Az "áthelyezgetéseknek" gyakran súlyos következményei is lehetnek!
Manuel Marques Ferreira fatimai plébános igen tartózkodóan állt a három kisgyermekkel történtekhez. Ez önmagában helyes álláspont, ámde annyit megtehetett volna a "képtelen ügyben", hogy elmegy az "állítólagos" jelenési helyre, megfigyelni a körülményeket! Végül október 13-án ő is jelen volt a hetvenezer ember közt, és a Napcsoda őt is meggyőzte! Elkezdte tehát azt a kivizsgálást,melyet már egy-két hónappal előtte elkezdhetett volna.
Nos, a fatimai plébános alapos munkába fogott, magához hívatta a gyermekeket szüleikkel együtt, valamint a főbb tanúkat és a vallomásukat írásba foglalta. Feladatát oly lelkiismeretesen végezte, hogy dokumentumát csak 18 hónappal később (!), 1919. április 28-án adta át 
megbízott főpásztorának, António Mendes Belo bíborosnak ( †1929).
Tudnunk kell, hogy a lieriai egyházmegyét ‒ ahová a fatimai tanyavilág tartozott ‒, a Szentszék 1882-ben megszüntette és csak 1918-ban alapították újra. Ez idő alatt António Mendes Belo bíboros volt megbízva a hajdani egyházmegye felügyeletével. Így ő már alaposan ismerte a fatimai eseményeket, ám az Egyház ellenségeinek sikerült elmozdíttatniuk a Lisszaboni egyházmegye éléről és ezért tudományos pályára került. És persze, mire Róma kinevezte az új apostoli kormányzót, idő telt el, ráadásul az új püspök nem fogadta el az addigi vizsgálati anyagokat, hanem teljesen új és részletes jelentést kért az egész fatimai történésről!
Manuel Marques Ferreira fatimai plébános tehát, ha akár fél évvel korábban adta volna be a dokumentumait, akkor talán nem itt tartana a világ! Most azonban a jó plébános, kezdhette elölről az egészet!
(Források a II. részben!) (folyt.)
Alul a régi fatimai plébánia ma.
