HTML

A Hajnal Szép Sugara

Szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót, dicsértessék a Jézus Krisztus! Begyik Tibor vagyok, családapa, nyugdíjas kegytárgy-restaurátor. Blogommal - "A Hajnal Szép Sugarával" -, a hívek- és a jószándékú istenkeresők számára szeretnék rámutatni, a katolicizmus egyedülálló eredetiségére, az Egyház iránti hűségre és az ezzel szorosan egybefonódó Mária-tiszteletre. Fontos megjegyeznem, hogy a Szentíráson, az Egyház és a szentek tanításán túl, számomra a Mária-jelenések és általánosságban az "üzenetek" köréből kizárólagan az egyházilag kivizsgált, tehát befejeződött magánkinyilatkoztatások a követendők és a mérvadóak. A főcímben megjelenő "Hajnal Szép Sugara" kifejezéssel a Szent Szűz nevezte meg magát a Szeretetláng üzenetében (Lelki Napló II/100; Szent István Társ. 2010. Nihil obstat, Imprimatur: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Nr. 494-4/2009). Blogom indíttatása nem csupán a saját, vagy a meggyőződésemet tükröző írások közzététele, hanem a figyelem felkeltése más, hitelesnek tartható forrásra és "linkre", mintegy élve az evangelizáció újabbkori eszközeivel, az internet adta lehetőségekkel! Abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy ezzel részt vállalok az általános apostoli munkában (ld. 1Pét 2,9), a lélekmentésben, melynek felelősségét a Szent Keresztségben ruházta mindannyiunkra a Szentlélek. Részemről e 'misszió', az evangéliumi felhívás teljesítése: ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel!” (2Tim 4,2) Felelősek vagyunk ugyanis egymás lelki üdvéért! ----------------------------------------------------- LINK AJÁNLÓ: -------------------------- http://prochristo.blogspot.com http://mariaszazada.hu http://breviar.sk/hu http://katolikus.hu/igenaptar/ http://katolikusvalasz.blogspot.hu/ http://www.hagiosz.net/ ----------- http://www.wikiwand.com/hu/Port%C3%A1l:Katolicizmus ----------------------------------- http://www.eucharisztikuskongresszus.hu/ http://www.karizmatikus.hu/ --------------- http://www.katolikus-honlap.hu------------ http://hu.wikipedia.org/wiki/Portál:Szűz_Mária ---------------------------------------- http://www.depositum.hu/ http://www.prohungariasacra.blogspot.hu/ http://elhallgatott.lapok.hu/ -------------- www.ppek.hu ---------------------------------- http://www.plebania.net/ http://uj.katolikus.hu/ http://www.liturgia.hu/ http://juventutem.hu/ http://katolikusradio.hu http://www.keesz.hu http://www.adorans.hu/node/2048 http://www.pazmaneum.com http://www.szentsegimadas.hu/ http://www.szeretetlang.hu http://mariaut.hu// ----------------- http://engesztelok.hu ---------------------- http://www.kalazanci.ro/ima_07.html ---- http://prochristo.blogspot.hu/ -------- OLVASÓIM FIGYELMÉBE AJÁNLOM! --------- A felületen 200 poszt görgethető vissza. A kétszázadik alján látható "Következő oldal" nyitja meg az újabb 200 posztot (bár ez esetben a jobboldali felsorolás nem változik)!

Korábbi bejegyzések

Korábbi bejegyzések

Friss topikok

  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) A LORETÓI SZENT HÁZ TÖRTÉNETE 7. rész.
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:07) NAPI GONDOLAT
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:06) KÉT FELHÍVÁS!
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:05) ANNAK ÖRÜLJETEK, HOGY NEVETEK FEL VAN ÍRVA A MENNYBEN videó 3 perc 20 mp
  • csilla vargáné: leSZÁZALÉKOLTAK, 47% tüdö sziv -cukor csipöizületi kopás ..tüzelöre szeretnék segitséget kérni ...... (2024.01.15. 17:04) HITVALLÁS

     Dávid király nemzetségéből származó Szent József volt a szeplőtelen Szűz Mária jog szerint való hitestársa és az Úr Jézusnak Istentől rendelt nevelőatyja. E magasztos kegyelem által került ez az egyszerű názáreti kézműves a megváltás munkájának középpontjába és jutott az emberré lett Isten Fiának közvetlen közelébe.

   E nagyszerű hivatás és magasztos életszentség ellenére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet Józsefnek. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-én a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte:

   1870-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte.

 

Könyörgés:

Szentséges Anyád jegyesének érdemei miatt kérünk Urunk,

gyámolíts minket, hogy mindazt,  amire a mi könyörgéseink elégtelenek,

azt Szent József esedezése által megnyerjük!

Amen


jozsef_san_giuseppe_530_1.jpg

Szólj hozzá!

A "csodák csodájának" hivatalos elismerése

kánoni dokumentum 1.jpg     1640. május 8-án, a zaragozai hatóságok elindították a kivizsgálást a calandai csodás gyógyulás körülményeinek ki-vizsgálására. A városi tanács többek között két jól ismert orvost és IV. Fülöp király ügyészét nevezte ki az esküdt-székbe. A nyilvános kikérdezés az ügyrendi szabályok szerint ment végbe. Egy kor-társ történész, Leonardo Aina Naval, aki sok éven át tanulmányozta a kivizsgálás dokumentumait, úgy fogalmazott, hogy a vizsgálat a 'jogi komolyságnak, precizitásnak és fegyelemnek a mintapéldája' volt. Ezért biztosak lehetünk benne, hogy teljes mértékben hiteles dokumentumokkal van dolgunk. Az esküdtszék mind a tíz tagja jelen volt a kivizsgáláson. Sőt, Zaragoza érseke Pedro Apaolaza Ramirez, ill. tíz teológus és jogász is jelen voltak a kihallgatásokon.

     A 24 tanú, akiket Zaragoza, valamint Calanda és a környező falvak lakói közül választottak ki, tettek vallomást. A tanúkat öt csoportba osztották be: 1) orvosok és ápolók, 2) rokonok és szomszédok, 3) helyi hatóságok, 4) papok, 5) egyéb személyek.

     A kivizsgálás okmányai azt mutatják, hogy a csodás módon meggyógyult végtag ténye olyan magától értetődő, hogy kétség nem fér hozzá és a csoda ténye ellen soha kifogást nem emeltek. 1641. április 27-én, 11 hónapos alapos kivizsgálás után, Zaragoza érseke kiadott egy határozatot, amely szerint Miguel Juan amputált lábának meggyógyulása kizárólag Isten beavatkozása által volt lehetséges. Így tehát a történelem egyik legmegdöbbentőbb csodája áll előttünk - egy csoda, amelyet Zaragoza, Calanda és a környező falvak lakói mind megerősítettek.

kiralyi megtekintes.jpg     Az első, a csodáról szóló jóváhagyott könyvecskében a kivizsgálás okmányait foglalta össze Jeronimo de San Jose sarutlan karmelita atya. A kasztíliai nyelven megjelent könyvet IV. Fülöp királynak ajánlotta. Egy évvel később megjelent egy másik munka, amelyet Peter Neurath német származású orvos írt. Az egyházi cenzor felkérésére Jeronimo Briza jezsuita atya a következőket írta a könyvről: "Tiszteletreméltó Gabriel de Aldama atya! Madrid fő helytartójának rendelésére megvizsgáltam doktor Neurath könyvét, melyet az oszlopos Szűz Mária közbenjárására történt csodáról írt. Egy olyan csodáról, amelyet a legtöbb ember még nem látott és nem hallott, és amelynek valóságát magam is tapasztaltam, hiszen magam is találkoztam annak idején a zaragozai kegyhelyen alamizsnáért könyörgő, láb nélküli fiatalemberrel. Nem sokkal később újra láttam őt Madridban, a mi Királyunkkal való közösségben, immáron két lábbal. Láttam azt a sebhelyet, amelyet Szűz Mária meghagyott a láb azon a helyén, ahol a végtagot levágták. Ez biztos jele annak, hogy a lábat valóban amputálták. És nemcsak én láttam mindezt, hanem a madridi királyi kollégium valamennyi jezsuita atyja is. Találkoztam a meggyógyult fiatalember szüleivel, és a sebésszel is, aki az operációt végezte."

 casa_miguel_pellicer.jpg    A szerény hálószobából, ahol a csoda történt, hamarosan kápolna lett. Később, a calandai lakosok ki szerették volna fejezni Isten és a Szűzanya iránt érzett hálájukat, ezért egy magas harangtoronnyal bíró hatalmas templomot építettek a Pellicer ház helyén. A mai napig, minden év március 29-én a Calandában élők ünnepnapot tartanak és megemlékeznek az 1640-ben történt csodás eseményről. Ennek a napnak az emlékezetére a Római Szentszék jóváhagyott egy külön liturgikus formulát, amely számos kegyelmet közvetít.

(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A Kendő vándorútja

   Tudományos kutatások egyértelműen rámutatnak, hogy a Manoppelló-i lepel Jeruzsálemből származik. Az Arc megörökítése Krisztus sírjában keletkezett, az Ő feltámadása alatt. Több mint valószínű, hogy a Torinói Lepel és a” Veronika Kendője” Edessába kerültek, ahol az V. századig őrizték.
  Tibilisből, a VI. századból származó szövegben azt olvassuk, hogy a Szűz Anya, Fia mennybemenetele után őrzött egy vászonképet, amely az Úr Jézus sírjában keletkezett. Azt a képet magától Istentől kapta, hogy imádkozhasson, Fia képét nézve. Ez valószínűleg igaz, ám a Veronikáról szóló történet csupán legenda, aki Jézus arcát törölte a Keresztúton, nagy eséllyel a középkorban keletkezett, a csodás kép következő magyarázatával: A kendőn ugyanis nem találtak vérnyomokat és állítólag nem létezett Veronika sem.
    Amikor "Szent Veronika Kendőjéről" beszélünk, akkor ez csak a Jézus sírjából való kendő meghatározása. A Veronika név latin és görög szavak egyesítéséből származik: veraeikon = „valódi kép”, de nevezték „Első Ikonnak” és „Camuliani lepel”-nek is.
     Nos, ez az un. Veronika Kendő a VIII. században Rómába került és a Szent Péter Bazilikában őrizték, a Szent Veronika kápolnában.

(Forrásmunkák az első posztban!) (folyt.)

 

 

Szólj hozzá!

A gyógymód

     Az orvos csalódottan rázta meg fejét, mert idős betegén a javulás legkisebb jele sem látszott, tíz napi gondos gyógykezelés után sem. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon és úgy tűnt, hogy ereje sincs már az életéért küzdeni. Elfáradt, beletörődött a sorsába.
     A következő napi vizitnél az orvos ismét rázta a fejét, ám ezúttal a meglepetéstől mert az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatott. Este rendesen vacsorázott, a reggelijét megette, most meg a párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
– Mi történt önnel? – kérdezte az orvos álmélkodó tekintettel –, hiszen tegnap már kezdtük feladni a reményt a rossz életfunkciói miatt, most pedig minden tökéletesen működik. Történt valami?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
– Igaza van doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Nagypapa! Gyorsan haza kell jönnöd, mert elromlott a biciklim!"

(részlet - Bruno Ferrero: Az élet: mindened ami van)

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A csodának híre megy

acta-notarial-calanda (1).jpg     Másnap reggel, a falusi plébános Herrero atya, a polgármester, két sebész és néhány magas tisztséget betöltő helyi hivatalnok kíséretében látogatást tett Pellicerék házában és hosszú időt töltöttek el Juan jobb lábának vizsgálatával. Arról akartak hivatalos és tudományos módon megbizonyosodni, hogy a történtek valóban igazak. Március 30-án, tehát a csodát követő napon, a calandai közrendért felelős Martin Correlano megfogalmazta az ehhez a rendkívüli eseményhez fűződő első hivatalos dokumentumot. A csodát követő 70 órán belül a plébános, a közhivatalnokok és egy orvos közösen megfogalmaztak egy nyilatkozatot, amelyet tíz tanú aláírásával hitelesített, bizonyítva ezzel a Pellicerék házában történt megdöbbentő eseményt. A dokumentum arról tanúskodik, hogy a csoda "isteni beavatkozás" eredménye. A meggyógyult férfi körmenetben vonult a plébániatemplomba, ahol Calanda lakosai egybegyűlve látták, hogy két lábon jár, bár egy nappal korábban még csak egy lába volt. Megérkezvén a templomba, Miguel Juan meggyónt és az egész egyházközséggel együtt ünnepélyes hálaadó szentmisén vett részt.

Zaragoza lavirgenjg5.jpg     

Isten közvetlen beavatkozásának köszönhetően az amputált láb, amely két év alatt elporladt volna a földben, életre kelt és összeforrt az élő testtel. Ez egy Krisztus adta világos jel volt, elővételezése annak, hogy a mi testünk is feltámad majd Krisztus második eljövetelekor.

     A természet törvényeit azonban nem hagyta figyelmen kívül a Teremtő sem, hiszen még hónapokba telt, amíg Miguel lába teljesen visszanyerte izomtónusát és mozgásképességét.

     1640. április 25-én Miguel elkísérte szüleit egy zarándokút keretében a zaragozai kegyhelyre, hogy ott hálát adjon Szűz Máriának a csodás gyógyulásért.

calanda8.jpg

     A város lakossága még emlékezett arra a nyomorult fiatalemberre, aki annak idején a kegyhelyen koldult. Elképzelhetjük, milyen csodálattal figyelték a "féllábú koldus" két egészséges lábát. Senki nem álmélkodott azonban jobban doktor Estangánál, az amputáló sebésznél, aki két évig kötözte is Miguel sebét. Saját szemével látta, hogy a láb, amelyet levágott, meggyógyult és tökéletesen működik. A történtek orvosilag megmagyarázhatatlanok. A műtét alatt (egykor) segédkező sebészek éppúgy meg voltak döbbenve, mint az egész kórházi személyzet.

(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)

zaragoza_ebrofb0.png

Szólj hozzá!

Amiről nem hallani, vagy mégis?

A Die Welt német újság 2004. szeptember 23-án leközölt egy cikket: „Krisztus igazi arca” címmel. A feltámadás különleges ereklyéjének megtalálása? ‒ írta Paul Badde, egy ismert német újságíró. Nos, ez az újságíró két bestsellert is írt: a Guadalupe-i Mária-kép, valamint a Feltámadás különleges ereklyéje a Manoppelló-i kendő titkairól, ez utóbbit ‒ „Das Göttliche Gesicht” (2006) ‒ az Isteni Arc címmel.

A Focus c. hetilap német kiadásában Klaus Berger, korunk egyik legnagyobb bibliakutatója tollából is megjelent egy, a Manoppelló-i titokzatos istenarcot hordozó fátyolról: „Jézus Manoppellói arcképe az Evangélium első oldala, mely a Feltámadás pillanata”.

Magyar nyelven egyedül a „Szeressétek egymást” lengyel katolikus magazin 2009/3. és a 2014/12. számában találkozhattunk, valamint néhány internetes felületen.

Nos, blogommal hozzá kívánok járulni az ismeretek bővítéséhez, mert a Torinó-i halotti lepelhez hasonlóan a Manoppello-i „Isteni Arc” is a világ legnagyobb csodája. Tény, hogy tudományos szempontból ezek nem jöhettek volna létre, amiként az egész világon nincs ezekhez hasonló, amelyek jellemzőikben hasonlatosak vagy utánozhatók lennének. A holy-face_001.pngTorinó-i Lepel egy anatómiailag pontos fotónegatív, mely a Feltámadás első pillanatát örökítette meg, a kiszenvedett, halott Krisztust. A Manoppelló-i Kendő a Feltámadás „második pillanatát” mutatja pozitív képként, a szenvedések és torzulások nyomait még magán viselő, nyitott szemű, a még meg nem dicsőült Krisztus Arcot. Ezért nevezhető a „Feltámadás Pillanatának”!

A manoppellói anyag méretei: 17×24 cm, egy ezüst ereklyetartóba foglalva. Manoppello főtemplomának oltárán van kiállítva a nagyközönség számára; melyen kedvező fényviszonyok mellett az Arc jól látható. Ezt a képet nevezte Szent Pio atya „Volto Santo Manoppello”-nak, „a legnagyobb csoda, minek a birtokában vagyunk”.

Manoppello egy 5000 éves kis város, Abruzzó tartományban fekszik Pescaratól 30 km-re. A környéken, Lancianóban található a híres Eucharisztikus Csoda szentélye.

 

Szólj hozzá!

VÉRREL KÖNNYEZŐ GYŐRI SZŰZANYA 7 perc

 

https://youtu.be/Gfw3FLbw8-A

 

gyor_535.jpg

Szólj hozzá!

Forrás: Dobszay László Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom és a Stella Maris Alapítvány által kiadott cikkéből részlet

     A szentmisét nem szabad úgy felfognunk, mint a közösség összejövetelét, Isten népének gyűlését, hitünk megerősítését, még kevésbé úgy, mint híveket toborzó, lelkesítő akciót. A szentmise misztérium, vagyis látható jelek által végbemenő lát-hatatlan isteni esemény. A szentmisét végső soron nem mi mutatjuk be, hanem Jézus Krisztus. Jézus halálának előestéjén legnagyobb ajándékát adta az embereknek, egy szentséget, s ezt a szentséget újból és újból nekünk adja minden szentmisében. Milyen tiszteletet és megilletődöttséget kell, hogy ébresszen ez mindnyájunkban! Milyen örömmel kell minél többször a szentmisére sietnünk! Nem azért, mert ott valami élményben részesülünk. Ha hitünk szilárd, és megegyezik az Egyház hitével, akkor tudjuk, mi történik a szentmisében, tudjuk, mily megtiszteltetés, hogy részt vehetünk benne, s ezt a meggyőződést nem az élmény mondatja velünk, hanem a hit. Lehet, hogy fáradtak vagyunk, lehet, hogy lelki szárazság gyötör, lehet, hogy éppen ellenünkre van a szentmise lefolyása vagy a be- mutató pap személye, a résztvevők vagy a körülmények. Lehet, hogy fásultság, megszokottság réme fenyeget, s azt véljük, valami más, felvillanyozóbb vallási eseményben kellene megújulást keresnünk. Állj meg! Gyökeresen rosszul gondolkozol a szentmiséről! Térj vissza hitedhez, az Egyház hitéhez és ezzel a hittel javítsd ki, amit érzéseid tévesen tanácsolnak. Hiszen ami itt történik, azt Jézus adta nekünk és neked is, „azon az éjszakán, melyen elárultatott”. Gondoljuk meg, milyen vágy élhet egy szülőben vagy házastársban, hogy a halálra készülődve még egyszer megajándékozza szeretteit. Nem fogja-e éppen akkor a legnagyobbat adni, amit adhat? Próbáljuk tényleg beleélni magunkat abba, mit érzett Jézus, amikor azt mondta: „Desiderio desideravi vágyva vágytam ezt a vacsorát elkölteni veletek”. Ilyen mondatot nem hallunk sehol másutt az evangéliumban! Jézust valami szent izgalom foghatta el, napokkal, talán hetekkel ezelőtt az esemény előtt. Gondoljuk, hogy csupán egy szép élménnyel akarta megajándékozni apostolait és Egyházát? Nem, ez az ajándék méltó volt az ő isteni bölcsességéhez és erejéhez. Ezt már a Szentháromságban, az Atya keblén eltervezte minden idők előtt; örök titok 8 ez, mely kinyilvánult az időben; e titkot szent szívén melengette földi létének első pillanatától fogva.

Szólj hozzá!

Megdöbbentő csoda

      1640. március 29-én, csütörtökön, Miguel Juan nem ment alamizsnát gyűjteni, hanem otthon maradt és apjának segített trágyával kosarakat megtölteni. Ezeket a kosarakat aztán szamárral kivitte a földre és szétszórta. Egy teljes napi munka után Miguel nagyon fáradtan tért haza. Vacsora közben többen is láthatták, hogy az eddig nedvedző csonkja immáron teljesen begyógyult és egészséges bőr fedte. Felettébb csodálkoztak ezen, hiszen két évig minden ápolás ellenére sem sikerült. Néhány vendég még meg is érintette azt.

     De ugyanazon az estén, egy lovas osztag szállást keresett Calandában. Megparancsolták Pelliceréknek, hogy szállásoljanak el egy katonát. Hely hiányában Miguel Juannak át kellett adnia az ágyát a katonának, ő maga pedig egy matracon aludt a szülei hálószobájában. Édesapja odaadta neki a kabátját, hogy azzal takarózzon, de a kabát túl kicsi volt ahhoz, hogy akár az egyik lábát is betakarja vele. Vacsora után, este 10 óra körül Miguel Juan jó éjszakát kívánt szüleinek és a vendégeknek, falábát és a mankókat letette a konyhában és lefeküdt. Miután elmondta az esti imáit és rábízta magát a Szűzanyára, hamar mély álomba merült.

calanda1_12.jpg     Amikor Miguel édesanyja este fél 11 és 11 között belépett a szobába, ahol fia is aludt, csodálatos mennyei illatot érzett. Fogta a lámpását és végig tekintett az alvókon, ám a matracon alvó fia egy lába helyett, kettőt látott – egyiket a másik felett –, amelyek kilógtak a takaróként szolgáló kabát alól. Nem hitt a szemének, így közelebb ment fekvőhelyéhez és megbizonyosodott róla, hogy szemei nem csalnak. Felsikoltott döbbenetében, nyomban felriasztva a férjét és a ház többi lakóját is. Az apa leemelte a kabátot és Pelliceréknek hihetetlen látványban volt részük: ott feküdt a fiuk két egészséges lábbal! Miguel is felébredt és értetlenkedve nézte a felette csodálkozókat. Óriási csoda történt! Nagy izgalomban lévő szülei ezt mondogatták "Nézd, visszanőtt a lábad!" Elképzelhetjük Miguel megdöbbenését és örömét, amikor meglátta és megérezte, hogy két lába van!

     Ez idő alatt az egész ház többi tagja is odagyűlt. Nagy megilletődéssel szemlélték a csodás módon meggyógyult lábat. Miguel Juannak fogalma sem volt róla, hogyan történhetett mindez. Csupán arra emlékezett, hogy mielőtt felébresztették, azt álmodta, hogy valaki bekente az amputált lábának megmaradt csonkját a pilari Szűzanya Szent Kápolnájából származó lámpaolajjal. Egy valamiben biztos volt, hogy Jézus Krisztus vitte végbe ezt a csodát – áldott Anyjának közbenjárása által.

     Miután ámulatából magához tért, megérintette és elkezdte mozgatni meggyógyult lábát, mintha arról akart volna megbizonyosodni, hogy mindez igaz-e. Az olajlámpák fényénél mindenki a csodás módon meggyógyult lábát vizsgálgatta. Csupán egy heget és három kisebb forradást láttak az eltört sípcsonton, mely utóbbiak egy gyermekkori kutyaharapás, egy felvágott kelés és egy csipkebokorban szerzett csúnya horzsolás eredményei voltak. Ezek a sebhelyek minden kétséget kizáróan mutatták, hogy ez ugyanaz a láb volt, amelyet két és fél évvel ezelőtt amputáltak és a kórházi temetőben eltemettek. Ami történt, az nem a láb visszanövése, hanem sokkal inkább a levágott eredeti végtag csodálatos helyreállítása volt.

     Az Aviso Historico nevű helyi lap 1640. június 4.-i egyik fennmaradt példánya szerint az eltemetett lábnak nyoma sem volt a temetőben.

     Hamar elterjedt a híre ennek a rendkívüli eseménynek. A falubeliek összesereglettek Pellicerék szerény házacskájába, hangosan imádkoztak és hálát adtak Jézus Krisztusnak és az Ő áldott Édesanyjának ezért a hatalmas csodáért. Mindannyian érezték a szobát több napon át belengő "csodálatos mennyei illatot".

(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)

calanda00calanda.jpg

Szólj hozzá!

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

07.png     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként, pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
saint_75.jpg     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsökkel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonlóan Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyetlen pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 

   461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd alsó kép!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

st_patrik_barlangja.jpg

Szólj hozzá!

Baleset és amputáció

     A calandai plébánia feljegyzései szerint Miguel Juan Pellicer 1617. március 25-én, Miguel Pellicer Maj és Maria Blasco nyolc gyermeke közül a másodikként látta meg a napvilágot. Szülei szegény, mélyen hívő, egyszerű gazdálkodók voltak. Miguel Juan tehát mélyen vallásos környezetben nőtt föl. Naponta imádkozott, rendszeresen gyónt, szentáldozáshoz járult és nagy Mária tisztelő volt. 1637-ben, amikor 20 éves lett, elhagyta otthonát, hogy Castellón de la Plana-ban, édesanyja testvérénél, Jaime Blasconál dolgozzon. calanda12calanda3_320.jpg

    1637 júliusában Miguel egy gabonával megrakodott öszvér húzta kétkerekű teherkocsi vezetése közben súlyos balesetet szenvedett. Valószínű, hogy vezetés közben elszenderedve leesett a bakról, az egyik kerék átment a jobb lábán, amelynek következtében eltört a sípcsontja. Azonnal a Castellón de la Plana kórházába vitték, majd innen Valenciába ahol 1637. augusztus 3-án nyilvántartásba vették (a kórházba való felvétel napja még mindig megtalálható az archívumokban: 1637. augusztus 3. hétfő).

