„Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 7,17)
Mit lehet tenni? Élni kell az evangelizációban felhasználható hiteles égi idíttatásokkal, úgymint pl. a 9 első péntek, 5 elsőszombat, vagy a szentelményekkel és kegyelmi eszközökkel, mint a Rózsafüzér, a Szent Benedek érem, a Barna Skapuláré, a Csodásérem és Mária Szíve Szeretetlángja stb! Nem is beszélve a Szenteltvíz oltalmazó mibenlétének tanításáról és használatáról az otthonokban (is), és mindezeket hatékony eszközökként használva a tisztítótűzben szenvedők szabadítására!
Ne feledjük, hogy minden pap nem csak atya, de Istentől megbízott tanító is, aki rávezetheti népét a Keresztségi fogadalmak tudatos meg-megújításra, a Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének való egyéni és családi felajánlásra, és ezek folyományként a szentségi életre!
Hogy milyen nagy is a papi méltóság! Ennek nagyságát még a pap is csak az égben fogja megérteni. Ha ugyanis itt a földön igazán ráérezne, belehalna, no nem a félelem megrendültségében, hanem a Végtelen Szeretet tökéletes megérzése miatt!
A pap a lelkeket féltő Isten, felfoghatatlanul hatalmas ajándéka! Ha nem lenne pap a világon – ami az istentelen eszmék leghőbb vágya –, akkor kihűlne a világ, mert nem lenne Eucharisztia! A pap nem önmagáért pap, nem adhat önmagának feloldozást, nem önmagának szolgáltatja ki a szentségeket, nem önmagáért van, hanem Isten Népéért! Jézus így magyarázta küldetését: „Az én tanításom nem magamtól való, hanem az Atyától, aki küldött engem.” (Vö. Jn 8,42) A papnak is hasonlóan kell gondolkoznia: „Az én tanításom nem magamtól való, hanem az Egyháztól, aki küldött engem.”
Mély elmélkedési pont, hogy Jézus nemcsak az Atyának, Máriának és Józsefnek engedelmeskedik, hanem a papnak is! Soha nem utasítja el, hogy jelen legyen az oltárnál, amikor papja kimondja az átváltoztatás szavait, és ezt még akkor is megteszi, ha a pap méltatlan bűnös! Ebből következik az alapvetés, hogy a szentségkiszolgáltatásának érvényessége, független az ezt kiszolgáltató pap lelki állapotától! Ne bíráljuk papjainkat, még „okkal” sem, mert Isten elhívott embere és arra képes, hogy megjelenítse számunkra Isten Szeretetének Valóságát! Az oltárnál a pap által egyesül az ég a földdel, s a föld az éggel, a pap ugyanis jel, útiterv, amely jelzi az egyetlen utat, amely az üdvösséghez vezet! Ezért ajánlatos bővebben tanítani a „végső dolgokról”: a mennyországról, a tisztítótűzről és a pokolról.
(folyt.)
