Pio atyán már kisgyermekkorban megmutatkoztak a kiválasztottság jelei. Miként visszaemlékezésében elmesélte, már ötéves korától rendszeresen megjelent neki a Szűzanya, aki szófogadó szelídséget és tisztaságot kért tőle. Ő gyermekfejjel akkor azt hitte, hogy az ilyen események természetesek minden ember életében. Ez időtől kezdett önállóan templomba járni, és elhatározta, hogy Istennek szenteli az életét. A vele történt misztikus élmények fokozottabb elmélyülésre késztették. 
Korabeli társaitól kétértelmű játékaik és durva beszédük miatt egyre inkább visszahúzódott.
Az élet és a halál kérdései foglalkoztatták. Már gyermekfejjel felismerte, hogy az Örök Élet kulcs a Kereszt titkában rejlik. Kereste a magányt, bár legszívesebben kiszaladt volna a világból, hogy találkozzon a „végtelennel”.
Egyszer, amint az útszéli fakeresztnél – melyen csak töviskorona volt –, megállt, a szenvedő Krisztus-arc tűnt fel előtte, aki szomorú tekintetével mélyen megrendítette. Úgy látta, hogy imája megenyhítette az édes Üdvözítő arcvonásait. Elhatározta, hogy ezentúl állandóan vigasztalni fogja a Szenvedő Jézust!
Mikor csak tehette, vadvirágot vitt a Szent Szűz szobrához. A faluvégi szegényes kis kápolna (ld. lent) tabernákulumát több alkalommal fényárban látta, s egy benső hang arra késztette, hogy imádkozzon mások helyett is, és engesztelje a végtelenül megbántott szerető Istent. Néha angyalokat látott, sőt őrangyala olykor tanácsokkal látta el. Nem csoda, ha gyakran úgy érezte, hogy ébren álmodik.
Pedig éjszakai álmai korántsem voltak nyugalmasak! A választottság jelei mindinkább dühítették a sátánt. A fiú bizalmasan elmondta édesanyjának, hogy éjjelente nagyon fél, mert szörnyűséges teremtményeket lát, és ettől felriad. Bár Peppa mama mindent elmondott férjének, aki bátorító történetekkel igyekezett megnyugtatni fiacskáját. Francesco azonban mintha egy másik bolygón élne, elég felnőttesen gondolkozott. (Folyt.) Források az I. részben!
