Az irgalmasság etimológiája
A mindennapi felfogás a részvéttel, a segítőkészséggel, a megbocsátással azonosítja az irgalmat.
A Magyar Értelmező Szótár szerint az irgalom: segítő könyörület, szánalom, megbocsátás; az irgalmasság pedig: tevékeny szánalom.
Bibliai értelemben többet jelent: az érdemtelen gyengének felkarolása. (Előd I. Dogmatika) Szeretni azt, aki nem szolgált rá a szeretetre. Szeretni azt, aki visszautasította a szeretetet. Szeretni az érdemtelent. Keresni vele a kapcsolatot, segíteni és támogatni mindaddig, amíg az érdemtelen véglegesen el nem fogadja vagy vissza nem utasítja a szeretetet.
Szent II. János Pál pápa így ír az irgalmasság bibliai tartalmáról:,,Amikor az ószövetségi könyvek az irgalmat meghatározzák, többnyire két kifejezéssel élnek, melyek között igen finom jelentésbeli különbség van. Elsősorban a hesed szót használják, amely a jóság szívbeli érzületét jelenti. ...
Az irgalom másik szava az Ószövetség nyelvéből: a rahamin. A hesed jelentésétől egész kicsiben különbözik csak. Amíg ugyanis a hesed az önmagához való hűséget és a szeretetben adott ígéret kötelezettségét világítja meg (és ezek joggal tekinthetők férfias tulajdonságoknak), addig a rahamin már eredetében az anyai szeretetet jelzi (a rehem anyaméhet jelent). Abból a kezdettől fogva fönnálló és mélyreható kötelékből, sőt összeköttetésből, amely az anya és magzata között létezik, egész különleges kapcsolat, egyedülálló szeretet származik...
Az Ószövetség nyelvében más kifejezéseket is találunk, amelyek az irgalmat jelzik... A Septuaginta görög fordításában kevesebb az irgalmat jelző szavak fajtája, mint a héberben: vagyis nem jelzik azokat a finom különbségeket, melyeket az Írás ősi nyelve jelzett. Az Újszövetség azonban abból a gazdagságból és mélységből lép tovább, melyet az Ószövetség mutatott... (Dives in misericordia. Függelék.)