     A valenciai kórházban való tartózkodása során állapota nem javult. Bízván abban, hogy a 300 kilométerre fekvő zaragozai híres Miasszonyunk királyi és közkórház orvosai tudnak majd rajta segíteni, ezért felvételét kérte oda, amelyet meg is kapott. A nagy meleg és a szétroncsolt lábában érzett gyötrő fájdalom ellenére ötven nap alatt megtette ezt az utat és 1637. október elején elérte hőn áhított célját. Ekkorra már erősen lefogyott és magas láza is volt. Mindezek ellenére is első útja a kegyhelyre vezetett, ahol meggyónt és szentáldozáshoz járult.

calanda_spain.jpg     A zaragozai kórház orvosai erős üszkösödést találtak a törött lábon. A fiú életének megmentése érdekében azonnal amputálni kellett a beteg végtagot. A megdagadt és már feketére üszkösödött láb eltávolításáról egy Aragóniában elismert orvos, Juan de Estanga két másik sebésszel  Diego Millaruellel és Miguel Beltrannal  tartott konzultáció után döntött. Úgy határoztak, hogy Miguel Pellicer jobb lábát "térde alatt négyujjnyival" távolítják el, melyhez csupán egy fűrészt és egy szikét használtak. A beteget alkohollal nyugtatták, hiszen akkoriban ez volt az egyedüli ismert érzéstelenítő. A műtét alatt a fiatalember szünet nélkül a Szűzanyához könyörgött.

amputacio_003.jpg     Az operáció után a végtagcsonkot egy izzó vassal égették ki. Az amputált lábat egy fiatal asszisztensnek, Juan Lorenzo Garciának adták oda, aki egy barátja segítségével a kórház temetőjében, egy 21 cm mély lyukba temette el, megjelölve azt. (A kivizsgálás okiratai közé még ilyen apró részletek is feljegyzésre kerültek.) Abban az időben ugyanis, még oly nagy tiszteletet övezte az emberi testet, hogy annak amputált részeit is temetőben földelték el.

     Pellicer még néhány hónapig a kórházban maradt. 1638 tavaszán elbocsátották, miután kapott egy falábat és egy pár mankót. Mivel a 23 éves fiatalember így nem tudott munkát vállalni, különleges engedélyt kapott, hogy a zaragozai Del Pilar Bazilika bejáratánál alamizsnáért könyörögjön. Tulajdonképpen teljes munkaidős koldussá vált.

     A zaragozai lakosoknak szokása volt, hogy a kegyhelyet naponta legalább egyszer meglátogassák. A láb nélküli fiatalember látványa sajnálatra indította őket. Megszokták és egyben megszerették a személyét; annál is inkább, mert reggelente, mielőtt elfoglalta volna szokásos kolduló helyét, részt vett a szentmisén a Szűzanya csodálatos szobrával díszített Szent Kápolnában. A sekrestyésektől mindennap kért a szentély lámpáinak az olajából, hogy a gyógyulni nem akaró lábcsonkját ápolgassa vele. Ha volt egy kis pénze, akkor a közeli De las Tablas nevű fogadóban aludt. (Később, miután Miguel Juan lába meggyógyult, a fogadó tulajdonosa, Juan de Mezesa és felesége, Catalina Xavierre mindketten tanúskodtak amellett, hogy Pellicer ugyanaz a láb nélküli ember volt, aki az ő házukba járt aludni.) Néha azonban Miguel Juan Pellicer a kórház előcsarnokában aludt, ahol már jól ismerték és ahol a személyzet kedvesen bánt vele.

     1640 kora tavaszán Miguel elhatározta, hogy visszatér szüleihez Calandába. A hazautazás (118 km) majdnem hét napig tartott. Ez alatt az idő alatt a faláb folyamatosan nyomta a megmaradt végtagcsonkot, ami heves fájdalmat okozott neki. A család nagy örömmel fogadta.

     Mivel Miguel már nem tudott szüleinek a mezőn segíteni, elhatározta, hogy a környező falvakban fog alamizsnáért könyörögni. Abban az időben egy szegény rokkant embernek nem volt szégyen koldulni; ellenkezőleg! Egy koldus segítését egyfajta kötelességnek tartották az emberek, lehetőségként az irgalmasság gyakorlására. Ezért Miguel szamárháton kelt útra a környékbeli falvakba alamizsnát kérni. Hogy szánalmat keltsen, megmutatta lábcsonkját. Ily módon emberek ezrei lettek szemtanúi rokkantságának és az azt követő csodának.

(Forrás hivatkozások az 5. posztban!)

Szólj hozzá!

A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki.

Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére.

(Ez lenne az ideális nemzeti zászló!)

edes_magyar_hazank_cimere2.jpg

Szólj hozzá!

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

 Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Vers

https://www.youtube.com/watch?v=ZmxbvXgdh9I

Szólj hozzá!

     A szentmise nemcsak dicsőítő (hódoló), hanem az Atyával való kapcsolatot közvetítő áldozat is. Krisztusnak a történelmileg egyszer megcselekedett önfeláldozását a szentmise titokzatos módon, de valóságosan megjeleníti. A keresztáldozat megújul (exercitur, perpetuat), éppúgy, mint az egy és maradandó mennyei Krisztus az átlényegülés által valósággal jelenvalóvá lesz az Oltáriszentségben.

A szentmise fölidézi a keresztáldozat emlékezetét. „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, mondja az Úr. Ez az emlékezés nem egyszerű múltidézés, hanem a valóságos megjelenítése Krisztus történelmi tettének. A jelenvalóvá tétel mintegy kaput nyit az örök jelenbe, ahol a múlt egy adott pontjában bekövetkező esemény minden időkre ható volta nyilvánvalóvá válik, a Golgota áldozata pedig különösképpen is a történelem középpontjaként mutatkozik meg. Mert „egy és ugyanaz az áldozat, ugyanaz a fölajánló is – most a papok szolgálata által –, mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség”. Krisztus életének áramába tehát az Egyház által kapcsolódhatunk be.

A szentmise a keresztáldozat gyümölcseinek a közvetítője. A mi megváltásunk és üdvösségünk, amit a Megváltó a kereszten szerzett meg nekünk, számunkra úgy valósul meg, hogy átadjuk magunkat Krisztusnak, s egyesülünk áldozatával. Ez történik a szentmiseáldozaton keresztül, amely ténylegesen az ég és föld találkozása; az Atya irgalmának és szeretetének a forrása, és a mi Istennel való találkozásunknak legfőbb színtere. „A szentmiseáldozat nem egyszerűen liturgia, hanem a természetfölötti életnek a kútfeje, Krisztus testének élő szívverése, a mennyei Jeruzsálemnek és Isten országának titkoz központi napja, köréje kering Krisztusnak minden bolygó lelke, s tőle veszi világosságát és életét”. (Forrás a 8. részben!)

Szólj hozzá!

Jel a nem hívők számára

     A spanyolországi Zaragozától 118 km-re fekvő Calanda városa a „csodák csodájának” lehetett szemtanúja: a 23 éves Miguel Juan Pellicer csodás módon visszanyerte amputált jobb lábát. Éveken át tartó alapos kutatás és a történelmi dokumentumok átvizsgálása után a híres olasz író és újságíró, Vittorio Messori 'A csoda' című könyvében jelentette meg ennek a rendkívüli eseménynek a leírását.

miguel_pellicer.jpg  

 

 

1640. március 29-én, este 10 és fél 11 óra között, alvás közben Miguel Juan Pellicer calandai otthonában csodás módon visszanyerte jobb lábát, melyet 29 hónappal azelőtt a zaragozai kórházban műtéti eljárás során távolítottak el.

     Pellicer mély tisztelője volt az Oszlopos Szűz Máriának; az Ő közbenjárásának tulajdonította elvesztett végtagjának visszanyerését. A következőkben ennek az 

virgen_pilar_1.jpg

egyedülálló Mária-csodának a leírását olvashatjuk, melyet a helybeliek a „csodák csodájának” neveznek. Az archív dokumentumok évekig tartó tanulmányozását követően Vittorio Messori arra a következtetésre jutott, hogy az egész iratgyűjtemény egy valóságosan is megtörtént eseményről tudósít. A dokumentumok az amputált láb „gyógyulásáról” beszélnek  egy különleges eseményről , amelynek tényleges megtörténte minden kétséget kizár. Az események részletes rekonstruálása a három nappal az eset után tett, esküvel megerősített és hitelesített írásbeli nyilatkozatoknak, ill. a 68 nappal később kezdődő kánoni kivizsgálásnak köszönhetően vált lehetővé. Forrás:

Ez a cikk megjelent: Tomas Domingo Pérez. El milagrode Calanda. Y sus fuentes historicas. Edita: Caja Inmaculada. 2007. Valamint magyarul, a SZERESSÉTEK EGYMÁST lengyel kiadású katolikus magazin 5. számában.

calanda 2.jpg

Szólj hozzá!

És elnyerte a dicsőség koronáját
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Halála előtt néhány nappal Mária Magdolna jelent meg neki ezüst ruhában, fején drágakövekkel kirakott koronával. Körülötte angyalok voltak, és az Úr rá mutatott: „Az én kedvelt leányom!”
     Szentünk, Cortonában halt meg, 1297. február 22-én ötvenéves korában. És el is temették.
     Gyóntatója írta meg életrajzát, ő tanúskodott azokról a jelenésekről és kinyilatkoztatásokról, amelyekben Margit részesült.
     Remetecellája a mai Szent Bazil (Cortonai Szent Margit) Bazilika terültén, de az akkor még kicsinyke templomtól 20 méterre volt. Ma is megtekinthető a bazilika altemplomában.168303.jpg
     1393-ben exumálták, és épségben maradt testét az Szent Basilról nevezett, akkor még kis templomban helyezték el. 1580-ban került a ma látható bazilika oltára alá, ezüst üvegkoporsóban!    29125508_cortona_smargherita_107.JPG
     1516-ban, X. Leo pápa avatta boldoggá.
     1728-ban, XIII. Benedek pápa vette fel a szentek sorába.
     1993. május 23-án, II. János Pál pápa felkereste a szentélyt, és hosszasan imádkozott Szent Margit üvegszarkofágja előtt.
     Védőszentje: az egyedülálló anyáknak, a hamisan vádoltaknak, a hajléktalanoknak, az árváknak, a vezeklőknek, a megtért prostituáltaknak, a csavargóknak, a testi kísértésben és a hiúságban szenvedőknek.
     Attribútumai: feszület, kutya, koponya, derekán kötél (corda),


(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)margherita_cortona_corpo.jpg11_5.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A szentmiseáldozat elválaszthatatlan a keresztáldozattól!

     A szentmiseáldozat valóságban és gondolatban elválaszthatatlan a keresztáldozattól. Ebben áll a szentmiseáldozat kimondhatatlan értékének és fönségének a titka.

A Trienti Zsinat tanítása szerint a szentmise viszonylagos áldozat, melynek értéke és valósága a keresztáldozat abszolút valóságában gyökerezik, tehát vele egy áldozatot alkot. Mindazonáltal igazi áldozat, tehát tőle különbözik is. Az Újszövetség örök abszolút áldozata a mi Urunknak a Golgotán bemutatott keresztáldozata, mellyel lényegileg azonos a szentmiseáldozat, mivel azonos az áldozat tárgya és az áldozat elsődleges bemutatója, az ember Jézus Krisztus. A Trienti Zsinat tanítása szerint „Egy és ugyanaz az áldozat [áldozat], ugyanaz a felajánló is – most a papok szolgálata által –, mint aki akkor a kereszten önmagát föláldozta, csakis a feláldozás módjában van különbség.

A keresztáldozat az Újszövetség egyetlen áldozata. A keresztáldozat által Krisztus megváltott bennünket, s fölül nem múlható és kiegészülésre nem szoruló módon eleget tett Istennek. „Nincs üdvösség senki másban” (vö. ApCsel 4,12), ezért máshol keresni az üdvösséget nincsen sem okunk, sem jogunk.

Ez az áldozat abszolút, azaz független minden más áldozattól. Minden egyéb törvényes áldozatnak tőle van az ereje és értéke; a szentmiseáldozat beteljesítője az ószövetségi áldozatoknak, melyek előképe és előkészítője Krisztus áldozatának. A szentmiseáldozat a maga értékéből teljesen elégséges, sőt felülmúlhatatlan értékű.

Forrás: (Fülep Dániel http://www.szentmagyarorszagert.blogspot.hu/2013/05/sacra-liturgia-szentmise-es.html)

Szólj hozzá!

Nem akarásnak nyögés a vége!

miguelpillecer.jpg

     

     Miként az előzőkben tárgyaltuk, még számos hasonló csodás felgyógyulás történt az Egyház történetében. Ezek közül meg kell említeni egy szintén részletesen kivizsgált csodás esetet, amikor is a jó két évvel korábban amputált láb – írd és mondd –, visszanőtt. Mindez a Zaragozától kb. 100 km távolságra fekvő kisvárosban, Calandaban történt. (Részletek később!)

ember_semana_orao.jpg     Az istenhívő ember, aki csodának számító eseményekkel és tényekkel találkozik, nem zárkózik el a valóság természetfeletti dimenziójától, hanem folyamatosan nyitott a Titok teljesebb megismerésére, vagyis megőrzi szabadságát az Igazság további keresésére. Ehhez pedig, Keresztes Szent János szerint, ,,hinnie kell egy olyan Isten létezésében, aki ebben az életben sem értelemmel, sem akarattal, sem képzelettel vagy más egyéb érzékkel fel nem fogható".

     Éppen ezért az emberben csak a hit nehéz útján történik meg a lelki fejlődés folyamata, de az Isteni valóságok feltárása a természetes megismerés számára hozzáférhetetlen.

wretched_man.jpg     Az ateista viszont, aki kétségbe vonja Isten létét és a csodálatos események bekövetkeztének puszta lehetőségét is, saját ideológiájának rabjává válik. Teljesen korlátozza magát az Igazság keresésének szabadságában, mert előre feltételezi, hogy nem létezhet olyan természetfeletti valóság, amely nem illeszthető be az empirikus emberi tapasztalatba. Az ateisták közül sokan továbbra is elszánt hévvel folytatnak kereszteshadjáratot az istenhit, a vallás és a hívők ellen. Az istentelen ideológia rabjai nyugalomban szeretnék tartani bizonytalan lelkiismeretüket, elutasítva minden lehetőséget, mely a hit által felajánlott megismerés útján a valóság lelki dimenziójának felfedezéséhez vezetne. Ezért az ateisták körömszakadtáig tagadnak minden csodás eseményt, még ha tudomást is szereztek róla  abbéli félelmükben , hogy megingathatja világnézetük alapjait.

     Az ateistákkal ellentétben a Krisztusban hívők szabadok az ideológia kényszerétől. Tudatában vannak annak, hogy hitük  mely végsősoron a legnagyobb csoda , Krisztus megtestesülésének és feltámadásának elfogadásából ered. Ehhez járul még – mintegy megerősítendő –, a világmindenség létezése, annak tökéletes harmóniája, a természet törvényeinek, a földi élet titkainak és a gondolkodó szabad ember létezésének csodája.

 Forrás:

Szólj hozzá!

Az életszentség igaz hírében
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Cortonai Margitot nem véletlenül nevezték „második Bűnbánó- vagy ferences Magdolnának”! Ezt nemcsak a saját és a mások lelkében okozott bűneinek mélységes bánata indokolta, hanem az életszentségre való igyekezete, melyet különösen keményre edzett a bizonyosság és a kétség, a fény és az árnyék állandó kettőssége. Nem csak a legmélyebb misztikát élhette meg, hanem a lélek sötét éjszakáit is! Az önkínzó kísértésekben mindvégig erőt adtak neki Jézus titokzatos szavai, melyek célja nem az volt, hogy ezt a kettősséget eloszlassák Margit lelkében: „Kegyelmembe öltöztetlek, de úgy, hogy nem leszel képes felismerni engem.” ,,Veled leszek, és mégsem leszek veled!” „A kegyelmembe öltöztetlek, de úgy véled, hogy kivetkőztél belőle, mert bár teljesen nálad maradok, nem leszel képes felismerni engem.”
6848.jpg     Margit szemei előtt ‒ még a lelki sötétségben is ‒, mindvégig a Megfeszített volt, lábánál Mária Magdolnával, és ezáltal hűséges tudott maradni Jegyeséhez!
     Huszonhárom évig élt Cortonában, ezek az évek megmutatták a városnak és a környéknek, hogy a bűnbánat mily nagy hatalom egy lélek számára, amely képes átalakítani az embert, és képes felismertetni az élet igazi célját és az egyetlen valódi értékét: áldozatot vállalni mások üdvösségéért!

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

eremo_celle_cortona_big.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

     Robert Sarah guineai bíboros a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője, az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa kijelenttette: „Nagyon fontos, hogy, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, amikor a papok és a hívek együtt ugyanabba az irányba fordulnak, kelet felé vagy legalább is a templom apszisa felé.”

A bíboros így folytatta: „Arra kérem önöket, hogy ahol csak lehet, vezessék be ezt a gyakorlatot. „A liturgia nem rólad vagy rólam szól”, jelentette ki a konferencia résztvevőinek Robert Sarah bíboros a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője. „A liturgiában nincs helye saját identitásunk, kultúránk és helyi vallási szokásaink előtérbe helyezésének vagy magasztalásának. A liturgia mindenekelőtt Istenről és arról szól, mit tett Ő értünk.”

A bíboros Josef Ratzingert idézve kijelentette: „Korunk legközvetlenebb veszélye az, hogy elfeledkezünk Istenről.”

Sarah bíboros hangsúlyozta, hogy szükséges a Sacrosanctum Concilium teljes végrehajtása, de „A zsinati atyák nem forradalmat, hanem fejlődést akartak!"

Buzdított arra, hogy a consecratiokor és a szentáldozás során térjünk vissza a térdelés gyakorlatához. „Ott, ahol a térdelés és a térdhajtás eltűnt a liturgiából, vissza kell állítani, különösképpen, amikor magukhoz vesszük a Legszentebb Urat a szentáldozásban.”

(Forrás az 6. részben!)

Szólj hozzá!

Egy ateista hogyan is hihetne a csodában?

     A hitetlenségükre oly büszke ateisták mélyen hisznek abban, hogy a tudomány majdan minden titkot és rejtélyt tisztázni tud és idővel megcáfolhat minden katolikus babonát. A természetfeletti erők létezéséről csak egy olyan egyértelmű tény győzte volna meg őket – ahogy azt maguk is állították –, mint például egy levágott kéz vagy láb visszanövése. Biztosak voltak benne, hogy ilyesmi soha nem történt és soha nem is fog megtörténni. (Zárójelben kell megjegyeznünk, hogy az ateisták nem hisznek a természetfelettiben, annál inkább hisznek a "távoli civilizációk" az UFO-k létezésében. Meg kell mondanunk, hogy ehhez nagyobb hit – illetve saját szóhasználatukkal – nagyobb hiszékenység kell!)

     A szabadgondolkodók magabiztossága az ateista ideológiába vetett vak hitükből fakad. Az a meggyőződésük azonban réges-rég megdőlt, hogy eddig még soha senkinek nem nőtt volna vissza az amputált lába, vagy egy kis darab csontja, az izmokkal, bőrrel, idegekkel és véredényekkel együtt. Ezek az emberek ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy pont az általuk hiányolt csodák, már részletekbe menő tudományossággal igazoltan, dokumentálásra kerültek.

Pierre De Rudder csontja.jpg     Az egyik legpontosabban kivizsgált és dokumentációkkal alátámasztott csoda a flandriai Jabbeke városában élő Peter van Rudder (1822-98) belga kertész azonnali gyógyulása (6 cm-es csontjának visszanövése) volt. 1867. február 16-án egy kidőlő fa olyan szerencsétlen módon törte el a kertész bal lábának síp- és szárkapocscsontját, hogy csontszerkezetéből hat centiméternyi rész teljesen elvesztett. Lábán hatalmas gennyes seb támadt. Thiriart professzor, a királyi család magánsebésze konzíliumot hívott össze, amely a beteg végtag azonnali amputációja mellett döntött. A beteg azonban határozottan megtagadta beleegyezését és borzalmas fájdalmai ellenére nyolc éven keresztül nem engedte levágatni a lábát. Mindeközben egyre jobban rábízta magát a Szűzanyára.

Peter von Rudder wp4a4ab425_0f.jpg     1875. április 7-én, legyőzve borzalmas fájdalmait feleségével együtt Oostakerbe ment, ahol egy lourdesi barlang volt építve. Amikor nagy nehézségek árán eljutott a helyszínre, teljes szívéből imádkozni kezdett a Szűzanyához, kérve bűnei bocsánatát és azt, hogy képes legyen munkát vállalni és eltartani népes családját. Egyszer csak olyan érzése támadt, hogy valami furcsa dolog történik a testében. Azonnal eldobta mankóját, közelebb futott a szoborhoz és térdre borult a Mária-szobor lábai előtt. Közelben álló felesége felkiáltása tudatosította benne, hogy csoda történt és hirtelen meggyógyult.

Oostakker__mariagrot_oostakkerlourdes_2.jpg

Peter von Rudder Oostaker wpf0ff7d76.png

 

                                                                       Az orvosi vizsgálatok bebizonyították, hogy Peter teljesen felgyógyult és lábában hirtelen kiegészült a több mint 6 cm-es hiányzó csont, a hozzátartozó inakkal, véredényekkel, izmokkal és bőrrel együtt. Mindez a semmiből keletkezett! A többszöri vizsgálatok megerősítették a kertész azonnali és teljes felgyógyulását, s a bal lábában elhalt csontrészek hiánytalan rekonstrukcióját. Van Rudder munkáltatója, Alberich du Bus őrgróf – aki a szbdkmves páholy magas rangú képviselője volt  a történteket látva azonnal áttért a katolikus hitre. (Az külön csodaként értékelhető, hogy a Páholy ezek után életben hagyta az őrgrófot!)

(folyt!)  Forrás:

A ma is látogatott Oostaker-i kegyhely és Mária-szobra.

Szólj hozzá!

Bizonytalan lelki állapot, de példás erény
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Az efféle lármázás, nem volt ismeretlen Cortonában, de legfeljebb a Nagypénteki passiójátékok során volt szokásban. Most azonban nem Húsvét volt és Margit viselkedése megint botrányt keltett. Az utca népe de még a ferencesek is szidalmazták! Lelki fejlődésének nyugodt szakaszában bizonyára könnyen leperegtek volna Margitról az indulatos szavak. De most úgy tűnt neki, mintha minden összeesküdött volna ellene.
Nem csak a lelki stabilitása volt ostromnak kitéve a sátántól, de testi környezetében is rágalmakat szórtak rá, olyannyira, hogy a lelkivezetője is bizalmatlan lett vele szemben. Egy átmeneti időre áthelyeztette Sziénába.
Margit némi nyugalmat talált kritikusai elől, úgyhogy átadhatta szervezési tapasztalatait az ottani beteggondozóknak, de maga is sokat tanult tőlük.
Szegény-gondozói tevékenységében, egészen hasonló akart lenni Szent Ferenchez. Az ő szellemét szolgálta azzal is, hogy ahol csak tehette, sorra szervezte a környék asszonyait a szegények és betegek gondozására, melyre aztán később, maguk is bizton számíthattak.
Egyik látomása alkalmával ezt mondta neki Jézus: „Most, a sötétségből menekült asszony vagy az emberek szemében, de majd a halálod után nagy szégyenkezve felismerik, hogy valójában ki is voltál!”

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

133681_1.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

     A Sarah bíboros után felszólaló Dominique Rey, Fréjus-Toulon püspöke kijelentette, hogy ő bár „egy püspök egy egyházmegyében”, miséit a katedrálisában ad orientem fogja végezni, és levélben fogja egyházmegyéjének papságát arra bátorítani, hogy cselekedjenek hasonlóan.

Felszólalásában Sarah bíboros azt is megemlítette, hogy Ferenc pápa felkérte őt arra, hogy kezdje el a „reform reformját”, azaz a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reformok adaptációját tanulmányozni. A bíboros közölte: a vizsgálódásnak célja, hogy a „római rítus mindkét formáját gazdagítsa”.

Sarah bíboros azt is elmondta, hogy sok liturgikus tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy néhány a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus újítást „lehet, hogy korszellemet követve alkottak meg”, és ezek az újítások „túlmentek azon”, amit a zsinati atyák a Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúcióban megfogalmaztak.

Azt is hozzátette, hogy „a liturgiában nagyon súlyos félreértelmezések” váltak lassan gyakorlattá, annak a szemléletmódnak köszönhetően, amely az Isten helyett az embert helyezte a középpontba.

„A liturgia nem rólad vagy rólam szól”, jelentette ki a konferencia résztvevőinek Sarah bíboros. „A liturgiában nincs helye saját identitásunk vagy eredményeink dicsőítésnek, sem pedig saját kultúránk és helyi vallási szokásaink előtérbe helyezésének vagy magasztalásának. A liturgia mindenekelőtt Istenről és arról szól, mit tett Ő értünk.”

A bíboros Josef Ratzingert idézve kijelentette: „Korunk legközvetlenebb veszélye az, hogy elfeledkezünk Istenről.”

Sarah bíboros hangsúlyozta a „folytonosság hermeneutikáját”, kijelentve, hogy szükséges a Sacrosanctum Concilium teljes végrehajtása: „A zsinati atyák nem forradalmat, hanem fejlődést akartak!"

A bíboros külön kiemelt pár jó példát, megemlítve a Walsinghami Miasszonyunk Ordinariátust, mint példát arra, hogy különböző hagyományok hogyan gazdagíthatják az Egyházat.

Azon megjegyzéseiben, amelyeket a bíborosnak már nem volt elég ideje elmondani, de amelyek később megjelentek a Sacra Liturgia konferencia Facebook-oldalán, buzdított arra, hogy a consecratiokor és a szentáldozás során térjünk vissza a térdelés gyakorlatához. „Ott, ahol a térdelés és a térdhajtás eltűnt a liturgiából, vissza kell állítani, különösképpen, amikor magunkhoz vesszük a Legszentebb Urat a szentáldozásban.”

Forrás az 5. részben!)

 

Szólj hozzá!

