatalmasodó bűnnel szemben nem egy megújulási mozgalom, nem egy szerzetesrend, nem valaki a hírességek közül, hanem az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. ,,A végén Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedik'' – halljuk a próféciát Fatimában. Az Istenanya lélekmentő harcát nem egyedül fogja végigküzdeni, hanem velünk, engesztelő gyermekeivel – következtetésképp –, nem közömbös az engesztelők száma!
     Mária széles körű segítséget nyújt küzdőtársainak, övéinek. Leleplezi a sátán alattomosan szervező munkáját, felhívja figyelmünket a sátáni tevékenység következő lépéseire, figyelmeztet a lelki veszélyekre, kiutat és segítő, lelkesítő eszközöket ajándékoz mindenkinek, akik hallgatnak rá. 

     Pünkösdöt az Egyház születéseként, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Ebből következően pünkösdvasárnap legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
A név görög megfelelője, a pentékoszté szintén 50-et jelent, a magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a Római Katolikus Egyházban.

Az ünnep nevéről májust a pünkösd havának is szokás nevezni.

   Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk. 

Pünkösd megünneplése szorosan kötődik a Csíksomlyó-i zarándoklat esményéhez is! 

"Csíksomlyón az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották, amikor János Zsigmond fegyverrel akarta a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe a pünkösd előtti szombaton Csíksomlyón gyülekezett, Szűz Mária segítségét kérte, majd legyőzte János Zsigmond seregét a Hargita Tolvajos-hágójában. A diadal után újfent Csíksomlyón adtak hálát, egyben fogadalmat tettek, hogy pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak oda." (MN.)

https://www.youtube.com/watch?v=ImCf1xSmqwQ Trianon után:
"Akikre a munkát bíztam, teljes erővel dolgozzanak tovább, mert nagy, erős jövő vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer." (Jézus szavai Natália nővérnek)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikk 

A körülmények alapvető megváltozása

1. A szerződés megkötésének idejében fennállott körülményeknek a részes felek által előre nem látott alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni, kivéve, ha:

a) ezeknek a körülményeknek a fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a részes felek a szerződést magukra nézve kötelező hatályúnak ismerjék el;

b) a változás hatására gyökeresen átalakul a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke.

2. A körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára nem lehet hivatkozni:

a) ha a szerződés határt állapít meg; vagy

b) ha az alapvető változás annak eredménye, hogy az erre hivatkozó részes fél akár a szerződésből folyó kötelezettségét, akár a szerződésben részes bármelyik féllel szemben fennálló más nemzetközi kötelezettségét megszegte.

3. Ha a részes fél az előző bekezdések alapján a körülmények alapvető megváltozására, mint a szerződés megszűnésének vagy az abból való kilépésnek az okára hivatkozhat, a megváltozásra, mint a szerződés alkalmazása felfüggesztésének okára is hivatkozhat.

      Mindvégig az 1920-as tragédiáról beszéltünk, holott "az 1947-es Párizsi békediktátum is fontos, mert a nagyhatalmi arrogancia aljassága a mai napig érvényes, és máig ugyanúgy tapasztaljuk. Voltaképpen egy 102 éve tartó holokauszt részesei vagyunk a Kárpát-medencében, de ha jobban és tüzetesen átnézzük a magyar történelem lapjait, akkor a pozsonyi csata óta ugyanaz az európai gyűlölet vesz körül minket, amely Párizsban 1947. február 10-én megnyilvánult: Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak. Párizsban még plusz három településsel megcsonkították az országot Trianonhoz képest… Tehát, most nem az első megcsonkíttatásunkra, hanem az aljasabb Párizsra kellene emlékezni azzal a fájdalommal, amit Trianon emléknapján, a nemzet gyászának emléknapján érzünk". (Stoffán György cikkének részlete)

Már csak az isteni Igazságosságban és Nagyasszonyunk közbenjárásában bízhatunk!

(A sorozat vége) 

ELŐSZÓ a sorozathoz

     Mintegy összefoglaló szerkesztményként kínálom Kedves Olvasóimnak az elkövetkezendő posztokat. 
     Legfőbb forrásként dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő (Eger 2000) c. művét használtam, de eleddig ismeretlen iratokból is idézek. Lényeg, hogy mindvégig Antalóczi atya eszmei irányvonala mentén próbálok (próbáltam eddig is) rávilágítani az engesztelés szükségességére, különös tekintettel nemzetünk engesztelő hivatására!
     Blogomban – amiként tapasztalhatják –, sorra ismertetem a Mária-jelenéseket, melyek mindegyike a rózsafüzérezést, a bűnbánat és az engesztelés szükségességét tartja elsődlegesnek. Miért? Láthatjuk és érzékelhetjük, hogy mi megy végbe a világban, sőt bennünk is, és nem csodálkozhatunk ha az Istenanya egyre inkább aggódik értünk. Márpedig ha Ő édesanyai szavával vagy néma könnyeivel kér valamit, akkor azt ajánlatos (halál)komolyan vennünk!

Idézem Medjugorjét: ,,megtéréstől függ a jövőtök''! Ezen gondolat összecseng a zsoltáros szavaival:

 ,,Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek,

s nincs, aki megmenthet titeket'' (Zsolt 49,22).

     Kísérjék tehát figyelemmel ezt a sorozatot és kérem, legyenek elnézőek, ha olykor némi ismétlést tapasztalnak. Higgyék el, hogy az aggódó Szűzanya iránti részvét és a vele való együttműködés késztetett ezen összeállítás közlésére! (A szerkesztő) 

Az  efezusi Szűz Mária-templomban mondták ki az Istenanyaság dogmáját
     A zsinati templomban 431 pünkösdjén a világegyház 290 tisztségviselője jött össze, hogy megvitassa, milyen méltóság illeti meg Szűz Máriát. Nesztoriusz, konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Szűz Mária csak Jézus emberi természetének anyja és az isteni természetének nem, ezért csak „krisztus-szülőnek” szabad nevezni. A zsinati határozat I. Celesztin pápa határozatával Cirill alexandriai pátriárka tanítását fogadta el, ami szerint Szűz Mária valóságos istenanya, nem az isteni természeté önmagában, hanem a megtestesült Ige anyja, ez magába foglalja az emberi természetet is. Mária így valóban „Theotokosz” ‒ Istenszülő Istenanya.
     A hívők feszülten várták a tanácskozás eredményét. Amikor kihirdették az eredményt, határtalan volt az öröm. A város fényárba öltözött, a püspököket fáklyás menetben kísérték haza és első ízben csendül fel az imádság: „Istenszülő Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk!”.
     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Az efezusi zsinat határozata a keleti és nyugati egyház közös Mária-tanának alapja. Ettől kezdve Szűz Mária a Gyermekkel minden nép közös kincse. Sajátos Mária-tisztelet központja lett Bizánc, és ez mindmáig az ortodox egyházak Mária ikonjaiban és ikonosztázaiban mutatkozik meg. Az efezusi zsinat 1500. évfordulójára írta XI. Pius a „Lux veritatis” enciklikában: "Megengedheti-e Szűz Mária ‒ akit pont Kelet elszakadt népei olyan forró jámborsággal és szeretettel tisztelnek ‒, hogy továbbra is távol maradjanak az egyház egységétől és Fiától, akinek földi helytartója mi vagyunk? Tovább kell-e még tartania a sajnálatos szakadásnak? Bár visszatérnének a közös atyához, akinek ítéletét az efezusi zsinati atyák örömteli engedelmességgel fogadták és mint a hit őrzői egyhangú tetszéssel üdvözölték.” Ezek a szavak nekünk ma, az ökumenikus találkozás idején sokkal többet jelentenek, mint annak idején.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 49. cikk 

Megtévesztés

Ha valamely államot egy másik tárgyaló állam megtévesztő magatartásával vesz rá a szerződéskötésre, az érintett állam hivatkozhat a megtévesztésre, mint olyanra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését. 

50. cikk

Valamely állam képviselőjének megvesztegetése

Ha annak kifejezését, hogy az állam a szerződést kötelező hatályúnak ismeri el, képviselőjének egy másik tárgyaló állam általi közvetlen vagy közvetett megvesztegetésével érték el, akkor az érintett állam hivatkozhat a megvesztegetésre, mint olyanra, amely érvényteleníti a szerződés reá vonatkozó kötelező hatályának elismerését. 

51. cikk

Valamely állam képviselőjének kényszerítése

Ha annak kifejezését, hogy egy állam egy szerződést kötelező hatályúnak ismer el, képviselője ellen irányuló kényszerítő cselekményekkel vagy fenyegetésekkel érik el, az elismerés kifejezése semmiféle jogi hatással nem jár. 

52. cikk

Valamely állam kényszerítése fenyegetés vagy erőszak alkalmazásával

Semmis az a szerződés, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt nemzetközi jogi alapelvek megsértésével fenyegetés vagy erőszak hatására kötöttek. 

53. cikk

Az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabályaiba ütköző szerződések (ius cogens)

A szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik. Ezen egyezmény alkalmazási körében az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni.

(folyt.)

A Mária-tisztelet a bensőséges Krisztus-követés alapja
     Szűz Mária tisztelete rendkívül nagy volt Efezusban, és a közösség a keresztény vallás szabad gyakorlásának engedélyezésekor a IV. században a város templomát Szűz Mária tiszteletére építtették és szentelték. Ismereteink szerint ez volt a világ első, Mária nevet viselő temploma. Rómában csak az V. században épült Mária templom, a Santa Maria Maggiore. (Bal oldali kép az Efezusi Szűzanya ikon, lentebb, az efezusi Mária-templom romjainál, 1890-ben)
     Jeruzsálemben már 390-ben felépítették a Hagia Sophia (Isteni Bölcsesség) templomot. Azért, az mégis csak feltűnő, hogyha Jézus Anyja Jeruzsálemben halt meg, akkor miért nem építettek, akár csak egy kis kápolnát is az emlékére, a tiszteletére? Az első kifejezetten Mária templomot Jeruzsálemben 530-ban építették.
     Az első efezusi Mária templom világhírű lett a 431-es Efezusi Zsinat révén. A súlyos események: háborús támadások, földrengés miatt később kétszer átalakították és nem pontosan tudni mikor, a Mária templom épülete összedőlt.

     Charles Lenormant (1802-1859) híres francia orientalista archeológus meggyőződéssel hirdette, hogy Mária efezusi tartózkodásának hagyománya tökéletesen illeszkedik az evangéliumi leírásokkal, és a történelmi helyzetből való következtetésekkel.
A Szent Szűz jeruzsálemi sírjának hagyománya, a fenti következtetésekkel teljesen ellenkezik, és csupán hetedik századi apokrif iratokon alapul..
     Bár hivatalos nyilatkozatban a Szentszék nem deklarálta a Szent Szűz lakóhelyének az Efezusi Szentélyt, de a pápák közvetve tanúságot tettek mély tiszteletüknek.
     Az egykori zsinati templom romjainál a török kormány meghívására néhány nappal a II. Vatikáni zsinat kezdete előtt pápai küldöttség istentiszteletet tartott, hogy ezen a Szent helyen Isten áldását kérje a kezdődő nagy munkához.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Alsó kép egy atya a Mária-templom romjainál 1890-ben)

EGY INDONÉZ ATYA GYÖNYÖRŰ IMÁJA MAGYARORSZÁGÉRT ÉS A MAGYAROKÉRT 

Június 4-én a nemzeti összetartozás napján, Mária Országának trianoni megcsonkításának napjára, Elias Ohoiledwarin Magyarországon élő indonéz verbita szerzetes gyönyörű imát írt hazánkról, nemzetünkről és rólunk magyarokról. Adventben ezzel az imádsággal köszöntünk minden magyart, határainkon innen és túl, és adunk hálát Istennek azért, hogy magyarnak születhettünk!

 
Mennyei Atyám!
Itt vagyok a Te országodban, Magyarországon,
Ahova engem rendeltél.
Itt vagyok a Te népeiddel, a magyarokkal.
Értük könyörgök, Atyám:
Áldd meg ezt az országot –
hogy a Te Országod épüljön benne
Áldd meg ezt a nemzetet –
hogy igazi nemzeted legyen itt Európában
Áldd meg ezt a népet –
mint saját kiválasztott néped.

Mennyei Atyám!
Hálát adok Neked – hogy ide küldtél.
Hálát adok Neked – hogy megtapasztalhattam ennek az
országnak szeretetét és erejét
Hálát adok Neked – hogy itt élhetek, szolgálhatok és
tanulhatok.
Hálát adok neked – hogy megízlelhettem e földnek
természeti és kulturális szépségét
Hálát adok neked – hogy megismerhettem ennek az országnak az
őseit, vértanúit, és szentjeit.

Mennyei Atyám,
Növeld ebben az országban
Az igazi szeretetet,
A hitet,
És a reményt.
Adj ennek a népnek:
Erőt – a munkához
Bátorságot – a küzdelemhez
Hűséget – a szeretethez
Kitartást – az életben.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!
Jöjjön el a Te Országod!
Itt, Magyarországon, ahol Egyházad él
Itt, az Egyházadban – ahol milliónyi családod él
Itt, a magyar családokban – ahol Fiad Jézus Krisztus él.
Most és mindörökkön örökké. Ámen

Elias Ohoiledwarin 

 
Forrás: Katolikus.ma

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     A 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések érdemi jogi felülvizsgálatával meg lehetne állapítani, hogy a fenti szerződések érvénytelenek. Utólagosan, ha csak részben is, de mentesíteni lehetne a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.

Erre vonatkozó passzusok: 

ENSZ Alapokmánya

2. cikk

1. A Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.

2. A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és előnyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.

3. A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.

4. A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.

5. A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az Egyesült Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít. 

Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 48. cikk 

Tévedés

1. Valamely állam a szerződéssel kapcsolatos tévedésre, mint olyan okra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését, akkor hivatkozhat, ha a tévedés olyan tényre vagy helyzetre vonatkozik, amelyet az adott állam a szerződés megkötésekor létezőnek feltételezett, s amely lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy a szerződést magára nézve kötelező hatályúnak ismerje el.

2. Az 1. bekezdés nem alkalmazható, ha az érintett állam saját magatartásával hozzájárult a tévedéshez, vagy ha a körülmények olyanok voltak, hogy a lehetséges tévedést az adott államnak észlelnie kellett volna.

3. Egy tévedés, amely csupán a szerződés szövegének szóhasználatára vonatkozik, nem érinti az érvényességet; ilyenkor a 79. cikk alkalmazandó.

(folyt.)

Babits Mihály : ÁLDÁS A MAGYARRA

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...

1938. nov. 2-6.

     Ismert a népi bölcselet: „ami egybe tartozik, az újra összeáll!”
Nos, ha ez igaz – márpedig igaz –, és létrejön a Kárpát-medencei Köztársaság, az végülis a Kárpát-medencei népek közössége lenne, békességben, erőben és egységben!
     Kérdés, hogy ez veszélyeztetné-e a népességek önállóságát? – Nos, a Kárpát-medencei nemzetek számára kevésbé korlátozná az egyenlőséget és önállóságot, mint akár az EU-tagság! Egy Kárpát-medencei unióban nagyobb tekintéllyel bírnának a külhatalmi befolyásokkal szemben, mint a jelenlegi „kisnemzeti” státuszukban !
     De tekintsük át, hogy a trianoni darabolós-gyilkossági kísérlet kinek is hozott önálló állami létet? Talán csak a Csonka-Magyarország ért el 1938-ig – az Istenanya csodájaként – elismert gazdasági fejlődést, ármánykodóinak megszégyenítésére! Ám az elcsatolt − vagy leszakadó testvér-népeknek − a legkevésbé sem valósult meg a büszkeségre okot adó önállóságuk, hiszen államalkotó képességük nem mutatkozott meg, és állami létük 90%-át idegen megszállás alatt töltötték! Persze jóval nagyobb elnyomás alatt, mint amivel a Magyar Királyságot hamisan vádolták!
Mert önálló volt-e a szlovák nemzet a cseh államközösségben? Élvezhette-e a horvát nép, saját államiságát szerb-jugoszláv hatalom alatt?
Ugyan bizony melyik „rabló nép” lett gazdagabb a „zsákmányával”? Mire vitte pl. Románia, Erdély bekebelezésével, hiszen ugyan olyan jelentéktelen és gazdaságilag pangó régió maradt, mint annak előtte volt (lehúzva maga mellé "Tündérországot" a virágzó Erdélyt is)! Tán gazdagabb lett Ausztria az Őrvidékkel?
– Badarság!
     A legszomorúbb eset azonban Kárpátalja, mert ez a rablótól elrabolt terület! A sztálini Szovjetunió csatolta el Csehszlovákiától! És a gigantikus SzU gazdagabb lett-e a talpalatnyi földdel? Ugyan bizony a mostani „örökös”, Ukrajna gazdagnak mondhatja-e magát?
     Nem gyanús-e valamennyi érintett népnek, hogy a Mária Országából kihasított terület csak balszerencsét hozott? Aki az Üdvözítő Krisztus Anyjától rabol, az Isten átkát vonja magára? (Vagy tán nem így van? Hol van náluk a lelkiismeret nyugalma, és a békesség egyetemes öröme?) Vagy talán a nemzeti igazságukra hivatkoznak? Ha valóban az Igazság vezérelte őket nagy "I"-vel, akkor miért ragadtak magukhoz szín magyar területeket és lakosságot? Miért akartak a románok a Tiszáig gazdagodni? Miért akartak az osztrákok Győrig szakítani, és miért akartak a cseh befolyás alatt álló szlovákok Miskolcig elcsatolni? Na, ki válaszolja ezt meg? - A rabló népeket, illetve a felbujtóikat nem az igazság, nem a nemzeti önállóság és legkevésbé a keresztényi méltányosság vezérelte, hanem a sátáni kapzsiság, a gyűlölet Mária Országa, a szentistváni Királyság ellen!
     Mert mit tettetek ti karöltve a nagyhatalmakkal? = Európa krisztusaként keresztrefeszítettétek a szentistváni Magyarországot!
És ezzel – a zsákmányból részesedők –, Isten előtti kollektív bűnösséget vettek a nyakukba, hiszen a rabolt javak nem hozták meg sem a gazdagságot, sem a népük békéjét, de még csak állami dicsőségüket sem, ezzel szemben állandó rettegést nyertek, félve a visszarendezéstől és Isten büntetésétől!
     Márpedig, minden elszakított (vagy elszakadt) nép jóval gazdagabb lehetett volna a Magyar Királyság egységében egyenként és összesen! Sőt, még a környező országok is nagyot profitálhattak volna egy Kárpát-medencei virágzó állam gazdaságából!
Nem beszélve arról, hogy a Kárpát-medence nagy eséllyel kimaradhatott volna a II. Világháborúból, de legalábbis nem szenvedett volna el ekkora emberveszteséget és gyalázatot, sem egészben, sem részben!
     Az, hogy most annyi viszály után, néhány nép végre önállónak mondhatja magát − kérdéses, hogy kitől?
− Szűz Mária Országától?
− A Szent István által felajánlott Szent Korona fönségétől és biztonságától?
− Brüsszeltől és a bankoktól, esetleg az egységteremtő magyarságtól?
Ugyan bizony ezek a rokonnépek, a Magyar Királyság alatt tán nem azok voltak-e akik most? 
     Az pedig, hogy a maguk rajzolta térképeken milyen elnevezéssel illetik önmagukat és az ősi magyar helységneveket 1920 óta, az a lényegen semmit nem változtat, a lelkiismeretük terhelésén viszont annál inkább! Hiszen önhittségükben, Isten fölséges Anyja tulajdonát firkálták össze és soha nem hallott neveket találtak ki a földi térképen – de csak azon (!) –, mert az égi atlaszon Mária Országa sértetlen, tündöklő és egész!
     A Kárpát-medence a legtökéletesebb földrajzi egység, mely mindig képes volt a teljes önellátásra! Ezt pedig a globalizáció nagy tervezői nem nézhették jó szemmel! A lényegileg vér szerinti rokon népeket, hazug történelemhamisításokkal egymás ellen ugrasztották azért, hogy nem csak egy csonka ország népét, de az így „elszeparált” népeket is, magára maradottságukban erkölcsi romlásba vihessék egyenként és összesen! Erre ment ki a Trianoni diktátum! Ellehetetleníteni egy gazdaságilag és közigazgatásilag egységes Kárpát-medencei népuniót!
     Sikerrel járt-e az Antant-hatalmak gyilkos tette?
– A népek szenvedéseit, és a magyarság elleni tömeggyilkosságokat illetően messzemenően igen! De a Kárpát-medence egysége mégis tökéletesen megmaradt, mert nem csak a Holdról látható tisztán és hibátlanul, de a mennyei térképen sincs nyoma az átrajzolásoknak!
     A Regnum Marianum fel fog támadni és a Mindenható büntetése sem marad el! Ezért ti mind, akik részesei vagytok a "balsorsú megtévesztésnek", imádkozzatok, kérjetek bocsánatot Istentől és a magyarságtól! Ne szégyelljetek visszatérni, hiszen egy lépést sem kell tennetek, hiszen a Kárpát-medence a ti hazátok! Miért kéne visszarendeződni? Azért mert az egységben az erő, a biztonság és a Szent Korona Tanában szerződött égi védelem!

https://www.youtube.com/watch?v=lv9oTl-s-4Y&t=704s     

(Esetleg csak úgy nézhető meg, ha beírod a keresőbe, mert a copy-zás sem működik!)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau miniszterelnök  nyilatkozta, hogy “a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország – Ausztria-Magyarország ellen.

Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi.

A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be: 

– A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.

– Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.

– Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt. 

A változások miatt a Szerződés jogi formájában sem lehetne fenntartható! 

(folyt.)

A Nemzeti Összetartozás Napja

      A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező nemzeti emléknap. Június 4-ét, az 1920-as trianoni békediktátum napját az Országgyűlés a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi XLV. törvényben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjává.

A törvény preambuluma így szól:

"Mi, az Országgyűlés tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alaptörvényben rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló, s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító, 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve, számot vetve e békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a magyarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak, attól a céltól vezettetve, hogy e cselekedettel hozzájárulunk a Kárpát-medencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésen és együttműködésen alapuló békés jövőjéhez, s egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez, a következő törvényt alkotjuk:"

Emlékezésképpen egy, az akkor íródott versek közül: 

JUHÁSZ GYULA: TRIANON

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?
Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

https://konyvtar.parlament.hu/archiv/-/asset_publisher/OTYxpZQhAHFt/content/a-nemzeti-%C3%96sszetartoz%C3%A1s-napja

A „Hétalvók” legendája
     Tekintve, hogy Efezus történetéhez (Mária Házától függetlenül!) hozzá tartozik egy régi legenda, ezért erről is említést teszek!f

     Ásatásokkal tárták fel a nagy temető területét a Pion-hegy (Panayir Dagh) északi lankáján. Ennek több rétege van: részben kiemelkedő boltozatos épületekkel és több mint 700 sírral. Ezek az ásatások igazolták az efezusi görögöknél és a törököknél is élő hagyományt, miszerint a Pion-hegyen egy keresztényüldözés alkalmával hét ifjút befalaztak a hegy egyik barlangjába, és ezek az ifjak száz év múlva életre keltek, hogy tanúságot tegyenek a test feltámadásáról.
     Efezusban hét testvért (Maximianus, Malchus, Martinián, Dénes, János, Serapion és Konstantin) Decius császár (251-es) keresztényüldözése során arra akartak kényszeríteni, hogy tagadják meg keresztény hitüket. A városban tartózkodó császár elé hurcolták hát őket, de mivel nagyon szép ifjak voltak, ezért a császár gondolkodási időt adott nekik, ők azonban, amikor újra a császár színe elé kerültek, hirtelen a földre rogytak és mély álomba merültek. A császár parancsára bezárták őket a Celeus hegy egyik barlangjába, magát a barlangot kövekkel zárták el, és lepecsételték.
     A külső világban ezután győzedelmeskedett ugyan a kereszténység, de voltak elhajlók, akik a régi szadduceusokhoz hasonlóan, tagadták a feltámadást. Egy Dalius nevű gazdag ember, hogy juhainak jobb legelőt találjon, széthányatta a köveket, de magát a barlangbejáratot érintetlenül hagyta. Ekkor az Úr parancsára a hét testbe visszatért a lélek és azok feltámadtak, de ekkor már 351-et írtak és Theodosius volt a császár. Miután a „Hétalvók” igen éhesek voltak, kiválasztották maguk közül Malchust, hogy hozzon számukra élelmet. A városba érve ez nagyon meglepődött a városkapu felé kihelyezett kereszt láttán, és azt hitte, hogy Decius jobb útra tért. Kérdezősködésére, hogy mi történt a családjával, és mi lett a keresztényüldözésekkel, senki nem tudott válaszolni. Malchus furcsa öltözéke, illetve Decius képmásával ellátott pénze azonban feltűnést keltett, ezért Marinus püspök elé hurcolták, aki hallva a furcsa történetet, elküldetett a hat másikért, és miután megtalálta az ólompecséteket, igazoltnak látta az ifjak történetét. Ekkor a püspök térdre hullott és magasztalta Istent, mert bizonyosságot adott a lelkek halhatatlanságáról és a feltámadásáról, és ennek megfelelően hirdette az Evangéliumot. Miután a „Hétalvók” csodáról a püspök és a császár előtt is bizonyosságot tettek, ugyanegy pillanatban mind a heten ismét ‒ most már örökre ‒ elaludtak. A Katolikus Egyház június 27-én üli ünnepüket. A néphit szerint, ha ezen a napon esik, szakadatlanul tart az eső hét hétig.
     Sírjuk számos zarándoklat célja a „hét alvó coemeteriumával együtt” (coemeterium eredete a görög koimetérion volt, ami alvóhelyet, végső nyughelyet, temetőt jelentett. Ennek félrehallásából származik a magyar „cinterem” kifejezés!) A hagyomány másik része állítja, hogy a hét ifjú Mária Magdolna barlangjába menekült, ott fogták el és befalazták őket. Ezt igazolja a legrégibb bizánci „synaxar” (liturgikus segédkönyv). „A barlang bejáratánál van eltemetve Mária Magdolna abban a barlangban, ahol a hét boldog ifjú elszenderült.” 905 táján Mária Magdolna maradványait Konstantinápolyba vitték, onnan kerültek át a XIII. század folyamán Franciaországba. Így az a nő is, aki Jézus követőihez tartozott, a kereszt alatt állt és feltámadásának első tanúja volt, az első efezusi keresztény közösséghez tartozott, amelyet Szent János a jeruzsálemi menekültekből alapított. (Arra már ki sem merek térni, hogy Mária Magdolna valóban egy Efezus környéki barlangban élt-e, vagy a Dél-kelet-franciaországi Saint-Maximin-la-Sainte-Baume barlangjában? Az efezusi történet abban korrektnek látszik, hogy itt halt meg, de a csontjait elvitték Franciaországba a XIII. században. Aztán ott már egy egész életet „kerekítettek mögé”. Mindenesetre ma hatalmas bazilika hordozza Mária Magdolna titulusát!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az első posztban!)

Gondolatban legyen szemünk előtt a Magyar Szent Korona 

Keresztvetéssel kezdünk!

Szent István király felajánlása:
„Mennyek Királynője, nagy könyörgéssel a Te oltalmadba ajánlom a Szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az Országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a Te kezedre bízom.” Ámen. (1038. augusztus 14.)

Dicsőséges rózsafüzér:
A rózsafüzért keresztvetéssel kezdjük, majd elmondjuk az Apostoli hitvallást. Az első szemekre elmondjuk a bevezető imákat: Mi Atyánk…, három Üdvözlégy Mária a megfelelő titkokkal és a Szeretetláng betéttel és Dicsőség. Ezt követően kezdjük az első tizedet a Miatyánkkal és a tíz Üdvözléggyel és a Szeretetláng betéttel. A tizedek végén a Dicsőséget imádkozzuk és a Fatimai fohászt:
A bevezető három Üdvözlégy titkai:
1. aki gondolatainkat irányítsa,
2. aki szavainkat vezérelje,
3. aki cselekedeteinket kormányozza,
A tizedek Üdvözlégy titkai:
1. aki a halálból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott,
Záró ima a rózsafüzér végén:
Imádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire!
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, a te egyszülött Fiad életével, halálával és feltámadásával
megszerezte nekünk az örök élet jutalmát: add meg, kérünk, hogy e titkokról a Boldogságos
Szűz Mária szentolvasójának elmondásával megemlékezve, higgyük, amit magukban
foglalnak, és elnyerjük, amit ígérnek. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

Bevezetés:
Miatyánk
Üdvözlégy
Hiszekegy

Tized ( 5-ször) Örök Atya…. Jézus fájdalmas ( 10-szer )……
Nagy szemre: Örökatya ! Felajánljuk Neked, szeretett Fiadnak a mi
Urunk, Jézus Krisztusnak Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét,
engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.
Kis szemekre: Jézus fájdalmas szenvedéséért, irgalmazz nekünk és
az egész világnak !
Befejezés 3-szor: Szent Isten, Szent erős Isten, Szent halhatatlan
Isten irgalmazz nekünk és az egész világnak !

Szent Mihály ima

Szentháromság egy Isten, alázattal kérlek, hogy Szűz Mária, Szent Mihály
arkangyal, az összes angyalok és szentek közbenjárására add meg azt a nagy
kegyelmet, hogy a sötétség erőit legyőzhessük Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon, a mi Urunk, Jézus Krisztus
keresztútja érdemeiért, drága Szent Vérének kiontásáért érettünk, Szent
Sebeiért, a kereszten való szenvedéseiért és minden szenvedéséért, melyet
Passiója és egész földi élete folyamán a mi Urunk és Megváltónk elszenvedett.
Könyörgünk Urunk, Jézus Krisztus, küldd el szent angyalaidat, hogy a gonosz
erőit letaszítsák a pokolba, a kárhozatba, hogy Magyarországon,
Lengyelországban, Európában és az egész világon eljöhessen Isten uralma, és
Isten kegyelme áradjon minden szívbe; hogy ezáltal Magyarország,
Lengyelország, Európa és minden ország a te békéddel teljen el. Mi
Nagyasszonyunk és Királynőnk! Tiszta szívből könyörgünk Hozzád, küldd el
szent angyalaidat, hogy a pokolba taszítsanak minden gonosz szellemet. Szent Mihály arkangyal, a mennyei
seregek vezére, az Úr téged küldött e nagy mű megvalósítására, hogy az Úr
kegyelme örökösen velünk lehessen.
Vezesd mennyei seregedet, hogy a sötétség erői véglegesen a pokolba, a
kárhozat helyére kerüljenek. Egyesítsd mind erőidet, hogy legyőzd Lucifert és
bukott angyalait, kik Isten akarata ellen fellázadtak, és most a lelkek vesztére
törnek. Győzedelmeskedj, mert hatalmad van és tekintélyed, kérd Istentől
számunkra békéje és szeretete kegyelmét, hogy mindig követhessük a mi
Urunkat, Isten Országa felé. Ámen.

Jézus Krisztus, kérünk Téged, helyezd hazánkat a Te Szent Sebeidbe, hogy a Te
Szent Sebeidben nyerjen gyógyulást, a Te Szent Véred által tisztulást, és a Te
szerető Szent Szíved által békességet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére.
Ámen.

Magyar Szentjeink könyörögjetek érettünk!

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:

David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: “a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól. 

Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét.

Lord Newton szerint “a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”

Robert Cecil angol delegátus szerint “a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy “időről időre határrevíziót eszközöljön“.

Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: “Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.” Az angol diplomata “Peacemaking” című könyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: “az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”

Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.

A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: “Én csak egy vagyok azon milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”

Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: “nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”

(folyt.)

Most akkor tudott volt az efezusi ház, vagy sem?

     Az Apostolok Cselekedeteiben megfigyelhető a feltűnő csend János apostolról a 36-os évtől 48-ig. Eusebius történész is megemlékezik az apostolok Jeruzsálemből történő elüldözéséről 37 és 42 között.
Egybehangzó az a hagyomány, mely Szent János apostoli tevékenységét, már korán a Kis-Ázsia-i térségre teszi, és bizony meglehet, hogy még "békeidőben" elkezdte a kőház építését Efezusban, ahová a Szent Szüzet menekíthette! Ezt alátámasztja a nagy Tertullianus állítása, mely szerint az Apostol korán érkezett Ázsiába! Később nyilván ideig-óráig oda is költözött, és nyilvánvaló, hogy aligha hagyhatta Jézus Anyját magára a veszélyes Jeruzsálemben!

     A János akták és Polykratesz efezusi püspök bizonyítja a második században, hogy az apostol Efezusban élt és halt meg. A második század végén írja a kis-ázsiai származású Iréneusz: „János Efezusban adta ki az evangéliumot.” Hogy már korábban ment Ázsia tartományba ‒ aminek fővárosa Efezus ‒ bizonyítja Tertullianus (+ 220 után).
     Egy 2. századi szerző Lenchius, Kr. u. 160 -170 körül írt: János cselekedetei Prochorus szerint című művében viszont azt állította, hogy János csak Mária halála után költözött Efezusba (?). Három 4. századi apokrif irat ‒ „B. Inatii missa S. Ioanni”, Areopagita Dénes levele Titus püspökhöz (363) és a „Ioannis liber de Dormitione Virginis” ‒ Mária utolsó éveit és sírját (érdekesmód) Jeruzsálembe helyezi. Az 5. század óta a zarándokok úgy tudják, hogy Mária sírja a Getszemáni-kertben van.
     Ezzel szemben Szent Jeromos (+ 420) korábbi tanúktól tudja, hogy Szent Jánosnak kicsi, barátságos otthona és sok jó barátja volt; továbbá arról is biztosít, hogy az „apostol alapította Kis-Ázsia összes egyházát és ő kormányozta őket”.
     A kis-ázsiai közösségek irányítását bizonyítja a Jelenések könyve, amit Szent János patmoszi száműzetésének idejében írt. Hét levelet küldött a hét egyházközségnek, az egyiket éppen az efezusinak. Végül nem érdektelen Toursi Gergely (+ 594) megjegyzése: „Efezusban volt egy eső- és viharálló hely, ahol Szent János az evangéliumát írta ... Négy fal egy egész közeli hegy csúcsán.” Az embernek kísértése van arra, hogy Szűz Mária házára gondoljon, de erre nincs semmi bizonyíték.
     Összességében azonban az egyházi irodalomban majdnem teljesen ismeretlen, hogy Szűz Mária és Szent János Efezus területén élt volna. Thébai Hyppolit írja (700 körül), hogy Szent János a Szent Szüzet Efezusba vezette. Mindkettejük Efezus területén való tartózkodása mellett kardoskodik Szíria monofizita jakobitáinak írása (X.-XIII. század). Ezt az ismeretüket megbízható, régi hagyományokból merítették, ami Szíriának és Jeruzsálemnek közelsége miatt rendkívül értékes. Végül további bizonyítékot szolgáltat az a hivatalos okmány, amivel az efezusi ökumenikus zsinat 431. június 23-án értesíti Konstantinápolyt püspökének, Nesztóriusznak elítéléséről. Külön kiemeli, hogy Efezus szoros kapcsolatban van a teológus Szent Jánossal és a Szűz Istenanyával, Máriával.
     Tény, hogy semmi nem szól az ellen, hogy Mária valóban itt élt Jánossal együtt. De sokak mégis azt állítják, hogy Jeruzsálemben halt meg. Na most ez újra elénk állítja a kérdést, hogy ad-e Isten információkat kiválasztott látnokok által? Merthogy Boldog Emmerich Katalint nem csak az életszentsége és stigmái igazolták, hanem az idő és a régészeti kutatások is!

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     Az utódállamok még a trianoni szerződés követelményeit sem tartották meg, mert a területükön élő magyar közösségek statisztikai eltüntetésén (hamisított népszámlálással), fizikai beolvasztásán (iskolarendszeri és anyanyelv-használati korlátozásokkal) vagy szétszóratásán és felhígításán (mesterséges, államilag támogatott betelepítésekkel) fáradoztak, illetve földreform címén a magyarok gazdasági önállóságát és erejét is korlátozták, és az intézkedések ellen a tiltakozókat a többiek megfélemlítésére meghurcolták, bebörtönözték, száműzték.

A magyarok ezeken a területeken több mint ezeregyszáz éves őshonosságuk ellenére a mai napig csak jogaikban korlátozott másodrendű állampolgárok. Például az anyanyelvük nem egyenrangú a hivatalos államnyelvvel, önrendelkezési jogukat tiltják, nemzeti történelmük oktatása korlátozott, de kötelező a magyar nemzetet gyalázó hivatalos tananyag tanítása.

Éppen ellenkezőleg, a Magyarországtól elkobzott területeket birtokló országok – Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia – egyeztetett politikával igyekeztek Magyarországot gazdaságilag és politikailag elszigetelni, a területükhöz csatolt magyar nemzetrészeket felszámolni, beolvasztani vagy felbomlasztani. Vagyis etnikai tisztogatást folytattak! Vagyonelkobzás földreform címén, oktatási és kulturális elnyomás, hűségnyilatkozatok kikényszerítése, kolonizáció, idegenek betelepítése, a népszámlálási adatok meghamisítása, a magyarok hátrányos megkülönböztetése, történelmi és kulturális emlékek lerombolása, megsemmisítése stb..

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók.

Alig négy évvel az I. világháború kitörése előtt, 1910. április 2-án a magyar parlamentben tartott beszédében Theodore Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, történész így szólt: „Itt az alkalom, hogy a magyar nemzetnek kifejezzem köszönetemet azért a hősiességért, amellyel közel 1000 éven keresztül, karddal a kezében, az európai civilizációt védte. Ennek a nemzetnek nem volt más sorsa a múltban, minthogy minden keleti, civilizáció-ellenes megmozdulással és támadással szemben védje nemcsak önmagát, de a Nyugatot s nemcsak az európai Nyugatot, hanem annak méhében Amerikát is. Én ezt azért mondom, mert ismerem történelmüket, és nem tartanám magam művelt embernek, ha nem ismerném a magyar népet. Köszönetet mondok újólag. A képviselő urakat arra kérem, hogy Magyarország minden választókerületében mondják el, hogy Amerika hálás a magyar nemzetnek.”

(folyt.)

Miért volt titok az Istenanya holléte?
     A Szentséges Szűz tiszteletreméltó alakját Szent hallgatás vette körül. Szükség volt erre a hallgatásra. Merthogy, nem fenyegette-e személyének mély titkát a megszentségtelenítés állandó veszedelme a megátalkodott zsidók, vagy az elvadult pogányok részéről? Nem volt-e szükséges hallgatni róla, hogy látható alakja ne akadályozza a láthatatlan Krisztus-misztérium megtalálását? Hát nem volt-e a szerető tapintat parancsa hogy ne beszéljenek Róla, hiszen lényének alapvonása volt a csendes rejtőzés vágya?
Ezért hallgat a Szentírás Szűz Mária életének utolsó szakaszáról. Ennek a hallgatásnak ki kellett terjednie a „szeretett tanítványra”, János apostolra is, akinek gondjaira bízta Jézus a Kereszten Édesanyját, és aki „házába fogadta” Őt. Ez, ami önmagában rejtett misztérium! Hiszen János az Egyházat képviselte, őt (Jánost) pedig Édesanyjára bízta, aki így lett az Egyház lelki anyja.
Ennél fogva, józan megfontolás tárgyává kell tenni az elképzelhetetlent, miszerint a Tanítvány figyelmen kívül hagyta volna Mesterének végső akaratát és ne helyezte volna az Egyház Anyját (titkos) biztonságba úgy, hogy közben apostoli kötelességét is teljesíthesse, idegen földön. Vajon nem késztette a szíve mélye is, hogy élete végéig gondoskodjon Szűz Máriáról, és amennyire csak lehetséges, közelről-távolról mindig szem előtt tartsa? Megismétlem Grignon: Tökéletes Mária-tiszteletéből vett állítást, miszerint, "Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében." (TMT 3.)
Ezért hallgat az Egyház arról, hogy miként teljesítette Jézus megbízását a Tanítvány, és hallgat közös tartózkodási helyükről, Szűz Mária haláláról és mennybevételéről is.
Ezért maradt az utókor számára is sokáig titok az efezusi rejtek! Boldog Emmerich Katalin szavai szerint: „Amikor János idehozta a Szent Szüzet, akinek a házát előzőleg felépíttette, már több keresztény család és Szent asszony lakott ezen a vidéken, részben föld- és sziklabarlangokban, amiket könnyű famunkával lakásokká egészítettek ki. ‒ Ők már a heves üldözések előtt ideköltöztek. (...) Egyedül Mária háza volt kőből. ‒ E ház mögött kis út vezetett föl a sziklás hegyre egészen a csúcsáig, ahonnan a dombok és fák fölött Efezeusra, s a sokszigetű tengerre lehetett látni. A hely közelebb fekszik a tengerhez, mint Efezushoz, csak néhány órányira van a tengertől. A vidék magányos és nem látogatott".
     Tehát a fent említett „konspirációs” okok miatt olyan foghíjasak a fellelhető írásos emlékek arról, hogy Szűz Mária és Szent János Efezusban élt.

(folyt.) (Források az első részben!)

(A hegyek-völgyek csendjében)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     A magyar nép lélekben soha sem fogadta el a két világháború után rákényszerített békét.

A trianoni béke ellen a korabeli magyar állam hatásos és elvszerű diplomáciát folytatott, amely meghozta a maga gyümölcsét: nemzetközi döntőbíróságok visszaadták Magyarországnak a meghatározó módon magyar etnikumú területeket. Ám a második világháborút követő béke ezt újból fölülírta.

A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült. Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása.

A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok – Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia – szerződésszegést követtek el.

Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum). A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatti felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálás adatai is.

(folyt.)

     Világszerte folyik az agymosás.

Átkódolják az emberiség gondolkodását a klasszikus értékekhez,

a humánumhoz való viszonyát.

Természetellenes dolgokat avatnak természetessé.

Ez egy önfelszámoló, önpusztító folyamat.

