A Boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét a gyermekei örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. A Szentírás egyes helyei arra utalnak, hogy a sátán az utolsó időkben igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (1 Tim 4,1; 2 Tessz 2,3-4) és teljes hatalmával pusztít a lelkekben. Történelmünk utolsó századában a sátáni erők minden tekintetben példátlan rombolást végeztek, mely mostanra már a technika minden eszközével, éjjel-nappal folyó leplezetlen harccá fajult! Az idők jeleiből úgy tűnik, az Üdvözítő nem hagyott magunkra most sem és elküldte Anyját, hogy a bűn végzetes pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, erősítse gyermekeit a hitben és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. (vö JÜ 23-24)Nem lehet kétséges, hogy már csak az egész emberiségre ható, a szeretetben való lelkületi változás mentheti meg a világot a pusztulástól!
„A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget. Ezért (...) megbűnhődnek lakói. (…) Inogva inog a föld, mint a részeg, mint a kunyhó, ránehezedik a vétke.” (Iz 24,5-6 és 20). Megfigyelhető, hogy ez a jövendölés nem az emberi környezet fertőzöttségéről beszél – amiről annyi szó esik manapság –, hanem az ember fertőzöttségéről, a szívek Istentől való elhidegüléséről, az önzésről, mértéktelenségről, szeretetlenségről, árulásról, hazugságról és az erkölcstelenségről (vö Tim 3,2-4), amit Máté evangélista rövidebben jellemez: „Mivel megsokasodik a törvényszegés, sokakban kihűl a szeretet.” (24,12)
A Szűzanya Szívének Szeretetlángjával ezekre a lélekveszejtő, viharos időkre kívánja felkészíteni és az Egyház iránti hűségben megerősíteni gyermekeit. Ismeretes Bosco Szent János látomása a viharos tengerről, melyben egyedül az Egyház hajója és a pápára figyelő kisebb hajók jutnak biztos révbe. Don Bosco ehhez az álmához hozzáfűzte: „Annyi veszély között két eszközzel lehet megmenteni az Egyházat: a buzgó Mária-tisztelettel és az Eucharisztiával, a gyakori szentáldozással.”
(Lukács István: A fiúk apostola. Eisenstadt, 1983. 208-209)
