Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma
Pio atyát a Beneventó-i székesegyházban szentelték pappá 1910. augusztus 10-én. Beöltözése után, az első szentmiséje után így fogalmazott: „Jézus, te vagy életem legnagyobb vágya! Amikor ma a szeretet misztériumában remegő kézzel felemellek, hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó, Szentséges Főpap, a világ számára út, igazság, élet – és tökéletes engesztelő áldozat”.
Amikor Pio atya szentmisét mutatott be, mindenki érezte, hogy Krisztussal valójában átéli a szenvedését és keresztre feszítését.
Az Úr Jézus egy magánjelenésben így beszélt róla: „Az én hatalmamat birtokolja, mert én, Jézus, benne élek... gesztusai, szavai, tekintete többet adnak, mint egy nagy szónok szónoklata. Mindennek, ami tőle származik én adok értéket. Az irgalmam remekműve ez. Elhalmoztam őt a Lelkem összes ajándékával. Ő az én követőm, ostya, én oltárom, áldozatom, őbenne kedvem telik, ő az én dicsőségem!”
A Pálos szerzetesrend generálisa: Jerzy Tomzinski atya, 1962 szeptember 21-én részt vett a Pio atya által bemutatott szentmisén. Emlékezve erre az eseményre azt mondja, hogy amit legjobban átélt akkor, az az átváltoztatás: „Pio atya úgy viselkedett, mintha látná Krisztust. Az oltárhoz támaszkodott, kezét úgy formálta, mintha a keresztet ölelné és nézte az Ostyát. Látta, hogy az Úr Jézus szenved, haldoklik. Az Ostyában látta Őt, ez tükröződött az arcán. Ez nem volt mindennapi esemény...
Nem a szentmisét bemutató papot láttam, hanem az Úr Jézus szenvedését a Golgotán. Láttam, ahogy az Úr Jézus szenved és haldoklik, folyik a vér. Pio atyának köszönhetően láttam és átéltem a mennyet az oltárnál.”
(folyt.)