(http://magyarhirlap.hu/cikk/18267/Gyogyir_lehetne_a_bocsanatkeres#sthash.q6l8XF34.dpuf)

A tények és legendák, hitek és a hiedelmek
     Mit tudunk az Evangéliumból Szűz Mária életéről az Úr mennybemenetele és Szűz Mária mennybevétele közti időből? ‒ Lényegében csupán egyetlen mondatot!
     Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy az Úr mennybemenetele után az apostolok az Olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe, az utolsó vacsora emeleti termébe mentek és ott tartózkodtak. Felsorolja ez a szentírási rész a tizenegy apostol nevét, majd így folytatja: „mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.” (ApCsel 1,12-14.) Semmi többet!
     Szűz Máriára is leszállt a Szentlélek és bizonyára még mélyebb kegyelmi hatást váltott ki Őbenne minden malaszt teljessége mellett. Ebben a fényben és erőben látta és vállalta új feladatait. A megdicsőült Isten Fia, egy ideig még a földön hagyta Édesanyját, és Mária várakozással telt szívvel várta az ismeretlen órát, amikor lelke végérvényesen és a végső beteljesedéssel egyesülhet Szent Fiával. Ezzel a várakozással kellett teljesítenie kötelességét a rejtettségben is, és Krisztus tanításában segítenie kellett az Apostolokat!
Ki más lehetett a fiatal Egyház jobb támasza, mint Ő, aki kezdettől fogva a legszorosabb kapcsolatban volt a Megváltóval és művével? Mindig kész volt a segítő, anyai tanácsadásra, szolgálatra, hiszen ki ismerte tökéletesebben azt, hogy adott helyzetben mit tett volna Szent Fia?
     Nagy odaadással követte azok tevékenységét, akiknek feladata volt Isten tanítását vinni a tudatlanokhoz és várakozókhoz. A közösség ügye, növekedése, üldöztetése, sorsa, állandóan foglalkoztatta. Mindent imádságban beszélt meg Istennel. Szíve egyedül csak Istenre irányult és Rá hagyatkozott, életének központja a Keresztáldozat, „a kenyértörés közössége”, a Szentáldozás. Bár sohase kérkedett az isteni Fiához kapcsolódó titkaival, mégis állandóan kész volt tudásának gazdag kincseit közölni másokkal, hogyha tiszta szívből kérték. Mindenekelőtt az Apostolok merítettek hálásan ebből a forrásból, hiszen Mária a szívében mindent megőrzött. Különben hogyan tudnánk bármit is Jézus gyermekkorából?

(folyt.) (A forrásokat lásd az első részben!)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     A versailles-i békében a Magyarországra vonatkozó határozatokat durva hazugságokkal félrevezetett döntéshozók hozták. Lloyd George brit miniszterelnök később elismerte, téves adatok alapján döntöttek: „Voltak egyes szövetségeseink, akiknek minden bizonyítéka hazug és meghamisított volt. Hamis alapokon döntöttünk.” (Lloyd George, Queen’s Hall-i beszédek, Attachment 62).

A trianoni béke igazságtalanságát legkeményebben bizonyító tétel az, hogy Magyarország területéből még annak az Ausztriának is juttat 4026 négyzetkilométert, amelyet sokkal inkább terhelt a felelősség a háború indításáért, mint Magyarországot. Tehát az az Ausztria is kapott területeket Magyarországtól, amellyel Magyarország a háború ideje alatt mindvégig egyazon államot alkotott!

A Kárpátaljával történtek megközelítik az ausztriai eset méltánytalanságát. Trianonban még Csehszlovákiának ítélték, hogy az ott többségben élő ruszinokkal gyarapítsák az új állam szláv népességének arányát. Ám Beneš elnök minden jogalap nélkül egyszerűen átengedte a területet a Szovjetuniónak. Ekképp lett Kárpátalja a Szovjetunió szétesését követően annak az államnak, Ukrajnának a része, amelyhez történelme során soha nem tartozott. A területén ezer év óta élő ruszinoknak és magyaroknak még a népszavazás, azaz az önrendelkezés jogát sem biztosították.

A trianoni békét követő években a történelem ékes bizonyítékot szolgáltatott arra, mennyire hamis volt a háborús készülődést szító antant országokbeli propaganda, mely szerint Magyarország a népek és a nemzetiségek börtöne lett volna. Az Ausztriához csatolt területek falvainak lakosai nem nyugodtak bele az elcsatolás tényébe, és az önrendelkezési joguk megtagadását követően fegyveres küzdelmet folytattak annak érdekében, hogy visszacsatolják őket Magyarországhoz. Tíz falunak sikerült ezt 1923-ban elérnie. Magyarország befogadó, az idegeneket államalapító királyunk óta tisztelő magatartásának ékes bizonyítéka abban állt, hogy e falvak népessége döntő mértékben nem magyar, hanem német és horvát nemzetiségű volt! Tehát a német többségű falvak el akartak szakadni a német ajkú Ausztriától, és visszatértek hazájukhoz, a Szent Korona országához, Magyarországhoz.

A tisztelet jeleként álljon itt a tíz visszatérő falu neve: Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Nagynarda, Magyarkeresztes, Németkeresztes, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa.

Az utódállamok szinte semmiben nem váltották be szerződéses kötelezettségeiket, amelyek szerint azt vállalták, hogy az uralmuk alá kerülő magyaroknak biztosítják emberi és nemzeti jogaikat.

(folyt.)

Isten és a borbélymester

     Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a mester hozzáfogott a munkához, beszélgetésbe kezdtek. Sokféle témát érintettek. Amikor Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta:
"Én nem hiszem, hogy van Isten."
"Aztán miért nem?"– kérdezte a vendég.
"Azért, mert ha kimegy az utcára, máris látja az igazamat, hogy miért is nem hiszek. Mert mondja csak, ha volna Isten, lenne baj a világban? Lenne ennyi szenvedő beteg ember? Lenne ennyi elhagyott gyermek? Ha lenne Isten, nem lenne se háborúság, se szenvedés, se fájdalom! Nem tudok elképzelni egy olyan szerető Istent, aki mindezeket a dolgokat megengedi!" – magyarázta a borbély belemelegedve.
     A vendég egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart vitatkozni. A borbély befejezte a munkát és a vendég fizetett, köszönt és kiment az üzletből.
Amint kilépett, nyomban meglátott egy piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszos volt és ápolatlan. A vendég ekkor visszafordult, ismét belépett az üzletbe és így szólt a borbélyhoz:
"Tudja mit? Nincsenek borbélyok!"
"Hogy mondhat ilyet? Itt vagyok, borbély vagyok és éppen önt szolgáltam ki az imént!" –  válaszolta a borbély kissé megrökönyödve.
"Nem, nem! – szólt vissza a vendég –, márpedig nincsenek borbélyok, mert ha léteznének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint az utcán, nézze csak meg!"
"Ó, de borbélyok akkor is VANNAK! – erősködött a mester. – Ilyen csak azért történhet meg, mert az emberek közül sokan nem jönnek hozzám, pedig én várom őket!"
"Na, pontosan ez az!"– mutatott rá az előbbi vendég. – Isten is VAN! És bizony ez történik, amikor az emberek nem ismerik Őt, nem mennek Hozzá és nem Tőle merítik az egymás iránti szeretetet, nem kérik sem a segítségét, sem a vigasztalást. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban!"

     Az ünnepet XII. Pius pápa 1954. november 1-én, a mennybevétel dogmája kihirdetésének negyedik évfordulóján rendelte el, május 31-re. Nazianszi Szent Gergely mondotta:hogy

Mária az egész mindenség Királyának Édesanyja,

ezért nyíltan Úrnőnek, Királynőnek nevezték őt

a legrégibb időktől fogva.

Már Órigenésznél, a nagy tudósnál is megtaláljuk ezt a címet, melyet azután Szent Jeromos, Aranyszájú Szent János, Krétai Szent András és sokan mások adnak meg Máriának. 

A naptárreform e napra tette át a július 2-i Szűz Mária látogatása ünnepét a világegyházban, de hazánkban július 2. maradt Sarlós Boldogasszony ünnepe.

A viták máig sem csillapodtak afelől, hogy hol szenderült el Jézus Szentséges Anyja
     A jeruzsálemi  és az efezusi elszenderülés (dormitio) és mennybevétel (assumptio) mellett kardoskodók egyet értenek abban, hogy az Istenanya elszenderülésekor, mind a 11 apostol jelen volt és körbe állta. Ennek megvalósulásához pedig az Úr csodája kellett, hogy búcsúzóul a világ sarkaiból mind együtt lehessenek Máriával egy szívvel, lélekkel.
      A viták, érvek és megfontolások középpontjában persze mindig Boldog Emmerich Katalin látomásai álltak és állnak! Ezeket elhinni csupán hiedelem volna, ám a régészeti kutatások sokban (ha nem is mindenben) igazolták az általa diktált részleteket! 1896-ban az osztrák régészeti intézet kezdett kutatásokat, melyeket megszakításokkal ugyan, de nagy szakértelemmel folytatnak ma is. Tehát a vitafelek közt két dolog fog igazságot tenni. Az egyik, ha a régészet és az egyháztörténeti kutatások beigazolják valamelyik helyet, a másik pedig, ha az "Idők Vége" jeleként bekövetkezik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése "Mária aranykorszakáról" (TMT 217), amikor minden titokra fény derül (Lk 12,2-3)!        Egyébiránt az Apostolok részéről feltételezhető egy ihletett "konspirációs" szándék is, Jézus Anyjának rejtettségére vonatkozóan! Végtére is csodálkozhatunk-e azon, ha Jézus Szentséges Anyja, aki mindig, de még Megváltó Szent Fia halálát követően is rejtve igyekezett maradni, hogy így egyedül Fia tanításával foglalkozzanak az emberek és ne vele! Érthető tehát, ha ennél fogva földi életének utolsó éveit is teljes titokban kívánta leélni? Montforti Grignon Szent Lajos ezt írta a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „...Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni. Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak Isten vegyen róla tudomást. Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, így elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében" (TMT 1-2-3)... és még az Evangélium kihirdetése után is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (TMT 49)
     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr)

Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
                A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet,                    nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten.

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html

     Az 1918. november 3-i páduai fegyverszüneti egyezmény aláírása után döbbentek rá az antant hatalmak, hogy elvi akadályba ütközik a korábban titkos szerződéssel Romániának ígért Erdély átadása. Románia ugyanis az I. világháború alatt többször cserélt szövetségest, 1916-ban alkalmasint hátba is támadva szövetségesét. 1918. május 8-án a németekkel aláírt békeszerződéssel végképp kizárta magát az antant hatalmak közül.

A politikai lehetetlenséget katonai eszközökkel oldották fel: öt nappal a páduai fegyverszüneti egyezmény megkötése után, 1918. november 8-án a francia hadvezetés kettéosztja a Szerbia területén lévő csapatait, és egyik felét Berthelot tábornok vezetésével Bukarestbe irányítja, ahol megdöntik a németekkel szerződött, regnáló román kormányt, helyébe újat ültetnek, amely immár alkalmas arra, hogy Romániát a győztesek oldalára állítsa, és jutalmul megajándékozza Erdéllyel. (Lásd Románia új miniszterelnökének, Brătianunak Clemenceau francia miniszterelnökhöz írt 1918. november 8-ai köszönőlevelét.)

Románia a bukaresti szerződéssel a Román Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb augusztus 28-ig megindítja a támadást a Monarchia ellen, illetve arra, hogy nem köt különbékét a központi hatalmakkal. Cserébe az antant jelentős osztrák–magyar területeket ígért a románoknak (Erdélyt, az egykori Partiumot, a Bánságot – amire egy 1915. augusztus 18-án kötött szerződés alapján már Szerbia is igényt tartott – és Bukovinát). A szerződésben kikötötték, hogy a román támadás fő célja Budapest elfoglalása kellett hogy legyen. Románia ennek ellenére 1918 május 7-én különbékét kötött.

Bár a páduai fegyverszünet mindenféle harci cselekmény beszüntetését kimondta, az antant-hatalom Franciaország saját fegyverszünetüket felrúgva hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen. Ez tény, akár az Osztrák-Magyar Monarchia részének tekintették, akár Clemenceau utasítása szerint az antant által el nem ismertnek, azaz politikai értelemben nemlétezőnek(!) tekintették Magyarországot.

Ezt a hadüzenet nélküli háborút – a szerbeket kivéve – olyan etnikumokból toborzott alakulatok bevonásával folytatták, amelyekkel Magyarország a fegyverszünet előtt sem állt hadiállapotban (csehek), vagy amelyekkel érvényes békeszerződésben rendezte az antant-hatalmak felbujtására őt hátba támadó, áruló szövetséges által létrehozott háborús viszonyt (románok). Illetve olyan fantom nemzetállamokkal, melyeknek se állampolgárai, se határai, se történelmük, de legfőképpen államalkotó nemzetük sem volt, amelyek tehát csak az antant-vezérkarokat mozgató háttérerők és az őket kiszolgáló, hazájukban ismeretlen vagy tábor nélküli maroknyi emigráns politikus vágyaiban „léteztek”, mint Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság/majdani Jugoszlávia.

Károlyi Mihály tettestársa, a másik hazaáruló, Lindner Béla hadügyminiszter, aki már a belgrádi katonai szerződés nyomán indított kisantant hadművelet előtt feloszlatta a magyar hadsereget, Jugoszláviába menekült és haláláig ott élt, majd szobrot állítottak emlékére.

(folyt.)

Idén is megrendezésre kerül a „Pünkösd Európa felett” imanap, immár 30. alkalommal! 
 
Dátum: 2025. június 8. Pünkösd vasárnap

 Helyszín: Szent Anna-réti Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Kápolna

 
Program:
 14:00 – Dicsőítés, Lélekhívás
16:00 – Ünnepi szentmise
17:00 – Dicsőítés a városért, az országért
 18:00–22:00 – Csendes szentségimádás a Szentlélek kiáradásáért
 
A szentmise során püspökeink – Fábry Kornél, Mohos Gábor és Martos Levente Balázs – felajánlják Magyarországot Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének. ️
 
Kilenced: A Pünkösd előtti 9 napban – 9 különböző közösség vezetésével, 9 helyszínen – együtt imádkozunk és készülünk az ünnepre. 
 (Ezzel kapcsolatban bővebb információ itt található: www.emmanuel.hu)
 
 Ez a kezdeményezés Írországból indult, ahol a karizmatikus keresztények azt az indítást kapták: „Menjetek fel a hegyre, és imádkozzatok városotokért, országotokért, Európáért.” Mi pedig 30 éve válaszolunk erre a hívásra.
 
 Isten ma is ki akarja árasztani a Szentlelkét. Mert szükségünk van a Vigasztalóra, az erő, a szeretet és a józanság lelkére. 
 
Szervezők: Kemenes Gábor atya, az Emmánuel Közösség és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás, sok más közösség közreműködésével.
 
 Várunk Téged is szeretettel!
Gyere és imádkozzunk együtt azért, hogy Isten újítsa meg csodáit!
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Áldott legyen az Isten mindenért!

    Egy idős földműves a feleségével, a fiával és két kis unokájával éldegélt. A földjüket egyetlen lovuk segítségével művelték meg, és épp hogy eltartották magukat. Egy nap a lovuk elszabadult és eltűnt a dombok közt. A fiú egész nap kereste és hívogatta, de a lónak nyoma veszett. A szomszédok, igen-igen sajnálkoztak a felmérhetetlen veszteség miatt és csak sápítozták, hogy lám a "nagy imádságos ember" most majd miként is tudja megművelni a földecskéjét? Az idős ember azonban csak az égre nézett, áhítattal keresztet vetett és csak ennyit mondott:
– Áldott legyen az Isten mindenért!
     Néhány hét múltán egyszer csak visszatért a ló, két másik gyönyörű vadlóval. Amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.
     Az idős ember fia nem állhatta meg, hogy meg ne próbálja betörni az egyik musztángot, ami korántsem volt veszélytelen dolog, úgyhogy le is esett a lóról és alaposan eltörte a lábát. A szomszédok megint csak sajnálkozni kezdtek a baleset miatt. Nem úgy az idős ember, aki az égre tekintve keresztet vetett és erre is csak azt mondta, hogy "áldott legyen az Isten mindenért!"
     Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, hogy besorozzanak minden hadra fogható fiatalembert. A szomszédok fiait is mind elvitték, ám amikor a törött lábú fiút meglátták, őt lehagyták a listáról.
Na most – kérdezhetjük –, szerencse volt ez vagy szerencsétlenség? Mert az emberünk erre is csak azt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és bensőségesen keresztet vetett.

     Bizony fel nem foghatjuk, hogy életünk egy-egy eseménye, kudarca, balszerencséje esetlegesen mitől óv meg minket! A Gondviselő Isten látja életünk leendő esélyeit és ha rá hagyatkozunk, javunkra alakíthatja azokat földi sorsunk, de legfőképp az örök üdvösségünk szempontjából!

A Szűzanya megdicsőült teste is a mennybe vétetett
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Hazatérve az apostolok és a tanítványok ettek egy keveset, aztán nyugovóra tértek. Többen a házhoz épített fészerekben aludtak. Mária szolgálója, aki a házban maradt, hogy néhány dolgot elrendezzen s a többi asszony, akik neki segítettek, a tűzhely mögötti helyiségben aludtak. Ebben a helyiségben a szolgáló a temetés közben mindent eltakarított és most úgy nézett ki, mint egy kis kápolna.
Ezentúl az apostolok itt imádkoztak és itt mutatták be a Szent Áldozatot.
Ma este azt láttam, hogy az apostolok még imádkoznak és gyászolnak a maguk helyiségében. Az asszonyok már nyugodni tértek. Ekkor láttam, hogy Tamás apostol megérkezik két kísérővel az udvar kerítéséhez és kopog, hogy nyissanak neki ajtót.
Egy tanítvány nyitotta ki. Tamás és kísérői igen szomorúak voltak, amikor hallották, hogy későn érkeztek! Tamás úgy sírt, mint egy gyermek, amikor meghallotta, hogy Mária meghalt. A tanítványok megmosták a lábát, s felüdítették kissé. Eközben az asszonyok fölébredtek s fölkeltek, majd miután visszavonultak, a tanítványok odavezették Tamást és kísérőjét arra a helyre, ahol a Szent Szűz meghalt. Ott leborultak és könnyeikkel áztatták a földet. Tamás Mária kis oltárához is letérdelt és hosszasan imádkozott. A gyásza kimondhatatlanul megindító volt, még most is sírnom kell, ha rágondolok.
Amikor az Apostolok elkészültek az imádságukkal, amit nem szakítottak félbe, mind odamentek, hogy köszöntsék az érkezetteket, megölelték őket és a ház elülső helyiségébe (az előtérbe) vezették őket. Kínálták őket kenyérrel és mézzel, majd kis korsókból és serlegekből ittak. (A képen, a "nappaliból" kifelé tekintve, látható az 'előtér"!)
Ekkor viszont Tamás a Szent Szűz sírjához kívánkozott, és az apostolok rúdra erősített fáklyákat gyújtottak és együtt kimentek Mária keresztútján a sírbarlanghoz. Kevés szóval időztek keveset az állomások köveinél, az Úr szenvedésére és Anyjának együtt szenvedő szeretetére gondoltak, aki ezeket az emlékköveket alapította és oly gyakran öntözte könnyeivel. Megérkezve a sírhoz, mindnyájan térdre borultak, Tamás azonban a kísérőjével előbb a barlang bejáratához sietett, János követte őket. Két tanítvány félrehúzta a bejárat előtti bozótot, ők beléptek, és tisztelettudó félelemmel térdeltek le. Ekkor János odament a könnyű kosárkoporsóhoz, ami kissé kiemelkedett a sírhelyből, kioldozta, majd félretette a három szürke köteléket, aztán bevilágítottak a koporsóba, és mély megrendüléssel látták, hogy a Szent test sírleplei üresen fekszenek előttük, de Mária megdicsőült teste már nem volt ott. Fölemelt karral, csodálkozva tekintettek fölfelé, mintha a Szent test csak most tűnt volna el. János kikiáltott a barlangból: „Jöjjetek és csodálkozzatok, Ő nincs többé itt!” Ekkor párosával egymás után beléptek a szűk barlangba és csodálkozva látták az üres sírlepleket. Kilépve onnan mind a földre térdeltek, sírtak, imádkoztak s mint a hűséges gyermekek, különféle édes, szerető szavakkal magasztalták az Urat és az ő kedves, megdicsőült Édesanyját, ahogyan a Lélek az ajkukra adta.
Ekkor visszagondoltak arra a fényes felhőre, amit mindjárt a temetés után az úton hazafelé messziről láttak, amint leereszkedett a sírdombra, s aztán ismét föllebegett.
János pedig nagy tisztelettel kivette a Szent Szűz sírlepleit a kosárkoporsóból, összehajtogatva és rendesen összegöngyölve magához vette, aztán a födelet ismét a koporsóra tette és újból összekötötte a kötelékekkel. Ezután elhagyták a sírbarlangot és a bejáratát ismét lezárták a bozóttal. Imádkozva és zsoltárokat énekelve mentek a keresztúton a házhoz. Mindnyájan Mária lakhelyére mentek. János itt tisztelettudóan a Szent Szűz imasarka előtt levő asztalkára tette a sírlepleket. Tamás és a többiek még imádkoztak azon a helyen, ahol Mária elszenderült.
Péter félrevonult, mintha elmélkedne; talán előkészült, mert ezután azt láttam, hogy fölállították a Mária imahelye előtt levő oltárt, ahol a keresztje állt és Péter itt ünnepi Szentmisét tartott.
A többiek sorban álltak mögötte és váltakozva imádkoztak s énekeltek. A Szent asszonyok inkább hátul álltak az ajtóknál, a tűzhely hátsó oldalánál és senki sem bírta visszatartani könnyeit".

