Canterburyi Szent Anzelm bencés szerzetes, püspök, egyháztanító 2.
Forrás: Diós István: A szentek élete; Magyar katolikus lexikon - Magyar Kurír
Anzelm aránylag keveset írt; első ránk maradt levelei, legtöbb imádsága és elmélkedése az 1070–1078 közötti évekből származnak. Irodalmi munkássága az Isten lényegéről és létezéséről írott két értekezésében érte el tetőpontját a Monologionban és a Proslogionban. E művek Anzelm érett filozófiáját tartalmazzák, egyebek mellett az ontológiai istenérv megfogalmazását. Ezt követő írásaiban az igazság, az igazságosság és a szabadság közötti viszonyt kutatta. Legtöbb munkáját szerzetes barátainak írta, hogy választ adjon konkrét kérdéseikre.
Egész életében a hit és az ész viszonyával foglalkozott, a keresztény hit misztériumait igyekezett érthetővé tenni. Ezzel hármas célt akart megvalósítani: az ész útján is bebizonyítani a keresztény hit igazságait a hitetlenekkel és gúnyolódókkal szemben, megerősíteni és szilárdan megalapozni a hívők hitét, és végül átadni azt az örömet, amellyel a hitnek az értelem útján való megközelítése ajándékozza meg az embert.
Nem próbálok, Uram, a mélységedbe hatolni, hisz értelmem nem érhet odáig; csak arra vágyom, hogy valamennyire megérthessem igazságodat, amelyben hisz és amelyet szeret az én szívem. És nem azért akarom megérteni, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy megérthessem. Mert abban is hiszek, hogy nem fogom megérteni, ha nem hiszek. (Horváth Judit fordítása)
Anzelm nagy hangsúlyt fektetett a Szentírás olvasására; Isten szavát nyugodt körülmények között, elmélyülten kell tanulmányozni – ajánlotta. Írásaiban nem válik külön a tudás és a vallásos áhítat, a teológia és a misztika. Legismertebb műve, a Proslogion egyszerre imádság és annak a vágynak a tükröződése, hogy Isten arcát szemlélje.
1163-ban Becket Tamás érsek megkezdte a szenttéavatási eljárás előkészítő vizsgálatait; amikor azonban Becket száműzetésbe kényszerült, Anzelm ügye feledésbe merült. 1494-ben kudarccal járt egy másik kísérlet is. Végül 1720-ban egyháztanítóvá nyilvánították Anzelmet. Ünnepét 1688-ban vették föl a római naptárba, április 21-re.
Istenünk, aki Szent Anzelmnak megengedted, hogy kutassa és hirdesse bölcsességed mélységeit, kérünk, küldd a hitet értelmünk segítségére, hogy amit hinnünk parancsolsz, annak szívünk érezze édességét!
(Befejezés)