A honvágy

     Egy bajor fiatalember nem találta helyét a világban. Ezt azzal próbálta leplezni, hogy mindenről egészen sajátos nézete volt, lehetőleg mindig az ellentéte annak, amit családja vagy környezete képviselt. Így volt természetesen a vallásgyakorlattal is, mi több az egész világképével. Viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának, akinek vigasztalhatatlan aggodalmát a végsőkig fokozta azon elhatározásával, hogy kivándorol Amerikába, a "szabad lehetőségek hazájába". 1912. tavasza volt és ő tántoríthatatlanul kitartott merész terve mellett, melyről sem anyja könnyei sem jóakaróinak tanácsai nem tudták lebeszélni.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét képtelenség lebeszélni a hajóra szállásról, egy Csodásérmet adott neki kérve, hogy állandóan viselje a nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal, hogy mutatna ez rajta. "Ó, hisz' ezen tudok segíteni" – mondta a nővér – és máris a kabátja bélésébe varrta a Csodásérmet (és természetesen megfogadta magában, hogy unokaöccse helyett minden nap elmondja? "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj éretteünk, kik hozzád menekülünk"!  
     Az elszánt fiatalember történetesen a szerencsétlen Titanicra szállt föl – arra –, amelyről a tervezője azt állította, hogy "ezt még az Isten sem tudja elsüllyeszteni"! A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda elindult, az utasok és a parton állók örömrivalgása közepette. Senki sem sejtette mi vár rájuk!
     Emberünket egyszeriben szokatlan és csillapíthatatlanabb honvágy kerítette hatalmába. Oly nagy mérvű benső fájdalom szorongatta a lelkét, hogy képtelen volt úrrá lenni magán. Ráadásul egyszerre könnyekig ható lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni, elsősorban az édesanyjával való kíméletlen viselkedése miatt. Ezen kínoknak nem tudott ellenállni és az első és utolsó írországi kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszatérjen hazájába.
Közben a két földrész között lejátszódott a borzalmas dráma és a tragédia híre megrázkódtatta a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy bárka!
     A fiú első gondolata a nénjétől kapott érmére esett. Tüstént sürgönyzött anyjának azt hangsúlyozva, hogy a Szűzanya megmentette. Így tehát a fiatalember nem a szabad lehetőségek "új világába" érkezett, hanem az istengyermekség szabad – megkötözöttségtől mentes – új lehetőségei közé!

 sos-titanic.jpg

Szólj hozzá!

Akik a »semmi istenének« buzgó hívei

     A meggyőződéses és nyakas ateisták  akik tudatosan elvetik az Istent , valójában nem tudják magukban kimagyarázni istentagadásuk indokát, "hiszen ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, a világ teremtése óta, művei alapján értelemmel fölismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra". (Róm 1,20)

spanyol_sagrado_corazon1936.jpg     Az ateista ideológia a természetfeletti valóság és a csodás jelenségek létezésének állandó tagadására kényszeríti hitvallóit. A világhírű olasz író, Vittorio Messori megállapítja, hogy mindezt ,,állandóan és mindenhol meg kell tenniük, máskülönben elveszítik saját hitüket: mert mint tudjuk, a vallás hiánya nem más, mint egyfajta saját vallás, mely ráadásul sokkal követelőzőbb. Milyen szabadsággal teheti fel magának a kérdést a Titokról az, aki életét és gondolatrendszerét arra a feltételezésre alapozza, hogy ,,semmi titokzatos nem létezik"? Mennyire lehet szabad a felderítetlen tények iránt az, aki úgy tesz – Renan szavaival –, mintha ,,az emberiség történetében mindennek csak emberi magyarázatának kellene lennie"?

mihael_ben_ari_parlamenti_kepv._az_ujszovetseget_tepi_szet.jpg     A történelemben folyamatosan megjelennek olyan tények, amelyek megingatják az ateista ideológia alapjait. Ilyenek a különféle csodás jelek és események, amelyeken keresztül az Úristen rámutat a valóság természetfeletti dimenziójára. Hiába tépik szét az Újszövetséget, Krisztus Igéje örök! A csodák pedig Isten különleges "megnyilvánulásai" az ateista ideológia rabszolgái felé, azért, hogy végre határozottan utasítsák el ateista eszmerendszerüket és fogadják be az Ő szeretetének Titkát.

     Az Evangéliumba vetett hit minden keresztény számára egyben hit a legnagyobb csodában: Jézus Születésének és Feltámadásának a csodájában, ill. azokban a csodákban, amelyeket Jézus nyilvános működése során vitt végbe és folyamatosan végbevisz a Szűzanya, az apostolok és a szentek közvetítésével. Jézus Urunk sokunknak mondta ezt: "Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek". (Jn 4, 48) és rámutatott a csodás jelek jelentésére, amelyeket véghezvitt, "vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem". (Mt 11,5-6)

     A csodák és a természetfeletti jelek folyamatos kísérőjelenségei Isten működésének üdvösségünk történetében. Vannak csodák, amelyeket Krisztus lelki síkon visz végbe: pl. a bűnök bocsánata a Bűnbánat Szentségében; az Ő valóságos és személyes jelenléte az Eucharisztiában, miként az ember szívében feltámadó hit és szeretet, az ellenség szeretete és a megbocsátás. Ezek mindig az isteni kegyelem csodájának számítanak! Jézus Krisztus az ember testében is csodás gyógyításokat visz végbe. E rendkívüli jelek által szeretné megerősíteni vagy felkelteni a hitet az emberekben, hogy megnyissák szívüket az Ő mindenható, végtelenül alázatos szeretete és irgalma előtt.

     Ismételjük el még egyszer: a hit egyedüli alapja és forrása minden keresztény számára ezeknek a csodás tényeknek – Isten Születésének és Jézus Krisztus Feltámadásának – az elfogadása. Mindenki, aki ezeket a tényeket elutasítja és nem hisz bennük, megszűnik kereszténynek lenni.

Azonban minden további csodás esemény csak arra szolgál, hogy élénkítse és elmélyítse a hitet Isten valódi jelenlétében és üdvözítő tevékenységében, aki Szűz Mária méhében valóságos emberré vált, hogy halála és feltámadása által megváltson bennünket. Szent Ambrus írta: "Mindazok, akik eldobják maguktól az élő Istent, a »semmi istene« előtt borulnak térdre" és arra biztatott, hogy Szolgáljátok Krisztust, mert Ő az egyetlen jó és irgalmas Úr, aki nem taszít rabszolgaságba, hanem igazi szabadságot ajánl fel.

 Forrás:

laresurrectiondenotreseigneur.jpg

Szólj hozzá!

A kísértések közt is töretlenül
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Ugyanakkor nem csak a világban jeleskedett áldozatosságával, ügyességével és bátorságával, hanem a természetfeletti szinteken is! A súlyos bűnben élés tíz évével Margit lelkét már biztos prédájának tekintette a sátán, aki nem tudott belenyugodni elvesztésébe. Egyre inkább próbált kétségeket kelteni szentünkben, és testi-lelki gyötréseknek vetette alá! Ennek következtében Margitot átmeneti kétségek gyötörték: valóban megbocsátotta-e Isten a bűneit? Nem képmutatóskodó-e vezeklésében? Nem csinált-e mindent rosszul? És ekkor szólította meg a kísértő: „Tudd meg, hogy Isten sohasem bocsátja meg a bűneidet, hiába kéred szüntelenül, 27-margherita-da-cortona.jpgmert öntetszelgő önsanyargatásod hiábavaló, és bűneiddel már rég halálra adtad magadat.” De Margit hallotta Krisztus édes vigasztalását is: „Leányom!”      Ekkor a sátán gúnyos nevetéssel ellene vetette: „Nem a Krisztusod, nem is az őrangyalod nyújtott neked vigasztalást, hanem én!”
     Margit gyakran imádkozott egy 13. századi feszület előtt, melyet még mindig tisztelnek a bazilikában. Egy nap a Feszület beszélt vele, és ő azonnal eksztázisba esett. Egy másik alkalommal futott, hogy "mentálisan keresztre feszítettnek" érezte magát. A Tertia utáni konventmisét követően, Margit mozdulatlanul térdelt a feszület előtt, holott körülötte nagy tömeg bámészkodott. Eközben látta, hogy Krisztus szenved és vergődik a Kereszten, majd fuldokló kínok közt meghalt.
     Margit teljesen magán kívül volt. Mint egy édesanya, aki elvesztette egyetlen fiát, elkezdett kiáltozni! Kiszaladt az utcára és azt kiáltozta, hogy – megölték az én fiamat! Megölték a fiamat! – 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

margherita_da_cortona_electa.jpg

Szólj hozzá!

napi_gondolat_190_530_1.jpg

Szólj hozzá!

Az ateisták minduntalan azt kívánják bizonyítani, hogy az ember valójában állat. A történelem során megnyilvánuló hatalmi túlkapásaik kétségkívül ezt látszanak igazolni!

        François M. A. Voltaire (1694-1778), a francia ateista költő és filozófus mondta egyszer: „ha Párizs piacán csoda történne és ezt kétezer ember tanúsítaná, én akkor sem hinném el!” Csoda-e, ha gyűlölte az intézményesült egyházat, és azt írta egyik levelében: „Zúzzátok szét a gyalázatost!” 

    Az emberiség utóbbi 300 éve alighanem a nagy hittagadás és a vallásüldözések korszakaként kerül be az üdvtörténetbe. Csak a 20. században több keresztényt gyilkoltak le, mint az azt megelőző 19 évszázad alatt összesen! A keresztény hit a Szentlélek erejéből mégis fennmaradt és a megváltást kínálja mindazoknak, akik tudva és akarva 'magukra veszik'. Mert a hit Isten ajándéka, melyre az embernek nyitottá kell válnia  jóllehet  ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka – mondja az Úr az efezusi levélben (2,8). 

Voltaire-t, nem véletlenül nevezték a felvilágosodás egyik főpapjának, hiszen szbdkmves eszmeiségének őrjöngő követői valóban meg akarták valósítani „tanítását” a francia forradalomban. Körülbelül 44 ezer guillotine működött, és nem volt sem falu, sem város, melynek áldozatot ne kellett volna hoznia az 'Ész' pogány istenségének. A fő célpont természetesen az Egyház és a vallásos lelkület volt. Közel 30 ezer papot és püspököt végeztek ki, de a polgári áldozatok száma – gyermekestől –, messze meghaladta a 100 ezret! (És ezt nevezik a "Nagy Francia Forradalomnak"!)noel_pinot3.jpg

      De hát mitől hit a hit, és a lelki meggyőződés mellett milyen külső bizonyságokat kaphat a hívő ember? Émile Zola (1840-1902) francia író azért utazott Lourdes-ba, hogy később megírja, hogy mindaz ami ott történik, kizárólag a fantázia, illúzió, hallucináció és szélhámosság gyümölcse. Amikor Szűz Mária Lourdes-i jelenésének barlangja előtt megpillantotta a sok gyógyulás votív (hála) ajándékát, állítólag ironikusan így szólt: Sok botot és mankót látok, de egyetlen falábat sem látok közöttük! 

Felix Michaud.jpg     Az ismert francia ateista, Felix Michaud (1877-1967) azt állította, hogy csak azt lehetne igazán megkérdőjelezhetetlen csodának tekinteni, ha egy leamputált láb újból visszanőne – ám véleménye szerint ilyen esetet még sosem jegyeztek fel a történelemben és bizonyosan nem is fognak soha, miként a tudomány is előbb-utóbb magyarázatot talál a ma még érthetetlen eseményekre, és ez majd végső csapás lesz a "katolikus babonákra"! Hasonló gúnyossággal nyilatkozott a Lourdes-i gyógyulásokról a XIX. századi vallásellenes pozitivizmus vezetője Jean-Martin_Charcot.jpgJean Martin Charcot (1825-93) neurológus azt állítva, hogy sosem találkozott olyan esettel, amikor az amputált végtag visszanőtt volna. Mindketten tévedtek, mert volt ilyen! – 16 részes sorozatunk erről is szól! 

(folyt!) 

Alábbi képek, a "Nagy" Francia Forradalom "dicsősége"!

kepatmeretezes_hu_guillotine0001.jpg

6a00d83451619c69e20120a8e1650a970b-320wi.jpg

 

Szólj hozzá!

Égi magaslatok és földi hírnév 2
cortonai_szent_margit_kep1.jpg

     Margit örömét a szenvedés és a keserűség sem tudta eloltani, mert a kegyelem növekedtével, növekedett ereje is a kereszthordozásban. Küzdő szellem volt, és ez megmutatkozott abban is, hogy a Chiusi és Perugia közt évtizedek óta folyó „ereklyeháborúban” békeközvetítő legyen. Erre a ferencesek kérték fel, mert már hírneve volt az egész tartományban.
Lényegében ekkor hagyta el először Cortonát, melynek szélén 13 évet töltött remeteként.

  marghcorton02.jpg   A békéltető tárgyalások során értesült a háborús sérültek sokaságáról és álmot látott, miszerint neki egy kórházat kell létrehoznia. Még fel sem ocsúdott az álom és valóság realitásán, amikor jelentkezett nála egy Diabella nevű nemes hölgy, aki felajánlotta a saját házát Margitnak. Ekkor világosan tudta, hogy az álombeli feladatot meg kell valósítania, vagyis megalapította a Santa Maria della Misericordia nevű kórházat (mely ma is létezik). A kórház ellátását a harmadrendi nővérekre bízta, akiknek bele is foglaltatta a rendi szabályaikba. Ezt Guglielmino Arezzo püspöke hagyta jóvá 1286-ban.
dante_86_1.jpg     Margit olyan hírnévre tett szert, hogy messzi földről is jöttek hozzá tanácsot kérni családi- sőt még államügyekben is.

1289. február 2-án, egy "24 éves tanult firenzei ember" látogatta meg, hogy beszélgessenek. (Korunk tudósai úgy vélik, hogy ez az ember a híres olasz költő Dante Alighieri volt, aki halhatatlan művében az 'Isteni színjátékban' Lúciaként örökítette meg Cortonai Margitot!)

 (folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

calvi_j_a_estasi_di_santa_margherita.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Forrás: http://www.catholicherald.co.uk/news/2016/07/05/cardinal-sarah-asks-priests-to-start-celebrating-mass-facing-east-this-advent/

     Robert Sarah bíboros, a Szentszék liturgiáért felelős főtisztviselője arra kérte a papokat, hogy kezdjék el a szentmiséket kelet felé fordulva mondani, ahelyett, hogy azt a hívek közössége felé fordulva tennék.

A javasolt reform kétségtelenül a legnagyobb súlyú mióta XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum… kezdetű motu propriója 2007-ben nagyobb szabadságot adott a papoknak, hogy a római rítus hagyományos formája szerint misézzenek.

A guineai bíboros, aki az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, a Londonban megrendezett Sacra Liturgia konferencián beszélt a jelenlévő papokhoz, kijelenttette: „Nagyon fontos, hogy, amilyen gyorsan csak lehet, visszatérjünk ahhoz a gyakorlathoz, amikor a papok és a hívek együtt ugyanabba az irányba fordulnak, kelet felé vagy legalább is a templom apszisa felé, az Úr felé, aki jön.”

A bíboros így folytatta: „Arra kérem önöket, hogy ahol csak lehet, vezessék be ezt a gyakorlatot.

Kijelentette: szükség lesz „bölcsesség”-re és katekézisre is, de azt is mondta a lelkipásztorok „bízzanak abban, hogy a javasolt változtatás mind az Egyház, mind pedig hívek számára üdvös”.

„Az önök saját pasztorális döntése fogja meghatározni azt, hogy hogyan és mikor lesz ez lehetséges, de talán ezen év ádventjének első vasárnapján lenne a legmegfelelőbb bevezetni ezt a rendelkezést, mikor találkozunk az »Úrral, aki el fog jönni« és »aki nem késlekedik«.”

Hosszan tartó taps kísérte ezeket a szavakat a konferenciateremben.

Sarah bíboros már korábban is beszélt az ad orientem istentisztelet értékeiről, kijelentve, hogy alapvetően lényeges, hogy „a pap és a hívek együtt kelet felé nézzenek” a felajánlástól kezdve.

Ám az, hogy ádvent első vasárnapját határozta meg kezdő időpontnak – mely idén november 27-ére esik – sürgető jelleget ad szavainak, melyek az ilyen formájú istentisztelet bevezetését kérik.

Szólj hozzá!

Égi magaslatok és földi hírnév 1
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Bár teste rongyokba volt takarva, lelkét az Úr felékesítette a kegyelmek és erények kincseivel. Szentünk áldozatos szeretete annyira megnyerte Jézus szívét, hogy misztikus eljegyzésben fogadta jegyesének
szent_seb_1112.jpg Margitot. Egy ízben Krisztus ennél nagyobb kegyben is részesítette: megengedte neki, hogy kezével szétnyissa oldalsebét, és azon keresztül megpillanthassa a szívét. Eksztatikus örömében Margit átölelte szerelmét, és hosszan a karjaiban tartotta.
     Az Úr egyszer így szólt hozzá: „Égő gyertyává tettelek téged, hogy fényt mutass azoknak, akik a sötétségben élnek. Példaként állítottalak a bűnösök elé, hogy rajtad meglássák, hogyan várja az én Irgalmas Szívem azt a bűnöst, akiben feltámad a bánat, mert olyan irgalmas leszek másokhoz is, mint tehozzád voltam!” „Lányom, a nyilvánosság előtt be kell jelentened, ki kell hirdetned, hogy Te vagy az én legkedvesebb leányom.”
     Margit számára megnyílt a végtelen, de nem csak az öröm óceánja, átélte és látta a bűn rettenetes voltát is. Számára csak az volt a valódi öröm, hogy Krisztussal, szerelmével együtt hordozza a bűnteher keresztjét. Ez a kereszt pedig nagyon is könyörtelen valóság lett az életében.
     Folyvást kérlelte az Urat, hajdani bűntársa üdvösségéért és úgy érezte, hogy helyette is neki kötelessége vezekelnie itt a földön. Hallotta Krisztus hangját: ,,A becézett gyermekem szeretnél lenni, ám a keserűség gyermeke leszel.” 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

ecstasy.jpg

 

Szólj hozzá!

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Mit jelent nekünk magyaroknak az Efezusi Ház?
     A földi életében rejtett Fájdalmas Anya nemcsak isteni Fiának Anyja és társa a megváltásban, de a földön vándorló, a szenvedő Egyháznak – tehát minden embernek is Anyja –, aki a Világ Győzelmes Királynője.
     Az Efezusi Mária-ház másolatának magyarországi elkészítését, már Boldog Apor Vilmos püspök és Mindszenty József hercegprímás is tervbe vette a háború előtt. Ez nyilván nem valósulhatott meg az ateista-kommunista éra alatt. 

A rendszerváltást követően azonban Kaposfüreden P. Török Marcell kapucinus atya kitartó munkája eredményeként, 2006-ban felszentelhették a Efezusi-Ház másolatát! 

A kaposfüredi ház érdekessége, hogy az efezusi, eredetileg "T" alakú épületnek nem csak a jobb oldali szobája van (mint jelenleg Efezusban), hanem a baloldali (öltöző és tisztálkodó helység) is!

Lásd a képeken: 1) Az efezusi eredeti alaprajz, 2) a kaposfüredi Mária-ház, jobb és bal felől, 3) a Szűzanya szobor Kaposfüreden!)meryem_ana_maria_hazanak_alaprajza_530_1.jpg
kmariahazkapos_22_530.jpgk_szobor_250.JPG     Az eredetiség apró hiányossága, hogy az oltáron nem az efezusihoz hasonló "Csodásérem Szűzanya" szobor áll, hanem egy Fatimai, ám ez kétségkívül nem lényeges! 

Sajnos, Marcell atya élképzelései a "magán"-építkezéssel - nem feltétlen egyeztek a hely egyházi vezetésével. 

Mindazáltal a csodás Ház (kápolna kiképzésével) mégis elkészült! Ezek után ajánlatos lenne a helyet az "imádság helyévé" nyilvánítani - misézési engedéllyel és a zarándoklatokat támogatni!

Mert érdeklődés van!

A zarándoklatokat és lelkigyakorlatokat színesebbé lehetne tenni, esetleges video-vetítésekkel a Szűzanyáról, pláne Mária törökországi és magyarországi kegyhelyének múltját bemutatni!! (Ehhez felajánlom e sorozat tartalmát, amiként a Hajnal Szép Sugara blog minden posztját is!) 

A magyar Efezusi Ház elérhetősége interneten: mariahaza.hu ; vagy http://mindszentykongregacio.hu/wp/


magyarcsaladgloria_300_1.jpg   

Dicsőség az Istenszülő Szent Szűznek, Magyarország örökös Királynőjének! 

(Forrásokat lásd az első részben!)

morszagom_nem_pusztul_hanem_tisztul_530.jpg

Szólj hozzá!

A Kereszt lábánál
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Margitnak évekig kellett várakoznia, míg 1276-ban felvehette a vezeklőruhát, a ferences harmadrend öltözetét. Ettől kezdve szinte minden napját Jézussal töltötte.
     A jámbor asszonyok közössége, látva Margit önként vállalt szigorú keresztviselését, csakhamar szentként kezdte tisztelni.
     Erre ő úgy érezte, hogy teljesen félreismerték, ezért az éjszaka csendjében felverte az alvókat, és kiáltozva megvallotta nekik ifjúsága bűneit. Ezzel azonban épp az ellenkezőjét érte el: itt is bolondnak kezdték tartani. Sietve elrejtőzött, egy a Moscari udvarházhoz közeli cella magá-nyosságába a város szélén, mint egy remete. Ott szigorú önsanyargatásba kezdett, egyféle háborút folytatott a bűnre hajló testi szépsége ellen: csomós kötéllel korbácsolta testét, betegre böjtölte magát, ékszerek helyett nyakba kötött kötéllel vonult ki az utcára, de a könnyeit igyekezett elrejteni.
     Ez a viselkedés azonban nem felelt meg Jézus akaratának és így feddte meg: ,,Egykor könnyeiddel nyilvánítottad ki fájdalmadat, amelyet az én szenvedésem láttán éreztél. Most hallgatásra készteted magad, azon fecsegésektől való félelmedben, hogy azt gondolják: hiú dicsőséget keresel. Ne ezt cselekedd! Kelj fel, és sírj a Keresztem lábánál! Fájdalmadat ne tartsd vissza, ne is rejtsd el!”
     Az Úr Jézus megmutatta, hogy milyen kedves neki a bűnbánó lélek, így Margit mind közelebb és közelebb jutott az Úrhoz és a misztikus élet ormaira emelkedett.

Angyalokkal társalgott.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

Szólj hozzá!

919_535.jpgEgyben összefoglalóként: fr. Barsi Balázs OFM atya rövid tanítása a szentmisék értékeiről

„Egyetlen szentmise, melyen részt vettél, többet használ neked, mint számos, melyet halálod után ajánlanak fel érted mások.

A szentmise sok mulasztásodat és hanyagságodat pótolja.

A szentmise eltörli bocsánatos bűneidet, melyeket sohasem gyóntál meg. Mikor jelen vagy a szentmisén és odafigyelsz, a legnagyobb hódolatot mutatod be az Úr Jézus szent Emberségének.

Minden szentmisével buzgóságod szerint többé-kevésbé csökkentheted ideiglenes földi büntetéseidet.

Sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadulsz meg, amit különben nem kerülhetnél ki.

Halálod óráján lesz a legnagyobb vigasztalásod, hogy szentmisét hallgattál. Minden szentmisét magaddal viszel az ítéletre és ezek lesznek közbenjáróid.

Minden szentmise új dicsőséget szerez számodra az égben.

Minden szentmisén való részvételeddel megrövidíted a tisztítótűzben viselendő szenvedéseidet, melyek különben reád várnak.

A szentmisén való részvételeddel a lehető legnagyobb segítséget nyújtod a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek - különösen, ha értük ajánlod fel részvételedet.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelsz, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni áldozatnál.

A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesülsz!

A sátán gyengébb lesz veled szemben.

Gondolatunkban az vezéreljen, hogy csak a Krisztus imádsága hat az égbe, s más imádság és áldozat nem talál kegyelmet, csak a Krisztus a mi Urunk által.

A szentmisében a pap áldásában részesülsz, amit Isten megerősít az égben is. (Várd meg az áldást türelemmel!)

A szentmiséről Isten áldását viszed haza anyagi ügyeidre is.” (Vége!)

53811536728_535.jpg

Szólj hozzá!

francoise-romaine_260_1.jpg

Római Szent Franciska özvegy és szerzetesnő
Ünnepe: március 9

forrás: Hankovszky Miklós

Előkelő római családban született 1384-ben. Már gyermekkorát is elmélyült vallásosság jellemezte. Szülei akaratából férjhez ment: Lorenzo de Ponziani felesége lett. Áhítat-gyakorlatait és a felebaráti szeretet cselekedeteit 40 évi házassága alatt sem hanyagolta el. A keresztény feleségek és édesanyák példaképe – 6 gyermeke volt. Fáradhatatlanul gondoskodott Róma szegényeiről, sőt, amikor már anyagi tehetsége nem volt, még koldulni is elment a szegények részére. Megalapította az Obláták társulatát, akik Szent Benedek szabályai szerint, de fogadalomtétel nélkül éltek. Férje halála után, 1437-ben az általa alapított kolostorba kérte felvételét. Itt fejezte be földi életét 1440. március 9-én. 1608-ban V. Pál pápa avatta szentté.

Szent Franciska könyörögj érettünk!h_-francisca-romana2_530.jpg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Mi  a feladata a megújult ősi búcsújáró helynek?
     A zarándoklatok ‒ minden nép és vallás követői részéről ‒ évről évre gyarapodnak és vonulnak az új Mária-szentélyhez. 1959-ben 28.522, 1960-ban 49.695 zarándokot számoltak meg, ma már évenként kereken százezer zarándokra számítanak.
heinz_200.JPG     A zarándokok között a föld majdnem minden népének, vallásának és nyelvének képviselője megtalálható.
P. Dr. Clemens M. Henze CSSR sok alapos és nagy szeretettel készített tanulmányt írt Meryem Anáról. Az egyikben ez áll: „A kis szentély népeket és vallásokat összekötő központ lett, ami egyedüli az egész világon”.