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Alsó kép: A Szűzanya Háza és oltára, ahol az Apostolok miséztek egykor, így nézett ki 1950-ben!)

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html 

     Magyarország feldarabolását – bizonyítható módon – jóval az I. világháború kitörését megelőzően eltervezték. E szándék és annak megvalósítása nem a háború kimenetelének függvénye volt, ezért nem kellett volna a háborút lezáró béke tárgyát képeznie. Ezt az állítást az alábbi tények támasztják alá:

Az 1914. június 23-án, tehát a szarajevói gyilkos merényletet megelőzően az Oroszország, Szerbia és Románia között létrejött katonai egyezmény Szerbiának ígért olyan magyar területeket, amelyeken szerbek sohasem éltek. Ezt az ígéretet az 1918. november 13-i belgrádi szerződéssel az antant hatalmak teljesítették is annak ellenére, hogy ekkor Oroszország már nem is létezett, a területén létrejövő Szovjetunió pedig nem volt tagja az antantnak.

Az 1918. november 3-án Páduában teljes felhatalmazással aláírt és az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szövetségesek között mindennemű fegyveres konfliktusnak véget vető fegyverszüneti egyezmény érintetlenül hagyta Magyarország területét.

Ennek ellenére – vagy éppenséggel ezért – tíz nap múltán, a hatalmat 1918. október 31-én, gróf Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának napján magához ragadó hazaáruló gróf Károlyi Mihály kormánya Belgrádban katonai egyezményt köthetett a francia hadsereg képviselőjével, amely megengedi az ellenséges erőknek, hogy mélyen Magyarország belsejében húzódó, akkor csapataik által még el nem ért demarkációs vonalakra fejlődjenek fel. Mindezekre anélkül került sor, hogy időközben Magyarország bármely fegyveres konfliktusba keveredett volna.

Károlyi Mihály hazaáruló voltát cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy öt hónap múlva, amikor a hatalomról lemondani kényszerült, Magyarország legádázabb ellenségéhez, Edvard Benešhez menekült, tőle kapott útlevelet, amellyel világgá ment, költségeit pedig egy Panast nevű, londoni cseh bankár fedezte.

(folyt.)

A névtelenség álarca mögé bújt Kritikus, részleges tárgyi ismeretével, alaposnak látszó, de rosszindulatú és általánosító kritikai megállapításokat tett Mária Szíve Szeretetlángjáról. Még arról is „szakszerűen” próbált fogalmazni, amelyek részleteit egyáltalán nem ismerte, és zavarkeltésével még egy olyan, a „alaposságáról” ismert papot is megtévesztett, mint Simon Gábor atya! Az ő munkássága révén is tapasztalható, hogy még az igazság, értelmi megfontolások nélküli hangoztatása is milyen zavart kelthet a nép körében, hát még a hazug állítások tovább szajkózása! Sajnos Gábor atya ellenőrizetlenül átvette videójába a Kritikus linkjeinek hamis állításait, elősegítve ezzel a gonosz lélek sikerét a lelkek kárára! Pedig nagyon fontos volna ráébredni, hogy a zavarkeltés a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) sajátja, aki ,,tévútra akarja vezeti az egész világot” (vö. Jel 12,9), és ebben lám önkénteseket is talált!

Mivel a névtelen Kritikus következetesen kihagyta a Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életével és életküzdelmeivel kapcsolatos olyan eseményeket és adatot, amelyek épp a teológiai vizsgálódás szempontjából lényegesek!

1) Így, nem említi Erzsébet asszony 4 elemis iskolai végzettségét, melyet igazolnak a sajátos mondatszerkezetei és helyesírása. Nem csoda, hogyha Erzsébet úgy irtózott a naplóírástól, mint Jónás a prófétaságtól! Dr Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: „Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt!”. (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000)

2) Erzsébet asszony élete 6 éves korától egyenesen sokkoló! 13. gyermekként született. Apja a Nagy Háborúban elesett. A spanyol nátha kilenc (!) testvérét vitte el és néhány éven belül további két testvére halt meg!

1924-ben elvesztette édesanyját is, mire Erzsébetet (utolsó) nővére fogadta örökbe, ámde 1925-ben ő is meghalt férjével együtt balesetben! Bár anyai nénje gondjaiba fogadta a kislányt, akivel befejeztette az elemit, ám 1928-ban ő is elhunyt.

A tizenéves Erzsébet 1930-ig másfél évig hajléktalanként élt, Pest igen rosszhírű környékén, ám szigorúan megőrizte tisztaságát!

A nélkülözésekkel teli élet egyenesen „túlélő kiképzés” volt egy tisztességes fiatal lány számára! Ezáltal nagyfokú önállóság, rendkívüli talpraesettség és elszántság fejlődött ki Erzsébetben. Az emberekben való csalódás megtanította a nagymérvű óvatosságra (pl. mozibeli cukorkaárusként a megbízója nem fizette ki, egy asszony felvette kertésznek, ám kiderült, hogy a kertesház egy magánbordély stb.). Gyakran menekülni kellett úgy, hogy zsebében egyetlen fillér sem volt! Tehát százszor is megfontolta, hogy bárminek és bárkinek is hitelt adjon! Talán ennek tudható be, hogy tovább erősödött a már gyermekkorában is megmutatkozó, a szavakon és egy-egy fogalmon való alapos „rágódás” (pl. egy iskolai hittanóra azzal ért véget, hogy Isten Ábrahámtól fia feláldozását kérte). Ez olyan mély válságot (csalódást) okozott gyermeki lelkében, hogy lebetegedett, a következő hittanóráról már hiányzott, ami pedig a „megoldást” kínálta!

3) 1930-as férjhezmenetele után 6 gyermeket vállalt.

4) A családfő halálával (1946) és a szovjet típusú rendszer államosító-, kitelepítő és vallásellenes légkörében sem írta alá a Mindszentyt elítélő iratot, gyermekeit beíratta a hittanra. Így klerikalizmus vádjával számtalan munkahelyről „racizták”, ráadásul békekölcsönt sem jegyzett (nem is volt miből)! Gyermekeivel következetesen járt temploma, miközben alig tudta fenntartani családját. (A kertjükben próbáltak gazdálkodni!)

5) 1961-ben, amikor már azt hitte, hogy némileg megpihenhet, megszólalt lelke mélyén az Úr és azt kérte „mondj le teljesen önmagadról” (I/7)! Ugyan bizony a Kritikus, vagy Gábor atya hogyan fogadta volna ezt a képtelenségnek tűnő kérést, ha igaz, ha nem?

6) Lelki Naplóját így vezeti fel: „Az özvegységgel járó sok gond, (...) a puszta létfenntartásért folytatott hosszas küzdelem homállyal borította el lelkemet. Annyira, hogy hitem szilárdságát támadta meg.” (Vö. I/1)

A házas gyermekei közt elosztotta az 5 szobás ház helységeit, hogy „semmi ne kössön ehhez a világhoz. (…) Nem maradt már annyi hely sem, ahol fejemet lehajthatom. Az Úr szava még mindig kérlelt: „Mondj le önmagadról! (...) Most mit kezdjek magammal? Eközben a gonosz” „jobbnál-jobb” ajánlatokkal kísértette! Erzsébet asszony egyre fokozta a bűnbánatát, szentségi életet élt, és fel sem tudta fogni, hogy miért őt választotta az Úr, amikor tanult lelkek is vannak! Lelke mélyén ezt hallotta: „Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz.” (I/30)

Az Úr Jézus folyvást kérlelte, nevelte, vigasztalta Erzsébet asszonyt, aki csaknem egy év után mondta ki végre: „Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!” (Az Úr így válaszolt:) „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek (miatt). Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem és ne szórják szét tekintetüket a világban.” (u.o.) (No komment!)

7) Bár a Szeretetláng üzenetét a Mária-jelenések közé sorolják, a lelki napló 70%-át az Úr Jézussal való párbeszéd teszi ki. A naplóírás hatalmas kereszt volt Erzsébet számára (volt és hogy velem íratott be néhány sort, melyet Jézus már több napja sürgetett)!

8) Sokak megfeledkeznek arról, hogy a Kádár rezsim 1956 után még papokat vertek agyon és a szabadságharcosokat szériában akasztották! Még 1961 után is számtalan civil hívőt és papot tartóztattak le vallási tevékenység miatt! Igen könnyen válhatott bárki a „rendszer ellenségévé”, különösen ha valaki „nemzetközi klerikális összeesküvést szervez”! Az „áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, fohász ugyanis elég „internacionalista” volt ahhoz, hogy az internacionalista-kommunista rendszer féltékenységét kivívja! Mindezt úgy beállítani szervezkedésként, hogy semmilyen tömegkommunikációt nem lehetett igénybe venni, sőt már 10 példány gépelése is büntetendő cselekménynek minősült!

Tehát Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kifejezetten bátor volt!

9) A papság meg volt félemlítve és a fentiek mellett, sok atya nem merte vállalni Erzsébet lelki vezetését, féltek ugyanis, hogy valaki csak „kikóstolja” őket a hozzáállásuk felől! Ennél fogva a legrendesebb még az volt, ha egyik küldte a másikhoz! Ezért terjedt el, hogy „Erzsébet váltogatja a lelki vezetőit”! De még a bátor papok is tehetetlenek voltak az Ügy segítésében, hiszen ehhez semmi eszközük nem volt! Csak kevés pap akadt, aki Erzsébet lelki vívódásait szakemberként kezelte volna!

Egy kármelita atya Böcskey József OCD, tartotta a kapcsolatot Erzsébet asszonnyal. 1966-ban amikor E. három ‒ egy, kettő és három éves (!) ‒ félárva unokája nevelését magára vállalta „nagyanyai jogon”. Az atya így szólt: „nézze, ha még lettek volna is kétségeim a Szeretetláng ügyében, akkor ez az áldozatvállalása, egy küzdelmes élet után, teljesen meggyőzött volna”!

Sajnos Böcskey atya a pozitív véleményét nem tehette közzé! Ellentétben Weygand József atyával, aki bár személyesen ismerte Erzsébet asszonyt, a 80-as évek legelején egy gúnyos hangvételű, a Szeretetlángot elmarasztaló cikket jelentetett meg az Új Ember hasábjain. Az írás szintúgy nem hagyott kétséget a tárgyi ismeret hiánya felől, és természetesen az olvasók reagálásának nem adtak helyet!

Isteni oltalom? Erzsébet egyik komoly lelki-vezetőjénél Gyimóthy Károly atyánál épp ott voltak a kéziratos naplók, amikor házkutatást tartott a rendőrség, Mária Légiós szimpatizálása miatt! Minden iratot és cetlit elvittek tőle, ám érdekesmód Erzsébet naplói mozdítatlanul maradtak!

A Szeretetláng Naplóban ellentmondások találhatók, így hiteltelen!

Ugyan bizony az Evangélium hitelességét is megkérdőjelezi-e a névtelen Kritikus, vagy Gábor atya? Mert míg Máténál az olvasható, hogy Betlehemből menekülniük kellett Egyiptomba (Mt 2,13). Lukács arról ír, hogy Jézus templomban való bemutatás után, „lementek galileai városukba, Názáretbe.” (Lk 2,39)

Gyümölcseiről ismerni meg a fát! A Kritikus nem vette figyelembe az exorcista tapasztalatok tanúságát! Nem csak Dr Kovács Zoltán teológiai szakvéleményében olvashatót, de például az 2010-es Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista atya tanúságát sem! Eduardo Lozano (El Salvador) elmesélte egy esetét, mely röviden: Egy súlyos megszállottság esetén, hatástalan volt minden, a szentségekkel és szentelményekkel való ráhatás. Ekkor Eduardo atya szólt két társának, hogy mondják el a (domonkos-féle) szentolvasót az Üdvözlégyeibe fűzött Szeretetláng fohásszal. Amint befejezték, egyetlen papi áldásra megszabadult a páciens – az előadó hangsúlyozta ‒, aki mindmáig jól van! A másik atya Sergio Hernandez Ochomogo (Nicaragua) számtalan (spanyol nyelvű videón) tesz tanúságot a Szeretetláng rendkívüli kegyelmi hatásáról: https://www.youtube.com/watch?v=VYjQpiHkI8s

A névtelen Kritikus által kifogásolt ún. kihagyások a Lelki Napló kritikai kiadásából, melyek szerinte akadályai lettek volna a „nihil obstat”-nak

Nos, messze nem így van! Ezek vagy zavaró, fölösleges és sajátságos mondatok, vagy a Szűzanya külön kérésére nem lehetett közzétenni, vagy lényegileg igaz, de felesleges mégis a modernista teológiai szemlélet számára kérdéses! Alább, betű szerint idézem a [...] kihagyásokat a kézirat helyesírásával. (A kézirat oldalainak számozása és a kinyomtatott Lelki Napló paginái között némi csúszás lehet!)

I/32.: (Sza.) »a ti szeretetetek nélkül szegény vagyok«.

I/37.: »Leányom lesz idő, mikor nem jöhettek tömegesen hozzám a templomba nehéz idők lesznek ezek de ne féljetek akik elfogadjátok és hűek lesztek kérésem teljesítésére sok kegyelmet kaptok a szorongatott időkben. Az utóbbi sorokat nem kell nyilvánosságra hozni.« ez a Szűzanya kérése).

II/38-39.: »Korán reggel a városba volt dolgom hazafelé jövet az autóbusz megállónál történt: nem gondoltam akkor semmire, semmi olyant ami összefüggésbe hozta volna azt ami bennem végbe ment. Egy borzalmas nagy rázkódtatást éreztem egész testemben nem emlékszem megkapaszkodtam-e vagy csak neki dőltem az oszlopnak. A borzalmas megrázkódtatáson, melyen keresztül mentem nem tudtam mire magyarázni mi lehet ez? körül néztem, hogy mások is érezték-e, de nem vettem észre senkin semmit. lelkemben a Szűzanya hangja váratlanul megszólalt. Leányom ez a borzalmas rázkódtatás, melyet most éreztél, akkor fog bekövetkezni, mikor a földön szeretetlángom kigyúl ez a nagy megrázkódtatás, mely a világot megrázza szeretetlángom és a sátán összecsapása lesz, hogy ő is tud csodát tenni borzalmas lesz. de akik kegyelem állapotába vannak azoknak nem kell félni lesznek helyek melyeket kímélni fogok és kegyelmeim által megóvom a nagy veszedelmektől. kifelé nem kell erről beszélni

Mikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbe ment nagyon rosszul lettem ez több órán át tartott. lelkemben egészen különös dolgokat láttam és éreztem melyeket azonban nem tudok leirni.«

III/157.: A teljes szövegkörnyezetében a kihagyás kiemelve: »Ez egy egészen egyedülálló és különös formába kialakult fejlemény melyet ahogy az Úr Jézus mondja az illető javára akar fordítani, hogy általam az Ő közelébe kerüljön és ezért az Úr Jézus amint egy alapműveletet adott eszközül kezembe és a körülményeket úgy alakította, hogy én a megaláztatások szünet nélküli pergő tüzében éljek az illető papi személy közelében.« (nehezen érthető és fölösleges!)

III/199.: Nincs semmi kihagyás!

III/267.: A szövegkörnyezetben a kihagyás kiemelve: »Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni ha földi szavakkal lehetne erről beszélni azt kell írnom, hogy lelkemben tanúja voltam a menyei udvarlásnak mely a menyei Atya az Úr Jézus és a Szeretetlelkének menyei udvarlása volt és a Szűzanya az Ő csodálatos lényével harmonikus kiegészítő együttes személye a Szentháromságnak.«

IV/22-23-24.: Az itteni kihagyás egyfelől családi okokból történt, másfelől ez a textus foglalkozik azzal a rendkívüliséggel, melyben Erzsébet asszony, részint lebetegedése, részint súlyos családi gondok miatt nem tudott naponta szentmisére járni és nagyon hiányzott neki a szentáldozás! Ekkor az Úr azt mondta neki, hogy kínzó vágyadat enyhítsem a betegséged ideje alatt minden első falat kenyeret Szent Testemként veheted magadhoz, mert az »átlényegülés jogát egyszer s mindenkorra fenntartotta istenségem«.

Szerkesztői magyarázat: A kenyér és bor konszekrálása kizárólag az Anyaszentegyház által felszentelt papok kegyelmi kiváltsága (erre még az angyalok sem képesek)!

Jézus Krisztus azonban erre kereszthalála és feltámadása után is fenntartotta a jogot, amiként ez az Efezusi Tanítványok esetében is megtette (Lk 24,30-33)! Egyébiránt ez a rendkívüliség Erzsébet számára csupán az akadályoztatás idejére vonatkozott! A IV/23.: oldal felesleges teológiai viták elkerülése okán került kihagyásra!

IV/25.: Az oldalszámozás csúszás miatt a IV/25 végén jelölt kihagyásjel, áthúzódott a IV/26-ra! (A 25-ben nincs kihagyás!)

IV/26.: Az ezen oldalon eszközölt kihagyás a 23. oldali jézusi átváltoztatás ügyét ismétli, de egyben magyarázatként is szolgál: »...amikor reggelihez készültem egy pillanat allat az Úr Jézus jelenlétével árasztott el és arra kért „ne ellenkezz!” Én az első falat kenyérbe melyet elfogyasztasz átlényegülve benne vagyok. Én igen meglepődtem ezen hirtelen nagy gondolatom támadt nem fogok kenyeret fogyasztani nagy ellenkezés közben elis határoztam, hogy pogácsát fogok enni Kenyér helyett el mondtam ezt egy ismerősömnek. Ő ismerte lelkem dolgait és utána ezt válaszolta azt gondolod, hogy az Úr Jézus akkor felfüggeszti Isteni óhaját. utána elbeszélte, egy ismerős pap éppen háztartási kekszet változtatott át és vitte börtönben élő, Isten után vágyódó lelkeknek szóval én hiába okoskodtam az Úr Jézus ezt úgy intézte, hogy én nem tudtam másként cselekedni mert az első falat kenyér elfogyasztása úgy is elkerülhetetlen volt.«

IV/23.: (még egyszer hangsúlyozva!) A naplókiadásból ez az oldal teljesen kihagyásra került, mert bár nem lehetetlen eseményt ír le, de teológiai megközelítésében vita tárgya lehet, egyébként is sem tesz hozzá, vagy vesz el a Lelki Napló tanításából! (Fentebb IV/ 22.23-24-nél már említést nyert!)

Eltúlzott állítás, miszerint Erzsébet asszonynak az Úr név szerint jelölt volna ki papokat lelkivezetőül, akik aztán nem vállalták. (Bár egy esetben előfordult!)

Jézus ugyanis a 12 papot jelölte meg név nélkül, akik közül Erzsébetnek kellett volna választania! Egyetlen egy esetben azonban kétség kívül említett nevet, és nála Erzsébet valóban kudarcot vallott. De lássuk a Napló szavait: »Az Úr Jézus így szólt: A tizenkét papi személy bármelyikét választhatod magadnak gyóntatóul. Én vonakodtam e választási jogtól és kértem az Úr Jézust, mutasson rá Ő valamelyik papi személyre, és akkor örömmel elfogadom. Az Úr Jézus rá is mutatott egy személyre, a neve Keszthelyi Ferenc. Ő már némileg ismerte a dolgokat és gyóntatómnál érdeklődött is a lelkemben történő dolgok felől. De miután én megkértem őt, azt a választ kaptam, hogy most nem ér rá választ adni, ő ugyanis Tárnokon plébános, és amikor kérésemmel hozzá fordultam, éppen a máriaremetei kegytemplomban nagyböjti szentbeszéd-sorozatot tartott. Így a választ elnapolta. Én néhány hét múlva kérésemet levélben megismételtem. Ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, meg sem válaszolta. Én több kísérletet nem tettem, azért is, mert időközben a Szűzanya így szólt: „Leánykám, szent Fiam ezt is megaláztatásnak szánta, és te csak maradj meg szelíd alázatosságban és légy türelmes. Tarts távol magadtól minden erőszakos megnyilvánulást, mert az erőszak nem vezet célhoz. Neked csakis a megaláztatások útján kell szent ügyünket tovább vinned.« (IV/25-26)

Erzsébet asszony leírt megfogalmazásai „színes, érzelemdús, érzelgős és vénasszonyos”, ezért nehéz olvasni!

