Még egyszer hangsúlyozva! 1
A fatimai titok harmadik része szimbolikusan Krisztus követőinek, papoknak, püspököknek, pápáknak a szenvedéseiről, üldözéseiről és vértanúságáról szól. A rombolásokat és üldözéseket az Isten ellen harcoló ateista ideológiák, különösen a kommunizmus hirdetői viszik végbe. E drámai harcok színterét jelképesen idézi meg a látomás: a pápa, a püspökök, a papok, a szerzetesek és szerzetesnők egy meredek hegyre mennek föl, amelynek tetején áll egy hatalmas kereszt. Ezt olvassuk a titok harmadik részében: „a gyerekek láttak egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondolták, a szentatya. Botladozó léptekkel ment keresztül egy félig düledező városon, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak (püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők) lelki üdvéért; fölérve a hegy tetejére, egy csoport katona megölte őt, ugyanúgy, ahogy korábban tették ezt más püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, szerzetesnőkkel és különböző társadalmi osztályú és rangú világi személlyel.
Az évtizedek távlatából tekintve azt állíthatjuk, hogy a fatimai látomás harmadik részében fölismerhetőek a XX. század végének drámai eseményei, amikor a hit súlyos krízisen ment keresztül, ateisták vették át a hatalmat, ami a társadalmak erkölcsi leépüléséhez, a kultúra hanyatlásához vezetett, az emberi jogok figyelmen kívül hagyásával pedig rabságba és emberirtásba torkollott. Ez idő alatt az Egyház valódi keresztutat járt be. Ratzinger bíboros így fogalmazott: „A múlt évszázad keresztútján a pápák különleges szerepet töltöttek be. A hegyre tartó fehér alakban több pápát is felfedezhetünk, akik X. Piusz pápától kezdve egészen a legutóbbi pápáig részt vállaltak az évszázad szenvedéseiben és a megpróbáltatások között igyekeztek fölfelé a kereszthez. A látomásban a szentatyát megölik a vértanúk között. Elképzelhető vajon, hogy az 1981. május 13-i merénylet után, amikor II. János Pál odahozatta magának a jelenés pontos leírását, akkor a fehér alakban saját magát ismerte fel? Azon a napon nagyon közel került a halálhoz és maga is így magyarázta megmenekülését: a Szűzanya keze irányította a golyót, s a pápa haláltusájában megállt a halál küszöbén. Az a tény, hogy a Szűz képes volt a halálos golyót eltéríteni csak újabb bizonyítéka annak, hogy nem létezik visszafordíthatatlan, előre elrendelt sors, hogy a hit és az imádság hatalmas erőt jelentenek, befolyásolhatják a történelmet, és hogy az ima erősebb egy golyónál, a hit nagyobb minden hatalomnál”.
