Látott és hitt
Arimateai Józsefnek rövid ideje volt arra, hogy Pilátustól – aki az Antonia várban székelt –, elkérje Jézus testét. Ezt követően egy római centurióval visszatért a Golgotára, aki hivatalosan megállapította az elítélt halálát. Nem volt tehát idő arra, hogy a testet megmossák, mert az a Törvény bonyolult előírásai szerint túl sokáig tartott volna, márpedig a temetést idejében be kellett fejezni.
Az Evangéliumban azt olvassuk, hogy Jézus temetésekor Arimateai Józsefen kívül ott volt Nikodémus is, aki hozott mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. A keresztrefeszítés helyéhez közel volt egy kert, melyben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. A zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust (Jn 19,39-42).
Vasárnap hajnalban az Apostolok az asszonyoktól értesültek arról, hogy Jézus sírja üres. Ekkor Péter és a másik tanítvány futva elindultak a sírhoz. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért oda. Benézett és látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét fedték be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda, látta és hitt. (Jn 20,3-8).
Ez a "másik tanítvány" Szent János apostol volt, aki csak akkor hitt, amikor saját szemével látta a gyolcsot és a kendőt, melybe Jézus testét takarták. A gyolcsok érintetlenül feküdtek ott, alakjukból arra lehetett következtetni, hogy nem a testről tekerte le valaki, hanem hogy a test titokzatos módon áthatolt a gyolcsokon.
Máté, Márk és Lukács azt írták, hogy Jézus testét gyolcsba (sindon) göngyölték. Szent Lukács azt állítja, hogy Péter a sírban lepleket látott, de nem is említi a kendőt. Szent János pedig gyolcsról és leplekről ír. A sírban tehát pontosan meg nem határozható gyolcsok és legalább egy kendő volt (görögül soudarion).
Gino Zaninotti, hírneves olasz tudós szerint a görög soudarion (kendő) szó az arámi sodara szóból származik, ami különböző méretű és felhasználású, főleg lenvászon anyagot jelent. Jézus testét egy nagy, több mint 4 méter hosszú, és egy 1 méter széles gyolcsba göngyölték. Ez a kendő (sodara) takarta be az egész testét és a fejét, alulról és felülről. Az így begöngyölt testet még két vászonnal keresztbe is betekerték. A kendőbe göngyölt fej és a lábfejek kilógtak a vászontakarásból.
A feltámadás után, amikor a test „áthatolt” a gyolcsokon, az anyagok összeestek, hiszen már nem volt bennük semmi.
Zaninotti professzor így magyarázza Jézus feltámadás történetének egyik legnehezebben értelmezhető mondatát (Jn 20,7): Péter bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.
Az érintetlen gyolcsok látványa, melyekből titokzatos módon „eltűnt” Jézus teste, Szent Jánosnak elég volt, hogy higgyen a feltámadás tényében (habár ekkor még nem találkozott a feltámadottal).
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 1/2007)
(folyt.)
