Szűz Máriát – ha másként nem ‒, a művészetek „madonnájaként” mindenki ismeri, ámde kevesen tisztelik, még kevesebben kérik őt imáikban!
Montfori Grignon Szent Lajos a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében így fordul Jézus felé: „nem az eretnekekről és szakadárokról szólok, akik nem törődnek legszentebb Anyád tiszteletével, mivel elszakadtak Tőled és Egyházadtól, hanem azokról a katolikus keresztényekről – esetenként tanítókról is –, akik bár hivatottak, hogy másokat az igazságra oktassanak. Sajnos eközben sem Téged, sem legszentebb Anyádat nem ismerik, hacsak nem pusztán tudományos és száraz elméleteiken keresztül. Így ezek csak ritkán beszélnek legszentebb Szűzanyádról és tiszteletéről, mellyel Iránta viseltetnünk kell, mert a bensőséges Mária-tisztelettől féltik a Te tiszteletedet, és az Egyház Anyjától féltik Egyházadat”. (TMT 64.)
És bizony Szűz Mária, az élete kezdetétől Isten árnyékában élt nyitottan arra, hogy betöltse őt. Életének egyetlen pillanata sem volt a Fölséges Isten szeretete nélkül ‒ olyannyira ‒, hogy a Szentháromság magához emelte a Szeplőtelenségében kiváltságolt Názáreti Szüzet, hogy méltó Anyja lehessen Isten Szentséges Fiának!
Így, több evangéliumi szakasz Máriát Üdvözítőnk anyjaként (Jn 2,1; Mt 1,18, 2:11, 12,46) azonosítja. Értelemszerű tehát, hogyha Jézus Isten (Jn 1,1), akkor a Szent Szűzre úgy kell tekinteni, mint aki Istent szülte. Természetesen Mária nem a Szentháromságos Istennek, hanem csupán a megtestesült Igének, Isten Fiának az anyja, aki a Szentlélek által méhében fogant, és akit világra szült.
A Názáreti Mária az, akiről Izaiás próféta jövendölt: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Vö. Iz 7,14). És „amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-6). – idézet vége!
A Szent Szűz tehát Isten Anyja, aki „Áldott az asszonyok között, és áldott az ő méhének gyümölcse”! (Vö. Lk 1,42)