 

     2010-ben Abdullah Gül török ​​elnök Meryem Ana Evi-i látogatásán, állítólag feleségével együtt fogyasztották a csodatévő vizet, valamint gyertyákat gyújtottak az „egészségért, megbocsátásért és jóságért”. (Elif Demirci, “Meryem 150px-abdullah_gul_brasilia_19_1_2005.jpegAna’da Mum Yaktı,” Hürriyet, 28 March 2010.)
Az ebben a házban lakó Szűz Mária tehát legyőzte a világot. Az Úr mennybemenetele után szíve mindig nála volt. Ebben a magatartásban akar példaképünk lenni nekünk, akik annyira ragaszkodunk a földhöz, és akik gyakran belebetegszünk környezetünk evilágiságába.
     Ez a búcsújáró hely tekintetünket Szűz Máriára, a fájdalmas Anyára is akarja irányítani. Amint Mária mindig szerető áhítattal gondolt Szent Fia szenvedéseire, úgy segítsen minket is, hogy Krisztus szenvedését állandóan szem előtt tartsuk.
     A Szent Szűz nemcsak az Üdvözítő édesanyja, hanem a Krisztussal való szenvedése miatt egyben a Titokzatos Testnek ‒ az Egyháznak is! Tehát anyja Krisztus testvéreinek és mindazoknak, akiket Jézus megváltott vérével az Isten számára (vö. Jel 5,9).
d324f-san-juan-apocalipsis530.jpg     Szent János írja a Jelenések könyvében: .,Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt. Gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott”. (Jel. 12,1-2) Ezen a képen az egyházat és a Szűzanyát kell értenünk. Máriához hasonlóan az Egyház is titokzatosan hordozza méhében Krisztust az Isten Fiát és a világ Urát. Ezért lobban fel ellene (Mária és az Egyház ellen) a sárkány dühe és el akarja pusztítani őket. Sajátos kapcsolat van Mária és az Egyház, valamint a mi, Egyház és Mária iránti szeretetünk között. Minél jobban, igazabban és bensőségesebben szeretjük az Egyházat, annál jobb, igazabb és bensőségesebb lesz szeretetünk Szűz Mária iránt. Ez fordítva is igaz! A sárkány mesterkedése, amikor el akarja hitetni velünk, hogy a Mária-tiszteletnek háttérbe kell szorulnia, mert zavarja az „egészséges egyháztudatot” és akadály az egység útján. Hogyan zavarhatná egyháztudatunkat az, hogy mi Szűz Máriát, „az Egyház Anyját” (VI. Pál), ezt a csodálatos teremtményt, akihez egyedülálló módon, szeretettel hajolt le az Isten – különösen tiszteljük és szeretjük. Ő hozta nekünk Jézust, az Egyház fejét!
muszlimok.JPGŐ az Egység Anyja is. Természetesen nem a megalkuváson nyugvó egységé! Istenen kívül senki sem akarja jobban, mint Mária, hogy egyek legyünk Jézus Krisztus hitében és szeretetében. Ő teljesen harmonikus, tökéletesen szeret, minden feltételt magában hordoz, ami az elszakadt testvérek egyesítéséhez szükséges. Minden ökumenikus ügyünk a legjobb helyen van az Ő kezében. Az új szentélyben a keresztények és mohamedánok Szűz Mária tiszteletében találkoznak. Hát nem ismerhető fel világosan az Isten rendelkezése?

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

zarand_fabio_530.jpgregizpilgrims_1950_530_1.jpgzarand59_big.jpg

(Fentebb, moszlimok az efezusi Mária-háznál, alább: zarándoklat-fotók)

Szólj hozzá!

A szépség átka
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     A ferences atyáktól vezeklő ruhát kért, melyet vonakodva utasítottak el, mivel még a harmadrendbe lépéshez is túl szépnek találták, ami az állhatatlanság vélelmét keltette bennük.
Keserűségében, így vádolta önmagát: „a szépségem sodort a bűnös élet útjára és lám a szépség akadályoz meg abban is, hogy felöltsem a vezekelő ruhát!”
     Annyi segítséget azonban kapott a ferencesektől, hogy Marinaria és Raniera nevű két jámbor úrihölgy gondjaira bízták, akik a városszéli Moscari udvarházukban egy női szegényház-félét vezettek. Ám Margit az itteni körülményeket túl kényelmesnek találta, ezért a földön aludt, és csak a legegyszerűbb ételekből fogyasztott keveset. Szolgált az udvarházban, hogy megkeresse a maga és gyermeke kenyerét és áldozatosan gondozta az öregeket és betegeket. Gyermekéről maga gondoskodott és igyekezett neki a testi-lelki fejlődéséhez szükséges „normális” körülményeket biztosítani.
     Marinaria és Raniera, hamarosan észrevették fájdalmasan komoly és elszánt magatartását, megsajnálták és közbenjárásukra a ferences provinciális egy lelkivezetőt jelölt ki a számára, Giunta Bevegnati testvér személyében.
fogadalomtetel_xiii-4.jpg     A ferences atya, bár elvállalta Margit lelki vezetését, de ő sem bízott igazán a még rongyokban is gyönyörű nő állhatatosságában. Attól tartott, hogy szépsége ismét a régi útra viszi, ha beleun a vezeklésbe. Margit ezért könyörtelen következetességével elkezdte a szépsége elleni harcot: lenyírta a haját, az arcbőrét felsértette, bekente korommal, amitől a sebek begyulladtak. Lomposan öltözött, böjtölt, piszkos munkákat végzett a betegek és öregek szolgálatában. Hogy a testében mutatkozó érzékiséget legyőzze, vezeklő-övet viselt és ostorozta magát. Testének megvetően odavetette: „Legyőztél, de most én győzlek le téged!”
     A szépsége azonban ellenállt minden támadásnak. Késsel akarta hát az arcát elcsúfítani. Giunta testvérnek egész tekintélyét be kellett vetnie, hogy megakadályozza ebben.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat, lásd az első részben!)

133681.jpg

Szólj hozzá!

A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!

A könnyezés egyházi fogadtatása 2

papa-GPII.jpg    Szent II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakuzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta:,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak! Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat''
     A Szűzanya könnyezésének következményeként tudható be, hogy egész Szicíliában, de Olaszország többi részében is fellendült a hitélet és látványosan háttérbe szorult az a kommunista párt, amely az akkori esedékes választásokon már széleskörű győzelemmel számolt!
     A Mária-korszak könnyezései közül a szirakuzai esemény jelentősen kiemelkedik. Egyrészt a magas fokú publicitás, a tudományos elemzés, a gyors kivizsgálás és nyilatkozat biztosította a teljes, a pontos és a szakszerű informálódást.
     Összefoglalva tehát újra elmondhatjuk: A Szirakuzai Mária-relief egy "Szeplőtelen Szív" ábrázolás. A Könnyező Madonna a lángoló Szívére mutat, amikor keserves könnyeit hullatja! Ezeket a tényezőket pedig fontos jelekként kell értelmeznünk! Jeleknek, melyek hozzánk szólnak, a mi figyelmünket kívánják felébreszteni jövőnket alakítandó lehetőségeinket illetően. Ha ezt megtesszük, minden kétséget kizáróan felismerhetjük a lényeget: a Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk emberének súlyos lelki helyzetére, egyszerűen a tömeges elkárhozás veszélyére, és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját, lángoló Szeplőtelen Szívére mutatva. Mai fogalmakkal élve elmondhatjuk: Szűzanyánk a szirakuzai könnyezésével evangelizál, előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését, mégpedig a fatimai engesztelés útján! El akarja indítani az emberiség nagyságrendű lelki megújulását, melyhez többletkegyelmeket esdett ki a Mennyei Atyánál. Ehhez a nagy lélekmentéshez a mi lánglelkű segítségünket igényli, felkéri és hívja készséges gyermekeit az elkötelezett lélekmentésre, az engesztelésre, hogy Szent Fia ne hitetlenséget, hanem virágzó hitet találjon majd a földön (vö. Lk 18,8).

(vége!)

(Alsó kép az új Könnyező Madonna Bazilika)56817901.jpgDSC_4209.jpg

Szólj hozzá!

919_535.jpgSzent Egyházunk ajánlásai

     Hitünk tanítása, hogy a szentmise és a keresztáldozat egy és ugyanazon áldozat. Kettő között csak a külső megjelenésben van különbség, de a belső lényegben teljes azonosság van. Vagyis más szóval csak az különbözik, amit az ember érzéke tapasztal.

A Szentmise-áldozat bemutatása a legfölségesebb és legnagyszerűbb istentiszteleti cselekmény. A szentmise az újszövetség áldozata, melyben kettő történik: először is Jézus Krisztus valóságos golgotai keresztáldozata jelenik meg − vérontás nélkül − a kenyér és bor külső „színe” alatt, újra feláldozva önmagát a mennyei Atyának. Másodszor a hívők önmagukat helyezik a paténára és ott, az önmaguk átadását egyesítik Jézus Krisztus áldozatával, hogy így annak érdemeiben részesülhessenek. Tekintve, hogy a szentmiséről már Malachiás próféta is azt jövendölte, hogy az „tiszta áldozat”, illő és üdvös, hogy magunk is tiszta lélekkel vegyünk részt rajta!

A hívők feladata tehát a szentmisében való részvétel alkalmával az, hogy magukat, mint áldozati adományt, Isten előtt elfogadhatóvá tegyék. Ebből a célból egész lélekkel azon kell lenniük, hogy Krisztussal egyre bensőbben egyesülhessenek és így méltóbbak legyenek az Atyának való átadásra, miként alkalmasabbak legyenek az Eucharisztia befogadására.

A szentmise túláradó kegyelme, az ember sok mulasztását és hanyagságát pótolja. Egyetlen Szentmise, melyen földi életünkben részt vettünk többet ér, mint számos más szentmise, melyet halálunk után mutatnak be értünk.

A halál óráján minden lélek legnagyobb vigasztalása az, hogy szentmisét hallgatott. A lélek, minden szentmisét magával visz az ítéletre és ezek lesznek közbenjárói.

A szentmise kegyelmei által, az ember sok veszélytől és szerencsétlenségtől szabadul meg földi életében, amit különben nem kerülhetett volna ki.

Minden szentmisén való részvétel, megrövidíti a lélekre váró tisztítótűzbeni szenvedéseket.

A szenvedő lelkekért felajánlott szentmise a lehető legnagyobb segítség a szenvedő lelkek számára. Nem csupán a lelkek kínjait enyhíti, nem csak lerövidíti a tisztulásban töltött idejüket, de az a szeretet, amellyel az irántuk való engesztelő szentmise felajánlása történt, majdan vissza hullanak a felajánlóra.

A szentmise alatt az angyalok seregei között térdelhetünk, akik félő tisztelettel vannak jelen az isteni Áldozatnál. A szentáldozás során felbecsülhetetlen értékű kegyelemben részesül a tiszta lélek!

A sátán gyengébb lesz a szentmise látogatóival szemben.

A misevégi papi áldást Isten megerősíti az égben, tehát a szentmisén részt vett emberek, Isten áldását viszik haza családjukra és anyagi ügyeikre is.

(folyt.)_kenyertores_535.jpg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

descuffi_roncalli2.jpgÚj efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 2
     1955-1962 között 70 rendkívüli gyógyulás történt. Nagyboldogasszony ünnepein általában 1800-2000 zarándok gyűlt össze, ám ami igazán meglepő, hogy olykor a kétharmaduk is mohamedán volt. Az egykori Kirkendzséből elűzöttek közül is több alkalommal jöttek kis csoportok Görögországból. Joseph Emmanuel Descuffi érsek egyik beszédében elmondta, hogy az elmúlt tíz év alatt Meryem Aná-nál, vagy ezzel kapcsolatban tíz rendkívüli gyógyulás történt. 1960. december 30-i jelentésében kilenc feltűnő gyógyulásról számol be, ami abban az évben a buzgó imádság és a Mária-forrás vizének használatával a keresztényekkel és az iszlám követőivel történt.
     Később közhasználatú épületekkel építették be a területet: posta, a szentély gondozóinak lakása, vendéglő. Több kút kialakítása könnyíti a Mária-forrás vizének használatát. Meryem Ana egész megszentelt környezetét a rend, a Szent komolyság és a béke jellemzi. Sajnos, 2006. augusztus 15-én hatalmas tűz ütött ki a környék erdeiben, és elpusztított közel 1200 hektárnyi területet. A Mária-Ház gondnoka fr. Adriana Franchini drámai beszámolójából tudjuk, hogy a tomboló erős szél miatt, semmi remény nem volt, tuzvesz-08_530.jpghogy a tűzvészt megállítsák, és várható volt, hogy a Meryem Ana is megsemmisül. Ennek ellenére a tűz megállt a Mária-háztól néhány tíz méternyire!
     VI. Pál pápa látogatást tett Szűz Mária Házában, Efezusban 1967. júl. 26.-án, hosszú ideig imádkozott az oltárral szemben és saját kezűleg gyújtotta meg a faragott lámpát, amit ő adományozott.
     Szent II. János Pál pápa 1979. november 30-án, XVI. Benedek pápa pedig 2006. november 29-én látogatta meg a szentélyt, ahol rövid szentbeszédében így nyilatkozott: „A Szűzanya Efézusban szenderült el, ahonnan felvétetett a mennybe”. – ÉS EZT EGY PÁPA MONDTA! 

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)pmeryem_ana_a-530.jpgpmeryem_ana_efezus_jean_paul_ii_30_11_1979_530.jpgpope-xvi_benedek-in-ephesus_530.jpg

Szólj hozzá!

A történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást!

A könnyezés egyházi fogadtatása 1

cardinale_ernesto_ruffini.jpg     Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. Ernesto Ruffini sziciliai bíboros, 1953. december 13-i rádióbeszédben hirdette ki a szirakuzai könnyezést elismerő iratát. Ebben indokként ismertette a laboratóriumi eredményeket, a szemtanúk tanúságát és a számtalan csodát, melyek mind bizonyítják a négy nap rendkívüliségének isteni eredetét. Beszédében Szirakuzát nem csak a "csodás könnyezés városának" nevezte, hanem kifejezte szándékát, hogy ennek az eseménynek az emlékére szentély épüljön a városban.

pie-xii_500px_sepia.jpg     XII. Piusz pápa 1954. okt. 17-i rádióbeszédében így szólt a szirakuzai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, de Ő nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri végső sorsunkat illetően. Amikor fájdalmas és anyai könnyeit hullatja értünk, azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek ezeknek a könnyeknek titokzatos beszédét? Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. Jézus Titokzatos testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot? Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívők voltak, vagy az Anyaszentegyházba tartoztak? ... Rajtatok múlik, hogy példátokkal és tetteitekkel közreműködjetek a megtévedetteknek az Atya házába való visszatérésben...'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) (Alsó kép, a felújított helyszín napjainkban)

(folyt.)

 

Siracusa_-_Via_degli_Orti_di_San_Giorgio_11_-_Casa_della_Lacrimazione_della_Madonna_a_Siracusa.jpg

Szólj hozzá!

Egy senkiből az Úr leánya
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Margit ettől kezdve naponta eljárt a templom bejáratához, ahol letérdelt, hogy bűnös életéért az emberek elítéljék őt. Nem ez történt! A népek inkább részvétet éreztek iránta és sajnálni kezdték. Erre Margit bement a templomba és a bűneit szétkürtölte. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy elmeháborodottnak tartották és ettől kezdve, újjal mutogattak apja házára. A szégyent kihasználta a mostoha és rávette az apát, hogy a botrányokozót zavarják el a háztól kölykével együtt, mondván „egye meg amit főzött”!
     Margit, így újabb „útelágazásnál” találta magát, és teljes tanácstalanságban állt gyermekével a laviánói országúton. Merre menjen, kihez menjen? Balra, a kéklő távolban felsejlett a Montepulcianó-i vár, bűnös életének színhelye. Visszamenjen oda és kardoskodjon fiatal uraság gyermekének jogai mellett, biztosítva a maga életét? Esetleg cselédnek álljon be valahová, kitéve magát a férfiak incselkedéseinek?  
cortona_sz_margit_0124.jpgEgyetlen határozott gondolat volt világos előtte, hogy egyik lehetőség sem biztosítaná számára azt a ‒ csak a földi életben leróható ‒ vezeklést, amellyel kiengesztelhetné a fölséges Istent a maga és hajdani kedvese bűneiért. Egyszerűen tanácstalannak és tehetetlennek érezte magát, amikor a távolban megszólalt egy harang.
A lehetetlen körülmények összessége volt az a pont, amikor a 27 éves Margit tudatosan Istenhez, az Élet Urához fohászkodott nagy magára maradottságában, s a segítségét kérte. Életének e kritikus pillanatában hallotta meg először Krisztus hangját: „Tarts bűnbánatot!”
     Ekkor ‒ mint aki pontos választ kapott ‒, a jobbra eső Cortona felé vette útját, hogy az Eremo delle Celle kolostor ferences atyáinak tanácsát kérje (legalsó képünk). A kislánya csendben gyalogolt mellette, miközben Margit arra gondolt, hogy ő maga is Isten „kézen fogott gyermeke” szeretne lenni és benső imájában arra kérte Jézust, hogy nevezze leányának. Ám, félelmetes komolysággal kellett meghallania az Úr hangját: „Most még nem nevezlek a lányomnak, mert a bűn leánya vagy!”
     Az Úr Jézus azonban nem csak rányitotta Margit szemét az élete hibáira és bűneire, de megérintette lelkét az isteni tisztaság kegyelmi fénysugara is és ő magába fogadta ezt a fényt – hagyva, hogy a legrejtettebb vétkeit is megvilágítsa.
     Margitban ettől olyan mélységes bűnbánat ébredt, hogy amint megérkezett a Ferencesek kolostorához, nyomban azt kérte, hogy életgyónást végezhessen. Szinte megfürdött a Bűnbocsánat Szentségében. Amikor a szentáldozáshoz járulhatott, meghallotta Krisztus hangját: ,,Leányom!” Ez a szó Jézus ajkáról átforrósította az egész lényét, és a boldogságtól áthatva újból és újból ezt rebegte: „Az Úr leánya vagyok! Ő mondta! Ó, Isten végtelen édessége! A lányod lehetek! Ó, régen vágyott szó ez, amelyre annyira vágytam! Ez a szó, amelynek édessége felülmúl minden gyönyört! Ahogy az én Istenem mondta: ‒ l e á ny o m ‒, ez az öröm óceánja! Jézus nevez így engem!” 

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

07marga.jpgcelle_eremo_delle_celle.jpg

Szólj hozzá!

919_535.jpgOlvassuk el, hogy egyházunk nagyjai miként nyilatkoztak a Szentmiséről, erről a felfoghatatlan Nagy Csodáról: 

Nagy Szent Gergely

„Nem tudjátok, de megnyílnak az egek és angyalok sokasága asszisztál a Szentmisén. Bizony, számos gonosz lélektől, számtalan látható és láthatatlan veszedelemtől szabadít meg a krisztusi Szent Áldozat!”

Aquinói Szent Tamás

„A szentmise bemutatása éppen olyan értékes, mint Jézus halála a kereszten.” „A Szent Eucharisztával kapcsolatban az öt érzék csődöt mond. Csak a hit lebbentheti fel a fátylat és fogadhatja be Krisztus jelenlétének és áldozatának valóságát.

Szent Ágoston

„Az angyalok körül veszik és segítik a papot miközben misézik.” „Mindaz, aki áhítatosan hallgat misét, nagy erőt kap a halálos bűnök elkerüléséhez és az addig elkövetett bocsánatos bűnei megbocsátást nyernek.” „Az, aki a szentmisén a legtökéletesebb imádattal vesz részt, megmenekülhet a hirtelen haláltól, ami bizony a legsúlyosabb csapás lenne a bűnösre. Élj ezzel a csodálatos védelemmel a hirtelen halállal szemben.”

Szent Jeromos

„Kétségkívül az Úr megadja mindazt, amit a szentmisében kérünk tőle, feltéve, ha az javunkra szolgál, és – ami nagy csoda – gyakran még azt is, amit nem kérünk, hacsak mi meg nem akadályozzuk.”

Aranyszájú Szent János

„Amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, a szentély megtelik számtalan angyallal, akik az isteni áldozatot imádják az oltáron. A Szentmise hatása olyan csodálatos, hogy Isten kegyelme és bőkezűsége olyankor határtalan, kérést előhozni nincs még annál megfelelőbb pillanat, mint mikor Jézus megszületik az oltáron. Amit akkor kérünk, majdnem biztos, hogy megkapjuk, és amit a misében nem kapunk meg, aligha fogjuk megkapni más imában, vezeklésben vagy zarándoklat útján. Az angyalok tudják ezt, és seregekben jönnek imádni Istent, hogy a kegyelemnek ebben az órájában hozzák elő kérésüket.”

Szent Bonaventura OFM

„Jézus az a Virág, amely Jesse fájának tiszta szent ágán virágzik. Ha ehhez a szentséges virághoz akarsz közelíteni, imádkozva hajlítsd meg az ágat, amely Szűz Mária, és megtalálod az Eucharisztikus Jézust.”

Szent Anzelm

„Egyetlen, életünkben értünk mondott mise ezer, halálunk után mondatott misével ér föl.”

Boldog Alánnak mondta a Szent Szűz

„A Fiam annyira szereti azokat, akik a Mise Szentáldozatánál segédkeznek, hogy ha szükséges volna, meghalna értük annyiszor, ahány Misén voltak már.”

Avilai Szent Teréz, egyházdoktor

Teréz egy alkalommal, mikor Isten elhalmozta jótéteményeivel, megkérdezte az Úrtól: „Hogyan köszönhetem meg mindezt?” Az Úr így válaszolt: „ Vegyél részt egy Szentmisén!”

Vianney Szent János

„Amikor Szentáldozásban részesülünk, valami különlegeset tapasztalunk – egy örömet, egy illatot, egy jóérzést, amely megborzongatja az egész testet és imádásra sarkall.” „Ha tökéletesen megértenénk a misét, meghalnánk az örömtől.” „Mikor szentáldozáshoz járulunk, a szeretet balzsama úgy takarja be a lelket, mint a virág a méhet.” „Semmi sem olyan nagy, mint az Eucharisztia. Ha Istennek volna bármi ennél értékesebb, azt adta volna nekünk.

XV. Benedek pápa

„Sokkal inkább részesülne az ember a szentmise értékéből, ha még életében, és nem halála utáni engesztelésül mondanák érte.”

Porto Mauriziói Szent Leonárd

„...Igen, igen a szentmisében szeretett drága Jézusunk, mint a legfőbb főpap az Atyának ajánl minket, imádkozik értünk és párfogónkká lesz. Hogyan kételkedhetsz abban, hogy Ő meg akarja adni neked mindazt az erényt és tökéletességet, ami ahhoz szükséges, hogy szent, nagy szent lehess a mennyben?” „Micsoda kegyelmeket, ajándékokat, erényeket hív le számunkra a szentmise:... bűnbocsánatot, erőt a kísértések legyőzéséhez, szent sugallatokat nyerünk általa... és micsoda lehetőségeket, hogy lerázzuk magunkról a tétlenséget... hogy állhatatosak legyünk, amitől az üdvösségünk függ, és olyan időszakos áldásokat is kapunk benne, mint a béke, jólét és egészség...” „Ó, áldott szent mise, amelyben Isten Fiát nem karjainkba, hanem szívünkbe fogadhatjuk! Semmi kétség, hogy Vele, csakis Vele fogjuk tudni leróni hálatartozásunkat Istennek.”

Szent Mechtildnek mondta az Úr

„Aki rendszeresen áhítatosan hallgat szentmisét, azt halálakor angyalok és szentek fogják körülvenni, hogy bátran megvédelmezzék a pokol gonosz lelkeinek minden cselvetésétől.”

Szent Brigitta

„Egy nap a szentmisén nagyszámú angyalt láttam leszállni és az oltár köré gyűlni, ahogy a papot figyelték. Az énekük olyan volt, hogy majd meghasadt a szívem a hallatán, a Menny is olyannak tűnt, mintha a szent áldozatot hallgatná. És mi szerencsétlen, vak teremtmények mennyire kevés szeretettel, kedvvel és tisztelettel veszünk részt a misén. Ó, ha Isten megnyitná a szemünket, milyen csodákat láthatnánk!”

Szent X. Piusz pápa

A liturgikus élet kulcsszava, az actuosa participatio, a Szentmisén való tevékeny részvétel. „A hívek a szentmisét imádkozzák, és ne mise közben imádkozzanak”.

Prohászka Ottokár püspök

„A hitből kifolyólag értjük meg csakis, hogy miképp járuljunk a szentmiséhez? Mély érzetével annak, hogyha kegyelmet keresünk, itt keressük, ahol velünk és értünk imádkozik Krisztus. Helyezzük rá a paténára lelkünket és a kehelybe zárjuk szívünket! A legtökéletesebb imádság az áhítatos misehallgatás.”

Szent Pio atya

„Könnyebb volna a világnak Nap nélkül fönnmaradnia, mint szentmise nélkül.” „Minden egyes áhítattal hallgatott miséért az Úr egy szentet küld mellénk halálunk idején vigaszul.” „Minden Szentmise bemutatásánál az oltár mellett áll az Istenanya, angyalok seregével!” „Az egész kozmoszt a Mise Szentáldozata tartja fenn!”

