Ezalatt társa, P. Jalón a gyóntatószékben fogadta az utolsó gyónókat. E egyszerre a gyóntatószékbe szólt egy 12 éves leányka: „Páter Jalón, páter Jalón! Jöjjön és nézze, Krisztus megmozdult és becsukta szemét!” Az atya visszazvarta őt helyére, ráparancsolva, hogy hallgasson. Meg is tette. Ámde, utána más gyermekek is hozzá szaladtak ugyan azzal! Közben P. Agatangelo befejezte beszédét, leszállt a szószékről és a gyóntatásban akart segédkezni. P. Jalón magához intve őt, közölte a hallottakat. Erre mindketten az oltár elé siettek, de a feszületen nem vettek észre semmi különöset. Ám hirtelen egy férfi kezdett hangoskodni, hogy ő is látta, majd mások is. A jó kapucinusok hiába csitították a híveket, egyesek tovább erősködtek. „Mi láttuk, mi láttuk, meg is esküdhetünk erre!” Olyan izgatottság támadt, hogy egyesek sírvafakadtak, mások térdreestek és imádkoztak: „Bocsáss meg és irgalmazz nekünk Urunk!”
P. Agatangelo tanácstalanságában elkezdte a Miatyánkot imádkozni, ámde izgatottságában elakadt a szava és a plébános folytatta, de ő is csak nagyokat nyelkedett. Egyesek eközben úgy látták, hogy Krisztus feje megmozdult és teste verejtékezik. Megkérték tehát Jalón atyát, hogy menjen föl a kereszthez és nézze meg! Ő, megrendültségében azzal akart kitérni ez elől, hogy nincs létra, de azonnal hoztak egyet. Így a páter fölment, de nem mert a feszülethez érni, erre a társa fölszólt: „a szentmisében minden nap érinted a Megváltót. Most ne mernél a feszülethez nyúlni!?” Erre megérintette a korpusz nyakát, és valóban izzadtnak találta, és ebbe maga is beleizzadt amikor lemászott. A jelenlevők izgatottsága és meghatottsága egyre fokozódott és a csoda híre villámgyorsan terjedt el az egész városban és távolabb is. Csak erről beszélt mindenki. (Folyt.)
