A névtelenség álarca mögé bújt Kritikus, részleges tárgyi ismeretével, alaposnak látszó, de rosszindulatú és általánosító kritikai megállapításokat tett Mária Szíve Szeretetlángjáról. Még arról is „szakszerűen” próbált fogalmazni, amelyek részleteit egyáltalán nem ismerte, és zavarkeltésével még egy olyan, a „alaposságáról” ismert papot is megtévesztett, mint Simon Gábor atya! Az ő munkássága révén is tapasztalható, hogy még az igazság, értelmi megfontolások nélküli hangoztatása is milyen zavart kelthet a nép körében, hát még a hazug állítások tovább szajkózása! Sajnos Gábor atya ellenőrizetlenül átvette videójába a Kritikus linkjeinek hamis állításait, elősegítve ezzel a gonosz lélek sikerét a lelkek kárára! Pedig nagyon fontos volna ráébredni, hogy a zavarkeltés a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) sajátja, aki ,,tévútra akarja vezeti az egész világot” (vö. Jel 12,9), és ebben lám önkénteseket is talált!
Mivel a névtelen Kritikus következetesen kihagyta a Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életével és életküzdelmeivel kapcsolatos olyan eseményeket és adatot, amelyek épp a teológiai vizsgálódás szempontjából lényegesek!
1) Így, nem említi Erzsébet asszony 4 elemis iskolai végzettségét, melyet igazolnak a sajátos mondatszerkezetei és helyesírása. Nem csoda, hogyha Erzsébet úgy irtózott a naplóírástól, mint Jónás a prófétaságtól! Dr Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: „Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt!”. (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000)
2) Erzsébet asszony élete 6 éves korától egyenesen sokkoló! 13. gyermekként született. Apja a Nagy Háborúban elesett. A spanyol nátha kilenc (!) testvérét vitte el és néhány éven belül további két testvére halt meg!
1924-ben elvesztette édesanyját is, mire Erzsébetet (utolsó) nővére fogadta örökbe, ámde 1925-ben ő is meghalt férjével együtt balesetben! Bár anyai nénje gondjaiba fogadta a kislányt, akivel befejeztette az elemit, ám 1928-ban ő is elhunyt.
A tizenéves Erzsébet 1930-ig másfél évig hajléktalanként élt, Pest igen rosszhírű környékén, ám szigorúan megőrizte tisztaságát!
A nélkülözésekkel teli élet egyenesen „túlélő kiképzés” volt egy tisztességes fiatal lány számára! Ezáltal nagyfokú önállóság, rendkívüli talpraesettség és elszántság fejlődött ki Erzsébetben. Az emberekben való csalódás megtanította a nagymérvű óvatosságra (pl. mozibeli cukorkaárusként a megbízója nem fizette ki, egy asszony felvette kertésznek, ám kiderült, hogy a kertesház egy magánbordély stb.). Gyakran menekülni kellett úgy, hogy zsebében egyetlen fillér sem volt! Tehát százszor is megfontolta, hogy bárminek és bárkinek is hitelt adjon! Talán ennek tudható be, hogy tovább erősödött a már gyermekkorában is megmutatkozó, a szavakon és egy-egy fogalmon való alapos „rágódás” (pl. egy iskolai hittanóra azzal ért véget, hogy Isten Ábrahámtól fia feláldozását kérte). Ez olyan mély válságot (csalódást) okozott gyermeki lelkében, hogy lebetegedett, a következő hittanóráról már hiányzott, ami pedig a „megoldást” kínálta!
3) 1930-as férjhezmenetele után 6 gyermeket vállalt.
4) A családfő halálával (1946) és a szovjet típusú rendszer államosító-, kitelepítő és vallásellenes légkörében sem írta alá a Mindszentyt elítélő iratot, gyermekeit beíratta a hittanra. Így klerikalizmus vádjával számtalan munkahelyről „racizták”, ráadásul békekölcsönt sem jegyzett (nem is volt miből)! Gyermekeivel következetesen járt temploma, miközben alig tudta fenntartani családját. (A kertjükben próbáltak gazdálkodni!)
5) 1961-ben, amikor már azt hitte, hogy némileg megpihenhet, megszólalt lelke mélyén az Úr és azt kérte „mondj le teljesen önmagadról” (I/7)! Ugyan bizony a Kritikus, vagy Gábor atya hogyan fogadta volna ezt a képtelenségnek tűnő kérést, ha igaz, ha nem?
