Akinek tudnia kéne, az tagadja
A vidék annyira barátságtalan és rossz hírű volt, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült vezetőt, öszvért és hajcsárt találniuk. Megkérdeztek egy örmény mehitalista pátert, iránymutatásért. A páter úgy vélte, hogy valamit látott Deĝirmendere-ben ‒ ám ezzel rossz felé 
irányította őket. Deĝirmendere-be érkezve, egy ortodox görög kolostorban megkérdezte P. Jung, hogy „hol halt meg Szűz Mária?” A válasz lazán, mintha a világ leginkább magától értetődő dolga lenne, így hangzott: „Jeruzsálemben, fiam!”
Persze az izmiri lazarista misszióból jött Jung atya nem éppen ezt a választ várta. „Mária házának nem valahol Efezus közelében kell lennie?”
„Efezus közelében? ‒ csodálkozott rá az idős kalojerosz ‒ Ott János apostol halt meg. Az ő sírját meg tudom önnek mutatni!”
„Ez nagyszerű! És azt a házat is ismeri, amelyben Szent János a Boldogságos Szűz Máriával lakott együtt?”
„Az Istenszülő? Nem, fiam, ön téved. Ő Názáretben élt és Jeruzsálemben halt meg. Így tartja a hagyomány!”
„De egy stigmatizált apáca a látomásaiban Efezusban látta a házat, ahol meghalt. Azért jöttünk, hogy ezt a házat megkeressük. – erősködött Jung atya.”
„Látomások? Asszonyi fecsegés! Látja fiam ezt az ikont? A Szent Istenszülő elszenderedését ábrázolja az apostolok körében, Jeruzsálemben.” (Mellesleg, a képről nem derül ki a helyszín! Lásd alul!)
„Köszönöm, főtisztelendő atyám, de úgy látszik, nem tud nekünk tovább segíteni..."
„Isten legyen önökkel keresésükben, fiam. Akkor is, ha rossz helyen keresnek.”
Ez a párbeszéd azt bizonyította, hogy az ortodox testvérek hűségesek voltak a bizánci hagyományokhoz a „Dormitio Mariae” kérdésében.
Az első két nap eredménytelenül telt, mire négyen egyként határozták el, hogy iránytűvel és Emmerich Katalin leírását pontosan követve folytatják utukat, így Ayasuluk felé indultak, de eredménytelenül fésülték át az Efezustól délre elterülő dombokat.
(folyt.) (Forrásokat lásd az első részben!)