XVI. Benedek pápa

„Meg vagyok róla győződve, hogy szükség van rá, hogy a szentostyát direkt a nyelvre adjuk, anélkül, hogy a hívek az Úr Testét a kezükkel érintenék … a térdelve áldozáshoz való visszatérés a tisztelet egyik jele!”

Szent John Henry Newman bíboros

„Számomra semmi sem annyira vigasztaló, annyira átható, annyira megindító, olyan lenyűgöző, mint a szentmise, melyet ünneplünk. Képes lennék állandóan részt venni a szentmisén anélkül, hogy elfáradnék. A szentmise nem egy pusztán formális szóáradat, hanem egy nagy cselekmény, a legnagyobb cselekmény, ami a földön létezhet. Nemcsak egy segítségül hívás, hanem, ha így mondhatom, az örökkévalóság lehívása. Az előtt, aki itt az oltáron testében és vérében jelenvalóvá válik, leborulnak az angyalok és retteg az ördög. Ez az a lenyűgöző esemény, amely a szentmise minden egyes részének célját és értelmét képezi... ". (John Henry Cardinal Newman, Loss and Gain. Tlze stoy: of a Ionvert, London 1906, p. 327-329, Mr. Willis szavai Newman bíboros első regényében).

(folyt.)angels-love_4_535.jpg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

pappa_leonn_xiii.jpgÚj efezusi szentély, új búcsúkkal, pápai áldásokkal és az első csodás gyógyulások 1

     1895-ben XIII. Leo pápa, aki rendkívüli érdeklődést mutatott az Efezusi Szűz Mária Házának kutatásai iránt, 1896-ban szent helynek ismerte el, bár hivatalosan nem tekinthető a Szent Szűz elszenderülési helyének. Ezzel egyidejűleg, Róma minden időre megszüntette Szűz Mária jeruzsálemi sírjánál tett látogatásra vonatkozó teljes búcsút.
piusx-7.gif     X. Pius pápa egyszeri teljes búcsút engedélyezett az 1914-es zarándoklatnak a Szűz Mária efezusi házához.
    1961. augusztus 18-án XXIII. János pápa a további időkre egy teljes búcsút engedélyezett mindazon katolikus zarándokoknak, akik Szűz Mária efezusi házát meglátogatják. (Az „egy teljes búcsút” értsd: csak az első alkalomra érvényes, az illető esetleges újabb zarándoklatára már nem!)

     XII. Piusz pápa a II. világháború szörnyű megrázkódtatásait követő politikai xii_piusz_kihirdeti_a_dogmat_1951-ben_300.jpgbizonytalanságában, az emberiség egyetlen reménységére kívánt rámutatni akkor, amikor 1950. november 1-jén hittételként kihirdette a "Mennybevétel dogmáját", vagyis a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
 
   1951-ben XII. Pius pápa kijelentette, hogy a ház egy Szent hely és engedélyezte az Efezusi Mária-Házhoz zarándokló papoknak, hogy az év egész folyamán Mária Istenanyaságának és Szűz Mária mennybevételének ünnepi miséjét mondhassák.
     A Szentszék és az Izmír-i püspök engedélyezte egy misézőhely kialakítását a Mária-ház közelében.
A misézőhely felszentelése Szűz Mária mennybevételének ünnepe utáni vasárnap, 1951. aug. 19-én volt. Dr. Gschwind, most már az izmíri székesegyház kanonokja írja: „Körülbelül háromezren ‒ többségük az iszlám követőiből ‒ vettek részt az ünnepi misén, amit Descuffi érsek egy hatalmas platánfa árnyékában, kiemelkedő helyen mondott". A Panaya Kapulu hegyi magányában még soha nem volt ilyen embertömeg.
     A török hatóságok is képviseltették magukat, a rádió, a sajtó és idegenforgalom igazgatósága, filmoperatőrök, újságírók a világ minden részéről. Az ankarai rádió közvetítette az érsek török és francia nyelvű beszédét.
Délután egy svájci csoport közös istentiszteletet tartott a kápolnában szentmisével és közös áldozással.
    A szentelést követő éjjel, a kápolna-felszentelés után történt az első, egyház által elismert csoda. Az ünnepségen részt vevő Pott-kórban szenvedő 15 éves béna kislány, a Mária-forrás vizétől másnap reggelre teljesen meggyógyult. Az esetet alaposan ellenőrizték és megvizsgálták. Öt orvos állapította meg, hogy természetes magyarázat nem lehetséges. Descuffi érsek 1955. március 10-én dekrétummal ismerte el a csoda valódiságát.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(alább: zarándokok 1951-ben, ill. misézőhely ma, lentebb: Mária Háza ma.)zpilgrims_1951_530.jpgmeryemana_ayin_2_530.JPG
meryem_ana_1_530.jpg

Szólj hozzá!

2852454738.2.jpgA történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást! 

Mária könnyei nem mindenkinek tetszik, mégis beigazolódik a hitele 

     A rendőrség jelenlétére mindenképp szükség volt, elsősorban természetesen a rend fenntartására. A Via degli Orti-hoz közel, pl. volt egy baptista imaház, 200 hívővel, akik karöltve a kommunistákkal elkezdték heccelni a tömeget, tbk. kifigurázott vagy imitált csodákkal. Másfelől a kép biztonságos őrzése is feladattá vált! Annál is inkább, mivel a tömeg éjszakára sem gyérült és az Orti utcában virrasztott.
     Közben Rómából magasrangú rendőrtisztviselők érkeztek és úgy találták helyesnek, ha a reliefet beszállítják a rendőrparancsnokságra. rendőröknél siracusa 2.jpgBement velük Angelo Jannuso is. A parancsnokságon alaposan megvizsgálták a képet és fotósorozatot készítettek róla. Ezt követően megfogalmaztak egy nyilatkozatot, hogy a könnyezés magyarázatául semmilyen trükköt vagy manipulációt nem fedeztek fel, és rendkívüliségét maguk is megerősítik! Még aznap éjjel visszavitték a Jannusoék lakásába a gipsz-reliefet és mivel a fiatalasszony aludt, nem akasztották a helyére, hanem egy fehér vászonterítőbe tekerve egy fiókban helyezték biztonságba!
Ettore_Baranzini.jpg     Másnapra, megmozdult az egyházi hatóság is, és a helyi érsek Msgr Ettore Baranzini (1881-1968) felkérte plébánosát, a házaspárt eskető Giuseppe Bruno ferences atyát, hogy az érsekség által biztosított helyre szállíttassa be a csoda tárgyát. 00-a-madonna-delle-lacrime-ferences atya.jpgA képet elkísérte az ifjú pár és a rendőrparancsnokok is. A helyszínen három orvos (Cassola, Cotzia, Bertin) és egy mérnök D'Urso vette vizsgálat alá a gipsz-reliefet. Figyelemre méltó, hogy egyfelől a vászoncsomagolás miatt nem érhette a reggeli harmat, másfelől maga a vászon is teljesen száraz volt! Harmadsorban viszont, amint elkezdték szemrevételezni a Mária-képet, az bőségesen könnyezni kezdett.
     Nagyon szemléletes az a tény, hogy az 1953. augusztus 29.  07.30-tól négy napig síró Mária-relief pontosan szeptember elsején 11.15-ig könnyezett, pontosan addig amíg a tudományos vizsgálatokhoz labor 0 (1).jpgszükséges folyadék-mennyiséget begyűjtötték Mária arcáról! Az egyébként bőséges könnyek felfogása annál is inkább körülményes volt, mert miközben a vizsgálat folyt, egyesek vattával felitatták, ugyanakkor dr. Cassola egy pipettával gyűjtött össze egy köbcentiméternyit. Mellesleg a vizsgálódás arra is kitért, hogy a gipsz-relief homorú hátulját is tüzetesen megfigyelték, amely teljesen por-száraz volt! A könnyezésről, néhány perces video itt! 
     A könnyezés befejeződését követően is megvizsgálták a képet, és hivatalos megállapítást nyert, hogy ugyanabban az állapotban volt, mint ahogy a gyárat elhagyta.
     "A könnyezés elmaradása után is tovább özönlött a nép egész Itáliából, s ezért már szeptember 22-én egyházmegyei törvényszéket hoztak létre a csodák kivizsgálására. Több száz csodás gyógyulást vizsgáltak ki és jegyeztek fel. A testi gyógyulások mellett igen nagy csodák történtek a lelkek mélyén is. Az egyre növekvő tömeg miatt a könnyező Madonna képét ideiglenesen a város egyik legnagyobb terére, a Piazza Euripidére helyezték ki (lent). Végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén került, ahol a helyi érsek fölajánlotta Szirakuzát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének". (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)

(folyt.)

MADONNA-DELLE-LACRIME--3- (1).jpg

Szólj hozzá!

Várkastélyból a hajléktalanságba
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     1273-ban azonban újabb, nem várt fordulat állt be az életében.
Élettársa Arsenió egy reggel, a kutyája kísértében vadászni ment és elhagyta a Plazzót, estére azonban Margit hiába várta. Harmadnapra csupán a kutya érkezett vissza, nagy szűkölve. Margit figyelmes lett az állat vészjósló viselkedésére és követte. A kutya a Petrignano-i erdőségbe vezette, ahol Margit az ágakat elhúzva, a kutya kikaparta az avart és feltárult a szörnyű látvány, Arsenió szúrásoktól agyonsebzett holtteste. Szeretője nagy valószínűséggel már a Szent Rita történetében is említett (lásd itt) Ghulphi-Ghibellin ellentétek áldozata lett. Arrafelé akkor ugyanis a földesurak állandó harcban voltak egymással!
2-s_margherita_da_cortona-5.jpg     Margitot irtózatosan megrázta szeretett lovagjának harmadnapos látványa! Nem csupán a halál elborzasztó ténye és a veszteség kavarta fel, hanem a velőtrázó aggodalom, hogy bűntársa nagy eséllyel elkárhozott, amiért önmagát is felelősnek érezte! Eleddig nem gondolt effélére, hogy mit jelenthet: bűnben meghalni! Margit mélységes megrendüléséből a lelkét átformáló bűnbánat született.
     A párkapcsolata ezennel véget ért, de az emiatti lelki felelőssége nem!
Szerelmi társának gazdagságából semmire nem tarthatott igényt, még gyermeke jogán sem, mert Arsenió családja addig is csupán jött-ment „ágyasnak” tekintette őt, a gyermeket pedig nem ismerték el, hogy az úrfitól lenne. Így minden nélkül elzavarták a „fattyával” együtt! Margit egyszeriben ,,kivert kutya”, hajléktalan lett!
     Amellett, hogy egy világ dőlt össze benne, a halál látványa, a kárhozat sokkoló lehetősége, a társa iránti felelőssége és a szörnyű megaláztatás felnyitotta a szemét és undorral tekintett vissza addigi életére. Egyféle öntudatra ébredt, s ez az 'ébredés' tele volt istenfélelemmel és elszántsággal.
Ezen érzésekre szüksége is volt, mert abban a korban rendkívüli eltökéltség és Istenbe vetett erős bizalom kellett ahhoz, hogy egy „megesett lány”, a saját lábán próbáljon megállni, a megszólások és kirekesztés elkerülése nélkül! Margit határozottan bízott a Gondviselésben.
     Elsőként úgy gondolta, hogy gyermekével visszatér apjához. Gyászöltözetben és bánattól megtörve kopogtatott a szülői ház ajtaján, és az apja kelletlenül ugyan, de befogadta.

(folyt.)
(Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

2237-santa_1.jpg

Szólj hozzá!

919_535.jpg     Tisztelt Olvasóm!

Mélyen elgondolkodtató lehet az alábbiak olvasása, hiszen ismerjük a Szentmise szertartását, de elménkkel bizony kevéssé fogjuk fel Szent Áldozatának felbecsülhetetlen értékét! A Szentmise Jézus Krisztus keresztáldozatának újra megjelenítése az Atya előtt, a mi bűneink és a világ bűneinek váltságaként. Ez a keresztény élet forrása és csúcsa! Az üdvösség egyetlen záloga! 

Sajnos a Szentmise alatt, gyakran nehéz ezt a természetfeletti nagyságrendű igazságot észben tartani, szemlélni, átélni, a szokásos zavaró tényezők miatt.

     Cañizares bíboros nyilatkozta a Catholic Herald c. újságnak: „Amikor olyan kevesen hisznek Istenben, mint ma, szükségük van a valódi eucharisztikus ünnepre, emlékeztetve, hogy az emberi élet igazi értelme abból származik, hogy Krisztus életét adta értünk és megváltott minket!”

     Bangha Béla SJ írja az "Oltár titka" c. könyve előszavában: Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása. Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nem csak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivoltában. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban a Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örök érvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

(folyt.)3437373155_535.jpg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Cselekedetek által igazul meg a hit
regimsgr_gschwind_in_sel_uk_330.jpg     1947 őszén Dr. Karl Gschwind svájci érsek szamárháton zarándokolt a Fülemüle-hegy (Bülbül-Dagh) köves útján Panaya Kapulu-ba. Újra elhagyatott, és teljesen romos volt a Szűzanya Háza, közel s távol egy lélek se. Dr. Gschwind 37 évi lelkipásztori munka után elhatározta, hogy feléleszti Törökország keresztény emlékhelyeit a feledésből. A Szent helyekről szóló írásai révén kapcsolatot teremtett befolyásos személyekkel és megnyerte bizalmukat. Az éppen elkezdődő török turizmus is egyengette az utat. Így támadt fel újra Panaya Kapulu is.
regiskan_16_530_1.jpg     Az isztambuli osztrák Szent György Intézetben született a gondolat, hogy Szűz Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése alkalmával (1950. nov. 1.) zarándoklatot szervezzenek Panaya Kapulu-ba (Lásd legalul!). A gondolat sokaknak tetszett. Az illetékes török hatóságok támogatásával, Josef Descufi izmíri és isztambuli érsek védnökségével megtörtént a zarándoklat. Huszonkét órás hajózás után a nem jelentéktelen csoport Izmírbe érkezett és onnan autóbusszal mentek Efezusba, majd gyalog tették meg az utat a Fülemüle-hegyre.
A nehéz kapaszkodás után a romos, tetőtlen templomban megható, zarándok-istentiszteletet tartottak. Október 29-e volt. Ez az ünnepség a kis szentélyben az új élet kezdete. A dogma kihirdetésének napján az ország minden újsága írt Szűz Máriáról, Rómáról és Panaya Kapulu-ról.
     Ezután meglepő sorozatban döntő fontosságú események történtek. Az izmíri érsek engedélyével a török kormány Menderes miniszterelnök irányításával elrendelte 1951 áprilisában, hogy azonnal építsenek utat Szeldzsukból a hegyen át Panaya Kapulu-ba. Az út három hónap alatt elkészült és a szent körzetben a tenger szintje fölött 450 méter magasban egy parkolóval ért véget. Az új utat „Mária útjának” és a Csalogány-hegyet „Mária-hegynek” (Meryem-Dagh) nevezték, a Panaya Kapulut: pedig „Meryem Anának”.
     Az érsek elhatározta és az erre összehívott bizottsággal hamarosan elvégeztette a kis templom restaurálását. Az alapfalat érintetlenül hagyták, a felmenő falakat majdnem teljesen megújították és lapos ívű kupolával fedték. A régi és az újonnan felépített falak közötti határt kívülről vörös vonal jelzi. Egyenes fasorokat telepítettek. Az előteret alaposan megnövelték és a ház körül is utat építettek. Azon voltak, hogy az épületnek falusias, antik külsőt adjanak és a korábbi összképet lehetőleg hűen állítsák helyre, amelyben Szűz Mária lakott.
     Szűz Mária egykori imádkozó helyén carrarai és efezusi márványból szerény oltárt emeltek, most ezen áll a csonka szobor, ami valamikor az előteret díszítette. Az új területrendezésnél szépen kialakították a forrást is.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

regizpilgrims_1950_530.jpg

Szólj hozzá!

Világméretű lelki keresztes hadjárat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére ‒ Isten beavatkozásáért esedezve az Egyház válsága miatt

fat_sza_a_fold_elott_rf-el_kezeben_300.jpg     Fatimában a Szűzanya a rózsafüzér imádkozását és az öt elsőszombati ájtatosságot adta nekünk, mint hatékony lelki eszközt, amellyel különleges isteni kegyelmeket nyerhetünk. Ezért a Katolikus Egyházat jelenleg sújtó borzasztó válság megfékezésére Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által, Isten segítségét és beavatkozását kérjük. Ennek elősegítésére a Fatimai Miasszonyunk Testvérisége világméretű lelki keresztes hadjáratot indít a rózsafüzér napi imádkozásával és az öt elsőszombati ájtatosság elvégzésével, különösen a római Szentszékért.

Az öt elsőszombati engesztelés a következő: öt egymást követő hónap első szombatján a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez járulni és a szentmise végeztével még tizenöt percet elmélkedni a rózsafüzér titkairól, engesztelésül a Szeplőtelen Szíven esett sérelmekért.

     Ez a lelki keresztes hadjárat 2024. január első szombatján (január 6.) kezdődik és 2024. december első szombatján (december 7.) fejeződik be. 

2023. december 8., a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, Christopher P. Wendt, a Fatimai Miasszonyunk Nemzetközi Testvériségének igazgatója

 + Athanasius Schneider, a Fatimai Miasszonyunk Testvériség spirituálisa, az asztanai Szűz Mária Főegyházmegye segédpüspöke 

(A Püspök atya kérése, hogy a felhívást ezzel a linkkel együtt terjesszük: https://www.livefatima.io/crusade/ 

Ad Iesum Per Mariam

zdfl8qycni_545.jpg

Szólj hozzá!

Ifjúkori hányódtatások

cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Margit, az umbriai Lavianóban született 1247-ben, egyszerű földműves családban. Jámbor anyja (neve ismeretlen) nagy szeretetben és istenfélelemben nevelte, belé plántálva az imádság iránti szeretetet. Volt egy Bartolo nevű bátyja, aki a Szentföldre ment harcolni és eltűnt, valamint egy Adriana nevű nővére is, akinek sorsa ismeretlen.

     Margit lelki fejlődése nagy hirtelenséggel megtört hétéves korában, amikor édesanyja meghalt. Apja – Bartolomeo Tancredi  két év múlva elvett egy másik nőt, aki azonban nem lett a gyermek második anyja, sőt még apjának sem engedte meg, hogy törődjék a kislányával.     Mindez a lelki trauma akkor érte Margit személyiségét, amikor a legmegértőbb szeretetre lett volna szüksége.

     Ahogy Margit fejlődött, egyre jobban kibontakozott rendkívüli szépsége (mostohája bizonyára féltékeny is volt rá). Ennél fogva nem csoda, ha tizenhat évesen már nem tudta kordában tartani a fiatalságnál óhatatlanul jelentkező , az önállóság-, az elismerés- és a szeretet utáni éhségét. Hamar felfigyelt arra, hogy a férfiak megnézik, és ő akár a tekintetével is befolyásolhatja viselkedésüket. Ez nagy könnyelműségekre ragadtatta, melyet ő „szeretet-pótlásnak” fogott fel. Ezen „flört-sikerek” önteltségében – és az anyai tanácsok hiányában egyik pillanatról a másikra elhagyta a szülői házat, és egy Arsenió nevű történészi kutatások szerint viszont  Raniero Del Pecora a montepulcianói Plazzo fiatal urának kedvese lett. A főúri család, látszólag kedvesen fogadta a "kis kedvest", mert azt remélték, hogy a "párkapcsolat" mérsékelni fogja a fiatalúr kicsapongásait. Házasságról természetesen hallani sem akartak!

980.jpg     Az egyszerű parasztlány, egyszeriben drága aranyláncokkal díszített ruhákba öltözött, kilovagolt a kutyája kíséretében, vagy díszhintón járt és látványosan büszkélkedett eltartója gazdagságával.

     A feltűnősködés mellett azonban, lassan megmutatkozott nála valami más is, amely bizonyára még a Szent Keresztségből maradt pislákoló zsarátnok volt a szívében. Talán olykor édesanyja emléke is felsajdult benne, egy-egy érzés a gyermekkor szépségéből, az imádság illatából, a szentáldozás meghittségéből. Úgy derengett emlékeiben, hogy egyszer nagyon megrendült egy Bűnbánó Magdolnát ábrázoló templomi képen, amint mélységes fájdalommal tekint Krisztus Keresztjére! Margit ennek kapcsán, egyre inkább ellentmondást érzett a javakban dőzsölő élete és a szegények kilátástalan g_traversi_margherita_da_cortona_reszlet.jpgnyomorúsága közt. Lelkivezetője feljegyzéseiből ismerjük, hogy lelkiismeretének egyre égetőbb furdalásait a szegények és betegek támogatásával próbálta csillapítani.

     Közel tíz évig, ilyen „rendezetlen” és lelkében egyre nyugtalanítóbb állapotban élt. Margit eközben érett nő lett, és már volt egy kislánya is (más források szerint fia).

(folyt.) (Felhasznált forrásokat lásd az első részben!)

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Az  efezusi Szűz Mária-templomban mondták ki az Istenanyaság dogmáját
efezusaxresdemm_530.jpg     431. pünkösdjén II. Theodosius császár és a világegyház 290 tisztségviselője jött össze az Efezusban épült  első Máriának szentelt templomban azért, hogy megvitassa, milyen méltóság illeti meg Szűz Máriát. Annál is inkább, mert Nesztoriusz, konstantinápolyi pátriárka azt tanította, hogy Szűz Mária csak Jézus emberi természetének anyja és az isteni természetének nem, ezért csak „krisztus-szülőnek” szabad nevezni. A zsinati határozat I. Celesztin pápa határozatával Cirill alexandriai pátriárka tanítását fogadta el, ami szerint Szűz Mária valóságos istenanya, nem az isteni természeté önmagában, hanem a megtestesült Ige anyja, ez magába foglalja az emberi természetet is. Mária így valóban „Theotokosz”  Istenszülő Istenanya.

maria_santa1_530.jpg     A hívők feszülten várták a tanácskozás eredményét. Amikor kihirdették az eredményt, határtalan volt az öröm. A város fényárba öltözött, a püspököket fáklyás menetben kísérték haza és első ízben csendül fel az imádság: „Istenszülő Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk!”.

     Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe.
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Az efezusi zsinat határozata a keleti és nyugati egyház közös Mária-tanának alapja. Ettől kezdve Szűz Mária a Gyermekkel minden nép közös kincse. Sajátos Mária-tisztelet központja lett Bizánc, és ez mindmáig az ortodox egyházak piusix_280v.jpgMária ikonjaiban és ikonosztázaiban mutatkozik meg. Az efezusi zsinat 1500. évfordulójára írta XI. Pius a „Lux veritatis” enciklikában: "Megengedheti-e Szűz Mária ‒ akit pont Kelet elszakadt népei olyan forró jámborsággal és szeretettel tisztelnek ‒, hogy továbbra is távol maradjanak az egyház egységétől és Fiától, akinek földi helytartója mi vagyunk? Tovább kell-e még tartania a sajnálatos szakadásnak? Bár visszatérnének a közös atyához, akinek ítéletét az efezusi zsinati atyák örömteli engedelmességgel fogadták és mint a hit őrzői egyhangú tetszéssel üdvözölték.” Ezek a szavak nekünk ma, az ökumenikus találkozás idején sokkal többet jelentenek, mint annak idején.

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)maternitybvm530.jpg

Szólj hozzá!

2852454738.2.jpgA könnyezés csodája meghódítja a lelkeket

     Eközben a rendőrségen is nagy tanácskozás folyt. Néhányan meg voltak győződve arról, hogy csalás történik és kemény fellépést sürgettek. Úgy vélték, hogy ha a Madonna Szirakuzában sírni akarna, biztosan nem ilyen utálatos helyen tenné. Mások viszont, akik látták, valódinak minősítették a csodát. Végül úgy döntöttek, hogy elhozzák a képet, és a rendőrség épületében alaposan megvizsgálják. Ezt a tervet meg is valósították.
     Útközben a Szűzanya könnyei olyan bőségesen patakzottak, hogy a törvény szolgájának teljesen átnedvesedett a kabátja. Mikor a képpel a rendőrség épületébe értek, és a hivatalos marcona férfiak meglátták a síró Madonnát, elcsendesedtek, meghatódva szemlélték a képet, és azt tették, amit az egyszerű nép: letérdeltek és imádkoztak. A hivatalnokok személyes meggyőződése hasznosnak bizonyult. Ettől kezdve a rendőrség rendszeresen egységeket vezényelt ki a tömeg irányítására. A szélesebb körű hírverést a liberális La Sicilia napilap vasárnap reggeli száma jelentette, amely első oldalon adott helyszíni tudósítást az eseményről.SIRACUSA_GRANDE_1024x744.JPG
     A lap munkatársa Aldo Carratore, többek között azt írta, hogy "a hitetlenkedők is fejet hajtani kényszerültek a látható tények előtt, mert a könnyek egész nap hullottak a Madonna-kép szemeiből". A cikk nyomán Szirakuza szűknek bizonyult mindazoknak a befogadására, akik vonaton, anita.jpgautóbuszon, gépkocsival hömpölyögtek a város felé Szicíliából és más országokból. Lehetetlen felbecsülni a zarándokok számát, akik 1953. augusztus 29. és szeptember 1. között a Lacrimazione (könnyezés) napjaiban Szirakuzába özönlöttek. Milliókról beszélnek.     Vasárnap a rádió riportere hangfelvételeket készített az ott tapasztaltakról, a tömeg viselkedéséről és a házaspár vallomásairól, melyeket még aznap este leadtak. A filmhíradó stábja rögzítette a könnyezést, a tévé helyszíni adásban számolt be az eseményekről.
mlacrime 1953.jpg     A hatalmas tömegre való tekintettel a képet kiakasztották a ház bejárata fölé. Az ott növő futókaktusz nyomban virágba borult.
     Aki kérte, vattával vagy kendővel fölitathatott a könnyekből. Szeptember elsején, a könnyezés negyedik, egyben utolsó napján, a La Sicilia tudósítója egyebek között ezt írta: "Nem lehet szó szuggesztióról, mert a jelenséget olyan személyek is megállapították, akik megrögzötten hitetlenek voltak, és csak puszta kíváncsiságból mentek a csodás képhez, talán még azzal a szándékkal is, hogy mindenáron természetes magyarázatot adjanak a különleges jelenségnek." (vö. Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)image_1.jpg

Ezidő alatt, a fiatalasszony egészséges fiúgyermeknek adott életet, és mindketten tökéletes egészségnek örvendtek!

