A Megváltó Társa
Jézus Krisztus és Fájdalmas Anyja közös szenvedésének köszönhetjük az üdvösséget és minden jót. A megváltó Jézus után tehát, Mária joggal tart igényt az egész emberiség elismerésére, mely nem alaptalanul hirdeti őt boldognak. Nyilvánítsuk ki hálánkat azáltal, hogy Szeplőtelen Szívének ajánljuk minden szenvedésünket és fáradozásunkat, amit Isten és ember-társaink iránti szeretetből teszünk.
A kísértések, megpróbáltatások és szenvedések, az Isten Anyját életé-ben, egyetlen pillanatra sem kerül-ték el, és a sátán mindent meg is próbált, hogy akár a legkisebb mértékben is, de kételyt ébresszen Benne Isten üdvözítő szándékai iránt.
A legnagyobb harcot Mária hite ellen a Kereszt lábánál indította a sátán, ahol gonoszságának teljes erejét bevetette, hogy kétséget ébresszen benne. Annak ellenére azonban, hogy Mária szívét a leggyötrelmesebb fájdalom töltötte el, amit emberi teremtmény érezhet ‒ ő tudta, hogy ki Az, aki meghal a Kereszten és hogy így kell meghalnia ‒ , az élő és sziklaszilárd hitéből mérhetetlen szeretet fakadt. A sátán mindenféle módon próbált rést ütni Mária hitén, hogy legalább parányi kétséget ébresszen benne, de a legcsekélyebb mértékben sem sikerült csorbát ejtenie rajta. Mária rendíthetetlenül hitte, hogy ez a fájdalmas és látszólag abszurd halál Jézus győzelmét, diadalát és uralmát jelenti, amellyel beteljesíti az egész emberiség ‒ s így az ő személyes ‒ Megváltását is, ami az ő esetében előzetesen érvényesült. Mária megértette, hogy e halál révén teljesül be az a nagyságról szóló prófécia, amelyet Gábriel Arkangyal előre meghirdetett neki: "Nagy lesz Ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége" (Lk 1,33).
(Forrás: F. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014. 130; 137 o. nyomán)
(folyt.)
