Gondolkozzunk el rajta!
Ha belépünk az egyházi év legszentebb és legünnepélyesebb napjaiba – a Nagyhétbe – tudjuk, hogy ez a Kálváriára és végül az üres sírhoz vezet.
De mit is jelentenek ezek a Szent Napok? A gyakorló keresztény számára a liturgikus események, melyek élő misztériumként mutatják be Jézus Krisztus kínszenvedését, megváltásunk Árát! Egy materialistának azonban csak valami hagyomány, egy ünnepsor és üzlet!
Húsvétkor a hűség találkozik az árulással, az elfordulókkal, a világ szembesül a Kereszttel! De nem csak a konok világ fordul el, félve a megtéréstől, de az egyházon belül is sok lelket félrevezet az "ökumenés" újítgatás a szavakban és a cselekedetekben.
Márpedig, épp a Nagyhét emlékeztet bennünket arra, hogy a Hűség és az Igazság nem elmélet vagy eszme, hanem egy Személy ‒ aki valóságos Isten és valóságos ember ‒ Jézus Krisztus a mi Megváltónk, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. ‒ És hisszük ennek valóságát, merthogy az üdvösségünk múlik ezen!
A Nagyhét az, amikor a lelkünk kérdőre von, amikor az árnyékok mélyülnek és a lelkiismereti konfliktus fokozódik. Helyesen tesszük, ha ismételten válaszolnunk keresztségünk kérdéseire, sőt késztetve vagyunk, hogy mi is a Kereszt alá álljunk a Fájdalmas Anya mellé és önvizsgálatot tartva, bűnbánóan forduljunk Krisztus az Egyház felé, hogy az általa kínált Szentségekkel, megújítsuk az életünket!
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