(folyt.)

Szólj hozzá!

007_meszlenyi_zoltan_marc_4.JPG

Szólj hozzá!

Bevezető
cortonai_szent_margit_kep1.jpg     Cortonai Szent Margit (1247–1297) a 13. századi Itália legkalandosabb életű női szentje volt, talán ezért maradt fenn épp róla a legfordulatosabb élet-írás, ferences gyóntatója, Fra Giunta Bevegnati tollából. Ám a vastag kötetet kitevő életrajz, mely felöleli misztikus élményeit és Krisztussal folytatott párbeszédét, magyar nyelven nem hozzáférhető.
     A róla szóló életleírások sekélyesek, és szinte az lehet a benyomásunk, hogy Cortonai Szent Margitot is a „kevéssé kedvelt szentek” közé sorolta a vallási média.
    Ez azért is furcsállható, mert az ő bűnt felismerő és vezeklő életpéldája, épp a Házasság Szentségét könnyedén mellőző korunkban lehetne figyelmeztető az elhamarkodottságra hajlamos ifjúságnak.                         Napjainkban ugyanis feledni látszik a bölcselet: »Ha Isten óvó parancsát figyelmen kívül hagyod – rosszul teszed –, mert úgy meghalhatsz, hogy észre sem veszed!«
     A földi élet ugyanis, nemcsak az érdemszerzés lehetőségét kínálja az embernek, hanem a jól-rosszul döntés végzetes lehetőségét is! Aki Isten parancsai ellenében cselekszik, az a Vele való szembenállás mellett dönt! Az ember földi életében bármikor megváltoztathatja örök sorsát, mellyel mások üdvösségére is befolyással lehet, ám a változtatás csak a laza élet-szemlélet irányába olyan könnyű, a megtérés útjára visszatalálni viszont igen nehéz lehet! Krisztus urunk jól ismerve az ember esendőségét, felkínálja mindenkinek a Bűnbánat Szentségét. Tehát a földi életben, mindig adott lehetőség a bűnből felállni, melyet egyedül a hirtelen halál akadályoz meg véglegesen, és bűnnel terhelten maradhat a lélek. Ez pedig iszonytató esély akár az örök kárhozatra is! Ez rendítette meg Cortonai Szent Margitot is, amikor holtan látta „élettársát”, akinek lelki üdvéért (és a sajátjáért) súlyos vezekléseket vállalt! Olvassuk tehát életét és okuljunk belőle!

     Posztjaimhoz az alábbi forrásokat használtam fel:                    
Forrás 1. Kühár Flóris OSB., Szunyogh X. Ferenc OSB. közreműködésével szerkesztette Radó Polikárp OSB.: AZ EGYHÁZ SZENTJEI ‒ PALLAS RT. kiadása, Budapest, 1940
Forrás 2. Forrás 3. Forrás 4. Forrás 5. Forrás 6. Forrás 7.

Forrás 8. Forrás 9. 

elet-halal-ido.jpg

 

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

A Mária-tisztelet a bensőséges Krisztus-követés alapja
efezusi_szuzanya_250.jpg     Szűz Mária tisztelete rendkívül nagy volt Efezusban, és a közösség a keresztény vallás szabad gyakorlásának engedélyezésekor a IV. században a város templomát Szűz Mária tiszteletére építtették és szentelték. Ismereteink szerint ez volt a világ első, Mária nevet viselő temploma. Rómában csak az V. században épült Mária templom, a Santa Maria Maggiore. (Bal oldali kép az Efezusi Szűzanya ikon, lentebb, az efezusi Mária-templom romjainál, 1890-ben)regichurch-of-mary-ephesus1890_530.jpg
     Efezusban már 390-ben felépítették az első Máriának szentelt templomot. Azért az mégis csak feltűnő, hogyha Jézus Anyja Jeruzsálemben halt meg, akkor miért nem építettek ott, akár csak egy kis kápolnát is az emlékére és tiszteletére? Az első kifejezetten Mária templomot Jeruzsálemben csak 530-ban építették.

537-ben pedig Konstantinápolyban épült meg a Hagia Sofia (Isteni Bölcsesség) templom!
     Az Efezusi Mária templom világhírű lett a 431-es Efezusi Zsinat révén. A súlyos események: háborús támadások, földrengés miatt később kétszer átalakították és nem pontosan tudni mikor, a Mária templom épülete összedőlt.

Az efezusi zsinat jegyzőkönyve szerint a Szűz lakhelye közel volt ahhoz a templomhoz, ahol – évszázadokkal később – a zsinat zajlott és a hagyomány szerint ott maradt 46-ig, amikor 64 éves korában felvétetett a mennybe. Ezt a későbbi pápák is megerősítették. (Akkor tehát, mi a vita tárgya?)

charles-lenormant_200.jpeg     Charles Lenormant (1802-1859) híres francia orientalista archeológus meggyőződéssel hirdette, hogy Mária efezusi tartózkodásának hagyománya tökéletesen illeszkedik az evangéliumi leírásokkal, és a történelmi helyzetből való következtetésekkel.
A Szent Szűz jeruzsálemi sírjának hagyománya, a fenti következtetésekkel teljesen ellenkező, és csupán hetedik századi apokrif iratokon alapul..
     Bár hivatalos nyilatkozatban a Szentszék nem deklarálta a Szent Szűz lakóhelyének az Efezusi Szentélyt, de a pápák közvetve, sorra  tanúságot tettek mély tiszteletüknek.
     Az egykori zsinati templom romjainál a török kormány meghívására néhány nappal a II. Vatikáni zsinat kezdete előtt pápai küldöttség istentiszteletet tartott, hogy ezen a Szent helyen Isten áldását kérje a kezdődő nagy munkához. 

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Alsó kép egy atya a Mária-templom romjainál 1890-ben)jean-heroger-atya_a_marian-templom_romjainal_530.jpg

Szólj hozzá!

relief medium.jpgA történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást! 

Négy nap története
     A négy nap történetének bemutatása nagyon hosszúra nyúlna. Csupán azt mondjuk el, hogy néhány nap alatt emberek tízezrei láthatták közvetlen közelről a könnyezést, az Olasz Televízió hosszan filmezte, majd ismételten levetítették. Szakemberek tudományos vizsgálatnak vetették alá mind a domborművet, mind a könnyeket. A tudósokból álló bizottság a helyileg illetékes érsek felkérésére analizálta a folyadékot, s megállapította, hogy összetétele teljesen azonos az emberi könnyekkel. Még a fehérje sem hiányzott belőle, amit pedig csak élő szervezet termelhet. Erről 1953. október 17-én nyilatkozatot adtak ki.
0-0-1-lacrimazione--7- (1).jpg     A dombormű szeptember 1. déli negyed tizenkettőig könnyezett. Éppen addig, amíg a szakértői bizottság összegyűjtötte a laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mennyiségű folyadékot.
Szirakuzában a könnyezés befejeződése után is feltűnően sok testi és lelki gyógyulás történt. Évente kb. félezer. Kérdés azonban, hogy mi lehetett az a nagy veszély, amelytől az Istenanya rendkívüli csodájával figyelmeztetni akarta gyermekeit? Nos, ez a terjedő kommunista szervezkedések nyomán fellépő nyílt ateizmus volt!
     A háború utáni Olaszországban, egyre nagyobb méreteket öltött a szovjet típusú marxizmus térnyerése, különösen Dél-Olaszország régióiban, ahol nagyobb volt a szegénység és a munkanélküliség. A történetünkben szereplő ifjú férj, Angelo Jannuso is szervezett kommunista volt, melynek egyenes következményeként a templomba járást, a vallásosságot és az imádságot csak primitív népszokásnak tartotta.
     Angelo a férj, az esemény megtörténtekor aggodalommal igyekezett hazafelé a munkából, du. fél hatkor. Szorongásának oka az volt, hogy az utóbbi héten megsokszorozódtak a felesége görcsei, sőt a látását is el-el vesztette. Amikor látta a nagy csődületet, végképp rosszat sejtett annak ellenére is, hogy mindenki azt újságolta, hogy sír a Madonna! Emiatt azt hitte, hogy a felesége haldoklik vagy már meg is halt.MADONNA-DELLE-LACRIME--10- (2).jpg
     Amikor belépett a szobába, épen és egészségesen találta feleségét, mire ő is a képre tekintett, melyet levett a falról és amint belenézett a könnyekben úszó Madonna szemébe, maga is könnyekre fakadt és térdre esve keresgélte emlékeiben gyermekkora elfelejtett imádságait.
p078_1_01.jpg     Közben óriási tömeg gyűlt össze a Via degli Orti (utcában) és nem csak a csodát látni kívánók, hanem a rendbontók és szkeptikusok is! Néhány fiatal protestáns szétszóródva a tömegben, megpróbálta lejáratni a rendkívüliséget. Ezért is, meg a tömeg miatt is egy Milena Messina nevű asszony kihívatta a rendőrséget.

(folyt.)

Szólj hozzá!

Világméretű lelki keresztes hadjárat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére ‒ Isten beavatkozásáért esedeze az Egyház válsága miatt

fat_sza_a_fold_elott_rf-el_kezeben_300.jpg     Fatimában a Szűzanya a rózsafüzér imádkozását és az öt elsőszombati ájtatosságot adta nekünk, mint hatékony lelki eszközt, amellyel különleges isteni kegyelmeket nyerhetünk. Ezért a Katolikus Egyházat jelenleg sújtó borzasztó válság megfékezésére Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által, Isten segítségét és beavatkozását kérjük. Ennek elősegítésére a Fatimai Miasszonyunk Testvérisége világméretű lelki keresztes hadjáratot indít a rózsafüzér napi imádkozásával és az öt elsőszombati ájtatosság elvégzésével, különösen a római Szentszékért.

Az öt elsőszombati engesztelés a következő: öt egymást követő hónap első szombatján a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez járulni és a szentmise végeztével még tizenöt percet elmélkedni a rózsafüzér titkairól, engesztelésül a Szeplőtelen Szíven esett sérelmekért.

     Ez a lelki keresztes hadjárat 2024. január első szombatján (január 6.) kezdődött és 2024. december első szombatján (december 7.) fejeződik be. 

2023. december 8., a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, Christopher P. Wendt, a Fatimai Miasszonyunk Nemzetközi Testvériségének igazgatója

 + Athanasius Schneider, a Fatimai Miasszonyunk Testvériség spirituálisa, az asztanai Szűz Mária Főegyházmegye segédpüspöke 

(A Püspök atya kérése, hogy a felhívást ezzel a linkkel együtt terjesszük: https://www.livefatima.io/crusade/ 

Ad Iesum Per Mariamzdfl8qycni_545.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Folytatva az efezusi Szentély történetét
ephesus-ancient-road-1-selcuk530.jpg     Izmírből (Szmirna) jövet a keresztény zarándok a  megemlékezés első helyét, a várhegyet látja, amit „Ayasoluk-dombnak” (a Szent hittudós dombjának) is mondanak. Ennek a tövében van Szeldzsuk. Nem a dombot koronázó citadella, a körbástyák vagy a bizánci erődítmények vonzzák a zarándokokat, hanem Szent János sírja, Efezus városának legértékesebb kora-keresztény építészeti emléke. Az ásatások folyamán a domb középmagasságán fekvő apostolsír került előtérbe, míg a hegy csúcsán lévő templomot még nem tárták fel, és majd talán később árulja el titkát.
     Szent János halála után (100 táján) sírját azonnal tisztelték. Először csak egyszerű emlékhely. A II. században már bizonyíthatóan falazott sírkamra.
janos_the_tomb_of_st_john530.jpg     Azután keletkezett a kereszt alakú síremlék, ami fölé hatalmas templomot emeltek, valószínűleg a IV. században. Közel-kelet kiemelkedő zarándokhelye volt a templom. Celesztin pápa felszólítására az efezusi zsinat atyái is „tisztelték a nagy apostol maradványait, az apostolét, aki ott prédikált”.
Számolva a mind nagyobbá váló tömegzarándoklattal, Jusztinianusz császár (527-565) a konstantinápolyi Hagia Sophia építésével egyidőben hatalmas kupolás bazilikát építtetett Efezusban a régi templom helyére. Ez sokkal nagyobb és pompásabb volt, mint a régi. Az épület magva most is, mint azelőtt, a földalatti kripta az apostol sírjával.
     A szentély is osztozott a pusztuló város sorsában. Amikor a szeldzsukok nemzetsége került uralomra, kirabolta a nagyszerű templomot és mohamedán imaházzá alakította át, majd bazár lett belőle. Végül földrengés végzett a büszke épülettel és kíméletlenül romba döntött mindent.
     Napjainkban nagy művészi és szakértelemmel helyreállították a jusztiniánuszi bazilika néhány oszlopát. A tiszteletreméltó hely elmélkedésre készteti a zarándokot, hogy elgondolkodjon az egykor pogány Ephesos sorsáról, ami ennek a hegynek a lábától a tengerig terjedt, majd nagy keresztény közösség lett. A pogány város meghódítása Krisztus számára az apostolfejedelem, Szent Pál háromévi szívós munkájának eredménye. Az Apostolok Cselekedeteinek 18. és 19. fejezete mondja el, hogyan került oda, hogyan lépett fel, milyen csodákat művelt és milyen veszedelembe került Demetrius ezüstműves lázadásakor. Az általa alapított egyházközséggel való kapcsolatának bizonyítéka, hogy kedves tanítványát, Timóteust tette a város püspökévé. Szent Pál vértanúsága után még sokáig Szent János szervezte innen az összes kis-ázsiai egyházközséget és védte őket a hitet veszélyeztető áramlatokkal szemben. Sohasem ellenségeskedett a környezetében élő pogányokkal, hanem türelemmel várta Krisztus győzelmét a tanítás hirdetésétől, a Megváltó szeretetétől és azok példájától, akik már hittek.
     Az egész város ujjongott, amikor Szent János visszatért a patmoszi száműzetésből. A hit győzelmes erejének további jeléről Szent János szívesen beszélt.
Még másfél századon át látták Szent János sírjának zarándokai közvetlenül a hegy tövében Artemisz istennő (a latin Diana) büszke szentélyét. Ebből a kultuszból élt félezer évig a város.
Ezalatt a hosszú idő alatt ötször építettek szentélyt a régi helyébe. Mindig szebbet. A gótok 263-as gyújtogatása után lassanként omladozni kezdett. És lám, a rommező felett pedig egyre inkább nőtt az apostol sírjának tisztelete.

(fentebb Szent János sírhelye, alul az Artemis templom)arttemple-d-art-mis530.jpg

Szólj hozzá!

relief medium.jpgA történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást! 

Az események körülményei
     A második világháború után Szicíliában szociális nyomor és munkanélküliség volt. Az Istennel csupán "népszokás" szinten kapcsolatot tartó emberekre az erkölcsi lazaság volt jellemző.
MADONNA-DELLE-LACRIME--4- (1)_1.jpg     A város Santa Lucia negyedében, a Via degli Orti di San Giorgo 11-es számú, kis földszintes házában egy fiatal házaspár húzta meg magát, Angelo Jannuso és felesége, Antonietta Guisto. Ők sem voltak vallásosak, de Máriát tisztelték. Rokonuktól nászajándékba egy értéktelennek látszó, 28x23 cm-es domborművet kaptak, amely egy 38x34 cm-es üveglemezre volt felcsavarozva. A képet ágyuk fölé akasztották. A fiatalasszony áldott állapota idején, igen súlyos terhességi toxémiában szenvedett, mely időszakos látásvesztéssel is járt.M delle lacr.jpg
     1953. augusztus 29-én, szombaton éjjel olyan heves rohamai voltak, mint még azelőtt soha. Antonietta teljesen kimerült, nem látott és talpra sem tudott állni. Férje, Angelo az át nem aludt éjszaka után aggodalmak közt indult reggel munkába, s útközben zúgolódva vádolta a Madonnát, hogy miért nem segít a feleségén, ha már a képét kifüggesztették szobájuk falára.
     Antonietta reggel újabb rohamoktól tartva, az ágyán fekve könyörgött gyógyulásért a Szent Szűzhöz. A beteg egyszerre csak visszanyerte látását, sőt rosszulléte is elmúlt. Alig ocsúdott fel örömteli csodálkozásából, amikor észrevette, hogy vízcseppek hullanak az arcára. Keresni kezdte a magyarázatot s meglátta, hogy az ágya fölött könnyezik a Mária-dombormű. Döbbenten kiáltotta: ,,Sír a Madonna!'' Csakhamar összegyűltek a szomszédok, akik a lakásban első tanúi lehettek a természetfölötti eseménynek.

     Egy-egy szobor vagy kép könnyezése nem csupán szenzáció és nem is spontán esemény, hanem konkrét figyelmeztetéssel bír, valamely nagy ‒ az üdvösséget is veszélyeztető ‒ tragédia elkerülésére!

(folyt.)evento_500px.jpg

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpgA „Hétalvók” legendája

     Tekintve, hogy Efezus történetéhez (Mária Házától függetlenül!) hozzá tartozik egy régi legenda, ezért erről is említést teszek!

7_seven_main_530.jpg

     Ásatásokkal tárták fel a nagy temető területét a Pion-hegy (Panayir Dagh) északi lankáján. Ennek több rétege van: részben kiemelkedő boltozatos épületekkel és több mint 700 sírral. Ezek az ásatások igazolták az efezusi görögöknél és a törököknél is élő hagyományt, miszerint a Pion-hegyen egy keresztényüldözés alkalmával hét ifjút befalaztak a hegy egyik barlangjába, és ezek az ifjak száz év múlva életre keltek, hogy tanúságot tegyenek a test feltámadásáról.
     Efezusban hét testvért (Maximianus, Malchus, Martinián, Dénes, János, Serapion és Konstantin) Decius császár (251-es) keresztényüldözése során arra akartak kényszeríteni, hogy tagadják meg keresztény hitüket. A városban tartózkodó császár elé hurcolták hát őket, de mivel nagyon szép ifjak voltak, ezért a császár gondolkodási időt adott nekik, ők azonban, amikor újra a császár színe elé kerültek, hirtelen a földre rogytak és mély álomba merültek. A császár parancsára bezárták őket a Celeus hegy egyik barlangjába, magát a barlangot 7_sason_kalesinde_330.jpgkövekkel zárták el, és lepecsételték.
     A külső világban ezután győzedelmeskedett ugyan a kereszténység, de voltak elhajlók, akik a régi szadduceusokhoz hasonlóan, tagadták a feltámadást. Egy Dalius nevű gazdag ember, hogy juhainak jobb legelőt találjon, széthányatta a köveket, de magát a barlangbejáratot érintetlenül hagyta. Ekkor az Úr parancsára a hét testbe visszatért a lélek és azok feltámadtak, de ekkor már 351-et írtak és Theodosius volt a császár. Miután a „Hétalvók” igen éhesek voltak, kiválasztották maguk közül Malchust, hogy hozzon számukra élelmet. A városba érve, nagyon meglepődött a városkapu felé kihelyezett kereszt láttán, és azt hitte, hogy Decius jobb útra tért. Kérdezősködésére, hogy mi történt a családjával, és mi lett a keresztényüldözésekkel, senki nem tudott válaszolni. Malchus furcsa öltözéke, illetve Decius képmásával ellátott pénze azonban feltűnést keltett, ezért Marinus püspök elé hurcolták, aki hallva a furcsa történetet, elküldetett a hat másikért és miután megtalálta az ólompecséteket, igazoltnak látta az ifjak történetét. Ekkor a püspök térdre hullott és magasztalta Istent, mert bizonyosságot adott a lelkek halhatatlanságáról és  feltámadásáról, és ennek megfelelően hirdette az Evangéliumot. Miután a „Hétalvók” csodáról a püspök és a császár előtt is bizonyosságot tettek, ugyanegy pillanatban mind a heten ismét ‒ most már örökre ‒ elaludtak. A Katolikus Egyház június 27-én üli ünnepüket.

A néphit szerint, ha ezen a napon esik, szakadatlanul tart az eső hét hétig.


7grotto_of_the_7_sleepers530.JPG     Sírjuk számos zarándoklat célja a „hét alvó coemeteriumával együtt” (coemeterium eredete a görög koimetérion volt, ami alvóhelyet, végső nyughelyet, temetőt jelentett. Ennek félrehallásából származik a magyar „cinterem” kifejezés!) A hagyomány másik része állítja, hogy a hét ifjú Mária Magdolna barlangjába menekült, ott fogták el és befalazták őket. Ezt igazolja a legrégibb bizánci „synaxar” (liturgikus segédkönyv). „A barlang bejáratánál van eltemetve Mária Magdolna abban a barlangban, ahol a hét boldog ifjú elszenderült.” 905 táján Mária Magdolna maradványait Konstantinápolyba vitték, onnan kerültek át a XIII. század folyamán Franciaországba. Így az a nő is, aki Jézus követőihez tartozott, a kereszt alatt állt és feltámadásának első tanúja volt, az első efezusi keresztény közösséghez tartozott, amelyet Szent János a jeruzsálemi menekültekből alapított. (Arra már ki sem merek térni, hogy Mária Magdolna valóban egy Efezus környéki barlangban élt-e, vagy saint-maximin-la-sainte-baume-1_530.jpga Dél-kelet-franciaországi Saint-Maximin-la-Sainte-Baume barlangjában? Az efezusi történet abban korrektnek látszik, hogy itt halt meg, de a csontjait elvitték Franciaországba a XIII. században. Aztán ott már egy egész életet „kerekítettek mögé”. Mindenesetre ma hatalmas bazilika hordozza Mária Magdolna titulusát!)

(folyt.) (A forrásokat lásd az első posztban!)

saint-maximin-la-sainte-baume530.jpgbasilique-de-saint-maximin-la-sainte-_baume_530.jpg

Szólj hozzá!

relief medium.jpgA történet feldolgozásához felhasználtam Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvét ‒ Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; valamint internetes forrást! 

Szirakuza
     Misztikus élmény kevés kiválasztottnak adatik meg. Amiként azt blogunkban bemutattuk, a Mária-korszak nagy jelenései és az ezzel kapcsolatos valamennyi üzenet egyetlen törekvése: a bűnben elmerülő embertömeg visszafordítása, az evangéliumi útra való visszatérítése.
Megfigyelhető, hogy az idő előrehaladtával csaknem a fizikai kitapinthatóság határáig közelít meg bennünket a természetfölötti valóság.
     A természetfölötti világ közvetett megtapasztalása azonban soha nem nyújtja a közvetlen bepillantás élményét, amire pedig igen sokan vágyakoznak. Az ún. csodaváró magatartásnak bántó és kritikus kicsengése van. Ennek ellenére mégis emberi igényről van szó, s talán ezért is engedik meg az égiek, hogy olykor a természetfölötti jeleket közvetlenül is sokak megtapasztalhassák.
     Tény, hogy a csodáknak ‒ mint jeleknek ‒ mindig komoly szerepük volt az üdvtörténet során. Egy-egy gyógyulás híre, bármilyen megdöbbentő is legyen, lassan és viszonylag szűk körben válik ismertté. Ráadásul akik személyesen már nem tanúi, azok közül sokan kétkedve is fogadják. Hatása ezért mérsékelt.
     A Fatimai Napcsodának "csak" hetvenezer ember volt tanúja, életre szóló hitélményt nyújtva nekik.
     A Szirakuza-i Könnyezést már tízmilliók láthatták a filmhíradók és a televízió jóvoltából.
     A Szeretetláng szívhez-szóló üzenete már az egész emberiséget kívánja lelkében megérinteni és "tanúvá" tenni!
     A jelek szerint a Szent Szűz az egész világra kiterjedően kívánja ‒ egyre nyomatékosabban felhívni gyermekeinek figyelmét az elhatalmasodó bűn vészesen súlyosbodó pusztításának lehetőségére.
Az Egyház Anyja a lelkekért való küzdelmének egyik jelentős eseménye volt az 1953-ban történt néma könnyezése Szirakuzában 1953. augusztus 29-től szeptember 1-ig.

(folyt.)

(Alább: a jelentősebb jóváhagyott jelenések)JÓVÁHAGYOTT JELENÉSEK 13.jpg

Szólj hozzá!

https://youtu.be/IbBNnwCUpc4

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról 

Rendkívüli kegyelmi adomány, melyet az Istenanya esdett ki a mennyei Atyától, az emberiség megmentésére!

