A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 8
Kosztka Szent Szaniszló Lengyelországban megkérdezett egy neki megjelent lelket, hogy a tisztítóhely tüze fájdalmasabb-e a földinél?
„A föld minden tüze a tisztítóhely tüzével összehasonlítva üdítő szellőnek tűnik - kiáltott fel a lélek.” Szaniszló ezt nem igen tudta elhinni.
– Szeretnék bizonyítékot kapni erről – mondta. Ha Isten megengedi, a te megkönnyítésedre és saját lelkem javára, beleegyezek abba, hogy elszenvedjem fájdalmaidnak egy részét.
A lélek így felelt: „Nem tudnád elviselni. Egyetlen ember sem lenne képes túlélni ilyen gyötrelmet. Azonban Isten megengedi, hogy kis fokban megérezd azt. Nyújtsd ki kezedet.”
Szaniszló kinyújtotta kezét, és a szenvedő lélek rácsöppentette „izzadságának” egy csöppjét, vagy legalábbis valami ennek tetszőt. Abban a pillanatban a szerzetes velőt hasító kiáltással földre rogyott, és eszméletét vesztette. Amikor félelmetes fájdalmából magához tért, beszámolt tapasztalatáról rendtársainak: „Kedves Atyák, ha ismernénk az isteni büntetés szigorúságát, sose követnénk el bűnt, és sose szűnnénk meg vezekelni ebben az életben, hogy elkerülhessük a túlvilági vezeklést” – fejezte be.
Ettől kezdve Szaniszló ágyban fekvő beteg lett: Még egy éven keresztül gyötrődött így rettenetes sebei fájdalmától, mielőtt meghalt. Utoljára még emlékeztette rendtársait az isteni igazságosság szigorára. Rendtársait mélyen megrendítette a példája, és ez minden rendházában fellendítette a lelki életet. 