6) Lelki Naplóját így vezeti fel: „Az özvegységgel járó sok gond, (...) a puszta létfenntartásért folytatott hosszas küzdelem homállyal borította el lelkemet. Annyira, hogy hitem szilárdságát támadta meg.” (Vö. I/1)
A házas gyermekei közt elosztotta az 5 szobás ház helységeit, hogy „semmi ne kössön ehhez a világhoz. (…) Nem maradt már annyi hely sem, ahol fejemet lehajthatom. Az Úr szava még mindig kérlelt: „Mondj le önmagadról! (...) Most mit kezdjek magammal? Eközben a gonosz” „jobbnál-jobb” ajánlatokkal kísértette! Erzsébet asszony egyre fokozta a bűnbánatát, szentségi életet élt, és fel sem tudta fogni, hogy miért őt választotta az Úr, amikor tanult lelkek is vannak! Lelke mélyén ezt hallotta: „Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz.” (I/30)
Az Úr Jézus folyvást kérlelte, nevelte, vigasztalta Erzsébet asszonyt, aki csaknem egy év után mondta ki végre: „Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!” (Az Úr így válaszolt:) „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek (miatt). Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem és ne szórják szét tekintetüket a világban.” (u.o.) (No komment!)
7) Bár a Szeretetláng üzenetét a Mária-jelenések közé sorolják, a lelki napló 70%-át az Úr Jézussal való párbeszéd teszi ki. A naplóírás hatalmas kereszt volt Erzsébet számára (volt és hogy velem íratott be néhány sort, melyet Jézus már több napja sürgetett)!
8) Sokak megfeledkeznek arról, hogy a Kádár rezsim 1956 után még papokat vertek agyon és a szabadságharcosokat szériában akasztották! Még 1961 után is számtalan civil hívőt és papot tartóztattak le vallási tevékenység miatt! Igen könnyen válhatott bárki a „rendszer ellenségévé”, különösen ha valaki „nemzetközi klerikális összeesküvést szervez”! Az „áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, fohász ugyanis elég „internacionalista” volt ahhoz, hogy az internacionalista-kommunista rendszer féltékenységét kivívja! Mindezt úgy beállítani szervezkedésként, hogy semmilyen tömegkommunikációt nem lehetett igénybe venni, sőt már 10 példány gépelése is büntetendő cselekménynek minősült!
Tehát Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kifejezetten bátor volt!
9) A papság meg volt félemlítve és a fentiek mellett, sok atya nem merte vállalni Erzsébet lelki vezetését, féltek ugyanis, hogy valaki csak „kikóstolja” őket a hozzáállásuk felől! Ennél fogva a legrendesebb még az volt, ha egyik küldte a másikhoz! Ezért terjedt el, hogy „Erzsébet váltogatja a lelki vezetőit”! De még a bátor papok is tehetetlenek voltak az Ügy segítésében, hiszen ehhez semmi eszközük nem volt! Csak kevés pap akadt, aki Erzsébet lelki vívódásait szakemberként kezelte volna!
Egy kármelita atya Böcskey József OCD, tartotta a kapcsolatot Erzsébet asszonnyal. 1966-ban amikor E. három ‒ egy, kettő és három éves (!) ‒ félárva unokája nevelését magára vállalta „nagyanyai jogon”. Az atya így szólt: „nézze, ha még lettek volna is kétségeim a Szeretetláng ügyében, akkor ez az áldozatvállalása, egy küzdelmes élet után, teljesen meggyőzött volna”!
Sajnos Böcskey atya a pozitív véleményét nem tehette közzé! Ellentétben Weygand József atyával, aki bár személyesen ismerte Erzsébet asszonyt, a 80-as évek legelején egy gúnyos hangvételű, a Szeretetlángot elmarasztaló cikket jelentetett meg az Új Ember hasábjain. Az írás szintúgy nem hagyott kétséget a tárgyi ismeret hiánya felől, és természetesen az olvasók reagálásának nem adtak helyet!
Isteni oltalom? Erzsébet egyik komoly lelki-vezetőjénél Gyimóthy Károly atyánál épp ott voltak a kéziratos naplók, amikor házkutatást tartott a rendőrség, Mária Légiós szimpatizálása miatt! Minden iratot és cetlit elvittek tőle, ám érdekesmód Erzsébet naplói mozdítatlanul maradtak!
A Szeretetláng Naplóban ellentmondások találhatók, így hiteltelen!
Ugyan bizony az Evangélium hitelességét is megkérdőjelezi-e a névtelen Kritikus, vagy Gábor atya? Mert míg Máténál az olvasható, hogy Betlehemből menekülniük kellett Egyiptomba (Mt 2,13). Lukács arról ír, hogy Jézus templomban való bemutatás után, „lementek galileai városukba, Názáretbe.” (Lk 2,39)
Gyümölcseiről ismerni meg a fát! A Kritikus nem vette figyelembe az exorcista tapasztalatok tanúságát! Nem csak Dr Kovács Zoltán teológiai szakvéleményében olvashatót, de például az 2010-es Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista atya tanúságát sem! Eduardo Lozano (El Salvador) elmesélte egy esetét, mely röviden: Egy súlyos megszállottság esetén, hatástalan volt minden, a szentségekkel és szentelményekkel való ráhatás. Ekkor Eduardo atya szólt két társának, hogy mondják el a (domonkos-féle) szentolvasót az Üdvözlégyeibe fűzött Szeretetláng fohásszal. Amint befejezték, egyetlen papi áldásra megszabadult a páciens – az előadó hangsúlyozta ‒, aki mindmáig jól van! A másik atya Sergio Hernandez Ochomogo (Nicaragua) számtalan (spanyol nyelvű videón) tesz tanúságot a Szeretetláng rendkívüli kegyelmi hatásáról: https://www.youtube.com/watch?v=VYjQpiHkI8s
A névtelen Kritikus által kifogásolt ún. kihagyások a Lelki Napló kritikai kiadásából, melyek szerinte akadályai lettek volna a „nihil obstat”-nak
Nos, messze nem így van! Ezek vagy zavaró, fölösleges és sajátságos mondatok, vagy a Szűzanya külön kérésére nem lehetett közzétenni, vagy lényegileg igaz, de felesleges mégis a modernista teológiai szemlélet számára kérdéses! Alább, betű szerint idézem a [...] kihagyásokat a kézirat helyesírásával. (A kézirat oldalainak számozása és a kinyomtatott Lelki Napló paginái között némi csúszás lehet!)
