Amikor Grazio papa 1903-ban hazatért Amerikából, Francesco akkor már kapucinus volt Morconéban. Apja el is határozta, hogy Michelével látogatást tesznek nála, ám csalódniuk kellett. Amint az újoncmester, P. Tommaso di Montsanangelo kíséretében előttük állt Frater Pio, Grazio azt hitte, hogy kisebbik fiának elment az esze. Francesco ugyanis lehajtott fővel csak állt szótlanul látogatói előtt. Apja szemrehányólag oda is vetette a novicmesternek: „Mit tettetek a fiammal? Rá sem lehet ismerni!” Egy szempillantás alatt azonban változott a helyzet, amikor P. Tommaso feloldotta a hallgatási parancsot (szilenciumot). Ekkor a kis novícius apja karjaiba vetette magát, és átölelve szólongatta: „Papa, kedves Papa!” Grazioék két napig maradtak még Morconéban, majd hazatértek, hogy rendezzék Michele esküvőjének előkészületeit. Természetesen erre hivatalos volt Frater Pio is, de nem mehetett. Mintegy vigasztalásul írta levelében, hogy nemsokára egy hasonló nagy ünnepen úgyis majd együtt lehetnek. (Pappá szentelésére gondolt.)13
Egy esztendő elteltével Pio testvér felcserélte Morconét a a Pianesei kolostorral. A napirend itt is szigorú volt, de könyveket már lehetett olvasni, persze csak azt, amit az újoncmester adott.
Frater Pio például megkapta XIII. Leó pápa írásait, így a „Szabadköművességről” szóló dekrétumát, és a „Rerum Novarum” című, az új szociálpolitikáról értekező dokumentumát. Mindezt annak ellenére, hogy a kolostorban szigorúan tilos volt politizálni, sőt még a szocializmus szó is tiltott, miként a szabadkőművesekről vagy az anarchistákról sem volt szabad beszélni. A fentiek ismeretében többet imádkozott a népért.
Pio testvérnek nem volt szüksége utasításokra. Nagyra becsülték, mert készséges volt, csendes, szorgalmas és kész minden önmegtagadásra. Elöljáróit csupán az aggasztotta, hogy eléggé beteges, gyakran voltak lázrohamai és szűnni nem akaró köhögései. A kolostor folyosóin rendtársai azt pusmogták, hogy baj van a tüdejével, és nem nagy jövőt jósoltak neki. Akadt olyan öreg kapucinus is, aki nyíltan megmondta, hogy jobb lenne, ha ez a pietrelcinai „szentecske” visszamenne a kecskéihez. Frater Pio együttérző igazi baráti szót csak Camillo testvértől, a koldulóbaráttól kapott, aki viszont legtöbbször úton volt. (Folyt.) Források az I. részben!
____________________________________
13- Die Stimme P.P. 27. évf. 2. nyomán 143.