A személyes "én"
Az emberi agy sokéves tudományos kutatásából John Eccles azt a következtetést vonta le, hogy mindannyiunknak van egy személyes "én"-je − tehát egy nem anyagi természetű elméje, mely az anyagi természetű agy által működik. Ezért az emberben a fizikai világon kívül létezik még egy gondolati − vagyis szellemi − világ is, és ez a kettő kölcsönösen hat egymásra (vö. How the Self Controls Its Brain, 38. o.). Eccles professzor azt a lenyűgöző tényt hangsúlyozza, hogy a személyes "én" tudata minden emberben változatlanul fennáll egész élete során, és "ezt a tényt csodának kell elismernünk" (uo., 139. o.).
Eccles így ír az emberi léleknek, tehát a személyes "én"-nek a test halála utáni halhatatlanságáról: "Hiszem, hogy létezésem alapvető titok, mely meghaladja a testem (s vele együtt az agyam) fejlődésének valamennyi biológiai minősítését, beleértve a genetikai örökséget és az evolúciós eredetet is. Értelmetlen dolog lenne azt hinni, hogy a tudatos létezés e csodálatos ajándékának nincs semmilyen jövője, sem lehetősége létezni egy más, a számunkra nehezen elképzelhető valóságban" (Facing Reality: Philosophica/ Adventures by a Brain Scientist, Heidelberg Science Library, 1970, 83. o.).
Az ausztrál tudós másutt kifejti: "A test és az agy halálára tekinthetünk úgy, mint dualista létezésünk szétesésére. Abban reménykedünk, hogy a megszabadult lélek új jövőt talál, mélyebb értelemmel és megdöbbentőbb tapasztalatokkal, egy megújult megtestesült létezésben, összhangban a hagyományos keresztény tanítással" (Evolution of the Brain, 242. o.); "Létezésünk éppoly titokzatos, mint a halálunk. Kétkedhetünk-e csak azért, mert eredetünket éppúgy nem ismerjük, mint a további sorsunkat? Miért is ne élhetnénk az életet úgy, mint egy nagy kihívást és csodálatos kalandot, melynek végső értelme még felfedezésre vár?" (Facing Reality: Philosophical Adventures by a Brain Scientist, 1970. 95. o.).
Bárcsak arra indítana minket az emberi agy kiemelkedő világhírű kutatójának, a Nobel-díjas John Eccles professzornak a halhatatlan emberi lélek létezéséről tett tanúsága, hogy jobban törődjünk a saját lelkünkkel, vagyis a lelki életünkkel − szívünk tisztaságával, a minden rossztól való mentességgel, az örök élettel! Ez a Krisztussal való személyes kapcsolat elmélyítésében valósul meg a napi ima, a Bűnbánat Szentsége és az Eucharisztia által. Soha ne feledkezzünk meg Jézus szavairól: "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?" (Mt 16,26)
M Piotrowski SChr.
A cikk forrása: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 8. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)
