Elgondolkodtató, hogy az egyébként jószándékú, az Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is, sokszor bizonytalan forrású üzenetekért lelkesednek, miközben az Istenanya hiteles kéréseinek teljesítését figyelmen kívül hagyják!
Kifejezetten aggodalomra okot adó azonban, ha a klérus tagjai hagyják figyelmen kívül Jézus Anyjának kéréseit! Ebből következően nem vonják be az evangelizációs munkába, a maguk és a hívek imaéletébe! És erre, az óvatosság aligha magyarázat, miként az sem, hogy a magánkinyilatkoztatások nem tartoznak a hitletéteménybe, az Evangélium tanításába! A Szentírás ugyanis sok mindenről nem szól, például a szerzetesrendekről sem, mégis az Egyház éltető ereje!
Az Evangélium szól viszont arról, hogy az Úr a Keresztről Édesanyjára bízott bennünket: "Asszony, íme, a te fiad! Majd a tanítványnak: Íme, a te anyád! (Jn 19,26-27) Ennek szellemében nyilatkozott a II. Vatikáni Zsinat is! Az Isten üdvözítő tervében a Szent Szűz hármas anyai hivatást tölt be. Test szerint édesanyja Jézus Krisztusnak, ,,ezért ismerjük el és tiszteljük őt mint Istennek és Megváltónknak igazi anyját.'' Ugyanakkor ,,a katolikus Egyház a Szentlélek ihletésére szerető szívű anyjaként tiszteli őt...'', tehát édesanyja az Anyaszentegyháznak (LG 53), a kegyelem rendjében pedig édesanyja minden embernek (LG 61). ‒ idézet vége!
Ha tehát Isten Szentséges Anya figyelmezteti a világot a leendő veszélyekre, akkor miért tekintjük ezt harmadlagosnak, annak megtapasztalása mellett, hogy a próféciák a jelzett időn belül sorra bekövetkeztek!? Különösen érvényes ez a Szűzanya Fatimai kéréseire, melyet a legmagasabb szinten ismert el az Egyház!
(folyt.)