Ezek szerint a négy elemis asszonynak teológiai értekezés szintű naplót kellett volna vezetnie? Az égiek célja nem ez volt, hiszen az Ügy komolysága miatt választhattak volna egy teológust is ‒ nemde? Erzsébet épp a pontos kifejezések ismeretének hiányában nem talált szavakat! Az írástudók feladata az, hogy ismereteik alapján az esetleg „érzelmes” szavakat értelmezzék! Szent Pál, aki tanult farizeus volt se tudta-e leírni azt amit látott „Szem nem látta, fül nem hallotta” (1Kor 2,9)

Ha a Erzsébet asszony írásbeli szóhasználata „öregasszonyos” volt is, a kérdésekre adott szóbeli válaszai mindig talpraesettek voltak! Mesélek egy példát:

Vidéki plébánosok meghívásra én vittem el. Egy-egy esetben 6-8 pap is összejött és a társaság az ügyet pártolók, a csodabogarat megnézők és a kifejezetten ellenségesekből állt! Nyomban kérdésekkel bombázták, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost stb.” Ő azt válaszolta, hogy egész életében olvasni és tanulni szeretett volna, de erre soha nem volt lehetősége! Ekkor néhányan a nők „nyomulása” az Egyházban témát boncolgatták. Erre Erzsébet eképpen szólat meg:

„Főtisztelendő atyáim! Isten a Megváltó megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát, de a Názáreti Szűzét igen!” Erre átmeneti csend támadt!

Erzsébet asszonyt hosszú időn keresztül szó szerint nevelte az Úr, hogy a „vadócba rózsát oltson”! Többször kapott felszólítást az alázatosságra (ami persze küzdelmes élete során életszerűtlen és hátrányos lett volna számára)!

Igen súlyos tiszteletlenség egy hatgyermekes családanyát a halálát követő 40 évre porig alázni, gyalázni! Az, hogy a böjt kérése kapcsán kifogás alá esett, hogy az üzenetben meghirdetett (elhunyt papokért való) böjt „módját” miért csak jó tíz év után enyhítette a Szent Szűz? Sajnálatos, ha erre valaki nem jön rá arra, hogy a dolgozó emberek számára a „könnyítés” a böjtöt kivitelezhetőbbé tette! Ám arra én kérdeznék rá, hogy a Kritikus és Gábor atya „hirtelen jött éleslátása” miért nem a jóváhagyás előtt, vagy közvetlen utána világosodott meg, vagyis miért csak 15 év után? Talán az indíttatás, vagy „sugallat” most érte el az optimális célját? Önökre tán nem érvényes a megfontolandó gyóntatói intelem, miszerint egy sugallat származhat a saját elménk gondolatából, az égi kegyelmekből, vagy a megtévesztő szellemtől!

Az a kifogás, miszerint Erzsébet asszony maga is kételkedett volna a rábízott „üzenetek” hitelességében, rossz értelmezés! Az „állandó kételyek kínját” kevéssé a tartalom igazában való kétsége okozta, hiszen ha ezt mástól olvassa, semmi gondja nem lett volna, ám ezt az égi ügyet neki kellett elfogadnia (méltatlanságtudat), és továbbadnia az egyháziak felé (felelősségtudat)! Egyik gyóntatója ugyanis valóban azt válaszolta, hogy a lelke mélyén elhangzó benső hangok származhatnak a magunktól, az égiektől és a sátántól is! Ez utóbbi volt az ami végképp aggodalomra késztette Erzsébetet, ő ugyanis nagyfokú felelősségtudattal, nemcsak nem akart megtévesztett lenni, de másokat sem akart megtéveszteni! Ha ugyanis a megélt benső hang csupán szó szerint MAGÁN-kinyilatkoztatás lett volna, vagyis csak neki szól, nem „küzdött volna a kételyek kínjával”! Ámde a kapott üzeneteket (ügyet), tovább kellett adnia az Egyház” mi több, az egész emberiség felé, „Szívem Szeretetlángját minden népre és nemzetre kiterjesztem, a meg nem kereszteltekre is!” (III/120) Valljuk meg őszintén erre sem a Kritikus, sem Simon Gábor atya (pláne a diszpozíciós helyzetében), sem én háromgyermekes családapaként és Isten kegyelméből 54 éves házasként sem lettem volna képes! Mellesleg Erzsébet minden „továbbító” lépését, csak a gyóntatja engedélyével tehetett meg, amellett, hogy az Úr külön figyelmeztette, gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! (II/70)

Igen rosszindulatú kijelentés az, hogy a „revelációit” maga terjesztette!

Az fel sem merült a Kritikusban, hogy abban diktatúrában, ugyan hogyan és mily módon tehette volna meg, különösen olyan nagyságrendben. hogy „futótűzként terjedjen”? (I/59) A Szeretetláng üzenetek tartalma ugyanis csak 1965 után kezdett így-úgy terjedni és ebben épp a Lelki Naplót ismerő papság és női bizalmasai működtek közre! Ő maga gépelni egyáltalán nem tudott ‒ és fontos tényező ‒, hogy „kiváltságairól, égi megbízatásáról” még saját gyermekei sem tudtak, és természetesen a szomszédai sem! Elsőszülött lánya Cecília is csak később ismerte meg édesanyja „titkait”, amikor véletlenül meglátta a kinyitott Naplót! (Egy mai „látnok", ha kap valami „üzenetet” 16-kor, fél 5-re már (minden kételkedés nélkül) fel is rakta az internetre, természetesen szakember megkérdezése nélkül!) Na ez messze nem így volt Erzsébet asszony esetében, amikét tanúsítja a gúny tárgyává tett Lelki Naplója!

Ha csupán feltételezzük (!), hogy a Kindelmann Károlyné Erzsébet által kapott „az egész emberiséget érintő feladat” igaz, akkor nem csodálkozhatunk sem a gyötrő méltatlanság-, sem a felelősségtudatán, sem pedig a fokozott sátáni kísértésein! »A sátán (...) érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon.« (II/18)

Ezen lelki megpróbáltatások (kínok), olykor olyan súlyos traumát okoztak Erzsébet asszonynak, hogy ennek nyomása alatt szinte összeomlott, és már-már fel akarta adni a küzdelmet! Olyannyira, hogy a kis házában lévő cserépkályha tüzébe akarta dobni a naplóit! Ebben gondviselésszerűen Cecília lánya akadályozta meg, aki épp benyitott hozzá! Külön kell hangsúlyoznom, hogy E. minden elkeseredettsége és lelki szárazsága nyomban megszűnt az Úr Jézus jelenlétében!

Igen fontos, hogy Erzsébet asszony nem szenvedett, hanem áldozatot vállalt az Ügy egyházi előmeneteléért! Mert nem csak senki nem üdvözülhet erőfeszítés nélkül (Lk 16,16), de semmilyen eredményt nem lehetséges elérni!

Igaztalan a megítélés, hogy Erzsébet asszony depresszióban szenvedett volna! Kérdés, hogy a sok szenvedés és áldozatvállalás, azonos-e a depresszióval? Lourdes látnoka Bernadett sem számíthatott földi boldogságra. Neki a szenvedések vállalásával kellett tanúságot tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről, mely szenvedések és megaláztatások 1879. április 16-án bekövetkező haláláig.

Érdekes, hogy Simon Gábor atya miért tartotta szükségesnek videójában említeni, hogy fiatalabb korában elolvasta (a Németországban kivonatolt) naplót, és rá is „depresszív hatással” volt, a sok gyötrődés és szenvedés olvasása! Tán nem ragadta meg ez a jézusi mondat: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (II/106) Hát nem ez a keresztségben meghívott ember életének célja, mi több üdvösségének feltétele, Krisztus a mi Urunk által? Ugyan bizony a szenteket nem a vállalt szenvedés vezette-e az életszentségre? Most én világítsak rá, hogy Jézus a lélektől áldozatot vár, míg a kísértő sátán ígéreteivel örömöket kínál? (Gábor atya, törölje a videóját! Ne romboljon, ha már építeni kevés lehetősége van!)

Felteszem a kérdést, ha a Kritikus jelen lehetett volna a Golgotán, akkor a „Véres Emberi Roncs” kínszenvedése láttán, kritikusan ítélkezett volna-e Krisztus tanítása felől? Akik ugyanis ismerik a szentek és misztikusok életét, azok inkább a hitelesség jeleit látják a szenvedésben és az ördögi zaklatásokban (pl. Remete Szent Antal, vagy Szent Pio atya életében)! Erzsébet asszonynak is át kellett élnie a ,,lélek sötét éjszakájának” fájdalmas és misztikus tapasztalatait, a küldetéséből adódó sok megaláztatást és lelki gyötrelmet!

Aki valóban mélyére akar látni Erzsébet asszony lelki küzdelmeinek, annak ajánlom, hogy olvassa el a Lelki Naplója II/52-56-ig terjedő sorait! Erzsébet olyan nagy kísértéseken esett át, hogy nem csak kárhozata bizonyságát érezte, de attól külön aggódott, hogy ettől másokat megmentsen (!) Épp ezért, képes volt megalázni magát és sorra felkereste gyóntatóit, hogy bocsánatkérések közepette visszakérje az által átadott anyagokat! Ezt meg is tette és lám, az egyik pap azt mondta, hogy épp ezáltal hitelesedett benne, nem csak Erzsébet valós küzdelme, de a Szeretetláng igaz volta is!

Igen nyakatekert az a megfogalmazás, miszerint: „Az ördögnek nincs hatalmában értelmi lokúciót produkálni, mivel nem tud közvetlenül az emberi értelemre hatni.” ‒ Nocsak, ez egy „csűrcsavar”! Erzsébet asszony nem „értelmi lokúcióról” beszélt, hanem a lelke mélyén való „hallásról”! (ahol persze megszólalhat a gonosz is, aki a világosság angyalának is tettetheti magát!)

Külön ki kell térnem a papi lelkekért felajánlott böjt-virrasztás-szentségimádásról alkotott kritikus véleményre, idézem a Kritikust: „Az erkölcs szempontjából vizsgálva ez súlyos dolog, mert itt isteni közbelépésre történik meghirdetése olyan gyakorlatnak, amely egyrészt az Egyház hatáskörébe tartozna (böjti fegyelem), tehát maga Jézus nem tartja tiszteletben az általa rendelt „jogköröket”, másrészt ellenkezik az ‒ Egyház hagyományaival a bűnbánati, engesztelési gyakorlatok tekintetében.” ‒ Ugyan bizony Jézus mit válaszolt a kudarcos apostoloknak: „ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)!

Nézzük a Fatimai Szűz 1917. augusztusi felszólítását: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük!”

Ezt megelőzően júliusban így szólt: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek.” És ezen szavak után az Istenanya megmutatta a poklot. ‒ Elgondolkodtató!

Visszatérve a böjtnek, mint áldozatnak a Kritikus általi degradáslására, aki az okosság és mértékletesség erényére hivatkozott. El kell mondanom, hogy Erzsébet asszony a több napos böjtjeit mindig megbeszélte gyóntatójával, és volt aki nem engedélyezte, épp a fenti érvek alapján!

Fontos körülmény az Úr intése: „Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!” (IV/6)

Egy igen jellegzetes példát idézek! »Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. (...) Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása a teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása előtted Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget.«

Nos ez végül 40 napos szigorú böjt lett azzal a kitétellel, hogy vasárnaponként fáról hullott gyümölcsöt is ehet!

Erzsébet a mellérendelt nővéren keresztül (aki épp E. Lelki-vezetőjéhez ment) megérdeklődtette, hogy ilyen nagyságrendű böjtre adna-e engedélyt? Az atya nemleges választ adott.

»Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.”« (IV/5) „Előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és (...) megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. (...) ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának.” (u.o.)

Közben Erzsébet, ha nem is böjtölt, de áldozatul az ételeit nem az íze szerint, hanem csak szükségből vette magához! Hónapok múltán a gyóntatója elhunyt, és ekkor az újabb, a lelki vezetését vállaló atyához fordult a kéréssel, aki elsőre ezt válaszolta: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!” (IV/7) (Az atyát Fuhrmann Ernőnek hívták, és az ő gyóntatója volt Dr Kosztolányi István szentírásfordító, a Bp-i Hittudományi Akadémia professzora!)

Csupán kitaláció „mennyei matematika” a „3 Üdvözlégy 1 lélek” kérdésében?

Gábor atyától kérdem (mert a névtelen Kritikus bizonyára nem ért hozzá), hogy II/15-16-ban leírt ‒ 3 Üdvözlégy elmondásával egy lélek szabadul a tisztítótűzből ‒ kérés, lényegében a Szűzanya eredményes édesanyai pedagógiája, azért hogy övéit többlet-imára késztesse! A Szent Szűz kérései soha nem meddők és céltalanok! A fatimai gyermekek által már ezt kérte tőlünk: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” (1917. május) Esetleg Főtisztelendőségedet a „számszerűség” zavarja, mely a Zsinat előtt még gyakorlatban volt? Ugyan bizony a „Harminc Gregorián Mise”, vagy a „8 napon belüli” novemberi búcsúlehetőségeket is kifogásolja? (Egyébiránt a fenti kérést Erzsébet még jóval a Zsinat előtt, 1963-ban kapta!)

Igen fájdalmas azt olvasni a Kritikustól, hogy „Az állítólagos Szűzanya pedig a házimunkát nem szerette”, és eközben is sürgette Erzsébet asszonyt!” Sőt a Kritikus a böjttel kapcsolatban is egyre gunyorosabban idézi a Lelki Naplót A böjtre vonatkozóan a Szűzanya (további) közlése és figyelmeztetése: „Ne koplaljunk, hanem bőségesen fogyasszunk kenyeret és vizet!” (IV/28) Mindezt 1981-ben, két évtizeddel a böjtök kezdete után! Vajon miért nem tetszett ezt korábban közölni? Mert ha a kinyilatkoztató következetes lett volna, és a kezdetektől ilyen értelemben kérte volna a böjtölést, talán Erzsébet asszony gyomra nem ment volna tönkre, Zselepszky Fábián OCD sem terebélyesedett volna el, sőt, talán az ÁEH “útlevél-csodájától” megtévesztett és „hívővé” vált Kosztolányi István biblikus professzor sem halt volna meg a tizenkéthetes böjt megtartását követően Prudencia úrhölgy negatív dicsőségére.

Válaszom: Akár figyelmen kívül is hagyhatnám a névtelen Kritikust (Cinikust), ám hozzáfűzöm, hogy a „12 hetes böjt”, a heti csütörtök-pénetekekre vonatkozott! (Magam is megtartottam!) Előszöris Erzsébet asszony „negyven napos böjtje” 1965-ben volt (ld. IV/3-7), másfelől Zselepszky Fábián OCD atya egyáltalán nem volt „terebélyes”, és természetesen a Kosztolányi professzor sem a 12x csütörtök-pénteki böjtbe halt bele! Egyszerűen a névtelen Kritikus minden szavával bántani akar, még a feltételezéseivel is! (Ez pedig nagy eséllyel nem égi kegyelem gyümölcse!)

Igen elgondolkodtató, hogy bár a Kritikus széleskörű tudást igyekszik magáról sejtetni, az álatala támadott témakörben mégis teljes tájékozatlanságot és tárgyi tévedést mutat. Ilyen például a „téves próféciák”!

1) Jézus azt ígérte Erzsébet asszonynak, hogy 52. születésnapján fog meghalni, ezt többször meg is erősítette. (III/128, 219).

Nos említettem, hogy Erzsébet embertpróbáló fiatalkori „földhözragadtságában” megszokta, hogy beosztó volt, ügyesen ugyan, de a sorrendiséget ő határozta meg. Az Úr viszont sürgette nála Szentséges Anyja ügyének (egyházi) továbbvitelét. Ezért figyelmeztette kiválasztottját, hogy vigyázz, mert a születésnapodon meghalsz! Ez nem prófécia, hanem pedagógia (úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha...) Más szentek is voltak akik többször várták a halálukat, nem a saját számításaik szerint!

2) Az „ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye” a kijelentés Harmatcsepp utca adott helyére vonatkozik, akkor is, ha az ott lakó férjezett lánya (és nem E. gyerekei) a nevezetes „Kisházat” lebontották! A helyszín azonban megmaradt, mint kegyelmi „kiszögelési pont”. Az pedig, hogy ilyen nagyságrendű ígéret kötődik hozzá, már csak akkor válik igazolttá, amikor a Szeretetláng kiáradása megtörtént! Idézet a Lelki Naplóból: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

És ez az esemény, mely megrázza a világot, a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz, amiként a II/38-39 alatti kihagyásban írva van, jóllehet a Szűzanya hozzáfűzte, hogy ezt nem kell közzétenni! (Oda van írva!)

Na de mégis mi ez a „Szeretetláng”, különösen azon állítás mellett, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”? (III/129) Nos megválaszolom, hátha...

Erzsébetet papok kérdezték, hogy mi az a „Szeretetláng”? Ő továbbította a Szűzanya felé, aki ezt válaszolta: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus” (I/107). Sőt a IV/12-nél ez olvasható: „az Úr Jézus és a Szűzanya arra kért, hogy ezt juttassuk el az illető papi személynek, aki élesen támadja Szívem Szeretetlángját, mely maga Jézus Krisztus.”

De akkor mi a gond? Az, hogy sokak besorolják a Szeretetlángot a Mária-tisztelet lelkiségei közé, esetleg újabb imádságos indíttatásnak tartják! Ez sajnos az ismeret teljes hiányát tükrözi bár, mégis a jobb indulatúak legfeljebb egy isteni kegyelmenek tartják. Az is, mert minden az! De mégsem ez a lényege, hanem a kegyelem HATÁSA! Ez az, „melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39) Tehát egy olyan rendlívül „hatás”, amely eddig nem ismert kegyelmi erőként érvényesül a szívekben-lelkekben! Akit ez a hatás valóban áthat, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat.

De olvassuk el Erzsébet asszony egyik lelki-vezetőjének véleményezését: „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.)

Hogyan értendő a kegyelmi hatás kiáradása? ‒ Értsük úgy, mint amikor Szent Erzsébet köszöntésekor méhében felújjongott a magzat (ld. Lk 1,41). Vagyis a Szent Szűzből kiáradt a kegyelmi „hatás” ‒ Jézus Krisztus! (Ahogyan az 1/107 említi!)

A Szeretetláng áradásának három fázisa van:

1) Az üzenet Erzsébet asszony általi küzdelmes elfogadása.

2) A „futótűzként” (I/59) való terjedés (szívről-szívre).

3) A kiáradás, mely a sátán végső legyőzése (II/93-94)!

De miért Szív és Láng?

Mert „Szavait Anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,51)

A tiszta érzelem és a szeretet a szívben zajlik, pl. az Efezusi Tanítványok esetében: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton”? (Lk 24,32-33)

És mi ebben a hatás? Az a többlet indíttatás, hogy a tanítványok fáradtan és már sötétben visszagyalogoltak (14 km-t), hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

Ez az a többletkegyelmi hatás adhat erőt arra, hogy végre teljesítsük a Szűzanya fatimai kéréseit. Mert amíg ezek nem teljesülnek, nem nyer békét a világ! (Tehát a Szeretetláng szorosan összefügg Fatimával!)

Nyomatékul, még álljon itt Montforti Grignon Szent Lajos próféciája az apostoli lelkekről (papokról): „...akiket a Szentlélek képez ki hűséges Jegyese által, előkészítik és felállítják majd a Szentlélek uralmát szeretetben és igazságban. Aki tiszta szeretetének lángjával megsemmisíti majd a szakadásokat és a bálványimádást!” (Mária által Jézushoz 33-34.o.)

Ugyancsak Grignontól olvashatjuk a 'Tökéletes Mária-tiszteletben': „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (56) Majd uo. a 144-ben ezt írja e lelkekről, hogy Mária: „Elmeríti kegyelmeinek tengerébe (...), felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével”. Máshol: ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

A legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Az, hogy a Szeretetláng lelkiségére mennyire igaz a gamalieli meghatározás, alátámasztja két húsz évnyi különbséggel íródott Dél-amerikai főpapi véleményt, P. Róna Gábor SJ fordításában:

Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng − ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...”

20 évvel később. Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek Prot. 445/ 2008 számú jóváhagyásából részlet: „...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják. Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban (...) Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országaiban, a mi országunkban is.”

Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelettel: Begyik Tibor

     Ezen a napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért.

 https://www.youtube.com/watch?v=8Fmy34L4B1k

Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből

Édes Magyar Hazánkat!

Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!

