Nem tisztem a fenti hiányosságok felhánytorgatása, de sajnos templomainkban ritkán hallani az első péntekek ígéreteiről, az első szombatok fatimai kéréséről, a lélekmentés keresztségi kötelességéről, családfelajánlásról, az engesztelés és a rózsafüzér-ima szükségességéről? Pláne nem hallani azon bebizonyosodott igazságokról, amelyek bár egy kivizsgálatlan üzenetben hangzottak el, de ténybeli igazságához kétség nem férhet! „Egyre kevesebb tiszteletet tanúsítanak a Legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Sok bíboros, püspök és pap jár a kárhozat útján, és rántják magukkal a lelkeket!” (Garabandal 1965. június 18.)! És nem folytatom, holott mindezeket nyomatékosítja az egyházi jóváhagyással bíró Szeretetláng üzenet jézusi kijeletése: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27) A Katolikus Egyház elleni harc – még ha kudarcra van is ítélve – de a szenvedés és az istentelenség tagadhatatlan és az a nagy kérdés, „amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
Az pedig, hogy kiben és miben bízhatunk imáink eredményességét illetően? Az imára vonatkozóan fentebb választ kaptunk, de a teendőket és hatékonyságot illetően négy sarkalatos válasz adható:
1) A Szentlélek az, aki oltalmazza az Egyházat, „s a pokol kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18) még a bukások, az árulások ellenére sem. Ha az apostolokról beszélünk, ezek a férfiak próbakövek voltak, akiket az Úr elhívott a hit megismerésére, a hit tanítására és arra, hogy szilárdan lehorgonyozzák az Egyház Hajóját. Tudjuk azonban, hogy a tizenkét apostola közül egy végül áruló lett, aki pedig igen közel állt Jézushoz. Ez a valóság ‒ mint a konkoly a búzában ‒, húsz évszázadon át fennáll az Egyházban. Valójában minden évszázadban voltak az egyházon belül olyanok, akik elárulták Krisztust. Sőt, Joseph Stricland amerikai püspök szerint „egyes egyházi tisztségviselők át akarják formálni a hívek Istennel való kapcsolatát”! Ennek ellenére nekünk továbbra is ragaszkodnunk kell az Evangélium és a Egyház tanításához, erősíteni magunkat a Szentségekkel, ám ezt minden lehetőség szerint az imádat és hódolat évezredes gesztusaival! Ha ezt nem tesszük, akkor méltatlanul tesszük és mi is beállunk az egyház dogmatikus talaját rengetők közé!
Az Egyház megy tovább a maga útján, mert oltalmazza a Szentlélek, s ezért a Sátán törekvései csak rész-sikereket érhetnek el, egy-egy csatát megnyerve, de sohasem a háborút. Közben persze rostálja a népeket és riasztó, hogy sokakat a kárhozatra!
(folyt.)