 

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Pápalátogatások

orig-II.Janos_Pal_papa_a_Mariapocsi_templomban.jpg    Szent II. János Pál pápa mindkét magyarországi látogatása alkalmával meglátogatta a győri Könnyező Szűzanyát, 1991. szeptember 6-án és 1996. szeptember 7-én.
    A 96-os szentbeszédében szinte megindokolta a Szűzanya szomorúságát, de némileg meg is vigasztalta Őt:
"A jelen évszázad során a magyar nemzet több évtizeden át súlyos megpróbáltatásokat szenvedett el, előbb a nemzeti-szocialista, majd a szovjet imperializmus diktatúrája alatt. Megdöntve a jogállamot és annak garanciáit, mindegyik az Egyházra mint első számú ellenségre támadt, feloszlatták az egyházi egyesületeket és szövetségeket, államosították a katolikus iskolákat és szétzúzták a keresztény szellemiségű sajtót. Az Egyházat kiszorították a közélet minden területéről, a hívő embereket pedig másodrangú állampolgárokká fokozták le. Közületek is sokan közvetlen tanúi voltak ezeknek az igen súlyos eseményeknek, voltak akiket bebörtönöztek, vagy az elnyomás valamely más formáját szenvedték el. Az egyházüldözés a hitoktatás területén is érvényesült: a fakultatívnak nevezett vallás-oktatást a gyakorlatban a megfélemlítés és a zaklatás különféle módszereivel akadályozták. Így aztán egész magyar nemzedékek nőttek fel a kinyilatkoztatott hit ismerete nélkül. Az újabb időkben mindezt a gyakorlati materializmus és a tudatos szekularizmus pusztítása kísérte, tovább fékezve a vallásgyakorlást. Hála legyen azonban azoknak a papoknak és híveknek, akik Apor püspök példáját követve, tudtak bátran tanúságot tenni Krisztusba vetett hitükről, azért üldöztetést és börtönbüntetést is szenvedtek, vállalták, hogy elveszítik állásukat vagy hogy a társadalmi és politikai élet peremére szorulnak. Így az Egyház továbbra is egy maréknyi élesztőként volt jelen a gyakran közömbös és ellenséges közegben. E nehéz helyzetben elsősorban a hívő családok őrizték meg a hitet, és nemcsak jó keresztényeket adtak, hanem papi és szerzetesi hivatásokat is."

     A Székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe igazán szíve a városnak, tegyük hozzá: az egyházmegyének is! Talán nem véletlen a kegykép titulusa: „a szomorúak vigasztalója". Eszerint bárki bánatában a Könnyező Szűzanyához fordul, azon segít.

 

150x800_1.jpg     A győri bazilikában őrzött Könnyező Szűzanya kegykép a Szent László-hermával együtt Győr szimbóluma, amelyet évente több tízezren keresnek fel Magyarországról és külföldről egyaránt.

     2003-ban dr. Pápai Lajos győri püspök vezetésével egyházi delegáció járt Írországban, s ajándékozott egy kegykép-másolatot az ír egyháznak.
     2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában.

     2008-ban Ír-Magyar Kulturális fesztivált rendeztek Győrött, amelynek céljaként szerepelt az évszázados szakrális-kulturális kapcsolatok elmélyítése a két ország között. A rendezvény fővédnökei Mary Mc Aleese ír és Sólyom László köztársasági elnökök voltak.
     Az Ír Madonnaként is ismert kegykép több mint 300 éve összeköti az ír és a magyar nemzetet. Általa a győri székesegyház az egyetlen olyan kegyhely Európában, amely közvetlenül az ír néphez és történetéhez kötődik.

    

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Most akkor tudott volt az efezusi ház, vagy sem?
polycrates.jpg

     Az Apostolok Cselekedeteiben megfigyelhető a feltűnő csend János apostolról a 36-os évtől 48-ig. Eusebius történész is megemlékezik az apostolok Jeruzsálemből történő elüldözéséről 37 és 42 között.
Egybehangzó az a hagyomány, mely Szent János apostoli tevékenységét, már korán a Kis-Ázsia-i térségre teszi, és bizony meglehet, hogy még "békeidőben" elkezdte a kőház építését Efezusban, ahová a Szent Szüzet menekíthette! Ezt alátámasztja a nagy Tertullianus állítása, mely szerint az Apostol korán érkezett Ázsiába! Később nyilván ideig-óráig oda is költözött, és nyilvánvaló, hogy aligha hagyhatta Jézus Anyját magára a veszélyes Jeruzsálemben!

     A János akták és Polykratesz efezusi püspök bizonyítja a második században, hogy az apostol Efezusban élt és halt meg. A második század végén írja a kis-ázsiai származású Iréneusz: „János Efezusban írta az evangéliumot.” Hogy már korábban ment Ázsia tartományba ‒ aminek fővárosa Efezus ‒ bizonyítja Tertullianus († 220 után).
     Egy 2. századi szerző Lenchius, Kr. u. 160 -170 körül írt: János cselekedetei Prochorus szerint című művében viszont azt állította, hogy János csak Mária halála után költözött Efezusba (?). Három 4. századi apokrif irat ‒ „B. Inatii missa S. Ioanni”, dionysius_areopagite_220.jpgAreopagita Dénes levele Titus püspökhöz (363) és a „Ioannis liber de Dormitione Virginis” ‒ Mária utolsó éveit és sírját (érdekesmód) Jeruzsálembe helyezi. Az 5. század óta a zarándokok úgy tudják, hogy Mária sírja a Getszemáni-kertben van.
     Ezzel szemben Szent Jeromos († 420) korábbi tanúktól tudja, hogy Szent Jánosnak kicsi, barátságos otthona és sok jó barátja volt; továbbá arról is biztosít, hogy az „apostol alapította Kis-Ázsia összes egyházát és ő kormányozta őket”.
     A kis-ázsiai közösségek irányítását bizonyítja a Jelenések könyve, amit Szent János patmoszi 526265560_220.jpgszáműzetésének idejében írt. Hét levelet küldött a hét egyházközségnek, az egyiket éppen az efezusinak. Végül nem érdektelen Toursi Gergely († 594) megjegyzése: „Efezusban volt egy eső- és viharálló hely, ahol Szent János az evangéliumát írta ... Négy fal egy egész közeli hegy csúcsán.” Az embernek kísértése van arra, hogy Szűz Mária házára gondoljon, de erre nincs semmi bizonyíték.
     Összességében azonban az egyházi irodalomban majdnem teljesen ismeretlen, hogy Szűz Mária és Szent János Efezus területén élt volna.   

   Thébai hippolitusz_220.jpgHyppolit írja (700 körül), hogy Szent János a Szent Szüzet Efezusba vezette. Mindkettejük Efezus területén való tartózkodása mellett kardoskodik Szíria monofizita jakobitáinak írása (X.-XIII. század). Ezt az ismeretüket megbízható, régi hagyományokból merítették, ami Szíriának és Jeruzsálemnek közelsége miatt rendkívül értékes. Végül további bizonyítékot szolgáltat az a hivatalos okmány, amivel az efezusi ökumenikus zsinat 431. június 23-án értesíti Konstantinápolyt püspökének, Nesztóriusznak elítéléséről. Külön kiemeli, hogy Efezus szoros kapcsolatban van a teológus Szent Jánossal és a Szűz Istenanyával, Máriával.
     Tény, hogy semmi nem szól az ellen, hogy Mária valóban itt élt Jánossal együtt. De sokak mégis azt állítják, hogy Jeruzsálemben halt meg.

     Na most ez újra elénk állítja a kérdést, hogy ad-e Isten információkat a kiválasztott látnokok által? Merthogy Boldog Emmerich Katalint nem csak az életszentsége és stigmái igazolták, hanem az idő és a régészeti kutatások is!

dscn0744_530.JPG

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A MÁRIA ORSZÁGA IMAKÖZÖSSÉG

ÁLTAL INDÍTOTT IMALÁNC

Kérjük imádkozz Magyarországért legalább 10 másodpercben a déli harangszó idején
február 14-től Húsvét Vasárnapig!

 MI ATYÁNK, AKI A MENNYBEN VAGY,
ÁLDD MEG MAGYARORSZÁGOT,
BOLDOGASSZONY ANYÁNK,
ŐRIZD NEMZETÜNKET!”

És áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Szólj hozzá!

Egy este, amikor az anya vacsorát főzött, a tízéves fia megjelent a konyhában, kezében egy cédulával, melyet hivatalos arckifejezéssel átnyújtott édesanyjának, és ő olvasni kezdte.

A kerti munkákért: 1500 Ft

A szobám rendberakásáért: 400 Ft

A tegnapi bevásárlásért: 100 Ft

Az iskolai három ötösömért: 600 Ft

Mert vigyáztam a kistesómra: 300 Ft

Mert minden nap kiviszem a szemetet: 1000 Ft

Összesen: 3900 Ft. 

A mama kedvesen tekintett a kisfiára, fogott egy tollat és elnézőn merengve ezt írta a cédula hátuljára:

Mert a szívem alatt hordtalak 9 hónapig: 0 Ft

A melletted átvirrasztott sok-sok éjszakáért: 0 Ft

A tegnapi megvigasztalásodért: 0 Ft

A napi sétákért és esti mesékért: 0 Ft

A napi étkezéseidért, amit elkészítettem neked: 0 Ft

A ruháid megvásárlásáért és tisztántartásáért: 0 Ft 

A felsorolás befejeztével az anya mosolyogva átnyújtotta a cetlit a fiának. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült le az arcocskáján. Fogta a tollát, átlósan áthúzta a számláját, és azt írta rá: "FIZETVE". Aztán anyja nyakába ugorva csókokkal halmozta el.

kisfiu_535.jpg

Szólj hozzá!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

     1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

     1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkművesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkművesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

     1917 hozta meg az istenellenesség második logikus lépését, még ha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

     "Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött"  vagyis  "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkművességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem.

     A modern kor mindeme tévtanai azonban nem maradnak csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszenek.

tömeggyilkosok 3.JPG

Szólj hozzá!

https://youtu.be/7F0IRSoAcnU

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról IX.

A lelkeket nagyon veszélyezteti az elvilágiasodás.

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

Miért volt titok az Istenanya holléte?
     A Szentséges Szűz tiszteletreméltó alakját Szent hallgatás vette körül. Szükség volt erre a hallgatásra. Merthogy, nem fenyegette-e személyének mély titkát a megszentségtelenítés állandó veszedelme a megátalkodott zsidók, vagy az elvadult pogányok részéről? Nem volt-e szükséges hallgatni róla, hogy látható alakja ne akadályozza a láthatatlan Krisztus-misztérium megtalálását? Hát nem volt-e a szerető tapintat parancsa hogy ne beszéljenek Róla, hiszen lényének alapvonása volt a csendes rejtőzés vágya?
Ezért hallgat a Szentírás Szűz Mária életének utolsó szakaszáról. Ennek a hallgatásnak ki kellett terjednie a „szeretett tanítványra”, János apostolra is, akinek gondjaira bízta Jézus a Kereszten Édesanyját, és aki „házába fogadta” Őt. Ez, ami önmagában rejtett misztérium! Hiszen János az Egyházat képviselte, őt (Jánost) pedig Édesanyjára bízta, aki így lett az Egyház lelki anyja.
Ennél fogva, józan megfontolás tárgyává kell tenni az elképzelhetetlent, miszerint a Tanítvány figyelmen kívül hagyta volna Mesterének végső akaratát és ne helyezte volna az Egyház Anyját (titkos) biztonságba úgy, hogy közben apostoli kötelességét is teljesíthesse, idegen földön. Vajon nem késztette a szíve mélye is, hogy élete végéig gondoskodjon Szűz Máriáról, és amennyire csak lehetséges, közelről-távolról mindig szem előtt tartsa?

         Megismétlem Grignon: Tökéletes Mária-tiszteletéből vett állítást, miszerint,

 "Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében." (TMT 3.)

   Ezért hallgat az Egyház arról, hogy miként teljesítette Jézus megbízását a Tanítvány, és hallgat közös tartózkodási helyükről, Szűz Mária haláláról és mennybevételéről is.
johannes00_530.jpgEzért maradt az utókor számára is sokáig titok az efezusi rejtek! Boldog Emmerich Katalin szavai szerint: „Amikor János idehozta a Szent Szüzet, akinek a házát előzőleg felépíttette, már több keresztény család és Szent asszony lakott ezen a vidéken, részben föld- és sziklabarlangokban, amiket könnyű famunkával lakásokká egészítettek ki. ‒ Ők már a heves üldözések előtt ideköltöztek. (...) Egyedül Mária háza volt kőből. ‒ E ház mögött kis út vezetett föl a sziklás hegyre egészen a csúcsáig, ahonnan a dombok és fák fölött Efezusra, s a sokszigetű tengerre lehetett látni. A hely közelebb fekszik a tengerhez, mint Efezushoz, csak néhány órányira van a tengertől. A vidék magányos és nem látogatott".

     Tehát a fent említett „konspirációs” okok miatt olyan foghíjasak a fellelhető írásos emlékek arról, hogy Szűz Mária és Szent János Efezusban élt.

(folyt.) (Források az első részben!)

(A hegyek-völgyek csendjében)efezus_kozeli_hegyek_belevi_530.JPG

Szólj hozzá!

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán) 

     A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

     Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya Krisztust küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

     Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története ezt igazolja.

(foyt. köv.)

TUZBE 2.JPG

Szólj hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=c9kIAdZ81vw

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

"Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti.

Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (III/130)

Szólj hozzá!

A Kegykép utóélete

     Egy kémia professzor az 1900-as évek közepén engedélyt kapott, hogy megvizsgáljon egy, a legsötétebb helyről kivett részecskét a gyolcsból, s a vizsgálat azt állapította meg, hogy a folt, valódi emberi könny és vér keveréke.
     Alapítványok, végrendeletek és fogadalmi ajándékok sokasága bizonyítja a papság és a hívek ragaszkodását a könnyező Szűzanyához. 1947 óta pedig szakadatlan a március 17-i papi zarándoklat, melyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani. Rákövetkező vasárnap és március 25-én nem maradhatott el a hívek tisztelete.

     VI. Pál pápa 1968. február 19-i kegyes leirata, speciális teljes búcsú elnyerését engedélyezi március 17-én.   Ezenkívül az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják és ott legalább egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkoznak és elvégzik szentgyónásukat valamint a szentáldozásukat.

kegykep arckép.jpg     A kultusz nem állt meg a város, az ország határain belül, bár Írországban csak kétszáz év múlva, 1897-ben vált ismertté az ír kép magyarországi története. Azóta több ír püspök zarándokolt el Győrbe, sőt 1983-ban Írország bíborosa is tisztelgett a kép előtt. Az írországi kultuszt jelzi az a tény, hogy az ír szigeten már két templomot is szenteltek a győri könnyező Szűzanya tiszteletére. A győri kegykép tisztelete az elmúlt évszázadokban kiterjedt Németország déli részére (Ringelai, Bajorország) és az Amerikai Egyesült Államok északi vidékére is (Toledo, Ohio). A könnyezés 300. évfordulóján, 1997-ben Győrött járt Walter Lynch hivatali utódja, John Kirby clonferti püspök, 2001-ben pedig Mary McAlesee Írország köztársasági elnöke tett látogatást a győri könnyező Szűzanyánál. 2003-ban dr. Pápai Lajos győri püspök vezetésével egyházi delegáció járt Írországban, s ajándékozott egy kegykép-másolatot az ír egyháznak. 2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában.

    2008-ban Ír-Magyar Kulturális fesztivált rendeztek Győrött, amelynek céljai között szerepelt az évszázados szakrális-kulturális kapcsolatok elmélyítése a két ország között. A rendezvény fővédnökei Mary McAleese ír és Sólyom László köztársasági elnök voltak.

 (A képen John Kirby püspök, a Cloferti egyházmegye főpásztora Győrben)

800x600_2.jpg12-5.jpg

      Érdekesség, hogy Galway városának Szent Miklós templomában, máig is tisztelik azt az üres kőkeretet, ahol eredetileg volt a győri kegykép! Alatta a könnyező Szűzanya-kép másolatával jelölik a helyet. 

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

A tények és legendák, hitek és a hiedelmek
     Mit tudunk az Evangéliumból Szűz Mária életéről az Úr mennybemenetele és Szűz Mária mennybevétele közti időből? ‒ Lényegében csupán egyetlen mondatot!
     Az Apostolok Cselekedetei beszámol arról, hogy az Úr mennybemenetele után az apostolok az Olajfák hegyéről visszatértek Jeruzsálembe, az utolsó vacsora emeleti termébe mentek és ott tartózkodtak. Felsorolja ez a szentírási rész a tizenegy apostol nevét, majd így folytatja: „mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.” (ApCsel 1,12-14.)   Semmi többet!
419px-merazhofen_pfarrkirche_josephsaltar_530.jpg     Szűz Máriára is leszállt a Szentlélek és bizonyára még mélyebb kegyelmi hatást váltott ki Őbenne minden malaszt teljessége mellett. Ebben a fényben és erőben látta és vállalta új feladatait. A megdicsőült Isten Fia, egy ideig még a földön hagyta Édesanyját, és Mária várakozással telt szívvel várta az ismeretlen órát, amikor lelke végérvényesen és a végső beteljesedéssel egyesülhet Szent Fiával. Ezzel a várakozással kellett teljesítenie kötelességét a rejtettségben is, és Krisztus tanításában segítenie kellett az Apostolokat!
Ki más lehetett a fiatal Egyház jobb támasza, mint Ő, aki kezdettől fogva a legszorosabb kapcsolatban volt a Megváltóval és művével? Mindig kész volt a segítő, anyai tanácsadásra, szolgálatra, hiszen ki ismerte tökéletesebben azt, hogy adott helyzetben mit tett volna Szent Fia?
     Nagy odaadással követte azok tevékenységét, akiknek feladata volt Isten tanítását vinni a tudatlanokhoz és várakozókhoz. A közösség ügye, növekedése, üldöztetése, sorsa, állandóan foglalkoztatta. Mindent imádságban beszélt meg Istennel. Szíve egyedül csak Istenre irányult és Rá hagyatkozott, életének központja a Keresztáldozat, „a kenyértörés közössége”, a Szentáldozás. Bár sohase kérkedett az isteni Fiához kapcsolódó titkaival, mégis állandóan kész volt tudásának gazdag kincseit közölni másokkal, hogyha tiszta szívből kérték. Mindenekelőtt az Apostolok merítettek hálásan ebből a forrásból, hiszen Mária a szívében mindent megőrzött. Különben hogyan tudnánk bármit is Jézus gyermekkorából?

(folyt.) (A forrásokat lásd az első részben!)

9438-the-seven-sorrows-of-the-virgin-530.jpg

Szólj hozzá!

Az Istenanya véres könnyezése

     Az ír püspök még tervezte hazájába való visszatérését, de 1663. július 14-én elhunyt és a győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a Clonfert-ből magával hozott Gyermekes Mária-kép a kegykep_1.jpgszékesegyházba került, a mai Szent Anna oltár közelében álló oszlopra.
     Pár évtized múlva Írországban ismét katolikus-üldözés tört ki. 1697. március 16-án összeült dublini parlament és a legsúlyosabb büntető törvényt hozta a katolikusokra. Ez lett az "Act of Banishment", melyet a király hamarosan jóváhagyott: vagyis kiűzetett az országból minden pápa-hű egyházi személyt és szerzetest, akik visszatérésük esetén, halálbüntetéssel számolhattak.
     A határozat megszületésének napján, 1697. március 17-én, Szent Patrik Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepén (pár hónappal a máriapócsi kegykép csodája után) a reggeli szentmise kezdetétől, 6-tól 9-ig a Szűzanya szeméből véres könnyek gördültek alá.
     A hír hallatára hamarosan megtelt a templom hívekkel, akik valláskülönbség nélkül összejöttek a templomban. A képet, miután a csodát észrevették, levették a falról és egyházi személyek hivatalosan is megvizsgálták.
Előbb azt gondolták, hogy a festék olvadt meg, de a letörlés után tovább folytak a véres könnyek. A könnyeket kendővel itatták fel, amely "sudarium" néven a mai napig tisztelet tárgya. Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el.
     A csodás eseményről Keresztély Ágost herceg, győri püspök vizsgálatot rendelt el és 7 év után engedélyezte, hogy a képet oltárra tegyék és a képnek adományozta I. Lipót császártól-királytól kapott 43 gyémánttal díszített mellkeresztjét.
     1701. május 20-án a végvári katonai körökből indult meg a mozgalom, hogy a csodálatos kép oltárra kerüljön. A csoda szemtanúja, gróf Heister Siegbert, a győri vár katonai kormányzója, mint az események szemtanúja, feleségével együtt a megyéspüspök 1708-i engedélyével, saját költségükön oltárt építtettek. Ez azonban csak barokk faoltár volt, amely helyett gróf Zichy Ferenc megyéspüspök 1767-re márványoltárt emeltetett. Az ő áhítatát kifejezi sírfelirata is: "E helyen készítettem Neked, az isteni kegyelmek Anyjának oltárt, magamnak pedig sírboltot, hogy Egyszülött Fiadnál, a Te közbenjárásodra, a hívek könyörgése lelkem üdvösségére szolgáljon, amíglen ezen oltárnak, melyet Neked szenteltem, árnyékában pihenek. Tiéd az egész örökkévalóságon át..." Az oltáron, a kegykép két oldalán Szent László és Szent István király aranyozott szobra áll. László a rózsafüzérét, István a koronáját ajánlja a Boldogasszonynak.

a_gyori_konnyezo_maria_oltar__gyor__bazilika_1.jpg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

A viták máig sem csillapodtak afelől, hogy hol szenderült el Jézus Szentséges Anyja
 szuzanya_8c330.jpg    A jeruzsálemi  és az efezusi elszenderülés   (dormitio) és mennybevétel (assumptio) mellett kardoskodók egyet értenek abban, hogy az Istenanya elszenderülésekor, mind a 11 apostol jelen volt és körbe állta. Ennek megvalósulásához pedig az Úr csodája kellett, hogy búcsúzóul a világ sarkaiból mind együtt lehessenek Máriával egy szívvel, lélekkel.
      A viták, érvek és megfontolások középpontjában persze mindig Boldog Emmerich Katalin látomásai álltak és állnak! Ezeket elhinni csupán hiedelem volna, ám a régészeti kutatások sokban (ha nem is mindenben) igazolták az általa diktált részleteket! 1896-ban az osztrák régészeti intézet kezdett kutatásokat, melyeket megszakításokkal ugyan, de nagy szakértelemmel folytatnak ma is. Tehát a vitafelek közt két dolog fog igazságot tenni. Az egyik, ha a régészet és az egyháztörténeti kutatások beigazolják valamelyik helyet, a másik pedig, ha az "Idők Vége" jeleként bekövetkezik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése "Mária aranykorszakáról" (TMT 217), amikor minden titokra fény derül (Lk 12,2-3)!        grignon_stlouis_330.jpgEgyébiránt az Apostolok részéről feltételezhető egy ihletett "konspirációs" szándék is, Jézus Anyjának rejtettségére vonatkozóan! Végtére is csodálkozhatunk-e azon, ha Jézus Szentséges Anyja, aki mindig, de még Megváltó Szent Fia halálát követően is rejtve igyekezett maradni, hogy így egyedül Fia tanításával foglalkozzanak az emberek és ne vele! Érthető tehát, ha ennél fogva földi életének utolsó éveit is teljes titokban kívánta leélni? Montforti Grignon Szent Lajos ezt írta a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: „...Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni." 

Szűz Mária nagyon rejtett életet élt. Azért nevezi Őt a Szentlélek és az Anyaszentegyház „elrejtett és titokzatos Anyának”. Mélységes alázatosságában az volt állandó és legforróbb vágya, hogy önmaga és a teremtmények előtt rejtve maradjon, s csak Isten vegyen róla tudomást. Isten, hogy Édesanyja kérését teljesítse, melyben elrejtettségéért, szegénységéért és megaláztatásáért esdekelt Hozzá, így elrejtette Őt majdnem minden emberi teremtménye elől szeplőtelen fogantatásában, születésében, életében, titkaiban és mennybevételében" (TMT 1-2-3)... és még az Evangélium kihirdetése után is csak kevéssé nyilatkoztassa ki. (TMT 49)


     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr)

Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
      A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet,   nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten.

d9206bf60a5b_530.jpg

Szólj hozzá!

Idézet az ördög kényszerű megnyilatkozásából Róma vezető exorcistájának feljegyzése nyomán:

„Amikor azt az átkozott füzért mondjátok, az egész pokol beleremeg!” „Aki ebbe kapaszkodik, soha nem fog elveszni!”

„Rosszul vagyok, amikor annak a füzérnek a titkait szemlélitek. Annyi, de annyi lelket elragad tőlem. Mert „Azé” [Máriáé].

„Gyűlölöm, mert szeretetfüzér, amely mindenkit Velük egyesít [Jézussal és Máriával]”.

„Ha mindnyájan hittel mondanátok a Rózsafüzért, azonnal végem lenne!”

 

(F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014.)

 

ordogdsc_535.jpg

Szólj hozzá!

Él-e az Egyház?

