A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás
Az Egyházügyi Hivatal, a rendészeti szervek, a politikai rendőrség és valamennyi államigazgatási szerv feladatait a „klerikális reakció elleni harc” terén (1989. július 28-ig) a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottságának – már korábban is idézett – 1958. június 10-i és július 22-i határozata rögzítette. A határozat előkészítésekor Kádár János kijelentette: „…mi a klerikalizmus ellen tűzzel-vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk… […] A klerikalizmus elleni harc egységes rendszert képez, amire megvannak a megfelelő eszközeink, egészen a Belügyminisztériumig.” Majd egy hónappal később hozzátette:
„Az eszmei és politikai harcban a fő tüzet a katolikus egyházzal szembe kell fordítani.” Az 1958. július 22-i határozat egyik legfontosabb megállapítása: „A harcot a marxizmus–leninizmus fegyvereivel vívjuk mindaddig, amíg a vallásos világnézet az emberek tudatából el nem tűnik.” „A proletárdiktatúra… egyik feladata az egész nép szocialista átnevelése.”
A szocialista országokban, így Magyarországon is az egyházüldözés legdrasztikusabb eszközei a politikai rendőrség zaklatásai és a tömegesen alkalmazott koncepciós perek voltak. Havasy Gyula szerint halálra ítélték és kivégezték Kiss László Szaléz gyöngyösi ferences szerzetest (1946. október 15.), Papp Ervin teológust (1951 május), Vezér Ferenc pálos szerzetest (1951 augusztus), Zana László szalézi szerzetest (1953 május), Sándor István szalézi szerzetest (1953 május). Több mint 30-an haltak meg ("csak úgy") a börtönben. Ennek többszöröse azoknak a száma, akiket végülis halálos betegen engedtek szabadon. Leghosszabb börtönbüntetések: Lénárd Ödön és Tabódy István, közel 19 év.
(De lássunk alább két kimutatást azokról a civilekről, akik úm. "kivégzés folytán haltak meg", és azokról is akiket csak "mint hullákat temetés céljából" szállítottak a temetőbe, mindezt egy jó év leforgása alatt 1951-52 között!)
