Kérdem én, hogy gyakran hallottuk-e valamely atyától, hogy meghirdette volna az első-szombati engesztelő szentáldozást? Azt meg végképp nem, hogy felkérte volna a népet, hogy az első-szombati Szentmise után tartsanak még 15 perc elmélkedést a Szűzanyáról vagy a rózsafüzér titkairól?
Nos, nem először ismétlem a Szűzanya kéréseit, melyet a "Fatimáról beszél Lúcia nővér" 2006-os 4. kiadásából idézek:
Felajánlás (Portugália, Fatima, 1917. július 13.) "Jönni fogok, és kérem Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat szenved, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér, a világra pedig egy békés kor virrad." (118. o.)
(Portugália, Pontevedra, 1925. december 10.) "Leányom, nézd tövisekkel körülvett Szívemet. A hálátlan emberek káromlásukkal és hálátlanságukkal állandóan megsebzik. Legalább te vigasztalj, és hozd tudomásukra ígéretemet, hogy a halál órájában azok mellett állok az üdvösségre szükséges kegyelmekkel, akik öt hónapon keresztül minden első szombaton meggyónnak, megáldoznak (és a Szentmise után még) 15 percet velem töltenek a rózsafüzér titkairól elmélkedve, hogy ezáltal engeszteljenek." (Vö. 188. o,)
(folyt.)