I/32.: (Sza.) »a ti szeretetetek nélkül szegény vagyok«.
I/37.: »Leányom lesz idő, mikor nem jöhettek tömegesen hozzám a templomba nehéz idők lesznek ezek de ne féljetek akik elfogadjátok és hűek lesztek kérésem teljesítésére sok kegyelmet kaptok a szorongatott időkben. Az utóbbi sorokat nem kell nyilvánosságra hozni.« ez a Szűzanya kérése).
II/38-39.: »Korán reggel a városba volt dolgom hazafelé jövet az autóbusz megállónál történt: nem gondoltam akkor semmire, semmi olyant ami összefüggésbe hozta volna azt ami bennem végbe ment. Egy borzalmas nagy rázkódtatást éreztem egész testemben nem emlékszem megkapaszkodtam-e vagy csak neki dőltem az oszlopnak. A borzalmas megrázkódtatáson, melyen keresztül mentem nem tudtam mire magyarázni mi lehet ez? körül néztem, hogy mások is érezték-e, de nem vettem észre senkin semmit. lelkemben a Szűzanya hangja váratlanul megszólalt. Leányom ez a borzalmas rázkódtatás, melyet most éreztél, akkor fog bekövetkezni, mikor a földön szeretetlángom kigyúl ez a nagy megrázkódtatás, mely a világot megrázza szeretetlángom és a sátán összecsapása lesz, hogy ő is tud csodát tenni borzalmas lesz. de akik kegyelem állapotába vannak azoknak nem kell félni lesznek helyek melyeket kímélni fogok és kegyelmeim által megóvom a nagy veszedelmektől. kifelé nem kell erről beszélni
Mikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbe ment nagyon rosszul lettem ez több órán át tartott. lelkemben egészen különös dolgokat láttam és éreztem melyeket azonban nem tudok leirni.«
III/157.: A teljes szövegkörnyezetében a kihagyás kiemelve: »Ez egy egészen egyedülálló és különös formába kialakult fejlemény melyet ahogy az Úr Jézus mondja az illető javára akar fordítani, hogy általam az Ő közelébe kerüljön és ezért az Úr Jézus amint egy alapműveletet adott eszközül kezembe és a körülményeket úgy alakította, hogy én a megaláztatások szünet nélküli pergő tüzében éljek az illető papi személy közelében.« (nehezen érthető és fölösleges!)
III/199.: Nincs semmi kihagyás!
III/267.: A szövegkörnyezetben a kihagyás kiemelve: »Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni ha földi szavakkal lehetne erről beszélni azt kell írnom, hogy lelkemben tanúja voltam a menyei udvarlásnak mely a menyei Atya az Úr Jézus és a Szeretetlelkének menyei udvarlása volt és a Szűzanya az Ő csodálatos lényével harmonikus kiegészítő együttes személye a Szentháromságnak.«
IV/22-23-24.: Az itteni kihagyás egyfelől családi okokból történt, másfelől ez a textus foglalkozik azzal a rendkívüliséggel, melyben Erzsébet asszony, részint lebetegedése, részint súlyos családi gondok miatt nem tudott naponta szentmisére járni és nagyon hiányzott neki a szentáldozás! Ekkor az Úr azt mondta neki, hogy kínzó vágyadat enyhítsem a betegséged ideje alatt minden első falat kenyeret Szent Testemként veheted magadhoz, mert az »átlényegülés jogát egyszer s mindenkorra fenntartotta istenségem«.
Szerkesztői magyarázat: A kenyér és bor konszekrálása kizárólag az Anyaszentegyház által felszentelt papok kegyelmi kiváltsága (erre még az angyalok sem képesek)!
Jézus Krisztus azonban erre kereszthalála és feltámadása után is fenntartotta a jogot, amiként ez az Efezusi Tanítványok esetében is megtette (Lk 24,30-33)! Egyébiránt ez a rendkívüliség Erzsébet számára csupán az akadályoztatás idejére vonatkozott! A IV/23.: oldal felesleges teológiai viták elkerülése okán került kihagyásra!
