Az idő melyben élünk, a páratlan gonoszság ideje. Ha az Egyházra ‒ mint Krisztus Misztikus Testére tekintünk ‒ látható, amint a korszellem „füstként szivárog” be a Vatikánba! Maga VI. Pál pápa is így írt megrendülésében: „Azt mondhatjuk, hogy valami résen keresztül beszivárgott a sátán füstje Isten templomába. Kétség, bizonytalanság, problémák, nyugtalanság, elégedetlenség, vita van és nem bíznak már az Egyházban. Jobban bíznak az első világi „prófétában”, hogy őt kövessék!” (1972. június 29.)
Ám fontos tudatosítanunk, hogy ez a „füst” egyáltalán nem az Egyházat gyengíti, hanem a szentségi élet hiányában élők kitartását, az Anyaszentegyház ugyanis szilárd alapokon áll, mert Jézus Krisztus a sarokköve!
Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá egyes vetetőkben, akik eladták lelküket a bálványoknak. Ezek a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság.
Az értékek válságát éljük. Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a megélt istenhit, a bensőséges Mária-tisztelet, az erkölcsi tapintat, tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet.
Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is! A tisztesség elleni háború a nyilvánosság előtt zajlik, amelyet inkább ünnepelnek, mint elítélnek.
(folyt.)
