A pontatlan hamletti kérdés, sorsdöntő ‒ és konkrét választ várna ‒, ám sokak még felnőttként is kerülő módon válaszolnak! Egy részük a maga és gyermekeik hitbeli kötődéséről, erkölcsi magatartásáról úgy vélekedik, hogy „ma már más a szokás és a társadalmi megítélés, a boldogsághoz pedig mindenkinek joga van”, a fiatalok persze egyszerűbben válaszolnak, vagy csak legyintenek: „ugyan hagyjatok már ezzel”! Persze kevesekben merül fel, hogy a boldogság forrása Isten!
De hogy is van ez? Nos, alapvetően mindenki az istenhit keresővágyával születik, melyet a szülőknek kell kibontakoztatniuk, megerősíteniük! Ezzel szemben a liberalizmussal fertőzött szülők nem iratják be gyermeküket hittanra, mondván „ha majd felnő, eldönti maga”! Ámde valódi döntésre akkor lenne képes, ha mindkét tanításról lenne ismerete! Ezzel szemben a materialisták nem várnak a felnőtté válásáig, hanem már az óvodáskortól folyamatos „kiképzésben” részesítik a felnövekvő nemzedéket! Az pedig pszichológiai tény, hogy az, amit rendszeresen táplálnak a fejlődő fiatal elméjébe, az meghatározhatja, hogy miként látja a világot. Így a szülők szeme láttára féloldalassá (egyoldalúvá) nevelődik az egészségesen született gyermek, mert csak az ellenérveket tanulják meg, de azt, hogy mit tagadnak, azt nem! Érdekes, hogy iskolai tananyag az ógörög mitológia alakjainak ismerete, ugyanakkor a keresztény hit személyeiről már nincs ilyen elvárás!! Ezáltal a fiatalságnak csak kis százaléka ismeri meg a keresztény hit és kultúra alapjait történelmi példaképeit, a hitben rejlő erőt, a remény készségét, az elhivatottság örömét. Ennél fogva tehát a szülők egy életre szóló – hacsaknem örök életre szóló – hiányosságban nevelik gyermeküket. Persze az ilyen fiatal is szembesül hitbeli kérdésekkel, ámde az ateizmus „értelmessé fogalmazott” érveivel, nem a megfelelő helyen keresi a válaszokat, és könnyen rátalál a New Age és a keleti vallások tanítására! Ennek folytán, hogyan dönthetne vallási kérdésekben ‒ akár saját ügyében is? Sőt, szülővé váltan már a gyermekeit is félinformáltan neveli és ezzel az ördögi kör bezárult!
Természetesen az ateizmus nem képes hosszú távú (transzcendens) ígéreteket kínálni és az érveik is gyakran „sántítanak”, ezért az ebben képzett ember gyakran csalódik és kiábrándul az egészből! Így a magát „intellektusnak” vélő ember, már nem foglalkozik a hinni vagy nem hinni kérdéssel, mert meggyőződése, hogy vallást a „papok találták ki”. Az már fel sem merül benne, hogy az istentagadó materializmust ki, vagy kik találták ki, kink, vagy kiknek a sugalmazására, amelyet „hittanként”, minden beiratás nélkül is kényszer-oktatják!
Ha ezt a kérdést felteszik egy ilyen „entellektüelnek”, akkor azt a választ kaphatja, hogy „ő nem hisz egyikben sem”! – És lám ekkor válik ki a féloldalas képzettből a „nihilista”, a semmiben sem hívő, a bárhogy szabadon alakítható embertípus! És ez a cél! (Folyt.)