IV/25.: Az oldalszámozás csúszás miatt a IV/25 végén jelölt kihagyásjel, áthúzódott a IV/26-ra! (A 25-ben nincs kihagyás!)
IV/26.: Az ezen oldalon eszközölt kihagyás a 23. oldali jézusi átváltoztatás ügyét ismétli, de egyben magyarázatként is szolgál: »...amikor reggelihez készültem egy pillanat allat az Úr Jézus jelenlétével árasztott el és arra kért „ne ellenkezz!” Én az első falat kenyérbe melyet elfogyasztasz átlényegülve benne vagyok. Én igen meglepődtem ezen hirtelen nagy gondolatom támadt nem fogok kenyeret fogyasztani nagy ellenkezés közben elis határoztam, hogy pogácsát fogok enni Kenyér helyett el mondtam ezt egy ismerősömnek. Ő ismerte lelkem dolgait és utána ezt válaszolta azt gondolod, hogy az Úr Jézus akkor felfüggeszti Isteni óhaját. utána elbeszélte, egy ismerős pap éppen háztartási kekszet változtatott át és vitte börtönben élő, Isten után vágyódó lelkeknek szóval én hiába okoskodtam az Úr Jézus ezt úgy intézte, hogy én nem tudtam másként cselekedni mert az első falat kenyér elfogyasztása úgy is elkerülhetetlen volt.«
IV/23.: (még egyszer hangsúlyozva!) A naplókiadásból ez az oldal teljesen kihagyásra került, mert bár nem lehetetlen eseményt ír le, de teológiai megközelítésében vita tárgya lehet, egyébként is sem tesz hozzá, vagy vesz el a Lelki Napló tanításából! (Fentebb IV/ 22.23-24-nél már említést nyert!)
Eltúlzott állítás, miszerint Erzsébet asszonynak az Úr név szerint jelölt volna ki papokat lelkivezetőül, akik aztán nem vállalták. (Bár egy esetben előfordult!)
Jézus ugyanis a 12 papot jelölte meg név nélkül, akik közül Erzsébetnek kellett volna választania! Egyetlen egy esetben azonban kétség kívül említett nevet, és nála Erzsébet valóban kudarcot vallott. De lássuk a Napló szavait: »Az Úr Jézus így szólt: A tizenkét papi személy bármelyikét választhatod magadnak gyóntatóul. Én vonakodtam e választási jogtól és kértem az Úr Jézust, mutasson rá Ő valamelyik papi személyre, és akkor örömmel elfogadom. Az Úr Jézus rá is mutatott egy személyre, a neve Keszthelyi Ferenc. Ő már némileg ismerte a dolgokat és gyóntatómnál érdeklődött is a lelkemben történő dolgok felől. De miután én megkértem őt, azt a választ kaptam, hogy most nem ér rá választ adni, ő ugyanis Tárnokon plébános, és amikor kérésemmel hozzá fordultam, éppen a máriaremetei kegytemplomban nagyböjti szentbeszéd-sorozatot tartott. Így a választ elnapolta. Én néhány hét múlva kérésemet levélben megismételtem. Ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, meg sem válaszolta. Én több kísérletet nem tettem, azért is, mert időközben a Szűzanya így szólt: „Leánykám, szent Fiam ezt is megaláztatásnak szánta, és te csak maradj meg szelíd alázatosságban és légy türelmes. Tarts távol magadtól minden erőszakos megnyilvánulást, mert az erőszak nem vezet célhoz. Neked csakis a megaláztatások útján kell szent ügyünket tovább vinned.« (IV/25-26)
Erzsébet asszony leírt megfogalmazásai „színes, érzelemdús, érzelgős és vénasszonyos”, ezért nehéz olvasni!
Ezek szerint a négy elemis asszonynak teológiai értekezés szintű naplót kellett volna vezetnie? Az égiek célja nem ez volt, hiszen az Ügy komolysága miatt választhattak volna egy teológust is ‒ nemde? Erzsébet épp a pontos kifejezések ismeretének hiányában nem talált szavakat! Az írástudók feladata az, hogy ismereteik alapján az esetleg „érzelmes” szavakat értelmezzék! Szent Pál, aki tanult farizeus volt se tudta-e leírni azt amit látott „Szem nem látta, fül nem hallotta” (1Kor 2,9)
Ha a Erzsébet asszony írásbeli szóhasználata „öregasszonyos” volt is, a kérdésekre adott szóbeli válaszai mindig talpraesettek voltak! Mesélek egy példát:
Vidéki plébánosok meghívásra én vittem el. Egy-egy esetben 6-8 pap is összejött és a társaság az ügyet pártolók, a csodabogarat megnézők és a kifejezetten ellenségesekből állt! Nyomban kérdésekkel bombázták, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost stb.” Ő azt válaszolta, hogy egész életében olvasni és tanulni szeretett volna, de erre soha nem volt lehetősége! Ekkor néhányan a nők „nyomulása” az Egyházban témát boncolgatták. Erre Erzsébet eképpen szólat meg:
„Főtisztelendő atyáim! Isten a Megváltó megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát, de a Názáreti Szűzét igen!” Erre átmeneti csend támadt!
