A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!
A Szovjetunióból a II. világháború végén Magyarországra jött kommunista vezetők a lenini–sztálini politikát és taktikát hozták magukkal, s próbálták alkalmazni az egyházakkal és a vallásos világnézettel szemben. A kommunista pártvezetés első számú ellenfelének a katolikus egyházat tekintette, hiszen míg a protestáns felekezetek nemzeti egyházak voltak, addig a Magyar Katolikus Egyház az Apostoli Szentszéken keresztül szabályozta viszonyát az államhatalommal. A katolikus vallást követte a lakosság kétharmada.
(Ezért) az egyházakat négy ötéves terv alatt akarták végleg felszámolni, a vallásos világnézetet pedig két emberöltő alatt akarták végleg kitörölni az emberek emlékezetéből. Ehhez a tervhez szinte minden eszközt felhasználtak. Államosították az egyházak földjeit, ingatlanait, ezzel és még jó néhány egyéb intézkedéssel anyagilag akarták ellehetetleníteni őket. Elvették iskoláikat, kórházaikat, egyéb intézményeiket. Az állami iskolákból kiszorították a hittanórákat. A vallásos egyesületeket betiltották. Feloszlatták a szerzetesrendeket. Koncepciós perek százait folytatták le a papok és a világi hívek ellen. Többeket halálra ítéltek vagy megkínoztak. A katolikus egyháznak minden negyedik papja és szerzetese börtönbe került.
Megszüntették a hivatalos diplomáciai kapcsolatot az Apostoli Szentszék és Magyarország között azzal, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság arra kötelezte a magyar kormányt, hogy utasítsa ki a (zsidómentő) Angelo Rotta pápai nunciust (1945. április 4.). Arra hivatkoztak, hogy a nuncius a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után is a helyén maradt. Tették ezt annak ellenére, hogy ez nem kollaboráció volt, hanem embermentés.
