Valami nagyon nincs rendben a világban. Általánossá válik a hitetlenség, a közömbösség és a félreértés. Állami szinteken pozitívumként hirdetik a szodómiát, miközben az emberek alig ismerik a Tízparancsolatot, a keresztényi erkölcsöt. Sokaknak fogalmuk sincs a halál utáni életről, a krisztusi megváltás mibenlétéről, az Isten és ember közti személyes kapcsolat szükségességéről, még kevésbé a Megváltó Anyjának, Szűz Máriának a végső időkben való szerepéről!
Általánosságban, ismertebbek a görög mitológia istenei, mint az egy Igaz Isten, aki "úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Jézus Krisztus értünk, a mi üdvösségükért egyszer s mindenkorra kiengesztelte Istent, az Atyát azzal, hogy magára vette a világ bűneit, "engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." (Fil 2,8) És bár Jézus Krisztus legyőzte e világot, ámde amíg újra el nem jön, megpróbáltatások érhetnek bennünket, (vö. Jn 16,33), ezért bízott minket a Keresztről Édesanyjára, mint Mindenkor Segítő oltalmazóra!
És bizony Szűz Mária a századok során számtalanszor sietett segítségünkre, hogy időben figyelmeztessen. Ezek az ún. Mária-jelenések, üzenetek, melyek az elhatalmasodó bűnre, s annak elhatalmasodó következményeire figyelmeztetnek, sőt kegyelmi eszközöket kínálnak, győzedelmes harcot ígérve.
Minderre azért van szükség, mert az emberek és társadalmak, széles körben esnek áldozatául a zajló élet és a hamis értékrend ‒ végső soron a bűn ‒ sodrásának. Sokan nem értik életük eseményeinek összefüggéseit, sem azok hátterét; nem ismerik fel, hogy a bűnnek szerzője van, aki követői által történelmi léptékű stratégia szerint munkálkodik az emberi társadalom vesztén.
(folyt.)
