Sajnos, sok keresztény számára az Istenanya szerepe és tisztelete csak a karácsonyi történetre, Jézus születésére korlátozódik. Holott Szűz Mária üdvtörténeti hivatása lényegesen széleskörűbb, hiszen már eleve az Ő szeplőtelen születésével ragyogott fel a Hajnal Szép Sugara, amely a Nap ‒ Megváltó Jézusunk ‒ előhírnöke, aki elveszi a világ bűneit. Szent Pál is így ír : „Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született...” (Gal 4,4.) Ám e kiválasztott Anya hivatása nem fejeződött be Jézus Krisztus világrahozatalával és felnevelésével, s mindvégig hű maradt az Istentől ráruházott édesanyai feladatához, egészen a Golgotáig. Sőt, Montforti Grignon Szent Lajos írja: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Mária rejtve maradt, hogy így egyedül Fiát, Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.” (Vö. TMT 1.) - idézet vége!
Kétségkívül a katolikus tanítás mindig hangsúlyozta, hogy Máriának a megváltás művében és az egyház életében felülmúlhatatlan szerepe van. Erre utal, hogy jelen volt Jézus mennybemenetele után is a tanítványok közösségében szüntelenül imádkozva, mígnem Pünkösd ünnepén a Szentlélek el nem töltötte őket. Ebből következően hisszük, hogy Mária nemcsak Jézus Anyja, de az Egyház Anyja is, miként Égi Édesanyja mindazoknak, akik a keresztség és a hit által Jézushoz kapcsolják életüket.
Mert Üdvözítőnk ismerve emberi gyengeségünket ‒ és ismeri a sátán elleni harc kíméletlen voltát is ‒, nem hagyott magunkra! Nekünk adta Anyját, hogy az üdvösségért való küzdelmünkben, rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Üdvözítőnk utolsó szavaival ezért mondta a Kereszten: „Íme, a te fiad… Íme, a te anyád” (Jn 19,26–27)
(folyt.)