A Szűzanya megdicsőült lelkét a mennybe vitte Szent Fia
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Most a Szent asszonyok is végső búcsút vettek, aztán letakarták a Szent arcot, és a fedelet ráborították a koporsóra, amit mindkét végén s a közepén szürke kötelekkel körülcsavartak.
Ezután láttam, hogy a koporsót hordállványra teszik, majd Péter és János a vállán viszi ki a házból. Az apostolok és a tanítványok egyik része elöl ment, mások s az asszonyok követték a koporsót. Már alkonyodott, négy hosszú fáklyát vittek a koporsó körül.
Így haladt a menet Mária keresztútján az utolsó állomásig, s a dombon át a stációs kő mellett a sír bejáratának jobb oldalára letették a koporsót, négyen bevitték a sírbarlangba, s elhelyezték a kivájt halotti helyre. Azután valamennyi jelenlevő még egyenként bement, fűszereket és virágokat helyeztek el, letérdeltek, sírtak és imádkoztak.
Sokan voltak jelen, a fájdalom s a szeretet hosszan ott tartotta őket. Éjszaka volt már, amikor az apostolok bezárták a sírbejáratot. Árkot ástak a barlang szűk bejárata előtt és különböző zöld, részben virágzó, részben bogyótermő bokrokból, amiket gyökerestől ástak ki másutt, sövényt ültettek; így a bejáratnak nyoma sem látszott, annál kevésbé, mert a közeli forrás vizét e bokrok előtt vezették el. Nem lehetett többé bejutni a barlangba.
Szétszórva tértek vissza, itt-ott még imádkozva megálltak a keresztúton, egyesek imádkozva őrködtek a sírnál.
A hazatérők a távolból csodálatos fényt láttak Mária sírja fölött, és nagyon meghatódtak, bár nem tudták, hogy mi az voltaképpen. Én is láttam.
Az égből széles fényár vezetett le a sziklához, és láttam, hogy abban, amely három egymásba helyezett dicsfénykörből állt, angyalok és lelkek sokasága halad lefelé, s ez körülvette Urunk és Mária fényes lelke jelenését. Jézus Krisztus jelenése a fényesen ragyogó sebhelyekkel előtte lebegett. Mária lelke körül a dicsfény legbensőbb körében csak kis gyermekalakokat láttam, a második körben mint hatéves gyermekek jelentek meg, és a legkülső körben felnőtt ifjakhoz voltak hasonlók. Világosan csak az arcokat ismertem meg, különben csak csillogó fényalakokat láttam. Amikor ez a jelenés egyre világosabbá válva kiáradt egészen a szikláig, azt láttam, hogy belőle fényes pálya nyílik, föl egészen a Mennyei Jeruzsálembe.
Ekkor azonban azt láttam, hogy a Szent Szűz lelke, amelyik követte Jézus jelenségét, ellebegett mellette a sziklán keresztül a sírba, és ezután csakhamar egyesülve megdicsőült testével, sokkal világosabban és fénylőbben lépett ki abból, s az Úr dicsfényével felvonult a Mennyei Jeruzsálembe. Ezután az egész ragyogás ismét megszűnt, s a vidéket befödte a csendes csillagos égbolt.
Nem tudom, vajon a sír előtt imádkozó apostolok és szent asszonyok is így látták-e mindezt, de láttam, hogy imádva és csodálkozva föltekintettek, vagy megrendülve arcra borultak a földön. Azt is láttam, hogy egyesek imádkozva és énekelve mentek haza a keresztúton a hordállvánnyal. Az egyes állomásoknál elidőztek és nagy meghatottsággal s áhítattal fordultak a sírszikla fölött levő fény felé.
Így hát azt láttam, hogy a Szent Szűz lelke ment először a mennybe, és aztán a teste is fölvétetett a földről".            Hitünkkel és Boldog Emmerich Katalin leírásával egyező adatot szolgáltat Francesco Bamonte Róma vezető ördögűzője: "Egyik augusztus 15-én, Mária Mennybemenetelének liturgikus ünnepén, ördögűzés közben így kiáltott fel a démon: "Micsoda illat, micsoda illat terjeng! Undorító, undorító!"
Jézus Nevében megparancsoltam, hogy mondja meg, mi az az illat. Panaszos hangon és egyetlen egyszer ejtve ki Mária nevét (ami nagyon ritka, és csak akkor fordul elő, ha erre Isten hatalma kifejezetten "rákényszeríti"), ezt mondta: "Az illat az Ő testéből és lelkéből árad. Lelke soha nem hagyta el a testét, a tietek el fogja hagyni. Amióta a lélek belépett e testébe, soha nem távozott belőle. És ezzel a testtel vétetett fel. Ő és csak Ő, elsőként Fia után. A Fia meghalt, de a teste ‒ az Övéhez hasonlóan ‒ elragadtatott. Ám neki meghalnia sem kellett. Becsukta a szemét és érezte, amint Fia jön érte, hogy magával vigye. Ő pedig eljött az angyalokkal együtt, átkarolta, magával vitte, s azt mondta: »Ahogy te hordoztál engem ezen a földön, most Én viszlek Atyánk országába«. Ő csukott szemmel mosolygott és csukott szemmel is látta őt, aki magával ragadta, szárny nélkül repülve egészen Isten színe elé, aki atyja, jegyese, fia és testvére volt. Ő előre erre rendeltetett!", s Ő megfiatalodott. Ekkor ugyanannyi éves lett, mint egyszülött Fia foganásakor: tizennégy. Mezei liliom volt, sértetlen, semmi sem érinthette meg; soha nem félt; nem ismerte a félelmet; akkor sem, amikor Fiát fenyegették; sohasem félt; sohasem neheztelt. Mindig mosolygott, akkor is, amikor sírt. Ő a ti fajtátok váltságdíja". (Vö. Szűz Mária harca a gonosszal, 164-165. o) (folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!) 

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html 

     Az országhatárok megrajzolásakor, de utána sem tették lehetővé a népszuverenitás kinyilvánítását, vagyis az önrendelkezési jog alkalmazását. A mai napig sem volt erről népszavazás az elorzott területeken! Csupán egyetlen város kapott rá esélyt, Sopron, amely hűséggel mégis a megcsonkított Magyarországot választotta a Burgenlanddal megjutalmazott Ausztria helyett. Ezt követően ezt az emberi alapjogot nem engedélyezték az utódállamokban, követelőit meghurcolták, sőt megölték, mint például a cseh megszállás elleni pozsonyi tüntetés néhány résztvevőjét (1919. febr. 12-én 7 halott, 23 súlyos sebesült a sortűz után!).

A cseh, román, lengyel, szerb esetben hivatkoztak a történelmi jogfolytonosság alkalmazására, a korábbi királyságok területi megújítására, de a Magyar Királyság jogfolytonosságára ez nem vonatkozott, sőt annak területi többségét a szomszédos államalakulatok kapták jutalmul, mint például Magyarország teljes északi területét az egy milliónyi magyar őshonos lakosságával együtt Csehországnak juttatták (egy olyan területet átadva, amit Csehország soha előtte nem birtokolt), amiért Csehszlovákia a francia befektetések érdekszférájába kényszerült (tőlük kaptak hitelt elég magas kamatra például a hadsereg felfegyverzésére, kiképzésére, hadászati művek megépítésére, amit a francia hadseregtől és cégektől rendeltek meg).

Trianonban hivatkoztak a nemzetiségi határok jogosságára is, de 3,5 milliónyi őshonos magyar által többségben lakott területet rendeltek idegen uralom alá, például Székelyföldet, Partiumot, Csallóközt, Bodrogközt, Bánátot, Kárpátalját (ahol csehek, ill. szlovákok nem is éltek).

Valójában a mesterségesen létrehozott új államhatárok kialakításakor csupán az antant hatalmaknak kedvező, főleg francia szempontokból előnyös gazdasági, befektetési és katonai-stratégiai szempontok érvényesültek (nyersanyagforrások, bányák, termőterületek, vasutak, közigazgatási központok, hegyek, folyók elnyerése).

Elmondható tehát, hogy sem a tisztességet követelő keresztény erkölcsiség, sem az emberséget tápláló görög bölcsesség, sem az igazságosság jogi alapelvei nem kaptak szerepet, csak a nemzetközi nagytőke és pénzvilág hatalmasainak önző érdekei.

(folyt.)

Búcsúzás az Úr Szentséges Anyjától
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Ekkor a Szent asszonyok takaróval takarták le a Szent testet, s az apostolok és a tanítványok a ház elülső részébe mentek. A tűzhely lángját betakarták, az összes házi eszközt félretették és letakarták. Az asszonyok együtt ültek, magukat beburkolva és lefátyolozva az elülső ház kamrájában, és hol térdelve, hol ülve énekelték a halottsiratót.
A férfiak azzal a szövetszalaggal fedték be a fejüket, amit a nyakukban viseltek és gyászistentiszteletet tartottak. Ketten térdeltek egymást váltva a Szent test fejénél és lábánál. Máté és András a Szent Szűz által készített keresztutat járták az utolsó állomásig, addig a barlangig, ami Krisztus sírjának állomása volt. Szerszámokat is vittek magukkal, hogy a sírhelyet még jobban kimélyítsék, mert itt fog a Szent Szűz teste nyugodni.
A sírbarlang nem volt olyan tágas, mint az Úr sírja, és alig volt olyan magas, hogy egy férfiember kiegyenesedve bemehetett volna. A talaj a bejáratnál lejtett, utána az ember szemben találta magát a test nyughelyével, ami olyan volt, mint egy keskeny oltár, és efölé boltozódott a sziklafal.
A két apostol dolgozott a síron és ajtót készített, amit bezárva helyeztek a sírhely elé. A sírban körülbelül a beburkolt holttest alakjának megfelelő mélyedés volt, a fejnél kissé megemelve. A barlang előtt botokkal körülkerített kis kert volt, mint Krisztus sírja előtt. Nem messze innen volt a Kálvária hegy állomása az egyik dombon. Kereszt nem állt rajta, hanem csak a kőbe volt belevésve. Ez úgy félórányi járásra esett Mária lakóházától.
Láttam, hogy az apostolok, akik a Szent testnél imádkozva őrködtek, négyszer váltották egymást. Asszonyok jöttek, hogy temetésre készítsék elő a testet, akik között emlékszem Veronika egyik lányára, János és Márk anyjára. Hoztak magukkal kendőket és fűszereket, hogy zsidó módon bebalzsamozzák. Mindegyik hozott kis edényeket is, friss növénnyel. A házat bezárták, foglalatosságuknál lámpák égtek, az apostolok pedig az előszobában karban imádkoztak.
Az asszonyok a Szent Szűz testét erősen bepólyázták bokától a mell tájáig a kendőkbe és kötelékekbe.
Ezután azt láttam, hogy Péter és János még nagy püspöki palástban az előszobából belép a Szent testhez. János kenőcsös edényt vitt. Péter a jobbjának ujját belemártotta, és imádság közben megkente a Szent Szűz homlokát, mellének közepét, kezét és lábát. Ez nem az a kenet volt, amit életében utoljára megkapott. A kenőccsel végighúzta az ujját a kezén és lábán, a homlokát és mellét pedig kereszttel jelölte meg. Azt hiszem, ez tiszteletadás volt a Szent testnek, amint az az Úr temetésénél is történt.
Amikor az apostolok eltávoztak, az asszonyok folytatták az előkészítést. A Szent test karjai alá, és körbe a test köré mirhacsomót tettek és a karok alatt bepólyázták, mint egy bábút. Átlátszó, felhajtott fejkendő volt az arcon, amely fehérnek s világítónak látszott, ahogyan a növénycsomók között nyugodott. Ekkor a Szent testet a koporsóba tették, ami oldalt állt és olyan volt, mint egy kis ágy.
Alacsony peremű deszkához hasonlított, könnyű, boltozatos fedele volt, s olyan, mint egy hosszúkás kosár. Fehér, vörös és égszínkék virágokból álló koszorút helyeztek a mellére, mint a szüzesség jelképét.
Most valamennyi Apostol, tanítvány és jelenlevő belépett, hogy még egyszer lássa a kedves, Szent arcot, mielőtt letakarták. Könnyekkel a szemükben, csendesen állták körül a Szent Szüzet, s búcsút véve megérintették az összekulcsolt kezét, majd eltávoztak".

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     Tény viszont, hogy a legsúlyosabb nehézséget a hamis események, üzenetek jelentik, melyek nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkái! Ez az, amire Marie Julie Jahenny a 19. századi (elismert) misztikusa figyelmeztet: ,,Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben, a maga hamis jelenései által.”
     Szem előtt kell tartanunk, amit Don Gabriel Amorth római ördögűző mondott, miszerint a sátán is ad hatalmat híveinek. Olykor, mivel ő a hazugság bajnoka, e hatalmak birtokosai nem fogják fel azonnal, honnan származik képességük, vagy esetleg nem akarják megérteni, mert túlontúl boldogok ezekkel az ingyenes adományokkal. Így előfordulhat, hogy valakinek jóstehetsége van, mások, ha kapnak egy fehér lapot és egy tollat a kezükbe, többoldalnyi üzenetet írnak mintegy diktálásra maguktól. Általánosan elterjedt, hogy bizonyos emberek „hangot” hallanak, amely olykor imádságokat sugall, máskor egészen más dolgokat. Kérdés, hogy mi a forrása ezeknek a sajátos adományoknak? Talán a Szentlélek karizmái, vagy talán ördögi eredetűek? (D.G. AMORTH, Egy ördögűző tapasztalatai /A sátán adományai/ ECCLESIA 2005)
---------------------------------------------------
     Szándékom a Mária-korszak főbb jelenéseinek bemutatásával a figyelemfelkeltés volt arra is, hogy sokan úgy kezdenek követni új és bizonytalan üzeneteket, hogy még a régebbieket sem teljesítették! És itt elsősorban a Szűzanya fatimai kéréseire gondolok az öt elsőszombat, a rózsafüzér napi imádkozása és az engesztelés tekintetében. Ezt segítheti a Szeretetláng szívekre ható kegyelmi hatása, amely kellő lelkierőt ad a Mária-korszak eredményességéhez ‒ a Szeplőtelen Szív végső győzelméhez ‒ melynek beteljesülésében személyes részünk lehet!

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html 

További veszteségek:

– az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,

– a szénbányák 80 %-a,

– az erdők 90 %-a,

– vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,

– a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,

– Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,

– az összes tengeri és folyami hajók,

– a kiépített közút- és vasúthálózat Budapest centrummal sugarassá lett torzítva, mert a sugarakat összekötő utakat lecsatolták. 

Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő!

A Magyar Királyság 1914-ben nem volt független és önálló állam. Ettől 1849-ben nemzetközi erőszak fosztotta meg, és az 1867-es kiegyezés és a duális Monarchia létrejötte sem külügyi sem hadügyi kérdésben nem engedett önállóságot. Mindvégig a magyar érdekektől idegen Habsburg császári akarat érvényesült.

A világháborút a nagyhatalmak már jó előre, évekkel korábban eltervezték és felkészültek rá (Anglia, Franciaország, Oroszország és Németország is).

Hiteles dokumentumok igazolják, hogy egy háborúra az Osztrák-Magyar Monarchia készült fel legkevésbé!

A háborús konfliktust kiprovokáló ürügyet, a merényletet szervező szerb terroristákat mind az orosz, mind pedig a német titkosszolgálat támogatta, hogy a Monarchiát tehessék bűnbakká a háborúért a trónörökös meggyilkolása kapcsán. A szerb titkosszolgálat által kitervelt és levezényelt akcióról volt szó.

A merénylet után a Monarchia koronatanácsában a magyar miniszterelnök, Tisza István a háború ellen szavazott. A német diplomácia azon fenyegetése miatt kényszerült beleegyezni egy hónap múltán a császár óhajába, miszerint az elkerülhetetlen háborúban a magyar vétó miatt Németország nem nyújt segítséget az Erdélyt és Kárpátalját érhető, súlyos magyar veszteséggel járó keleti orosz támadás esetén. Az csak természetes, hogy amikor mégis hadba léptek, akkor tisztségéhez méltó módon mindent megtett a minél sikeresebb és minél kisebb magyar veszteséggel járó hadügyi helyzet biztosításáért. 

A háború végén, a Monarchia felbomlását követően megszűnt titoktartási kötelezettsége, de miután bejelentette, hogy az Országgyűlés előtt mindent feltár, akkor bérgyilkosok végeztek vele, így a győztesek Párizs melletti „béketárgyalását” nem zavarhatta meg a háború kirobbantásának igaz története, s a francia tankönyvek máig Magyarország döntő felelősségéről írnak.

(folyt.)

     Most, amikor szerte a világban háború folyik, éhínség fenyegeti a népeket, s az Antikrisztus szövetségesei tocsognak a keresztény vérben, ideje lenne elgondolkodni a kis Jácinta ihletett szavain: „A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt.”

Ne kérdezzen rá senki, hogy „akkor mi lenne az a helyes ima?” (Már említettem!) Mi más, mint az Angyali Üdvözlet, a célirányos Szeretetláng könyörgéssel:

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes! Az Úr van teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus! Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján, amen!

Az „Üdvözlégy” üdvtörténeti nagyságrendjét szentek sokasága dicsőítette, sőt még az Úr által kényszerített ördögök is!

„Ezen ima hatékonyságáról, tanúskodik az Evangélium!” (vö. Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum, 1944, 129. o.)

„Az Üdvözlégy szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott.” (uo. 45-46. o.) A Szeretetláng könyörgésének lényege pedig a „kegyelmi HATÁS”, mely nem csak nekünk adhat üdvös készséget, de a rosszra hajló indíttatásokat is megfékezheti!

A fentiek igazát támasztja alá Francesco Bamonte, Róma vezető ördögűzője is könyvében, aki papírra vetette a gonosz lélek néhány kényszeredett megnyilvánulását: „Nem tudjátok, vagy tudjátok, de nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Máá-ri-aa (rettenetes erőfeszítés árán tudja kimondani ezt a nevet) Szeplőtelen Szíve fogja megmenteni az egész világot. Egyedül az Ő Szeplőtelen Szíve.” (F. BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS 2014. 117. o)

Amiként a Fatimai Szűzanya megmondta, „végül az én Szeplőtelen Szívem győzni fog!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér, 4. kiadás, Fatima 2006, 204. o.)

     A tapasztalatok és egyéb jelek arra is utalnak, hogy a magánkinyilatkoztatások iránti érdeklődés kétség kívül valós jelenség a hívek körében, és sajnos ez az, amellyel többen visszaélnek! Ezzel sajnos számolni kell és az ezek iránti egyházi közömbösség a lenéző hallgatás, vagy lejáratás ‒ egy igaz esetben ‒, nem csupán Isten tervének megvalósulását akadályozhatja, de segítheti a hamis dolgok engedetlenségből fakadó elburjánzását, ez pedig szektásodási folyamatot indíthat el! Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által pozitívan megítélt üzenetei közé hamis dolgok keveredjenek, vagyis hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. ‒ És erről van szó!

     Bizonyossággal állítható, hogy korunk evangelizációjának eredményessége és a világ sorsa nagyban függ a Fatimai-, az Isteni Irgalmasság és a Szeretetláng üzenetének emberiség szintű, de személyenkénti elfogadásától, megvalósításától! A hiteles üzenetek ugyanis, nagy evangelizációs lehetőséget adnak az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot is nyújtanak (amiként a Dél-amerikai példák is mutatják) és ezek mellőzése a pasztorációs munka, a lélekmentés hátráltatását jelenti! Az Ügy kivizsgálásának elhárítására kevés a János 5-ben szereplő béna ember magyarázatával élni „nincs rá emberem”! (Jn 5,7) Mert e kérdésben az Evangélium pontos útmutatást nyújt! Példaként vehetjük Gamaliel rabbi bölcsességét: ,,Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket.” (ApCsel 5,38-39) ‒ És tegyük hozzá, hogy elodázni azonban igen! Ebből következően nem marad más, mint a Tesszaloniki levél 5,21 szerint eljárni, vagyis „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!”
     Ez jóllehet komoly munka, de komoly felelősség is! Ha nem cselekszünk, attól még az igaz és hamis üzenetek a világban maradnak és így vagy úgy, de kifejtik hatásukat, mert az irántuk való folyamatos érdeklődéssel mindenképp számolni kell! A magánkinyilatkoztatások tisztaságára tehát azzal ügyelhetünk, ha hiteles tájékoztatással kiszűrjük a hamis dolgokat! (Vö. Antalóczi: ,,Jelenések, üzenetek és a jövő”)

A Szent Szűz lelke fényes úton ment be a Mennyei Jeruzsálembe
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     Az apostolok most a Szent edényekkel ünnepi rendben ismét visszamentek az előszobában levő oltárhoz, ahol befejezték a Szentmise záró cselekményeit.
Később azt láttam, hogy az apostolok s a tanítványok megint imádkozva állják körül a Szent Szűz ágyát. Mária arca olyan virágzó és mosolygó volt, mint fiatalságában. A szemét Szent örömben az égre nyitotta és elszenderült.
Ekkor csodálatosan megható képet láttam. Mária cellája fölül eltűnt a mennyezet, a lámpa szabadon függött a levegőben, mintegy a nyílt égen át betekintettem a Mennyei Jeruzsálembe. Két ragyogó kiterjedés, mint fényes felhő szállt alá, amelyből sok angyal arc jelent meg. E felhők között fényút ömlött le Máriához, akitől egy fénylő hegyen át egészen a Mennyei Jeruzsálemig elláttam.
Ő végtelen vággyal tárta ki a karját és láttam, hogy a teste teljes leplezetlenségében oly magasan lebegett az ágya fölött, hogy el lehetett látni alatta.
Majd azt láttam, hogy a lelke, mint valami kis végtelenül tiszta fényalak, felfelé nyújtott karral megy ki a testéből és lebeg fölfelé azon a fényúton, ami ragyogó hegyként emelkedett az ég felé.
A felhőkben levő két angyali kar a lelke alatt egyesült, s elválasztotta azt a Szent testtől, amely az elválás pillanatában karját a melle fölött keresztbe téve ismét az ágyra hanyatlott.
Pillantásommal a lelkét követve azt láttam, hogy a fényes úton bemegy a Mennyei Jeruzsálembe egészen a Szentháromság trónjáig. Láttam, hogy sok lélek örömteli tisztelettel vonul elé. Közöttük felismertem sok patriarchát és Joachimot, Annát, Józsefet, Erzsébetet, Zakariást és Keresztelő Jánost. Ő pedig mindnyájukon át Isten és az ő Fia trónjához lebegett, aki Szent Sebeinek ragyogó fényével Mária egész megjelenésének világosságát még túlsugározva isteni szeretettel fogadta őt, s valami jogarhoz hasonlót nyújtott át neki, és körben lefelé mutatott a Föld fölött, mintha hatalmat adna át neki fölötte.
Így láttam, hogy bevonul a mennyei dicsőségbe, de az egész földi képet körülötte elfelejtettem. – Kellett, hogy mindezt néhány apostol is lássa, például Péter és János, mert ők az arcukat felfelé irányították. A többiek térdeltek, többnyire egészen a földig hajolva. Minden tele volt fénnyel és ragyogással. Olyan volt ez, mint Krisztus Mennybemenetelekor. Láttam ‒ ami nagyon megörvendeztetett ‒, hogy amikor Szűz Mária lelke bement a mennybe, a megváltott lelkek nagy száma követte a tisztítótűzből.
Amikor újra lenéztem a földre, láttam, hogy a Szent Szűz teste ragyogó, virágzó arccal, zárt szemmel és a mellén keresztbe fűzött karral nyugszik az ágyon.
Az apostolok, a tanítványok és az asszonyok körben térdeltek és imádkoztak.
Míg mindezt láttam, kint a természetben kedves hangok hallatszottak és olyan mozgolódás volt, mint amit karácsony éjjelén figyeltem meg.
Felismertem, hogy a halála órája a nóna után volt (a zsolozsma délután három órai része), amikor az Úr is meghalt.
Krisztus mennybemenetele után tizennégy évet és két hónapot élt.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     A hőn óhajtott békét – mi is, és MA IS! – eredményesebben kérhetjük a Béke Királynőjével, aki a világra szülte a Béke Királyát, Jézus Krisztust! 

