Előszó 2.
Már XIII. Leó pápa is így ír 1884. április 20-i Apostoli Körlevelében: 
„Miután az emberi nem, a gonosz szellem irigy incselkedései következtében teremtőjétől (...) Istentől, szánalomra méltólag elszakadt, két, nemcsak különböző, de egymással merőben szemben álló táborra oszlott, melynek egyike állhatatosan az igazság és erény mellett, másika pedig e kettő ellen küzd...”1
Ma már szinte kézenfekvő, hogy az egyes pártokhoz, vagy szektákhoz való elkötelezettség nem csupán vélemény-, vagy hitkülönbséget tükröz, hanem – különböző mérvű – sátáni megszállottságot is feltételez! Rá kellene ébrednünk ugyanis, hogy a gyakran még „vallásos álcát” is imitáló, valójában azonban istenteln eszmék csalárd hitegetései – és adott esetben hamis csodái – mögött a „bűn szerzője” áll, miként a Szentírás figyelmeztet: „a sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor. 11,4).
A bűn szerzőjével kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat is fontos nyilatkozatot tett: „Az ember egész történetén végigvonul valami élethalálharc a sötétség hatalmai ellen; ami a történelem hajnalán kezdődött, és – az Úr tanítása szerint – az utolsó napig fog tartani. Az ember benne áll ebben a harcban, szüntelenül küzdenie kell, hogy kitartson a jóban...” (GS.37).
A sátán megnyilvánulása az egyén, a közösség és a társadalom életében bár igen változatos, mégis felismerhető!
Rá kell ébredni, hogy a bűn szerzője, a megtévesztő szellem (vö 1Tim.4,1) „tévútra vezeti az egész világot” (Jel.12, 9/b). „A lélek világosan állítja, hogy a végső időben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításokra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek megvan a lelkiismeretük bélyegezve” (1Tim.4,1-2).
Világosan kell látnunk, hogy a szabadság és a szabadosság közti választóvonalat a keresztény erkölcs képezi! Krisztus tanítására, – és az ezt maradéktalanul megvalósító szentekre – kell figyelnünk, s „akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban és szeretetben kell élnünk, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal” (Ef.4,14). Mert ha a bűn elhatalmasodik, annak következményei is elhatalmasodnak, kilép az egyén, a család kereteiből, és társadalmi méreteket ölt! Ezzel fennállhat a TÖMEGES ELKÁRHOZÁS VESZÉLYE! Erre figyelmeztet az apostol: „... a bűn meg ha elhatalmasodik, halált von maga után” (Jak.1,15). (Folyt.) Források az 1. részben!
_____________________________________
1. XIII. Leo pápa Őszentségének Apostoli Körlevele a SZABADKÖMŰVESSÉGRŐL, – Esztergom, 1884. Nyomtatva Buzárovits Gusztávnál
