Krisztus látható Egyháza
Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után Newman hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért.
1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én - néhány barátjával együtt - letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált. A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon. Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
Newman rendíthetetlenül vallotta, hogy „van egy látható Egyház, szentségekkel és rítusokkal, melyek a láthatatlan kegyelem csatornái”.
„Amióta katolikus lettem – írta Newman –, tökéletes békében és zavartalan belső csöndben éltem, a legkisebb kétely nélkül... Nem lettem buzgóbb, mint azelőtt voltam, de úgy tűnt, hogy viharos út után egy békés kikötőbe érkeztem, s hogy a boldogság, melyet ennek köszönhetően érzek, szűnös-szüntelen tart mind a mai napig.”
(folytatása köv.)