Mégha a „Mária-tisztelet” nem is egyeztethető össze más felekezetek „bölcseletével”, attól még a legnagyobb szeretettel imádkozhatunk EGYÜTT, de semmiképp a Máriának ajánlott rádióban! Ez a rádió az Ő tiszteletére, az istenanyaság dicsőítésére, Általa és Vele együtt az engesztelő lelkület terjesztésére jött létre!

Persze nem kéne sok, hogy protestáns testvéreinkkel együtt, egy szívvel-lélekkel imádkozhassunk Mária nevével, ha nem szenvednének súlyos feledékenységben a Názáreti Szűz kiváltságos szerepét illetően! Hiszen apostoli atyjuk Luther Márton még ezt írta: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány a fűszál, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (M. Luther: Das Magnifikat. Vorlesung über das 1. Johan-nesbrief, Calwer Luther Ausgabe 9, München und Hamburg, 1968)

Korunk kereszténysége a Szent Szüzet a „Béke Királynőjeként” is tiszteli. Ez nem csak egy újabb titulus, hiszen ezt nyomatékosítják a nyolc esztendős Fatimai Szent Jácinta Szentlélektől ihletett szavai is, melyet a keresztény világnak – saját érdekében –, végre komolyan kéne vennie! Kórházba menetele előtt, így szól Lúciához: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér 2002, Fatima, III. kiadás, 127-128. o.) 

XII. Piusz pápa, így ír az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel.”

Mit fűzhetek még ehhez? Rózsafüzér nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs hiteles kereszténység. Kereszténység nélkül pedig nincs Béke!

(folyt.)

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztette el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk-konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban, és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és árukat a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, amelyet kellő vizsgálat alá ne vett volna aszerint, hogy az nem "Isten majmától" származik-e, amely beférkőzni igyekeznék az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki, lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nem csak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte föladata, a népet a belsőleg megújult papság és testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre. 
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a Szent Kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

     Forrás: http://www.napiujsag.hu/2018/10/nem-kellett-volna-igy-tortennie-meglepo.html 

Nem kellett volna így történnie! Meglepő titkok Trianonról

A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325.411km2 volt, lakosainak száma 20.886.000 fő. A Békeszerződés következményeként az ország területe 92.863 km2-re, míg lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent. A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:

– Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%),

– Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%),

– Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%),

– Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%),

– Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%),

– Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%),

– Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%). 

Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő (63,5%). Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%).

Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:

Oroszország részére 200 millió USD,

Jugoszláviának 50 millió USD,

Csehszlovákiának 50 millió USD.

A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között – az alábbi veszteségek érték:

Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:

– hadihajó 60.000 kg színarany

– hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg

– hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg

– hadikikötői felszerelések 10.000 kg

– 801 db hajó 80.000 kg

– Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg

– Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg

– tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg

– tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg

– összesen 974.085 kg színarany-érték.

(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

(folyt.)

A Szent Szűz utolsó, földi Szentáldozása
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:) "Amint Péter befejezte a Szent Áldozatot, magához vette az Úr Testét, majd odanyújtotta a jelen levő apostoloknak és tanítványoknak is.
A Szent Szűz nem látott az oltárra, de a Szent cselekmény folyamán mély áhítattal ült egyenesen az ágyán. És ekkor hozta a Szent Szűznek a Szent Útravalót és az Utolsó Kenetet.
Valamennyi apostol kísérte őt ünnepi rendben. Tádé ment elöl tömjéntartóval füstölve, Péter vitte a Legszentebbet a melle előtt kereszt alakú tartóban, amiről korábban beszéltem; őt János követte, tányérkát vitt, melyen a kehely állt a Szent Vérrel és néhány szelence. A kehely kicsi volt, fehér és vastag anyagból. Oly rövid volt a szára, hogy csak néhány ujjal lehetett megfogni, kis fedele volt, s egyébként az alakja olyan volt, mint az utolsó vacsorai kehelyé.
A Szent Szűz ágya mellett az imasarokban a kereszt előtt az apostolok kis oltárt állítottak. A szolgáló asztalt hozott oda, amit ők vörös és fehér terítővel betakartak. Fények égtek rajta, azt hiszem, hogy gyertyák és lámpák.

A Szent Szűz csöndben és sápadtan feküdt a hátán. Meredt tekintettel nézett fölfelé, senkivel sem beszélt és olyan volt, mint aki folyton elragadtatásban van. Ragyogott a vágytól, és én is éreztem ezt a vágyat, amely őt felfelé húzta. Ó, az én szívem is fel akart jutni az övével Istenhez!
Péter közeledett hozzá, s az utolsó kenetet körülbelül ugyanazon a módon adta neki, mint ez manapság is történik. Abból a szelencéből, amit János tartott, megkente őt a Szent olajjal az arcán, a kezén, a lábán és az oldalán, ahol a
ruházatán nyílás volt, úgyhogy a legkevésbé sem volt lemeztelenítve. Közben az apostolok karban imádkoztak.
Péter aztán az Oltáriszentséget nyújtotta neki. Mária fölegyenesedett anélkül, hogy támaszkodott volna, aztán újra visszahanyatlott. Az apostolok egy ideig imádkoztak, majd valamivel kevésbé fölegyenesedve magához vette a kelyhet Jánostól.
Láttam, hogy az Oltáriszentség vételénél ragyogás költözik Máriába, s ezután mintegy elragadtatva lehanyatlott és többé nem beszélt".

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     A Mária Rádiót hallgatva, egyszer csak ezt hallottam: „Mária Rádió ökumenikus imája a világbékéért!”  Végtére is igazán szép volt, de az imát mégsem tartottam igazán szívből jövőnek! Mert vajon a szép „fogalmazvány”, elég nagy hatékonyságú-e, képes-e megindítani Jézus könyörületre hajló Szívét? Mert van milliószor hatékonyabb ima: az Angyali Üdvözlet! 

Ha ugyanis a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére – az Ige Megtestesülésére –, ugyan bizony találhatunk-e szebbet, jobbat, Isten ihlette érdemszerzőbbet? Ha a békevágyról van szó, amikor szerte a világon ömlik a vér, nem kellene-e a leghatékonyabb imával – az Ave Mariával – fordulni Isten felé irgalomért, pláne a Rózsafüzérben?

Mert bizony kérdésként merülhet fel, hogy lehet-e nagy reménnyel békét kérni Istentől Édesanyjának, a Béke Királynőjének említése nélkül? Várhatunk-e eredményt, ha nem Vele „egy szívvel lélekkel imádkozva” kérjük? (ld. Apcsel 1,14)

Már hallom is a választ: – Azzal, hogy a Mária Rádióban hangzik el, ezzel Ő is be van vonva, nemde? Különben is „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük!” (Mt 18,20) – Ez bizony így igaz, és így is történt már akkor is –, amikor az Úr feltámadása után az Apostolok összegyűltek és „Máriával egy szívvel lélekkel imádkozva” megszületett az Egyház!

És ez a követendő példa számunkra is – mégpedig annak tudatában –, hogy ahol Jézus van, ott van Édesanyja is, és Vele érhetjük el a hőn óhajtott Világbékét!

Világosan beszél Dante: „Úrnő, te oly nagy és hatalmas vagy, hogy aki kegyelmet kér s nem hozzád folyamodik, szárny nélkül akar repülni”. (Divina Commedia, Paradicsom XXXIII, 13–15.)

(folyt.)

     Sajnos, sok, magát látnoknak vélő személy megfeledkezik arról, hogy minden elmélkedésre (lelki életre) képes, megkeresztelt embernek vannak benső monológjai, vagy a lelkiismerete ihlette gondolatai, melyek az egyes ember vezetését és üdvözítését szolgálják, amiként a költő Babits is megfogalmazta: Minden ember lelkében dal van, és mindenkinek saját lelke szól a dalban. Számolni kell azonban azzal is, hogy a benső szép megfogalmazásaink nem csak az értelem normális fontolgatásai lehetnek, de akár a gonosz lélek ügyes manipulációi is, „mert maga a sátán is a világosság angyalának tettetheti magát” ‒ figyelmeztet a 2. Korintusi levél (11,14)!
     A nyilvánvaló kegyelmeket az ember persze nem utasíthatja vissza, de nem is hirdetheti, ugyanis önmaga köteles azt megvalósítani! És ezzel jó ha meg is elégszünk és nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mert amiként a jezsuita Desplangues mondja: Nincs igazi keresztény élet Isten jelenléte és a Vele való társalgás édessége nélkül! (P. Desplangues SJ)! Vagyis az efféle kegyelem az csupán „magánbeszélgetés” és nem magánkinyilatkoztatás! És ebben áll a tévedés esélye!
     A Szeretetláng Naplót olvasó számára, már az első részben fel kell tűnjön, hogy Erzsébet asszony olyan Égi kéréseket írt le böjtről, virrasztásról, áldozatról és imádságról, melyeket önmaga valósított meg kizárólag a gyóntatója tudtával és engedélyével anélkül, hogy ‒ a mai szokások szerint ‒ meghirdette volna! Élete évtizedes gyakorlatává váltotta mindazt amit leírt, s az emberi szenvedéseknek és megaláztatásoknak olyan mélységeivel küzdött meg, melyek ritkák még a misztika történetében is! (Lelki Naplójának tartalma, csupán öt év után szivárgott ki a világ felé, és ezt sem ő tette!)
     Kindelmann Károlyné Erzsébet asszonyról ugyanis megállapítható, hogy négy elemijével aligha lett volna képes ilyen magas szintű lelki irodalmat produkálni és ráadásul, ennek tanításában 24 évig helyt is állni! Emberségét − mi több állapotbeli életszentségét − tökéletesen igazolja a hatgyermekes családanyaként és három csecsemő unokát felnevelő nagymamaként való tisztes helytállása! Ezek bizony igazolhatják a Szeretetláng kiválasztottját, miként az általa képviselt Ügy hitelességét is!

A Szent Szűz a halotti ágyon
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)    "A Szent Szűz ágya előtt egy kis alacsony, háromszögletű zsámolyka állt, olyan, mint amelyen a jászolbarlangban a királyok ajándékait fogadta. Kis csészécske állt rajta barna, áttetsző kanálkával.
A Szent Szűz csendesen és halálközeli állapotban nyugodott a cellájában. Egészen, még a karja is be volt burkolva a fehér hálólepelbe. A fátyol a fején keresztráncokban volt a homlokra hajtva; férfiakkal beszélve lehúzta azt az arcára. Még a keze is csak akkor volt fedetlen, amikor egyedül volt. Az utóbbi időben sohasem láttam, hogy magához vett volna valamit, legföljebb időnként egy-egy kanálka folyadékot, amit a szolgáló préselt neki az ágya mellett levő kis csészébe egy sárga bogyójú, szőlő-szerű gyümölcsből.
Estefelé, amikor a Szent Szűz tudta, hogy közeledik a vég, Jézus akarata szerint meg akarta áldani a jelen levő apostolokat, tanítványokat és asszonyokat, és el akart búcsúzni tőlük. A hálócellája minden oldal felé nyitott volt, csillogó fehéren ült, mintegy átvilágítva, fölegyenesedve az ágyán. – A Szent Szűz imádkozott a bontakozó Egyházért, de magának csak egyetlen dolgot kért Istentől, azt, hogy halála óráján ne lássa a gonosz szellemeket. S ezt különös kegyként el is nyerte. Ezután mindegyiküket megáldotta, miközben megérintette a homlokukat. Aztán még beszélt hozzájuk, s általában úgy tett, ahogyan Jézus megparancsolta neki Betániában.

Amikor Péter ment oda hozzá, azt láttam, hogy írástekercs volt a Szűzanya kezében. Jánosnak megmondta, hogy mit tegyenek a testével, és hogyan ossza szét a ruháit a szolgálójának s annak a másik környékbeli szegény szűznek, aki néha eljött, hogy szolgáljon neki. - A Szent Szűz ezután a felé a kamra felé mutatott, ami a hálócellájával szemközt volt, s láttam, hogy a szolgálója odament, a kamrát kinyitotta és újra bezárta. Ekkor láttam a Szent Szűz összes ruhadarabját, ezekről később fogok beszélni. Az apostolok után a jelen levő tanítványok közeledtek a Szent Szűz ágyához és ők is hasonlóképpen fogadták az áldást.
A férfiak ezután ismét a ház elülső helyiségébe mentek, és a Szentmisére készültek, miközben valamennyi jelen levő asszony a Szent Szűz ágyához közeledett, letérdelt, s fogadta az áldását. Láttam, hogy egyiküket, aki egészen Mária fölé hajolt, átölelte.
Eközben fölszerelték az oltárt, s az apostolok felöltözködtek az istentisztelethez. Hosszú, fehér ruhát vettek föl és a széles, betűs öveiket csatolták a derekukra. Öten közülük, akiket az ünnepi áldozati cselekménynél láttam, pompás papi ruhájukat öltötték föl. Ebben láttam Pétert is, aki a Szent Cselekményt tartotta".

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

"Az Üdvözlégy, szivárvány az égen, a Legszentebb Szentháromság békeüzenete, a szelídség és a kegyelem jele, amit a föld fölé maga az Isten ragyogtatott. (Grignon - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944; 45-46)

     Az igazak lelkei kiszabadultak a pokol tornácáról, az Ég örömei újra megnyíltak, s az üres trónok megteltek, bűneink bocsánatot nyertek, a kegyelmet újra megkaptuk.
Az Üdvözlégy hathatós kegyelme által, lett Mária szűzi Istenanyává! A betegek meggyógyulhatnak, halottak feltámadhatnak, a szomorúak megvigasztalódhatnak, a tisztítótűzben szenvedők kiszabadulhatnak s az emberek elnyerhetik az örök üdvösséget.
 

    Az Ave Maria-t, mint dicshimnuszt a keresztények éneklik a megtestesülés és a megváltás nagy jótéteményeiért. "Dicsérjük benne Istent, az Atyát, mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte megváltóul. Magasztaljuk Istent, a Fiút, mert az égből leszállt a földre, emberré lett és Szent Vérével megváltotta az emberiséget. Áldjuk Istent, a Szentlelket, mert a Legszentebb Szűz méhében a legtisztább testet alkotta; az Áldozati Bárányt bűneinkért. – Ilyen szellemben mondjuk az üdvözlégyeket! /uo. 47/ 'Senki sem köszönthet szebben más üdvözlettel, mint azzal, mellyel a Legszentebb Szentháromság adta tudtomra az istenanyai méltóságot!' /uo./ Az Angyali Üdvözlet tartalmazza a pátriárkák, próféták és apostolok hitét. A vértanúk kitartást és erőt merítettek belőle, a tudósok tudományt a hitvallók állhatatosságot, a szerzetesek pedig lelki életet. A kegyelem újszövetségének a himnusza az angyalok és emberek öröme, az ördögöknek pedig rettegése és megszégyenülése. /uo. 46/ Még a buzgóbb hitéletet élők közül is csak kevesen ismerik ennek az imádságnak értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét. Az Isten Anyjának többször meg kellett jelennie nagy szenteknek is, hogy nekik ezen imádság értékét megmutassa, pl. Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupénak. Ezek könyveket írtak ennek az imádságnak fenségéről és arról, mily hathatós eszköz a lelkek mentésében. Hangosan hirdetik és nyilvánosan tanítják, hogy mivel a világ üdvössége az Ave Mariával kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Ezen imádság hatása, hogy a száraz, terméketlen föld az élet gyümölcsét termette, ugyanígy ennek az imádságnak − ha áhítattal végezzük − azt kell eredményeznie, hogy lelkünkben az Isten igéje kikeljen és az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust teremje. Az Üdvözlégy mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt hozzon. (TMT 249) Boldog Alanus de Rupénak a Szűzanya kinyilatkoztatta: Tudd meg Fiam, és mondd meg mindenkinek, hogy nagyon valószínű jele az elvetettségnek, ha valaki az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította (és helyre fogja állítani), megveti vagy unja és elhanyagolja. (vö. TMT 250) A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyébként a kiválasztottságnak jeleit viselik lelkükön, szeretik, ízlelik és szívesen imádkozzák az Üdvözlégyet, és annál jobban szeretik ezt az imát, minél inkább egyesülve vannak Istennel". (uo.)
     Most, amikor sokak meg vannak győződve, hogy az "utolsó időket" éljük, hozzá kell tennem, hogy ez bizonytalan feltételezés! Arról azonban meg vagyok győződve, hogy az "új időkben" újból Egy-, Anya- és Szent- lesz az Egyház, mely az Üdvözlégyet a Szeretetláng fohásszal fogja mondani, alábbi módon:

Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes! Az Úr van teveled.

Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse Jézus!

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Most és halálunk óráján, amen. 

     Az azonos kifejezések és megnevezések, még nem jelentik az adott néven ismert üzenetekkel való azonosságot! Gondoljunk bele, hogy bár Erzsébet asszony Lelki Naplójában az 'irgalmasság' kifejezése több mint hatvanszor szerepel, mégsem írta címeként, hogy az Isteni Irgalmasság Üzenete! Azt meg pláne nem, hogy ez a Fausztina Kowalska-féle üzenetek magyar folytatása!
     Mondanunk sem kell persze, hogy végső soron sok egyházi személy Szeretetláng iránti ellenszenvének alapvető oka ‒ mint említettem ‒ a tárgyi ismeret teljes hiánya, és az előzőkben tárgyalt, innen-onnan hallott pót-üzenetek elkomolytalanító hatása, mely a sátáni munka célzott eredményének tekinthető!
     Visszatérve kérdéskörünkhöz, az 1985 utáni (ún.) ,,Szeretetláng közlések” lehetnek ugyan ösztönzések, de semmiképp sem tekinthetők a Szeretetláng üzenetek folytatásának!
     Tehát: Senki sem tehet közzé ,,Szeretetláng közlések” vagy ,,Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja” címszó alatt, nem Erzsébet asszonytól származó üzeneteket, sőt a naplókivonatokat ismertető összeállításokat is csak a Szeretetláng Mozgalom vezetőségének előzetes engedélyével!
     Sajnos, akárhány látnok „ráúszhat valamely nagy hajó farvizére”, sőt még lelkivezetőt is találhat magának, jóllehet erre a súlyos felelősség miatt kevés pap vállalkozik ‒ de akad! Vagyis a felelősség sok esetben nem csak a látnoké, hanem a kellő felkészültséggel nem bíró lelkivezetőé, mert erre figyelmeztet a zsidókhoz írt levél is: kevés az a gyóntató, ,,aki gyakorlattal megfelelő érzéket szerzett a jó és a rossz megkülönböztetésére!” (Zsid 5,14) De Avilai Szent Teréz meghatározása is pontos: „Egy lelkivezető inkább legyen bölcs, mint szent!”

