A csodás történet kezdete
A történet 1754-ben kezdődött. Egy indián asszony María Mueses de Quiñones, hetente többször megtette az Ipiales-ből Potosi-ba vezető utat, ahová időnként takarítani járt egy a Torresano nevű családhoz. A helyenként 50-100 méteres szakadékok mentén vezető kiépítetlen hegyi úton, egy alkalommal heves vihar érte. Behúzódott a Pastarán hegyi sötét barlangba. A falusiak babonás kísértet-történetei jártak a fejében és félelmében a rózsafüzérét szorongatva a Szűzanyához fohászkodott. Ekkor a hátát gyengéden megsimította egy kéz, és mintha a nevén is szólította volna, ám ő kirohant a barlangból és inkább az esőben folytatta útját, ami 
elég veszélyes volt a szakadék-széli csúszós utak miatt.
Néhány nappal később, 1754. szeptember 16-án María Mueses asszony, magával vitte a születése óta süketnéma öt éves kislányát Rosa-t, indián szokás szerint a hátára kötve. Már visszafelé jöttek, amikor letette a kislányt, mert eleredt az eső és félt, hogy megcsúsznak. A kis Rosa azonban előre futott egyenesen a barlangba. A villámok olykor bevilágítottak a barlang belső faláig, ahol egy gyönyörű Szűzanya-kép tekintett rá a Kisjézussal! A süketnéma kislány egy kedves hangot hallott és kiáltozva hívta az anyját: "Mamita, mamita a mesztiza hív engem!*" Az anya berohant, de nem látott semmit és fogta a gyereket, kivitte a szabadba és a hátára vette, közben persze boldog volt, mert először hallotta gyermekét beszélni!
(Források az első részben!) (folyt.)
* mesztiza, mesztic – fehérbőrű
