A tudomány által is megmagyarázhatatlan
Később az emberek azt tapasztalták, hogy Charbel atya "olajcseppje" gyógyító, megtisztító erővel bír. Egyre nagyobb embertömeg áradt Annayába, és e ragyogó szent közelségében átalakulva, megtérve távoztak! Szentünk teteme folyamatosan, több mint 50 éven át „verejtékezett”. A bejruti orvostudományi kar több vizsgálatot is készített róla, s az orvosok értetlenül álltak a furcsa jelenség előtt. Voltak olyanok is, akik a vérzést próbálták megállítani.
1927-ben a holttestét a Szentszék rendeletére cink-koporsóba rakták, alaposan bezárták, majd befalazták. 1950-ben, 23 évvel később, a kripta fala is elkezdett rózsaszín folyadékot izzadni. Miután a kriptát megnyitották, megállapították, hogy a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság ekkor már óvatos volt. Kineveztek három orvost, akik megállapították, hogy a véres izzadás továbbra sem állt le. Azt állapították meg, hogy a folyadéktól a koporsó bomlásnak indult, és ez telítette a kripta falát.
1925-ben XI. Piusz kezdeményezte boldoggá- és szenttéavatását. 1950-ben az eljárás során felnyitották koporsóját. Ekkor, minden "viszontagság" ellenére, teljes épségben találták meg testét. Ezt követően megsokszorozódtak a csodás gyógyulások, s a sírjához különböző vallások híveinek sokasága zarándokolt közbenjárását kérve.
A muszlim világban gyakran előfordul, hogy keresztény személyeket tisztelnek, így Szűz Máriát és bizonyos szenteket, köztük Charbel Makhlouf libanoni remetét is.
Charbel atya már jóval szentté avatása előtt népszerűvé vált, s halála után hamarosan tömegek özönlöttek az annayai Szent Maron-kolostorba, hogy imádkozzanak sírjánál. Hatékony közbenjárására hatalmas kegyelmeket nyertek el Krisztustól. Annaya már a XX. század közepétől világhírűvé vált. (Források az első részben!)
(folyt.)