Erzsébet asszonyt hosszú időn keresztül szó szerint nevelte az Úr, hogy a „vadócba rózsát oltson”! Többször kapott felszólítást az alázatosságra (ami persze küzdelmes élete során életszerűtlen és hátrányos lett volna számára)!
Igen súlyos tiszteletlenség egy hatgyermekes családanyát a halálát követő 40 évre porig alázni, gyalázni! Az, hogy a böjt kérése kapcsán kifogás alá esett, hogy az üzenetben meghirdetett (elhunyt papokért való) böjt „módját” miért csak jó tíz év után enyhítette a Szent Szűz? Sajnálatos, ha erre valaki nem jön rá arra, hogy a dolgozó emberek számára a „könnyítés” a böjtöt kivitelezhetőbbé tette! Ám arra én kérdeznék rá, hogy a Kritikus és Gábor atya „hirtelen jött éleslátása” miért nem a jóváhagyás előtt, vagy közvetlen utána világosodott meg, vagyis miért csak 15 év után? Talán az indíttatás, vagy „sugallat” most érte el az optimális célját? Önökre tán nem érvényes a megfontolandó gyóntatói intelem, miszerint egy sugallat származhat a saját elménk gondolatából, az égi kegyelmekből, vagy a megtévesztő szellemtől!
Az a kifogás, miszerint Erzsébet asszony maga is kételkedett volna a rábízott „üzenetek” hitelességében, rossz értelmezés! Az „állandó kételyek kínját” kevéssé a tartalom igazában való kétsége okozta, hiszen ha ezt mástól olvassa, semmi gondja nem lett volna, ám ezt az égi ügyet neki kellett elfogadnia (méltatlanságtudat), és továbbadnia az egyháziak felé (felelősségtudat)! Egyik gyóntatója ugyanis valóban azt válaszolta, hogy a lelke mélyén elhangzó benső hangok származhatnak a magunktól, az égiektől és a sátántól is! Ez utóbbi volt az ami végképp aggodalomra késztette Erzsébetet, ő ugyanis nagyfokú felelősségtudattal, nemcsak nem akart megtévesztett lenni, de másokat sem akart megtéveszteni! Ha ugyanis a megélt benső hang csupán szó szerint MAGÁN-kinyilatkoztatás lett volna, vagyis csak neki szól, nem „küzdött volna a kételyek kínjával”! Ámde a kapott üzeneteket (ügyet), tovább kellett adnia az Egyház” mi több, az egész emberiség felé, „Szívem Szeretetlángját minden népre és nemzetre kiterjesztem, a meg nem kereszteltekre is!” (III/120) Valljuk meg őszintén erre sem a Kritikus, sem Simon Gábor atya (pláne a diszpozíciós helyzetében), sem én háromgyermekes családapaként és Isten kegyelméből 54 éves házasként sem lettem volna képes! Mellesleg Erzsébet minden „továbbító” lépését, csak a gyóntatja engedélyével tehetett meg, amellett, hogy az Úr külön figyelmeztette, gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! (II/70)
Igen rosszindulatú kijelentés az, hogy a „revelációit” maga terjesztette!
Az fel sem merült a Kritikusban, hogy abban diktatúrában, ugyan hogyan és mily módon tehette volna meg, különösen olyan nagyságrendben. hogy „futótűzként terjedjen”? (I/59) A Szeretetláng üzenetek tartalma ugyanis csak 1965 után kezdett így-úgy terjedni és ebben épp a Lelki Naplót ismerő papság és női bizalmasai működtek közre! Ő maga gépelni egyáltalán nem tudott ‒ és fontos tényező ‒, hogy „kiváltságairól, égi megbízatásáról” még saját gyermekei sem tudtak, és természetesen a szomszédai sem! Elsőszülött lánya Cecília is csak később ismerte meg édesanyja „titkait”, amikor véletlenül meglátta a kinyitott Naplót! (Egy mai „látnok", ha kap valami „üzenetet” 16-kor, fél 5-re már (minden kételkedés nélkül) fel is rakta az internetre, természetesen szakember megkérdezése nélkül!) Na ez messze nem így volt Erzsébet asszony esetében, amikét tanúsítja a gúny tárgyává tett Lelki Naplója!
Ha csupán feltételezzük (!), hogy a Kindelmann Károlyné Erzsébet által kapott „az egész emberiséget érintő feladat” igaz, akkor nem csodálkozhatunk sem a gyötrő méltatlanság-, sem a felelősségtudatán, sem pedig a fokozott sátáni kísértésein! »A sátán (...) érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon.« (II/18)
Ezen lelki megpróbáltatások (kínok), olykor olyan súlyos traumát okoztak Erzsébet asszonynak, hogy ennek nyomása alatt szinte összeomlott, és már-már fel akarta adni a küzdelmet! Olyannyira, hogy a kis házában lévő cserépkályha tüzébe akarta dobni a naplóit! Ebben gondviselésszerűen Cecília lánya akadályozta meg, aki épp benyitott hozzá! Külön kell hangsúlyoznom, hogy E. minden elkeseredettsége és lelki szárazsága nyomban megszűnt az Úr Jézus jelenlétében!
Igen fontos, hogy Erzsébet asszony nem szenvedett, hanem áldozatot vállalt az Ügy egyházi előmeneteléért! Mert nem csak senki nem üdvözülhet erőfeszítés nélkül (Lk 16,16), de semmilyen eredményt nem lehetséges elérni!
Igaztalan a megítélés, hogy Erzsébet asszony depresszióban szenvedett volna! Kérdés, hogy a sok szenvedés és áldozatvállalás, azonos-e a depresszióval? Lourdes látnoka Bernadett sem számíthatott földi boldogságra. Neki a szenvedések vállalásával kellett tanúságot tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről, mely szenvedések és megaláztatások 1879. április 16-án bekövetkező haláláig.
Érdekes, hogy Simon Gábor atya miért tartotta szükségesnek videójában említeni, hogy fiatalabb korában elolvasta (a Németországban kivonatolt) naplót, és rá is „depresszív hatással” volt, a sok gyötrődés és szenvedés olvasása! Tán nem ragadta meg ez a jézusi mondat: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (II/106) Hát nem ez a keresztségben meghívott ember életének célja, mi több üdvösségének feltétele, Krisztus a mi Urunk által? Ugyan bizony a szenteket nem a vállalt szenvedés vezette-e az életszentségre? Most én világítsak rá, hogy Jézus a lélektől áldozatot vár, míg a kísértő sátán ígéreteivel örömöket kínál? (Gábor atya, törölje a videóját! Ne romboljon, ha már építeni kevés lehetősége van!)
Felteszem a kérdést, ha a Kritikus jelen lehetett volna a Golgotán, akkor a „Véres Emberi Roncs” kínszenvedése láttán, kritikusan ítélkezett volna-e Krisztus tanítása felől? Akik ugyanis ismerik a szentek és misztikusok életét, azok inkább a hitelesség jeleit látják a szenvedésben és az ördögi zaklatásokban (pl. Remete Szent Antal, vagy Szent Pio atya életében)! Erzsébet asszonynak is át kellett élnie a ,,lélek sötét éjszakájának” fájdalmas és misztikus tapasztalatait, a küldetéséből adódó sok megaláztatást és lelki gyötrelmet!
Aki valóban mélyére akar látni Erzsébet asszony lelki küzdelmeinek, annak ajánlom, hogy olvassa el a Lelki Naplója II/52-56-ig terjedő sorait! Erzsébet olyan nagy kísértéseken esett át, hogy nem csak kárhozata bizonyságát érezte, de attól külön aggódott, hogy ettől másokat megmentsen (!) Épp ezért, képes volt megalázni magát és sorra felkereste gyóntatóit, hogy bocsánatkérések közepette visszakérje az által átadott anyagokat! Ezt meg is tette és lám, az egyik pap azt mondta, hogy épp ezáltal hitelesedett benne, nem csak Erzsébet valós küzdelme, de a Szeretetláng igaz volta is!
Igen nyakatekert az a megfogalmazás, miszerint: „Az ördögnek nincs hatalmában értelmi lokúciót produkálni, mivel nem tud közvetlenül az emberi értelemre hatni.” ‒ Nocsak, ez egy „csűrcsavar”! Erzsébet asszony nem „értelmi lokúcióról” beszélt, hanem a lelke mélyén való „hallásról”! (ahol persze megszólalhat a gonosz is, aki a világosság angyalának is tettetheti magát!)
Külön ki kell térnem a papi lelkekért felajánlott böjt-virrasztás-szentségimádásról alkotott kritikus véleményre, idézem a Kritikust: „Az erkölcs szempontjából vizsgálva ez súlyos dolog, mert itt isteni közbelépésre történik meghirdetése olyan gyakorlatnak, amely egyrészt az Egyház hatáskörébe tartozna (böjti fegyelem), tehát maga Jézus nem tartja tiszteletben az általa rendelt „jogköröket”, másrészt ellenkezik az ‒ Egyház hagyományaival a bűnbánati, engesztelési gyakorlatok tekintetében.” ‒ Ugyan bizony Jézus mit válaszolt a kudarcos apostoloknak: „ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)!
Nézzük a Fatimai Szűz 1917. augusztusi felszólítását: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük!”
Ezt megelőzően júliusban így szólt: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek.” És ezen szavak után az Istenanya megmutatta a poklot. ‒ Elgondolkodtató!
Visszatérve a böjtnek, mint áldozatnak a Kritikus általi degradáslására, aki az okosság és mértékletesség erényére hivatkozott. El kell mondanom, hogy Erzsébet asszony a több napos böjtjeit mindig megbeszélte gyóntatójával, és volt aki nem engedélyezte, épp a fenti érvek alapján!
Fontos körülmény az Úr intése: „Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!” (IV/6)
Egy igen jellegzetes példát idézek! »Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. (...) Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása a teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása előtted Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget.«
Nos ez végül 40 napos szigorú böjt lett azzal a kitétellel, hogy vasárnaponként fáról hullott gyümölcsöt is ehet!
Erzsébet a mellérendelt nővéren keresztül (aki épp E. Lelki-vezetőjéhez ment) megérdeklődtette, hogy ilyen nagyságrendű böjtre adna-e engedélyt? Az atya nemleges választ adott.
»Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.”« (IV/5) „Előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és (...) megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. (...) ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának.” (u.o.)
Közben Erzsébet, ha nem is böjtölt, de áldozatul az ételeit nem az íze szerint, hanem csak szükségből vette magához! Hónapok múltán a gyóntatója elhunyt, és ekkor az újabb, a lelki vezetését vállaló atyához fordult a kéréssel, aki elsőre ezt válaszolta: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!” (IV/7) (Az atyát Fuhrmann Ernőnek hívták, és az ő gyóntatója volt Dr Kosztolányi István szentírásfordító, a Bp-i Hittudományi Akadémia professzora!)
Csupán kitaláció „mennyei matematika” a „3 Üdvözlégy 1 lélek” kérdésében?
Gábor atyától kérdem (mert a névtelen Kritikus bizonyára nem ért hozzá), hogy II/15-16-ban leírt ‒ 3 Üdvözlégy elmondásával egy lélek szabadul a tisztítótűzből ‒ kérés, lényegében a Szűzanya eredményes édesanyai pedagógiája, azért hogy övéit többlet-imára késztesse! A Szent Szűz kérései soha nem meddők és céltalanok! A fatimai gyermekek által már ezt kérte tőlünk: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” (1917. május) Esetleg Főtisztelendőségedet a „számszerűség” zavarja, mely a Zsinat előtt még gyakorlatban volt? Ugyan bizony a „Harminc Gregorián Mise”, vagy a „8 napon belüli” novemberi búcsúlehetőségeket is kifogásolja? (Egyébiránt a fenti kérést Erzsébet még jóval a Zsinat előtt, 1963-ban kapta!)
Igen fájdalmas azt olvasni a Kritikustól, hogy „Az állítólagos Szűzanya pedig a házimunkát nem szerette”, és eközben is sürgette Erzsébet asszonyt!” Sőt a Kritikus a böjttel kapcsolatban is egyre gunyorosabban idézi a Lelki Naplót A böjtre vonatkozóan a Szűzanya (további) közlése és figyelmeztetése: „Ne koplaljunk, hanem bőségesen fogyasszunk kenyeret és vizet!” (IV/28) Mindezt 1981-ben, két évtizeddel a böjtök kezdete után! Vajon miért nem tetszett ezt korábban közölni? Mert ha a kinyilatkoztató következetes lett volna, és a kezdetektől ilyen értelemben kérte volna a böjtölést, talán Erzsébet asszony gyomra nem ment volna tönkre, Zselepszky Fábián OCD sem terebélyesedett volna el, sőt, talán az ÁEH “útlevél-csodájától” megtévesztett és „hívővé” vált Kosztolányi István biblikus professzor sem halt volna meg a tizenkéthetes böjt megtartását követően Prudencia úrhölgy negatív dicsőségére.
Válaszom: Akár figyelmen kívül is hagyhatnám a névtelen Kritikust (Cinikust), ám hozzáfűzöm, hogy a „12 hetes böjt”, a heti csütörtök-pénetekekre vonatkozott! (Magam is megtartottam!) Előszöris Erzsébet asszony „negyven napos böjtje” 1965-ben volt (ld. IV/3-7), másfelől Zselepszky Fábián OCD atya egyáltalán nem volt „terebélyes”, és természetesen a Kosztolányi professzor sem a 12x csütörtök-pénteki böjtbe halt bele! Egyszerűen a névtelen Kritikus minden szavával bántani akar, még a feltételezéseivel is! (Ez pedig nagy eséllyel nem égi kegyelem gyümölcse!)
Igen elgondolkodtató, hogy bár a Kritikus széleskörű tudást igyekszik magáról sejtetni, az álatala támadott témakörben mégis teljes tájékozatlanságot és tárgyi tévedést mutat. Ilyen például a „téves próféciák”!
1) Jézus azt ígérte Erzsébet asszonynak, hogy 52. születésnapján fog meghalni, ezt többször meg is erősítette. (III/128, 219).
