Kérdés, hogy vajon mi késztethet egy „formális templombajárót”, hogy imáiban a Szűzanya felé is forduljon? ‒ Nos, ha erre önmaga nem érez indíttatást, kérje a Szentlelket és próbáljon a szentek példáján épülni! Mert egyetlen szent sincs, aki ne lett volna mélységesen Mária-tisztelő! 
Akik látták Szűz Máriát, leírhatatlanul gyönyörűnek tartják és a Mennyek szépséges Királynőjének nevezik. Azok, akik megtapasztalták segítségét, azok a Mindenkor Segítő Szűzanyaként tisztelik, akik pedig bújukban-bajukban kezdik kérni anyai jóságát, azok a Reménység Anyjaként szólítják meg imáikban. Ezek ismeretében a felszínes lélekben talán felviláglik Mária anyai szerepe, és mint a Hajnal Szép Sugara, beragyogja hitéletét és életét!
Az Egyház – Szeplőtelen Istenanyaként – mintaképnek tekinti Krisztus követésében. Mert aki hallgat az Ő kérésére: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5), az engedelmeskedik Jézus parancsának is: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19).
Értelemszerű tehát a rákérdezés: „lehet-e Mária-tisztelet nélkül is keresztényi életet élni”? Nos, az életszentségre törekvőknek aligha! A középszerűeknek persze lehet! Mert a fenti kérdésfelvetés hasonló ahhoz, hogy felnövekedhet-e egy gyermek édesanya nélkül? Természetesen igen ‒ amiként ezt az árvaság és a protestantizmus is keserűen bizonyítja! Azt azonban tudnunk kell, hogy az anyátlan élet és hitélet, sokkal védtelenebb a sátáni támadásokkal szemben!
És ha ez az elmélkedés megérintett valakit, még rákérdezhet, hogy a gyakorlatban miben is áll a bensőséges Mária-tisztelet?
Erre, Montforti Grignon Szent Lajostól kapjuk a választ: „Az igazi Mária-tisztelet szent, azaz a lelket arra készteti, hogy a bűnt kerülje, és Szűz Mária erényeit utánozza: mélységes alázatosságát, élő hitét, tökéletes engedelmességét, állandó imáját, minden irányú önmegtagadását, szeplőtelen tisztaságát, lángoló szeretetét, hősies türelmét, angyali szelídségét és isteni bölcsességét. Vagyis a Boldogságos Szűz tíz főerényét.”
(TMT 108.) ‒ idézet vége!