A Szent Szűz a halotti ágyon
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Láttam, hogy Mária fehérrel borított hálósátrában, a tűzhely mögött jobbra levő helyen alacsony, egész keskeny ágyon fekszik. A feje kerek párnán nyugodott. Nagyon gyönge és sápadt volt, egészen fölemésztette őt a vágyakozás. A feje s az egész alakja hosszú takaróba volt becsavarva. Barna gyapjútakaró volt rajta.
Láttam, hogy mintegy öt asszony egymás után belép a hálósátrába, s kilép onnét, mintha búcsút venne tőle. Azok, akik kiléptek a sátorból, némely megható ima- vagy gyászmozdulatot tettek a kezükkel.
Láttam, hogy az apostolok s a tanítványok többnyire nagyon fáradtan érkeztek meg. Hosszú bot volt a kezükben, s a botokon különféle kampók és gombok voltak, amelyek a rangjukat jelezték.
Gyapjúfehér hosszú köpenyüket magukra borítva viselték, a fejükre húzva, mint a csuklyát. Alatta hosszú, fehér, gyapjúból készült papi ing volt rajtuk, melyet kis szíjakból készült hurkokkal és bevont gombokkal össze lehetett gombolni.
A belépők gyöngéden megölelték a már jelenlevőket és láttam, hogy volt, aki sírt örömében és fájdalmában, hogy viszontlátták egymást, ráadásul ilyen szomorú alkalommal. Ekkor letették a botokat, köpenyeket, öveket és erszényeket, a fehér testi ruházatuk egészen a lábukig leomlott. Széles, betűkkel megjelölt övet csatoltak magukra, amelyeket magukkal hoztak. Megmosták a lábukat, majd Mária ágyához közeledtek, és tisztelettudón köszöntötték őt. Már csak néhány szót tudott beszélni velük.
Láttam, hogy semmi más ételt nem vettek magukhoz, csak kis kenyereket és azokból a kis palackokból ittak, amik rajtuk lógtak.
Az Apostolok a ház elülső részében tartották a Szentmise előkészületeit, ezért részben félretették, részben másképpen rendezték el azokat a fonott művű mozdítható függönyfalakat, amelyek ott hálócellákat alkottak. Az asztal volt az oltár, amit vörös és fölötte fehér színű terítővel takartak le, melyet a Szent cselekményhez minden alkalommal a tűzhelytől jobbra állították, aztán ismét elvitték onnan.
Az oltár előtt letakart állvány állt, ami fölött írástekercs függött. Az oltár fölött lámpák égtek.
Az oltáron kereszt alakú, fekvő vagy álló edényük volt gyöngyháztól ragyogó anyagból. Alig volt a hossza s a szélessége arasznyi, és öt kis ezüstfedéllel zárt szelencét tartalmazott. A középsőben volt az Oltáriszentség, a többiben pedig krizma, olaj, só és fonal vagy talán gyapot és más Szent dolog. Olyan jól volt megszerkesztve, hogy semmi sem folyhatott ki.
Az apostolok ezt a keresztet az utazásaikon a ruha alatt a mellükön hordták.
Nem emlékszem határozottan arra, vajon a szelencék egyikében vagy másutt voltak-e Szent ereklyék. Merthogy az újszövetség áldozatának bemutatásánál mindig a közelben voltak prófétáknak és később a vértanúknak a csontjai, éppen úgy, ahogyan Krisztus az utolsó vacsoránál tanította őket, hogy így tegyenek.
Péter papi díszöltözetben állt az oltár előtt, a többiek mögötte. Az asszonyok a háttérben állva voltak jelen.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

     Álláspontom szerint a magán-kinyilatkoztatásokra ‒ még a Mária-korszak elismert jelenéseire ‒ sem lenne egyáltalán semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról!
     A VALÓDI magánkinyilatkoztatások jelek és útmutatások az emberek és az Egyház számára, melyeket mindig világos, precíz, egyértelmű és terjedelmében meghatározott, következetes kifejezésmód jellemez a tartalom fennkölt méltóságában. Ha a próféciák leendő isteni büntetést említenek, akkor az elkerülésére egyértelmű kiutat (sőt eszközt) is kínálnak, amiként ez Fatimában és a Szeretetláng esetében is történt!
Ezzel szemben a hamis üzenetközlők a már megtörtént eseményeket figyelmeztető "jelekként" magyarázzák, az ismert és várva-várt aktualitásokat ígérgetik, saját szóhasználatukkal vegyítik a már elismert üzenetek kifejezéseit és jövendöléseit. Többlettudást sugalló homályos utalásokat tesznek a jövőre, főleg a már addig is ismert próféciákra utalva. És ami a legrombolóbb, az „égiektől való” jólértesültség látszatát keltve, igyekszenek célzásokat tenni bizonyos egyházi visszásságokra, politikai és természeti eseményekre, melyek ha mégsem valósulnak meg, azt az imák eredményének könyveltetik el!
     Fenyegetőznek az őket nem követők felé és miután nyilvánvaló íráskényszertől szenvednek, végeláthatatlan üzeneteket produkálnak. A névtelenség pedig legkevésbé sem a szerénységük jele, hanem tipikus kísérő jegye hamis prófétaságnak!
     Ahogy Szent János első levelében olvashatjuk: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1)! De kérdem, vizsgálható-e egy 'névtelen próféta'?
     ‒ Ajánlatos megjegyezni Jakab apostol szavait is: ,,A felülről származó bölcsesség először is TISZTA, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” (3,17) És tegyük hozzá, hogy egy valódi látnok mindig keményen megszenved megbízatásának képviseletéért és más kiváltságával nem! Amiként Péter második levele írja: ,,Akadnak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek!” (Vö. 2Pét 1,21 - 2Pét 2,1)

Amit az AVE MARIÁ-ról tudni kell

      Az 'Üdvözlégy' nem a mai formájában kinyilatkoztatott (sugalmazott) imádság, amiként a Miatyánk, hanem az évszázadok folyamán a mariológia fejlődésével lett egyre teljesebbé – és meglehet –, hogy az Istenanya üdvtörténeti szerepének beteljesedésével, csak az utolsó időkben fogja igazán elérni teljességét! Az Ave Maria a legnagyobb tömörséggel foglalja össze a Máriáról szóló egész hittudományt, dicséretet és felszólítás. A dicséret magába foglalja mindazt, ami Szűz Máriát naggyá teszi. A felszólítás viszont azt tartalmazza, amit Tőle kérnünk kell – és amiként remélhetjük –, jósága meg is ad.
     Az első részt maga a Szentháromság nyilatkoztatta ki Gábriel arkangyal által: Üdvözlégy Mária malaszttal teljes, az Úr van teveled. (Lk 1,28).
     Erzsébet a Szentlélektől ihletve tovább szőtte az első mondatokat: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! (Lk 1,42) IV. Orbán pápa adta hozzá Jézus nevét 1261-ben. A második részt – Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését – már az I. Efezusi Zsinat, elővételezte az Istenanyaság kijelentésével (431), hogy a Szent Szűz valóban Istenanya, és így kell tisztelnünk Krisztus édesanyját: Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja.
     A záró kiegészítést azonban csak VI. Sándor pápa (1492-1503) eszközölte, teljessé téve az Üdvözlégyet: Imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján!

     Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Ő általa kell eljönnie másodszor is. (TMT 1) ...jóllehet más módon. (TMT 50/d)
     Véleményem szerint, az Üdvözlégy által lett az Isten emberré, s ezen köszöntés által jött el az Üdvözítő először a világra, ezen imádság által fog eljönni másodszor is!

     A Szűzanya kérése az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng magánkinyilatkoztatásban: „Az Engem tisztelő imába, az Üdvözlégybe foglaljátok bele a kérést, ily módon:«Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Ámen» (IV/36)

Az Apostolok meghívása az Istenanyától való elbúcsúzásra
(B. Emmerich Katalin leírása nyomán:) A Szent Szűz halála előtt bizonyos idővel amikor érezte, hogy közeledik újraegyesülése Istenével, Fiával, Megváltójával, azért imádkozott, hogy teljesedjék be, amit Jézus a mennybemenetele előtt ígért neki Betániában, Lázár házában.
Lélekben láthattam, hogy amikor Mária azért könyörgött Fiához, hogy a Mennybemenetele után ne éljen sokáig e siralom völgyben. Az Úr kinyilvánította Neki, hogy imájára az Apostolok és több tanítvány jelen lesz a halálánál, és mit kell majd mondania nekik, hogyan áldja meg őket.
És lám, midőn az Istenanya magában imádkozott a világ különböző vidékein szolgáló Apostolok jöveteléért ‒ láttam, hogy mindnyájukat, még a legtávolabbiakat is ‒ jelenések hívták a Szent Szűzhöz. Az apostolok leírhatatlan távolságról való érkezései az Úr akarata nélkül nem valósulhattak volna meg. Gyakran utaztak természetfeletti módon, amit talán ők maguk sem tudtak, mert sokszor láttam, hogy az emberek tömegén mentek keresztül anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna.
Amikor az Úr Efezusba való hívását érezték az apostolok, Péter például egy fal mellett feküdt és egy fényes ifjú közeledett hozzá, fölébresztette és azt mondta neki, hogy keljen fel és siessen Máriához, Andrást az úton fogja találni. Láttam, hogy Péter ‒ aki életkora és a sok erőfeszítés miatt már nehezen mozgott ‒, fölegyenesedett és kezével a térdére támaszkodott, miközben az angyalt hallgatta.
Alig tűnt el a jelenés, fölvette a köpenyét, felövezte magát, megragadta botját és útnak indult. Csakhamar találkozott Andrással. Utazásuk közben még találkoztak Tádéval is, akit ugyanez a jelenés indította útnak. Így érkeztek Máriához, ahol Jánost találták.
És sorra így érkeztek az Apostolok a világ minden sarkából, Spanyolországból, Perzsiából, Indiából, a Tatárföldről és a Vörös-tengerhez képest keletről.
János röviddel azelőtt Jerikóban volt, ő gyakrabban utazott az ígéret földjére. Rendszerint Efezusban és a környékén tartózkodott, és itt érte őt a hívás is.
A legutolsóként Tamás érkezett, még a temetést is lekésve!
Pál nem kapott hívást. Mert az Apostolokon kívül csak azok jöttek, akik a Szent Család rokonai vagy ezek hozzátartozói voltak.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez". Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós és a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztre feszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója! Széleskörű népszerűségének magyarázata a mindennapi életszentsége, melyet úgy feleségként, anyaként, mint özvegyként, végül pedig Ágoston-rendi apácaként is példásan megtudott élni.
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek. Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa.

Szent II. János Pál pápa, így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!

Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

     2006 őszén, Tüttő György angliai magyar főlelkész Magyarországon tartózkodott. P. Róna Gábor jezsuita atyával meglátogattuk sümegi rokonainál. Már a beszélgetés elején ezt kérdezte e műsor szerkesztőjétől: ,,Ha Erzsébet asszony elment 85-ben, hogyan létezhetnek üzenetek 2005-ben? Ezt kérdik tőlem − magyarázta értetlenkedve az atya −, Kanadától Los Angelesig levélben, telefonon és az interneten. Sokan egyenesen kiábrándultak a Szeretetláng ügyéből. Mi erre a normális magyarázat?”
     Sajnos ‒ kezdtem a válaszom ‒, ismerjük az utólagos toldások és folytatások problémáját, mely évek óta hazánkban és külföldön zavart okoz. Nem azt vonjuk kétségbe, hogy mások is kaphatnak úgymond „égi üzeneteket”, hanem csupán azt, hogy mindezt a Szeretetláng üzenetének folytatásaként teszik közzé, többnyire névtelenül, vagy csak becenévvel! Az efféle hamisítások, sajnos súlyos károkat okoztak már az egyházi kivizsgálás esetében, a papi hozzáállásokban, amiként a kegyelmi megvalósulásában is! Márpedig pontosan ez a megtévesztő szellem célja! Nem csoda, ha a klérus meglehetősen óvatos a „látnokok és üzenetek” témakörében!

     Ha megkérdezzük a folytatókat, ők arra hivatkoznak, hogy „nem lehet megtiltani az égieknek, hogy szóljanak”! Ó micsoda tájékozottság! Csak arról feledkeznek meg, hogy a nem tiltható „égi szózatokat” nem egy már ismert, pláne egyházilag elfogadott magánkinyilatkoztatás neve alatt kellene publikálniuk, még akkor sem ‒ ha valamely felkészületlen gyóntatójuk ‒, súlyos felelősséget vállalva magára, ezt megengedné!
Nyilvánvaló tehát, hogy aki a teológiailag megvizsgált Lelki Naplót még kivonataiban sem ismeri, az az efféle „se vége, se hossza naiv pót-üzenetek”, hallatán természetszerűleg elveti a Szent Szűz lélekmentő többletkegyelmét!

     Jelen korunkban, melyben a látomások, üzenetek és lelki élmények a tömegkommunikációs lehetőségek miatt szinte percek alatt ismertté válhatnak, könnyen megesik, hogy a "majdnem ugyanazt" és a nyilvánvaló hamisat ‒ sokak ‒, többlet értesülésként fogadják és ekként terjesztik. Soha nem volt tehát annyira elengedhetetlen az Evangéliumhoz és az Egyház útmutatásaihoz való hűség, mint napjainkban!

Le kell szögeznünk, hogy Mária Szíve Szeretetlángjának üzenete a lelkiségének mibenlétét, az ígéreteit, a célját és tanítását tekintve – úgy a hívekre mint az Egyházra bízott teendőket illetően is – világosak, befejezettek és TELJESEK!
Erzsébet asszony a küldetését − személyes küzdelmei és ezernyi áldozatvállalása árán − HITELT ÉRDEMLŐEN teljesítette!
Halálával a Szeretetláng magánkinyilatkoztatás ismereti része befejezettnek tekinthető, és már nem hozzátenni kell, hanem élni és megvalósítani!

     Természetesen a hitelesség elbírálása nem e szerkesztő feladata, hanem az egyházi Főhatóságé! A Biblia azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az esetleges hamis látnokokat és követőiket Isten keményen bünteti, amiként Jeremiás próféta írja:
     „Hazugságot prófétálnak a nevemben..., nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak ‒ bár nem küldtem őket ‒ és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el...” (Jer 14,14-15)

A Loretói Mária-szobor

     A sötét mahagónifából faragott XIV. századi Loretói Madonna-szobor 1921-ben egy tűzvész során megsemmisült. A jelenlegi, libanoni cédrusból készült „Szűz Mária a kis Jézussal” mesterségesen sötétített szobrot a Szentszék ajándékozta a Loretói kegyhelynek, még azon évben.

A régi szoborhoz tartozó takaró leplek (ld. a 2. képet!) fennmaradtak és ezek is tiszteletben részesülnek, mert érintették az eredeti csodás szobrot. Számos csoda fűződik ezen kis leplekhez. Azt írtam, hogy "részesülnek", de helyesen fogalmazva csak részesülnének, mert közszemlére igen ritkán van lehetőség!

Egy érdekesség, hogy a régi Loretói Szűzanya egy másolatát a  Máriabesnyő-i templomban őrzik, mint "Szerecsen Madonnát". A főoltár mögött található!

(Képen a jelenlegi Loretói Szűzanya szobor látható!)

(Sorozat vége!)

A Szent Szűz halála előtt utoljára keresi fel az általa épített Keresztutat
    Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:
„Öt másik Szent asszonnyal járta a keresztutat, a Szent Szűz ment legelöl. Úgy láttam, hogy már idős és gyönge, egészen fehér volt és szinte átlátszó. A látványa leírhatatlanul megindító volt. Úgy éreztem, mintha utoljára járná ezt az utat. Eközben úgy tűnt számomra, mintha János, Péter és Tádé már a házában lennének.
Láttam, hogy a Szent Szűz már nagyon idős, megjelenésében mégsem utalt erre semmi más, mint az emésztő vágy, amely őt mintegy a megdicsőülés felé vonzotta. Sovány volt, de nem láttam rajta ráncokat, a hervadásnak semmiféle nyomát sem. Mintegy a lélekben létezett. Leírhatatlanul komoly volt. Sohasem láttam őt nevetősnek, de megindítóan mosolygósnak igen.
Megkísérlem leírni a ruháját. A felsőruházati darab, csak a hátat födte be teljesen, onnan néhány ráncban egészen a lábig lógott. Az egyik része felül a nyakon, a vállon és a mellen át a másik vállra ért át, amelyen gombbal volt megerősítve, s így nyakatfedő kendőt alkotott. Minthogy az öv a test közepére zárta, magában foglalta a testet a hónaljtól le a lábig, a barnás alsóruha mindkét oldalán, aminek az oldalain az övtől felhajtást alkotott, mintha a bélés látszanék. E felhajtás hosszában és keresztben vörös és sárga sávozású volt. Ünnepi ruha volt ez, amit régi zsidó szokás szerint így viseltek. Anna anya is viselte. E köntös a barnás alsóruhának csak a hátoldalát fedte be, valamint annak csak a kézen s a könyökön kissé fodros, kart takaró része volt látható.
Haját a sárgás sapkába rejtve viselte, amely ráhajlott a homlokra, s a fej hátsó részén ráncokba volt szedve. Efölött még puha anyagból készült fekete fátylat viselt, amely leért a háta közepéig.
Láttam őt ebben a ruhában az Úr keresztre feszítésénél is, hogy az őt egészen beburkoló ima- és gyászköpeny alatt ezt a ruhát viselte. Valószínűleg ezt az ünnepi ruhát emlékezésül viselte, mivel Jézus szenvedésének útján volt rajta, s ugyanúgy most itt is az Efezus melletti keresztúton".

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

    A Szeretetlángról tartott sorozatom sokakban nem csak elismerést keltettek – köszönöm ‒, hanem két komoly kérdést is felvetett: „Ha ez az Ügy ilyen üdvtörténeti jelentőséggel bír, akkor egyfelől hazánkban miért csak 2009-ben nyert egyházi elismerést, másfelől, miért nem támogatják és imádkozzák minden egyházmegyében?”

     Nos, ennek több oka is lehet! A legkevésbé az, hogy „senki sem próféta a saját hazájában” ‒ ehhez még hozzátéve ‒, pláne ha nő az illető! Volt ugyanis egy tekintélyes atya, akinek Erzsébet asszony legidősebb leánya, Cecília átadta a kéziratos Naplókat, letéve azokat az íróasztala sarkára. Hat hét múlva amikor érte ment, a füzetek láthatóan ugyanabban a helyzetben voltak és Cecília megkérdezte az atyát: „talán bele sem tetszett nézni?” A válasz ez volt: „csak nem képzeli, hogy egy nő írását fogom olvasgatni!” Erzsébet asszony lánya csak ennyit mondott: „Sajnálom atya kérem, de ezt nem nekem, hanem a Szűzanyának mondta!”

     A második valószínűség ‒ mint ok ‒, hogy a 45 éves intenzív egyház-lejárató kommunista lélekrombolás és megfélemlítés nem maradt nyomtalanul a lelkekben, és ez beidegződött bizalmatlanságban nyilvánult meg!

     A legvalószínűbb magyarázat az az elszigetelt, elkomolytalanító civil (ritkán papi) nézet, miszerint a Szeretetláng magánkinyilatkoztatás nem egyetlen látnokhoz − Kindelmann Károlyné Erzsébet asszonyhoz kötődik −, hanem egy végtelenített ,,láncreveláció”, melynek folyamaként mások is kaphatnak „Szeretetláng üzeneteket” az égtől, akár névtelenül is!
     Mondanom sem kell, hogy ez efféle prófétálás a magánkinyilatkoztatások történetében példa nélküli, miszerint egy-egy revelációt még a kiváltságolt életében, mint pl. Mária Natália nővérnél, vagy haláluk után, mint Erzsébet asszony esetében, más személy hitelesen folytatott volna. Ám, Mária Országában ez is megtörténhetett!

(Kép: Natália és Erzsébet)

Az  első, Krisztus keresztútját járó 2
     (Boldog Emmerich Katalin:) „Többször láttam, hogy a Szűzanya csöndes elmélkedésben járta a keresztutat szolgálójával; a szenvedések mindegyik helyén leültek, és szívükben megújították annak az állomásnak a titkát, és az együttérzés könnyei között dicsérték az Urat szeretetéért.
     Azt is láttam, hogy megtisztították a 'Szent sír' barlangját, és alkalmassá tették imádkozásra.

(Alábbi kép: A keresztút megtalált kövei)
     Akkoriban azt láttam, hogy se egy kép, sem pedig szilárdan álló kereszt nem jelölte ezeket az állomásokat, csupán egyszerű emlékkövek voltak ott feliratokkal. Azt viszont megfigyeltem, hogy a gyakori járás és rendezés által ez az út mindig járhatóbb és szebb lett. A Szent Szűz halála után is láttam, hogy keresztények járják ezt az utat, akik leborultak és megcsókolták a földet".
     Érdekes adalékkal szolgál egy másik „időutazós” stigmatizált, a belga Rosalie Püt (1868-1919), akinek látomásairól X. Piusz pápa is rendszeres információt kért. Nevezett látnok a Szűz Mária háza melletti keresztúton a következő állomásokat látta:
1. Az olajfák-hegyi szenvedés,
2. Az Úr éjszakája a börtönben.
3. A kereszthalálra ítélés.
4. A gonosz ordítozás és kiáltozás.
5. Szűz Mária meglátja a keresztet hordozó Jézust.
6. Találkozás.
7. Az első esés a kereszt súlya alatt.
8. A fájdalom, hogy nem tud segíteni a Fián.
9. A második elesés a kereszt alatt.
10. A kereszt a Kálvária hegyen.
11. Jézus megfeszítésének örülő tömeg.
12. Keresztre feszítés.
     Néhány állomás, amiket kétségkívül Püt adatai alapján találtak meg, később feledésbe merült. Ezek a ház mögött az efezusi úttal párhuzamos vonalon voltak, az efezusi és araviai (Eroglu) közti magaslaton.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)