A történet magyar vonatkozásai
A jelenések kislányát jól ismerte Regőczi István atya, aki életében először éppen a jelenések évében járt Belgiumban, a szentelése előtti évben, 1942-ben pedig a Beco családnál töltötte a szilveszterestét. A hétgyermekes család eredendően, nehéz anyagi körülmények között élt, Banneux mellett egy olyan elhagyatott területen laktak, amely‒ az első világháború idején ‒ lágerként működött a menekültek számára, illetve a hontalanok elhelyezésére.
A nélkülözések szeretetközösséggé formálták a családot. Becóék korántsem voltak vallásgyakorlók, templomba nem jártak, ritkán imádkoztak. Első gyermekük, az 1921-ben született Marietta a Szűzanya jelenésekor még nem volt elsőáldozó. Regőczi István atyának ő maga mondta el az eseményeket. A magyar atyát az évek során, mindig a legközelebbi családtagként fogadták Becóék. Marietta 2011. decemberében 90 éves korában hunyt el, egy öregotthonban.
A Mária-jelenések mindig nagy jelentőségűek számunkra ‒ összegezte egy interjúban Regőczi István atya ‒, mert abból a másik világból érkeznek, amelyet sokan tagadnak. A Szűzanya igazolja, hogy igenis van mennyország, ahova bennünket hazavár. Mint lelki szegények, ne a földhöz ragaszkodjunk, hanem többet gondoljunk a mennyországra, mert az a mi végső célunk! Minden édesanya azt kívánja, hogy a gyermeke sokra vigye. Égi Édesanyánk, a Szűzanya is azt szeretné, hogy a legnagyobb "karriert" érjük el mi gyermekei: a mennyországot!