Pünkösdöt az Egyház születéseként, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük. Ebből következően pünkösdvasárnap legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra eshet.
A név görög megfelelője, a pentékoszté szintén 50-et jelent, a magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik.
A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a Római Katolikus Egyházban.
Az ünnep nevéről májust a pünkösd havának is szokás nevezni.
Pünkösd az, amikor az Isten élete működni kezd bennünk.
Pünkösd megünneplése szorosan kötődik a Csíksomlyó-i zarándoklat esményéhez is!
"Csíksomlyón az első búcsújárást a legenda szerint 1567-ben tartották, amikor János Zsigmond fegyverrel akarta a katolikus székelyeket az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe a pünkösd előtti szombaton Csíksomlyón gyülekezett, Szűz Mária segítségét kérte, majd legyőzte János Zsigmond seregét a Hargita Tolvajos-hágójában. A diadal után újfent Csíksomlyón adtak hálát, egyben fogadalmat tettek, hogy pünkösd szombatján minden évben elzarándokolnak oda." (MN.)