     Valahol Európában történt. Egy kisváros katolikus hívein lassan hűvös közöny és egykedvű érdektelenség lett úrrá. Látta ezt az egyházmegye püspöke is és odahelyezte az egyik legbuzgóbb papját, hogy felrázza a népet lelki tespedéséből.
     De sem az új pap személye, sem a buzgósága nem érdekelt senkit. Mindjárt az első vasárnap üres templomban prédikált, és nem volt ez másképp a következőn sem. Az új plébános elhatározta, hogy sorra végig látogatja egyházközsége lakóit. Házról-házra, ajtóról-ajtóra kopogtatott, de mindenütt legfeljebb kimért udvariasságot kapott, kivéve, ahol még méltatlankodtak is a zaklatásért. Az egyik helyen aztán a volt egyházközségi elnök szemébe is mondta kereken a nép véleményét, "az egyház itt már úgyis halott, senkinek nincs már szüksége se templomra, sem papra".
     A szerencsétlen plébánost nagyon megérintette a kegyetlen megismerés és a fejében egyre csak ezek a szavak visszhangzottak. Éjszakákon át imádkozott, mígnem kapott egy sugallatot és épp e gyarló vélemény nyomán találta meg a megoldást!
     A következő héten a városka helyi lapjában fekete keretes gyászjelentés jelent meg. Szövege így hangzott: A plébános – egyetértésben a hajdani egyházközség tagjaival – szomorú szívvel közli, hogy a helybéli Szent Ferenc Egyházközség hosszas szenvedés után elhunyt. A gyászistentiszteletet vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk. Szeretettel hívom az egyházközség területén lakókat, hogy vegyenek részt a végtisztesség megadásán.
Az újságot mindenki megdöbbenéssel olvasta.
     Vasárnap már fél 11-kor zsúfolásig megtelt a templom. Kérdőn tekintettek egymásra az emberek, "mi lesz most? Mi történik itt?"
     Ami aztán valóban történt, arról a helyi lap egyik fiatal tudósítója számolt be.
     "Amint beléptem a zsúfolásig megtelt templomba, mindjárt feltűnt a virágokkal díszített oltár előtti ravatal. Egyszerű tölgyfából készült koporsó volt rajta, amelyet aranyozott kereszt díszített. Amikor a plébános 11-kor felment a szószékre, feszült csendben figyelték az atya néhány perces csendes imádságát. Ezután a népre nézett és így szólt: az egyházközség hívei, vagy legalábbis azok, akik most egybegyűltek, valamennyien közölték velem, és a magatartásukkal igazolták is, hogy egyházközségük halott és már reményt sem látnak az újjáéledésére. Szeretném azonban, ha véleményüket megerősítve megadnák a halottnak az utolsó végtisztességet és elbúcsúznának tőle! Kérem, hogy valamennyien sorban menjenek el a koporsó mellett, és vessenek egy búcsú pillantást a benne nyugvó halottra. Ezt követően hagyják el a templomot a keleti kapun, én majd egymagam fogom elvégezni a gyászszertartást. Ha azonban akadna valaki önök közül, aki kifelé menet elgondolkodik a látottak tragédiáján és megváltoztatja véleményét az egyházközség feltámadásának lehetőségéről, akkor kérem őket, hogy jöjjenek vissza az északi kapun. Ez esetben a jelenlevőkkel nem gyászmisét, hanem hálaadó istentiszteletet fogok tartani. – ennyi volt a plébános beszéde.
Ezután a pap a koporsóhoz lépett és gyászos komolysággal levette a fedelét s félreállt, a menet pedig lassan megindult. A sorban az utolsó én voltam – írta a tudósító. – Így, maradt elég időm, hogy magam is elgondolkodjak a látvány lehetőségein. Vajon ki és mi az Egyház és kik és mik vagyunk mi, akiket hívőknek neveztek valamikor? És vajon ki van a koporsóban? Bizonyára a megfeszített Krisztus képe vagy szobra, esetleg egy feszületet helyezett el a plébános, hogy szembesítsen vele minket. Közben láttam, hogy mindenki hasonlóképp zavartan lépked előre. Mintha mindenki félne beletekinteni a nyitott koporsóba. Bármi is legyen a látvány, úgy látszik hatott, mert megnyílt az északi kapu, és egyre többen tértek vissza a templomba. Végre én is ott állhattam a koporsó előtt, de alig mertem kinyitni a szemem, hogy belenézzek. Amikor azután félve kinyitottam, nem az egész Egyházat, nem Krisztust, nem a halott egyházközséget, hanem csak egyet láttam a halottak közül: tükörben magamat!"

koporso-coffin-oak-stain 2.JPG

Szólj hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=hBGwt_Rfo3E

Elmélkedések a Szűzanyáról és Szívének Szeretetlángjáról

A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete, az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A győri könnyező Szűzanya-kegykép történeteireland_map3.jpg

Az alábbi források nyomán:
Forrás 1 
Forrás 2 
Forrás 3 
Forrás 4 
Forrás 5 
Forrás 6 

A vallási tolerancia jegyében
     A 17. századi Írországban, kemény üldözés tört a katolikus hívek, különösen főpásztoraik ellen. Ekkor, az erőszakos protestantizálással egyidőben, az angolok területeket hódítottak el Oliver_Cromwell_by_Samuel_Cooper2.jpgÍrországtól, és az elnyomás annyira fokozódott, hogy Cromwell Olivér 1649 Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtsa az országból "az istenkáromló misehallgatókat". Egy mondás is fennmaradt tőle: "Az írek menjenek a pokolba vagy Connaught-ba!" (az ország nyugati tartományába)! Fanatikus hadseregével egymás után vette be az ír városokat és több esetben lemészároltatta a város egész lakosságát. Még a templomok oltárain is gyilkoltatott. A védtelen katolikus nők ezt kiáltották: "életünket elveheted, de hitünket és üdvösségünket el nem veszed!" Bár évtizedes, apokaliptikus borzalom szakad a katolikus ír népre, a hitét megtartotta és az angol történelem nem dicsekszik ezzel a "hősi" múltjával sem!massacre.JPG
     Az angol polgári forradalmi csapatok hamarosan elérték Clonfert egyházmegyét (helyét a fenti térképen a kis piros kereszt jelöli!), és Walter Lynch püspöknek menekülnie kellett,  először szülővárosába Galway-ba, ahonnan a nevezett Szűzanya képpel távozott néhányad magával. Iszonyatos nélkülözések után, a menekültek Flandriában, majd 1655-ben Bécsben bukkantak fel. Itt találkozott Püsky János győri püspökkel, aki a töröktől feldúlt hazájának neves városába, Győrbe hívta hontalan társát, és hogy megélhetését biztosítsa - kanonokká, majd később segédpüspökké nevezte ki.Massacre_at_Drogheda.jpeg

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

A Szűzanya megdicsőült teste is a mennybe vétetett
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Hazatérve az apostolok és a tanítványok ettek egy keveset, aztán nyugovóra tértek. Többen a házhoz épített fészerekben aludtak. Mária szolgálója, aki a házban maradt, hogy néhány dolgot elrendezzen s a többi asszony, akik neki segítettek, a tűzhely mögötti helyiségben aludtak. Ebben a helyiségben a szolgáló a temetés közben mindent eltakarított és most úgy nézett ki, mint egy kis kápolna.
02_a11_apostol_530.jpgEzentúl az apostolok itt imádkoztak és itt mutatták be a Szent Áldozatot.
Ma este azt láttam, hogy az apostolok még imádkoznak és gyászolnak a maguk helyiségében. Az asszonyok már nyugodni tértek. Ekkor láttam, hogy Tamás apostol megérkezik két kísérővel az udvar kerítéséhez és kopog, hogy nyissanak neki ajtót.
Egy tanítvány nyitotta ki. Tamás és kísérői igen szomorúak voltak, amikor hallották, hogy későn érkeztek! Tamás úgy sírt, mint egy gyermek, amikor meghallotta, hogy Mária meghalt. A tanítványok megmosták a lábát, s felüdítették kissé. meryem_ana_maria_hazanak_alaprajza_330.jpgEközben az asszonyok fölébredtek s fölkeltek, majd miután visszavonultak, a tanítványok odavezették Tamást és kísérőjét arra a helyre, ahol a Szent Szűz meghalt. Ott leborultak és könnyeikkel áztatták a földet. Tamás Mária kis oltárához is letérdelt és hosszasan imádkozott. A gyásza kimondhatatlanul megindító volt, még most is sírnom kell, ha rágondolok.
Amikor az Apostolok elkészültek az imádságukkal, amit nem szakítottak félbe, mind odamentek, hogy köszöntsék az érkezetteket, megölelték őket és a ház elülső helyiségébe (az előtérbe) vezették őket. Kínálták őket kenyérrel és mézzel, majd kis korsókból és serlegekből ittak. (A képen, a "nappaliból" kifelé tekintve, látható az 'előtér"!)
meryem_ana_interior_of_marys_house_530.JPGEkkor viszont Tamás a Szent Szűz sírjához kívánkozott, és az apostolok rúdra erősített fáklyákat gyújtottak és együtt kimentek Mária keresztútján a sírbarlanghoz. Kevés szóval időztek keveset az állomások köveinél, az Úr szenvedésére és Anyjának együtt szenvedő szeretetére gondoltak, aki ezeket az emlékköveket alapította és oly gyakran öntözte könnyeivel. Megérkezve a sírhoz, mindnyájan térdre borultak, Tamás azonban a kísérőjével előbb a barlang bejáratához sietett, János követte őket. Két tanítvány félrehúzta a bejárat előtti bozótot, ők beléptek, és tisztelettudó félelemmel térdeltek le. Ekkor János odament a könnyű kosárkoporsóhoz, ami kissé kiemelkedett a sírhelyből, kioldozta, majd félretette a három szürke köteléket, aztán bevilágítottak a koporsóba, és mély megrendüléssel látták, hogy a Szent test sírleplei üresen fekszenek előttük, de Mária megdicsőült teste már nem volt ott. Fölemelt karral, szuzanya_tca150701_330.jpgcsodálkozva tekintettek fölfelé, mintha a Szent test csak most tűnt volna el. János kikiáltott a barlangból: „Jöjjetek és csodálkozzatok, Ő nincs többé itt!” Ekkor párosával egymás után beléptek a szűk barlangba és csodálkozva látták az üres sírlepleket. Kilépve onnan mind a földre térdeltek, sírtak, imádkoztak s mint a hűséges gyermekek, különféle édes, szerető szavakkal magasztalták az Urat és az ő kedves, megdicsőült Édesanyját, ahogyan a Lélek az ajkukra adta.
Ekkor visszagondoltak arra a fényes felhőre, amit mindjárt a temetés után az úton hazafelé messziről láttak, amint leereszkedett a sírdombra, s aztán ismét föllebegett.

János pedig nagy tisztelettel kivette a Szent Szűz sírlepleit a kosárkoporsóból, összehajtogatva és rendesen összegöngyölve magához vette, aztán a födelet ismét a koporsóra tette és újból összekötötte a kötelékekkel. Ezután elhagyták a sírbarlangot és a bejáratát ismét lezárták a bozóttal. Imádkozva és zsoltárokat énekelve mentek a keresztúton a házhoz. Mindnyájan Mária lakhelyére mentek. János itt tisztelettudóan a Szent Szűz imasarka előtt levő asztalkára tette a sírlepleket. Tamás és a többiek még imádkoztak azon a helyen, ahol Mária elszenderült.
Péter félrevonult, mintha elmélkedne; talán előkészült, mert ezután azt láttam, hogy fölállították a Mária imahelye előtt levő oltárt, ahol a keresztje állt és Péter itt ünnepi Szentmisét tartott.
A többiek sorban álltak mögötte és váltakozva imádkoztak s énekeltek. A Szent asszonyok inkább hátul álltak az ajtóknál, a tűzhely hátsó oldalánál és senki sem bírta visszatartani könnyeit".

Damaszkuszi Szent János feljegyzése szerint: „Mária az összes apostol jelenlétében halt meg, de a sírját, amikor Szent Tamás kérésére megnyitották, üresen találták; ahonnan az apostolok arra a következtetésre jutottak, hogy a testet felvették a mennybe. ”

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)

(Alsó kép: A Szűzanya Háza és oltára, ahol az Apostolok miséztek egykor, így nézett ki 1950-ben!)

regimeryem_ana_interior-2-530.jpg

Szólj hozzá!

A kommunizmus kísértete bejárja a világot

xiengxich.jpg      Az amerikai urbanisztikai folyóirat, a City Journal 2010. szeptember 20-i száma cikket jelentetett meg "A kommunizmus Nürnbergje a Vörös Khmer bűnei" címmel. Ebben felteszi a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy az egész világon ez az első per kommunista tömeggyilkosok ellen, holott Nürnbergben a nemzeti szocialistákat már 1945 vége felé törvényszék elé állították, a japán fasizmus prominens képviselőit pedig 1946-ban, tehát a háború befejezését követő évben, teszi fel a kérdést az írás.
      A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy az emberiség egyik legkegyetlenebb népirtásának elkövetése miatt Kambodzsában az ENSZ támogatásával működő bíróság elé állították Kieu Samfan, volt kambodzsai államfőt és bűntársait. „De mindeddig a kommunizmust nem állították törvényszék elé, holott a valódi kommunizmus megölt vagy tönkretett áldozatainak száma nagyobb, mint a nácizmus és az összes más népirtásé együttvéve”, szögezi le a City Journal.
      A cikk szerzője szerint a kommunizmust, pontosabban annak tömeggyilkosait eddig két okból nem állították bíróság elé. Először is a kommunizmus egyfajta ideológiai immunitást élvez, mert azt állítja, hogy a haladás oldalán áll. Másodszor pedig a kommunisták hatalmon vannak Pekingben, Phenjanban, Hanoiban és Havannában.
Ugyanakkor olyan területeken, ahol nem veszítették el a hatalmukat – mint a szovjet utódállamokban – a kommunisták saját immunitásukat úgy biztosították, hogy szociáldemokratákká, üzletemberekké és országos vezetőkké alakultak. Tény, hogy a volt keleti tömb egyetlen országában sem kapták meg a volt kommunisták azt, amit megérdemeltek volna, azaz sehol sem állítottak fel „nürnbergi” törvényszéket. (A forrás nyomán szerkesztett kivonat!)

0.jpg      A Kambodzsa marxista vörösei kötelezőnek tartották, hogy minden egyes foglyot elképesztő módszerekkel megkínozzanak, kicsikarva belőlük a legképtelenebb vallomásokat. Csak egyetlen példaként: a csecsemőket fához csapták (lásd a legalsó képet!), vagy feldobva a levegőbe célba lőttek rájuk!
Az egyik kambodzsai tömeggyilkos Kaing Guek Eav-ot („Duk”) 35 évre ítélték, amit a kambodzsaiak túl enyhe büntetésnek tartottak. Duk egyébként "csak" 12 273 rab kivégzéséért volt felelős a két és fél millióból. A foglyokat egyébként tbk. arra is kényszerítette, hogy saját székletüket egyék vagy egyenesen belefojtották egy ürülékkel
teli hordóba. Liberális francia ügyvédje a per során tipikusan úgy állította be a most 68 éves helyzetét, mint aki maga is a rendszer áldozata. (Ugye ismerős?)gyilkos fa 5117.jpg

 

 

Szólj hozzá!

555szolzsenyicin_535_1.jpg

Szólj hozzá!

 9/9 Kilenced a Nagy Magyar Engesztelésértpócs.JPG

kegykep-mariapocs3.jpgKILENCEDIK NAP  (Befejezés) 

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.

Bevezető ima minden napra

     Tekints kegyesen reám, Könnyező Szűzanyám, ki könyörögve borulok le Eléd. Bizodalmam Isten után csak Beléd helyezem, mert te szerető égi Anyám vagy. Én erősen hiszem, hogy e szent kilenced, melyet (megemlíteni a kért kegyelmet) végzek a te tiszteletedre, nem lesz hiábavaló. Hiszen még sohasem hallottuk, jóságos Anyánk, hogy ne segítettél volna valakin, aki Hozzád folyamodott. Mindenkin akarsz könyörülni, ó drága Könnyező Szűz, mert kegyes és irgalmas vagy, segítsz is mindenkin, aki Hozzád esedezik, mert erőd és hatalmad nagy. Nézz hát le Anyám az én imámra is, és méltasd meghallgatásra. Engedd elnyernem azt a kegyelmet, melyért e szent kilencedet végzem, ha az üdvömre válik. Ám Te jobban tudod, Szűzanyám, mi szolgálja az én igazi javamat, éppen azért szent közömbösséggel és megadással ismétlem Szent Fiad szavait: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied”. (Luk. 22:24.)

Elmélkedés
     A SZERETETT SZŰZ

     A szent hagyományból tudjuk, hogy az apostolok, tanítványok és az Úr Jézus hívei már az Üdvözítő életében is nagy szeretettel viseltettek a Szűzanya iránt. Még nagyobb szeretetre gyújtotta az Úr Jézus az emberi szíveket akkor, amikor e szavakat hallatta a keresztről: „Asszony, íme, a Te fiad” (Ján. 19:26.) és Jánosnak: „Íme, a te Anyád”. Ily módon nekünk adta az Üdvözítő az ő Szent Anyját.
     Tízezrek, százezrek szívében lángol a Könnyező Szűz iránti szeretet is. Szeretett Anya Ő országszerte. Kegyképének másolata ott díszeleg a házakban, érmecskéjét előszeretettel viseljük nyakunkon. Kegytemplomába epedve sietnek a búcsúsok nemcsak a környékről, de több száz kilométeres távolságból is, nemcsak magyarok, de rutének, románok, szlovákok és németek egyaránt. Csak a templom hatalmas két tornya tárul még szemeink elé, mint a Könnyező Szűz két ölelő karja, s már ellágyulnak a szívek, megremegnek az ajkak, könnyek árasztják el a szemeket. Mily megható látvány, mikor beérnek a poros, fáradt zarándokok a templomba, leborulnak a kegykép elé, s szeretettől könnyes szemekkel üdvözlik a drága pócsi Szűzanyát! Ó de rövid sokaknak az a 2-3 nap, amit Máriapócson tölthetnek! Hazaindulás előtt ismét könnyes szemekkel kerülgetik a templomot, mint a kis fecskék fészküket, mielőtt elrepülnének más országba. Aztán elindulnak a harangok bánatos búgása mellett, melybe belevegyül szívet tépő énekük: „Kesereg a szívünk, el kell menni, drága szent képedet itt kell hagyni”.
     Én szeretem-e a Könnyező Szűzanyát? – Járok-e kegyhelyére és ájtatosan viselkedem-e ott? – Imádkozom-e Hozzá naponta legalább egy-két Üdvözlégy Máriát?

     ERÉNYGYAKORLAT: Ma többször felindítom a Szűzanya iránti szeretetet e fohásszal: „Szűzanyám, szeretlek!”

I M A

     Könnyező Szűzanyám! Mint a jó gyermek örül, ha látja, hogy testvérei szeretik az édesanyát, én is boldog vagyok, ha látom, hogy egyre több embertestvér ismer meg és szeret Téged, mint jó Édesanyát. Jaj, keserves az élete annak a gyermeknek, aki távol él a Te szeretetedtől! Kihez megy enyhülésért, ha szenved? – Hol talál vigasztalást, ha szomorú? – Ki emeli fel, ha kétségbeesett? – S vajon üdvözül-e egyáltalán? – Ó, kegyes Szűzanyám! Bárcsak minden ember felismerné Benned a legjobb Anyát, s Hozzád futna az élet minden nehézségeiben! Én igyekezni fogok, ó Legszentebb Szűz, Téged minél gyermekibb rajongással szeretni, mint illik a legszeretetreméltóbb édesanyát. Nyújtsd ehhez segítségedet, gyullaszd egyre nagyobbra szívem szeretetét. Hiszen tudom, hogy mennél jobban foglak Téged szeretni, annál könnyebb lesz a szenvedés is. E szent óhajjal zárom a szent kilencedet, s kérlek áhítattal: Ó hallgasd meg hő imám, Könnyező Szent Szűzanyám, s add meg azt a kegyelmet, melyért Hozzád esdeklek. Ámen

Üdvözlégy Mária… (3-szor) /A Szeretetláng betéttel!/
Könnyező Pócsi Szűzanyánk könyörögj érettünk!
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen

Végszó

     Ha megadta a Könnyező Szűz azt, amit kértél, ne feledkezzél el a hálaadásról. A hálátlanság nagyon rosszulesik úgy az embereknek, mint a jó Istennek, vagy a Szűzanyának. Aki viszont megköszöni a kapott kegyelmet, ajándékot, azon máskor is szívesebben segítenek. Azért mondjuk, hogy a hála új kérés.
     Ha nem kaptad meg a kért kegyelmet, ne keseredjél el és ne zúgolódjál. Emlékezz vissza, hogy mit imádkoztál minden nap: „Mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd”. (Luk. 22:24.) A Szűzanya a leggondosabb Anya, tehát csakis azt adja meg gyermekeinek, ami nekik üdvösségükre szolgál.
     Elvégezheted a kilencedet többször is egymás után, különösen, ha az elsőt nem valami buzgón végezted. Az is lehetséges, hogy a Szűzanya még több imát kíván tőled a kért kegyelem elnyeréséért.
     Csak kérj, Testvér, és adatik, zörgess és megnyittatik Néked! Az imádság mindig gazdagít: ha földiekben nem, égiekben feltétlenül.

Szólj hozzá!

meryem_ana_virginmary530.jpg

A Szűzanya megdicsőült lelkét a mennybe vitte Szent Fia
(Boldog Emmerich Katalin leírása nyomán:)     "Most a Szent asszonyok is végső búcsút vettek, aztán letakarták a Szent arcot, és a fedelet ráborították a koporsóra, amit mindkét végén s a közepén szürke kötelekkel körülcsavartak.
szuzanya_d948cc_530.jpgEzután láttam, hogy a koporsót hordállványra teszik, majd Péter és János a vállán viszi ki a házból. Az apostolok és a tanítványok egyik része elöl ment, mások s az asszonyok követték a koporsót. Már alkonyodott, négy hosszú fáklyát vittek a koporsó körül.
Így haladt a menet Mária keresztútján az utolsó állomásig, s a dombon át a stációs kő mellett a sír bejáratának jobb oldalára letették a koporsót, négyen bevitték a sírbarlangba, s elhelyezték a kivájt halotti helyre. Azután valamennyi jelenlevő még egyenként bement, fűszereket és virágokat helyeztek el, letérdeltek, sírtak és imádkoztak.
Sokan voltak jelen, a fájdalom s a szeretet hosszan ott tartotta őket. Éjszaka volt már, amikor az apostolok bezárták a sírbejáratot. Árkot ástak a barlang szűk bejárata előtt és különböző zöld, részben virágzó, részben bogyótermő bokrokból, amiket gyökerestől ástak ki, másutt sövényt ültettek; így a bejáratnak nyoma sem látszott, annál kevésbé, mert a közeli forrás vizét e bokrok előtt vezették el. Nem lehetett többé bejutni a barlangba.
Szétszórva tértek vissza, itt-ott még imádkozva megálltak a keresztúton, egyesek imádkozva őrködtek a sírnál.
A hazatérők a távolból csodálatos fényt láttak Mária sírja fölött, és nagyon meghatódtak, bár nem tudták, hogy mi az voltaképpen. Én is láttam.
szuzanya_wniebowzi_cie-nmp-obraz-530.jpgAz égből széles fényár vezetett le a sziklához, és láttam, hogy abban, amely három egymásba helyezett dicsfénykörből állt, angyalok és lelkek sokasága halad lefelé, s ez körülvette Urunk és Mária fényes lelke jelenését. Jézus Krisztus jelenése a fényesen ragyogó sebhelyekkel előtte lebegett. Mária lelke körül a dicsfény legbensőbb körében csak kis gyermekalakokat láttam, a második körben mint hatéves gyermekek jelentek meg, és a legkülső körben felnőtt ifjakhoz voltak hasonlók. Világosan csak az arcokat ismertem meg, különben csak csillogó fényalakokat láttam. Amikor ez a jelenés egyre világosabbá válva kiáradt egészen a szikláig, azt láttam, hogy belőle fényes pálya nyílik, föl egészen a Mennyei Jeruzsálembe.
Ekkor azonban azt láttam, hogy a Szent Szűz lelke, amelyik követte Jézus jelenségét, ellebegett mellette a sziklán keresztül a sírba, és ezután csakhamar egyesülve megdicsőült testével, sokkal világosabban és fénylőbben lépett ki abból, s az Úr dicsfényével felvonult a Mennyei Jeruzsálembe. Ezután az egész ragyogás ismét megszűnt, s a vidéket befödte a csendes csillagos égbolt.
Nem tudom, vajon a sír előtt imádkozó apostolok és szent asszonyok is így látták-e mindezt, de láttam, hogy imádva és csodálkozva föltekintettek, vagy megrendülve arcra borultak a földön. Azt is láttam, hogy egyesek imádkozva és énekelve mentek haza a keresztúton a hordállvánnyal. Az egyes állomásoknál elidőztek és nagy meghatottsággal s áhítattal fordultak a sírszikla fölött levő fény felé.
Így hát azt láttam, hogy a Szent Szűz lelke ment először a mennybe, és aztán a teste is fölvétetett a földről".            

Hitünkkel és Boldog Emmerich Katalin leírásával egyező adatot szolgáltat Francesco Bamonte Róma vezető ördögűzője: "Egyik augusztus 15-én, Mária Mennybemenetelének liturgikus ünnepén, ördögűzés közben így kiáltott fel a démon: "Micsoda illat, micsoda illat terjeng! Undorító, undorító!"
Jézus Nevében megparancsoltam, hogy mondja meg, mi az az illat. Panaszos hangon és egyetlen egyszer ejtve ki Mária nevét (ami nagyon ritka, és csak akkor fordul elő, ha erre Isten hatalma kifejezetten "rákényszeríti"), ezt mondta: "Az illat az Ő testéből és lelkéből árad. Lelke soha nem hagyta el a testét, a tietek el fogja hagyni. Amióta a lélek belépett e testébe, soha nem távozott belőle. És ezzel a testtel vétetett fel. Ő és csak Ő, elsőként Fia után. A Fia meghalt, de a teste ‒ az Övéhez hasonlóan ‒ elragadtatott. Ám neki meghalnia sem kellett. Becsukta a szemét és érezte, amint Fia jön érte, hogy magával vigye. Ő pedig eljött az angyalokkal együtt, átkarolta, magával vitte, s azt mondta: »Ahogy te hordoztál engem ezen a földön, most Én viszlek Atyánk országába«. Ő csukott szemmel mosolygott és csukott szemmel is látta őt, aki magával ragadta, szárny nélkül repülve egészen Isten színe elé, aki atyja, jegyese, fia és testvére volt. Ő előre erre rendeltetett!", s Ő megfiatalodott. Ekkor ugyanannyi éves lett, mint egyszülött Fia foganásakor: tizennégy. Mezei liliom volt, sértetlen, semmi sem érinthette meg; soha nem félt; nem ismerte a félelmet; akkor sem, amikor Fiát fenyegették; sohasem félt; sohasem neheztelt. Mindig mosolygott, akkor is, amikor sírt. Ő a ti fajtátok váltságdíja". (Vö. Szűz Mária harca a gonosszal, 164-165. o) 

(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!) 

immaculate_conception_530.jpg

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása