A szeles eső és a villámok is hirtelen elmaradtak. Tiszta volt az ég, amikor hazaértek. Az asszony elmesélte a szomszédoknak, hogy a lánya mit hallott, de nem hittek neki - bár azon, hogy a kis Rosa tud beszélni - igen csodálkoztak.
Másnap is megtették ugyanazt az utat, közben villámlani kezdett. Az eső is eleredt, és a barlanghoz érve a kis Rosa megint mondta anyjának, hogy hívja őt a gyermekes fehér hölgy. Bement tehát ő is, amikor egy villám fénye bevillant, a barlang falán láthatóvá vált a ragyogó Szűzanya a Kisjézussal! Az anya térdre esve imádkozta kislányával a rózsafüzért.
Ezt az élményt Mueses asszony már nem mondta el senkinek és mélyen hallgatott róla.
Egyik nap este nem találta Rosá-t az ágyában, ezért felverte az egész környéket, mígnem eszébe jutott, hogy a barlangnál keresse!
Néhányan követték és odaérve megdöbbentek, hogy a fényben ragyogó Pastarán barlangban találtak rá, miközben a mesztic hölgy gyermekével játszott, aki maga volt a Kisded Jézus!
Rosita pedig ettől kezdve minden nap fogta a rózsafüzérét, és virágokkal, gyertyákkal meglátogatta örömének helyét, ahol térden állva játszhatott a Csodás Szűz Szentséges Fiával.
Hónapok teltek el és a faluban volt, aki még mindig csak legyintett az egészre, de a szóbeszédek mégis, egyre csak terjedtek. Egy nap azonban a kislány nem tudott felkelni annyira beteg lett, és még aznap hirtelen meg is halt!
A falu népét egészen sokkolta a váratlan tragédia és többüket kijózanított a tragédia. Elhívták a gyógyító embert is, de az széttárta karját jelezve, hogy már késő!
(Források az első részben!) (folyt.)
