A kétségtelen tények 2
A Loretói Kápolna építőkövei is rendkívüli tanúsítványok! Az építmény kövein vésett és karcolt feliratokat (graffitik), keresztet, Krisztus-monogramokat, Mária “M” vagy “MA”-t, alfát és omegát, a zarándokok neveit, de rövid fohászok is találhatók, melyek jóval az Efezusi Zsinat (Kr. u. 431) előttről már tanúsítják a virágzó Mária-tiszteletet. A ház belső falán látható freskótöredékek azonban későbbi időkből való!
A szakértők véleménye szerint a graffitik világosan zsidó-keresztény zarándokoktól valók. A Ház palesztínai származását bizonyítják, továbbá a felhasznált anyagok és kötőanyagban található pollenmaradványok is! Maga a tény, hogy az épület három oldalú, amiként ennek pontos méretei is tökéletesen megegyeznek az eredeti Názáreti Szent Ház körülményeivel! Az építmény északi beállítottságú, mely a Szentföldön természetes volt, annál kevésbé Európában, ahol keleti vagy déli tájolás volt használatban! A Loretói Ház keleti része – ahol most az oltár áll – (nem volt fal), közvetlenül csatlakozott egy lakható sziklabarlanghoz. De ha sorolgathatjuk a csodákat, akkor ide kell számítanunk a „második legnagyobb csodát”, azt, hogy e három falnak nem volt semmi alapozásuk, és mégis kibírták a „szállítást” – pláne, ha emberi erőfeszítéssel hajóval történt!
És itt kell beszélnünk a bizonyítottan Názáreti Ház Loretóba kerüléséről, mely kétség kívül csodás! Ámde Istennek semmi sem lehetetlen, és minden mesével és legendával ellentétben a Názáreti Szent Ház utazásának az időpontjai pontosan ismertek (1291, 1294)! Ráadásul – mint említettem –, a ház minden külső jegye és anyaga tökéletesen megerősíti a názáreti eredetet.
A Ház utaztatásának hipotéziseihez tápot nyújt egy 1294-es dokumentum, miszerint a Házból származó kövek Nikéforosz Angelosz (Angeli) epiruszi király leányának, Itamárnak a hozományához tartoztak, és vélhetőleg a nápolyi király fiával kötött házassága révén kerültek mai helyükre. Sőt egy ún. „titkos vatikáni dokumentum” szerint, Angeloi bizánci császári család tagjai mentették meg a muszlimok elől a Szent Ház maradványait és hozták Itáliába. A szkeptikusok szerint, csupán az Angeli név (angyalok) magyarázzák az angyalok képbe kerülését. A fentieket tanúsító dokumentum szövege azonban megadja a rejtély kétségeit is: »Amikor Nikéforosz Angelosz epiruszi uralkodó kiházasítá Itamár nevű lányát a nápolyi király fiával, II. Tarentói Fülöppel, a hozományához tartoznak azok a szent kövek is, amelyeket a Szűz és Istenanya, Miasszonyunk házából hoztak el.«
Nagy kérdés, hogy a „szent kövek” alatt egy 3 méter magas falakkal és tetővel bíró házat érthetünk-e?
(Forrásokat lásd az első részben!) (folyt.)
(Az első kép a Szent Ház hátsó része az ablakkal, a második kép a sziklabarlanghoz csatlakozó „üres” oldal, az oltárral! Mai állapotában annyiban még üresebb, mivel az oltárról eltávolították a Tabernákulumot!)