Nos említettem, hogy Erzsébet embertpróbáló fiatalkori „földhözragadtságában” megszokta, hogy beosztó volt, ügyesen ugyan, de a sorrendiséget ő határozta meg. Az Úr viszont sürgette nála Szentséges Anyja ügyének (egyházi) továbbvitelét. Ezért figyelmeztette kiválasztottját, hogy vigyázz, mert a születésnapodon meghalsz! Ez nem prófécia, hanem pedagógia (úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha...) Más szentek is voltak akik többször várták a halálukat, nem a saját számításaik szerint!
2) Az „ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye” a kijelentés Harmatcsepp utca adott helyére vonatkozik, akkor is, ha az ott lakó férjezett lánya (és nem E. gyerekei) a nevezetes „Kisházat” lebontották! A helyszín azonban megmaradt, mint kegyelmi „kiszögelési pont”. Az pedig, hogy ilyen nagyságrendű ígéret kötődik hozzá, már csak akkor válik igazolttá, amikor a Szeretetláng kiáradása megtörtént! Idézet a Lelki Naplóból: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)
És ez az esemény, mely megrázza a világot, a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz, amiként a II/38-39 alatti kihagyásban írva van, jóllehet a Szűzanya hozzáfűzte, hogy ezt nem kell közzétenni! (Oda van írva!)
Na de mégis mi ez a „Szeretetláng”, különösen azon állítás mellett, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”? (III/129) Nos megválaszolom, hátha...
Erzsébetet papok kérdezték, hogy mi az a „Szeretetláng”? Ő továbbította a Szűzanya felé, aki ezt válaszolta: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus” (I/107). Sőt a IV/12-nél ez olvasható: „az Úr Jézus és a Szűzanya arra kért, hogy ezt juttassuk el az illető papi személynek, aki élesen támadja Szívem Szeretetlángját, mely maga Jézus Krisztus.”
De akkor mi a gond? Az, hogy sokak besorolják a Szeretetlángot a Mária-tisztelet lelkiségei közé, esetleg újabb imádságos indíttatásnak tartják! Ez sajnos az ismeret teljes hiányát tükrözi bár, mégis a jobb indulatúak legfeljebb egy isteni kegyelmenek tartják. Az is, mert minden az! De mégsem ez a lényege, hanem a kegyelem HATÁSA! Ez az, „melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39) Tehát egy olyan rendlívül „hatás”, amely eddig nem ismert kegyelmi erőként érvényesül a szívekben-lelkekben! Akit ez a hatás valóban áthat, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat.
De olvassuk el Erzsébet asszony egyik lelki-vezetőjének véleményezését: „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.)
Hogyan értendő a kegyelmi hatás kiáradása? ‒ Értsük úgy, mint amikor Szent Erzsébet köszöntésekor méhében felújjongott a magzat (ld. Lk 1,41). Vagyis a Szent Szűzből kiáradt a kegyelmi „hatás” ‒ Jézus Krisztus! (Ahogyan az 1/107 említi!)
A Szeretetláng áradásának három fázisa van:
1) Az üzenet Erzsébet asszony általi küzdelmes elfogadása.
2) A „futótűzként” (I/59) való terjedés (szívről-szívre).
3) A kiáradás, mely a sátán végső legyőzése (II/93-94)!
De miért Szív és Láng?
Mert „Szavait Anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,51)
A tiszta érzelem és a szeretet a szívben zajlik, pl. az Efezusi Tanítványok esetében: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton”? (Lk 24,32-33)
És mi ebben a hatás? Az a többlet indíttatás, hogy a tanítványok fáradtan és már sötétben visszagyalogoltak (14 km-t), hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!
Ez az a többletkegyelmi hatás adhat erőt arra, hogy végre teljesítsük a Szűzanya fatimai kéréseit. Mert amíg ezek nem teljesülnek, nem nyer békét a világ! (Tehát a Szeretetláng szorosan összefügg Fatimával!)
Nyomatékul, még álljon itt Montforti Grignon Szent Lajos próféciája az apostoli lelkekről (papokról): „...akiket a Szentlélek képez ki hűséges Jegyese által, előkészítik és felállítják majd a Szentlélek uralmát szeretetben és igazságban. Aki tiszta szeretetének lángjával megsemmisíti majd a szakadásokat és a bálványimádást!” (Mária által Jézushoz 33-34.o.)
Ugyancsak Grignontól olvashatjuk a 'Tökéletes Mária-tiszteletben': „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (56) Majd uo. a 144-ben ezt írja e lelkekről, hogy Mária: „Elmeríti kegyelmeinek tengerébe (...), felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével”. Máshol: ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”
A legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
Az, hogy a Szeretetláng lelkiségére mennyire igaz a gamalieli meghatározás, alátámasztja két húsz évnyi különbséggel íródott Dél-amerikai főpapi véleményt, P. Róna Gábor SJ fordításában:
Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng − ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...”
20 évvel később. Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek Prot. 445/ 2008 számú jóváhagyásából részlet: „...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják. Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban (...) Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országaiban, a mi országunkban is.”
Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelettel: Begyik Tibor
